Gavin Hartley

GAVIN HARTLEY

   alapok

jelszó || Perselus, kérlek!
teljes név || Gavin Hartley
becenév || Gav
nem || férfi
születési hely, idő || 1979. március 20.
kor || 18
faj || ember
vér || fél
évfolyam || hetedév

   a múlt

Az életről nehéz mesélni, főleg a múltról, de hogy minden homályos folt megvilágosodjon, elkerülhetetlen, hogy újra szembe nézzek a múltammal. Hét éves koromig anyámnál nevelkedtem, szerény körülmények között, London külvárosi részén, egy fűtetlen, repedezett plafonú, másfél szobás kis lakásban. Egy napon nem tért haza a munkájából, aznap a rendőrség kopogtatott az ajtónkon, anyámat elgázolta egy taxi. Biccentve vettem tudomásul, bár akkor nem értettem meg. Az eset után apám vett magához, aki korábban három havonta látogatott. Nem ismertem őt annyira, de nem volt senkim sem, aki vigyázhatott volna rám.

Így kerültem a rideg lakásból egy kandallóval fűtött, belvárosi, három emeletes, vörös téglákból épített házba. Apám egy félvér varázsló volt, aki a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozott, az adatkezelésért volt felelős beosztásban. A felesége, Margarett igen kedves nő volt, akit egyáltalán nem zavarta az én jelenlétem, sőt úgy viselkedett velem, mintha a fia volnék. Volt egy három éves kislányuk, a féltestvérem, Emily. Tündéri volt, hirtelen úgy éreztem, hogy anya hiányát talán pótolhatja ez az új család. Persze, ez nem így volt, mert ő mindig is hiányzott, bár az évek múlásával bele törődtem a sorsomba. Két évvel később újabb tragédia köszöntött be a családunkba, Margarett eltávozott az élők sorából, egy rejtélyes és igen ritka megbetegedésnek köszönhetően. A gyógyítok sem tudtak sokat tenni, nem volt semmilyen főzetük vagy varázslatuk arra, hogy segítsenek rajta. Még a mugli orvosok sem tudtak mit tenni. Így maradtunk mi, hárman egy szűk kis család. Kilenc évesen hirtelen megkomolyodtam, kénytelen voltam rá, hisz a négy éves húgomnak szüksége volt rám, ugyanis apám teljesen magába roskadt Marge elvesztésétől. Nem sokat foglalkozott velünk, megbízott egy dajkát, hogy gondoskodjon rólunk. Fájdalmában a munkájába menekült, és nem igazán akart ránk időt fordítani. Egy belvárosi elemiben kezdtem meg a tanulmányaimat, mivel apám ekkor még nem tudta, hogy az én ereimben is csörgedezik jócskán a varázsló vérből. Az iskolában nem volt túl sok barátom, csupán csak kettő. Willy és Carly. Mi hárman elválaszthatatlanok voltunk, ők kétpetéjű ikerként csatlakoztak magányomhoz, s néha próbálták feldobni a mindennapjaimat. Egy kicsit jó volt megfeledkezni arról a szürkeségről, ami otthon várt. Suli után a focipályára jártam ki, bár a nagyok sosem vettek be a játékokba, így csak nézhettem őket, ahogy rúgták a bőrt. Tíz éves koromban érdekes dolgokra figyeltem fel a környezetemben. Ha hirtelen felmérgesítettek a nagyobbak, olyankor megrezzentek az ablakok, s a papírok a földre hullottak. Szerencsére, ők azt hitték, hogy földmozgás idézte elő ezeket a jelenségeket, én azonban otthon megtudtam, hogy ez nem volt véletlen. Apám ekkor már beszédesebb volt velem, és elmesélte, hogy mik is vagyunk valójában. Egy évvel később megérkezett a Roxfort baglya, egy levéllel, mely arról értesített, hogy sikeres felvételt nyertem az iskolába. Őszintén szólva, nem nagyon örültem ennek, mivel ekkor már beilleszkedtem az elemi iskolában és tudtam, hogy így ritkábban fogok találkozni Willyvel és Carlyval. Ráadásul apánk már ismét jó kedélyű volt, s újra foglalkozott velünk. A húgomat sem akartam egyedül hagyni, hisz neki sem volt igazán vele egykorú társasága. Apám azonban rábeszélt az új lehetőségre és azt mondta, hogy anyám és Margarett is büszkék lennének rám.

