+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  A 96/97-es tanév
| | | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | | |-+  Nyugati szárny
| | | | | |-+  Kis udvar a mohás szökőkúttal
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 ... 8 9 [10] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Kis udvar a mohás szökőkúttal  (Megtekintve 41084 alkalommal)

Shannon A. Minticz
Eltávozott karakter.
*****


Cukrosbácsi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #135 Dátum: 2009. 08. 31. - 08:35:51 »
0

*Ritkán nálam az elmélyedés, hiszen a világ, mint olyan csak felületesen érdekel, a mélységeire nem vagyok kíváncsi, vagy eleget láttam belőle, vagy túl sokat, vagy keveset, de a többitől úgyis csak félnék. Ritka pillanat, mégis erre is sort kerített az élet. Furcsa mi? Éppen itt, kislánytársaságban, árnyas helyen, kavicsok, növények és kövek között, tiszta idill, romantika, csillogós nyál. De ez is kell az élethez, és nem leszek ünneprontó, nem kérdezem meg, hogy kinek.*
-Egyetlen másodpercet sem akarnék arra vesztegetni az életemből, hogy másik számára kiszolgáltatott vagyok a kelleténél jobban-*igen Alexiel, de mint jól tudjuk, ez messze nem akarás vagy nem akarás kérdése, minden annak van előjoga, aki nagyobbat üt. Pallosjog, ölésjog, első éjszaka joga és a többi, és a többi édes marhaság, amikkel nem időszerű foglalkozni, ebben a hiperliberális, kedves világban, ahol csak annak van visszhangja, ha valaki aranyvérű, ha nem, akkor meg miért nem, illetve a kisebbség dönt, a nagyobbság szívja, amíg meg nem unja. Politika? Már megint? A számra nem veszem, attól nem kell félni, köszönöm. Sóhajtok. Megint. Ezt bezzeg a számra vettem, szememre pedig azt a majdnem furcsálkodó pillantást, amivel újra Miára nézek. Kisasszony, maga olyan területeken kalandozik, amibe még az érettebb elmék is bedőlnek. Egy pszichológiai műsor szerint az ilyen gondolatokkal nyomasztott gyerekek lesznek a legelőbb veszélyesek. Vagy nem. 50-50 százalék.*
-Nos, csak örülni tudok annak, hogy látott már elég jót. Eszerint nem olyan telhetetlen, mint én, akinek talán a világ összes jója is kevés lenne, mert úgy döntöttem, hogy cinikus maradok-*félmosoly, enyhítésképpen, hülye lennék ijesztgetni. Csak egy bájos, szőke kislány, helyes szoknyában, nyomasztottan. Valamitől nyomasztottan és ha én éppen hasonlítok valakijére, talán a barna szemem miatt, akkor távol álljon tőlem, hogy elrontsam ezt a kis örömét. Megszállt volna a jólélek? Dehogy, én alapból vagyok tündéri, ameddig fel nem bosszantanak.*
-Tényleg így gondolja?-*kérdezem halkan vissza, hiszen figyeltem.* -Akkor keresse meg a sajátját, de ha bujkál soha nem jut ötről a hatra. Magácskával nagyon szeretnének beszélgetni a többiek, de valahogy nem hiszem, hogy egy embernél többel szóba állna egyszerre… Tudod, veled beszélgetve van egy olyan érzésem, mint aki valójában fél és csak azért mosolyog, hogy a másik azt higgye, jól érzi magát és magabiztos. Rossz hozzáállás, álljon a saját lábán. A szülők, az otthon az csak egy dolog. Ne aggaszd magad feleslegesen és főleg ne bujkálj el az emberek elől-*persze mindenkinek kell néha egy kis magány. De a hangsúly a néhán van. Úgy érzem ma is túl jó vagyok. Valakit meg kell szidnom órán. Nem bírom én ezt a pozitív sugárzást.*
Naplózva

Mia E. Silver
Eltávozott karakter
*****

Aranykalitkába zárt Paradicsommadár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #136 Dátum: 2009. 08. 31. - 10:49:36 »
0

