Heikki Ettala

Heikki Ettala

   Alapok

jelszó || "Minő sötét az emberi ármány."
teljes név || Heikki James Ettala
becenév || Heikki
nem || férfi
születési hely, idő || 1980. 07.23 Espoo, Finnország
kor || 17
vér || fél
évfolyam || 7

   A múlt

Fagyos téli este van, a finnországi Espooban járunk, ahol egy csöndes kis utcában egyetlen házból mutatkoznak csupán élet jelei. Nevetés hallatszik, harsány gyerek zsivaj. Egy komisz kis gyermek rohangál a szobában. Mögötte az édesapja, egy magas jó kiállású férfi, nagyon barátságos arccal mosolyog gyermekére. Hirtelen csengő hangon érkezik a felszólítás, hogy elkészült a vacsora, mire az apuka gyengéden megragadja fiát, s az étkező felé veszi vele az irányt. Belépve egy magas hófehér bőrű asszony áll, akinek vállára rakoncátlan barna fürtök omlanak, a csodaszép kék szemek pedig csak még szebbé teszik őt. Idilli kis családnak látszik, akikben semmi érdekes nincs a hétköznapi emberek számára, egészen addig, amíg az evőeszközök el nem kezdenek szépen maguktól az asztalra szállingózni, csak úgy, mint az ételek a konyhából.
E kedves családról, még a közeli mugli barátok sem tudják az igazat, hiszen ők a normális életet választották, a varázsélet helyett és így jobb mindenkinek, ha senki nem tudja kik is ők valójában. Jelentősen megkönnyíti a beilleszkedést.
Valójában a szülők, s ez által valószínűsíthetően Heikki is varázslók. Az édesapa egy ősi Finnországból az Egyesült Királyságba származott varázslócsalád tagja, míg édesanyja egy angol családból származik. A szülei a Roxfortban találkoztak egymással, majd mind a ketten a diplomáciai pályára léptek, ennek köszönhetően jutottak Finnországba, mint varázsnagykövetek.
Pár évvel később ismét betekintve a családi házba ugyanazt az idillt találjuk, ám a komisz gyerekzsivaj már csak kósza emlék maradt. A kis Heikki nagyobbacska gyermek ekkor már, olyan nyolc éves körül lehet, s a lakás tele van, az ő úgy mond „kacatjaival”, gördeszkával és hozzá hasonló tárgyakkal. A szülei megengedik neki, hogy ilyesmikkel üsse el az idejét, persze csak bizonyos szabályokkal együtt. Nem fogják keményen, ám mégis meg van az a kontroll aminek köszönhetően nem egy kis vadembert nevelgetnek otthon, persze ez sem maradt örökké így, a „vadember” végig ott szunnyadt a kis emberben.
Ha ugrunk egy nagyobbat az időben, akkor el is érkezünk a dolgok izgalmasabb részéhez, avagy hogyan került kapcsolatba finn varázslók gyermeke a Roxforttal.
Ahogy teltek múltak az évek Heikki barátokat szerzett, s velük lógott amikor csak lehetett. Télen, ami arra felé elég hosszú időszak, együtt jártak a hegyekbe, ahol elütötték az unalmas órákat hó csatáztak, snowboardoztak, forró csokit ittak nagy mennyiségben és volt, hogy csak leültek egy domb tetején, s onnan nézték, ahogyan lemegy a nap. Egy ilyen alkalommal történt meg, hogy a barátaival a jégre merészkedett, s cipőben csúszkáltak rajta, egészen addig, míg Heikki meg nem csúszott és vágódott a hátára, amin a lendületnek s a csúszós jégnek köszönhetően tetemes sebességgel közeledett egy a tavon lévő lék felé. A fiú ekkora lehunyta a szemét s erősen koncentrált, ám valahogy csak nem jött a lék, mintha elkerülte volna vagy ég el sem érte. Amikor végre már nem csúszott tovább, kinyitotta a szemeit, s feltápászkodott. Lassú léptekkel elindult a barátai felé, s közben kereste a léket, ami valamilyen megmagyarázhatatlan csoda folytán nem volt sehol, eltűnt. Ekkor szembesült azzal, hogy neki is van varázsereje, és ez bizony felvillanyozó érzés volt számára, olyannyira, hogy aznap nem is tudott másról beszélni otthon csak és kizárólag erről, de annyit, hogy szinte a szülei agyára ment ezzel, akik persze mindemellett örültek, hogy fiúk is varázsló lesz egy napon.
Nem sokkal később édesapját Londonba helyezték át, hogy a mágia ügyi minisztériumban dolgozzon. Jelentős előre lépés volt ez számára, hiszen a családját is jobb körülmények közé tudta vinni, s ami a legfontosabb az volt, hogy ismét hazatérhetett, s egy jó iskola közelébe tudta vinni gyermekét. Így hát Londonba költöztek, ami leginkább Heikkit viselte meg, de őt meglehetősen mélyen érintette. Sokáig nem lehetett megvigasztalni, ám végül megbékélt a gondolattal, s aztán a ténnyel, hogy új otthona lesz, és új barátokat kell szereznie.