Ekkor egy új és eddig ismeretlen életbe csöppentem. Az első utazásom a kastélyba lenyűgöző és egyben félelmetes volt, én mégis élveztem. Az első pár héten sokat bénáztam, hisz apám korábban nem tanított erre az életre, mondhatni belecsöppentem egy varázsvilágba. Tudásszomjam és érdeklődésem viszont megvolt ahhoz, hogy hamarosan felzárkózzak a többiekhez, és sikeresen tevékenykedjek az iskolában. Az első évem remekül telt, megszerettem az iskolát és rengeteg barátom lett. Nem is gondoltam magamról, hogy ennyire megtudok nyílni mások előtt, de sikerült, hisz semmi gondom nem volt, csak élni az életemet. Miután sikeresen elvégeztem az első évet, nyári szünetre hazamehettem. Akkor ismertem meg apám új barátnőjét, aki elég váratlanul toppant be az életembe, ugyanis apa sohasem említette őt a leveleiben. Igen furcsa nő volt, már elsőre sem volt túl szimpatikus, azonban anyám mindig azt mondta, hogy ne legyenek előítéleteim, ezért úgy döntöttem, hogy megismerem őt és majd utána vonom le a következtetéseimet.

Leona nagyon nyájasan viselkedett velem, főleg a húgommal, s kicsit megdöbbenve vettem észre, hogy az a felékszerezett, kicsit kihívóan viselkedő és apámhoz képest igen fiatal nő milyen kedves is tud lenni. Emilyt is boldognak láttam, ezért a nyár végén örömmel tértem vissza a Roxfortba, hogy megkezdjem tanulmányaim második évét. Ebben az évben láttam meg Őt a nagyterem ebédlőjében. Csodálatos lány volt, talán két évvel lehetett idősebb nálam, éppen ezért csak tisztes távolból figyelhettem. Egy napon mégis meguntam a várakozást, és minden bátorságomat összeszedve küldtem neki egy levelet, majd személyesen is találkoztam vele. Kedves volt és aranyos, de elmagyarázta, hogy fiatal vagyok hozzá, s amúgy is van barátja.

Nos, pár nappal később volt szerencsém megismerni a barátját, Fabiust, egy goromba mardekárost, aki megtudta, hogy levelet írtam a barátnőjének. Aznap a falhoz kent, de úgy, hogy eltört a csuklóm, s a gyengélkedőn kötöttem ki. Ezek után nem szállt le rólam, s mindig talált valami indokot, amivel szekálhatott. Én sosem riadtam vissza, eleinte még próbáltam védekezni, de rájöttem, hogy több ember ellen hiába bármely cselekedetem. Éppen ezért visszavonulót fújtam, s nem foglalkoztam vele többé. Ez nem gyávaság volt, csupán a józan ész diktálta azt, hogy most még ne, majd eljön az ideje, mikor visszakapja mindazt, amit tett.

Azon tanév végén már rettentően vártam a nyarat, s azt, hogy újra otthon lehessek. Nem volt jó ötlet. Apám eljegyezte Leonát, július elején még minden normális kerékvágásban ment, de miután megvolt az esküvő, Leona teljesen megváltozott velünk. Apánk újra sokat dolgozott, ritkán volt otthon, az a nő pedig rémesen viselkedett. Szórta a pénzt, fölösleges dolgokat vásárolt, a házat elárasztották a furcsábbnál furcsább barátai és folyton csak pusmogott velük, meg apám iratai között turkált. Mikor felemeltem a szavam, s megmertem kérdezni, hogy mit csinál, pofon vágott és megfenyegetett, hogy ha bármit is mondok az apámnak, akkor bántani fogja a húgomat, amíg én a Roxfortban vagyok. Nagyon megijedtem és nem mertem beszélni apával.

