Kaia Stonem

Kaia Tréselle Stonem

   Alapok

jelszó || It's so fluffy.
teljes név || Kaia Tréselle Rage Stonem
becenév || Kaia, Trés, Stone( nagyon közeli ismerősöknek Kai)
nem ||nő
születési hely, idő || Liverpool, 1978. Április 1.
kor || 19
vér || félvér
iskola || Roxfort Boszorkány – és Varázslóképző Szakiskola
évfolyam || -
szak || Griffendél Godrik Akadémia : Átoktörői szak
munkahely || -

A múlt

Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nem csak parancsra.

A versek nagyon igazak tudnak lenni, ha az ember a mélyükre lát.
A versek nem azért íródnak, hogy elolvasd és eldobd,a versek a költő üzenetei nekünk többieknek.
Olvasd figyelmesen és értsd, meg mit akar tőled!

Oly korban éltem én e földön, hol besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló,a rabló volt a hős.

Nem értettem mindig az ilyen és ehhez hasonló, finom utalásokat, voltam én is gondtalan játszó kisgyerek. Elmúlt az is és elmúlik majd ez is. Életem tizenkilencedik évében, úgy gondolom át kéne gondolnom az életem.
Voltak dolgok a múltban, amiket tudom, nagyon elrontottam, de ezeken már nem lehet segíteni.
Gyermekként még egész más voltam, máshogy is láttam a dolgokat.
Már , akkor is voltak kisebb nagyobb problémáim. Az első, hogy április elsején születtem. Bolondok napja, de én mégsem lettem bolond. Ez már egy jó dolog a sok rossz mellett.
Imádtam a kis családom, mindent megadtak nekem, amire csak vágytam.
Emlékszem, anya mindig Tündérkének hívott, hercegnő voltam a családom a szemében büszkék voltak arra, hogy milyen szép, milyen okos vagyok.
Imádtak engem, úgy, ahogy senkit csak egymást. Bár később megtudtam érdekházasság volt, de a sok idő alatt egymásba szerettek, látszott rajtuk.
Azt hiszem a családomat rendezettnek, és becsületesnek mondhatom.
Mindkét szülőm nagymúltú félvér varázslócsaládból származik, sosem volt fontos nekik, hogy csak varázslógyerekekkel barátkozzam.
Már egész kicsi koromtól azt figyelték, mikor bontakoznak majd ki a képességeim, mikor mutatok valamit, ami szó szerint varázslatos lesz.
Nem kellett rá, olyan sokat várniuk, már kilenc éves korom környékén lebegtettem dolgokat, tíz éves koromban pedig szét is tudtam törni őket.
A szüleim, szinte jobban várták a roxforti levelemet, mint én magam és , mikor tizenegy évesen megkaptam mosolyogva, találgattak, vajon melyik házba kerülök majd. Anya a Griffendél, apa pedig a Hollóhát mellett tette le a voksát.
Mindketten hatalmasat tévedtek, mert, mikor McGalagony professzor a fejemre tette az ősrégi Teszlek Süveget szinte azonnal mardekárt kiáltott.
Erre egyikőjük sem számított, bevallom sokáig én, sem éreztem magaménak a Roxfort legkülönlegesebb házát.
Utánanéztem, hogy a Roxfort minden házának valamiféle erényt kell képviselnie. A Griffendél a bátorság, a Hollóhát az intelligencia, a Hugrabug az igazságosság, a Mardekár pedig…
Nos, erre a kérdésre még nem sikerült választ találnom fogalmam sem volt, milyen erények lakoznak bennem és mardekáros társaimban.
Talán az ambíciók, talán semmi. Ez számomra a mai napig homályos, képtelen voltam rájönni.
Egy kicsit talán mindig kilógtam a többiek közül. Valahogy mások voltak, persze képes voltam megtalálni itt is a magam kis baráti körét.

Oly korban éltem én e földön, hol ki szót emelt az bújhatott és rághatta szégyenében ökleit, az ország megvadult.

