Florean Fortescue fagylaltszalonja

Egy barátságos hangulatú épület az Abszol-úton. Széles balkon társul hozzá, melyet napernyők védenek a nap sugaraitól. Mindig jónéhány boszorkány és varázsló ül a teraszon egy-egy fagylaltkehely társaságában.

[~Igazán kedves és szerény. Talán már túlságosan is az.~]

Lindsay

Úgy látja, hogy Lindsay nem annyira van tisztában a Roxforti házakkal, bár nem téved nagyot, de egy kis korrekció mindig belefér egy Hollóhátas idejébe, csak azért, hogy a partnere tökéletes tudáshoz jusson. Maga sem gondolta még az elején, hogy ennek nagy jelentősége, illetve bármilyen jelentősége lehet. Az évek múlásával azonban a sztereotípiák elég jól ráhangolódtak a diákokra, sőt a közösség magától formálta azokká a gyermeki lelkeket, amik a házra jellemzőek. A Mardekárosok becsvágyóak és ravaszak lettek (és nem voltak restek beárulni senkit, ha úgy tartotta érdekük), A Griffendélesek bátrak és hősködőek (még ha nem is jött be mindig), a Hugrabugosok szelítek és kedvesek (azért akadt néhány kivétel), a Hollóhátasok bölcsek és tanulásmániások (még Kareem is, pedig ki nem nézné senki belőle). A közösségi kohézió kihatott a háztársakra, sőt még a házvezetőkre is, pedig aztán nekik igazán függetlennek kellett volna lenni, csak kritikus esetben kellett volna a saját házuk javára dönteniük. De mindegy is, Karr a jól ismert versrészletet Lindsay tudomására hozza, kissé Teszlek Süveg reszelős hangjának stílusában.

„ A bölcs öreg Hollóhátban,
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.”

Végig vigyorogva idézi a szöveget Karr, majd még hozzáteszi.
- A ravaszságot, inkább a Maredkár házra említik. De hát ez már hagyomány, nem mindig igaz minden belőle. Persze azért nem mondanám, hogy nincs valóságalapja, mert akkor hazudnék. Úgyhogy nem kell aggódni, félig eltaláltad. – fejezi be a házakról való értekezését a kosaras fél mosollyal a képén. A jól sikerült bemutatkozás után, a popsztár megint mentegetőzik. ~Igazán kedves és szerény. Talán már túlságosan is az.~ gondolja a fiú, de ezt nem osztja most meg a hölggyel.
- Igen, hát, elég baj az nekem, de még csak tizennyolc vagyok. Mármint, hogy öregebbnek néztél… vagyis, nem is tudom, hogy baj-e. – járnak össze-vissza szokásos módon Karr gondolatai. Mit tudja ő, hogy melyik a jó neki, elég, ha kedvesnek nézik, azzal már megelégszik. Úgy tűnik ezzel nincs is gond, különben Lin már itt hagyta volna valami ürüggyel. Aztán legyint egyet megadóan, hogy a barna hajú hölgy lássa, hogy nem érdekes, amit beszél.
- Annyira nem rázott meg, inkább meglepett nagyon. Vagy mondhatom, hogy jólesően rázott meg… - mosolyog tovább a fiú és megvárja, amíg a barna hölgy végez a pénztárnál. Amint kilépnek az ajtón, megcsapja őket a meleg, szinte letaglózóan. Kareem ugyanis elég fehér bőrű és huszonöt fok felett már meg szeretne halni, vagy éppen leégni. Persze, mióta varázslótanonc ez már nem probléma, a mágia jobban véd minden napozókrémnél. A lány felvetésére, hogy ő legyen a kalauz boldogan mond igent.
- Itt van nem messzi Florean Fortescue fagylaltszalonja, bájos egy hely, szeretek oda járni, amikor csak lehet. Nagyon jó hely! – lelkendezik és a karjával utat mutat a megfelelő irányba. Megvárja, amíg Lin elindul, majd felveszi a menetének a ritmusát. Bár egy picit neki lassabban kell mennie, mert elég magas a hölgyhöz képest, de nem zavartatja magát.
- Ó, Roxfortról? Amit csak szeretnél, szívesen elmesélek róla… na és amit tudok. Bár ez elég nagy ismeretanyag, de mondjuk egy-két emberke sokkal többet tud róla. Mondjuk Hermione Granger… az a lány egy élő enciklopédia. Egyébként pedig áll az alku! – vigyorodik el, mikor a Harry féle hármasra gondol. Örül, hogy minden rendbe van vele és még mindig nem kapták el…
- Az első kérdésem a zenekarral kapcsolatban, hogy mikor adod már oda a minden koncertetekre belépést biztosító VIP belépőt? – neveti el magát Karr, miközben megérkeznek a fagyi szalonhoz. Jelentéssel bíróan pillant oda a csokiszín szemeivel. A fagylaltozóban, most is elég nagy a forgalom, de akad még néhány üres asztal a teraszán. Karr előresiet és lefoglal egy két személyes asztalt. Megvárja, amíg Lin odaér és kihúzza neki a széket, majd szembe leül a popsztár elé. Amíg nem érkezik meg a fagylaltos boszorkány, Kareem átnyújtja a fagyilapot Lindsaynek, hogy kedvére válogathasson. Közben pedig ő hátradőlve élvezi a hűvöst adó ernyők árnyékának jótékony hatását.

