Gerry Ryan Nefas

GERRY RYAN NEFAS

   alapok
jelszó || "Perselus, kérlek!"
teljes név || Gerry Ryan Nefas
becenév || Ry, Ryan, Gerry
nem || férfi
születési hely, idő || Anglia, 1978. október 5.
kor || 19
faj || ember
vér || arany
évfolyam || hetedik

   a múlt

Borús, őszi nap volt. Fájdalommal ugyan, de végül kipottyantam anyám hasából. Szüleim szívét boldogság öntötte el, amikor kiderült, hogy fiúk született. Apámra hasonlítottam, de nem csak kinézetre, hanem az eszem is úgy vágott, mint neki. A családunk az aranyvérűek körébe tartozott, megvoltak a kellő kapcsolataink. Ezért is volt könnyű életem a varázslótársadalomban.
Egy éves sem lehettem, amikor anyám úgy döntött, hogy nem tűri el apámat (halálfaló volt, s akkoriban még pont akcióban voltak).
Apám távozása után is megmaradt a család kellő aranyvérű gőgje. Anyámon látszott, hogy nem akármilyen nőszemély; hetenként váltogatta a híres varázsló pasijait. Apámat persze csak szidta, s azt mondogatta mindig „hogyha itt lenne rosszabb helyzetben lennénk”. Nem hinném, hogy így lett volna. Anyám lassanként az őrületbe kergetett, s az a sok toporzékoló törvénytelen kis pimasz kölyök csak hab volt a tortán. Mindennap kaptam legalább egy rossz megjegyzést vagy pofont. Még kisfiú voltam, de már akkor utált az anyám. Nem egyszer megmondta, hogy ugyanolyan utálatos személy vagyok, mint az apám. Anyának lehet egyáltalán nevezni az ilyet? Hát nem. Szerencsére nem vette fel a Nefas nevet, akkor aztán szégyenben élnénk apámmal. Az idők teltek, s lassanként felcseperedtem.
Körülbelül tíz éves lehettem, amikor jelentkezett a varázserőm. Egy kiruccanáson voltunk anyával és az akkori pasijával, amikor a pasi elkezdett mesélni apámról. Sok mindent összehordott én meg a dühkitörésem következtében véletlen letörtem az egyik közeli fa vaskos ágát, ami egyenesen a csávó fejére esett. Nem tudom mennyi időt feküdhetett a Szent Mungóba, de biztos több volt 1-2 hónapnál.
Anyám ekkor természetesen nem haragudott, azt mondta megesik az ilyen. Az első 1 hónapban még látogatta a pasit, de utána teljesen „elfeledkezett” róla. A kapcsolatunk innentől kezdve csak romlott, semmit sem csináltunk együtt. Egyre szókimondóbb lettem, s végül saját magam döntésére jutottam.
A Roxfortos levelemet az egyik legemlékezetesebb napomon kaptam meg, éppen akkor amikor költöztem Godric's Hollowba apámhoz. Az anyám és a köztem lévő kapcsolat teljesen megromlott. Sosem felejtem el mekkora pofont kaptam, amikor szimplán annyit mondtam annak a semmirekellő némbernek, hogy „utállak”. Régen volt, de az érzéseim egy cseppet sem változtak.
Apám mellett mindent megkaptam, s a Roxfortba sem úgy mentem, mint egy senki. Kapcsolatban voltam a legnagyobb aranyvérű családok sarjaival. A suli előtt kaptam meg Athost, aki már évek óta hűséges macskám. Ha nincs kivel beszélnem általában őt simogatom, vagy beszélek hozzá.
A Roxfortban nem találsz magadnak igaz barátokat. Csak olyanokat, akik követnek, vagy éppen szövetségeseid lehetnek. Emiatt volt az, hogy sosem voltak igaz barátaim, mindig vártam a szüneteket, s csak nagyon kivételes alkalmakkor maradtam a suliban szünet közben.
Az eredményeim minden évben kiválóak voltak, bár a tanárok nem szeretnek, mert rendszerint nem tanulok. Mégis kétségkívül okos fiú vagyok, de sosem szerettem a stréber hollósokat.
Csendben éltem a Roxfortos éveimet, ha kellett felvágtam származásommal, de sosem szándékoztam senkit se megbántani.
A kalandokról annyit, hogy sosem voltam részese semmilyen házirendbe ütköző dolognak. Büntetőmunkát, csakis azért kaptam, mert néha beleszólok az órába. Ez általában akkor szokott előfordulni, ha okosabbnak hiszem magam a tanárnál, vagy éppen nem érdekel az órai anyag. A szabad időmet általában fekete mágiával foglalkozó könyvek olvasásával töltöttem (a könyveket egyébként apám könyves kincstárából szereztem).
Ez az utolsó évem. Vannak-e terveim a jövőre nézve? Ó, igen. Természetes. Beállok apám után a halálfalókhoz, s minden erőmmel azon dolgozom, hogy kinyírjam anyám családját, s utoljára megkínzom az én jó édesanyámat.

