Laraine Crossley

LARAINE ASTRA CROSSLEY

Alapok

jelszó || "S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt"
teljes név || Laraine Astra Crossley
becenév || Raine, Rainey (utóbbit senkitől sem hallja szívesen)
nem || nő
születési hely, idő || Newcastle upon Tyne, Észak-Nyugat Anglia, 1982. Május 2.
kor || 15
vér || félvér
iskola || Roxfort
évfolyam || ötödik

A múlt

Egy derűs, májusi napon kezdődött minden, amikor is Newcastle upon Tyne városában, a Royal Victoria Infirmary nevezetű mugli kórházban megszületett Laraine Astra Crossley, 1982-ben. Az anyán és a szülészeken kívül nem volt más jelen, apjának más elfoglaltsága akadt. Ám mikor telefont kapott kislánya születéséről az meghatottságtól és az örömtől könnyekben tört ki. Ellenben anyjával, aki bár színlelte örömét, legbelül a pokolra kívánta a csöppséget. Nagy kockázatot vállalt gyermeke világrahozatalával, ugyanis Astra Octavia Crossley - született nevén Langford - boszorkány volt.
Astra Octavia Langford egy Middlebrooks nevű varázslók lakta faluból származott, amely Anglia déli részén feküdt. Az egyik sűrűbb, erdős részben bújt meg, az alig 30-40 lelket számláló kis falu, messze a mugli szemektől. Az ott élő varázslók és boszorkányok főként gyógynövények és egyéb varázslatos növényfajták gondozásával és termesztésével foglalkoztak, valamint azok feldolgozásával. Az ország számos pontjáról érkeztek megrendelések különböző gyógyító bájitalok, balzsamok és elixírek irányt, így az itt élőknek rengeteg munkájuk akadt.
A Langford család azonban egy teljesen más területen szerzett tekintélyt és szakértelmet, mégpedig a növényi mérgek felhasználásában és kinyerésében. Astra pedig folytatta családja tevékenységét, már fiatalkorától heves érdeklődést mutatott a botanika iránt, szívesen kísérletezett újabb és érdekesebb mérgek kifejlesztésével. 20 éves korában munkát szerzett az Abszol úton, az egyik bájitalokkal és herbáliákkal kereskedő üzletben, így Londonba költözött. A kísérleteit azonban a fővárosban sem mellőzte, saját maga kreált bájitalait és mérgeit hasonlóképp értékesítette. Ez által egyre sötétebb alakok kezdték látogatni, neve pedig egyre rosszabb színben tűnt fel. A bolt vezetősége hamar ki is penderítette, de nem foglalkozott vele, hisz ekkorra már saját vásárlókört tudhatott magáénak. Nem törődött megrendelői rossz hírével sem, míg érdekes megbízásokkal és rengeteg pénzzel látták el. Így ment ez néhány évig, mígnem a Minisztériumnak is szemet szúrt tevékenysége. A számos sötét varázsló és boszorkány fordult meg nála állandó jelleggel, így nyomozni kezdtek Astra után is. Gyanították, hogy halálfaló, bár bizonyítani sosem tudták, mint számos halálesetet sem, melyekre erős volt a gyanú, hogy az általa kreált mérgek miatt következtek be. Astra nem volt naív, így mielőtt bármilyen bizonyítékot találtak volna ellen, gyorsan felszívódott, megszakítva minden kapcsolatot a varázsvilággal határozatlan időre. Anglia számos pontján megfordult, igyekezett a muglik közé vegyülni, s mikor már bottal üthették a nyomát, Newcastle városában telepedett le.
