Óriások Szigete Pihenő

A Duncombe Aula lépcsői alatt található pihenőhely a diákok közkedvelt gyülekezőhelye. Különlegessége a helynek, hogy minden túlméretezett, a helyiség közepén egy emberméretű kanna áll, előtte egy hasonló méretű csészével. A kannából kétféle cső vezet ki – az egyikben kávé ízű, a másikban tea-szerű élénkítő bájital folyik. Aki inni akar belőle, annak a kanna oldalához kell mennie, hogy poharat vásárolhasson. (A hozott poháron átfolyik a bájital.) A kancsó oldalába pult van beépítve, melyen csészék sorakoznak, ezeket csak akkor lehet elvenni, ha előzőleg a kis kávébab alakú dobozba beledobtuk a pénzt. A kanna mellett egy dobókocka-torony áll, itt található az édesítőszer, valamint a különböző ízesítésű cukrok (citromos, fahéjas, fehércukor, barnacukor, mindenízű cukor, kizárólag a legbátrabb diákoknak). A dobókockák előtt egy tehénalakú szobor várja a tejre, tejszínre szomjas hallgatókat. A boci mellett hatalmas, elvarázsolt citromfa áll; citromkarikák lógnak róla egész citromok helyett, így könnyen le lehet venni egyet, hogy az később a teát ízesítse. Hátrébb sétálva asztalok székekkel, leghátul pedig három kanapé helyezkedik el, középen dohányzóasztallal, szőnyeggel, a kanapék felett pedig könyvespolcok sorakoznak. A pihenőben mindig halk zene szól, bár ezt általában elnyomja a diákok hangos cseveje.

[- Nem, a szendvicsük nem óriási]

<--- ELŐZMÉNY, a reag első fele

Alig állunk meg egy pillanatra, már rángatom is tovább, egyenesen a büfé felé, mert az sokkal izgalmasabb. Majd kifelé megnézzük az aulát rendesen. Különben is, Caleb már megint éhes. Caleb mindig éhes. Olyan, mint egy nagy gyerek, folyton ennie kell, bár nem csodálom, ahhoz képest, hogy mennyit mozog, még keveset is eszik.

- Nem, a szendvicsük nem óriási – mondom nevetve – de azért nem is kicsi. Nézd! - mutatok az óriás teáskannára, s a dobókockákra – Hát nem csodálatos? Ott vannak a szendvicsek, látod? Azt te állíthatod össze! Van mindenféle, még mogyoróvaj, és lekvár is! - szorítom a kezét, és már lassan ugrándozom. Hűha, hűha, azt hiszem, túlpörögtem. - Kérsz valamiiiit? - kérdezem, miközben két érmét dobok a kis dobozba, s elveszek két bögrét, majd elé állok, és várom, hogy megmondja, mit is szeretne inni.