*A téma lassan kezd túlnőni rajta, és egyre többet kell gondolkozni, nehogy valami oltári nagy ökörség csússzon ki a száján. Tőle még ez is kitelik, hiába az elővigyázatosság, meg a nevelés, hogy számolj tízig, mielőtt válaszolsz, valamiért nagyon nehezére esik, hogy ne a teljes igazságot bökje ki rá, mert még képes lesz a tanár, és faképnél hagyja. Úgyis elég veszélyes vizekre eveztek, jó lenne... Valami új téma után kapisgálni. Ám hiába, érdeklődése úgy tűnik, egyelőre határtalan, és hiába akar egy témának véget vetni, rá kell jönnie, nem nagyon tud belőle kivakarózni... Csak biccent, és elsuttogja.*
- Érthető...
*Egy kicsit a másik szemével is látnia kell a világot ahhoz, hogy ezt a kis szócskát ki tudja ejteni. Hiszen nem olyan könnyű megérteni a másikat, ha az rejtélyekben és rébuszokban beszél. A lánynak legalábbis. Egy aprócska sóhaj hagyja el ajkait, és megint azon kapja magát, hogy a szemét ismételten Shanon felejtette. Miért kutatja annyira a barna szemeket? Hátha talál bennük valami ismerőset? Gondolatban alaposan megszorongatja a saját kis nyakacskáját, majd egy bűbájos mosollyal fordul a saját térde felé. Milyen jó, hogy itt ez a hajfüggöny... kár, hogy a tanár annyira... Elzárkózott, és... Nem akar semmit látni a világból, nehogy rossz is meg találja szúrni. Ez helytelen. Egyik sincs a másik nélkül. Ahogy nappal sem az éjjel nélkül. Ilyen kis helytelenítés villan a szemében, de ez a vélemény az övé, és most az egyszer nem szándékozik kérdezés nélkül elmondani. Vagy látják is a véleményét. Nem bánja, az övé, elvenni nem tudják, legfeljebb változtatni rajta. Cinikus... Muzsikus... Összerezzen, és a hideg szalad végig a hátán a muzsika szó gondolatán. Aztán egy mosollyal felejteti el gondolatait. Hogy elcsöndesedett! Sürgősen beszélni kell, mert a keze... Ám... Shan eldönthetné, hoyg tegez-e, vagy magáz... Minden gondolatot fejbe veregetve kiűz a fejéből, és csak a helyzetre koncentrál. Kicsit álmodozó lett hirtelen. Majd a prof halkan beszél az ő kis megjegyzésére, és Mia kissé feszülten talán, vár. *
- Nem... A másikat nem kell keresni. Higgye el, az meg van íva. Mint mondtam, véletlenek nincsenek, minden okkal és céllal történik. Szerintem. Nem tudhatja, mikor jön, csak amikor megérkezik, és akkor már lehet nincs visszaút. Azt mondják, jó érzés... Megmagyarázhatatlan... - elneveti hirtelen magát- Figyeli, én mindent tényként látok. Néha szörnyű tud lenni... Velem beszélni akarnának? Nem vagyok kezdeményező típus.. Általában várok, mégha ettől beképzeltnek is tartanak. Hogy félnék? Hát... Ez nem olyan félelem, mint... Tulajdonképpen magam sem tudom, mit szeretnék. Nincs példaképem, nincs semmim, ami után mehetnék. Sokáig csak robotként éltem, belém nevelték, hogy ne legyen semmilyen saját ötletem, vagy gondolatom, és még ennyi idő alatt sem szoktam meg, hogy élek. Kicsit úgy érzem talán magam, mint a partra vetett hal. - kényszeredett nevetés- Elveszve, és reménytelenül. De nem adom fel, megyek tovább, és majd lesz valahogy. Először kikerülök a suliból, ám arra gondoltam itt maradok tanárnak. Roxforton kívül nem tudok már olyan helyet, ami jónak neveznék... És még maga az osztriga...
*Felnevet, de az egészséges nevetéssel, furán cseng, és önmagán nevet. Igen, a profot gondolta osztrigának, is most lámcsak... Ki is az? Ám valahogy megkönnyebbült, mintha kiadott volna egy súlyos terhet. Kerüli hirtelen a másik barna szempárt, és inkább a kezét fixírozza. Igen, így érzi magát. Régen nem csinálhatott semmit, volt saját kis napirendje, és mielőtt tiltakozhatott volna, már megint egy újabb felesleg szakadt a nyakába. Talán egy varázslat alatt állt, ki tudja, utálja a múltját, a jövőt nem várja, és a jelent szeretné örökké, hogy a következő pillanat ne jöhessen el, és semmit se hozzon, legalábbis semmi újat. És mire észbekap majd, lehet kijárta az iskolát, és... lelki szemei előtt megint csak a kis vergődő halacska jelenik meg, egy karnyújtásnyira a tenger.. De itt mi lehet az a tenger? Visszarántja őt valami a jelenbe, és a tanárra pillant. Egy megkönnyebbült mosoly rajzolódik arcára, ettől a görbétől hirtelen nyílik ki újra a kis arcocska. A hála és az öröm minden apró jelét eltünteti, inkább marad a megkönnyebbülésnél. Furcsa, hogy így kitárta önmagét egy tanár előtt, akit még alig ismer. Vagy mégsem? Hiába minden szó, önkénytelenül már kiismerte Őt? Talán tudja, hogy nem fogja őt elárulni, vagy ha mégis, úgysem tudják, ki az a Silver lány. A Silver családnév már a múlté, mint az apja, és nem ismerik... Pedig kellene... A kutató és a fürkésző pillantás eltűnt, más maradt helyette. Mia levetkőzte talán, legyőzte az eddigi láncait, ha csak egy pillanatra is, és most Mia ült Shannon mellett. Csokiszín szemek mosolyogtak, a szája sarkában is picike görbe, még már nem görcsösen szorította a térdét. *
Naplózva

"A szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el egymástól..."
"Akkor is segítek, ha beleőrülsz..."

"A szerelem nem érzés. Csak egy szó. Amit érzek, az nem tűri, hogy betűkbe börtönözzék."

