+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Isaac Santiago Zachew
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Isaac Santiago Zachew  (Megtekintve 2480 alkalommal)

Isaac Zachew
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2011. 03. 13. - 23:28:38 »
+2

ISAAC SANTIAGO ZACHEW




        Alapok

jelszó || It's so fluffy!
teljes név || Isaac Santiago Zachew
becenév || Isaac;Saac;Breath
nem || férfi
születési hely, idő || Old Colwyn, Wales; 1976, március, 27.
kor || 21
vér || félvér
               
iskola || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola – elvégezte
Griffendél Godric Akadémia

évfolyam || 1.
szak || Magi-szisztematika kar – Általános diplomáciai szak
munkahely || jelenleg különböző szövegek fordításával foglalkozik a szabadidejében a tanulás mellett.


        A múlt

BORN TO FREE
„1976-ban megszülettem és itt vagyok, körülvesz sok bamba ember, seggnyalók és balf*szok… … 76-ban megszülettem boldog volt a kismama, én voltam a világon a leggyönyörűbb kisbaba.”

Ugye bőven elég ennyi a születésemről? Nehogy azt merészeld mondani, hogy ez neked túl kevés. Vagy neked elfelejtették anno elmesélni a méhecske és a virág sztoriját? Vagy a gólya hozza a kisbabát és nem a hipogriff rémtörténetet? Hát akkor nagyon sajnállak barátom, de most én sem foglak beavatni az élet eme apró rejtelmeibe.

Lépjünk tovább. Megszülettem. Eddig okés a dolog. Aztán elkezdtem én is mászni, gügyögni majd később járni és beszélni. Legalábbis az elmondások alapján ezen tényekre jutottam, mivel ebből az időszakból nem emlékszem semmire, de lehet, hogy jobban is jártam. Mit is mondhatnék még erről az időszakról. Nézzük csak… van három darab tesóm, akikkel egészen jól kijöttem, de mi mást is mondhatnék, hiszen akár ráaggathatnánk a Zachew famíliára a tökéletes család jelzőt. Ez azért talán így ebben a formában nem teljesen igaz, de ez engem nem is érdekel, én bírom az ősöket, nincs velük semmi bajom, mindenhol előfordulnak viták, veszekedések, kisebb balhék, botrányok, de összetartó család vagyunk. Másképp nem is lehetne átvészelni eme borzalmas időszakot, amit most élünk.

Térjünk vissza inkább rám, ha nem gond, hiszen elvégre ennek a szösszenetnek többek közt rólam kellene szólnia. Eleven kisgyerek voltam már a kezdetektől fogva. Mindenki jobban járt, ha már a legelején elpakolta jó mélyen a törékeny s értékes cuccait, ha nem akarta, hogy kézbe vegyem és megszereljem. Tudom, egy egyszerű reparo csodákra képes, de valahogy mindenki jobban szerette, hogyha a matchboxjaim töréstesztjeit nem az esküvőre vagy akármilyen más eseményre kapott kínai vázán próbálom ki. Nem tehetek róla, unatkoztam és jó ötletnek tűnt. Legalább megpróbáltam mosolyt csalni az emberek arcára, ez meg tudtommal nem bűn.

Mivel egy főleg muglik lakta városban éltünk, apáék fontosnak tartották azt, hogy képesek legyünk beilleszkedni az ottani közösségekbe, hogy ne lógjunk ki a mugli családok közül, ne kezdjenek el gyanakodni és azt terjeszteni, hogy mi micsoda elmebeteg család vagyunk. Lehet, hogy a végén ránk szabadították volna az elmegyógyintézetet. Ez lefordítva egyébként annyit tesz, hogy az hagyján, hogy a Roxforti levél megérkezése előtt mugli iskolába jártunk, de nem volt tilos barátkoznunk a nem varázsló emberkékkel is. Így fordulhatott elő például az is, hogy a tizedik születésnapomon vagy egy tucat mugli kiscsávó és kiscsaj rohangált az ősi Zachew kúria hatalmas udvarán. Igen tudom, fura egy családom van, hülye és néha érdekes szokásokkal, nem kell bemutatni. Most mondjam azt, hogy kicsiny családom én így szeretlek? Tudod mit?! Mondom. Kicsiny családom én így szeretlek!

