+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  A 96/97-es tanév
| | | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | | |-+  Déli szárny
| | | | | |-+  Könyvtár
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 ... 10 11 [12] 13 14 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Könyvtár  (Megtekintve 63446 alkalommal)

Jules Kingwoods
Eltávozott karakter
*****


7. évfolyam, Hugrabug ;)

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #165 Dátum: 2009. 09. 04. - 20:09:44 »
0

[ Mia alias Csokistárs ^^]

A nap olyan forrón tűzött be a könyvtárba, hogy szinte hallani lehetett az öreg könyvek megviselt lapjainak a sercegését, ahogy lassan lángra kapnak. Hiába a mázsás függönyök, hiába a sok magas polc, a vastag falak, a meleg kérlelhetetlenül bekúszott a láthatatlan réseken...
Délután lévén gondoltam beugrok valami kis olvasmányért. Nem igazán tudtam, hogy mi is lesz, csak azt nem, hogy nem lesz köze a csillagokhoz... A legutóbbi éjszakám fele a Plútó és a Mars együttállásának firkálásával, meg a Vénusz holdjainak a bambulásával telt, ami nem volt épp pozitív hatással a kedvemre. Mindenképp valami vicces vagy könnyed irományt kerestem. Ahogy beértem a néma csendbe burkolózó helységbe, Madam Cvikker szemüvegén megtört a fény, mikor rámvillantotta apró, de annál mogorvább szemét.
Rámosolyogtam, jelezve, nem óhajtok egyetlen imádott kötetében sem kárt tenni, és azonnal elvetettem az ötletet, hogy esetleg az ő tanácsát kérjem, mit is olvassak... Mondjuk eleve elvetélt ötlet volt, de a pozitív hozzáállás sajnos még mindig elég jellemző rám. Tovább somfordáltam, mintha bizony rajtakaptak volna valamin, pedig ezúttal nem is csináltam semmit. Eljutott volna ide a "hírnevem" ?
Sóhajtás közepette róttam a napfényben fürdő polcokat, és valahogy eljutottam a szörnyek és lények könyvei közé.
- Pont ez kell nekem... - motyorásztam - Valami bestiális sztori.
De nem találtam semmi kedvemre valót, hiába kutakodtam a sokszor poros olvasmányok közt. Ezeket csak néhányan szoktuk nézegetni, most mégis elég sok könyv helye állt üresen. Csalódottan megfordultam, és indultam volna ki a parkba, mikor hirtelen észrevettem: Madár a ménesben - Egy hippogriff kalandjai a vadonban
Nem igazán figyeltem a környezetre, mert ismertem ezt a könyvet. és már évek óta nem olvastam. Egyedül arra emlékeztem, hogy nagyon nagyon szerettem.
Úgy kaptam fel, mint az éhes sas a pockot, és mohón kinyitottam. Aztán mire rájöttem, hogy egy szép rendbe rakott stóc tetejéről vettem le, lassan lejjebb eresztettem, hogy kilássak felette. Az asztalnál egy griffendéles lány ült, és merőn nézett. Leeresztettem a könyvet, és bevetettem a hupsz-mosolyt, ami az emberekből vagy a legdühösebb indulatokat hozza ki, vagy szintén mosolyra bírja őket. Reméltem, hogy most az utóbbiról lesz szó... Óvatosan visszahelyeztem a könyvet a rakásra.
- Bocs, kissé elragadtattam magam... - mondtam halkan a lánynak, nehogy Madam Cvikker lenyakazzon, amiért hangoskodom. - Te is... szereted a különleges lényeket? - próbáltam oldani a feszültsége(me)t. Hülye kérdés, gondolom nem a nyelvezet miatt vette le magának...
Naplózva

Norkys C. Graham
Eltávozott karakter
*****

~ ♥Istenkirálynők feje a hetedikből ♥ ~

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #166 Dátum: 2009. 09. 06. - 15:19:45 »
0

Jessicám szívMíg Jessica elment átöltözni, elindultam a könyvtárba, ahogyan azt megbeszéltük. Halkan beléptem az ajtón, hisz tisztában voltam vele, hogy ezért Madam Cvikker harap. Fogtam magam és letelepedtem egy szimpatikus székre egy asztalhoz, ami mellett még három darab szék állt. Legszívesebben az asztalra pakoltam volna a lábaim, ez tűnt a legkényelmesebb pozitúrának, dehát ez a könyvtár, ahol minden szabály megszegése komoly következményeket von maga után.
Azon tűnődtem, hogy kell-e valamilyen könyv most nekem, de arra jutottam, hogy sem erőm sem energiám nincsen most olvasni, merthát van elég dolgom hetedikes léttemre.
Tehát hátradőltem a székben, a lábam nem pakoltam fel sehová, és türelmetlenül vártam Jessre, akinek az átöltözés mellett szerintem meg is kellett szárítkoznia, megtörölnie a szőke fürtjeit meg előbányászni egy száraz talárt, ami ugyebár nem két perc.
Addig mit is csináljak, a könyvtár ugyebár olvasásra való. Egy nagy darab X emelett az állítás mellett, semmi de semmi kedvem nincsen most olvasni. Szemlélni az embereket pedig olyan érdektelen dolog, mind egyformák. Naagy fekete talárt húznak maguk után és elmélyednek a könyvek rejtélyes világában. Ez sem az én kedvenc foglalatosságom. Marad nekem az agyalás minden hülyeségen, de ezt sem szeretem.
Ilyenkor eszembe jut anya, apa és Nadalia, ami még rémálmaimban és szörnyű hármas párosítás.
Ránéztem az órára, ami csak kattogott és kattogott.
Ennek a napnak sohasem lesz vége!
Naplózva

Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday[/center]

Jessica Winters
Eltávozott karakter
*****

Price and prejudice

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #167 Dátum: 2009. 09. 06. - 18:38:46 »
0