Shannon A. Minticz
Eltávozott karakter.
*****


Cukrosbácsi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #137 Dátum: 2009. 09. 01. - 10:44:07 »
0

-Örülök, hogy ebben egyetértünk-*biccentek. Ebben és nem többen, illetve elég kevésben. De persze miért kéne firtatni azokat, amikben nem? Időpocsékolás. Felesleges időpocsékolás, felesleges energiapocsékolás, és egyáltalán. Kár lenne befolyásolni a véleményét az össze nem illő nézetek egyeztetésével, hiszen abból még soha nem lett semmi más, mint vihar.
Hallgat. Csendesen mereng, remélem nem rajtam, inkább saját magán. Egyre inkább úgy érzem, hogy véletlenül belebotlottam egy emberbe formált tragédiába, sorscsapások áldozatába. Nem vagyok hős típus, nem én leszek az, aki segédkezet nyújt és megoldja a gondjait, nem, még csak az sem én leszek, aki megnyugtató szavakkal közli, hogy az élet valójában bűvös bizsere, csak kinyitod a csomagolást, és egyből benne vagy a nyüzsgő édességben, nem. Egyszerűen csak hallgatok, mondhatnám, hogy örülök, hogy elmondta neked, de örülök egy frászt. Túlságosan is a bizalmába fogad, és ez nem jó. Nocsak, magam se tudom eldönteni,  hogy mit akarok, hiszem az előbb még éppen én akartam a bizalmába kerülni, óvatosan bontogatni ki a kagylóhéjából, de lám, ha ledob magából valamennyit, már nem kell. Tulajdonképpen szemét vagyok. Tulajdonképpen nem érdekel.*
-Ahogy akarod-*csóválom meg a fejem.* -Mindazonáltal úgy vélem, hogy ebben is hinni kell. Ha elég erősen elhiszed-*ha elég erősen ámítod önmagad, még akkor is, ha ez durván hangzik*-akkor és csak akkor történhetnek ilyen csodaszámba menő dolgok. Legyen meg a magad jó érzése, ne keresd, de találd, mindenesetre és a magam részéről nem vágyok olyasmi ragaszkodásra, ami kiszolgáltat másoknak.
*Így igaz. Betegesen bizalmatlan lennék? Nem. Nem és nem, csak, valahol mégis. Ezt most szépen körbeírtam. Nézem a kislányt, egyszer nevet, egyszer szinte sír. Elmosolyodok, mosolyogni könnyű, érezni a mosolyt nehéz. Tiszta költővé tesz a pillanat, pedig ma még korrepetálás lesz. A francba.*
-Nem irigyellek, de a világ sokkal több annál, mint amit az ember egy pillanatban belelát-*ha nem így lenne… nosztalgia fájdalma.* -Azért kell másokkal beszélni, azért kell kezdeményezni, nyitni a világra, hogy meglásd mi van ott, mit lehet ott csinálni. Tanárnak lenni nem feltétlenül elégíti ki az ember kíváncsiságát, közel sem okoz akkora mámort a mindennapokban. Ne ebben gondolkozz, sőt, egyáltalán miért kéne azon gondolkodnod, hogy mi lesz veled?-*pillantok rá*-Ha már egyszer ragaszkodunk a képekhez, akkor előbb juss el a vízhez, utána fontolgasd, hogy merre ússz. Nem olyan nehéz, mint látszik, minden part a víz felé lejt, csak neki kell ugrani.
Naplózva

Mia E. Silver
Eltávozott karakter
*****

Aranykalitkába zárt Paradicsommadár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #138 Dátum: 2009. 09. 02. - 17:00:38 »
0