YOU LEARNED YOUR LESSON
Amíg meg nem kaptam én is a levelemet a Roxfortból, az én drágalátos Jeffrey bátyám folyamatosan szekált, hogy tuti száz, hogy kvibli vagyok és ezen oknál fogva be se tehetem majd a lábam a kastélyba, és élhetem tovább az életemet, mint a család feketebáránya. Jófej mondhatom, de szerencsére nem lett igaza, tizenegy évesen végre én is a kezemben foghattam a nevemre szóló lapot miszerint engem is tárt karokkal várnak majd. Innentől kezdve, akárhányszor otthon találtam Jeffet nem úszta meg anélkül, hogy ne tettem volna fel neki a hülye kérdéseimet a suliról és az ottani életről.

Szeptember elseje és a beosztási ceremónia. Mint minden más velem egyidős kisgólyát engem is lenyűgözött a nagyterem, a rengeteg diák, a nyüzsgés, az épületet megszálló hangulat. Bíztam benne, hogy én is (követve a családi hagyományokat) a Hollóhátasok közé kerülök majd. Mindenáron szerettem volna én is követni a családi „szokást”, valahogy el sem tudtam volna képzelni, hogy az ifjabbik Zachew másik házba kerüljön. Kissé félve, de tele izgalommal sétáltam a Teszlek süveghez és reménykedtem, hogy vágyam teljesülni fog. S láss csodát, fejemre tették a süveget és egy percen belül már mondta is hogy: Hollóhát. Hatalmas mosollyal nyugtáztam a dolgot és büszke voltam magamra, hogy nem hoztam szégyent a családra, bár gyanítom akkor se tagadtak volna ki, hogyha mondjuk a Hugrások vagy a Griffisek közé osztanak be.

Az első évem a bátyám árnyékában telt. Muszáj volt nekem is minimum száz százalékot teljesíteni, hogy engem is elfogadjanak, de ez nem okozott gondot, mindig is szerettem a kihívásokat. Mindeközben barátokat szereztem és igyekeztünk feldobni az unalmas napjainkat kisebb nagyobb kihágásokkal. Az év végére kialakult szépen a Monty – Jack – Eve – Isaac négyes, a rettenthetetlen baráti kör, amely képes volt éjjel nappal együtt lógni és hülyéskedni. Fiatalság bolondság, szokták mondani.

Eltelt az első év, a vizsgáim nagy része várakozáson felülire sikeredett, egyedül gyógynövénytan fogott ki rajtam, amire csak egy elfogadhatót kaptam, bár tőlem már az is nagy számnak tűnt. Nagyjából hasonlóképpen telt a második és a harmadik évem is a suliban. Egy kicsi tanulás, egy kis szórakozás, egy kis ez meg az.
Negyedikben rászántam magam és jelentkeztem a házam kviddics csapatába, csak úgy poénból. Vagyis ezt csak a haveroknak mondtam a valódi oka az volt, hogy mindenáron be akartam vágódni az akkori csapatkapitánynál Alice—nél és csak úgy láttam rá esélyt, ha én is a csapat tagja vagyok. A terv elkezdődött, elmentem a válogatásra, jelentkeztem, mint terelő és igyekeztem túlélni a felvételi próbákat. Én voltam a világ legbüszkébb embere, amikor nyakig sárosan az öt jelentkező közül én lehettem az egyik, aki felveheti majd a meccseken a Hollóhát csodálatos kviddicstalárját. Innentől kezdve mindent beleadva edzettem, az elsők közt voltam, aki odaért és utolsók közt voltam, aki elhagyta a pályát. Másfél hónap után végre vettem a bátorságot és az év első roxmortsi hétvégéjére elhívtam, hogy tartson velem. Már akkor is ellenállhatatlan mosollyal rendelkeztem, ugyanis Alice igent mondott. Hat csodálatos hónapot töltöttünk együtt, majd jobbnak láttuk, ha inkább csak barátok maradunk.

Ötödév, RBF vizsgák. Lementek, viszonylag jól sikerültek, hipp-hipp hurrá. Jött a hatodik, dettó. Nem sok minden történt, ami, hú de izgalmas, vagy, hú de fontos beszámolni róla. Végre elérkezett a hetedik év, amit sikeresen teljesítettem, megszereztem néhány ravasz vizsgát, aztán úgy döntöttem nem folytatom tovább a tanulmányaimat.