Norkys szív

Miután normálisan megszárítkoztam, átöltöztem, - ami abból állt hogy magamra öltöttem egy másik, ugyanolyan fekete tallárt - elindultam a könyvtárba. Igyekeztem minél halkabban belépni a terembe, ahol szó szerint síri csönd uralkodott, majd gyorsan körbenéztem és megláttam Kyst, aki unottan üldögélt a széken, és eléggé gondolataiba meredve bámult el valamerre a végtelenbe.
Valószínűleg minden megerőltetés nélkül megijeszthettem volna, de kinek hiányzik az, hogy esetleg felugorjon és felverje a csöndet, aztán ki legyünk utasítva a teremből, így csak mosolyogva figyeltem, ahogy nővérkém kicsit bambul maga elé, majd kezemmel csettintettem egyet előtte, majd gyorsan ledobtam magam az egyik székre az asztalnál, ahol már Kys üldögélt, és tettem ezt olyan csendben, hogy az már művészet, és elég bonyolult művelet.
Egy szóval igyekeztem elegánsan ugyanakkor halkan letelepedni, ami se nem lett elegáns, se nem lett halk.
-Hadd találjam ki! Nincs kedved olvasni?-kérdeztem kárörvendő mosollyal, majd megláttam Julest egy másik asztalnál, de mivel másvalakivel volt, nem akartam zavarni, így újra Norkys felé fordultam, és kicsit hintáztam is a széken megkockáztatva ezzel, hogy magamra szabadítom Madam Cvikkert.
Naplózva

Mia E. Silver
Eltávozott karakter
*****

Aranykalitkába zárt Paradicsommadár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #168 Dátum: 2009. 09. 07. - 14:13:38 »
0

Jul, a Csokitárs

*Ó... Milyen furcsa reggelre ébredtek itt a kedélyek. Hiszen ez már csak természetes, Mia ma reggel is csak nagyon korán tudott felkelni, de ma nem a park felé vette az irányt, hiszen hétközben volt, és akkor tanórákra kell mennie, és nem mehet akárhova. De már dél is elmúlt, és ma sokkal kevesebb órája volt, hát úgy döntött,. hogy meglátogatja a könyvtárat. Madam Cvikker már csak rápillantott, mert nem akarta bántani a könyveit, és ezt m,ár az idős banya is tudta nagyon jól, hiszen Mia inkább megragasztotta a könyveket,és a gyári hibákat is kijavította bennük egy kis bűbájjal, így a nőnek nem lehetett egy rossz szava sem ez ellen .Tulajdonképpen ő amolyan másodkönyvtáros is lehetett volna, mert már annyi poros könyvet vett kézbe, hoyg megszámolni sem lehet. Sőt, ha jobban belegondol, akkor lehet az a legvalószínűbb, hogy már az egész könyvtárrészleget kiolvasta, és nem kellett neki ehhez olyan sok idő. Hiszen már az ötödiket taposta, és elég sok időt töltött itt a kastély falai közöt ahhoz, hogy a sok polcon sorakozó egyedet kiolvashassa. Olyan jól ismerte ezt a termet, mint a saját tenyerét, vagy még annál is jobban. Éppen valami házi dolgozathoz gyűjtött anyagot,LLG-s órán kapott egy jó hosszú esszét, és most éppen valami repülő állatkáról kellett írni, és hogy miért hasznosak.. Mia nem mintha nem szeretett volna olvasni, csak az volt a baj, hogy írni nem szeretett. Szóval most is csak tollba mondta a szöveget, és a pennája korcsolyázva siklott a pergamenen, és a diktált szöveget sebesen rótta. Mia kezében és körülötte könyvek, s bár a kívülállónak nagyon káoszosnak tűnhetett, az igazi zseni- mint ő- arról ismerszik meg, hoyg tökéletesen kiismeri magát ebben a ,,rendben" is. Éppen azon volt, hogy egy sárkány repülésének az előnyeit ismertesse, amikor egy könyv hirtelen megmoccant, és eltűnt a látóköréből. Tekintete azonnal felpattant, és egy lányra talált szemben. Szintén göndör haj... Meglepetten szaladt fel a szemöldöke, és arcára mosoly íródott ki. Hiszen mi baja lenne egy olyan lánnyal, aki szintén szereti a könyveket? Barátságosan elmosolyodott, és egy kis kupacba pakolt néhány könyvet, amik egy kis pálcaintésre, meg egy ,,pakolás" varázsige elmotyogására a helyükre libbentek, és a felszabadult helyre mutatott, hogy a lányka csak üljön le. *
- Nos, én a könyveket szeretem. És ami a könyvekben szerepel. Legyen az humor, akció, leírás, bármi.. Még a versek közül is elég sok minden jöhet. Nyugodtan viheted a könyvet. Úgyis már lassan fejből fújom a tartalmát. Azt hiszem abból a könyvből m,ár mindent.. nahát! Te Hugrás vagy? De jó... Onnan még egy ismerősöm sincsen...
*Nos, csak egy kis kezdőlökés kell neki, és ő már hadarja is, akár akarja a másik, akár nem. Majd a lány kezébe nyomja a fentebb említett könyvet. Láthatóan rettentően örül a lány jelenlétének. Vagy csak túl magányos volt.. nem tudni.*
Naplózva

"A szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el egymástól..."
"Akkor is segítek, ha beleőrülsz..."

"A szerelem nem érzés. Csak egy szó. Amit érzek, az nem tűri, hogy betűkbe börtönözzék."

Jules Kingwoods
Eltávozott karakter
*****


7. évfolyam, Hugrabug ;)

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #169 Dátum: 2009. 09. 07. - 16:42:34 »
0