Kareem Whittman


- Ez az a versike, amit az a süveg mond a beosztásnál? Egyszer olvastam róla valahol, hogy szaval... nálunk még házak se voltak, mindig az évfolyamok között voltak a nagy meccsek. A többi házét is tudod? -lendül bele a faggatózásba a jenki boszorkány, aki láthatóan megnyugodott, hogy csak félig tévedett.
- A Hollóhát ezek szerint tele van stréberekkel -teszi még hozzá vigyorogva, a kijelentést cseppet sem sértőnek szánva.
- Én tutira nem oda kerültem volna, túl szétszórt vagyok hozzá... -magyarázza, szemeit a táska belsejét uraló összevisszaság és Kareem között járatva.
- Miért? Azt hittem, a fiúk élvezik, ha idősebbnek nézik őket, a bátyám például imádta -felel a legyintésre töretlenül mosolyogva
- De az is lehet, hogy csak a magasságod az oka; én menthetetlenül vakarcsméretű vagyok az emberek legnagyobb részéhez képest -mosolyog tovább, majd pénztárcás kezével megméri, meddig is ér a fiúnak: a keze nagyjából Kareem vállán állapodik meg, így pislog fel nagy, világoskék szemeivel a másikra, majd a helyzet komikussága elfojtott horkantásra és csengő kacagásra fakasztja a lányt.
- Akkor örülök, hogy nem okoztam csalódást -kacsint a Roxfortosra Lin, amíg a bejárathoz érnek.
- Elhiszem, hogy meglepődtél, Nashville tényleg nem a szomszédban van. De a következő két évben gyakrabban is fogsz látni errefelé... -húzza be a táska zipzárját a szeles akadémista, majd hunyorogva, szemét tenyerével beárnyékolva pillant körbe a verőfényes utcán.
- Akkor csak utánad! -pillant el a kinyújtott kar mentén a fagyizó felé, majd lassan elindul, oldalán a langaléta Hollóhátassal.
- Ha 18 vagy, akkor már mindjárt végzel, biztos egy csomó érdekeset tudsz róla mesélni -biztatja változatlanul mosolyogva a srácot, majd az ismeretlen lány nevére rögtön visszakérdez:
- Ő is Hollós? -kérdezi, nem is sejtve, hogy a kérdés némileg megmosolyogtató lehet Kareem számára.
A fiú kérdésére pajkos fények gyúlnak a kék szemekben, s amíg Kareem előresiet, Lindsay így válaszol:
- Hááát, az nem jár ilyen könnyen... ki kell érdemelni! -nevet együtt az újdonsült ismerőssel.
A lány megköszöni a felkínált széket, majd miután kényelembe helyezte magát, megszabadul a táskától.
- Ó, köszönöm -veszi át a fagyilapot, majd buzgón elmerül az ízek és színek cukormázas kavalkádjában. Csillogó szemmel válogat, többször is végignyálazza a kínálatot, körmét rágva vacillál magában; láthatóan véresen komolyan veszi a választást. Néhány hosszúnak tűnő perc után végül döntésre szánta el magát, s elégedetten hümmögve nyújtja Kareem felé a lapot.
- Hmm... azt hiszem, megkóstolom ezt az „Agrippa Ajándéká”-t, nagyon szimpatikusnak néz ki!
Amíg a fiú is választ valami finomat, Lin máris előrukkol egy pár újabb kérdéssel:
- Mondd csak, milyen a Roxfort-kastély? Tényleg vannak lépcsők, amik mindig máshová vezetnek? Milyenek a tanárok? A diákok?

Lindsay

- Igen, ezt eltaláltad. A süveg nem tudom milyen módon, de nagyon ügyesen ítéli meg a kéréseket és a saját megérzéseinek kombinációját. Sosem hallottam még olyanról, hogy tévedett volna. – morfondírozik rövid ideig Kareem.
- Persze tudom, íme a többi házé is:

„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki semmitől se fél.”

„Hugrabugnak nyájas népe.
Békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy, s jámbor – ez világos.”

„Hogyha agyafúrt s ravasz vagy,
Ne is tekints másra: A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társra.”
– fejezi be a süveg énekeit. Nem túl filozofikusak, de elég bájosak és célra törőek, jól behatározható tulajdonságokkal, amiket a diákok el is sajátítanak, ki-ki a maga értelmezése szerint. Karr mosolyogva nézi, ahogy a boszorkány hallgatja a verseket, biztos benne, hogy tetszik neki nagyon. Felkacag Lindsay kijelentésén.
- Igen, mondhatjuk így is. Néha már megszállottan tanulnak egyesek. Ha engem is érdekel valami éppen, észre sem veszem, és úgy repül az idő, hogy már reggel lesz… jobb esetben. Így könnyebb formában is tartani magam, ehetek, amennyit csak akarok. – nevetgél tovább és észre sem veszi, hogy talán megbántja a sztárt, hiszen ő talán kényes az ilyen dolgokra, mivel nőből van.
- Persze, hogy sokat tudok beszélni róla, kérdés, hogy elég érdekesek-e. Nem, ő Griffendéles… talán mégis tévedett a süveg? Hát, mondjuk úgy, hogy ő egy négyházas. Akármelyikbe beleillene, de tény, hogy a bátorsága tagadhatatlan. – utal a Griffesek versére Karr. Hermione Grangerre sok Hollós féltékeny. A tudására természetesen, és sokan próbálják, illetve próbálták már letaszítani a láthatatlan trónjáról, kevés sikerrel. Ráadásul mugli születésű, így abban sem lehet vele versenyezni. Szinte szívja magába a tudást, a legkisebb erőlködés nélkül. Karr ezért mindig is csodálta, hiába jó eszű gyerek ő is, de sosem féltékenykedett. Közben megérkeznek a fagyishoz, az udvariasságára egy biccentéssel felel mindössze. Természetes dolog nála, főleg az ellenkező nemmel szemben.
- Ki kell érdemelni? Jegyzetelnék akkor. – viccelődik tovább félig-meddig. Ha van ilyen jegy, akkor egy csapásra meggazdagodhatna… vagy legalább mindig találkozhatna az Ettes-sel és Linnel. Így-vagy úgy, de nagyon jól járna, ha megkaparintaná a kis papírdarabot. Közben kihozzák a kelyheket, Karr megvárja, míg Lindsay elkezdi a magáét, aztán ő is nekiveselkedik. A fagyit nagyon szereti, így viszonylag gyorsan halad, élvezteti a nyelvét az ízeken. Itt mindig nagyon finomak a fagylaltok, még sosem csalódott. Igaz, mindenízűt még sosem próbált, de azt meghagyja a bátor – vagy botor? – Griffendélesekre. Lin pedig egy komplex kérdéssel lassítja Kareem falatozását.
- Hát, igen, vannak olyanok is. – nyalja le a kanál széléről a csoki darabot közben. – Legtöbbször mozognak, és sosem tudhatod, hogy hova csatlakoznak. Van, hogy emeletekkel tévesztik el az előző helyzetüket, van, hogy csak a másik oldalra visznek, ahová te szerettél volna eljutni. – ízlelgeti a fagylaltot tovább, a lábát pedig a bokáinál keresztbe teszi.
- A tanárok? Sajnos, az igazgatónk meghalt tavaly, és még nem tudni ki lesz helyette. Azt sem tudni, hogy a háború hatására, mennyire szigorodik a rendszer. Egyébként pedig jól felkészült tanáraink vannak, sok érdekességet mondanak, ami nincs benne feltétlenül az anyagban. Én jókat szoktam szórakozni az órákon, a mágiatörténetet kivéve. Mondjuk egy-két megszállotton kívül, úgyis alszik mindenki. – mosolyodik el és egy újabba adag fagylaltot illeszt az ajkai közé a kis kanala segítségével. Kicsit hátradől, ugyanis tudja, hogy ezek a kelyhek, nem olyanok, mint a mugliknál, mert hidegen tartják a fagylaltokat, így nem olvadnak el. Nézegeti egy picit a vízlepergető terítő fagylaltos mintáit, amin egy pár büszkén hirdeti a tulajdonost, majd visszafordul a másikhoz és folytatja a kérdéshalmaz megválaszolását.
- A diákok vegyesek, mint a többi iskolában. Vannak jók, gonoszkodók, vagy éppen renitensek, kedvesek, kedvetlenek, okosak és butábbak, megannyi jellem és gondolkodásmód. A házakra jellemző klisék azért nagymértékben szabályoznak mindenkit, kevesen törnek ki belőlük, az is tény, hogy nem is nagyon akarnak. – fejezi be újra, majd felcsippenti kanalát és újra hozzálát a maradék elfogyasztásához.