DON’T STOP ME NOW
Inkább összepakoltam egy hátizsákot a számomra fontosnak ítélt cuccokkal és elindultam, hogy felfedezzem a nagyvilágot. Elég volt nekem a hét év tanulás, nem vágytam még több tudásra. A szüleim nem tudtak meggyőzni, hogy maradjak otthon a seggemen és inkább dolgozzak, de szerettem volna megismerni más kultúrákat és beutazni az országokat. Addig, amíg semmi nem köt senkihez és semmihez.

A legelső utam során hozzácsapódtam egy vándorcirkuszhoz. Fél év alatt több mint két tucat várost bejártunk. Eleinte bohócnak voltam beöltöztetve és az én feladatom az volt, hogy a három négyéves gyerekeket szórakoztassam. Aztán történt egy napon hogy az egyik trapézos lesérült és sürgősen kellett a helyére valaki, aki van olyan hülye, hogy helyettesíti. Na, lehet találgatni, hogy ki volt az a barom, aki elvállalta. Szerinted? Naná, hogy én. El lehet képzelni, hogy milyen szépen néztem ki, ráadásául beavatásképpen csupa rózsaszínben kellett megjelennem a porondon, csodálatosan szép tütüvel fűszerezve. Nagy sikert aratott, a közönség imádott, én viszont soha többet nem vagyok hajlandó felvenni azt a göncöt, pedig megkaptam emlékbe.

Amikor ők úgy döntöttek, hogy visszatérnek Angliába, szomorú búcsút vettem tőlük, mert nekem még eszem ágában nem volt hazatérni. Fogalmam sincs honnan jutott eszembe az a baromság, hogy én be akarom járni Tibet kolostorai közül néhányat, de mivel annyira nem tűnt rossz ötletnek, és az ott uralkodó hideg sem volt visszataszító, felkerekedtem, hogy meghódítsam azt a környéket is. Az első két hét még izgalmas volt és rengeteg hasznos és új dologgal ismerkedhettem meg, de aztán rájöttem, hogy az ottani nyugi és fagyos időjárást nem éppen nekem találták ki, ezért az egyik éjszaka összecsomagoltam, elköszöntem a „mesteremtől” és már ott sem voltam.

Ha már Keleten barangoltam, akkor a következő állomásként Japánt választottam. Imádtam az ott élő embereket és a kultúrájukat. Egyszer még mindenképpen vissza akarok térni a szigetországba. Tíz hónapot húztam le, és hogy fenn tudjam magam tartani, munkát kerestem magamnak. Egy mugli szusi bárban kaptam munkát. Kezdetben én voltam a mosogatófiú, három hónap múlva már én is szusi készítő voltam, a végére pedig már én is beállhattam azon emberek közé, akik a vendégek orra előtt készítették el a kaját.

Aztán gondoltam egyet és egy hirtelen ötlettől vezérelve egyik napról a másikra felmondtam, összepakoltam a cuccaimat és a skandináv félsziget felé vettem az irányt. Rénszarvasok, rengeteg vodka, szaunázás és hógolyózás. Nagyjából ezzel tudnám jellemezni azt a rövid kis időt, amit ott eltöltöttem, na meg egy eléggé rossz emlékkel. Senkinek nem kívánom, hogy részegen úgy essen be a jéghideg vízbe (nagyon is hiányos öltözetben), hogy körülötte egy rakat mugli, a pálcája pedig a jó meleg faházban.

Ilyen hideg és fagyos élmények után valami melegebb éghajlatra vágytam. Nem most nem az a rész következik, amikor arról számolok be, hogy alig vártam, hogy valakik jól elküldjenek a picsába. Csak fogtam magam és a havas tájat felcseréltem Ausztrália tengerpartjára. Mennyivel jobb és szimpatikusabb a környezet ugye? De nem csak a homokos tengerpart miatt lopta be a szívem mélyére magát az ország, hanem azért is, mert itt ismerkedtem meg Nessával, akiről elmondhatom, hogy nyugodtan nevezhetjük álmaim nőjének. A világ legbájosabb teremtése, szinte az első pillanattól fogva lenyűgözött. Na jó, ez lehet, hogy nagyon nyálasan hangzik, de hát hogyha egyszer így volt, akkor nem tudok vele mit kezdeni. Később kiderült róla, hogy ő is a Brit szigetekről származik és csupán nyaralni, kikapcsolódni jött a kontinensnyi országba. Tehát amikor elérkezett számára a nyaralás vége akkor én is úgy döntöttem, hogy hazatérek egy kis időre.

