*Tétovaság nélkül koppan a csésze az asztalon, csak annyira remeg meg a kezem, hogy a csikordulás hiányából rájöhessek, hogy nem az alátétre tettem, így egy gyors korrigálás után az ízes levet visszahelyezem a maga kis szobortalapzatára, ékeskedjen ott, nekem is megvan a magam baja, jobb, ha elkerüljük egymást. Mielőtt megkeserítjük a magunk életét. Most már bizonyosan érzem, hogy nem kellett volna elfogadnom a meghívást, még a sárkányhimlő is derűsebb program lett volna ennél, de tudom, ésszel felfogom, túlreagálom a dolgot, és nem... nem kéne válaszolnom. Mosolyogj és hallgass, ha már egyszer felszólítottak arra, hogy nem feltétlenül kell válaszolnom, mégis.... miért él a kérdés, ha nem azért, hogy  választ kapjon? Miért él az állítás, ha nem az ellenpontra vár? Mit ér a vélemény, ha megtartom magamnak? Aranyat. Kár lenne belém.*
-Nézze el nekem, de ezt nem hagyhatom szó nélkül-*nem érzem magam iszonyú bátornak, inkább némiképpen fáradtnak, bár ez nem róható a fazon számlájára, az éjszakázás, kedvetlenség sokkal többet ront a fizikai állapotomon. Megdörzsölöm a szemem, aztán az övébe pillantok, ha már egyszer ilyen közelebb hajolt, nyíltan, ahogy csak én tudok nézni kettőnk közül, mert nekem aztán nincs mit titkolnom, legalábbis nem ajánlatos.* -Ebben a félévben maga a második, aki nekem, éppen nekem hívja fel a figyelmemet arra, hogy a muglik nem képesek varázsolni. Éppen ezért nevezik őket az udvarias emberek „varázstalan embertársainknak”-*igyekszem gyorsan és csendesen fogalmazni, nehogy feldühítsem, de ha már egyszer ott tartunk, hogy mi CSAK csevegünk, akkor ezt is elmondhatom. Elvégre ez nem ellenvélemény. Ez csak azt fejezi ki, hogy utálom, ha hülyének néznek. Ki ne utálná?* -Biztosíthatom, néhány év tapasztalat, köztük lét után pontosan tudom, hogy mire képesek és mire nem, egyetlen percig se kevernék össze egy muglit egy varázslóval, így aztán fogalmam sincs róla, mit akarnak ezzel hangsúlyozni-*udvarias lezárás, miközben erősödik bennem az érzés, hogy nagyon-nagyon el kéne innen távoznom, mielőtt kenetteljes, sima modorával kihoz engem is a béketűrésből, bár a költői kérdésekben az a szép, hogy a költő, a népért felelősséggel viseltető lánglélek intézi azokat a gondolatokhoz, jelen esetben ezt nem értem annyira indokoltnak. Kicsit értetlenül is nézhetek rá, egy futó pillanatik, mielőtt elfelhősödne a hangulatom amúgy sem szivárványterhes ege.*
-A félvér varázsló meg tudja védeni magát-*válaszolok készség nélkül, inkább mintegy elvágva. Ne gondolja, hogy ezen nekem érdemes gondolkodnom. Muglik és varázslók. Megmenteni? Mitől? Igazi politikus, az ember nem tudhatja, hogy mire gondol, anélkül kell döntenie róla és a helyzetről, hogy egyáltalán tisztában lenne a szabályokkal. Nem tetszik a játék. Gonosz dolog ilyesmit űzni be nem avatottakkal, és lám, a következő mondattal sikerül teljesen le is döbbentenie. Alkothat még olyat, amit nem vártam... és a hideg kiráz, kívül-belül ellep a jeges veríték a gondolatra, hogy tagja legyek valaminek, aminek a tagjai ugyanolyan mániákusak, mint ő. Inkább egy büntetőjogi eljárás és egy szoros megfigyelés. Bár ahogy hallgatom, a kontrol így is megvan, a tudtom nélkül, alaposan. Lesz egy-két szavam McGalagonyhoz, tisztán elméletben, de az inspektorra való hivatkozást annyira nevetségesnek érzem. Tejfelesszájú gyerek. Sóhajtok. Jól van. Csak nyugalom.*
-Ez esetben sajnálom, hogy feltartottam a cáfolatokkal. Valóban nem említették-*nem, ártatlanul elhittem, hogy hirtelen jött ez a nagyszerű ötlet, de lám, semmi nincs hirtelen, magától, spontán, manapság már a bosszúlátogatásokat is előre megtervezik, leszervezik.* -Ez esetben szabadna érdeklődnöm arról, hogy mikorra várhatóak? Bár remélem azért óra előtt legalább meglepnének az információval, nem árthat az ilyesmivel tisztában lenni-*független szakértők... értsd halálfaló vezetés meglátogatja a birtokát. A legijesztőbb az, hogy nem felháborodás amit érzek, inkább egyfajta ijedtség. Szerepelni egy órán egy dolog. Szerepelni egy olyan órán, ahol a diákok mellett olyanok lesik a szavaim, akik ezenközben azon morfondíroznak, hogy mekkora kárt kéne bennem tenni ahhoz, hogy ők boldogok legyenek, én pedig használható maradjak, de okuljak az esetből, és mivel az ő ellenszenvük nagyobb, mint az én ellenállásom, okvetlenül túlbecsülnék a képességeim.* -Futó kellemetlenség csak-*hanyag vállvonás.*