Kareem Whittman


A lány már megszokott mosolyával hallgatja a házak mondókáit, és csak ámul.
- Ezek mind szuperek! Kár, hogy ahová én jártam, nem volt ilyesmi.
Majd Kareem következő mondata nyomán kisebb értetlenkedés villan át Lin vonásain:
- Hát ezért irigyellek, én sose tudok egy óránál tovább figyelni valamire, ami nem zene... de hogy jön ide az evés? -sandít fel a fiúra, szemöldöke eltűnik a frufru vastag tincsei alatt. Ha kényesebb, vagy hisztisebb lenne, akár meg is sértődhetett volna a fiú kijelentésén, de volt ideje hozzászokni: ő nem egy átlagos teremtés. Így nem is veszi a szívére Kareem szavait.
- Négyházas, ez jó -vigyorog- Na és mi van akkor, ha a süvegetek nem tudja eldönteni valakiről, hová is tegye? -teszi fel a kérdést rögtön, miközben élénken megjelenik előtte a kép: egy sötét csarnokban maréknyi tanár áll körül egy kisgyereket, a kislány fején terpeszkedő süveg pedig csak dörmög magában, miközben a tanárok hol az órájukra, hol egymásra pillantanak türelmetlenül.
- Tudtam, hogy dugdosol valahol egy jegyzetfüzetet! -vet leleplező pillantást a fiúra Lin, majd rákacsint és szélesen elmosolyodik. Nem is sejti, hogy a másiknak egészen alantas gondolatai is vannak ezzel kapcsolatban; ha tudná, bizonyára nem szórná ilyen bőkezűen a mosolyait a fiúra.
Idő közben megérkezik a fagyi is. Lin csak lassan kezd hozzá az előtte tornyosuló gombóchegynek, mindig csak annyit véve a kanalára a külső részről, amennyi már megolvadt kicsit. Lassan élvezi az ízeket, és magában arra jut, hogy ha a névadó is megkóstolta volna ezt a mennyei csodát, bizony gyorsan felhagyott volna a további kísérletezéssel. Közben csillogó szemekkel hallgatja a rakoncátlan lépcsőkről szóló monológot, és hogy mennyire felkészültek az oktatók.
- És van kedvenced? Vagy akit nagyon utálsz? -kérdez közbe egy nagyobb kanálnyi édességgel küzdve.
- Igen, hallottam, hogy Dumbledore meghalt... -komorodik egy egy pillanatra a lány- Ki lesz az utódja? Gondolom valaki a tanáraitok közül. -elmélkedik a zenész, majd szájában a kanállal felnyög a következő mondatok hallatán.
- Mmm! Mi az, hogy beszabályozzák a klisék? Hogy lehet bárkit is beszabályozni egy mondókával? -értetlenkedik összevont szemöldökökkel a másikra pillantva, miközben újabb gombóc megskalpolására készül a hosszú nyelű fagyis kanállal.
- De ne csak mindig én kérdezzek, most te jössz! -biztatja a másikat, lenyalva a kanálról a manduladarabokat.

Lindsay

Kareem hallgatja a sztár sajnálkozását, és megérti őt. Tényleg nívós iskola az övé, nagyon jó tanárokkal. Még Piton is az volt, a maga mufurc módján. Persze a lelkisége az megint más és Dumbledore halála is a lelkén szárad. Mindenki így tudja, bár Kareem nem volt ott, de sokakktól ezt hallotta. És ennyi embernek kénytelen hinni. Igaz Pitonról tudta mindenki, hogy régen halálfaló volt. Ezek szerint ő is félt Tudjukkitől és ezzel most újra bebiztosíthatta a hűségét. Megrázza a fejét és a nőre mosolyog, hiszen elkalandozott jócskán attól, amiről eddig beszéltek.
- Tényleg kár, mert akkor már biztosan meglenne az a bizonyos jegy… kitartó vagyok, ha kell! – nevetgél, és mivel eddig Lin vette a kedvességét örömmel adja magát olyannak, amilyen. A hölgy nem tudja összekötni az evést a tanaulással, így kötelességének érzi felvilágosítani a másikat.
- Hát… ha nem figyelek, nem eszem. Egyébként pedig hajlamos vagyok mindent felfalni, ami elém kerül. Persze a szünetekben sokat sportolok, így akkor sincs ebben baj. Az iskolában pedig a tanulás miatt nem mindig eszem. Tudom, nem egészséges. – rántja meg a kosaras a vállát, de láthatólag ezzel nem foglalkozik annyit, mint az előtte álló Lindsayvel. Hitetlenkedve néz a lányra, amikor a süvegről beszél. A süveg nagyon szívéhez nőt, talán az egetlen olyan varázstárgy, amit nagyon szeret abban az iskolában. Volt rá alkalma, hogy beszéljen vele, és a Süveg nagyon bölcs és remek a humorérzéke.
- Mindig el tudja dönteni. Olyan sem volt még, hogy valakit rossz a házba tett volna. Nagyon ősi tárgy, szinte lelke van, hidd el. – magyaráz a fiú, még gesztikulál is, hogy másaikat meggyőzze. Heves érzelmekkel mondja el mondanivalóját, mint egy felingerelt anyja az ő kis kölykét. Persze idejében észbe kap és elnézően félrebillenti a fejét, az ajkaira mosoly kúszik fel, mint a dér a faágakra lehűlés idején. Azonban Lin kacsintás felmelegíti lehűlő félben lévő lelkét és együtt kacag jóízűen a másikkal, majd az egyik üres zsebét kihúzza teljesen, hogy megmutassa, nincs nála semmi. A másikkal inkább nem tenné, különben mindenféle apróság kihullhatna belőle, amiről lehet, hogy ő sincs tisztában, hogy benne van. Vannak különös zsebei még nyáron is, amikbe néha furcsa dolgokat talál. Nem szeretne esetleges kellemetlen helyzetbe kerülni, így a fagyizóig már csak csendesen elbaktatnak.
- Kedvencem? Nem tudom, én mindenkit tisztelek inkább. Mindegyik jól felkészült, így ilyen tekintetben nem nagyon van. Ezen még nem gondolkodtam és most jól megfogtál. Pedig illett volna. – mosolyodik el. Az utálkozósra nem is válaszol, hiszen az előbb már kifejtette, hogy nincs kedvence, vagyis még nem gondolt rá, így a másik oldalt sem túl fair megneveznie. Tovább élvezkedik az ízeken, túl gyorsan fogy az ízletes fagylalt a kehelyből sajnálatára.
- Nem tudom. Igazából senkit sem tartok annyira felkészültnek. De biztos valami – itt lehalkítja a hangját – rendszerhű valaki lesz. – szomorodik el és bánatát inkább a fagyi evésbe folytja. A hölgyet figyeli, aki szintén élvezettel fogyasztja a fagylaltját, Karr nagy megelégedésére. Örül, hogy eddig jól alakult a dolog, nem szeret csalódást okozni, főleg olyannak, akit valamiért tisztel. Már pedig az Ettes nagyon jó zenekar, így tiszteletnek örvend az ő szívében.
- Nem tudom, de valóban létezik. Egy-két kivételtől eltekintve valóban olyasmi a házak diákjainak mentalitása, ahogy a versben elmondja a Süveg. Az okát nem tudom, de nem is firtatom. talán a négy mágus beépített valami jellemformáló varázst. – a gondolatai száguldozni kezdenek, ő pedig elréved az általa elmondottakon. A kanaláról is visszafolyik néhány megolvadt csokoládéfagyi csepp, ahogy elfelejti folytatni a mozdulatot. Aztán visszatér Lindsayhez, de ezt a dolgot elraktározza magában. Talán utánanéz egyszer, ha lesz szabadideje, vagy éppen unatkozik. Lin átdobja a kvaffot, most Karron a sor, hogy kérdezősködjön.
- Hát jó. Te hol érzed magad jobban koncerten?A muglik, vagy a varázslók között? Melyik az érdekesebb közönség? Vannak e különbségek a rajongók között, vagy mit csinálnak a muglik másképpen, akár egy koncerten, akár utána? – hadarja a kérdéseket, amiket eddig magában tartogatott és egy újabb fagyi adagot küld le a torkán, hogy hűtse a felhevült testét és az ízek is elvarázsolhassák ízlelőbimbóit.

