Antony D. Sephir

Antony Sephir

   Alapok

Jelszó || Nagini, vacsora!"
Teljes név || Antony Davis Sephir
Becenév || Antony
Nem || Férfi
Születési hely, idő || Birmingham 1979. December 22.
Kor || 17
Faj || Ember
Vér || Félvér
Évfolyam || 6.

   A múlt

Ott merengek a Birminghami kertes házunk ablakánál, s közben az esti záporesőt figyelem. Nagyot sóhajtok, majd megnyújtott léptekkel sétálok a gyönyörű bőrfotelhez. Kényelmesen elhelyezkedve helyet foglalok, megköszörülöm torkomat, majd a velem szemben ülő lányra nézek.
- Rendben van – markolom meg a fotel karfáját – elmesélem, hogy jutottam el idáig. Mint azt tudod, egy birminghami mugli kórházba láttam meg a napvilágot. Apánk varázsló, anyánk mugli, ennek következtében félvér vagyok.
- Félvér? – Kérdezi kíváncsi arccal a leány, miközben kortyol egyet teájából.
- Félvér az akinek szülei között van egy Varázshasználó és egy mugli. Ennek még több variációja van, de az én szituációmat nézve ez a lényeg. Tehát, mindig is virgonc, vidám kisgyerek voltam. Éltemben először, 8 évesen varázsoltam. Ez vízválasztó esemény volt életemben, nem akartam hinni a szememnek, varázserőmet az izgatottságom váltotta ki; a poharak csak úgy zúdultak le az asztalról – A húgom szemébe most a rémültséget véltem felfedezni, talán el se hitte, hogy a balek bátyja ilyenekre képes. Elmosolyodtam, majd folytattam – 1990.-ben kaptam meg a levelet, miszerint felvételt nyertem a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába. Izgatottan vártam, hogy végre megízlelhessem a határtalan szabadságot. Persze ez közel sem így volt, de sorban haladjunk. Másnap a szüleimmel az Abszol Útra indultunk, hogy megvegyük a szükséges felszerelést. Hihetetlen dolgokat láttam, fehér baglyok, békák, mindenféle gusztustalan levek, és a fura, maguknak való teremtések. Mindent megvettünk, a könyveket, az üstöt, bájitalokat, a baglyomat és persze a pálcát. A pálca mely az óta úgy a szívemhez nőtt. – Lassan az ingem belső zsebébe nyúltam, s megmarkoltam a varázseszközt
- Vedd elő, hadd nézzem meg közelebbről! – Nevetett Lily, majd majd megfontolt mozdúlatokkal kezébe adtam az említett tárgyat.
- De vigyázz rá, vörösfenyőből készült a magja pedig Főnixtoll. – alaposan megnézi, forgatja, majd visszaadja.
- Szép! – mosolyog rám – de most már folytasd!
- Tehát a pálcámat Ollivander boltjába vettem, ez egy érdekes történet, szívemhez oly közel áll. Ennek az embernek a személyében nagyon megértő, s bölcs emberre leltem, azóta minden évben benézek hozzá, meg kérdezem, hogy van, stb. Aztán az indulás napja, ismét a szüleimmel mentünk ki, és tudod te is ott voltál, ugyan csak másfél évesen de integettél nekem amint a mozdonyom elhaladt előled. Emlékszem rá – Lily kicsit elpirul, mire én csak egy hangos nevetéssel reagálok – Igen, szép emlékek ezek. De ez az egész, olyan nagyszerű volt, a fal melyen csak úgy át lehetett suhanni, a hangulatos gőzmozdony. Mintha egy mesében lettem volna. Végül-is már a mozdonyba új barátra tettem szert, azelőtt nem tehettem senkivel, egy muglival sem akartam szoros barátságot kötni. Nem vagyok rasszista, de csak a baj lett volna ha kikel magyaráznom magam, hogy hova tűnök évente 10 hónapokra. Tehát, az egyik legjobb barátom Hektor lett, Hektor Fuller. Nagyon jó fej srác, de róla talán meséltem is neked nem? – Kérdeztem a húgomtól, aki nem válaszolt. Egyszerűen bambult, hirtelen elfogott a félelem, de szerencsére hamar feleszmélt.
- Bocs, csak annyira elmélyültem ebben az egészben. Remek történet és örülök, hogy mindezt elmeséled nekem. – Majd rám mosolygott. Most jövök rá hogy én ezt az egészet élvezettel regélem, s tényleg jól alakult a gyerekkorom.
- Semmi gond, pedig már kezdtem megijedni! – Kezemet szívemre teszem, majd nagyot nyelek – Akkor folytatom, ha nem bánod. Tehát, a Gőzmozdony estére ért a Roxforthoz, s mikor kiszálltam egy nagy termetű szakállas férfi intette magához az elsősöket, a neve Hagrid. Elindultam, s közben a gyönyörű tájat figyeltem, ennek következtében az utamban álló táblának csapódtam. Kicsit megráztam fejemet, majd hátráltam és elolvastam a rajta álló feliratot.
„Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola” Egyből átjárta testem az izgatottság, majd kipattantam a bőrömből. Egy hajóval keltünk át egy tavon, csak az elsősök. Minden gyönyörű volt, a vizet a gyertyafény világította meg, s ahogy egyre közeledtünk a hajóval, úgy rajzolódott ki a kastély formája. Nagyszerű élmény volt, s belülről még csodálatosabb volt az egész. Lebegő gyertyák, 4 nagyon hosszú asztal, melyet körbe ülték a diákok. Ezzel szemben a Tanári kar asztala, középen pedig ott ül egy dús szakállú férfi, Dumbledore a Roxfort igazgatója. Az itt töltött évek mind oly nagyszerűek voltak, leginkább az Átváltoztatás tan nyerte el a tetszésemet. Amit pedig rühelltem, az a jóslástan volt. Soha nem voltam benne jó, egyszerűen gyűlölöm még most is. A tanulás is valamennyire jól ment, bár az iskolába történt dolgok némelyike erősen megrázó volt. Főképp a titkok kamrája, melyet el is mesélt nekünk a McGalagony.
- Meséld el! - Nézcsillogó szemekkel rám. Nagyot sóhajtok majd válaszolok Lilynek.
- Nem lehet, ezt jobb, ha csak is a Roxfortos diákok tudják. És amúgy is az már nagyon hosszú lenne, és későre jár. Gyorsan elmondom a végét. Tehát, A kedvenc tanárom McGalagony lett, és amivel lezárom a történetem az a RBF vizsga. Jobb lett mint amire számítottam, nagyszerű eredményeket értem el.
Bájitaltan jó, Bűbájtan Kiváló, Átváltoztatástan Várakozáson felüli, Sötét Varázslatok Kivédésén elfogadható, jóslás tanon szint úgy elfogadható, Legendás Lények gondozása várakozáson felüli. Most pedig a Kividdics –ért vagyok oda, így minden erőmmel próbálok azon lenni, hogy bekerüljek a csapatba… - A mese véget ért, elég ha a húgom ennyit tud csak. A Sötét Nagyúr erős és hatalmas, komolyabban még nem gondoltam bele milyen károkat képes bennem tenni, de amíg Dumbledore a közelbe van kevésbé kell tartanom attól, hogy bántódásom esik, inkább a családomat féltem, ha csak a hajszáluk is meggörbül az ő keze által, félelmet nem ismerve szegülök szembe vele.

