+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  A 97/98-as tanév
| | | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | | |-+  Birtok
| | | | | |-+  Az északi udvar
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Az északi udvar  (Megtekintve 11805 alkalommal)

Louise Lott
Eltávozott karakter
*****


♦ VII. Hollóhát ♦ Prefektus ♦ "Cinkemadár"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2014. 07. 03. - 15:25:13 »
0

Kék virág-Piros tüske

III. Eledir de Infernal

Elképesztő, hogy ez a kisfiú milyen kitartó és milyen botor. Lélegzet visszafojtva hallgattam, ahogy sorolta mik rejtőznek a rengetegben, és ő mégis oda akar menni. Csak a legismertebb gonoszságokat sorolta fel, de a legveszélyesebbekre nem is gondolt. Halálfalók. Halálfalók, akik szökevényekre vadásznak, és ha ránk találnak, nekem végem.
- Eledir, kérlek, ne akarj oda bemenni! Sokkal veszélyesebb dolgok is vannak ott. Nem csak házpontokkal játszanánk – mondtam neki, és igyekeztem elég nyomatékot belecsempészni a hangsúlyomba. – Ha az a növény létezik, már mások is megtalálták. Szerinted, honnan tudott volna róla másképp Gerett?
Igyekeztem érvelni, és a racionalitására hatni. Muszáj, hogy hallgasson a szép szóra, hollóhátas Merlin szakállára! Miközben beszéltem el is indultam vissza az iskola felé, és amikor átpillantottam a vállam felett, láttam, hogy Eledir követ. Helyes.
- Figyelj, Louise! Hogyha megtalálnánk a csodatévő növényt, akkor azzal csodát tehetnénk, és eltörölhetnénk a titkodat is akár! És nem hiszem, az üvegházakban találnánk, hiszen akkor… mások már használták volna, nem? Figyi! Egy növény, talán kettőnk segítségére is lehetne, hiszen, hogyha okosan kérjük a csodát, akkor… hát mindkettőnk… hasznára lehetne, nem gondolod? Na, segíts megtalálni egy olyan növényt… - Csoda, na, már csak az hiányzik nekem! Mégis, lenyűgözött Eledir gyermekisége, ahogy ragaszkodott az ő kis csodájához. Nem tudtam neki ellent mondani és összetörni benne ezt a fényt. Nem tudom mire gondolt, milyen titkom van, de kezdtem úgy érezni, hogy az egész lényem túlmisztifikálja. - A keresést, akár kezdhetjük az üvegházaknál, ahogy mondtad. Talán a sok-sok Gyógynövény tanár közül az egyik már elkezdte tenyészteni, vagy legalább megpróbálta. Így már áll a kaland? – Nem akartam kiábrándítani, ezért csak bólintottam, és sietős léptekkel indultam el az üvegházak felé.
- Mit szólnál hozzá, ha a suli erdejének fái alatt mennénk, hátha már ott is nő – mondom neki, és próbálom magunkat annyira biztonságban tartani, amennyire csak lehet. Talán, ha a kaland részeként vezetem fel, akkor belemegy dolgokba, a fák pedig nagyszerűen eltakarnának minket a kíváncsi szemek elől.
- És mi a titkod? – kérdezte hirtelen. Fogalmam sem volt, hogy mire gondol. Nem nagyon voltak titkaim mostanság, mert nem nagyon volt semmim, amiről lehetne titkom. Mindenki tudta, hogy sárvérű vagyok, hogy nem beszél velem senki és, hogy jók a jegyeim. Nem volt miről titkolóznom. Két körbepillantás között kérdőn néztem Eledirre.
- Mire gondolsz? – kérdeztem vissza, és egy picit reménykedtem benne, hogy valami gyermekien kreatív dologgal fog előállni. Picit én is gondtalanabbnak éreztem magam a közelében.  A folyamatos feszültségnek, ami bennem tombolt, jót tett Eledir felhőtlen kedve. – Kezdjünk bele ebbe a kalandba, bajtárs – mondtam neki játékosan és összeborzoltam a haját.
Naplózva


III. Eledir de Infernal
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2014. 08. 05. - 15:45:21 »
+1

Kék virág-Piros tüske
Louise C. Lott

A kalandvágyamon keresztül hatolt Louise logikus szavai. Teljességgel igaza volt. Nem akartam semmimet sem elveszíteni, főleg a pálcámat. Az,hogy a fák alatt lopakodjunk, olyannak hangzott minthogyha titokban cselekednénk… vagyis tényleg tiltott dolgot műveltünk. Nem volt szabad már az udvaron tartózkodnunk, viszont ez nem hogy kedvemet szegte volna, hanem éppen ellenkezőleg, még izgatottabb lettem, hiszen egy kisebb kis kalandban voltunk.
 - Rendben, menjünk arra. – Egyeztem bele, s követtem arrafelé. Viszont most már az én fejem is forgolódott, de tekintetemmel én a csodanövényt kerestem.
 - Hát nem is tudom… Olyan sokat nézel körbe-körbe… Talán igazából nem is diák vagy, hanem auror, aki titkos küldetésen van? Vagy egy rejtőzködő halálfaló, vagy ellenálló? Vagy talán te a harmadik fél vagy, aki keresi az alkalmat, hogy V… khm… valahogy Tudjuk ki és a többiek helyett átvegye a vezetést? Hogyha így van, akkor ugye a Roxfortot békén hagyod? Még sok-sok-sok dolog van, amit meg akarok tanulni. – Első sorban az animágiára gondoltam. Ahogy újra levegőt vettem folytattam. – Szóval, remélem, hogy bármelyik is, akkor hagyod, hogy tovább tanuljak, tudod én nem árulom el a titkodat, bízhatsz bennem. Otthon megkértek, hogy vigyázzak magamra és ne folyjak bele a dolgokba, szóval titok őrzőnek tökéletesen megfelelek, igaz? Szóval elmondod, hogy miért álcázod magad titkos küldetésen lévő aurornak? – Tettem fel végül a kérdést kíváncsi, széles vigyorom kíséretében. Nagyon kedvesnek tűnt Louise, de hogyha tényleg álcázza magát, akkor talán a neve is álca és a kedvessége is, de reméltem, hogy az igazi ő is kedves, vagy legalábbis nem esz meg, és elárulja a titkát, vagy valami ötletes, szellemes, kreatív kifogással fog élni.
Kicsit elszomorító volt, hogy a fák alatt egyetlen egy növényt sem találtunk, ellenben az kis siker volt, hogy eddig senki sem fedezett fel minket. ~Remekül lopakodunk.~ Némi büszkeség töltött el az észrevétlenségünkkel járó siker okán. Kisvártatva meg is pillantottuk az üvegházakat, ami azt jelentette, hogy lassan célba érünk, de minthogyha valami mozgást láttam volna, talán csak egy rakoncátlan növény volt?
 - Pszt! Louise! – Súgtam kalandtársam felé. Szerinted melyik üvegházban kezdjük a kutatást?
Naplózva

