Brandon E. Gray

BRANDON EVERALD GRAY

jelszó || "Nagini, vacsora!"
teljes név || Brandon Everald Gray
becenév || Brandon, Brandy
nem || férfi
születési hely, idő || Watford, 1978, január 2.
kor || 19
faj || ember
vér || félvér

A kandallóban lobog a melengető tűz. Vele szemben egy csupasz láb, s a hozzá tartozó test, amint egy hatalmas barna fotelban elnyúlik. Egy férfi, vagyis fiatalember, nem lehet több 19-20 évesnél. Egy vékony, szürke póló feszül izmos testén, csípőtől lefelé kopott farmer, s bal karján egy fehér kötés díszeleg. A háta mögül finom illatok jönnek. Bejgli. Szippant egy nagyot, hogy jobban átérezze a készülő sütemény ínycsiklandó illatát, majd szemét lecsukva relaxál, mikor hirtelen egy női hangot hall a mellette álló fotelból.
- Légyszi Brandoon, meséld el, kérleeek!
A fiú kissé türelmetlen arcot vágva felcsattan.
- Minek?! Már van százszor hallottad, amúgy is unalmas, nem tudom, mi tetszik benne annyira!
Oldalra néz, s nyugtázza a tényt, hogy húga azt az ősrégi albumot szorongatja kezében.
- Tedd azt le Emma. Mondtam már, nem. – feleli türelmesen, s a könyvért nyúl, ám húga megelőzte és kinyitva az ölébe fektette. Újabb hangos sóhaj, majd megadó válasz.
- Rendben, de ez lesz az utolsó. Minden karácsonykor el kell mesélnem, hidd el, már én is unom. – mondja, majd lehajtja fejét, hogy megszemlélje a legelső fotót, melyen két boldog, felnőtt ember látható, kezükben egy pólyás kisbabával, hátuk mögött világoszöld, csempés fallal, s ősrégi ülőalkalmatosságokkal. Még egy darabig kémleli az aprócska, mozgó fotót, s megszólal.
- Brandon Gray vagyok… - Emma mosolyogva ficánkolni kezd a fotelban -… ’78 első havának második napján születtem a watfordi mugli kórházban. – a mugli szó kiejtésekor felhúzza orrát, mintha szégyellné születési helyét – a képen anyával meg apával vagyok, nyolc hetesen. Akkor hoztak haza a kórházból, s egyben ez az első képem is.
Igyekszik enyhén fogalmazni, elvégre a húgának mesél, nem lehet durva.
Unottan lapoz egyet az albumban. A következő képen három fiatal gyermek látható. Két fiú, olyan tizenegy éves formák és egy hat évesnek tűnő, szőke, copfos kislány. A fiúk egy hatalmas varangyos békát tartottak kezükben. Mindketten kócosak és piszkosak voltak, s zöld-fehér csíkos nyakkendőt viseltek. A kislány a háttérben sírdogált, egy törött kerekű tricikli mellett, egy nagy diófa takarásában.
Brandon elmosolyodott a kép láttán majd folytatta a mesélést.
- Kilenc évesen megmutatkozott rajtam, hogy van bennem mágia. Úgy hiszem benned is élénken él az égő virágok emléke, így hát azt inkább most ne firtassuk-, küld a lány felé egy csibészes mosolyt, s folytatja – Mikor elmentem a Roxfortba, sok barátra leltem. Többek között a képen látható Paul Woods-ra is, ki egészen ötödéves korunkig a legjobb barátom volt. Ja, és amint láthatod, jó páros voltunk. A két mardekáros virgonc gyerek, akik minden héten büntetőmunkára jártak. Hol azét, mert felborítottuk a trófeateremben a szekrényeket, hol azért mert felgyújtottunk egy gyógynövényt, vagy beszöktünk a gyengélkedőre gyógyszert csenni, vagy éppen becsalogattuk a vadőr kutyáját a tiltott rengetegben, aztán meg ott hagytuk. A képen eltörtük a triciklidet Em, persze abszolút véletlenül, a kezünkben lévő aranyos kis állat pedig Dante békája, Newton volt. Furcsa egy név, egy békának, nemde? – fejezi be mosolyogva, majd egy pillanatra kinéz az ablakon. Odakint szakad a hó. Arca baljós kifejezést vesz fel, s csupán húga mozdítja vissza révedezéséből.
- És aztán mi volt?
Gyorsan lapoz egyet, majd a képre pillant. Ismét. Azon ezúttal csupán a tizenöt éves Brandon és egy ifjú, fekete hajú hölgy látható. Szorosan átölelik egymást, s mosolyognak. Mindketten zöld szegélyű talárt viselnek.
Brandon nosztalgikusan elmosolyodik, majd meg sem hallva Emma szusszantását folytatja a mesélést.
- Bianca. Igen, ő volt az első és utolsó barátnőm a Roxfortos éveim alatt. Ötödévben jöttünk össze, egy kviddics meccs után, s egészen hetedéves korunkig együtt voltunk. Nagyon szerettük egymást, s csupán az iskola vége miatt szakítottunk. Vagyis tavaly. – a fiú fájdalmas arckifejezést ölt, ismét, ám most a hazugság miatt. Nem szeret hazudni a húgának, ám sokszor sajnos muszáj.
Nagyot szusszant és becsukja a bőrkötéses, őségi albumot, melyet, reményei szerint jövő karácsonyig nem fog viszontlátni. Visszarakja Emma kezébe, majd nyom egy puszit a lány arcára.
- Boldog karácsonyt, húgi.
Feláll, s felkapja a fotel hátuljára terített kabátot, amit később magára hajt. Kisiet a nappaliból, majd kilép a lépcsőházba. Még fülében csengenek húga kérdő szavai.
- Brandon, hova mész? Nem mehetsz el, pont karácsonykor, hallod!
A lépcső tetején megtorpanva felhúzza kabátujját, majd letekeri alkarjáról a kötést, így láthatóvá válik a tetoválás, mely egy halálfejet, s annak szájából egy tekergőző kígyót ábrázol. A tetoválást, mely megváltoztatta életét, mely miatt titkolóznia és hazudnia kell húga előtt, mely miatt Bianca szakított vele, s mely miatt összes régi barátját elvesztette. De nem baj, a mostani baráti köre sokkal jobb.
Előrelép, majd leszalad a lépcsőn, a fehér fáslit maga mögött, a földön hagyva, s kilép a lépcsőhát ajtaján, az örvénylő hóesésbe.