HOME SWEET HOME
Újra otthon. Elmondhatatlanul jó érzéssel töltött el a tudat, hogy végre otthon lehetek Old Colwynban és láthatom a családom tagjait, akiket a Roxfort befejezése óta nem találkoztunk. De nem sokáig élvezhették csodálatos társaságomat, ugyanis Nessa akarata szerint összeköltöztünk, ami egyet jelentett azzal, hogy újra kirepültem a családi fészekből, hogy megalapozhassam a sajátomat.

Minden szépen és jól indult és alakult kettőnk között. Éltük a kis életünket, boldogan, lazán faszán és igazán. Aztán egyszer csak elkezdett előtörni belőlem a bepánikolós énem.  Eszem ágában sem volt megállapodni, családot alapítani egyelőre. Előtte még ki akartam élvezni az élet minden apró kis örömeit, nem akartam rögtön, ilyen fiatalon röghöz kötött lenni. Lehet azt mondani rám, hogy önző vagyok, mert csak magamra gondolok, de valahogy elfogott a menekülési kényszer, akármennyire is szerettem Nessát, ez a szeretet kezdett eltörpülni a pánik mellett.

A helyzeten meg már csak tovább rontott az a dolog, amikor megtudtam, hogy útban van a mi kis szerelmünk gyümölcse. Valahogy egyáltalán nem tudtam örülni a hírnek és úgy éreztem ez egy jel, egy vészvillogó, ami visítva jelzi, hogy most azonnal lépjek le, hagyjak magam mögött mindent.
Másnap reggelre a cuccaim eltűntek a lakásból és csak egy levelet hagytam magam után, amiben leírtam, hogy mennyire sajnálom az egészet, de talán így lesz a legjobb. Legalább is nekem ez volt akkor a legjobbnak tűnő megoldás.

VICTIM OF YOUR OWN CREATION
A lehető legmesszebb akartam lenni a szigetországtól, életem egykori értelmétől, a leendő kis Zachewtól, a saját gondjaimtól, így igyekeztem minél messzebbi úti célt választani. Így kötöttem ki az Amazonas vidéke mellett. Összehaverkodtam egy ott élő törzs néhány tagjával, akik szívesen adtak szállást és engedtek betekintést az alig ismert világukba. Egy darabig tökéletesen működött a dolog, egészen pontosan addig, amíg a törzsfőnök lánya rám nem kezdett hajtani. Én meg természetesen voltam olyan úriember, hogy nem utasítottam vissza a közeledését. Felejteni akartam és erre ezt láttam a legjobb módszernek. Csak arról elfelejtettek tájékoztatni, hogy a lány az egyik nagy befolyású család fiának a leendőbelije. Pech. Természetesen, amikor az apja fülébe jutott a dolog, valahogy teljesen máshogy mesélte el a sztorit. Jól átvert, de lehet, hogy meg is érdemeltem. Azzal viszont nem számoltam, hogy az addig olyan kedves és jófej törzs az egyik pillanatról a másikra ellenem fordul. Jobbnak láttam újra felvenni a nyúlcipőt és lelépni onnan. Úgy látszik nálam ez a nyerő taktika, ha valami gáz van, akkor lelépek. A kérdés csupán csak az, hogy ez a módszer még meddig és mennyire lesz hatásos.

Visszatértem Old Colwynba, de addigra Nessának se híre sem hamva nem volt. A családom részéről senki nem tud arról, hogy én apa lettem és ebből következik az is, hogy a szüleim nagyszülők lettek. Otthon egy szóval sem magyaráztam a hirtelen eltűnésemet és mivel minden csoda csak három napig tart egy idő után leszálltak a témáról. Szerencsére.

FUTURE HAS ARRIVED
Időközben úgy döntöttem, hogy mégis csak érdemes lenne valamit kezdeni az életemmel. Ezért úgy döntöttem mégiscsak nekikezdek a főiskolának, annyira rossz csak nem lehet. A Giffendér Godrik Akadémia magi-szisztematika karának általános diplomáciai szakán kötöttem ki. Majd kiderül, hogy sikerül-e végigcsinálnom, vagy innen is lelépek idő előtt.

