A Roxfort-Roxmorts útvonal

*Meg fogom bánni, tudom, érzem. Soha nem csalnak az ilyen megérzések, főleg akkor nem, ha ilyen illusztrációs helyzettel vannak megáldva, mint a jelen pillanat is. De Minervában bízhatok. Nagyon remélem, hogy bízhatok benne, biztonságosan kezeli az ilyen alakokat. Bár azért megnéztem volna, hogy az a tiszteletre méltó idős hölgy mit kezd a szakadó esőben ezzel az ágrólszakadt alakkal, Craig, ha jól emlékszem. Jól emlékszem, most volt pár perce, vagy talán még annyi ideje se, mindenesetre sikerült eléggé összezavarnia, hogy már ebben se lehessek biztos.
Jó, egész konszolidált, utána nézek, magamon inkább nem pillantok végig, úgyis tudom, hogy semmi esztétikus nincs bennem, nem is érdekel, elvégre senki nem fog engem bámulászni ebben az időpontban, vagy ha mégis, akkor nagyon úgy kell neki, de ez az alak... elhúzom a szám. Menjen.*
-Viszlát-*szép formula, de a hátam közepére se kívánom, bár... ha a hely és körülmények. Na jó, igazság szerint akkor se tudom, hogy hogyan reagáltam volna erre a furcsa beszédstílusra, erre a döbbenetes mondatszerkesztésre, bár van benne egzotikum, meg kell hagyni, mindazonáltal román származékként is túlságosan angolnak, sznobbnak érzem magam a nemzetközösségi taghoz. Hát... kínos. Megfordulok és felballagok a kastélyba. egészségemre.*

///Köszönöm a játékot///