[Brandon, a jó kisfiú]

Igyekszik példás magatartást mutatni, s eltitkolni legnagyobb titkát. A húgával szemben mindig kedves, megértő, szeretetteljes. Imádja Emmát, s senki nem veheti el tőle.
Akik nem ismerik azoknak egy csupa titkokkal ellátott fiatalember. A lányok nagy kedvence, minden egyes buli után egy egy éjszakás kaland következik. Borzasztó szenvedélyes, ám nehezen esik szerelembe, s ha mégis, akkor nehezen engedi el a lányt.

[Brandon sötét oldala]

Mint tudjuk, a fiú halálfaló, s cimborái körében igyekszik makulátlannak mutatni magát. Szégyelli, hogy félvér, így ha ez a téma esik szóba, akkor lehajtott fejjel ül és hallgat. A többi halálfalók előtt érzéketlennek, kegyetlennek és durvának mutatja magát, ami igaz is. Ha húga nincs a színen, akkor érzéketlen tuskó, ám Emma előtt semmiféleképpen nem lenne az. Éppen ez a gyenge pontja. A húga, így nem csoda, hogy a legtöbb halálfaló nem tud Emma Gray létezéséről. Mindent megtenne a Sötét Nagyúrért. Bellatrix Lestrange az egyetlen méltó példaképe. Mélyen tiszteli a boszorkányt, a miatt a rengeteg végrehajtott gonoszság miatt. Nem veti meg az alkoholt, bár tudja hol a határ. A cigarettával szintén így áll, viszont droghoz semmiféleképpen nem nyúlna, kivéve, ha a Nagyúr parancsolja. Gyors és ravasz, többnyire kiszámíthatatlan, általában mindig egy lépéssel mások előtt jár. Roppant intelligens fiú, sokan azt mondják, kár, hogy rosszra adta a fejét. A rászabott feladatokat kérdés nélkül teljesíti.

mindig ||
- Sötét Nagyúr
- Bellatrix Lestrange (egyetlen példakép Men?

)
- Emma
- Crucio (előszeretettel használja)
- kínzás öröme
- pontosság
- alkohol, cigaretta (mértékkel)
soha ||
- szüleim
- aurorok
- őszinte érzések
- érzelmek kinyilvánítása
- Potter gyerek és a többiek
- késés
dementorok || semmi jelentős szörnyűség, nem történt vele
mumus || A Sötét Nagyúr nem bízik benne, és saját kezűleg öli meg.
titkok ||
- a halálfaló társai elől titkolja a húgát
- titkolja halálfaló mivoltát
- mint félvér nem veti meg a félvéreket
rossz szokás ||
- elszégyelli magát amikor a húgának hazudik, de csak akkor
- rettentő ideges lesz, ha valaki késik

apa || Alex Gray, 38 éves, sárvérű [meghalt]
anya || Jessica George, 37 éves, aranyvérű [meghalt]
testvérek || Emma Gray, 16 éves
családi állapot || még szép, hogy egyedülálló
állatok || -

magasság || 190 cm
tömeg || 78 kg, karcsú, enyhén izmos
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || Magassága, a Sötét Jegy, melyet rendszerint elrejt.
kinézet || Igen magas személy, ezzel kitűnik a tömegből, rendkívül elegánsan mozog, mintha úri család sarja lenne. Sokszor kimértség árad belőle, elegancia, mégis nagyon férfias a megjelenése.
egészségi állapot || egészséges

