Unottan támasztottam tenyeremmel arcom jobb féltekét, miközben másik kezemmel az asztalon doboltam egy népszerűségnek örvendő számunkat, lábam a ritmusra mozgattam, s már nem sok kellett hozzá, hogy nekiálljak fütyörészni is. Jól éreztem magam, hogyne éreztem volna, azután a két korsó vajsör és pár kupica lángnyelv whisky után mindenki így érezte volna magát, na de egyszer van szilveszter egy évben, nem? Dehogynem, úgyhogy ilyenkor megengedhetem magamnak és nem csak én, bárki más, még itt a Roxfortban is. Igaz, nem sokan voltunk, de ez most nem is volt akadály, bár picit talán még mindig volt bennem valamennyi sértődöttség a nagyi iránt. Itt kellett maradnom a Roxfortban, mivel ő kitalálta, hogy a téli szünetben el akar menni Görögországba, persze annyi pénze nem volt, hogy minket is elvigyen, így hát gálánsan felajánlottam neki, hogy ajándék gyanánt besegítek neki, így most ott sütteti a hátsófelét valahol a tengerparton. Igen, tudom, hogy én ajánlottam fel, de nem akartam megfosztani egy ekkora élménytől, hiszen már úgysincs neki sok hátra, meg hátha összeszed magának valami öreg hapsit, már régóta vágyik egy „lelki társra”. Igazán megérdemelné. Most viszont nehezteltem rá picit, hiszen a megszokott, bejglis, meghitt hangulatú karácsonyunk elmaradt, de néha hozni kell áldozatokat.
   Vártam. Még mindig, és már nem tudtam mit kezdjek magammal, annyira szenvedtem. Az asztalon konfetti darabok, kis-poharak, üvegek és természetesen a Rulett-szettem volt, mely még apué volt régen, és melyet még év elején hoztam magammal, hátha a fiúknak tetszik ez a mugli játék. Már minden készen állt a játékra, s pár cetli is volt az asztal sarkában lévő dobozban. Mikor odanéztem arcomra csibészes mosoly ült ki az elkövetkezendő pár órára és a feladatokra gondolva. Jó lesz, oh, de még mennyire, hogy az lesz. Ez lesz évek óta a legjobb szilveszterem, persze csak ha játszótársam befut, aki ez esetben Endorius, a szobatársam volt, s hogy miért késik? Fogalmam sincs. Azért ment el, hogy valami kaját hozzon a konyhából, de ennyi idő alatt én kétszer megjártam volna, oda vissza.
   Nyugodtan végigsimítottam pólómon, melyből még mindig konfettik potyogtak, ezúttal le, a tornacsukámra, a miután onnan is leráztam őket, immár a szőnyegben melegedhettek. Igen, egy órával ezelőtt még egy félreeső teremben buliztunk a szünetben is roxforti fogságra kényszerült diáktársaimmal. Kezem kivettem fejem alól, majd felálltam, s az ablakhoz sétáltam, a párkányra könyököltem és kissé kábult szemekkel kinéztem rajta, gyönyörködtem a hóesésben. Mindig is imádtam a havat, és most legszívesebben kint lettem volna, élveztem volna az időjárást, de úgy néz ki ez a program holnapra marad.

Hajnali 3 óra van, baktatok a folyosón. Valószínűleg én vagyok az egyetlen olyan elvetemült, aki szilveszterkor nem a haverjaival piálja magát a sárga földig vagy a barátnőjével van.
Bár rajtam kívül még bolyongtak páran egyedül, de ő róluk inkább ne beszéljünk…
Jelenleg nem, ezen járt az eszem. Sokkal inkább azon, hogy hogyan jelentsem be James-nek hogy összejöttem a húgával. Mivel éppen hozzá tartottam egy rakat kajával így minél előbb ki kellett találnom valamit, mert azért nem mehetek csak úgy oda hozzá, hogy:
„ - Cső James, járok a húgoddal! – ”ennek nem lenne túl jó vége, mivel James- szel nemcsak szobatársak, hanem elég jó haverok is vagyunk.
Az meg már csak hab a tortán, hogy ha vége a Roxfortnak náluk fogok lakni, mivel a halálfalók porig rombolták a házunkat.
Mert nem sok kedvem van összeverekedni vele ezért valahogy, szépen lassan kell „beadagolni” neki.
Elképesztő, hogy ilyenen agyalok, mint egy tíz éves komolyan mondom.
De az is lehet, hogy James már rég tudja, mert Abbs elmondta neki. Viszont, ha nem tudja, akkor minél előbb átesek rajta annál jobb, nem igaz?
Ki tudja mióta indultam el kajáért, de nem is érdekel sajnos megérkeztem a klubhelyiség bejáratához és bekopogtattam, amire egy ismerős hang felelt egy kérdéssel.
 - Miben különbözik az Animágia a Farkaskórtól? –
Ennél testhez állóbb kérdést még soha nem kaptam, úgyhogy gyorsan válaszoltam is.
 - Az Animágus önszántából változik át, míg a vérfarkas a telihold miatt. – hadartam.
 - Kicsit nyers fogalmazás, de rendben van. – válaszolta az ajtó és utat engedett a klubhelyiség felé.
Akármilyen későn van, a klubhelyiség tömve volt diákokkal, és a földön vajsörös és lángnyelv whisky-s palackok hevertek. Nem lehetett úgy átmenni, hogy legalább öt embernek neki ne mentél volna. Amire átjutottam a tömegen addigra valahonnan szereztek egy gramofont és most azon bömböltették a Walpurgis leányait.
Nekem sohasem jött be a zenekar, de most inkább feligyekeztem a hálómba, ahol James azt mondta mutatni akar valamit. Gyors léptekkel szaladok, fel a klubhelyiségbe vezető lépcsőn. Belépek a hálóba ahol, a lenti hangulat szöges ellentéte látszik. egy árva lélek sincs fent csak James, és előtte valami kerék... Lehet, hogy ezt akarta megmutatni.
 -Szabad tudnom mi ez? - kérdezem tőle.