Itt ismerkedett meg a meglehetősen gazdag muglicsaládból származó Peter Crossley, aki ekkoriban már neves orvos-szakértő volt. Családja ekkor már nem élt, egy meglehetősen szerencsétlen vonatbalesetben hunytak el szülei, egyedüliként rendelkezett a Crossley család teljes vagyonával. Szerelem volt első látásra, avagy Astra valamely bájitala, de szinte azonnal egybekeltek és egy hatalmas külvárosi házba költöztek. Peter meglehetősen előnyös választás volt a boszorkány szemszögéből, hiszen tekintélyes orvos-kutató révén szinte állandó jelleggel dolgozott. A hétköznapokat a klinikán töltötte, a hétvégéket a laboratóriumban és állandó jelleggel adott előadásokat az ország különböző pontjain kutatásairól, így meglehetősen sokat utazott is. Ennek az áldásos tevékenységnek hála szinte alig érintkeztek, így nem volt szükség rá, hogy felfedje férje előtt valódi kilétét. Szabadon dolgozhatott otthon, folytathatta kísérleteit, nevelhette kedvenc növényeit saját üvegházában anélkül, hogy bárki megzavarná. Nagyon ritkán, mikor Peternek sikerült kivennie egy-két szabadnapot, remekül játszotta a szerető és a megértő feleséget, bár az égvilágon semmit nem érzett a férfi iránt. Szerencsétlenségére, az egyik ilyen alkalom után azonban várandós lett.
Bár ritkán járt haza, férje vette észre először a nőn a változásokat. Mérhetetlen boldogsággal töltötte el, ellentétben feleségével, aki bár próbálta lebeszélni lelkes férjét a gyermekvállalásról, a férfi hajthatatlan volt. S ím megszületett a kislány, Laraine, immár teljes lehetett – látszólag - a családi idill.
Astra ekkor volt 26 éves, s teljes mértékben hiányzott belőle minden anyai ösztön és érzés. Egyáltalán nem állt szándékában felváltani kutatását lánya neveléséért. Mivel családjában mugli felmenők is fellelhetőek, maga is félvérnek számított, így meg volt az esély, lánya nem örökli saját, mágikus készségeit. Azonban már ekkor elhatározta, amennyiben a kislány legkisebb jelét is mutatja varázsló affinitásnak, valamilyen úton megszabadul majd tőle.
Larainenel így kicsi kora óta csupán dadák és felvigyázók foglalkoztak, mivel mindkét szülőt lefoglalta saját munkájuk. Apját volt, hogy hetekig nem látta, anyja pedig hiába volt otthon, általában az egész napját a szobájában, vagy az üvegházában töltötte, s egy pillantást sem vetett lányára. A dadáktól kevés nevelést kapott, senki nem fegyelmezte, mindig mindent megkapott, amit akart, már óvodásként egy kezelhetetlen, akaratos, elkényeztetett kis fruska vált belőle.
Később mindez csak rosszabb lett. Úgy gondolta, hogy ő egy királykisasszony, mindenki más csupán azért létezik, hogy az ő kívánságait lesse. Anyját teljes mértékben hidegen hagyta, ha látta is, hogy valami rosszaságot tesz, inkább a fejét is elfordította. Apja viszont majdnem, hogy büszke volt rá, hogy kislánya ilyen erőteljes egyéniség, szinte el volt ragadtatva.
7 évesen beíratták az egyik helyi magániskolába, amihez a kislánynak nem igazán fűlött a foga, így a reggeli hisztik szinte rendszeressé váltak. A nevelőnőket, akik a kislánnyal foglalkoztak, busásan megfizették, ennek ellenére 1 hónapnál tovább, szinte ritkaság számba ment, amelyik bírta. Az iskolában sem szerzett jó jegyeket, tanárai is csak fejüket rázták, a kislányt képtelenség volt megzabolázni.
Laraine lassan 8 éves lett, s egyre haragosabb. Csinos arcocskája szinte mindig mérges grimaszba torzult, sikolyai és toporzékolása állandó jelleggel töltötte meg hatalmas házukat. 1990-ben, az egyik reggel sem történt másként. Laraine nem volt hajlandó iskolába menni, dadái legnagyobb unszolására sem. A két fiatal nő mindent megtett, hogy megnyugtassa a felbőszült kis fúriát, de sikítozása csak erősödött, haragja pedig felkorbácsolódott. Astra ekkor épp a szobájában, saját feljegyzéseit lapozgatva ült az egyik kényelmes karosszékében. Az elmúlt években szinte ritkaságszámba ment az olyan reggel, amikor nem akaratos kislánya dühkitöréseit kellett hallgassa, így a hangzavarhoz hozzászokva egyáltalán nem zavartatva magát lapozgatott. Tudta, előbb-utóbb majd belefárad a hisztériába, s minden folyhat a maga rendje s módja szerint tovább. Ezen a napon azonban nem így történt.