Miközben azon gondolkozom, hogy üssem el a bakimat, a szemem sarkából észreveszem Jesst, egyik háztársamat, aki lelkesen integet felém. Visszaintek neki a könyvvel, aztán óvatosan leteszem. A lány viszont rám mosolygott, és meggyőzött róla, hogy ismeri már a könyvet á-tól z-ig, és vihetem, ha akarom. Megköszönöm, és magamhoz szorítom a kötetet. Valami elfoglaltságom legalább lesz.
- Nincs hugrás ismerősöd? Pedig mi állítólag barátságosak vagyunk - fintorgok rá viccesen. - Kösz. A könyvet - emelem fel - meg köszi. Idejét sem tudom, mikor volt utoljára a kezemben valami normális olvasnivaló...
Azzal lehuppanok mellé. Vidám kis csajszinak tűnik, de egyedül azt tudom róla, hogy griffendéles.
- Jules Shine Kingwoods vagyok - nyújtom felé gyorsan felszabadított jobb kezemet - de úgy szólítasz, ahogy kedved tartja. Zavar, ha itt maradok? Nincs sok hely szabadon, Madam Cvikker környékére meg nem szívesen telepednék le. Szóval nagy könyvbarát vagy, igaz? Úgy látom érdekelnek a bestiák, legalábbis az érdekes... lények - hajolok kicsit közelebb a könyvekhez kíváncsian, amiket jó nagy rakásban tett le maga elé. Épp egy sárkányos irományt diktált a pergamenjének.
Szőke haján meg-meg csillan a forró fény. Az egész lány olyan kis törékeny és barátságos, mégsem ül mellette senki. Lehet, hogy van valami olyan tulajdonsága, ami miatt elkerülik? Nem hinném, de majd kiderül. Érdeklődőn néz, tekintete élénk és kedves.
- Hányadikos vagy? - kérdezem tőle, és próbálok némi életet lehelni a szavaimba. Nagyon elnyomja az agyamat ez az idő...
Naplózva

Mia E. Silver
Eltávozott karakter
*****

Aranykalitkába zárt Paradicsommadár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #170 Dátum: 2009. 09. 07. - 17:33:20 »
0

*A lány máris elmarja a könyvet, és Mia mosolya egyre szélesebbé válik, miközben arca érdeklődővé változik, és kissé talán fürkészővé is. Nem baj, ő már csak ilyen, és meg lehet szokni, hogy állandóan így néz arra, aki érdekli. A lány először csak csetlik-botlik a beszédben, de Mia valahogy érzi, hogy amint bemelegszik, úgy mint ő, szintén nekiindul, és ő is tud ódákat zengeni, talán csak mert élvezi a hangját, vagy talán csak mert tényleg szeret beszélni. Nem tudni, ő sem tudja, miért jön rá néha a beszélhetnék... Megrázza a fejét, és mosolyog tovább.*
- Nem, azt szokták mondani, hogy én általában eléggé észrevehetetlen vagyok. Látod, te is előbb figyeltél fel egy asztalon heverő könyvre, mint arra, hogy én itt dolgozok... Nem bánom, mert néha jó, de... Látod, megvannak a hátrányai is ennek...Am.. Ha esetleg valami jó olvasmány kellene, ami izgalmas, itt van ez...
*Azzal felkapja a ,,Utazás a menny és a pokol felé" című könyvet, és a lány felé nyújtja. A borítóján mindenféle furkászok, és griffek meg ki tudja mik vannak, vagyis nem kell itt valami komoly könyvre gondolni... Majd leülnek mellé, és bemutatkoznak. Mia arca hirtelen egy előkelő arcot vág, de csak mert ezt belénelvelték, és ettől képtelen megválni, elfogadja a kezet, és ő is mondja.*
- Én pedig Mia Silver vagyok. Nem zavar, ha itt vagyok, Madam Cvikker meg általában nem jön ide ellenőrizni, nagyon régi törzsvendég vagyok itt, a könyveket csak zárórakor viszem innen ki.. Szóval addig nagyon jól jön egy kis társaság, vagy kikapcsolódás. Mi járatban errefelé? Unaloműzés csupán?
*Érdeklődik, és már a stílusából érezni, hogy nagyon szeret sokat beszélni. *
- Könyvbarát? Az nem kifejezés... Imádok olvasni... Itt már minden könyvet olvastam, szóval ha igazi szakértő kell, én tudom, hogy melyik kell neked, és honnan... Szóval.. Humor, akció, komoly, ismertető, vagy önvédelmi könyv kell.. Rám számíthatsz... Amúgy.. Csak Mia vagyok...
*Igen,kicsit sem látszik meg rajta, hoyg szeret dumálni. Szegény lány, ha most nem fog sikítva elmenekülni, lehet hogy késő lesz. Majd újra szemügyre veszi a lánykát. Göndör fürtök... Nos, ismerős sztori lehet, ahogy reggel a tükör előtt áll, és nem nagyon tud vele mit kezdeni. Általában a haja csak álla  feje tetején, és van. Rámosolyog megint Shinre, és kacsint alig észrevehetően. A kérdésnél előbb elgondolkozik. Tulajdonképpen mit tudott meg a lányról? Sok mindent... A ház már eleve sokat elárul. S közben újra nyitja a száját, és mondja.*
- Az ötödiket taposgálom... És te?
*Kérdezett vissza, mert ez így helyes, és talán helyén való. Csoki barna szemekben meg érdeklődés, fürkészés, és kíváncsiság, biztatás, és várakozás üldögél. Úgy tűnik, Mia képtelen nem barátkozni. Néhány emberke volt, akivel találkozása után nem mondhatta el, hoyg igen, nagyon jó kis ismerősöké váltak, ha több már nem is, de ez nem annak tűnt, hogy két szó után vége lenne... a lány ehhez túl.. Sokszavúnak látszott... Igaz, most még nem az, mert nincs is miről beszélni, de csak találjanak egy közös témát, és Mia meglátása lehet igaznak fog bizonyulni.*
Naplózva

"A szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el egymástól..."
"Akkor is segítek, ha beleőrülsz..."

"A szerelem nem érzés. Csak egy szó. Amit érzek, az nem tűri, hogy betűkbe börtönözzék."