Nessával és a még nem is látott gyerekemmel kapcsolatban pedig végre rászántam magam, hogy felkeresem őket és megpróbálom helyrehozni az elcseszett dolgokat. talán van még remény, és meg fog majd bocsájtani, de az is lehet, hogy szóba sem fog velem állni. Azért remélem, hogy sikerül majd valami mind a kettőnk számára megfelelő megoldást találni. Mondjuk ez hamarabb is eszembe juthatott volna, de ez más késő bánat. Vagy szimplán csak ennyi idő kellett ahhoz, hogy feléledjen az apai ösztön bennem?

BUT YOU CAN’T WIN THIS FIGHT
A háború. Teljes mértékben igyekszem kihúzni magam az eseményekből, ugyanúgy ahogyan a családom jó része. Anyám elmenekült, hónapok óta semmit, nem halottam felőle, két nagybátyám pedig auror, és azt hiszem itt ki is merült a háborúhoz való kötődés.

„Tudjuk mi ki” eszméivel nem értek egyet, de ezt a saját biztonságom érdekében nem hangoztatom. Azt viszont egy kicsit kétlem, hogy majd pont a Potter srácnak fog sikerülni az, hogy megtörje Tudjukki hatalmát, mikor több nála idősebb és képzettebb varázslónak és boszorkánynak sem sikerült. De azért szurkolok neki, hátha mégis csak véget tud vetni ennek a katasztrofális állapotnak és újra találkozhatok majd anyámmal.

        Jellem

Nézz rám. Nem tűnök közveszélyes őrültnek? Banditának? Hajléktalannak? Elmebetegnek? Akkor jó. Megnyugodhatsz nem is vagyok az. Talán. De akkor milyen vagyok? Anyuci kiskedvence? Herceg a fehér seprűn? Elkényeztetett úrfi? Veszettül romantikus nyálas szépfiú? Majdnem talált, de mégsem. De nem húzom tovább az agyad, jól figyelj, lerántom most a leplet magamról. Nem fog meglepetés érni, ha mégis megnyugodhatsz, megcsíplek, hogy el hidd, hogy ez itt a valóság és nem pedig álomvilág.
Vidám, barátságos, érdeklődő természetű srác vagyok. A mosoly valamilyen oknál fogva nem tud leolvadni az arcomról. Nem látom rózsaszínben a világot, (fúj, az milyen lenne már… undorító.) csak pusztán állandóan a dolgok szép, jó és napos oldalát nézem. Zavar? Akkor nem kell a közelemben tartózkodni. Szeretem a szabadságot, a kötöttségektől mentes életet, azt, hogy a magam ura vagyok. Utálom, ha irányítani próbálnak, ha megpróbálnak beleszólni az életembe, ha azt akarják, hogy változtassak azon, ami nekem tökéletesen megfelel. Makacs lennék? Én ezt nem mondanám, de ha te így látod, legyen. Nem állok le most veled vitatkozni, úgy sem lenne semmi értelme, és nem jutnánk semmiféle megoldásra. Elhiszed? Néha szükségem van a magányra, a csendre és nyugalomra, hogy fel tudjak töltődni. De e ritka kivételeken kívül szinte folyamatosan pörgök, le se lehetne lőni. Állandóan tervezgetek, ötletelek, álmodozom. Nem tudok megmaradni a seggemen, az is kész csoda, hogy beiratkoztam az akadémiára és még nem hagytam ott a picsába. De ezt most végigcsinálom, ha már egyszer elkezdtem.
Mennyire vagyok őszinte? Ez attól függ. Szerintem, néha apró hazugságok beleférnek. Kegyes kis hazugságok, mint például a „milyen jól áll ez a ruha”, „jól sikerült a vacsora”, „tetszett az előadás”. Ezektől még nem dől össze a világ.
Hogy állok a romantikával? Nem kevés meghódított lány áll a hátam mögött, akiknek adtam a szépet, azonban egyetlen egy ember volt, aki úgy megfogott, hogy az óta sem tudom elfelejteni őt. Szánom-bánom már az akkori döntésemet, amikor is bepánikoltam, de mint már említettem, nem bírom a kötöttségeket. Most azonban hiába mennék vissza hozzá, már nem tudok.  Mondhatni balf*sz voltam. Csak nyugodtan. Mutogass rám az ujjaiddal, hogy nézd mekkora barom. Nem fog fájni. Észre sem fogom venni. Ezekkel úgyis csak magadat minősítenéd.
Megbízhatóság. Te megbíznál bennem? Biztos vagy te ebben? Ha most megijedtél, hogy kiteregetem mocskos kis titkaid, megnyugodhatsz, nem fogom ezt tenni veled. Nekem elmondhatod, mi nyomja a lelked, meghallgatlak, max nem figyelek rád, de ha szépen megkérsz, akkor nem adom tovább. Ennyi. Cserkészbecsszó.
Tetteimért nem mindig vállaltam a felelősséget. Volt, hogy elfutottam súlya alól. Elmenekültem, minél messzebb. Nevezz gyávának. Vállalom. Elfogadom. Ez vagyok én. Nem a legtökéletesebb pasi, de majdnem. Nekem már ez is megfelel.
 