Az a nyár nem volt túl boldog, nekünk gyerekeknek nem. Éppen iskolakezdés előtt a húgom rosszul lett, apám azonnal elvitte a Szent Mungóba, azonban rossz hírekkel tért haza. Emilynek egy örökletes betegsége volt, ami évek alatt, lassan építi le a szervezetét és meggyógyítani nem lehet, csak csökkenteni a szenvedését. Ez ledöbbentett, nem akartam elhinni, hogy történhet még szörnyűség a családunkban…Segíteni akartam, de semmit sem tehettem, így sok keserűséggel és bánattal tértem vissza az iskolába. Már nem voltam a régi, a barátaim megfogyatkoztak. Csak két dolog nem változott, az egyik a tudásszomj és a szorgalom. Elhatároztam, hogy gyógyító leszek és addig tanulok, míg nem tudok segíteni valahogy Emilyn. A másik Fabius volt és a bandája, akik egy régi levél miatt képesek voltak rám ennyire fújni, s még mindig én voltam a céltáblájuk.

Egy ideig csak tűrtem és tűrtem, de aztán egy napon besokalltam, s mikor egyedül próbálkozott a szivatásommal, nem hagytam magam. Ő hetedéves volt, én ötödéves voltam, mindketten büszkék, s makacsok voltunk ahhoz, hogy feladjuk a pálcás ütközetet. Ez ahhoz vezetett, hogy egy ártatlan lány sérült meg a küzdelmünkben, s bár a gyengélkedőn helyrehozták, s eltűntették a sérüléseit, ő sosem bocsátott meg nekünk. Máig nem tudni, hogy kinek a pálcájából tört elő az az igen veszélyes varázslat, de ha jobban belegondolok, én sosem alkalmaztam sötét varázslatokat. Persze, Fabius mardekáros volt, az ő ügyét egy bűntetőmunkával elsimították. Engem azonban eltiltottak a kviddicstől is és sokáig nem is hagyhattam el a Roxfortot kimenők idején. Bántott ez az igazságtalanság és sohasem tudtam beletörődni abba, hogy ekkora különbségek voltak diák és diák között.

96 szeptemberében kezdem meg a hatodik tanévemet, a büntetésemet már feloldották, de ez nem is érdekel. A húgom állapota sokat romlott, már nem képes járni, én mégis bízom abban, hogy nekem talán sikerül találnom valamit, amivel meggyógyíthatom őt. Nagyon sokat tanulok és képzem magam, hogy a Roxfort után továbbtanulhassak. Néha, ha van egy kis szabadidőm, kimegyek a parkba, s focizom, egymagamban. Mugli szokás, én mégis szeretem, kicsit kikapcsol. Ugyan Fabiustól megszabadultam, már elballagott, de van néhány mardekáros haverja, akik azóta is pikkelnek rám. Nemsokára itt a nyári szünet, s már nagyon várom az utolsó tanévet…

jellem

karaktered általános jelleme; Gavin egy nagyon komoly, kicsit csöndes fiú, aki nem igazán szokott viccelődni, vagy részt venni a hülyeségekben. Széles az érdeklődési köre, a tudományokat nagyon szereti, rengeteget olvas és sosem unatkozik. Tudatosan készül a jövőjére, éppen ezért nincs túl sok ideje a szórakozásra. Talán elsőre egy kicsit zárkózottnak tűnhet, pedig nem az, csak tudni kell vele bánni. Ha valakivel beszélgetni kezd, akkor rövid időn belül képes felszabadulni, olykor még a viccelődést is megengedi magának. Remek humorérzéke van, de ezt nem sokan tudják, ugyanis ritkán adódik olyan helyzet körülötte, hogy bedobjon egy-két viccet. A barátaival őszinte és nyílt. A bulikat annyira nem kedveli, viszont egy csöndes kis beszélgetést nagyon tud élvezni. Ha teheti, szabadidejében sportol valamit, vagy csak túrázik a természetben. Nyugodt természet, nem híve a verekedésnek, amit lehet, higgadtan, ésszel próbál elintézni. Azonban, ha egyszer felmérgesítik, akkor robbanni tud, s akkor jobb, ha elkerülik őt.