*Amilyen gyorsan hullott le róla a vaskos kis páncélja, olyan gyorsan, és észrevétlenül újra felállt, és megint a mögül kukucskált. Nem tudott ez ellen semmit sem tenni, vagy kezdeni vele, ez mindig ott volt, és ott is lesz, aki ezt meg tudja változtatni, az ember lesz a talpán. De egyelőre a megváltó nincs meg, vagy el van veszve, szóval marad a csendes figyelés, és a páncél tulajdonképpen arra is jó, hogy nagyon sok minden lepattogjon róla. Barna szemei újra csak figyelőek, mint amikor először pillantotta meg Shant, néhány virgonc kis tincs előrefurakodott, és az arcába lógott, miközben ölelgette a térdét, és a fejét is azon nyugtatta, kissé félrebillentve. Arca újra becsukódott, mint egy megriadt kis csiga, ami lassan előbújt, hogy körülnézzen, és a világgal ismerkedjen, majd egy gyors mozdulattól visszahúzódik egy pillanat alatt. Majd a tanár elmondja a saját félvéleményét, mert a lány igenis látja, hogy valami van még a szavak mögött. Kár, hogy nem tud telepatikusan olvasni... Sokkal könnyebb lenne az élet. *
- Megértem, hogy úgy érzi, kiszolgáltatja az Önt a másiknak- ragadja meg a neki jobbnak tűnő kis fonalat, és viszi tovább- De szerintem egy társ nem arra van. Hanem hogy kérdésekre választ kapjunk, segítséget, támogatást minden értelemben, esetleg valakit, akit szerethetünk. Persze nem utolsó sorban. Egy lelki és fizikai társ. Úgymond.. A mi fél világunk kiegészítője... És igen.... Arról szól, hogy mind a ketten őszinték egymáshoz, és nincs titkuk, semmi, ami közéjük állhatna. Lehet most meg azt fogja mondani rólam, hogy talán megszállott vagyok, vagy mittudomén, de én ezt hiszem, és nem hinném, hogy hatvan éves koromig bárki is eltántoríthatna ettől...
*Elképzelte magát hatvan évesen, és eléggé vicces kép tárult elé, így önkénytelenül egy kis mosoly suhant át az arcán. Mosoly... Majd újra hallgatja a professzort, és nem halaszt el egyetlen szót sem. Ugyan hogy lehetne, hiszen figyel is, meg nincs semmi zavaró tényező, ami miatt eltéveszthetné. Egyre furcsább tekintettel néz Shanra, mintha tényleg látna egy nagy fekete lyukat ott. Vagy csak más véleményen van? Ki tudja... Na igen.. neki kell rugaszkodni... Sóhajt egy aprócskát, de mélyről tört ez fel. *
- Miért szeretnék tanár lenni? Ugyan, mit tudna nekem elképzelni? Varázs játékok osztályán? Vagy netán sárkánynevelő? Kincskereső? Vagy valami... Másik osztályon esetleg? Bíróságon? Ugyan, amennyi hazugság ott megfordul,.. Rosszul vagyok tőle. Akkor mi? Gondnok, takarító? Tópucoló? Vagy vállaljak valami állatgondozó szerepet? A muglik között csak azért nem merek semmit vállalni, mert félő, hogy a pálcámat, természetesen előkapom, és lőttek neki... Nem... Ez... -néz fel az épületre- Egyáltalán nem otthoni légkör, sokan vannak itt, a magányt elűzendő, sok féle emberke mászkál itt, szines itt a mindennap. Ne higgye, hogy csak a sarokban szoktam ülni... Ha ott is vagyok, a szemem nem csukom be... Ennyire nem vagyok félős. Csak a fülem szoktam bezárni. Ám el tudom magam képzelni mondjuk valami LLG tanárnak, vagy... Bűbájtan, esetlen Elfeledett varázslatok tanán... vagy Mágikus szavak... Annyi minden van még, ami kiaknázásra vár, annyi ötlet a fejemben, és időm már nem sok. Hiszen alig nézek körbe, már az ötödiket taposom!
*Az elején még kissé gúnyos hangnemben kezdte, valami számonkérés is volt talán a hangjában, jól elbújva, de nem láthatatlanul, ám aztán lassan bemelegedett, és újra csak arra terelődött a szó, hogy mit csinálna szivesen. Egyszerűen nem tudott ez ellen semmit sem tenni. Ez a téma is csak úgy jött, és buggyant ki belőle. Nem sokára hirtelen ötlettől vezérelve hozzátette.*
- Vagy még aurornak mennék el, ha nem éppen halálfalókra kellene vadászni, esetleg... Az iskola pszichológusának. Most hogy így említésre került... Tényleg nekem való lenne... nem gondolja?
*Nézett fel nagy barna szemeivel kérdőn a profra, újra azokkal a csokiszemekkel, amik beszélnek, de érthetetlen nyelven, és nem tudni, hogy mi van mögötte. Sajnos a lánynak hirtelen hangulatváltásai vannak, és voltak mindig, valószínűleg lesznek is, ám a másik ember jellemével, lelkével szivesen foglalkozik, és a segítséget sosem utasítja vissza. Ha baj van, ő ott van, biztos mentőövként, vagy szilárd sziklaként az örvényben, és ha esetleg valaki magányra vágyik, egyszemélyes szigetével mindig készen áll....Ezt aki ismeri, jól tudja, és még nincs rá élő példa, hogy semmit se tett volna meg a cél érdekében... Talán néha még a cél szentesíti az eszközt, de... Akkor is mindig lehet rá számítani.*
Naplózva

"A szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el egymástól..."
"Akkor is segítek, ha beleőrülsz..."

"A szerelem nem érzés. Csak egy szó. Amit érzek, az nem tűri, hogy betűkbe börtönözzék."

Nadalia Graham
Eltávozott karakter
*****

.:: okosabb mint egy hatodikos ::.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #139 Dátum: 2009. 09. 28. - 14:05:23 »
0