Astra újabb sikolyokra lett figyelmes, azonban ezek már nem Laraine torkából fakadtak. Majd nevetés tört ki, Laraine szívből jövően, hangosan kacagott. Ágyára levetve a vaskos papírköteget, elindult megnézni, miért sikoltoznak a dadák, valamint kislánya miért nevet ilyen harsányan. A hallban találta meg mindhármukat, szája tátva is maradt a meglepettségtől, bekövetkezett az, amitől rettegett.
Laraine a bejárati ajtótól nem messze, az egyik szőnyeg közepén állt és harsányan kacagott. Az egyik felvigyázó a lépcső alján kuporgott, s próbálta arcát védeni egy megvadult, fekete esernyőtől, amely rendre lesújtott rá. A másik nőt egy hasonlóan életre kelt táska üldözte, s ütötte ahol érte. A nők jajgattak, ahogy egyik ütést szenvedték el a másik után, Astra pedig dühösen, kivont pálcával indult el lefele a lépcsőn.
Pálcájával intett az esernyő, majd a táska felé, melyek visszaröppentek a fogasra, ahová eredetileg is fel volt mindkettő akasztva. Laraine arcáról eltűnt a derű, s ismét a szokásos, dühös arckifejezés ömlött szét arcán, de egy szót sem szólt. Astra betessékelte mindkét dadát az egyik szobába, majd rájuk zárta az ajtót. Még nem volt teljesen tisztában, mit fog tenni, de jobbnak látta, ha a két mugli nem lesz láb alatt. A kislány egy tapodtat sem moccant, metsző tekintettel figyelte anyját, aki hasonlóan méregette eme kis tévedését.
Ekkor azonban berobbant a bejárati ajtó, a váratlan légáramtól Laraine előre bukott, s fejjel a padlóra zuhant. Barna szemecskéi elkerekedtek, a meglepettségtől egy hang sem tudott kiszökni a torkán. Egy fekete köpenyes alak jelent meg az ajtóban, s anyja felé lépkedett. A kislány nem ismerte fel a férfit, de Astra rögtön tudta tudta, lebukott.
A köpenyes alak egyike volt azon sötét varázslóknak, akikkel annak idején kereskedett, s úgy tűnt, ők sem vették jó néven felszívódását. Valószínűleg régóta kutathattak utána, oktalan kislánya miatt pedig sikerült is nyomára akadniuk. Astra arcára merő riadtság ült ki, ám mikor észrevette, hogy a férfi varázsolni kezd, maga sem tétlenkedett.
Laraine továbbra is, minden hang nélkül, kidülledt szemekkel figyelte a két mágus közt kibontakozó harcot, egyik átok követte a másikat. Végül valamelyikük – Astra valószínűleg kétségbeesett - próbálkozásaként szerte a házban hatalmas lángok jelentek meg, pusztító, pokoli lángok.
A párbaj kimenetele nem tisztázódott tény maradt, mivel az egyetlen szemtanú, Laraine ekkorra a sokk hatás következtében eszméletét vesztette. Maga sem tudja máig, hogyan menekült meg, de az utcán feküdve találtak rá, pár utcányira a házuktól. Kézfeje és tenyerei súlyos égési sérüléseket szenvedtek, a pokolbéli lángok képe pedig azóta is kísérti rémálmaiban.
A zaklatott kislányt a Minisztérium vonta felügyelet után, de napokkal az események után sem tudott egyetlen szót sem szólni. A muglik között nevelkedett lány teljesen össze volt zavarodva, fejében támadt káoszt nagy sokára, nagyanyja tudta csak eloszlatni.
A kihallgatása után lezárták a nyomozást, Astrát tisztázatlan körülmények közötti eltűntnek nyilvánították, a támadó személye pedig azóta sem tisztázódott. Házuk szinte teljesen porig égett, apját úgy értesítették, egyikük sem élte túl a tűzvészt. Ez után Laraine nagyanyjához került, Middlebrooksba.