Jules Kingwoods
Eltávozott karakter
*****


7. évfolyam, Hugrabug ;)

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #171 Dátum: 2009. 09. 07. - 19:43:29 »
0

[Mia Mosolyog ]

Na, sikerült összeakadnom egy Hermione Granger-alkatú griffendélessel... Állítása szerint szeret a könyvtárban üldögélni, és ismeri is a polcok minden lakóját, ami csak jól jöhet nekem. Ötödikes létére érettnek tűnik, és kissé szószátyárnak, ami nem is baj. Miaként mutatkozik be. Biccentek, mintha ismerném, pedig bevallom magamnak, hogy még sosem hallottam róla. Valószínűleg a könyvek közti önkéntes száműzetése miatt.
Igyekszem halkan nevetni, miután egy szusszal végighadar vagy tíz mondatot, aminek a felét meg sem tudom jegyezni. Az mindenesetre biztos, hogy tényleg szeret olvasni: felajánlja segítségét olvasmány felkutatásában, és ennek bizonyítása képpen majd' az összes létező irodalmi műfajt belesűríti egy mondatba. Megemlíti az önvédelmi könyveket is. Hát ennyire kis mimózának tűnök? Az is kiderül, hogy jó griffendéles: nem tart Madam Cvikker villogó szemétől és szigorú elvárásaitól. Valószínűleg nem is olyan felelőtlen, mint én, aki bár szintén szeretem a könyvek társaságát, valamiért mindig történnek velük kellemetlen dolgok a környezetemben. Például túl közeli ismeretségre tesznek szert a reggelimmel, meg hasonlók...
- Ha ötödik, akkor RBF, igaz? - mosolygok rá. - Hát én a hatodikosok népes táborát erősítem.
Elveszem tőle a könyvet, amit mutat. Csupa érdekes állat borítja a fedőlapot, és elég kopott már hozzá, hogy egy egész seregnyi diák kezének nyomait őrizze.
- Köszönöm, el fogom ezt is olvasni.
Miközben végigfutom a tartalmát (tényleg jónak tűnik), válaszolok a kérdésére.
- Hát... az az igazság, hogy csak valami időtöltésnek valót kerestem, és pont nálad volt az, ami igazán tetszett, de ezzel elláttál több napra való olvasnivalóval. Talán év végéig is kihúzom vele, ugyanis nem ártana tanulnom is. - elhúzom a szám a gondolatra. - Na de a tanulásról inkább ne beszéljünk, az nem a kedvenc témám. Nekem legalábbis... - nézek rajta végig, cseppet sem rosszalóan, nehogy azt higgye, még elítélem, amiért ő - velem ellentétben - ilyen szorgalmas. Nem igazán értem, miért üldögél itt minden nap, egészen kedves lány. Az RBF-et pedig egy hasonlóan értelmes ember, mint amilyennek ő tűnik, nem hinném, hogy nagy feladatként értelmezné. Nem kérdezhetek rá az okra, mert azért nem vagyok tolakodó, bár kíváncsivá tesz a magánya.
- És mik a kedvenceid? Azt látom, hogy épp sárkányokkal foglalkozol. Nem nézném ki belőled, hogy nagy szörnyvadász volnál - vigyorgok rá. - Tudod már, "mi leszel, ha nagy leszel"? Csak mert nekem még fogalmam sincs. A szüleim muglik, tőlük nem sok segítséget kaphatok, habár ötletük az van bőven...
Szemében mohó kíváncsiságot vélek felfedezni. Könnyen szóba lehet vele elegyedni, így nem győzök csodálkozni, hogy egyedül üldögél itt, és a könyvekbe temetkezik... Gyötrő kíváncsiság fog el, de uralkodom magamon. Egyelőre... Közben körülnézek, nehogy a könyvtárosnő lesből lecsapjon, amiért túl szorosan fogom a könyveket, vagy valami. Gyorsan le is teszem őket Mia nagy rakása mellé.
Naplózva

Norkys C. Graham
Eltávozott karakter
*****

~ ♥Istenkirálynők feje a hetedikből ♥ ~

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #172 Dátum: 2009. 09. 07. - 19:47:27 »
0

Jessem szív
Lassacskán Jessica is megérkezett, és megkérdezte, hogy ugye nincs-e kedvem olvasni, amire a válasz annyira egyértelmű, hogy inkább csak a fejcsóválással nyugtázom. Közben ő is letelepedett egy székre, és elkezdett azon hintázni.
-Jessica Winters! Te megőrültél ? Ha idejön Madam Cvikker ki fog minket tessékelni, és akkor megint mehetünk ki a hidegbe, a tóhoz, ahol lehet hogy még ottdekkolnak Nadék, és én igazán nem szeretnék ma csak este meleg vízben fürödni!
Suttogtam neki kétségbeesetten, hisz sosem voltam oda azért, ha valahonnan kidobnak avagy rendre utasítanak. Inkább én szerettem másokat rendre utasítani, és meglepően kínos tud lenni, ha egy ilyen emberre szólnak rá. Dehát ezt Jessica is jól tudja, tehát nem fog emiatt rám megharagudni, szóval emiatt nem is aggódom. A mondókám után visszadőltem a szék támlájára, és szemeimmel Jessicát fürkésztem. Sosem voltam tisztában vele, mennyire emésztik ezek a dolgok odabennt. Vajon ilyenkor pusztán dühös avagy el van keseredve. Bárcsak az emberek fejébe látnék, dehát nem látok, ezért vannak a szavak.
-Megviselt a dolog a tónál ? Bár szerintem könnyen túlteszed majd magad rajta, holott ez még tőle is durva volt. De te okosabb vagy ennél, igaz?
A kérdésemre miközben a választ vártam, elkezdtem csavargatni az egyik hajtincsemet, ami az egyik hülye szokásom. Egész hosszú kis hajzuhatagom nőtt  a hét év alatt, amit itt töltöttem. Na de hajtémától eltekintve újra elkezdtem vizsgálni a velem szemben ülő Jessica arcát, amiről a fájdalom sohasem sütött le. Mindig olyan vidám és jókedélyű volt eddigi beszélgetéseink alkamával, de néha-néha elábrándozott a tekintete, mint aki gondolatban máshol jár. Ilyenkor mindig felszoktam dobni egy vicces témát, mert zavart ha ilyennek látom. Magamat okoltam hogy nem tudom legalább oylankor elfeledtetni vele a problémáit , amikor velem van.
Naplózva

Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday[/center]

Mia E. Silver
Eltávozott karakter
*****

Aranykalitkába zárt Paradicsommadár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #173 Dátum: 2009. 09. 08. - 15:13:30 »
0