Az idő szaladt, én jól tanultam nem igazán volt velem baj, persze kisebb kihágásokat elkövettem a többiekkel. Nem voltam mindig jó, de próbáltam nem szégyent hozni a családra.
Remek eredmények, büszkeség, normális, rendezett élet.
Tudom ostobaság, de szörnyen untam. Ötödéves voltam, azt kívántam bár történne valami, kiszakít a mindennapokból. Untam a monoton napokat a Roxfortban és még jobban untam őket otthon.
Nem tudtam még, hogy szinte pontosan két év múlva ez egész életem fel fog fordulni egy ember miatt. A találkozás sorsdöntő volt számomra.
Emlékszem minden egyes pillanatára és sosem fogom elfelejteni azt, ahogyan rám nézett és mosolyra húzta az ajkait.
Matt, Matthew Razzi. Roxmortsban találkoztam vele, elég furcsa körülmények között ismertem meg. Ugyanis elájultam a cukorbetegségem következtében és ő kapott el nehogy összetörjem magam.
Tudom az egész olyannak, tűnik, mint egy ostoba mugli film, de még csak nem is hasonlít hozzá.
Már az első perctől megkedveltük egymást, mellette igazán önmagam tudtam lenni. Nem Kaia csak egyszerűen Kai és ez nagyon tetszett.
Tizenkilenc éves volt, olasz származású, barna szemű és tökéletes. Nem csupán a külsőségeiben, okos volt, fel tudott vidítani. Igaz barát?
Vagy annál már jóval több?
Leveleket küldött nekem a Roxfortba, a szünetekbe pedig otthon. Érdekelte hogy vagyok, mi történik velem és hasonlók. Annyira boldog voltam, akkor, mint még soha. Bár néha úgy éreztem, mintha ő nem mondana el nekem mindent.
Hamarosan hivatalosan is magamnak mondhattam a vágyott férfit, a szüleimnek nem beszéltem róla a leveleit is csak jó barátokra fogtam, hogy ne aggódjanak fölöslegesen.
Valami történt velem, teljesen más lettem, feloldódtam és több barátot, szereztem velük ellenségeket is, de engem semmi sem érdekelt. Bemutattam a szüleimnek is, kedvelték. Ki ne kedvelne egy megnyerő, művelt fiatalembert? Hát persze, hogy áldásukat adták a kapcsolatunkra.
Mikor elvégeztem a Roxfortot, ő együtt örült velem. Őrülten szerettük egymást, ő volt az egyetlen, aki mindig megértett, akinek bármit elmondtam. Érte mindent eldobtam volna, ha azt kéri. Benne sosem kételkedtem, de milyen rosszul láttam a dolgokat!
Sokáig azt kívántam bárcsak sose jöttem volna rá az egészre, de vajon, akkor meddig lett volna velem? Még egy hétig, talán kettőig? Fogalmam sincs.
Halálfaló volt. Undorító gyilkos volt az, akinek odaadtam mindenemet.
A saját szememmel láttam a Sötét Jegyet a karján és abban a pillanatban olyan fájdalmat, éreztem, hogy sikoltani tudtam volna.
A szívemben ő forgatta meg a tőrt, nem tudta mit mondjon. Elköszönt és eltűnt mellőlem, mintha sosem lett volna.
Próbáltam elfelejteni, de képtelen voltam annyira szerettem.
Szinte belehaltam, napokra bezárkóztam, verseket írtam pedig legszívesebben ordítottam volna. Remek színész lehetett, ha így tudott szerelmet hazudni.
Azóta bárhol halálfalót látok, elgondolkozom. Ő az?
Ahányszor csak a gaztettekről olvasok vagy hallom őket, arra gondolok benne volt-e. Vajon az Azkabanban raboskodik, vagy épp megkínoz valakit?
Nem tudom, megvetem őt is ugyanúgy, mint a Sötét Nagyurat.
Auror képzőbe jelentkeztem, segíteni fogom a harcot ellenük.
Én akarom megölni őt!
Bosszút akarok állni, azért az elviselhetetlen fájdalomért, amit nekem okozott. Ez éltet.

Oly korban éltem én e földön,mikor gyermeknek átok volt az anyja,s az asszony boldog volt, ha elvetélt.