A következő 3 évben a kislány megismerhette saját örökségét, a varázsvilágot. Nagyanyja, Phyllis Langford meglehetősen rigolyás asszony volt, s kemény kézzel pótolta be a nevelést, amelyet Laraine szülei elvétettek. Bár akaratosságát nem tudta csorbítani, meglehetősen kifinomult és illedelmes ifjú hölggyé varázsolta – persze nem szó szerint – a korábban követelőző hisztérikát. Sikerült tiszteletet ébresztenie unokájában, s hogy értékelje mások fáradozásait.
A kislány dühe látszólag csökkent, azonban legbelül semmi sem változott. A súlyos égési sérülések nyomán, tenyerein és kézfejein éktelenkedő forradások és hegek gyakran fájdalommal töltötték el, így gyakorta mogorva és morcos volt. Az idegek is jelentősen károsodtak, így tapintása szinte teljesen megszűnt.
11 éves korára, mint minden vele azonos korú kis boszorkány és varázsló, Laraine is megkapta levelét a Roxfortból, melyet kétkedvűen fogadott. Nem nagyon akart Middlebrooksból elmenni, félt, hogy őrült anyja, vagy valami régi bűntársa ismét rátámad. De nem volt választása, nagyanyja ráparancsolt, neki pedig mindenáron szót kellett fogadjon.
Első évében meglehetősen rosszul tanult. Ez nem csak saját lustaságának volt betudható, kezeiből sugárzó állandó fájdalom meglehetősen megnehezítette számára a koncentrálást, valamint pálcája megfelelő megtartásával is nehézségei adódtak. Azonban a sok érdekesség, amelyet látott és hallott, meghozták a kedvét ehhez az egészhez, így szorgalmasan készült minden órára. Egyik év jött a másik után, a szorgos tanulás pedig meghozta gyümölcsét, harmadévesen már meglehetősen jó eredményekkel szerepelt az év végi vizsgákon. Valamint, bár kissé nehéz személyisége volt, néhány barátot is sikerült az iskolában szerezzen. Ez volt hosszú idő óta a legboldogabb időszaka, de ez sem tartott soká.
14 évesen, mielőtt visszatért volna ismét a Roxfortba, immár negyedikbe, nagyanyja elég idősnek látta már, hogy elmondja neki a teljes igazságot anyjáról. Laraine reszketve hallgatta a részleteket, s ismét felidéződött benne az a borzasztó nap, 6 évvel ez előttről. Ezidáig sem formált jó véleményt anyjáról, így nagyanyjának nem volt nehéz manipulálnia érzésein keresztül és meggyűlöltetnie vele a nőt. Phyllis biztosította a lányt, hogy anyja nem halt meg, csak bujkál. Lefestette számára Astra legbensőbb valóját, a maga sötét és megrázó formájában. Néhány hazugságot is beleszőtt, csak hogy mégjobban befeketítse anyját, például, hogy Halálfaló volt. Titkon az asszony szeretett volna unokáján keresztül bosszút állni engedetlen és önfejű lányán.
Ettől fogva Laraine meglehetősen rideg és komor lett, azon a nyáron bosszút esküdött átkozott anyja ellen. Barátait eltolta magától, igyekezett csupán tanulmányaira koncentrálni, ahogy nagyanyja utasította. Mikor eszébe jutott anyja, kezeiben a fájdalom felerősödött, gyakran hatalmasodtak el rajta dühkitörések, kezdett egyre inkább a felszínre bukni egykori, haragos énjére.
Egy évvel később a varázslótársadalom alapjaiban rengett meg, Voldemort visszatért. A Roxfortot Halálfalók vették irányításuk alá, Dumbledore halála után. Phyllis Langford óva intette unokáját tőlük, hisz tudta milyen elvetemült társaság. Azonban a szellemet kiengedte a palackból, Laraine biztosra vette, hogy a Halálfalók üldözik anyját, az ellensége ellenségei pedig a barátai. Ezzel a tudattal indult útnak, s néz az ötödik éve elé.
Idén lesznek az RBF vizsgák, így különösen nagy hangsúlyt fog tanulmányaira fektetni, azonban a Halálfalók bizalmába is igyekeznie kell beférkőzni. Megfogadta, megkeresni az anyját és megbosszulja, hogy szétzúzta gyermekkorát. Sárvérűként meglehetősen nehéz dolog lesz véghezvinnie mindezt, de ez cseppet sem tántorítja el. Laraine meglehetősen akaratos.