Jul

*Egy pillantás mennyi mindenről tud árulkodni. Lehet másnak nem tűnik fel, hogy a szem a lélek tükre, nekik csak arra jó a szem, hogy a fiúk a lányoknak mindenféle ökörséget összehordjanak a színükről. Eddig a legrosszabb bók az volt,hogy olyan kék Mia szeme, mint a tenger... Na, ez jó vicc.. Amikor az ő szeme barna, akkor meg... Áh.. hagyjuk. Inkább térjünk át egy olyan témára, amin nem fogja magát elröhögni. Na, itt van ez a lányka, és Mia egy nagy ezres csomagú galleonért le merné fogadni, hogy a lány nagyon szereti szintén a csokit. Vagy csak megérzés. Nő megérzés... vagy amit akartok. Kissé szertelen lányka, barátságos, és amint beindul, feloldódik, akkor meg lehet ismerni tlejesen. De hát... Hugrás, szóval nincs is olyan sok mindent megtárgyalni ezen. A kérdésnél csak bólint, és elmosolyodik.*
- Igen.. RBF.. valahogy várom is meg nem is... De ha te a hatodikban vagy, akkor biztos tudsz majd nekem segíteni.
*Csillan fel a szeme, és a lányra villantja a nagy XXXL-es mosolyát, s közben tökéletes fogsora is kikandikál, hófehér, és nincs is benne hiba. A lány elveszi a másik könyvet is, és ígéri, hogy el fogja olvasni. Majd elvigyorodik azon, hogy a lány nem nagyon szeret tanulni, és meglepő válasszal áll elő.*
- Én sem szeretek tanulni, akármennyire is ülök itt, én csak élvezet miatt olvasok, nem tanulás miatt. Amit itt látsz, az a házidolgozatom, amit holnap kell beadni, LLG-re. Kicsit lustácska vagyok, és jobban szeretek mindent az utolsó pillanatra hagyni. Ritka, ha hamarabb végzek vele... De.... Élvezem, ha ennyit kell írni, és mivel nem akarok megint görcsöt kapni, inkább pulipercennát használok. Tudod, ez eddig a legpraktikusabb... Nem ejt hibát, és amint kigondolom a mondatot, már írja is... Imádom. Csak ha valaki megzavar, szegény azokat is leírja..
*Pillant a pergamenre, amin az utolsó mondat a ,,Jé, neki is göndör haja van... gondolom ő is a tükör előtt reggel...". Igen, ez Mia, és nem is lehetne összekeverni. Kissé zavartan elmosolyodik, majd a pálcájával eltünteti a mondatot, bár lehet már késő. Mindennek megvan a hátránya, ugyebár. A kedvenc témájára rákérdeznek, és ő egy kis pillanatnyi gondolkodás után megszólal.*
- Nos, van az a mugli könyvíró, az a Rejtő Jenő... Na, azt hiszem nincsen párja. Olyan káprázatosan humoros könyveket ír, hogy elképesztő! Egyszerűen nem lehet letenni, és órákig kacagok egy oldalon. Istentelenül jó, akárki is írta, és csak ajánlani tudom a könyveit.
*Arán megint a nagy vigyor, és a szemei is csillognak, arról tanúskodva, hogy a könyv tényleg nagyon jó emlékeket ébreszt benne. A szörnyvadászon meg a szemöldöke felszalad, és a szemei is kistányérnagyságúra tágulnak. Majd vállvonogatás következik, és egy kis tűnődés után megjegyzi.*
- Hát, azt hiszem tényleg nem vagyok sárkány, vagy más szörnyikevadásznak való. Inkább arra gondoltam, hogy jönnék ide valamit tanítani, vagy valami pszichomókuska lennék a suliban, aki a tanulók elmeállapotát vizsgálgatja, meg ilyesmi... Az mindig jól jön, nem? Én meg szeretek hallgatni, mármint másokat meghallgatni, és eléggé barátkozós tipus is vagyok, szóval nem látom, hol lenne itt a gond... Tudod, azt hiszem, neked is valami olyan munka lenne jó, mondjuk a Minisztériumban a Játékok főosztályán. El tudnálak azt hiszem ott képzelni.
*És az újdonsült ismerősnéjét megint végigfürkészi, csodálkozás, és talán egy kis óvatosság a másik szemében. Majd átpillant a másik asztalhoz, ott is ül két lányka... Két csokiszínű írisze újra a társnőjére siklik, és mosolyogva nézi, ahogy az a könyveket leteszi. Csak nehogy itt hagyja. Bár el tudna utána menni, megkeresné, ha erről van szó..*
Naplózva

"A szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el egymástól..."
"Akkor is segítek, ha beleőrülsz..."

"A szerelem nem érzés. Csak egy szó. Amit érzek, az nem tűri, hogy betűkbe börtönözzék."

Jules Kingwoods
Eltávozott karakter
*****


7. évfolyam, Hugrabug ;)

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #174 Dátum: 2009. 09. 08. - 15:54:34 »
0

"Csodaszép színű a szeme", veszem észre. A napsugarak erőszakosan torlódnak benne, mintha fürödnének a furcsa kékségben. Az RBF segítségre csak legyintek.
- Neked nem lesz rá szükséged... Pláne nem tőlem.
Mikor megemlíti, hogy el tudna képzelni a Mágiaügyi Minisztériumban, ráadásul a játékok közt, szélesen elmosolyodom. Találok egy kis bevésést az asztalban: P.K. + J.L. Vajon a két szerelmes Madam Cvikker névtelen áldozata lett, vagy boldogan turbékol valahol? Lehet, hogy már nem is élnek, vagy épp a gyerekeikkel játszanak. Vagy épp a parkban olvasnak... Mennyi kis sors, mennyi lehetőség rejlik négy apró betűben... De aztán a csend visszazökkent Miához.
- Hát játszani, azt szeretek, ez tény. De a minisztériumi unalom nem hinném, hogy nekem való volna. Viszont nem rossz ötlet. Ha a szüleim hallanák, biztosan díjaznák...
Rejtő Jenőről én is hallottam, igen. De nem olvastam. Ahogy megtudtam, hogy felvettek ide, szinte kizárólag mágiával foglalkozó dolgok után kutattam, ez sokkal izgalmasabb világ, mint az, hidd el. Nekem nagyon új volt itt minden, de így visszagondolva sosem passzoltam igazán a mugli világba. Meg itt aztán több az olyan fura szerzet is, mint én.

