BROOKELLE CECILIA DES PRES
Halott az érzés
Élő a fájdalom. teljes név || Brookelle Cecilia Laura des Pres
becenév || Brooke,Broo,Kelle, Porcelán Baba "az a céda ott"
nem || nő
születési hely, idő ||Cambridge, 1982. Február. 8.
vér || arany
évfolyam || 4.
a múlt1982 februárjában láttam meg a holdvilágot az angliai Cambridge-ben Brookelle Cecilia Laura des Pres néven, a család óriási kúriájában.Különlegességemnek tartom, hogy senki sem tudja, mikor születtem pontosan február 8. vagy 9. én az előbbinél döntöttem. A nővérem már kicsi koromban is éreztette velem, hogy nem kedvel, sőt azt is hogy csak púp vagyok a hátán és semmi szüksége sincs rám. Sosem játszott velem néha levegőnek is nézett. Anyám pedig inkább Shayla-t szerette, fogalmam sincs miért, talán jobban hasonlítottak egymásra, mindketten szeszélyesek és luxuskedvelők voltak. Én mindig is apuci pici lánya voltam imádtam az apámat és ő is engem, nagyon jól megvoltunk ketten, apa volt az aki mindig megértett bármi is történt velem neki elmondhattam, és sohasem haragudott rám semmiért. Egyszóval jól éreztem magam és minden rendben volt körülöttem.
A családom gazdag volt így nagyin is el tudtak kényeztetni minket, elhalmoztak drága ajándékokkal. Sokat meséltek nekünk a varázsvilágról így már elég korán 6 éves koromba pontosan tudtam, mi vagyok. Aztán Shayla iskolába került a Roxfortba amiről, már eleget tudtam. Akkor még hiszékeny kislány voltam így könnyen elhittem a nővérem meséit arról hogy nekem nincs is varázserőm és gyönge használhatatlan kvibli vagyok. Persze nem volt igaza hiszen nem több mint 2 hónap múlva már kacagva röptettem dolgokat a házunkban. Mikor az 1. évemet kezdtem még nem történt semmi, minden simán ment barátokat és még annál is több ellenséget szereztem. Talán ez annak volt köszönhető hogy a szám mérete jóval megelőzte a magasságomat. De amint elkezdtem a tanulásban és a népszerűségben lekörözni Shayla még jobban megharagudott rám. Sokszor láttam hogy gyűlölködve néz, pedig egy nővérnek az a dolga hogy védje és szeresse a kishúgát de ez nálunk nem így volt.Kicsit a Roxfort lett az otthonom jobban éreztem magam itt mint abban a házban amit otthonnak nevezek.A második év csak még rosszabb lett ekkor már a nővérem ahol csak tudott gúnyolódott rajtam és gonoszkodott. Én pedig hagytam, azt hittem ez így van rendjén. Akkoriban még nevetséges furcsa kislány voltam és próbáltam nem odafigyelni az ilyen dolgokra. 13 éves koromban Shayla bevetette a legundorítóbb fegyverét, a pletykákat. Olyan dolgokat terjesztett rólam amiknek semmi valós alapjuk nem volt, és a barátaim akik amúgy is kevesen voltak ezt majdnem mind elhitték neki. Ráadásul ebben az évben az apánk meghalt. Semmit sem tudtunk róla csak hogy a halálos átok végzett vele.Rettenetesen fájt és annyira hiányzott hogy azt hittem belehalok vagy egyszerűen csak beleőrülök. A pletykák nem voltak meggyőzőek nem is kellett azoknak lenniük hogy a sok felszínes diák elhiggye. Egy idő után az én agyamba is beszivárogtak a pletykák . Ekkor lett elegem a a visszahúzódó enyhén pesszimista és időnként gonosz de azért helyes kis Brokelle-ből. Megváltoztam, büszkébb és őrültebb és gonoszabb lettem, mint eddig voltam. A nővérem folytatta, amit elkezdett egyre merészebb és pikánsabb dolgokat talált ki rólam. Ezek megtették a hatásukat szinte mindenki összesúgott a hátam mögött,de egyre több udvarlóm, akiknek a nagy részével egyáltalán nem foglalkoztam. A fiúkat vonzza a furcsa , lázadó vagy egyenesen gonosz viselkedésem, nem akartam felszínes kapcsolatokba bonyolódni, senkivel.Már tudtam hogy nem szabad bedőlnöm a drágalátos nővérkémnek mert az sem igaz amit kérdez nem is beszélve a többiről.Lassan élvezni kezdtem a Shayla-val folytatott harcot. 