Jellem

Meglehetősen komor és rideg lett, aki régebben megismerte, most szinte rá sem ismerne. Minden hitét újonnan kitűzött céljába fektette, így csupán olyanokkal foglalkozik, akik segítenek neki közelebb kerülni mindehhez. Meglehetősen akaratos, így mindent felhasznál majd célja eléréséhez, nem törődve másokkal.
Gyakoriak a hangulatingadozásai is, néha dühöng, néha viszont meglehetősen szótlan és csendes, naponta többször is képes eljutni az egyik véglettől a másikig. Igyekszik odafigyelni a tanulmányaira, emiatt gyakran jár könyvtárba vagy gyakorolni valamelyik tanterembe.
A legtöbbekkel próbál tisztelettel és udvariasan beszélni, ha nagyon muszáj, de nagyon ritka, amikor jó társaságot tud nyújtani. Sokszor goromba és kiállhatatlan. Azon ritka alkalmak egyike, mikor értelmesen szót lehet vele érteni, az a délutáni teázás, amit sosem hagyna ki.
Ruházatára és külsejére mindig szigorúan ügyel, tisztaságmániás. Emiatt irtózik a poros és piszkos helyektől, ha lehet, igyekszik elkerülni.

Apróságok

mindig ||
- délutáni tea, lehetőleg feketetea
- szépen vasalt, tiszta ruhák
- kesztyűi
- könyvtár, könyvek
- zongorajáték
soha ||
- koszos, piszkos helyek, tárgyak
- tűz, rettegés fogja el, ha a közelébe kell menjen
- Newcastle, élete legmegrázóbb élménye ide köti
- Anyja, szívből megveti
- üres locsogás
dementorok || Félelem önti el, a 8 éves korában történt tűzvész jut eszébe, melyben súlyosan megsérültek kézfejei és tenyerei.
mumus || Egy hatalmas lángnyelvként jelenik meg, mely egyre hevesebben lobog.
Edevis tükre || Kézfejei teljesen egészségesek, eltűntek róluk a hegek és forradások.
százfűlé-főzet || Zöldes-barnás árnyalatú, íze pedig olyan akár egy poshadt zöldségturmix és némi sár egyvelege.
titkok ||
- Sérült kézfejei, mindig mindenhova kesztyűt húz, melynek okáról még soha senkinek nem beszélt az iskolában és nem is mutatta meg.
- Néha eszébe jut, az, hogy boszorkány, csupán teher, s legszívesebben visszamenekülne gondtalan, mugliéletébe, melynek vége szakadt.
- Vadászik az anyjára. Még nagyanyjának se vallotta be ez irányú terveit.

rossz szokás ||
- Tisztaságmániás, kínosan ügyel külső megjelenésére, ruházatára, utálja a piszkot és a koszos helyeket.
- A délutáni tea számára olyan, mint a meditáció. Ha nem jut hozzá, dühös és kiállhatatlan lesz az idáig, amíg nem kortyolhat egy csészével.