   apróságok

mindig ||

-   család
-   barátok
-   tanulás
-   könyvek
-   természet
-   foci
-   finom ételek

soha ||

-   cigaretta
-   halál
-   halálfalók
-   kábítószer
-   hazugság
-   magatehetetlenség
-

dementorok || Legrosszabb emléke Margarett halála és szenvedése, ha dementorokkal találkozik, ez jut az eszébe.

mumus || A bohócoktól fél.

titkok ||
-   már dohányzott
-   tud valamit a mostohaanyjáról, amit a család többi tagja nem
-   nyomoz a halálfalók után

rossz szokás || Ha zavarba jön, akkor a tarkóján lévő hajszálakba túr. Tanulás közben szereti a ceruzáját rágcsálni, s gyakran ropogtatja az ujjait.

   a család

apa || Frederick Hartley , 43, félvér
anya || Denise Judd , mugli, meghalt
testvérek || Emily Hartley, 14 félvér
családi állapot || egyedülálló
állatok ||-

   külsőségek

magasság || 180 cm
tömeg || 70 kg
rassz || európai
szemszín || kékesszürke
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || -
kinézet || Gavin kényelmesen öltözködik, jó ízléssel válogatja ki ruhadarabjait. Általában farmert hord valamilyen inggel vagy pulóverrel, de jellemző rá az ing, zakó kombináció is.

egészségi állapot || asztmás

   a tudás

varázslói ismeretek || Hat év tudása. Mivel igen jó tanuló, gyógynövénytanból, bájitaltanból és csillagászatból remek jegyei vannak. A sötét varázslatok kivédése nem megy neki túlzottan, mivel ezzel sosem foglalkozott annyit, mint a többi tárggyal.

mugli képzettségek || Remekül főz, miután meghalt Margarett, rákényszerült, hogy néha ő készítsen ételt a húgának, s a végén megszerette a főzést, így pár trükköt elsajátított.
pálca típusa || 12,5 hüvelyk, tiszafából, sárkányszívizomhúr maggal.

különlegesség || -

szerepjáték-példa
Egy úszás alkalmával:
A mai napom sem telt másként, futottam egy kört a parton, az sem zavart, hogy néhány percig esőcseppeket fújt az arcomba a szél. A parton végzett gyakorlat után ledobáltam a ruháimat az egyik kisebb szikla tövében, majd belevetettem magam a vízbe, s úszkáltam kicsit, természetesen a víz alatt. Imádtam úszni, mert szabaddá tett és kikapcsolt. Lassan le is úsztam azt a tíz percet, amíg nem vettem levegőt, már visszafelé úsztam, s emelkedtem fölfelé, mikor ugyan kissé tompán, de meghallottam egy furcsa mondatot, s a következő pillanatban, ahogy a fejem búbja kiemelkedett volna a vízből, egy éles ütést éreztem a homlokomon. Ez kissé össze is zavart, olyannyira, hogy hirtelen levegőért akartam kapni, de beszaladt a víz, s mire újra felszínre löktem magam, köhögés tört fel belőlem, s szinte kapkodtam a levegőért. Ilyen még nem történt velem, de ennek ellenére nem estem pánikba, kiemelkedve a habokból, egyik kezemmel félresöpörtem arcomból a vizes tincseket, majd pislogtam párat, mire észrevettem egy lányt a parton.
- Khkh...nem tudtad, hogy kaviccsal nem lehet horgászni, és maximum csak olyan hal akadhat a horgodra, mint én? - kérdeztem kicsit gúnyosan, de a végére megenyhültem, hisz honnan is tudhatta volna, hogy egy idióta éppen ilyen esős és már nem túl meleg időben úszkál a tengerben.

   egyéb

-