+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Eltávozottak kincsei
| | | |-+  ♦Omnis vir lupus♦
| | | | |-+  James Wolf (Moderátor: James Wolf)
| | | | | |-+  A legjobb slágerek
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: A legjobb slágerek  (Megtekintve 1274 alkalommal)

James Wolf
[Topiktulaj]
*****


• a farkas •

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2010. 08. 26. - 23:13:57 »
+2

az emlékek, melyek egy kis színt vittek az életembe, örökre megváltoztatva azt...
Naplózva


James Wolf
[Topiktulaj]
*****


• a farkas •

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2011. 12. 22. - 00:05:02 »
+2

#10. - a gyűrű.


“Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.”

   Mindig furcsa úgy hazatérni, hogy tudom, a házban lévőknek fogalmuk sincs arról, hogy bármelyik másodpercben betoppanhatok, és habár ezt a házat még nem tudom őszintén otthonomnak nevezni, mégis az. A lényegen ez már aligha változtat.
   Nem kopogtatok az alacsony, hófehér ajtón, mely minden karácsonyi díszt nélkülözvén virít a hasonló színű falakba olvadva, egyszerűen csak benyitok, tudom, hogy a nagyi ritkán zárja be az ajtót, mert úgy van vele, hogy ha a halálfalók, vagy bármily más, ártalmas emberek átjutottak azon a pár védővarázslaton, amit még nyár végén bűvöltünk a házköré, akkor az ajtó már oly keveset számít.
- Helló, Nagyi. – kiáltom el magam, rögvest, miután az ajtót lassan behajtottam. Nem akartam felesleges zajt csapni, amivel talán megijeszthetem, s előidézhetem vérszomjas énjét, mert abból épp eleget kapok, ha valami rossz hírt hozok, vagy ha éppen kiirtom a fél veteményeskertet.
   Természetesen, nyugodtan sétálok be a konyhába, miközben hallom dübörgő lépteit a lépcsőn, miközben halkan, nevemen szólít.
- Itt vagyok. – dörmögöm, egy fél kaláccsal a számban. Jó, hát éhes vagyok!
- Ne beszélj teli szájjal. – dörrent rám, majd elsuhan mellettem, s elővesz egy tányért, hogy aztán a kezembe nyomhassa. Naná. Vagyis ne etessem feleslegesen a hangyákat, mert elhíznak. Egyébként neked is szia, nagyi, jó újra látni.
- Mit keresel itt, James? A Roxfortban kéne lenned.
   Szemforgatás, nagyjából ennyit kap, de ez az egész a rágósra sikerült kalács hibája! Na meg persze kicsit idegesít is, hogy megint olyan kedve van, mint akinél egy hónapig állomásozott a Mikulás, mármint a rosszabbik fajta. Pedig erős sejtésem volt róla, hogy klimaxolt. Na, sebaj. Leküszködöm a kaját, majd egy etikusabb pózba vágva magam, ruhámról a morzsákat már csak azért is a földre söpörve ránézek Regina nagyira.
- Eljöttem.
- Azt látom. – heey, legalább egy kis lelkesedést, kérlek!
- Barbi Kenneth, tudod. – ujjammal nyomatékosan a lány szüleinek háza felé bökök, legalábbis arra, amerre lehet. – Szeretem, de nem jött vissza a Roxfortba, hanem elment bujkálni Tudodki elől. Aztán a Samhainon találkoztunk, de… - hopszi, talán nagyi az egyetlen, aki nem tud még a kis balesetemről. Mindegy, ez így is fog maradni. - … aztán valahogy elveszítettük egymást a tömegben. Most pedig jött a lehetőség, és megléptem, hogy megkeressem. Először ide jöttem, a házukhoz, de nem volt ott senki, tök elhagyatott az egész. – magyarázom, magamhoz, és pillanatnyi idegállapotomhoz képest roppant nyugalmasan.
- És mit akarsz csinálni, ha megtalálod?
- Meg akarom kérni a kezét. Mert szeretem, és örökre szeretni fogom, és nem akarom még egyszer elveszíteni. – a baljós hangvételt hiába próbáltam, mégsem sikerült mellőzni. Amúgy is felesleges lett volna, hiszen ő is tudja, milyen időket élünk.
- És van már gyűrű?
- Tessék? – nézek fel rá, szemöldököm egészen felszalad. Ez a kérdés elég váratlanul ért.
- Gyűrű. Tudod, a lánykéréshez. – magyarázza hevesen, majd megfordul, és a konyhaszekrényben kezd matatni, közben bőszen motyogva arról, hogy biztosan odatette.
- Nagyi, mit csinálsz? – lépek közelebb kíváncsian, de a sószóró erre frontálisan ütközik fejemmel. Jólvan, vettem a célzást. Inkább leülök az apró, kétszemélyes asztalhoz, és várok.
- Itt is van. – bukkan elő kócos, ősz haja a szekrényajtó mögül, markában valami egészen kicsi dobozt szorongat. – Tessék. – azzal a lendülettel pedig a kezembe is nyomja.
- Mi ez? – nézek fel rá, elkerekedett szemeim tágra nyíltan sasolják az öregasszony izgalomtól csillogó lélektükreit.
- Ez édesanyád eljegyzési gyűrűje volt, még apádtól kapta, 20 éve. És most azt szeretném, ha ezzel kérnéd meg a Kenneth lány kezét. Anyád is biztosan így akarta volna. – kedves tekintete melegséget sugároz, s szemeiből a büszkeség egyetlen könnycseppje csordul ki. Imádom.
- Ööö… hát jó, de nagyi… miért a konyhaszekrényben tartottad?
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 12. 23. - 18:15:49
Az oldal 0.201 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.