   Jellem
Talán azt kéne mondanom , hogy eléggé összetett személyiség vagyok.
El lehet viselni és nem rúgom ki a ház oldalát, ha valami nem úgy van, ahogy én akarom. Nem vagyok akaratos, nem vagyok vidám és nem sírok hangosan. Tulajdonképpen eléggé teszetoszának tűnök, de nem vagyok az.
Nagyon is ambiciózus és kemény lány lakik a szőke naiva páncélja alatt.
Van egy olyan énem, amit a felszínes ismerősök és érdekbarátok sosem látnak meg. Nekik marad a szótlan, szomorkás, furcsa Kaia.
Igazából tudom, hogy több vagyok annál, amit megmutatok magamból. Erősebb, nagyobb, értékesebb, tudom, hogy bármit el tudok érni, ha igazán akarom.
Nem kedvelem, ha középpontba vagyok , inkább meghúzódom egy sötét sarokban és információkat gyűjtök.
Türelmes és megbízható lány vagyok, bár elég bizalmatlanul állok mindenhez.
Akiket szeretek azokért kiállok a többiek, pedig nem érdekelnek.
Nem kedvelem, ha bárki is a hajszínemből ítél meg, mert a látszattal ellentétben intelligens vagyok, valamint pesszimista. Nem hiszek senkinek és semmiben, számomra csak az a biztos, aminek már utánajártam.
Furcsa harc dúl bennem már egy ideje, a szerelmes Júlia harcol bennem azzal , aki lenni akarok. Mindent felborított bennem a düh és a bosszú szörnyetege.
Már más vagyok, érzéketlen és zsibbadt sosem fogok többé őszintén szeretni.

Apróságok

mindig ||
# latex
# hideg színek
# verseket olvasni
# Matt
# macskák
# csillagokat bámulni

soha ||
# hazugság
# Voldemort
# Matt (?)
# ha sírni látják
# ostoba emberek
# halálfalók

dementorok || Mikor megláttam a Sötét Jegyet Matt karján.
mumus || maszkos halálfaló közeledik felém
Edevis tükre || Matt feleségeként boldogan mosolygok
százfűlé-főzet ||halványlila és vaníliához hasonló az íze
titkok ||
# Még mindig szerelmes vagyok Mattbe.
# Sosem mondtam el senkinek, hogy Matt halálfaló.
# Verseket írok.

rossz szokás ||
# Ha nevetek azonnal eltakarom az arcom.
# Ha kellemetlen helyzetbe kerülök nyalogatom az ajkaimat.

A család

apa || Sebastian Stonem,44, aranyvér
anya || Berenike Fischer, 43, aranyvér
testvérek || -
családi állapot ||Jelenleg egyedülálló.
állatok || Tulajdonképpen állandó háziállatom nincs, de mindenféle kóbor macskát szívesen hazaviszek.
Családtörténet ||
Mind apám, mind anyám jó hírű családból származik.
Anya egy elszegényedett német, nemes varázslócsalád sarja, aki tulajdonképpen a pénzéért ment hozzá apához.
A nagyszüleimet mindkét ágról ismerem és szeretem, nincs sok rokonom. Kicsi és szűkös család a miénk. Csak elvétve vannak összejövetel, mikor láthatom a többi családtagomat is. Két unokanővérem és egy másodunkaöcsém van.
Anya riporterként dolgozik a Reggeli prófétánál, apám pedig a Minisztériumban tevékenykedik.

   Külsőségek

magasság ||167 cm
tömeg ||54 kg
szemszín ||kék
hajszín ||eredetileg barna, jelenleg szőke
különleges ismertetőjel || A jellegzetes pillantása és a latex ruhadarabok.
kinézet ||
Kívülről igazán furcsa látvány lehetek.
Magas sudár termetű, sovány lány vagyok hosszú kecses nyakkal és hátközépig érő lehetetlen szőke hajjal. A hajam eredetileg barna volt, de szőkére festettem, mert sokkal jobban illik hozzám.
A bőröm hófehér, a szemem sötétkék. Sokan mondták már, hogy el lehet merülni benne. Az ajkaim vastagok, szép formájúak a legtöbbször vörösre festem őket. Orrom pisze, szemöldököm halványbarna. Talán ez árulkodik egyedül a hajam igazi színéről.
Sokat hordok latexből készült ruhadarabokat, ne nem az extrém fajtákat csak az egyszerűbbeket. Szeretek szoknyát viselni kihangsúlyozom a hosszú lábaimat, színek terén , szinte bármit képes vagyok felvenni. A hajammal sokat kísérletezem, de általában inkább kibontva hagyom.