   Unott mosollyal tekintek ki az ablakon, már nem tudom mióta.    Fogalmam sincs mennyi idő telt el, csupán ezt tudom, hogy már fázik a könyököm, a hideg párkányon, így gyorsan el is lépek, hátam mögött hagyva a birtoknak azt a részét, melyre az apró alakból éppen hogy csak ráláttam.
Ismét körbenézek a szobán, melye semmi sem változott. Megakad a szemem egy csinos nőt ábrázoló fotón, mely Endorius ágya mellé van hajítva. Azonnal eszembe jutnak a fiú nőügyei illetve a húgom, mivel Abbyt a nő-ügyek kategóriába sorolhatom. Igazból nem zavar, hogy együtt vannak, már miért is zavarna? Nem az én életem, semmi beleszólásom nincs abba, hogy ők, hogyan mit és mikor csinálnak. Úgy gondolom Abby már elég nagylány hozzá, hogy meg tudja védeni magát, a másik pedig az, hogy én hivatalosan nem is tudok erről az egészről, de hát istenem. Próbáltatok már a Roxfortban titokban tartani egy kapcsolatot? Szinte lehetetlen.  A hab a tortán pedig az, hogy akárhányszor szóba jönnek a lányok, Endorius sosem vallja be az igazat. Szerintem attól fél, hogy összeveszek vele miatta, Ilyenkor jót röhögök rajta magamban. Én élvezem ezt a fajta játékot, szerintem ők kevésbé, de hát ki vagyok én, hogy elrontsam az izgalmas „bujkálásukat”?
    Ekkor nyílik az ajtó és Mr. Samlard lép be személyesen, karjában ínycsiklandó étekkel. Kérdéséről tudomást sem véve sietek oda hozzá, kimentem a kaját, s dobom az asztal túlsó végébe, messze a rulett-keréktől. Előkapok az ágyam alól két üveg vajsört, egyiket odadobom neki, a másikat már meg is húztam, s felsóhajtva szólaltam meg.
- BUÉK! – arcomon felhőtlenül boldog vigyor. Testemben érzem a vajsör melegét, s ez nyugalommal tölt el. Ennél jobb szilvesztert elképzelni sem tudnék, bár talán már kicsit sok lesz a vajsörből, de szervezetem ezt még nem érzi.
Mellé lépek, egyik kezemmel átkarolom a vállát és úgy válaszolok neki.
- Ez, haver, egy rulett-kerék. Tudsz rulettezni? Na sebaj, majd én megtanítalak. – jelentettem ki határozottan, mivel szinte biztos voltam benne, hogy nem ismeri a játékot. Leültem a kerék mellé, majd a kellékekre mutogatva elmagyaráztam neki a szabályokat, jó alaposan, hogy biztos megértse. Közben sikeresen elfogyasztottam az egész üveg vajsört, s már készültem, hogy másik után nézzek.