Csak fecserészek, ahogy mindig szoktam, ha kérdeznek, és nem állítanak le.
- Én jobban szeretem az izgalmas dolgokat. Legszívesebben bestiákkal foglalkoznék, esetleg az aurori pályára lépnék, ha lenne hozzá elég eszem vagy kitartásom. Dehát, még van egy évem, nem igaz?
Figyelmesen néz, mintha inná a szavaimat. Jól esik a figyelme, de kicsit furán érzem magam a társaságában. Kettős érzéseket vált ki belőlem a lénye. Egyszerre barátságos, kedves és hűvös,  egy vidám márványszoborra emlékeztet. Nem mondanám, hogy kényelmetlenül érzem magam, de tény, hogy nem tudok túlzottan feloldódni mellette. Ettől függetlenül furcsa, de valami ösztönös vidámság árad Miából. Mint egy napos őszi reggel, ami bár tudja, hogy elmúlik majd, élvezi, hogy beragyogja még a nap.
Figyelem, ahogy nekiáll megint jegyzetelni. Végülis örülök, hogy megismertem valakit. Egyrészt hasznos lehet, másrészt mindig öröm tölt el, ha új dolgokkal találkozhatom. Habár kezdek kicsit unatkozni a könyvtár nyomasztó csendjében.
Naplózva

Mia E. Silver
Eltávozott karakter
*****

Aranykalitkába zárt Paradicsommadár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #175 Dátum: 2009. 09. 08. - 17:03:26 »
0

Jul

*Kissé kíváncsian villan fel a tekintete, hiszen neki miért ne lenne szüksége segítségre? Ő nem Hollóhátas, hogy annyit tanulna, vagy nem Hermione klónja, hogy az ujjából is kirázza a válaszokat a kérdésre. Hát akkor meg miről beszélgetünk? Épen felkapott Madam Cvikker egy kis halom könyvet, és Mia ebből tudta, hogy míg ezeket helyre teszi, eltelik vagy negyed óra, mert észre fogja venni a diákok által gondtalanul helyre pakolt, vagy csak odacsapott könyveket, és azokat kezdi el pakolgatni. Ez úgy tizenöt percet vesz igénybe. Szemeiben cinkos, vagy inkább csintalan fény gyullad ki, és a lányra villannak. *
- Szereted a forró csokit?
*Suttogja, mert a nyanyának elég jó hallása van az ilyesmivel kapcsolatban. Majd a pálcáját előveszi, és két bögre forró csoki bukkan fel a levegőben, és Mia az egyiket máris felkapja, majd belekortyol óvatosan, s bár minden mozdulata nagyon óvatos, kifejezetten előütközik most a ,,kisasszonyka" stílus, de erről nem tehet, ezt belénevelték. Majd a lány pályára vonatkozóan máris válaszol.*
- Nos, azt mondják, ha elég jól dolgozol, a papírmunkát az asszisztens végzi el, és te csak a játékokat szervezed... Érdekesnek tűnik, de én nem vagyok úgy oda a szervezkedésért. És igen, te így vagy ezzel, én meg úgy vagyok, hogy a muglik világát találom érdekesnek, és nagyon színesnek. Nagyon érdekes dolgok fordulnak ott elő. Igazán irigyelni tudnék néha sok emberkét a suliban, hogy tudnak velük bánni...
*Fecserészik a lány, és bizony a közelben ülő diákokban felmerülhet a kérdés, hogy ki bírná tovább beszéléssel tölteni az idejét, ki nyerné meg a beszélő maraton versenyt. Rejtő Jenő nevére csak bólint, hiszen elég nagy író volt, és ráadásul az első tíz között. *
- És mit szólnál valami Mágikus Lények Ügyosztályához? Vagy a Minisztérium egyáltalán nem smakkol? Esetleg LLG tanárnak...
*Kérdezi, vagy ötletel, miközben egy újabb korttyal eltünteti a csokiadagjának a felét. Hiszen ha a lány jobban szereti az állatkákat, és a varázslényeket, akkor miért ne? Bár az aurori szakma említésére csak elkomolyodik, és arcára kiíródik a magán véleményének egy árnyéka. *
- Nos, mindenki maga dönti el, hogy auror akar-e lenni, vagy más. De tudod, manapság szerintem már olyan magasan vannak a mércék, hogy nagyon keveset vesznek fel a jelentkezők közül. De ez csak az én véleményem. Eddig akikkel beszélgettem, azok hatvan százaléka aurornak készül....
*Azzal vág egy kis vicces grimaszt, mert hát valljuk be, izgalmas, és nagyon jó dolog aurornak lenni, de akkor is annyian jelentkeznek oda... Nem egyhangú kicsit a vizsgabiztosoknak? Tényleg... Esetleg valami vizsgáztató lehetne még... Ezen el is gondolkozott egy ezred másodpercre, majd újra a lányra nézett, és biccentett. Mosollyal, és őszinte nyíltsággal. Nem voltak olyan témánál, ami miatt most be kellett volna zárkóznia.*
Naplózva

"A szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el egymástól..."
"Akkor is segítek, ha beleőrülsz..."

"A szerelem nem érzés. Csak egy szó. Amit érzek, az nem tűri, hogy betűkbe börtönözzék."

Jules Kingwoods
Eltávozott karakter
*****


7. évfolyam, Hugrabug ;)

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #176 Dátum: 2009. 09. 08. - 18:38:07 »
0

[Mia]