egészségi állapot || Cukorbetegség

   A tudás

varázslói ismeretek || A Roxfortot kijártam tehát mindent, megtanultm vagy legalábbis igyekeztem megtanulni, amit csak lehetett. Remek RBF és egész jó RAVASZ vizsgák vannak a hátam mögött.
Legjobban az Átváltoztatástant , a Bájitaltant és a Rúnaismeret tantárgyakat kedveltem. Ezekből kiváló is voltam, ahogy szinte mindenből.
Kizárólag az LLGt és a Mágitörténet órákat utáltam ezekből nem is voltam olyan kiemelkedő, mint a többiből.

felvett tantárgyak || -
mugli képzettségek || -
pálca típusa || 10 hüvelyk, tölgy, főnixtoll maggal
különlegesség || -

   Szerepjáték-példa

Kinyitottam a szemem, mosolyogtam, mert tudtam itt van mellettem. Hallottam, ahogy egyenletesen veszi a levegőt.
Felületem az ágyba és ránéztem az órára. Hajnali kettő.
Remek, csupán az aggaszt, amit nem rég hallottam az egyik barátnőm szájából. „ A halálfalók köztünk vannak, Kaia. Bárki lehet ellenség.”
Bárki. Matt bizonyára nem az. Furcsa gondolatok törtek felszínre bennem miközben bámultam a sötétségbe.
Megfogtam a bal karját és elkezdtem feltűrni a pólóját, kuncogtam is magamban, hiszen nem lehet halálfaló.
Megláttam valami feketét, mintha… mintha valami kígyó lett volna.
Ugyan, biztosan rosszul látok, hisz nem sok fény szűrődik be a kis ablakon.
Óvatosan feljebb gyűrtem az anyagot, úgy, hogy ne ébredjen fel. Halk voltam és nagyon gyors az őrült kíváncsiság hajtott.
Lassan a szemem elé tárult a bőrbe égett fekete koponya és a szörnyű kígyó.
A Sötét Jegy. Kapkodtam a levegőt, a sírás fojtogatott.
A szám elé kaptam a kezem és könnyek szöktek a szemembe.
Igaza volt annak, aki nem bízott Mattben. Hiszen átvert! Köztünk vannak, mindig, mindenhol.
A fájdalom úgy égette a testem minden porcikáját, mintha sósavban fürödtem volna. Elfordultam és szinte azonnal felzokogtam, halkan és fojtottan nehogy meghallja. A könnyek forrón csurogtak le a hideg bőrömön, úgy éreztem magam, mint egy jégdarab. Hirtelen érintést éreztem a meztelen hátamon. Visszafordultam és belenéztem Matt mélybarna szemeibe.
Vártam, hogy mondjon valamit, láttam valamit megcsillanni a szemében talán egy könnycsepp volt. Visszahúzta a pólót a karjára és furcsán nézett rám.
- Miért csináltad? Azt hittem te más vagy! Átvertél.
Leszegte a fejét, elfordítottam a tekintetem rá sem bírtam nézni. Milyen ember az ilyen? Ha egyáltalán embernek lehet nevezni egy hozzá hasonló szörnyeteget. Nem szólt semmit csak megfogta a kezem.
-Miért nem felelsz? Emeltem fel a hangom és elhúztam a kezem. Meredten bámultam, azt akartam, hogy mondja azt, ez csak egy rossz vicc.
Nem mondta, én felálltam és elkezdtem sétálgatni a szobában. Egész testemben remegtem, azt hittem megőrülök.
-Sajnálom Kai! Tudtam, hogy rá fogsz jönni, sosem voltál buta lány.
Mondta szomorúan, odalépett hozzám és végigsimította az arcomat.
Ellöktem a kezét, vegyesen volt bennem gyűlölet és szomorúság. Nen tudtam eldönteni, hogy dühöngjek-e vagy sírjak. Mindkettő megfelelő lett volna.
Fölkapta a nadrágját és még utoljára rám nézett.
-Viszlát Kaia Stonem. Mondta és dehopponált.
Összerogytam a szoba közepén. Elhagyott, egyedül vagyok és soha többé nem jön vissza. Soha.

   Egyéb

avialany|| Miss Mosh *-*