Kareem Whittman


A szó újra a rejtélyes és áhított mindenhová-beengedlek-jegy köré csavarodik, amitől gy tűnik, Kareeem nem tud elszakadni.
- A férfiak legyenek is kitartóak! -vágja rá a boszorkány félig leeresztett pillákkal, kissé megemelve az állát. A kijelentést, bár továbbra is mosolyogva mondja, Lindsay komolyan gondolta, ez pedig aprócska, huncut kacskaringót pingál a szája szegletébe.
Szerencsére Kareem készségesen elmagyarázza, hogyan is kellett érteni az előző gondolatát, így Lin gondolatban megtörölheti a homlokát; sikerült megúsznia, hogy az értetlenkedő kérdése miatt totál dilisnek nézzék. Bár azt mondják, a zenészek mind csodabogarak...
- Áhá! Szóval a sport miatt! És mondd csak, mit sportolsz? -kérdezi felcsillanó szemekkel a lány, majd gyorsan, immár sokadszorra méri végig a fiút.
- Várj, kitalálom... úgy tudom, nálatok a futball a legnépszerűbb, de amilyen magas vagy, elmennél kosarasnak is, vagy mondjuk terelőnek -morfondírozik a lány, szájában felejtve a kanalat. Jellemző, hogy a kviddics jutott eszébe utoljára; félvérként és zenészként is többet mozog a varázstalanok között, mint az átlagos boszorkányok.
- Én is, sajnos, de ez látszik is -vigyorog a lány a srác kijelentésére, miszerint az mindent hajlamos eltüntetni az asztalról, amit csak elé tesznek. Lint láthatóan kicsit se zavartja az öngól; ugyanannyira jót tud nevetni saját magán, mint másokon.
- Biztosan nagyon különleges tökfödő! -bólint ismét, s bár nehezére esik elképzelni, hogy a döntés mindig olyan egyértelmű legyen, ahogy azt a Hollóhátas mondja, Lin hisz neki.
Kareem zsebe teljesen üres, de a boszorkány azért még hunyorogva hozzáteszi:
- Azért szemmel foglak tartani, úgyhogy vigyázz! -de a szeme nevet, úgyhogy nem kell komolyan venni a szavait.
- Ez furcsa, hogy nincsen még negatív kedvenced sem -csodálkozik el, ujjait ismét a frufrujába temetve. Neki mindig megvoltak a maga kedvencei, és tökéletesen idegen számára a gondolat, hogy valaki csak a tudásuk alapján gondoljon a tanáraira, vagy az alapján nyilatkozzon róluk, ahogy a varázslópalánta teszi. Inkább visszatér a lassan fogyó édességhez, s már éppen kivégezné a következő kanálnyit, mikor szóba kerül a Rendszer.
- Igen, biztosan -pislant a fiúra gyorsan, majd lenyalja a fagyit a kanálról- De ez talán nem a legjobb hely egy ilyen témához... -néz körül lopva.
Lin pontosan tudta, hogyan is gondolkodik a Rendszer a magafajta félvérekről: korcsnak, véletlen balesetnek tartja az ilyeneket, és mindenkit igyekszik megfigyelni -neki is jelentkeznie kellett a megfelelő hivatalnál, mikor elnyerte az ösztöndíját. Éppen ezért, igyekezett a lehető legkisebb feltűnést kelteni és semmilyen bonyodalomba nem belekeveredni; remélte, hogy ha szép csendesen ellébecol, akkor nem esik baja. Na persze ott van még az áldott-átkos hírneve is, abban pedig biztos volt, hogy ha neki bármi baja esne, az Egyesült Államok nem hagyná szó nélkül a dolgot... bár ez sovány vigasz lenne, ha tényleg történne vele valami, amíg itt tanul.
- Na és... ha te hetedéves vagy, akkor ismerned kell Harry Pottert is! -suttogja fojtott hangon, figyelve rá, hogy senki se hallja amit mond. Kíváncsisága újból előtörni látszik, ahogy szemei felragyognak.
- Ez kicsit úgy hangzik, mint valami agymosás -fintorog a lány Kareem elméletére- Talán inkább pont fordítva kell lennie; a Süveg úgy válogat, hogy a diákokban meglévő tulajdonságok kezdeményeit figyeli, és abba a házba teszi őket, ahol azok a legjobban fejlődhetnek. Lindsay a maga részéről irtózott a beszabályozástól. Magukkal a szabályokkal nincs baja, mert tudja, hogy a normális élethez szükség van rájuk... csak azt nem szerette,  ha túl sok van belőlük. A „jellemformáló varázs” elhangzásakor szó szerint megborzongott. A lány fiatal, életrevaló és talán éppen ezért, illetve a hazája miatt nem bírja jól a kötöttségeket. Mozgalmasságra, állandó izgalomra vágyik, és ez nem mehet úgy, ha valaki szabályokkal köti gúzsba.
Aztán a fiú rukkol elő a kérdéseivel, Lin pedig újabb kanál fagyit tüntet el a kehelyből.
- Nagyon jó kérdés! Igazából nincs nagy különbség; a hangulat pedig teljesen független attól, hogy melyik táborból való a közönség, volt már iszonyúan rossz és nagyon jó hangulatú koncertünk mindkét világban. Na persze a muglik nem lőnek szikrákat meg feliratokat a pálcájukból a koncert végén, ha élvezték, de nem is ez a lényeg -magyarázza kissé elmerengve a lány.
- Na de a rajongók viselt dolgai már elég különbözőek. A varázslók meg a boszorkányok sokkal ijesztőbbek tudnak lenni, mikor kóros az imádatuk -grimaszol Lin- Például őket nehezebb leszerelni, mint a muglikat. És sokkal vadabb dolgokra képesek; volt például egy boszorkány, aki mindenáron Jemet akarta megszerezni magának... először csak egy doboz bonbont küldött, ami persze tele volt szerelmi bájitallal, de a végén odáig fajult a dolog, hogy betört a házunkba Nashville-ben. Teljesen hibbant volt, és félelmetesen viselkedett...