   jellem

Olykor csak magammal foglalkozok, s ezt mások is észreveszik. Ezért van, aki nem szeret, de természetesen ez nálunk aranyvérűeknél egyfajta kötelesség. Nem vagyok valami sértődékeny srác, természetesen a megjegyzéseket próbálom elengedni a fülem mellet, ha ez mégsem sikerül pálcát rántok. Ha valaki megbánt, azzal általában csak nagyon nehezen békülök ki. Nem szeretek származásomhoz híven goromba lenni, de azt sem szeretem, hogyha valaki ezt kihasználva folyamatosan incselkedik velem. Persze van, hogy felvágok aranyvérűségével, de ez nem állandó kór nálam. Nem akarok a többiekhez hasonlóan keménynek és nagyképűnek tűnni, mert akik állandóan azt mondogatják, hogy az én családom ez, az én családom az, azok általában nincsenek tisztában azzal, hogy ezt mindenki tudja – de senkit sem érdekel.
A felfogó képességem igen gyors, magasabb az átlagnál. Ezért is néha nagyon okoskodó lehetek mások számára, de ezt nem igazán veszem észre. Komoly vagyok, de viccelődni is tudok. Persze kevés ember van, aki ezt az oldalamat is megismeri.
Ha valaki párbajozni hív előveszem apámtól örökölt ravaszságomat, s csellel megnyerem a párbajokat. Jó, régebben én is veszítettem ilyeneket, sőt elég sokat. De a hibáiból tanul az ember, ennek köszönhetően ma már nem csak hipp-hopp megy a menet, szépen átgondolom a dolgokat és csak utána cselekszem. Ez előnyt jelent számomra.
Életem során annyi tapasztalatot szereztem magamnak, s a sors olyan sok különböző emberrel hozott össze – amit anyámnak köszönhetek -, hogy szinte minden embert már a megjelenéséről ítélek. Ez az előítéletesség néha nagyon is az emberek közti kapcsolatom kárára megy. Voltak már olyanok, akiket ok nélkül bántottam meg csak azért, mert egy gyermekkori rossz emlékemben szereplő személyre hasonlítottak.
Jellememhez még egy dolgot jegyeznék meg, ami általában jellemző rám, rengeteget alszom. Sokszor órákon is képes vagyok aludni – ezért is kaptam már büntetőmunkát.

   apróságok

mindig ||
♥ alvás,
♥csokibéka,
♥ apa,
♥ Voldemort,
♥ fekete mágia,
♥ Athos, a macskám
soha ||
x tanulás,
x rózsaszín,
x anyám,
x elkényeztetett libák,
x rinyálás,
x sárkányok.
dementorok || amikor az anyám folyamatosan ütött kiskoromban
mumus || Egy Magyar mennydörgősárkány
titkok ||
- Tetszik neki Jules Shine Kingwoods,
- nem tartja magát csúnyának,
- Jules előtt egyik csaj sem érdekelte,
- anyjáról diáktársai nem tudnak, úgy hiszik meghalt.
rossz szokás ||
- Rendkívül sokat alszik,
- idegességében cigizik.

   a család

apa || Scott Nefas, 42, aranyvérű
anya || Jenny Collum, 39, aranyvérű
testvérek ||
- Dennys és Loyd Love (féltestvérek, félvérek)
- Catherine Moyra (féltestvér, aranyvérű)
- Nadine Myrin (féltestvér, félvér)
családi állapot || egyedülálló
állatok || Athos, aki egy tarka színű macska. Gyönyörű szép kék szemekkel.

   külsőségek

magasság ||180 cm
tömeg ||67 kg
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || Kezein karmolások vannak, amelyet macskájától szerzett – játék közben.
kinézet || Egy 180 cm magasságú, barna hajú, barna szemű, ritkán mosolygó srác. Haja rövid, néha felzselézi. Stílusos az öltözködése, s talárját is lazán hordja.
egészségi állapot || nincs

   a tudás

varázslói ismeretek || Mivel elég okos srác az eddigi években mindent sikeresen elsajátított. Nincs kedvenc tantárgya, mert sosem tanul egyikre sem. Érdekli a fekete mágia.
mugli képzettségek || meglepő módon jól énekel, de titkolja.
pálca típusa || 10 és háromnegyed hüvelyk, sárkányszívizomhúr, tiszafa.
különlegesség || nincs.

   szerepjáték-példa

Izgatottan vártam, hogy végre használhassam a hopp-hálózatot. Még egyszer sem használtam, s most is csak, azért használom, hogy végre Godric's Hollowba menjek, apához. Egy nagyot markoltam a hopp-porból, s érthetően kimondtam, hogy Nefas-ház. Csak a zöld tüzet láttam magam körül, s éreztem, hogy valami történik, de mire föleszméltem ott álltam egy 30-as éveiben járó férfi előtt. Ő volt az, Scott Nefas.
- Helló - köszöntem bizonytalanul. Ő csak mosolygott, s kiléptem a kandallóból, ahol még ott álltak a csomagok.
- Szia Ry - köszönt vissza. - Gondolom nem ismersz meg, pedig én vagyok az - mondta mosolyogva. - A csomagjaidat, majd Stew elhelyezi a szobádban. Stew - kiabálta, mire egy körülbelül 60-70 cm-es lény lépett elő. Hallottam erről már azelőtt is, de sosem láttam még házimanót. Volt egy házimanója az apámnak, pontosabban még mindig van. Figyelemmel kísértem, ahogyan a csomagjaimat felemeli kis kezeivel, s nagy nehezen felviszi a lépcsőn.
Egy kis idő után, aztán újra apámra néztem, majd elmosolyodtam. Örültem, hogy ott állt előttem, s végre nem csak ócska képeken láthattam. Szerettem volna megkérdezni tőle azt, hogy hogy van. De nem akartam zavarni a felesleges kérdéseimmel. Inkább csak néztem, egész álló este őt bámultam. Akkor is amikor Stew felszolgálta a vacsorát. Látszólag nem zavarta, hogy bámulom, természetesnek vélte. Biztos mindennapi volt az életében, hogy bámulják. Azóta már tudom, hogy mindez nem hülyeség. Az utcán, s bármilyen nyilvános helyen is voltunk, folyamatosan minket néztek. Apám akkoriban menekült, de később, amikor a Sötét Nagyúr visszatért, senki nem bámulta őt. Nem mertek felé nézni, nem csoda. Az emberek félnek.