14 évesen már olyan hírem volt, a nővéremnek köszönhetően amiről nem is álmodhattam. ( Persze negatív értelembe.)Mindenki ismert aki számított de még az is aki nem. Csiripelt rólam úton-útfélen mindenfélét én pedig meguntam és egyszerűen megvontam a vállamat. Kit érdekel? Kérdeztem magamtól de játszottam. Szerepet játszottam a rossz hírű, nem törődöm díva szerepét. De én nagyon is érzékeny voltam. Megpróbáltam véget vetni a tönkrement életemnek de nem sikerült.Ekkor csináltattam meg titokban az egyetlen tetoválásomat, ami lila pillangókból állt. Persze az anyám emiatt is jelenetet rendezett mert ő sosem hagyott semmit szó nélkül ami nem volt az ínyére. Állítólag van bennem valami...valami furcsa talán valami félelmetes mert vannak akik egyszerűen menekülnek előlem. Pedig nem vagyok szörnyeteg. Hányszor hallottam már a mondatot: Gyűlöllek, te ostoba ribanc! Sokszor hallottam és Shayla nem máshoz hanem hozzám beszélt. Számít ez most? Nem, már semmi sem számít igazán. Én mint a Roxfort cédája, egyszerűen röhejesnek tartom. De én igyekszem megváltoztatni a rólam kialakult képet bár tudom hogy Shayla ellenem van de bízom benne hogy legalább az idő és a felejtés ereje nekem dolgozik.
jellemMakacs, büszke, gőgös, pszichopata, pesszimista, őrült…
Mint egy szívtelen szobor, bár legbelül sok minden rejtőzik benne : elfojtott érzelmek, hazugságok, és ami a legfontosabb : a szeretetre való vágyás. Időnként ugyan valóban őrült liba módjára viselkedik de szerethető okos lány, csak nagyon jól leplezi. Az emberek vagy nagyon utálják vagy titokban szeretik és csodálják. Tehát úgy vonz ahogy taszít. Van benne valami félelmetes és kegyetlen. De hát ő már csak ilyen. Gúnyos és fennkölt és időnként még önző is. Időnként kissé úgy viselkedik mint aki megzakkant.
Tudásvágya nagy, hatalomra szomjas. Tisztelettel beszél a tanárokkal, de az is csoda, ha diáktársainak köszön. Hűvös, és kötözködő, az utóbbit mindig okkal teszi. Szeret gonosz megjegyzéseket tenni és pofákat vágni, kacérkodni. Ha valaki felidegesíti nagyon valószínű, hogy átkot kap a nyakába.
apróságokmindig || az a pár barát, éneklés, nyelvöltögetés, gonosz vigyor,Shayla
soha || Shayla , ha valaki nem hagyja békén, pletyka,vér
dementorok || Az apja temetése.
mumus || Shayla és az anyja élettelen teste.
titkok |- Mióta az apja meghalt senkihez sem tud ragaszkodni.
- Mindig vágyott egy megértő testvérre akire fölnézhet.
- Időnként törni-zúzni tudna idegességében.
rossz szokás || Nyelvöltögetés. Ha nagyon dühös sírva fakad.
A vértől rosszul van.
a családapa || James des Pres halott (aranyvér)
anya || Darina des Pres 40 (aranyvér)
testvérek || Shayla des Pres 15 év (aranyvér)
családi állapot || egyedülálló
állatok ||Gianna macska.
külsőségekmagasság ||152 cm
tömeg ||… kg
rassz || európai.
szemszín ||kék
hajszín ||Szőke
különleges ismertetőjel || A szép karakteres arca és a tetoválás a csípőjén.
kinézet || Csinos, nagyon alacsony és törékeny. Olyan mintha folyton védelmezni kéne. A haját általában kiengedve hordja, ruhái változatos színűek, jó ízlése van. Van valami az arcába valami szomorkás de mégis szép ami felkelti az emberek érdeklődését.Mindig jól néz ki sosem slampos. Jó alakja van, sokszor megfordulnak utána az utcán.
egészségi állapot || Egészséges
a tudásvarázslói ismeretek || 3. éve jár iskolába, jól tanul de nem stréber, sokat tud de nem szeret villogni vele.
mugli képzettségek || semmi…
pálca típusa || 9 és ¾ hüvely, mahagóni, sárkányszívizomhúr maggal
különlegesség ||még nincs
szerepjáték-példaBrookelle kicsim! Te beteg vagy!