[~ Ó, tehát mégiscsak létezik ilyen jegy! Fura, de aranyos ez a nő. ~]

Lindsay

~ Ó, tehát mégiscsak létezik ilyen jegy! Fura, de aranyos ez a nő. ~ elraktározza magában az információt, és jól eső érzéssel fürdik a figyelemben. Majd picit felvonja íves szemöldökeit, mikor a kajálásról esik szó, majd Lin megpróbálja kitalálni, hogy mit is sportolhat. Elvigyorodik, ahogy a lány szinte leszkenneli – mugli eszköz, amellyel a leírt szövegeket, képeket beleteszik valahogy a számítógépükbe – a szemeivel, majd elég jól megállapítja Karr testfelépítéséből, hogy Kareem mit sportolhat.
- Igen kosarazom, nagyon jól megláttad a dolgot. Mondhatnám, hogy ügyes vagy, de az hülyén hangzana. – húzza fel a bal vállát mondandója végén, majd folytatja.
- A másik kettőt, főleg a kviddicset csak a házi bajnokságban követem figyelemmel, annyira nem vagyok oda értük. De a kosárlabdázást nagyon szeretem. – emeli le a leplet az általa preferált sportágról. Nem nagyon szokta felhozni, mert általában nem kíváncsiak rá még a mugli születésűek sem, csak azok, akik kedvelik őt. Lindsay nem nagyon zavartatja magát, hogy nem a legsoványabb teremtés, ami Karrba tiszteletet ébreszt. Sőt, picit irigykedik is a másikra, hiszen láthatólag jól érzi magát a bőrében, úgy, ahogy van. Talán ez is tette első ránézésre szimpatikussá a sztárt, mert tagadhatatlan, hogy Kareem nagyon helyesnek találta, bár ő is a vékonyabb lányokat helyezi előre, ha szépségről van szó. De nem meglepetésére az összhatás sokkal jobban számít, ez már többször is bebizonyosodott. Azzal együtt, amit az előbb gondolt a másikról, hogy képes öniróniát gyakorolni magán. Bár láthatólag nem esik tőle kétségbe, ez a nő sugárzik, ezért is lehet sztár.
- Ugyan, neked jól áll. – mosolyog vissza neki, ezzel is kifejezve szimpátiáját a másik felé. A Teszlek süveg különlegességére csak bólintani tud, ehhez nincs mit tovább hozzáfűzni. A vén süveg talán az egyik legnagyobb ereklye lehet a Roxfortban, de biztosa veszi a Hollós, ha mégsem a legnagyobb, akkor az egyik legfontosabb. Közben Karr jegyzetfüzet nélkülisége megnevetteti a lányt, a fiúra is átragad Lindsay nevetése és vele együtt dolgoztatja rekeszizmait. Napsütés, nyár, jó társaság, fagyi. Mi kellhet ennél több még egy hetedévre készülő fiatalembernek? Semmi, de semmi. Ezt a mai napot biztosan feljegyzi majd a naptárába, és rosszabb napokon szívesen fog rá gondolni, elűzve ezzel majd gondjai szürke felhőit. A fagyizót a forró napsugarak szikrázó fényének visszapattanása füröszti meg, amelyek lágy derengésbe vonják a korlátjait a kinti részen. Úgy látszik, ha eddig nem értettek volna egyet, most biztosan egy állásponton vannak. Mindketten élvezettel falják a fagyijaikat, így a beszélgetés is tovább tart, mintha csak sétálnának… Karr legnagyobb örömére. Újabb kanálnyi hűsítő édesség tűnik el a hollócsőrben, mielőtt újra megszólalna.
- Igen, ez igaz. De Angliában nem igen van rá megfelelő hely. – húzza el a száját, azonban Lindsay Harry Potteres megjegyzésére felkapja a fejét ismét. ~ Tehát nem csak errefelé híres. Biztos boldog lenne az örömtől, ha tudná, hogy külföldön is mennyien ismerik. ~ Szomorodik el egy pillanatra, és hálát rebeg, hogy még mindig szabadon kószál… Merlin tudja, hogy miért is pontosan.
- Igen, ismerem. Jó gyerek. – mondja szűkszavúan kis mosollyal, de már így is sokat sejtetően. Azonban nem szeretné tovább forszírozni a témát, így újabb adag fagyit tüntet el, és lassít az adagok nagyságán, mert vészesen fogyni kezdett a hatalmas gombócválaszték. A süveg választási mizériáján kissé meglepődik, mert Lin hasonlóképpen gondolja, csak valószínűleg félreértette Karrt.
- Valószínűleg rosszul fogalmaztam. Nagy rá az esély, hogy úgy választ, ahogy mondod. Sőt állítólag van olyan, hogy figyelembe veszi, hogy mit kíván a gólya. Nekem nem volt ilyen, de mesélték már többen is a Hollóhátasok közül. – Lenyalja a kanaláról az utolsó cseppeket és belepörgeti a kehelybe a fémes evőeszközt.
- Szó sincs agymosásról, csak úgy tűnik, hogy nagy a kohézió a háztársak között, és valamilyen oknál fogva valóban hasonlítunk a házunk jellemző vonásaira. Ki jobban, ki kevésbé, de érezhetőek ezek a fajta jellemvonások, az egyes házak minden egyes tagjánál. – fejezi be az értekezést, és reméli, hogy nem mond nagy hülyeséget és Lin most már nem ítéli el szeretett süvegüket. A kérdésére adott válasz felvidítja. Hátradőlve, nevetve válaszol, miközben a bokáinál „ikszbe” rendezi a lábait.
- Hát ez nagyon jó. Mármint félelmetes lehetett, de mégis olyan… mondjuk úgy rendkívüli. Remélem megúsztátok a kis a kalandot a boszival. persze nyilván, hiszen itt vagy. – neveti el magát és szórakozottan dobolni kezd az ujjaival, miközben látszik rajta, hogy a történteken gondolkodik, csak a maga által kitalált szituációban.