Egy nap aztán bagoly posta érkezett a Roxfortból, amelyben az a meglehetősen jó hír állt, hogy a fiút felvették az iskolájukba. Az izgalmak csak ez után kezdődtek.
Minden rendben ment, az abszolúton megvásárolták a szükséges felszereléseket, amelyeket az levélben írtak. Így teljesen készen állt arra, hogy megkezdje tanulmányait a Roxfortban.
A vonat utat hosszúnak és unalmasnak tartotta, nem sikerült egy vidám kabint kifognia, így egész végig csak az ablakon bámult kifelé, s azon tűnődött vajon az egész ilyen unalmas lesz, mert akkor nehéz hét évet kell majd eltöltenie az iskolában. Természetesen nem is lenne jó ez a történet, ha így lett volna.
A ház beosztásnál olyannyira elgondolkozott, hogy háromszor kellett mondani a nevét mire észbe kapott s a székbe ült. Amikor pedig a süveg a fejére került, az, szinte rögtön beszélni kezdett, hosszú mondandója volt. Valahogy így hangzott:
- Érdekes vagy, tudod e kis komám? Meglepő, hogy mennyi energia van benned, amit ki is használsz rendesen, mégsem mindig jóra. Valami mélyen lapul benned, valami ami a felszínre akar törni, de még nem jött el az ideje, nem tudom megmondani, hogy jó vagy rossz, de az biztos, hogy az energiáidat ez fogja majd igazán lekötni. Eszes legény vagy azt meg kell hagyni, s tettre kész, ám kérdésesek tetteid… (S nem mindig egyenes tettek) – súgja csupán Heikki fülébe e kemény szavakat – Meg van benned a ravaszság és bátorság egyaránt, de ott lapul mellette a kicsapongás, a pimaszság. Összetett jellem vagy hallod e, szeretem az ilyet, neked valóban nálunk van a helyed még pedig egy bizonyos házban, amely legyen a…. –
A tapsvihar miatt nem nagyon hallotta, hogy melyik házba osztották be, ami igazából nem is nagyon érintette meg, hiszen egyikről sem tudott semmit, igazából az iskoláról sem nagyon. Azt is csak abból állapította meg, hogy melyik asztalhoz kell mennie, hogy amikor tétován nézelődött, akkor a házába frissen beosztottak erőteljesen mutogattak neki egy helyet maguk mellett.
Az első év csendesen telt el, még ismerkedett az iskolával, a varázsló léttel, és az emberekkel. Egy unalmas szombaton akadt rá két srácra, akik különböző házból jöttek, ráadásul Heikkinek sem volt egyikük sem a ház társa, mégis barátságosan fogadták. Havazott aznap, de ők kimentek a szabadba, s egy kis hógolyózással ütötték el az időt, ami meglepő helyzeteket és sok nevetést hozott számukra. Sikerült ismét barátokat szereznie akikkel ettől kezdve ha szóltak neki ház társai ezért, ha nem ő együtt lógott.
Ahogy egyre inkább beilleszkedett az iskola légkörébe, egyre több kapu nyílt meg előtte. A hűvös, cinikus északi srácból egy nyílt és vidám figura lett, ez persze nem jelenti azt, hogy hűvös cinizmusa nem tért vissza bizonyos helyzetekben, de társasági emberré vált. Megtalálta az utat a lányok szíve felé is, hiszen egy különc finn srác mégis csak felkelti az érdeklődést, ha szeretné, ha nem, ha pedig már így alakult, miért ne használná ki a lehetőséget.
Talán ezeknek a lehetőségeknek, talán az olykor nagy tehernek számító vizsgáknak köszönhetően idővel elragadta a bulik és az alkohol varázsa, így eredményei is romlani kezdtek, ami már otthon is visszhangot váltott ki, hiszen nem tűrték, hogy a jegyei sínylődjék meg az ő szórakozásait, voltak szabályok amiket be kellett tartania, nos ez volt az egyik közülük. Így a bulik, lányok, alkohol maradtak, de mellette egy kis tanulás, egy kis trükk segítségével jócskán feljavította az eredményeit. Ez jól jött neki az RBF-eknél is, sőt talán ott jött a legjobban, a lényeg, hogy meglettek azok is, sőt még a RAVASZ-hoz is megfelelő eredményt ért el, így a későbbiekben erre is sort kerített.
Korábbi hobbijai is megmaradtak, s a kviddics helyett maradt a hódeszka és hozzá hasonlatos kikapcsolódások. Többek között az „italosan őrültségeket csinálunk”: wc papírral betekerni tárgyakat, fákat feldíszíteni vele, szinte meztelenül futni és hemperegni a hóban. Szóval nem éppen Roxfortos módon viselkedni, aztán kibújni a felelősség alól. A tanórákon nem volt a legaktívabb diákok között, a tanárokkal szemben is felvette a hűvös, logikus, de mégis nagy tudással megáldott kölyök szerepét, akik vagy nem is foglalkoztak ezzel vagy csak nem szóltak érte. Összefoglalva élte és éli a maga által megálmodott, illetve újra álmodott roxfortos diákéletet.