Mielőtt belépek, már megvan a terv a fejemben. Elmondok mindent, ha valami gáz lesz, akkor meg… Megjelenik a fejemben egy kép, amin James pálcát szegez nekem és… Erre jobb nem is gondolni, nem lesz semmi. Hessegetem el a vészjósló gondolatokat.
James rögtön lepakolja rólam a kajákat, s egy vajsört nyom a kezembe. Én kinyitom, s lassan kortyolni kezdem. Miközben James-t hallgatom a rulett szabályait illetően, alig figyelek oda, jó, ha minden második mondatát megértem. Mikor már körülbelül fél perce magyaráz, félbeszakítom.
- James, nem akarok bunkónak tűnni, de valamit el kell mondanom. – én, aki halálfalók ellen küzdöttem megijedek a barátnőm bátyjától… Ugyan már. Vicc, hogy én, akinek egy év alatt annyi barátnője volt, mint másoknak 10 alatt, nem merem elmondani… Bár az is igaz, hogy Abby valami más, valahogy megfogott. Akkor hát: – Nos, szerintem már tudod, de azért ez így sokkal tisztább. Járok a húgoddal. - miután ezt mondtam, furcsa megkönnyebbülés lett úrrá rajtam. Olyasmi volt, mint a repülés. Valahogy oldódott a feszültségem, s egy újabb vajsörért nyúltam. Mintha egy csapásra elmúlt volna az összes gondom.
Mondjuk az is igaz, hogy mi nem titkolóztunk, csak egyszerűen nem beszéltünk róla. Abby sem gyerek én sem vagyok az. Különben is, nem hiszem, hogy ez bárkit is zavarna. Akinek ez valami okból nem tetszik az így járt. Pont. Jamest, szerintem nem zavarja, ha meg zavarná, akkor már szólt volna. Hiszen a Roxfortban még a falnak is füle van. Tehát semmi nem maradhat titokban. Lassan elfogy a vajsöröm, mikor ezt észlelem, gyorsan egy másik után nyúlok, s a mikor már az utolsó cseppet is kiittam az üvegből, odaállítom a többi mellé és leülök a „rulett” kerék és James mellé.
 - Na akkor hogy is van ez? – kérdezem, s szórakozottan elkezdem tekergetni a kereket.
James másodszor is belefog a játék elmagyarázásának, s most végig is hallgatom.
Mikor a végére ér, már pár vajsörrel több van mindkettőnkben, s az üvegben lévő vajsör mennyiségének a csökkenésével együtt nőtt a hangulat is….

- Na, szóval. Van ez a kerék és van itt ez a tábla, rajta számokkal. Vannak piros és fekete számok, ugyanúgy ahogy… - kezdek bele a rulett szabályainak felvázolásába, ám alig, hogy elkezdem, End félbe is szakít.
Na, ne! Muszáj most ilyen hangulatrombolónak lennie?
„Valamit el kell mondanom.”
És? Majd elmondja később? Mi lehet most ilyen fontos?
Talán vallani akar a párkapcsolatáról, melyet a húgommal, nem azt mondom, hogy tökéletes titokban, de ápolgat? Vagy valami mást akar bevallani? Talán a fiúkat szereti, vagy igazából nő és nem is Endorius a neve? A gondolatra még a hideg is kiráz.
- Hallgatlak. – mondom halkan, arcomon mégis vigyorral, mely valahogy nem akar lehervadni onnan.
Aztán megszólalt s közölte, hogy jár a húgommal. Na, ez volt az a nagy durranás. Mindenki mehet békével én meg megnyugodhatok, hogy nem egy férfi bőrbe rejtett nővel állok szemben.
- Öhm… és? – húzom fel szemöldököm, majd felhajtom a kezemben lévő üveg tartalmát, így teljesen kiürítve azt. – Tudod, nem igazán érdekelnek a húgom pasi ügyei. Meg tudja védeni magát, nagylány már.  Azt csináltok, amit akartok. Csak egy kérésem lenne. Az első gyereknek én akarok a keresztapja lenni. – hangomon cseppnyi komolyság sem kapott helyet, így ő is biztos lehet benne hogy csupán poénkodni próbáltam.
A kerék felé fordulok – ismét – majd érzékelem, hogy most már ő is minden figyelmét a játéknak szenteli, így újból nekiveselkedek beavatni Endet a rulett kerék kulisszái mögé.

Mikor a végére érek, jó pár vajsörrel csappant meg az ágy alatti állományunk.
Szemem végigfuttatom az asztalon.
Kaja. Érintetlen… még.
Rulett – felszerelés. Az is.
Kis doboz, benne cetlik. Oh, ez kimaradt!
-  És, hogy tétje is legyen a játéknak. – szólalok meg, az ágyam függönyének egyik tartóoszlopába kapaszkodva – A vesztesnek húznia kell egy kártyát ebből a dobozból és a rajta lévő feladatot végre hajtania. Ha nem teszi, akkor egy sokkal rosszabbat kap. – szám görbül, s arcomra kaján vigyor bérel helyet.
Nos, minden készen áll.
Kezdhetjük?