Kareem Whittman


- Az furcsán venné ki magát, tényleg -grimaszol a boszorkány, de örül neki, hogy így beletrafált a helyes megoldásba. Mintha még a fagyi is egy kicsivel jobb ízű lenne a szájában.
- Én inkább a kvidicset szeretem, ha lehet választani. Tudod, a bátyám, Peter játszott az iskolai csapatban és azóta is követi az otthoni bajnokságot, meg Jem is sokszor elcipelt magával kivddicsmeccsekre, mert neki meg az unokaöccse játszik a helyi csapatban -magyarázza lelkesen a leendő diák, ujjaival a kehely oldalán vándorló vízcseppeket követve.
-A kosár sose volt az én játékom -vigyorodik el újra, majd hálásan csillanó kék szemeit a fiúra szegezve köszöni meg a bókot, mielőtt a furcsa, mégis Linhez illő rekedtes nevetés betöltené a teraszt.
- Kösz, ez kedves tőled...
Lindsay maga sem hitte volna, hogy ilyen jól fogja érezni magát a sráccal; kicsit izgult miatta, hogy Kareem zokon vette a baráti megkötést, de szerencsére úgy tűnik, felesleges volt ezen rágódnia. Új emberekkel találkozni, friss ismeretségeket kötni az egyik legizgalmasabb dolog, amit csak az amerikai el tudott képzelni; olyanokkal találkozni, akik ráadásul még a zenéjét is kedvelik, igazi élmény volt. Talán ezért is lelkesedett annyira a zenéért, és a zenélésért: utazás, kalandok, új helyek és arcok, közben pedig azt csinálhatja, amihez a legjobban ért és amit a legjobban szeret.
A rajongók mindig azt hiszik, hogy csak nekik olyan egyszeri és kivételes alkalom, amikor a rajongásuk tárgyával végre élőben is találkozhatnak, holott ez fordítva is igaz; a zenészeket is ugyanannyira feldobja az ismerkedés, mint a lelkes tömegeket... persze Lin nem szeretett úgy gondolni magukra, mint valami egetverően hatalmas rockbandára, de tény, hogy a lemezeik mindkét világban szépen fogynak, akárcsak a belépők a koncertjeikre.
Az első napom Londonban, és eddig milyen jól alakul! Remélem a megbeszélés is legalább ilyen jól fog sikerülni -jegyzi meg magában a lány, lassan a gombócrengeteg végére érve.
- Igen, én is azt hiszem... -bólogat féloldalas mosollyal Karr megjegyzésére, aztán az ajkába harapva vigyorog a fiúra, huncutul csillogó szemekkel.
- Akkor most te vagy a híresség kettőnk közül! Hűha... -nyugtázza elismerő pillantással az infót.
A lány némileg megenyhül a Süveg iránt Karr szavai nyomán, de azért marad még benne egy kevés idegenkedés.
Nagy rá az esély? Milyen válasz ez? Ezek szerint nem is tudják pontosan, hogy mi alapján válogat... furcsa.
- Ahham, ez így már szimpatikusabban hangzik -válaszol, az utolsó csokidarabokat is lenyalva a kanaláról, majd az éppen mellettük elsuhanó fodros kötényű boszorkány után szól:
- Legyen szíves! Kaphatnék egy jegeskávét? Karamellásat. Te is iszol velem egyet, Kareem? -kérdezi barátságosan, és ha a válasz igenlő, annak megfelelően egészíti ki a rendelést.
- Hát nem volt egy egyszerű dolog, az biztos -hajtja le a fejét a kuncogó boszorkány, aki már előre élvezte, hogy elmesélheti a srácnak a nem mindennapi sztorit.
- Egyik nap, valamikor hajnalban  álmomban éppen a Dead Weatherrel játszottunk egy színpadon, mikor felébredtem Jem kiabálására. Felpattantam, pálcát ragadtam és átrohantam a folyosó másik végére; totál ideg voltam, hogy valami baja esett, aztán mikor benyitottam... -kész, Lindsay nem bírta tovább, annyira kellett nevetnie, hogy még a könnye is kicsordult tőle. Arcát a tenyerébe temetve próbált úrrá lenni a kacagáson, de csak jópár mély levegővétel után tudta folytatni a történetet.
- Szóval mikor benyitottam, Jem ott feküdt az ágyában, abban a borzasztó kutyás pizsamájában, amit annyira szeret, az a nő meg már félig levetkőztette és... és... ott ült a csípőjén és követelte, hogy Jem tegye a magáévá, Jem meg alig bírta lefogni a kezét és csak kiabált ott, hogy „Segítség, segítség!” -a nevetés újra a boszorkány torkára forrasztja a szót, ahogy a kép ismét megelevenedik előtte- Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy kiröhögjem őket, vagy segítsek neki megszabadulni a hódolójától... szerencsére a pálcát még idejében sikerült kicsavarni a kezéből, úgyhogy a pizsamafelsőn kívül senkiben nem tett kárt. Aztán befutott Pony is és ketten nagy nehezen leszedtük a nőt Jemről. Az igazán ijesztő az volt, amíg vártunk az aurorokra. A csaj minden elképzelhetővel megfenyegetett minket amiért nem engedtük, hogy „egymáséi legyenek”. Először nem vettem komolyan, amiket mondott, de azok az őrült fények a szemeiben... totál becsavarodott egy liba volt -a lány megforgatja kék szemeit, ahogy a táskájába túr a cigarettái után kajtatva.
- Képzelheted, milyen röhögés volt, miután elvitték az aurorok... azóta is ezzel ugratjuk Jemet! -mosolyog rendületlenül a boszorkány, ahogy előhalássza a dobozt, majd kivesz egy szálat a gyömbérillatú pakliból.
- Ugye nem zavar, ha rágyújtok? -kérdezi udvariasan, majd ha nincs a másik ellenére, pálcája hegyével meggyújtja a cigarettát.
- Ijesztő, hogy sikerült bejutnia a házba; a muglik nem tudtak volna ilyen egyszerűen bejönni... na de már mindegy is -fújja ki élvezettel az illatos füstöt a zenész.
- Ez volt az Ettes basszusgitárosának legégőbb története... másra nem vagy kíváncsi? -kérdezi Lindsay, miközben az órájára pillant; alig egy szűk órácskája maradt, ha időben oda akar érni a találkozójára.