Unatkozás közeli állapotom azonnal elillant, mikor Mia a semmiből előteremt két bögre forró csokoládét... összefut a nyál a számban a telt illattól. De a kellemes érzés azonnal szertefoszlik, mikor rádöbbenek, hol is vagyunk. Elkerekedik a szemem, látva, hogy a nálam is fiatalabb, törékeny lány, aki mindennapjait a néma könyvek közt tölti, ilyen merész mutatványra vetemedik: iszik a Madam Cvikker számára oly' becses könyvek közt, veszélyeztetve ezzel azok épségét.
Boldogan elkapom a meleg italt, és még az sem zavar, hogy kinn is ugyanilyen forró a levegő, mint a csésze a kezemben. Halkan belekortyolok. Nagyon finom. Közben hallgatom, ahogy halk hangon csacsog a mugli világ érdekességeiről, és hogy mennyire érdekli is mindaz, amit a varázstalanok csinálnak. Végül is egy külső szemlélőnek, mármint ha mágiát is használ, ez érdekesnek tűnhet... Csak bólogatok. Nagyon erőlteti a Minisztérium-témát. Megrázom a fejem, miután még egy korty lement.
- Nem, nem hinném, hogy az nekem való. Bár végülis... az még a jövő zenéje. Fincsi a csoki... jegyzem meg. - Nem vagy semmi, úgy látom szereted meglepni az embereket. Nem gondoltam volna, hogy ennyire merész vagy! Habár... házad a Griffendél. - teszem hozzá, majd rámosolygok, miközben leellenőrzöm Madam Cvikkert, nehogy észrevegyen, és kiátkozzon egy életre innen. Eközben Mia tovább ecseteli a jövőképet. Szerinte aurornak túl sokan jelentkeznek, és magasak az elvárások. Ebben igaza van, nem is nagyon bízom a dologban...
- Áh, tanárnak nem mennék, nem hiszem, hogy volna hozzá szigorom vagy türelmem. Nem, én valami izgalmas, változatos munkát szeretnék, amivel segíthetek az embereken és más lényeken is akár. Igen - csillan fel a szemem, mintha most fogalmazódott volna csak meg bennem. Aztán elfogy a forrócsokim. Gyorsan elrejtem a könyvkupac mögé, és eltűntetem a nyomait, habár az illata még ott terjeng a levegőben. Előkapom az apró kis üvegcsét, amit az öcsémtől kaptam a születésnapomra, és amiben a kedvenc parfümöm lapul, és cseppentek párat a csuklómra, és hadonászok egy kicsit, hogy szétterjedjen az édes illat. Mia felé nyújtom, hátha kér belőle - habár nem tudom, szokás-e parfümöt kínálni...
Észreveszem, ahogy megissza az utolsó kortyokat, mennyire érdekesen tartja a csészét. Mint egy úrinő. Ennek ellenére mégsem érzem kényelmetlenül magam mellette, nem árad belőle semmiféle fölényes elegancia, ami az arrogáns arisztokratákra jellemző, akik valljuk be, leginkább a Mardekár házat erősítik. Benne is van némi ridegség, de a szemében már nem látom azt a zárkózottságot, amit az első percekben. Határozottan kinyilvánítja a véleményét mindenről, és jól esik hallgatni a vékony, de kellemesen csengő hangját.
- Szóval, ha jól értem, akkor te gyerekekkel szeretnél foglalkozni... És érdekelnek a muglik is. Ez igazán... - keresem a megfelelő kifejezést - tiszteletreméltó és kedves.
De Madam Cvikker akkor eltipeg mellettünk. Észre sem vettem, hogy közeledik, még jó, hogy körbeillatosítottam magam. Csak remélni tudtam, hogy a csoki nyomtalanul eltűnt a levegőből. Inkább gyorsan kézbe kapom az egyik könyvet, és úgy teszek, mintha olvasnék. Majd miután a sasszemű könyvtárosnő elvonult, leteszem a könyvet. Kicsit túl hangosan is, ami azt illeti. Madam Cvikker visszanéz, és szúrósan tekint rám. Végigsimítok az öreg könyv gerincén, és rámosolygok Madam Cvikkerre, aki ezt látva egészen kicsit csak, de megenyhül, és továbbmegy.
Megrázom a fejem.
- Kiborít ez a nő... Mintha valami tiltott birodalom volna a könyvtár! - dühösen összehúzom a szemöldököm, de aztán elszáll a haragom, mikor megpillantok egy könyvet Mia feletti polcon. Rámutatok.
- Ne haragudj, ideadnád azt a könyvet? Azt a nagy pirosat...
Naplózva

Jessica Winters
Eltávozott karakter
*****

Price and prejudice

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #177 Dátum: 2009. 09. 08. - 20:05:43 »
0

Kysem
Ahogy teljesen ártatlanul üldögéltem, illetve hintáztam a széken, egyszercsak Norkys fojtott hangon elkezdett megfeddni, amitől azon nyomban elment a kedvem a széken való dülöngéléstől és durcás arccal négy lábára állítottam a széket és sértődötten meg is jegyeztem.
-Nem akarok a tóhoz menni-szögeztem le a rend kedvéért, bár nem hittem, hogy Kys oda szeretett volna megint lesétálni, hogy találkozhasson sátáni kis húgocskánkkal. Ahogy a hideget említette Kys akaratlanul is összébb húztam a talárom és nővérkémre pillantottam.
-Igenis, nővérkém, csendben maradok és viselkedni fogok!-ígértem, majd kihúztam magam és az asztalra tettem egy könyvet, majd találomra kinyitottam. Fogalmam sem volt milyen könyv lehetett, mert hiába ültem felette a betűk elmosódtak és érthetetlenül összefolytak. Nem volt éppen felhőtlen gyerekkorom, sosem voltam magányos Norkys miatt, de hiányzott apa, hiányzott anya, aki bár ott volt, sosem volt velünk és a húgunk Nad, aki nagyon sok gonosz dolgot tett, de igazából sosem tudtam gyűlölni. Nem volt nap, hogy ne túráztattam volna az agyam a számomra legbántóbb dolgokon, és ezt utáltam.
~Miért kell nekem annyit gondolkoznom? Olyan egyszerű lenne, ha csak... Nem is tudom...ha nem lennének gondolkodni való perceim, pedig tudom, hogy azok mindig is lesznek.~
Felsóhajtottam, és megdörzsöltem a szemem, majd a könyv helyett a távolba meredtem, arra eszméltem fel a nem éppen felemelő gondolataimból, hogy Kys aggódó tekintettel méreget. Örültem, hogy nem lát bele a fejembe, de ahogy láttam ő nem így látta a dolgot, szerette volna tudni min töröm magam megint.
Mivel csak találgathatott, megkérdezte, hogy a tónál történtek viseltek-e meg, amire először is elmosolyodtam.
-Dehogyis!-ráztam a fejem, bár azért kicsit bántott, de nem akartam ügyet csinálni belőle.-Persze, túlteszem magam rajta, semmi gond...
Arra, hogy okosabb vagyok-e annál, minthogy ezen rágjam magam, nem válaszoltam rögtön, csak egy kis habozás után.
-Hát én nem fogom ezen emészteni magam-ráztam a fejem, így jelezve, hogy naná, hogy okosabb vagyok, fel sem veszem a dolgot. Megúsztam egy ruhatárcserével és egy hajszárítással és nekem ez elég is volt.
Mosolyogva figyeltem, ahogy Kys megintcsak kényszeredetten a haját csavargatja, majd kényszeredetten abbahagyja. Rossz szokás, de hát mindenkinek van egy-pár Mosolyog.
Naplózva