   Jellem

Vágyik a szabadság után amelyből így is bőven kijut neki, sőt talán sok is. Nincsenek akadályok előtte, mindent bevállal, nem ijedős típus. Sokszor szereti megkerülni a dolgokat és a dolgok könnyebbik végét fogni.Hajtja a csajokat és imád bulizni. Nem veti meg az alkoholt sem, de nem ájulásig, hanem a jóérzés határait célozza meg. Sok őrültségben benne van, ami másnap már annyira nem vicces vagy csak másoknak nem az.
Szülei szavára mindig ad, hiszen ők azok akik eddig is egyengették az életét. Nem igazán érdeklik a tantárgyak, a sötét varázslatok kivédését kivéve. Az órákon hűvös közönnyel válaszolgat, ha kérdezik, ha nem akkor jegyzetel és el van a többiek között várja, hogy ismét szabadon legyen.
Egy igazi szelidíthetetlen vadlóhoz lehet hasonlítani, de mint tudjuk egyszer mindenkit betörnek, talán jön egy mentor aki megtalálja benne a lehetőséget és kiemeli ebből a csapodár életmódból ezt a valóban eszes fiatalembert.

   Apróságok

mindig ||
- Bulik
- Csajok
- Szabadság
- Sport
- Vodka
soha ||
- Kötöttségek
- Túlbuzgóság
- Unalom
- Egyszerűség
- Magány
dementorok || Amikor úgy érezte, hogy egyedül maradt mert a barátai finnországban maradtak.
mumus || Egy óriási vörös szemű fehér nyúltól.
Edevis tükre || Boldogság, siker
százfűlé-főzet || Narancssárga, mandarin ízű
titkok ||
- Néha szerepnek érzi ezt a buliarc dolgot és szívesen kilépne belőle
- Szeretne kezdeni valamit az életével
- Többségében ők csinálják a wc papíros merényleteket.
rossz szokás ||
- Rengeteg bulizás
- Alkohol
- Felelőtlenség

   A család

apa || Janne Ettala, 47 éves, félvér
anya || Jasmin Ettala (McElroy), 45 éves, félvér
testvérek ||
családi állapot || egyedülálló
állatok || Tero, hóbagoly

Családtörténet ||

Apai ágról a család ősi finn varázslócsalád, amely néhány száz évvel korábban érkezett Angliába. Már elég korán a félvérek útjára lépett, hiszen meglehetősen szabad felfogású tagokkal bírt és bír a mai napig. Édesanyja családja angol varázslócsalád, amely szintén nem sokáig tartotta meg az aranyvérűek útját.
Összetartó család mind a kettő, amely Európában eléggé szétszórtan él, hiszen a család tagjai örök kalandvágyók vagy éppen neves diplomaták, akik folyton úton vannak.
A legutóbbi háború idején a család a nagyobb csatározásokból kimaradt, hiszen akkoriban még Finnországban éltek, ahova annyira nem hatottak ki az események.
Egy hasonló család számára nehézkes a beilleszkedés egy új szinte világban, így helyzetét leírni talán úgy lehetne, hogy a helyüket keresők.