A család

apa || Peter Crossley, 43, mugli orvos
anya || Astra Octavia Langford, 41, félvér méregkeverő
családi állapot || Egyedülálló
állatok || Lyssa, a gyöngybagoly

Családtörténet ||
A Crossley egy tehetős newcastlei muglicsalád. Apja, Dr. Peter Crossley tekintélyes orvos, akinek szülei egy vonatbalesetben elhunytak, testvérei nincsenek, így rajta kívül nincs más említésre méltó családtag. Peter halottnak hiszi feleségét és kislányát is.
A Langford család egy middlebrooksi félvér varázslócsalád. Tagjai varázsnövények mérgeinek kinyerésével és felhasználásával foglalkozik generációk óta. A korai felmenők közt akadtak csak muglik, az utolsó 5 generációban csupán varázslók és boszorkányok fordultak elő. Bár többször súrolták már a határokat, nem tekintik magukat sötét varázslócsaládnak, de előfordult, hogy egyes tagok teljes mértékben sötét praktikák űzése felé fordultak.
Jelenleg élő tagjai: Phyllis Willa Langford, 68 éves, Laraine nagyanyja, jelenleg is Middlebrooksban él; Astra Octavia Crossley, 41 éves, Laraine anyja, eltűntnek nyilvánították; Marielle Ayla Langford, 47 éves, Astra nővére, Londonban él, ahol alternatív gyógyszerekkel kísérletezik.

Külsőségek

magasság || 172 cm
tömeg || 64 kg
szemszín || gesztenyebarna
hajszín || világos aranybarna
különleges ismertetőjel || Állandó kiegészítője egy pár kesztyű, többféle is megtalálható a ruhatárában a ruganyos bőrtől kezdve a puha selyemig. Ami közös kesztyűiben az, hogy mindegyiket átlátszatlan anyagból szabták és szinte mindegyik fekete.
kinézet || Alakja nem túl nőies, első ránézésre akár tramplinak is tűnhet. Törzse kissé tömzsi, lábai vastagabbak az átlagnál, balszerencséjére alkatát inkább apjától örökölte. Arcán viszont már az anyja jótékony vonásai fedezhetőek fel, úgy mint lágyan ívelt álla, duzzadt rózsaszín ajkai és meleg, gesztenyebarna szemei. Arca akár csinosnak mondható is lehetne, azonban kecses állát legtöbbször fennhordja, rózsás ajkait lebiggyeszti, fagyos tekintetét pedig igyekszik mindenki elkerülni. Ez által az összkép meglehetősen rideg és arrogáns, így nem sok fiú szívét fogja megdobogtatni.
Haja barna színe sokkal világosabb szemeinél, általában hosszan, hátul összefogva hordja, elől pedig hosszú frufruban. Öltözéke, csak úgy, mint külseje ápolt és rendezett, sehol egy ránc, egy folt vagy akár egy kósza gyűrődés. Kezein pedig ott ékeskedik az elmaradhatatlan pár kesztyű.
egészségi állapot || Mindkét kézfeje súlyos égési sérüléseket szenvedett, így forradások és hegek tarkítják tenyereivel egyetemben. Gyakran fájlalja, s tapintása is szinte teljesen megszűnt emiatt.

A tudás

varázslói ismeretek || Eleinte nehezen tanult bele a dolgokba, de mára meglehetősen jól ismeri az eddigi tananyagot. Affinitása a bájitaltanhoz van leginkább, nagyanyjától számos dolgot tanult e téren. Amivel nehézségei adódnak az a bűbájtan és az olyan tantárgyak, melyekhez erős koncentráció szükséges. Ennek ellenére igyekszik minden téren megfelelően fejlődni, hihetetlen könyvmoly.

felvett tantárgyak || ?
mugli képzettségek || kisgyermekként balett órákat vett, ami nyomán némi könnyedség fedezhető fel mozgásában
pálca típusa || 9 és fél hüvelyk, mahagóni, sárkány szívizom húr maggal
különlegesség || -