Norkys C. Graham
Eltávozott karakter
*****

~ ♥Istenkirálynők feje a hetedikből ♥ ~

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #178 Dátum: 2009. 09. 09. - 19:21:21 »
0


Jessemnek kacsint
A nagy unalmamban felpattantam a székről, és olyan hangosan nyikorgott a szék, hogy még én magam is felszisszentem.
-Te , Jess, csinálnunk kéne valamit hm?
Mondtam kicsit halkan neki, mert még mindig csengett a fülemben, ahogy a székem talpa végig súrolódik a lambérián, és megtöri azt a kínos csendet, ami a könyvtárban volt. Dehát azután gyorsan megembereltem magam, halkan visszatoltam a székemet, és egy bocsánatkérő nézés kíséretében hajoltam le Jessica mellé.
Azon töprengtem, hogy milyen óráim is lesznek, közben meg igazából nem is érdekelt az egész. Itt a továbbtanulás meg minden. Aurorrképző és eféle nyalánkságok. Halálunalom. Nem akarom elhagyni a Roxfortot! Nem! Nem! Soha!
Véletlen hangosan kimondtam, hogy "soha", és már megint magamra hívtam a figyelmet a kísérteties csend közepette. Na szép azkéne mégcsak hogy büntetőbe menjek.
Csönd Kys nem akarsz Pitonhoz kerülni plusz munkára. 18 évesen még mindig tartok ettől a rémségtől, pedig sosem ártott nekem. Azonkívül persze hogy grifis vagyok, és a büntető munkák kisebb koromban.
Emlékszem az első rajzomra róla: torz volt és a fekete haja csakúgy belelógott a szemébe, és ajándékokat rajzoltam mellé, csupa samponos flakonnal teli. A talárját húzta maga után, és a karvaly orra kandikált ki egyedül a haj mögül. Amikor elkobozta, rögtön szárnyalhattam az irodájába.
Sötét volt és büdös .Olyan Perselus Piton szag. Még most is elevenen él bennem ez a szag, a szoba, a tárgyak, meg ahogy nézett gonoszan a szemeivel, és csak mondta hogy írj meg írj.
Akaratlanul is fintorogva bámultam magam elé, nem tudtam uralni az arckifejezésem, ha róla gondolkodtam. Dehát Jessica ezt a nézésem is ismeri, nem fog meglepődni és nem is fogja kérdezni, hogy min is jár az eszem.
-Rendben Jess. Ez egy halál unalmas nap! Kérlek dobj fel mert depressziós leszek!
Naplózva

Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday[/center]

Mia E. Silver
Eltávozott karakter
*****

Aranykalitkába zárt Paradicsommadár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #179 Dátum: 2009. 09. 10. - 12:10:31 »
0

Jul

*No lám. És milyen igaza volt a csokival kapcsolatban! Elmehetne valami jósnak, vagy esetleg egy médiumnak. Hiszen az tudná így megmondani, hogy az illető pontosan minek is örül. Vagy csak keverjük a szezont a fazonnal? Míg a lány körbekukkant, hogy a könyvtárosnő merre is leledzik, addig Mia megfigyeli őt. Nos, nem bíznak benne? Azt hiszik, hogy ki akarja magát csapatni innen? áá... Annál picit több esze van. Csak jól titkolja. A megjegyzésre csak elvigyorodik, és vidáman kacsint az ideiglenes beszélgetőpartnerére. De a Minisztériumos témát most szépen csendben elhagyja, egy kis fejbiccentéssel karöltve, és nem akar vele tovább foglalkozni. Az aurori pályára csak olyan arckifejezést lát elsuhanni, ami arra enged következtetni, hogy egyetértenek vele, hanem is egészen, csak bizonyos mértékig. Aztán a tanári állás is meglőve... Bár Mia csak megjegyezte... Nem kell a fejét leharapni. Majd új ötletet vet fel.*
- Na és... Tudod, Romániába lehet menni sárkánygondozónak vagy minek is. Szerintem ez eléggé izgalmas, állatokkal kapcsolatos, És segíthetsz azokon az embereken, akik találkoznának velük... de hála neked nem fognak... vagy nem fognak rá emlékezni. Na?
*Kicsit merész ötlet, de miért ne? Minden elvárásnak megfelel. Hiszen a lány nem mondta, mennyire szeretne veszélyes munkát. Szóval... Majd eltünteti a két poharat, és a könyvet a kezébe kapja, mert Madam Cvikker már megint közeledik. A parfümöt elfogadja, előbb a tetejébe beleszagol, hogy milyen illata van, majd miután nagyon finomnak találta, egy aprócskát pisszentett a csuklójára, és visszaadta az üvegcsét. Majd leírta egy pergamenre a nevét, hogy ne felejtse el, és a könyvtáros nő meg talán azt hitte, hogy jegyzetel.. Nem baj... Majd a lány újabb mondatát kissé kijavítja.*
- Igen, de felnőttekkel is... Nem akarok óvónéni lenni, vagy tanár.. Inkább maradok csak pszichomókus, vagy ilyesmi... Szeretek segíteni, és lelki támaszt nyújtani. Nem számít, mi az ára. Persze... Itt is van néhány kikötés...
*És igen, hiszen azért a jó munkakörülmények sem hanyagolhatók el... Majd rámosolyog a lányra, és rábólint a saját szavaira, egyetértve velük.*
Naplózva

"A szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el egymástól..."
"Akkor is segítek, ha beleőrülsz..."

"A szerelem nem érzés. Csak egy szó. Amit érzek, az nem tűri, hogy betűkbe börtönözzék."
Oldalak: 1 ... 10 11 [12] 13 14 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 08. 28. - 04:56:55
Az oldal 0.113 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.