        Apróságok

mindig || x utazás
x új kultúrák megismerése
x zene
x kviddics (hatalmas Holyhead Harpies szurkoló)
x a nagyi meggyes piéje és csokis brownie-ja
x csillagos ég bámulása
x fűben heverészés
x barkácsolás
x csokibéka
x reggeli kávé
x Ford GT40 típusú kocsim

soha || x tétlenség
x kelbimbó
x Walpurgis lányai nevű förmedvény
x házimanók
x háborúsdi
x aligátor
x Mindenízű drazsé
x rózsaszín illetve akármilyen színű tütü
dementorok ||  Amikor Finnországban egy baromkodás következményeképpen belezuhantam egy szikláról a jéghideg vízbe. Pálca nuku, körülöttem muglik. Nem a legkedvesebb emlékem, és szerencsére nem kell dementorok közelében mászkálnom s újra és újra átélnem.
mumus || Aligátor.
Edevis tükre ||  Újra együtt lenni Nessával.
százfűlé-főzet ||  türkizkék az illata pedig az ibolyára hasonlít leginkább.
titkok || x Az Amazonasban tett kiruccanásom alatt sikeresen összehaverkodtam az egyik ott élő törzs tagjaival, de végül menekülnöm kellett, mert majdnem az ágyamba csábítottam a törzsfőnök lányát. A jó emberkék még vérdíjat is kitűztek a fejemre. Kedves és barátságos népség nem?
x Van egy majdnem féléves fiam, akit még nem is láttam, és a környezetembe senki nem tud a létezéséről. Egyelőre.
x Ötödéves korában szerelmes volt McGalagonyba.
rossz szokás || x Nem szeretek borotválkozni ezért gyakran előfordul, hogy többnapos borostával az arcomon jelenek meg akárhol. Nem érdekel, hogy másoknak nem tetszik, vagy zavarja őket, engem nem zavar, sőt szeretem.
x A másik, amitől a körülöttem élők még falra másznak az az állandó ujj és akármelyik másik testrész ropogtatása. Tudjátok is már csak azért is csinálom. Csak mert.



        A család

apa || Ralph Jeffrey Zachew; 48; félvér
anya || Diana Giselle Handerson; 46; sárvér
testvérek ||   Jeffrey Stephen Zachew 25; Diana Sophia Zachew 19; Chester Saul Zachew 16;
családi állapot || eléggé bonyolult…
állatok || Chanel a fekete – fehér vadászgörény és Blubber az uhu