Adeliciam ^^

Pontban ottvoltam a kis udvarban, ahogy megbeszéltük, bár nem értettem igazán, miért is kell új helyen találkoznunk, és miért kellett eddig várnom? Biztosan dolga akadt, vagy sejt valamit?
Ugyanmár nincs mit sejtenie! Engem csak jó célok vezérelnek, meg az önös érdekeim. Utálom ha magammal kell összevesznem, ilyenkor elég idiótának érzem magam. De nem csak annak érzem, az is vagyok! Néha utálom magam, hogy hogy lehetek ilyen szívtelen, embereket kihasználó, önző és szívtelen ember, dehát ez nem csak azért van, mert én akartam így. Nem, a körülmények tettek ilyenné. Igenis jó ember lehettem volna, ha anya úgy nevel.
De én nem akarok jó ember lenni, és nem is leszek már az! Ennél már csak rosszabbnak kéne lennem, hogy ne csak tartsanak, hanem féljenek is tőlem. Jessivát könnyű sakkban tartani, ő gyáva is hiszékeny, nemhiába, melyik házat erősíti..Nem is erősíti elnézést, inkább levesz a maradék kis értékéből.
Már unom a hugrás célpontokat, nagyobb falat kell. Adet nem fogom bántani, ő csak eszköz lesz a terveimhez, addig is szórakozok egy kicsit. Kicsit ha kitolnék vele, talán sokan felfigyelnének rám, a középpontban lehetnék, ahogy mindig is akartam.
A Tiltott Rengeteg, igazán jó lenne éjszaka bevezényelni oda, és a sorsára hagyni, egyszer szerveznék egy "Bénák Trimágus Tusáját". A sok idiótát beküldeném a Tiltott Rengeteg közepébe, és aki kijön onnan, az a nyertes. Naa, nem is rossz ötlet, csak kár hogy nem kivitelezhető...
Mindegy, addig is Adelicián gyakorlom a mesterségem, aki ahogy látom, már közeledik is. Szegény naiv, ostoba Adelicia. Ha tudnád, mivár rád..
Naplózva

Shannon A. Minticz
Eltávozott karakter.
*****


Cukrosbácsi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #140 Dátum: 2009. 09. 28. - 15:34:39 »
0

*Mindig ugyanazok a körök, csak éppen soha nem ugyanúgy, visszakanyarodnak az emberek, bámulatos. Vagy inkább normális, csak én mindig megbámulom őket, mert túl normálisak hozzám képest. Ahogy Melore kérdezné: ennek így van értelme? Nem Alexiel nem sok, mert ha az értelme kiderül, akkor egyből rá kéne döbbennem arra is, hogy komoly kezelésre szorulnék, lehetőleg a Mungó egyik igen zárt osztályán, amitől tényleg teljesen bevadulnék, és akkor még én is félnék a következményektől. Egy kis önbizalom azért kell.*
-Látja, itt különbözik az elméletünk gyökeresen-*bólintok, mint aki végre megtalálta, pedig nem, akár sokkal régebben is rábökhettem volna egy másik, gyökeresebb ellentétre. Ő tisztességesen szemléli a világot, én pedig a magam értékrendjével. De ezt jobb nem hangoztatni. Az ilyen értékrendek még senkinek sem tettek jót. Komolyan nézek rá, bezárkózott kis pöttöm, emlékeztet egy-két gyerekkori játszópajtásomra, bámulatos, hogy mennyire gyerekesnek, fiatalnak és éretlennek tűnik. Mintha még csak kora tizenéves lenne, elveszik az iskola erőteljes hangú széles keblű, rikító lánya, önnön szépségüket dagonyázásba fojtó vélái között. Még nagyon gyerek. Mégis ahogy beszél olyan, mintha idősebb lenne. Nem szeretem ezt az embertípust. Túl korán lát meg túl sok mindent, és azt se szeretem, ha belémlátnak. De azért egy tanár mégse viszonyul így egy diákhoz.*-Hisz abban, hogy az ember egy fél világot alkot, én viszont meg vagyok győződve arról, hogy az ember önmagában erős, egész, minden más, ami történik vele, csak formál, alakít, gyengít vagy erősít rajta. A tartós kapcsolat meg.... de mindegy, az a lényeg, hogy kegyed így gondolkozzon, mert akkor bizonyára jól fogja érezni magát majd-*vagy nem és évekkel később megbánja azt is, hogy nem maradt gyermek, kölyök, szerelmet szomjazó, padon ücsörgő szomorú kislány, hanem kitette a lábát a nagyvilágba, ami sajnos nem kedves és nem simogató, de hát ezt mondhatni már megszoktuk tőle, mégis mindig elvárjuk, hogy változtasson az álláspontján. Ez nem túl szép tőlünk.*
-Nézze kisasszony, én bárminek el tudom képzelni, csak tanárnak és pszichológusnak nem-*nevetek halkan, miután végighallgattam, az órájukról szabaduló diákok lépteinek dübörgése vészcsengőként jelzi, hogy hamarosan talán mennünk kell ebből a békés ücsörgésből, hiszen neki is órája lehet, meg nekem is, bár ebben sem vagyok bizonyos, amióta valahol a táskám mélyén hever az órarend.*-Na jó, egy harcos aurort is nehéz magam elé vizionálnom, bár annak idején annak készültem-*régi álmok...*-A pszichológusoknak kevésbé érzékeny lélekre van szükségük, hiszen minden mocsok rájuk tapad, amúgy ne higgye, hogy tanárként kevesebb hazugsággal szembesül. Óh dehogy. A legtöbb diák hazudik, mint a vízfolyás, ráadásul látni az arcukon azt az érdektelenséget, amivel bejönnek néha, mert csak lógni választották a tantárgyat elég bosszantó tud lenni. Szóval hovatovább úgy áll a helyzet, hogy bárhol máshol személyiségpasszolóbb munkát találni, mert a tanárok élete tiszta hajsza, amióta a diákság úgy véli, hogy ők úgy is, jobban tudják.
Naplózva