Jellem

Buzgó személyiség, azonban ha kell, tud illedelmes úriember lenni, nagyon jó társ, a barátai számíthatnak rá. Bátorsága miatt sokszor bajba került már, de kiáll a barátaiért és az igazáért. Rendkívül kitartó, olyan ember aki ha elkezd valamit minden csepp izzadságával azon van, hogy azt teljesítse azt. Nem riad meg semmilyen feladattól, még ha az olyan dolog is amit visszataszítónak talál. Ha igazságtalannak találja a róla leírt képet, szóváteszi a véleményét persze csak tisztelet tudóan. Rossz tulajdonsága, hogy türelem hamar elfogy, valamint sokszor hibáztatja magát, még akkor is ha egyértelmű, hogy nem ő a hibás.

   apróságok

mindig || Átváltoztatás tan
Kviddics
Lilyan (a húga)
Barátkozás
Griffendél

soha || Jóslástan
Dementor
Perselus Piton
Árulás
Mardekár

dementorok || Még nem találkozott Demetorral így nem tudja
mumus || Fekete lángok égetik el a házukat, benne a családjával. A fekete lángokat, kiskorában látta álmában.
titkok || Titokban célja, hogy Animágus legyen!
rossz szokás || Türelmetlen, ha ideges akkor rágja a körmét és az orrát dörzsölgeti.
   a család

apa || Davis Sephir; 39; Birmingham
anya || Elis Sephir (Elis Mckeene); 38; Birmingham
testvérek || Lilyan Sephir; 7
családi állapot || egyedülálló
állatok || Maki a fehér-bagoly