[~ Ez is biztos segített, hogy ilyen legyen a hangja. ~]

Lindsay

Karr úgy van a kviddiccsel, mint Lindsay a kosárlabdával. Így csak bólogat a lány által felhozott érvekre. Megérti, nem ismerheti fel mindenki a kosárlabda szépségeit, főleg úgy, hogy valószínűleg nem is látott még egyet sem, hiszen a Holló szerint inkább a zene töltötte ki eddig a hölgy szabadidejét. Ezért ő nem haragszik egyáltalán, nincs rá oka. Linnen látszik, hogy nagyon édesszájú, gyorsabban tünteti el a fagyi darabokat, mint a fiú. A bókolása utáni rekedtes nevetés felborzolja Kareem hátán a szőrt, de most kellemesen érinti az ilyesfajta dolog, nem rémisztően. Széles vigyort viszonoz, úgy gondolja ezen már nincs mi reagálnivaló, így a bekövetkező rövidebb csendet – mert a fiú úgy gondolja, hogy Lin nem akar még megszabadulni tőle -, egy újabb fagyis rész eltűntetésével tölti ki. A nyelvére helyezi a kis darabot, ami mintha forró sütést kapna alulról, elkezd szétfolyni a nyelvén, majd a torka felé indítja mag a gravitáció irányadásával – és némi Karr-i rásegítéssel – az útját.  Természetesen ezt nem a nevetgélő Lindsay előtt teszi, hanem jól elrejtve a zárható szájüregében.
- Tökre jól hangzik, ahogy nevetsz! – dicséri meg öntudatlanul is, majd reménykedni kezd, hogy ne egyen túlságosan félreérthető. Tényleg érdekes ez a reszelős nevetés. Utána viszont rajta a sor rekeszizmai megdolgoztatásán, mert Karrt hírességnek titulálják.
- Én híres? Hú, ezt te sem gondolod komolyan. De kipróbálhatjuk. Elkiáltom kétszer magam. Az első az lesz: Itt van Kareem Whittman! Megnézzük, mennyien jönnek ide. A követező kiáltás pedig ez lesz: Itt van Lindsay Hames! Kíváncsi vagyok, melyikünknek lesz nagyobb sikere. Na, benne vagy? – kérdezi ravaszul mosolyogva, mert esze ágában sincs ilyet csinálni. Még csak az kéne, hogy kellemetlen helyzetbe hozza, nem azért tölt vele ennyi időt, hogy elveszítse a frissen kialakuló szimpátiáját a hölgynek, saját maga felé.
- Jól van, csak vicceltem. De azért tényleg kíváncsi lennék. – nyalintja le az odatapadt fagyi darabot még a kanaláról. Lassan ki is végzi a fagyi kelyhet, a kanállal pedig játszani kezd. Beleállítja a kehelybe és az ujjbegyével körbe-körbe forgatni kezdi. De nem sokáig, mert rájön, hogy ez elég zavaró lehet, úgyhogy egy enyhe arcpírral karöltve, kinyitja az ujjait és szépen lassan lehelyezi a kelyhe mellé az asztalra.
- Bocsi, azt hittem otthon vagyok. – próbálja elviccelni a dolgot. Na, igen, vannak ilyen kis idegesítő szokásai, mint általában a legtöbb embernek. Neki az, hogy állandóan birizgálnia kell valamit, mert nem tud egy helyben ücsörögni. Eddig lefoglalta a fagyievés, de most már nincs a közelben semmi, ami az izgágasága levezetésére szolgálhat. Miután elmagyarázza a süvegről alkotott véleményét, jól kibővítve a gondolataival, Lindsay végre megérti, hogy mire gondolt a Hollós. Örül annak, hogy végre nem kell magyarázkodnia és izgatottságában nem beszélt félre többet. A pincér közben megjelenik, Lindsay pedig meghívja őt egy jeges italra.
- Rendben lehet még egy, de a fagyit én álltam! – mondja komolyabban, bár a pajkos kis mosoly még mindig ott ugrál véletlenszerűen a szája szegletében. Igazán jól érzi magát ma a szép napos időben, egy rock sztárral beszélgetve. Nem is gondolt rá, hogy ilyen szerencsés lehet, és ezekben a borús időkben ilyen jól szórakozhat. Ekkor kezd bele abba a vicces sztoriba Lin, ami viszont nagyon felkelti az érdeklődését. A lány, aki rámászott a zenésztársamra, ez lehetne a cím. A történet hallgatása közben egyre nagyobb vigyorra nyílnak az ajkai, majd már együtt nevet az előadáson és azon is, hogy az énekes mennyire jól szórakozik a történeten, Magával ragadja az előadásmód, és Lin vidámsága. Mikor már ő is elképzeli, hogy mi hogyan volt, neki is ki kell törölnie pár könnycseppet a szemeiből.
- Hát ez nagyon jó volt! Jajj, de sajnálom, hogy nem láthattam. Bár akkor én röhögő görcsben múlok ki ott, helyben. Nem csodálom, hogy ez a történet előkerül többször is, hogy húzzátok őt. – nevetgél tovább, még a hasát is fogja kínjában, hogy enyhítse a bentről érkező nevetőfájdalom utóhatását. A pincér megjelenik, Lindsay pedig meghívja őt egy italra.
- Rendben lehet még egy, de a fagyit én álltam! – mondja komolyabban, bár a pajkos kis mosoly még mindig ott ugrál véletlenszerűen a szája szegletében. Igazán jól érzi magát ma a szép napos időben, egy rock sztárral beszélgetve. Nem is gondolt rá, hogy ilyen szerencsés lehet, és ezekben a borús időkben ilyen jól szórakozhat. Furán néz rá, mikor egy szál cigarettát keres elő, azonban megkérdezi udvariasan a sztár, hogy rágyújthat-e. ~ Ez is biztos segített, hogy ilyen legyen a hangja. ~ gondolja, hiszen tudja, hogy nem sok pozitív dolog van a cigarettázásban, de a hangot mélyítheti.
- Persze, csak nyugodtan. Tényleg, ez ilyen mugli cigaretta, vagy varázslós. Itt igazából a kérdés arra vonatkozik, hogy van-e olyan mágikus cigaretta ami nem káros az egészségre. Nem azért, mintha le akarnálak beszélni róla, vagy ilyesmi, csak érdekel a dolog, ha már megláttam. Te pedig biztos jobban tudod, mivel én semmit sem tudok a témáról. – kérdezi Hollóhátasan csillogó szemekkel. Úgy néz rá, mint egy kisdiák, ami minden tudást be akar szívni, elemezni, raktározni, hogy a megfelelő időben elővegye és használja. Közben pedig megérkezik a frissítőjük, előbb Lindsaynek szolgálják fel, majd a Hollós van soron. Azonnal bele is szív a váltakozó színnel fluoreszkáló szívószálba, és hálásan néz a hölgyre, amiért kitalálta az újabb jeges csodát.
- Hú, ez baromi jó. Köszönöm szépen! – mosolyog és újabb adaggal enyhíti a torkára telepedett, makacson visszatérő forróságot. Elégedetten dől hátra és beforgatja a poharat, hogy a rákarcolt feliratot elolvashassa.
- Amúgy izé, találkozunk majd máskor is? Jól éreztem magam. De nem randi vagy ilyesmi, csak beszélgetni. Ja és még nem mehetsz el, kihasználnám az időt, ha szabad. – mondja vigyorogva és nézi, ahogy a lány is iszogatja a saját jegeskávéját.