Louise Lott
Eltávozott karakter
*****


♦ VII. Hollóhát ♦ Prefektus ♦ "Cinkemadár"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2015. 03. 27. - 16:31:35 »
0

III. Eledir de Infernal

♦♦♦

Kék virág-Piros tüske

Óvatos léptekkel haladtam a fák alatt, és a fél szemem mindig Elediren volt. Egyáltalán nem akartam, hogy bajba kerüljön, és mivel ő nagyban a virágot kereste, ami biztosan nem létezett, ezért nekem kellett odafigyelnem minden másra.
- Mire gondolsz? - kérdeztem vissza.
- Hát nem is tudom. Olyan sokat nézel körbe-körbe… - kezdte, és egy rövid időre felnézett rám. - Talán igazából nem is diák vagy, hanem auror, aki titkos küldetésen van? Vagy egy rejtőzködő halálfaló, vagy ellenálló? Vagy talán te a harmadik fél vagy, aki keresi az alkalmat, hogy V… khm… valahogy Tudjuk ki és a többiek helyett átvegye a vezetést? Hogyha így van, akkor ugye a Roxfortot békén hagyod? Még sok-sok-sok dolog van, amit meg akarok tanulni.
Úgy hadarta végig az egészet, hogy a felét nem is értettem, bár amúgy is mindegy volt, mert leragadtam a titkos aurornál. Még, hogy én? Auror?! Na, persze! Ha ezt az egészet túlélem soha többé nem akarok erőszakot látni, nem hogy aurornak álljak. Mielőtt azonban rácáfolhattam volna, folytatta:
- Szóval, remélem, hogy bármelyik is, akkor hagyod, hogy tovább tanuljak, tudod én nem árulom el a titkodat, bízhatsz bennem. Otthon megkértek, hogy vigyázzak magamra és ne folyjak bele a dolgokba, szóval titok őrzőnek tökéletesen megfelelek, igaz? Szóval elmondod, hogy miért álcázod magad titkos küldetésen lévő aurornak? – Egy pillanatig morfondíroztam a dolgon, aztán úgy döntöttem, úgysem olyannak lát amilyen vagyok, akkor pedig már nem mindegy, hogy csavarok-e még egyet a dolgon? Jól hangzana a kalandjában.
- Most nagyon figyelj Eledir – sóhajtok és körbe nézek újra. Reflexből. – Ezt senkinek se mondhatod el, de titkos küldetésen lévő ellenálló vagyok, és ha nagy leszek, át akarom majd venni a vezetést, de előbb megvárom, amíg a többiek lerendezik egymást – mondom neki halkan. Hát, nagyon remélem, hogy tényleg jó titokgazda, mert ha ez bárki fülébe is jut, még, ha csak kitaláció is, rögtön bajba keverne. – Ezt viszont nem mondhatod el senkinek, mert szövetséget kötöttem a kelpikkel, és ha kiderül zöld iszapot fognak a hajamba fonni, ami soha nem jön ki. Ez nagyon nagy sértés lenne! Szóval mindent titokban kell tartanod, amit most hallottál, rendben? – kérdezem tőle, és a vállára teszem a kezem, hogy nyomatékosítsam ezt az orbitális tódításomat. Reméltem, elég megtisztelőnek érzi a titokgazda szerepét ahhoz, hogy csak sunyin rám vigyorogjon a folyosókon, vagy néha kérdezzen valaki indokolatlant.
Meg érkeztünk az üvegházakhoz, és mindketten lelassítottunk. Feszülten kémlelek körbe, mert ha kilépünk a fák takarásából, újra bárki kiszúrhat minket.
- Pszt! Louise! – súgta halkan a kis társam, mire lejjebb hajoltam. - Szerinted melyik üvegházban kezdjük a kutatást?
- Hát, mindenféle veszélyes növényt, csak a hatos üvegházban találni. Valamilyen szempontból pedig ez is veszélyes. Gondolj csak bele, mi lenne, ha mindenki tudna róla, és meg akarná szerezni? Jobb lesz, ha mi is titokban tartjuk, ha találunk ilyet – mondom neki, és a hatos üvegház felé indulok. Azért erre esett a választásom, mert ez volt a legközelebb, tehát mindenki mástól a legtávolabb.
Naplózva

Oldalak: 1 2 [3] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 10. 21. - 07:14:52
Az oldal 0.091 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.