Adelicia C. Fox
Eltávozott karakter
*****

kacérkodó ötödikes ._.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #141 Dátum: 2009. 09. 29. - 17:54:37 »
0

Nadam

A mosdóból kilépve azon gondolkoztam hogy milyen eszközökkel buktathatnám le Nadat. De sajnos nem én örököltem a leleményességet hanem Nad. Én inkább a maximalista jókislány vagyok aki elhisz mindent.
Mi lesz akkor ha Nadalia gyanakodni kezd és nem jön el a találkozóra? Akkor minden valószínűséggel a tervem megbukik, és ha nem akarom hogy ez a katasztrófa bekövetkezzék akkor sürgősen ki kell találnom valamit.
Hirtelen egy kiáltást és egy tompa puffanást hallottam magam mögül. Hátranéztem és egy kis elsőst láttam a földön feküdni.
"Ó bocsánat. Nagyon sajnálom. Csak éppen gondolkoztam és nem vettelek észre. Hagy segítsek felkelni."
Szóval felsegítettem a földről, még egyszer bocsánatot kértem és tovább mentem a folyosón. Azonban az is megfordult a fejemben hogy megint milyen kis illedelmes lány voltam. Egy elsőstől kértem kétszer bocsánatot...hogy tehettem ilyet  Meglep?dött Nad biztos otthagyta volna és nem segített volna neki.
"Uh. Nad. Már 4 van óra és biztos vár rám."
Elkezdtem rohanni a lépcsőn mint egy őrült és közben nem vettem észre h. kikötöződött a cipőfűzőm...Hirtelen elvesztettem az egyensúlyom és az utolsó 4 lépcsőfokot bukfencezve tettem meg. Anyám borogass!  Vigyorog Nagy csattanással földet értem...
Miután feleszméltem, körülnéztem hogy látott-e valaki? Pechemre a fél Roxfort látta a tornabemutatómat. Néhány nebuló tapsolt de volt olyan aki már sírt a nevetéstől. Pironkodva felálltam, bekötöttem a cipőfűzőm, megigazítottam a hajam és jót nevettem a saját ügyetlenségemen. Ezután mintha mi sem történt volna elindultam a szökőkút felé.
Éppen hogy kiértem az udvarra, már láttam hogy Nad lazán a kútnak támaszkodva áll és integet.
Naplózva

Nadalia Graham
Eltávozott karakter
*****

.:: okosabb mint egy hatodikos ::.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #142 Dátum: 2009. 10. 01. - 13:12:02 »
0

Adeliciam ^^


Csak vártam, vártam és vártam, és mikor már majdnem meguntam a várakozást, akkor érkezett meg hozzám Ade, én pedig bájosan kalimpáltam neki, hogy biztosan észrevegyen. Közelebb lépkedtem hozzá, majd abban a pillanatban amikor megérkeztem elé, már karon is ragadtam, és vonszoltam magammal egészen a szökőkútig.
-Nos, drága Adelicia, mihez van kedved?
Mosolyogtam rá, közben az arcát fürkésztem, kíváncsi voltam rá, vajon sejt valami rosszat a szándékom mögött, avagy naiv tévhitben részese lesz z én kis játékomnak. Most nincs kedvem a nagy "előjelenethez", térjünk a lényegre.
De mi is a lényeg? Na akkor gondolkodjunk! Maradjunk a "kitolok egy hollóssal" akciónál? Oh, igen ez tetszik nekem. Úgy fogom rángatni, mint egy rongybábut, majd nevetségessé teszem a többiek előtt. Valami igazán nagy durranás kéne, de elég lenne nekem az is, ha csak az iskola egy negyede látná. Most nincs jó ötletem, először magamhoz kell édesgetnem, és kitudja, talán jó szövetséges válik belőle.
-Noshát, sajnálom, hogy eddig nem nyílt lehetőségünk sokat beszélgetni, hisz családjainak sincsenek éppen jóban egymással, de szeretnélek most jobban megismerni. Mesélj egy kicsit magadról, hogy tudjam, milyen dolgokat kedvelsz és miket nem?
Vágtam bele a beszélgetésbe, mármár olyan természetességgel, mintha komolyan barátkozni akarnék. De ez nem történhet meg velem, mert a barátság olyan fontos érzelmeken alapszik, mint a hűség és a segítőkészség, és ezen emberi tulajdonságok közül egyik sincsen meg bennem, mert tettem, tettek róla, hogy gyökeresen kiirtódjon belőlem az összes.
Naplózva

Mia E. Silver
Eltávozott karakter
*****

Aranykalitkába zárt Paradicsommadár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #143 Dátum: 2009. 10. 05. - 17:10:47 »
0