Kareem Whittman


A fiú bólogat, mosolyog, aztán egy újabb bókkal kedveskedik Lindsaynek, aki jó szokásához híven ettől kicsit zavarba jön, nem mintha félreértené a dolgot.
- - Kösz, szerintem elég fiús amúgy - válaszolja a gyűrűit csavargatva a lány, rendületlenül mosolyogva. Karr népszerűségi indexre tett megjegyzésére komolykodó arccal feleli:
- Dehogynem! Zenészek jönnek és mennek, de Potter... - ejti a nevet szinte hangtalanul - őt ismerni kiváltság a javából.
Karr demonstrációs ötletére rémülten grimaszol, de szerencsére a fiú nem gondolta komolyan a dolgot, Lin legnagyobb örömére.
- Ne ijesztgess! - válaszolja nagyot fújva, kezét a mellkasára téve, de a somolygás nem múlik el a szájáról.
A jenki világos szemeivel bágyadtan követi Kareem mozdulatait, amivel a kanalat piszkálja; a meleg, a kellemesen hűvös fagyi és a jóllakottság kezd erőt venni rajta és csápjaival óriáspolipként próbálja az álmosságba rántani, de a lány hősiesen küzd az érzés ellen.
Óriáspolip...  mintha Portugáliában meséltek volna egy hajóról, amit egy ilyen izé rántott a tenger fenekére... - s a gondolat nyomán a lány már látja is a halálra vált matrózokat és a nyálkás, puha karokat, ahogyan a hajótestet ölelik.Álmodozásából a suta elnézéskérés rángatja vissza.
- Ó, miattam ne szabadkozz, én is totál el szoktam feledkezni magamról, a legtöbben furcsának is tartanak miatta - legyint nemtörődöm módon apró kezével, majd a pincérnő után szól.

Jem szotorija a Hollóhátasnál is legalább olyan zajos sikert arat, mint az amerikainál, pedig Lindsay már majd' százszor elmesélte a dolgot. Együtt kacarásznak hát a napfényes teraszon, mintha a nevetés a világ legtermészetesebb dolga volna egy ilyen feszült helyzetben, mint amilyenben a mindennapok telnek a Nagyúr visszatérése óta itt Angliában.
- Oké, legyen úgy, ahogy akarod - hagyja rá a fagyi dolgát az ifjú gavallérra, majd elkapja a szokatlan szemezést a cigisdobozzal, de mivel Karr biztosítja róla, hogy nem zavarja a füstölés, a lány egy vállrándítással helyreteszi magában a dolgot és rágyújt.
- Ez most éppen varázslós - kínálja meg egy korty vízzel a fiú tudásszomját - de ez is ugyanolyan ártalmas, mint a mugliké - fújja ki a meglepően illatos füstöt Lin, majd látható élvezettel szívja meg újra a koporsószöget.
- Áh, amúgy tényleg nem ártana leszoknom, nem egészséges és a hangomnak se tesz jót hosszútávon - ad igazat Karrnak - de nem bírom letenni; ahogy láthatod, eléggé hirtelen és idegeskedő ember vagyok, a cigarettától viszont valahogy mindig megnyugszom - magyarázza Lindsay, fél kezével a táskájában kutatva valami után.
- Amúgy ha érdekel, a muglik tőlünk vették át a dohányzás szokását - teszi még hozzá, nem feledve a Roxfortos információra éhesen csillanó szemeit - de a varázsvilágban mindenféle különleges dolgot is keverhetnek a sima dohányhoz. Az enyémben most csak sima gyömbér van, az íze miatt - zárja le a kiselőadást Lin, majd megpróbálkozik néhány füstkarikával, mielőtt még a kávéjuk odaér az asztalhoz.
- Köszönjük! - mosolyog a kötényes boszorkányra, majd jólesően kortyol bele a karamellás italba.
- Ahh, szerintem is! Egészségedre! - helyesel, majd kisvártatva egy marék kacatot tesz ki az asztalra a nagy keresgélés közben, ami immár mindkét kezét leköti, így a cigarettát is kénytelen az ajkai közé szorítani. Az asztalra kerülő holmik között mindenféle van: két-három pengető, tiszta zsebkendők, egy sötétkék kendő és egy mugli golyóstoll is. A fiúban talán felmerülhet, micsoda  óvatlanság ez a habókos rockzenésztől, hogy csak így szabadon közszemlére teszi a mugli kütyüit, a lányt azonban láthatóan nemigen aggasztja a dolog.
- Hmm? -pillant fel a kérdésre a boszorkány, majd egy pillanatra abbahagyja a kutatást - Persze, ha  szeretnél - mosolyog a varázslópalántára.
- Szabad, még van nagyjából háromnegyed órám szabadon - tér vissza a táska mélyéhez Lin, majd nem sokkal később diadalittasan kap elő egy térképet.
- Háh, megvagy! - kezdi kiteregetni az asztal ráeső részére a város méretarány szerint kicsinyített alaprajzát, újra a táska mélyére süllyesztve az előzőleg előkotort holmikat, majd izgatott pillantással kezdi méregetni a lap közepét.
- Lássuk, hová is kell mennem pontosan...