* Ültem a szobámban és valóban betegnek éreztem magam, de nem fizikailag betegnek inkább lelkileg betegnek. Elgondolkodtam róla hogy őrült vagyok-e és arra jutottam ha az őrület ilyen akkor sose legyen ennél rosszabb. Elszomordtam de halványan mosolyogni kezdtem. Apa mindig azt mondta hogy az a baj ha valaki túlontúl normális. Egy biztos mégpedig hogy én nem vagyok az. A gondolataimból egy ajtócsapódás rángatott elő. - Miattad van! Minden miattad van. Shayla süvített be a szobámba és úgy beszélt hozzám hogy szinte köpte a szavak. - Mi..miről beszél? Kérdeztem értetlenkedve mert valóban fogalmam sem volt mit akar tőlem. A szeme elsötétedett, még sosem láttam ennyire elkeseredettnek. - Utálom hogy mindig miden rólad szól. Itthon is, máshol is. Folyton csak te jársz mindenki fejében! Ordította, én továbbra se értettem miről hablatyol, de folytatta.- Rühellem hogy mindig te vagy a középpontba már kicsi korunktól fogva.Mindig téged kell tutujgatni . Shayla vigyázz Brooke-ra nehogy baja essen, Shayla vigyázz Brooke-ra nehogy bajba kerüljön, Shayla vigyázz Brooke-ra nehogy...nehogy megint meg akarja ölni magát!Éreztem hogy feldühödök már gyűltek is a könnyek a szemebe. Ha mérges vagyok mindig sírok, de most nem akartam, remegtem és csak néztem meredten a ziháló nővéremre. Gyűlöltem ha valaki ha bárki felemlegette az öngyilkossági kísérletemet és ő most megtette, ráadásul ilyen gúnyos hangnemben. - Te már csak ilyen vagy! Fejezte be a mondatot, nekem pedig elborult az agyam. - Lehet hogy tényleg ilyen vagyok de én legalább nem vagyok undorító pletykafészek. Sziszegtem halkan de tudtam hogy Shay pontosan érti amit mondok. Láttam a szemébe a gyűlöletet. Közel lépett hozzám és teljes erőből az arcomba vágta az öklét. Nagyon fájt. Hátratántorodtam, éreztem hogy valami forró folyik az orromból. Letöröltem a kezemmel akkor láttam hogy vér. Ijedten fordultam a nővérem felé, láttam hogy a keze is véres. Alig tudtam elhinni hogy megütött méghozzá ilyen durván. Aztán nagy levegőt vett és bocsánatkérés nélkül elmenekült a szobámból, otthagyott. Néhány percig csak ültem ott meglepődve aztán lassan megéreztem a vérem gusztustalan szagát. Azonnal felfordult a gyomrom, a kezem a számra szorítva vánszorogtam el a falitükrömig. Szörnyen néztem ki. A fehér felsőm véres volt az orrom pedig szintén. Olyan fehér voltam mint a fal. Ahogy néztem magam arra gondoltam hogy milyen ronda vagyok. Mint egy anorexiás, porcelán baba. Szépen leakasztottam a falitükört és leraktam az asztalra. Kimentem az ajtón és leszánkáztam a lépcsőn hogy kerítsek valamit amivel letörölhetem az orromat. Beleütköztem az anyámba aki először megcsóválta a fejét aztán az arcomat látva megijedt. -Brookelle mi történt veled? Kérdezte aggódva, de én átláttam rajta ez a jól begyakorolt anyukamodell része volt. -Neki mentem az ajtónak. Hazudtam és még mosolyogtam is. Anyám újra megcsóválta a fejét . Brookelle, Brookelle miért vagy te ilyen?!Átfutott az agyamon hogy elmondjak neki mindent de rájöttem hülyeség lenne.Meg akarok én felelni neki? Meg akarok én bárkinek is felelni? Nem. Eközben pedig megfogtam valami zsebkendő szerűt és megtöröltem az arcomat, majd újra az emelet felé vettem az irányt. Az anyámnak nem mondhatok semmit, ha mondanék is úgyse hinné el nekem hogy a díjnyertes nővérem megütött. Fölösleges lett volna miatta tépni a számat, ezért hazudtam megint. A szobám ajtajában Shayla állt, az arcán láttam valami furcsát ..mit is? Talán bűnbánatot? Meglehet. Sötéten néztem rá majd egész halkan megszólaltam.Tudtam hogy nem kell ordítanom .- Tudod, ez most egy nagyon primitív lépés volt. Még tőled is. Mondtam és rávigyorogtam aztán rácsaptam az ajtót. Untam. De nagyon.*
egyébNincs
Roxfort RPG
Szerző