Szerepjáték-példa

- Nem, nem, neeeem! – Vízhangzott aznap reggel már sokadjára a hatalmas ház bejárati halljában. A kislány hangja kezdett rekedtté változni a sok kiabálástól és sikítozásról, de ennek ellenére sem mérsékelte hangerejét. Homlokát ráncolva, dühös arckifejezéssel méregette a vele szemben álló két nőt. A fiatalabb, Natalia már jó pár hete szolgált a Crossley családnál, mint Laraine dajkája. Arcán zavart, erőltettet mosollyal próbált közelebb lépni a kis méregzsákhoz.
- Rainey, ideje elindulnunk az iskolába. El fogunk késni. –Próbálkozott a legszelídebb hangján, ám a kislány törekvését újabb sikolyokkal és hadonászással honorálta. Sikertelen kísérete után ismét elhátrált, mint már annyiszor a reggel folyamán, de ideges mosolyát továbbra is arcára erőltette.
- Ne butáskodj kicsim. Azonnal indulnunk kell. Mit fog szólni Ms. Gibson? - Szólt hozzá ismét a lehető legbarátságosabb hangsúllyal, s jobb kezét próbálta a kislány felé nyújtani. Laraine azonban most sem volt sokkal együttműködőbb, jobb lábával idegesen dobbantott egy hangosat, mely miatt Natalia rémülten húzta vissza jobbját. Idegesen balján álldogáló kolléganőjére tekintett. A másik pesztrán volt a sor, az idősebb nőt Louisenak hívták.
Louise alig egy hete dolgozott a háznál, így még nem volt teljesen hozzászokva a napi rutinnak számító terrornak. Sokkal idősebb is volt, mint Natalia, így kevésbé is tudta türtőztetni magát, ráncok szabta arcára mérges kifejezés ült ki.
- Ki látott már ilyent? Azonnal tessék felöltözni! Felvenni a cipőket és a kabátot, egy-kettő! – Utasította a kis fruskát ellenvetést nem tűrő hangon. Laraine arca még inkább eltorzult, teljes erejéből jövő sikoly szakadt ki torkából, s talán ez volt Louisenál az utolsó csepp a pohárban. A dada méreggel telten indult meg a kislány felé, s lekevert egy csattanós pofont a tiszteletlen kölyöknek.
Larainenek torkán akadt a hang, s döbbent arckifejezéssel bámult Louise arcába, kinek vonásai továbbra sem enyhültek. Natalia kezét szájára tapasztva, ijedt arckifejezéssel figyelte a szeme előtt kibontakozó eseményt. A kislány mérgesen toporzékolni kezdett, artikulálatlan sikolyok közepette. A fiatal dajkát ez a kép teljesen megrémítette, még sosem látta a gyermeket ilyen feldúltnak. S ekkor olyasmi történt, melyre mindkét nőnek tátva maradt a szája.
A közeli fogasról egy esernyő emelkedett fel, majd reptében ütésekkel kezdte záporoztatni szerencsétlen Louiset. Az idős nő hátrálni kezdett, mígnem a lépcső alsó fokaiban megbotolva el nem esett. Ekkor törtek el az első jajgatások belőle, kezeit arcához emelve igyekezett védekezni az ütésektől.
Natalia lába földbegyökerezett, nem mert hinni a szemeinek. Nem is vette észre, hogy a fogasról egy másik tárgy is leemelkedett, s éppen feléje tart. Laraine elmosolyodott, s egy mélyről jövő, jóízű kacajt hallatott. A táska lesújtott a másik nőre, mire az összerezzent a nem várt támadástól. Hasonlóan Louisehoz, ő is egyre hevesebb ütéseket kezdett elszenvedni, s immár a két nő jajveszékelésétől zengett az előcsarnok.
Laraine élvezte a látványt, így egyre harsányabb nevetésben tört ki. Mély örömmel töltötte el, hogy láthatta a kér nő szenvedését. Figyelmét teljesen lekötötte az abszurd életkép, így nem is vette észre a lépcső tetején álldogáló anyja metsző tekintetét, mellyel történetesen őt méregette.

Egyéb

avialany|| Little Flair (deviantart)