Családtörténet ||
A Zachew család nagyjából 90 éve telepedett le Old Colwynban, egy akkoriban építet kúriában és kezdték el új életüket a walesi kisvárosban. Ekkor a család már 2. generáció óta tartozott a félvér varázslócsaládok közé, köszönhető annak, hogy Sir Charles Colombus Zachew a hagyományokat megszakítva hozzáment egy félvérű asszonyhoz, Nicolette Elsa Watsonhoz, akinek apja mugli származású földesúr volt. A család ezt az elbeszélések alapján jól kezelte, nem lett belőle botrány, elfogadták Charles ősünk döntését. Azóta viszont csak egyszer fordult elő, hogy családunk tagja mugli származású emberrel kötötte volna össze életét.
A Handerson családról ugyanezek nem mondhatóak el, főleg, hogy Diana szülei muglik, és Old Colwyn papírgyárának tulajdonosai. Ha az elmúlt évszázadra visszamenőleg keresgélünk a családfában, akkor se találhatunk közte olyan embert, akinek varázslóvér csörgedezne ereiben, ha csak nem kacsingatott félre valamelyik asszonyka. A család a városban nagy megbecsülésnek örvend, Joseph Handerson tagja a városi tanácsnak és állandó résztvevője az istentiszteleteknek. Diana szülein kívül a családban senki nem tud arról hogy a lány miféle világhoz is tartozik, ha kérdezték őket merre tanul a lányuk akkor csak azt felelték, hogy Genf egyik vallásos bentlakásos leányintézetének tanulója.
Ralph Zachew és Diana Handerson 28 éve ismerkedtek meg egy Old Colwyni bálon és 26 éve élnek házastársként, jóban-rosszban, gazdagságban, boldogságban stb… Házasságkötésük egy éves évfordulója után nem sokkal megszületett Jeffrey, aztán rá négy évre megszülettem én is, aztán két év múlva követett Sophia, majd Chester zárta a sort még 16 évvel ezelőtt. A mai napig Old Colwynban van nekünk is házunk, csak a város másik végében, azonban a hagyományos családi összejöveteleket még mindig a kúriában tartjuk, mondhatni az a család főhadiszállása.
A háborúról a Handerson család származása miatt mit sem sejt. Diana pedig a skandináv félszigetre „utazott”, de igazából megpróbál elrejtőzni Voldemort és csatlósai elől. Terveibe senkit nem avatott be, csak annyit mondott, hogy elutazik pihenni. A Zachew család amennyire csak lehet, igyekszik távol tartani magát az egésztől, egyedül Paul és Donald bácsikám az aki aurorként próbálja kiiktatni a halálfalókat. 

 



        Külsőségek

magasság || 183 cm
tömeg || 89 kg
szemszín ||kék
hajszín || világosbarna
különleges ismertetőjel || az állandóan borostás arc
kinézet || Na, nézzük csak, bámuljunk bele abba az üvegdarabba, s lessük meg miféle szerzet bambul vissza rád értetlen kerek szemekkel, alig akarva hinni azoknak, hogy jéééé b*zdmeg ez én vagyok. Magas jó súlyban levő fiatal huszonéves fiatalember, szép kék szemekkel, szúrós, minimum egy napos borostával. Öltözete átlagos, mosolya óriási. A tükörkép elégedetten beletúr a hajába, mosolyra görbül a szája, integet egy kicsit, majd megfordul és kisétál a képből, magára hagyva a csodálkozva bámuló emberkéket. Komolyra fordítva a szót, világosbarna haj, ami hol viszonylag rövidre van vágva, hol meg van hagyva egy kicsit hosszabbnak. Kék szemek. A ruhák terén előnyben részesítem az ingeket vagy trikókat, de a pólókkal sincs bajom. Egyedül a latexgatyát és a bőrcuccok azok amiket szívesen mellőzök.


egészségi állapot || tökéletes



        A tudás

varázslói ismeretek || Minden ami a hét év „tanulásból” megmaradt. A Bűbájtan és az Átváltoztatástan mindig is a szívem csücske volt, így talán ebben a témában többet tudok, mint amennyit a kerettanterv megkövetelt. Viszont a gyógynövénytannal és a legendás lények gondozásával sosem jöttem ki jól túlzottan. Képes vagyok patrónust idézni, ami egy sün alakját veszi fel. Nem tudom, hogy miért pont egy sün és mondjuk miért nem egy gepárd, sas vagy elefánt, de nekem tetszik ő is.
felvett tantárgyak ||
                      Orosz nyelvi képzés, bolgár nyelvi képzés, általános mágiakutatás, bevezetés a tiltott főzetek világába
mugli képzettségek || ért az autószereléshez.
pálca típusa || 11 hüvelyk, ébenfa, főnixtoll
különlegesség || ...



        Szerepjáték-példa

Kapok felmentést, hogyha bevallom, hogy Abbs Wolf a másik énem? (: *szépennéz*


        Egyéb

avialany||   Bradley Cooper

Naplózva

James Wolf
Eltávozott karakter
*****


• a farkas •

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2011. 03. 14. - 12:09:37 »
+1

Találtam benne néhány helyesírási/fogalmazási hibát, azokat kérlek javítsd, de ezektől eltekintve,
nagyon szép előtörténet lett, ügyes vagy!
Ezennel az előtörténeted

elfogadom.

Menj, játssz sokat, és érezd jól magad. Bárminemű kérdéssel nyugodtan fordulj hozzám, vagy a STAFF bármely tagjához.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 07. 07. - 15:09:07
Az oldal 0.071 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.