Shannon professzon

*Megvonja a vállát, hiszen nem kötelező mindenkinek úgy látnia a világot, ahogy ő is látja. Ez mindenkinél változó, és hiába is szeretné, hogy a világ rózsásabb és színesebb legyen, egyedül túl kevés ehhez a dologhoz, és kicsi. Annyira jelentéktelen pont, hogy már szégyelli. Látja azt a sötét szemvillanást, és nagyon is jól tudja, mit jelent, hiszen ,,csak" néhány tanárt kergetett a sírba ezzel, de nem bánta. Hiszen nagyon is jól látta, hogy valamit nem lát, mert eltakarják elől, és nem akarják ,hogy bárki is lássa. Ugyan, ő nem akarta ezt, nem kérte, vagy álmodott arról, hogy bárha is belelát majd az emberekbe... És mégis megtörtént, pedig Isten arra a tanú, hogy ő nem... Ő csak annyit kért, hogy az apjával maradhasson, és tovább élhesse a gyerekkorát. És mégis hova jutott? Apja alulról szagolja az ibolyát, és ő meg... Fájdalmas fény villant át arcán, de nem szólt semmit. Megadóan felhúzta a vállát újra, felöltötte a mindennapos vasláncait, és bilincseit, és a szomorú tekintetét a tanárra emelte. *
- Nos, mindenkinek megvan a joga arra, hogy abban higgyen, amiben csak szeretne.. Nem lehet megszabni, vagy megparancsolni.. És örülök, hogy van saját véleménye, nem szajkózza az enyémet, csupán mert... Szóval... Hogy honnan jöttem.. igen... Hiszem, hogy boldog leszek, mert nagyon vágyok rá, arra az érzésre, amit már régen nem éreztem... És... Mert nem arra törekszem, hogy kizárjam magamból...
*Forgatta a szemét, és bizony ezzel a saját szemében nagyon sok mindent elárult. Hogy az eddigi tanárai hogy bevágódjanak előtte, mindig igazat adtak neki, és sosem volt saját véleményük... Elkeserítő... és elborzasztó. Az utolsó mondatok viszont arra utaltak, legalábbis nagyon burkoltan, hogy valamiért úgy látja, Shan mindenütt csak a feketét, és a csúnyát látja. ez így nincs rendjén, de nem tehet ellene semmit. Mindenki sorsa a saját kezében van... A nevetésnél azonban kissé elsomolyodik. Nos, akkor majd elmegy rendezvényszervezőnek... vagy megnézi, mi a menő mostanában... aztán hirtelen éles csengő hasít a levegőbe, sikoltva, Mia összerezzen, kissé rémülten pillog az ajtó felé. A vállait leereszti, ez egy ösztönös védekező mozdulat nála, és szomorkásan néz Shanra. *
- Ha úgy gondolja... Majd szólok, ha támadt egy jobb ötletem.. -kacsint- De... Úgy hallom, ennek a kellemes kis csöndes ücsörgésnek mindjárt vége szakad... igazán kár... -és a hangsúlya is erről tanúskodik- Legközelebb... Azért... nagyon örülök, hogy találkoztunk, és hogy megismerhettem... Látja... Nincsenek véletlenek...
*Elmosolyodott, csendesen, kedvesen, magabiztosan, kissé talán kihívóan is, hiszen úgy vélte, igaza van, és ebben most nem tudta volna senki sem meggátolni, mégha fából vaskarikát is csinál a szeme láttára... *
Naplózva

"A szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el egymástól..."
"Akkor is segítek, ha beleőrülsz..."

"A szerelem nem érzés. Csak egy szó. Amit érzek, az nem tűri, hogy betűkbe börtönözzék."

Shannon A. Minticz
Eltávozott karakter.
*****


Cukrosbácsi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #144 Dátum: 2009. 10. 22. - 10:43:05 »
0

*Nem tudom miért, illetve… dehogynem tudom, hogy miért ráz a hideg ettől a fiatal szervezettől, semmi különösebb oka nincs, nincs három feje, mantikórfarka sem csattog a tarkóm közeléből, egyszerűen a belőle sugárzó éra valahogy viszketősé teszi a bőröm, és zavarba ejt. Igen, ez a legjobb szó rá, hogy zavarba ejt. Az emberekre jobbára így hat, ha azt tapasztalják, hogyha valaki, valamiért, de eltérő léptékkel méri az életet, mint az átlag. Nem a különlegessége zavarja meg a finom érzékeket, nem az egyedisége, hanem sokkal inkább az idegensége, a távolisága. Még a végén hagyom magam összezavarni, heh.*
-Miért lenne más a véleményem attól, hogy honnan jöttél?-*értetlenül és némi aranyvérű arroganciával vonom fel a szemöldököm, mert bár nem szoktam kérkedni az ilyesmivel, de milyen alapon befolyásolhatna engem bárkinek is a honnan jövése, származása, rangja, címe. Hja, lehet, hogy egy kicsit túlszaladtam a lényegen, úgyhogy vissza is kanyarodom hozzá, ha csak pár kurta szó erejéig is.* -Nagyon helyes. Ne is zárd… örülj neki-*már ha van benne bármi jó számára*-Mindazonáltal felhívnám a figyelmedet arra, hogy túlzás lenne azt állítani, hogy a magad életkorában olyan túl régről beszélhetsz, mert minden lesz még sokkal-sokkal régebben is, mint jelenleg.
*Hm, tényleg csak egy kurta szóra, mondhatni a csengő éles hangja pontot tesz a kijelentés végére, holott én is odatettem, de oda se neki, mióta érdekli a csengőt, hogy én mit csináltam, s noha nem pattanok fel olyan hévvel, azért felkászálódok, megigazítom a ruhám, belepislogok a félhomályba, aztán a lányra, megcsóválom a fejem.*
-Való igaz, hogy elment az idő-*mekkora egy klisé, már csak az hiányozna, hogy a hangom élvetegen nyehegjen. De ehelyett inkább egy kaján mosolyt villantok.* -Én is remélem, hogy megismétlődik ez a szerencsés véletlen. Viszlát-*azzal sajnos megyek és sietek máris, hiszen még az emeletre is fel kell jutnom. Hajjaj, lépcsők.*