   külsőségek

magasság || 180cm
tömeg || 74kg
rassz || európai
szemszín ||sötét barna
hajszín || fekete
különleges ismertetőjel || a vastag szemöldöke: D
kinézet || Sportos, magas, viszonylag vékony, szálkás testű egyén.
egészségi állapot || egészséges

   a tudás

varázslói ismeretek || 6. éve jár a Roxfortba, az átváltoztatás tan az erőssége, amit gyűlöl és úgy érzi élete legrosszabb döntése volt, mikor felvette fakultatív tárgyként az a jóslástan.
mugli képzettségek || nincs
pálca típusa || 14 hüvelyk, Vörösfenyő, főnixtoll mag.
különlegesség || nincs (egyenlőre)

   szerepjáték-példa

Már a vége felé járt a bevásárlás, mikor megpillantottam egy feliratot. „Oliwander varázspálca boltja” Ránéztem listámra, s tekintetem egyből a még kipipálatlan szövegre vetődött. „Varázspálca” A papírt gyorsan összehajtogattam, becsúsztattam a zsebembe, majd gyors léptekkel az épület felé vettem az irányt. Megmarkoltam a kilincset, s benyitottam az ajtón. A pulthoz sétáltam de nem találtam senkit, így próbáltam felhívni magamra a figyelmet.
- hahó, van itt valaki?!? – Ordítottam bele az ürességbe, de válasz nem jött. Körül néztem a teremben, s mindenhol fekete téglalap alakú dobozok, valamint kiállított pálcák. Keservesen fordítottam hátat a pultnak, mire kerekek görgését hallottam. Egy ősz hajú férfi gurult be egy létrán, kissé lihegve.
- Üdvözöllek fiam Oliwander vagyok, miben segíthetek. – törölte meg a kezét egy rongyba majd egy fekete szövethez nyúlt. Szemüvegét tisztogatta meg vele, közben érdeklődően nézett felém.
- Egy pálcát szeretnék, most lesek évfolyamelsős a Roxfortban. – Mire hátra fordultam, s a szüleim sehol, nem jöttek be, mire egy kicsit zihálni kezdtem, nem tudtam mivel fizetni. Oliwander alaposan végig mért majd visszamászott létrájára, és keresgélni kezdett. Ismét hátra fordultam, reménykedve, hogy a szüleim visszatértek. Mindeközben jobb kezemet számhoz emeltem, s a körmömet rágtam. Nagyon feszült voltam mire a férfi megszólalt.
- Gyere csak ide, nézzük meg ezt! – Intett maga felé, majd a kezembe adta a pálcát. – gyertyán fából készült, az anyaga pedig Főnixtollból van. – Nézte gyönyörködve a varázsszert, miközben én a kezembe fogtam. – Suhints vele! – Szólt rám, mire én suhintottam. De még milyet, egy egész szekrény eldől, amit meglepően Oliwander nagyon lazán kezelt. Mintha sűrűn fordulna elő ilyen.
- Áh, nem az igazi, várjál csak! – Keresett tovább, mire egy újabb fekete dobozt rakott elém. – Ez lesz, Cédrusból készült a magja pedig, egyszarvú-szőr. – Már szinte rutinosan suhintottam mire, pálcák estek le a földre, rengetek pálca. – Áh, fene egye meg ez sem az. – Én persze kidülledt szemekkel figyeltem az eseményeket, nem is értettem, hogy lehet valaki ilyen nyugodt, mikor épp most teszem tönkre a boltját. A földön épp a lábam elé esett egy doboz, felvettem, s kiemeltem belőle a pálcát. Oliwander persze hátat fordítva kereste tovább a –szerinte- megfelelőt mire én kivettem azt a dobozából. Suhintottam egyet, s felemeltem azt a dobozt, amit épp Oliwander szorongatott. Megdöbbenten nézett rám, s megszólalt.
- Tudod fiam, a pálca választja az varázslót, nem pedig fordítva! – Mutatott a kezembe lévőre, mire én csak arra tudtam gondolni, hogy mivel fizetem ki.
- Tudja uram, nem tudok mivel fizetni, ezt vissza kell, hogy adjam! – Nyújtom felé a dobozt, mire ő nevet egyet.
- Ó hagyd csak, te találtad meg, nem kérek érte semmit. – legyintett egyet, majd megköszöntem és kisétáltam a boltból.

   egyéb