   Külsőségek

magasság || 190 cm
tömeg || 85 kg
szemszín || Kék
hajszín || szőkés-barna
különleges ismertetőjel ||
kinézet ||

Egy magas, jó kiállású srác, aki első pillantásra talán távolságtartónak, hűvösnek tűnhet, de ha jobban megismeri az ember, már más véleményen lesz. Rendkívül színes egyéniség, az öltözködése sosem egyhangú. Ruházatát fa karkötőkkel, nyakláncokkal dobja fel, nyakközépig érő haja ápolt, rendezett.

egészségi állapot ||

   A tudás

varázslói ismeretek ||

Hetedéves a Roxfortban túl a sikeres RBF vizsgákon és pár tantárgyból készülve a RAVASZra. A tantárgyak közül talán egyetlen kedvenc tárgyat lehetne kiemelni, mégpedig a Sötét Varázslatok Kivédését. Az iskolában jól teljesít, bár a legtöbb órán nem mutat nagy érdeklődést, sokkal inkább hűvös közönyt, pedig a lehetőség ott van benne, talán csek egy olyan mentor kellene aki az utolsó évre felrázza őt, s megmutatja miféle tehetség lakik benne.

felvett tantárgyak ||
- Számmisztika
- Jóslástan
mugli képzettségek || Téli sportok.
pálca típusa || 10 és 3/4 hüvelyk, tölgyfa, Sárkányszívizomhúr maggal
különlegesség ||

   Szerepjáték-példa

Kellemes téli napon járunk, a friss havon megcsillannak az éppen felkelő nap sugarai, hideg van, ám mégsem érzi igazán az ember, hiszen nem párosul mellé az a kellemetlen szél, ami miatt sokszor csontig hatolónak érezzük a hideget. A levegő tiszta, ha az ember egy mély lélegzetet vesz, szinte érzi az őt körülvevő illatokat, a fenyves, a friss hó, az egyik ablakon kiszűrődő mézeskalács, mind-mind azt az érzetet kelti az emberben, hogy most minden olyan tökéletes.
Ezt az érzést használja ki az iskola egyik legcsapodárabb, legfelelőtlenebb diákja is Heikki. Amint ott üldögél a padon kabátban s tekintete a távolba réved, olyan mint minden átlagos diák. A nyugalom ami belőle sugárzik, egy darabka csupán énjéből. Persze talán az a másik, talán az csak hazugság, talán csak így vészeli át ezeket az éveket, talán csak a helyét keresi, talán csak önmagát... Ez a sok talán, ez a bizonytalanság, ez a vívódás, ez jellemzi őt is leginkább.

~ Jó most itt egyedül. Jó most távol az iskola zajától. Jó egy kicsit összeszedni a gondolataimat, anélkül, hogy ebből is viccet csinálnék, hogy ehelyett valami bulit szerveznénk. Csak én vagyok most itt, én egyedül....
Az utolsó év... Az utolsó gondtalan diákév... Talán bele sem gondoltam, hogy amíg mindenki más tervezgette már jó előre, hogy mi is lesz vele, én csupán szórakoztam és nem törődtem semmivel, és most itt vagyok egyedül a gondommal, a gonddal, hogy nem tudom mit hoz a jövő, hogy mi is lesz velem.
Viszont, ha jobban belegondolok, akkor itt az utolsó évem, egy év arra, hogy még jobban kitomboljuk magunkat, egy év arra, hogy mielőtt felnövünk még gondtalanok legyünk...
Könnyű ezt így gondolni, a baj csak, hogy ezekben az időkben ki szeretne rajtunk kívül szórakozni, bulizni. Mindenkinek elvette a kedvét ez a helyzet, az utolsó év... A pályaválasztás... ~

Mélyen gondolataiba temetkezve, tekintete lassan gondterhessé változik, s egy újabb arca mutatkozik meg előttünk, az a Heikki, aki most nem viccel el semmit, aki most nem odázza el a felelősséget, egy olyan új darabka belőle, amit talán nagy magányán kívül nem látott még senki, amit talán olykor a hűvösség, a közöny leplez...

avialany|| Jamie Bell