///Köszönöm a játékot///
Naplózva

Adelicia C. Fox
Eltávozott karakter
*****

kacérkodó ötödikes ._.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #145 Dátum: 2009. 11. 24. - 17:09:01 »
0

Nad ^^,

Még hogy mihez van kedvem? :O...Lebuktatni téged!"
Akartam mondani, de mivel nem mondtam így sikerült megőrizni a tervem.Ehelyett inkább ezt feleltem:
"Beszélgetni szeretnék veled, mert 5 éves korunk óta szinte semmit se beszéltünk egymással :S"
Miközben ezt mondtam, Nad arcán egy halvány mosoly suhant végig és a tekintete a távolba meredt. Jól ismerem ezt a tekintet... Ez a "belevonlakakisjátékomba" nézése. Erre én a"belemegyekakisjátékodbamiközbenteisazenyémbe" nézésemmel válaszoltam, de nem hiszem hogy megértette, mert eléggé el volt merülve a gondolataiban. Mivel nem akartam kirángatni a képzeletvilágából, ezért a saját dolgaimmal törődtem. Megigazítottam a hajam, a ruhám, és az udvaron sétáló fiúkat méregettem. Már 5 perce álltunk szótlanul, mire egy hangot hallottam a távolból.Egy ismerős hangot. Nad hangja volt.
 "Ha az érdeklődési köreimről akarsz beszélgetést folytatni, akkor megkapod."-gondoltam magamban és belekezdtem a mondandóba.
"Nos...Szeretem a nyarat és a telet. Igaz ez egy két külön világ, de mégis olyan szépek együtt. Kicsit olyan mint a szerelem...Nyáron tombol de utána jön a hűvös tél és megszűnik létezni. De ez így van rendjén..."-miközben ezeket mondtam könnybe lábadt a szemem. Egy nyárra gondoltam...egy érzésre...ami hamar megszűnt létezni. Nagy sóhajjal folytattam a beszélgetést remélve hogy Nad nem vett észre semmit az elgyengülésemből.
"Imádom a kiskutyám, a nyalókát, és a  jó társaságot. És imádok beszélni. De  most te jössz Nad. Mesélj valamit magadról"-mosolyogtam és reméltem hogy elszólja magát a kis tervével kapcsolatban.
Naplózva

L. Kyrie Eleison
Eltávozott karakter
*****

♥Gyógyegér vacsorához♥ 4. DS tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #146 Dátum: 2010. 09. 11. - 06:44:23 »
0

Rico

Zene >> Oh my God by Ida Maria

Ez a kedvenc séta helyem, mindig is az volt és valószínű hogy míg a Roxfortban leszek az is marad. Egyetlen baj van ezzel a kis kúttal, hogy mindig Aliz jut róla eszembe. A nővérem olyan bő hat hónapja halt engem meg a nyáron elraboltak ez úgy két hónapja történt , ezt az egész iskola tudja, hálisten nem vagyok olyan óriási szenzáció csak kis beszédtéma. Leülök és a kútnak támasztom a hátam, annyira jó itt, sokkal jobb lenne ha Aliz is itt lenne, de ez már nem lehetséges. Pattogtatom a körmeim, unatkozom nem tehetek róla de egyszerűen nem bírok megmaradni a fenekemen mozdulatlanul enyhén szólva hiperaktív vagyok, állandóan 120-on pörgök mint egy búgócsiga. Felpattanok és belenézek a kútba, víz már nincs benne maximum az alján pár csepp de odáig nem látok le. Nem is próbálkozom vele, nem lenne valami kellemes ha a fölös energiáimat a kútban kéne levezetnem. Úgyhogy csak nézek ki a fejemből, na ilyen is ritkán akad. Kyrie Eleison mozdulatlanul bámul egy kútba, nem baj azt hiszem most jobb egy kicsit. Elgondolkodom, tulajdonképpen meg is halhattam volna, többször is például mikor berohantam az égő házunkba Alizért vagy mikor elraboltak. Hát igen...egy csöppet talán vakmerő vagyok. Igen, ez a megfelelő szó, vakmerő. Tetszik. Tehát vakmerő vagyok.
Naplózva
Oldalak: 1 ... 8 9 [10] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 08. 06. - 10:52:34
Az oldal 0.299 másodperc alatt készült el 49 lekéréssel.