varázslói ismeretek || A Roxfort hétéves tananyagát tudhatja magáévá. Rendkívül jó eredményeket ért el Sötét Varázslatok Kivédésében, Számmisztikában, Átváltoztatástanban. Természetességgel használja a főbenjáró átkokat. Előszeretettel alkalmazza a Cruciatus-átkot. Ezenkívül még rengeteg sötét varázslatot sajátított el az évek során. Kiváló legilimentor, a nagybátyja tanította.
szakértelmek || Kiválóan tud franciául, animágus alakja: holló
pálca típusa || 13 hüvelyk, szőlő, sárkányszívizomhúrral

   karrier

végzettség|| Roxforti eredmények csupán.
foglalkozás|| Halálfaló.
státusz || Nem tudják róla, hogy halálfaló, viszont egy éve, 1996 februárjától szolgálja a Nagyurat.
Hogyan lenne a karaktered a Nagyúr hasznára? || Könyörtelenül, gond nélkül elvégzi a rászabott feladatát. Legilimentori képessége miatt hasznos, bár nem gyakran használja e képességét, csak ha szükséges.

   szerepjáték-példa

Sötét éjszaka van, te gyanútlanul sétálgatsz a kihalt utcán, mire egyszer csak az egyik mellékutcából felbukkan egy auror, aki a nyakadnak szegezi a pálcáját.

Gyanútlanul sétálgatok London utcáin, hűvös az éjszaka, de nem fogok hoppanálni. Közel lakom, legalább kiszellőztetem a fejem. A mai "áldozatommal" gyorsan végeztem, hát a csaj nem a legjobb volt, de egy esti kis kalandnak megfelelő volt, bár kissé kellemetlen volt az a pofon amit tőle kaptam. Nem baj, megoldottam pár átokkal és már le is szállt rólam az a rüvke. Nevemet nem tudja, és amilyen butának látszott, biztosan nem emlékszik az arcomra,főleg, hogy nem volt teljesen józan.
Kellett neki kikezdenie velem, ő baja.
Lassan sétálgatok a hazavezető úton, mire cipők kopogására lettem figyelmes. Óh, igen a tűsarkú csodálatos hangja, ahogy a száraz aszfaltot érinti. Nem kellett sok időbe, mire a következő sarokról kifordult egy elég szemrevaló nőcske. Hosszú farmer, feszülős póló. Szerény kis kislányba botlottam bele? Hány éves lehet, tizenhét? Ahogy közelített felém kacéran kivillantottam fehér fogsorom. A csajszi ijedten elfordította tekintetét, s enyhén feltűnően gyorsítani kezdte lépteit. Mosolyogva figyeltem, ahogy kerüli tekintetem. Gyorsan elhaladt mellettem, de én végig figyeltem, sőt még utána is fordultam. A következő sarkon már be is fordult.
Leszólíthattam volna, de nem volt kedvem, viszont meg kell hagyni, jó feneke volt. Ismét üres az utca. Egy erőteljes bökést éreztem a nyakam tájékán. Visszafordítottam a fejem "menetirányba", ahol tekintetem találkozott egy férfiéval. Kissé meghökkentem, de megőriztem szokásos hidegvérem.
- Parancsol?- kérdeztem, mintha semmi rosszat nem követtem volna el. Auror volt, Adam Scrom, a minisztérium embere, már volt szerencsém vele találkozni, de egy egyszerű Exmemoriam-mal töröltem emlékezetét. Talán gyenge hatású volt varázslatom, így emlékszik mégis valamire? Meglehet, nem tökéletes ez bűbájom.
- Maga mocskos halálfaló! Tudom, hogy az. Tudja vannak forrásaim, melyek biztosak!- zaklatott volt a személy. Kimérten végig néztem rajta, s elégedetten nyugtáztam, hogy ez így könnyű lesz, ha ideges, így gyengébb. Hm. Mosolyra húzódott a szám. Ez érdekes lesz.
- Hogy mondja? Elnézést, hogy megemlítem, de Ön szerint, nem túl buta dolog, egy ártatlan emberre támadni, az éj leple alatt? Nem értem, honnan veszi le feltételezéseit, de sajnálattal kell közölnöm, hogy hamisak.- lassan tolom el a mutatóujjammal pálcáját, mire vadul a nyakamnak szúrja- Kérem, mire jó ez?- lassan, feltűnéstelenül pálcámért nyúlok.
- Ne is számítson rá, hogy el hagyom menekülni! Már hívtam a Minisztériumot, hogy elkaptam egy halálfalót. Bizony- a férfi túl zaklatott volt ahhoz, hogy észrevegye mire készülök.
Továbbra is ártatlan arccal próbáltam bizonygatni, hogy nem én vagyok az ő embere, ami természetesen nem volt igaz. A férfi csak tovább mondta a magáét. Már kezdett elegem lenni belőle-... a dementorok megkapnak, sőt talán még csókot is kapsz tőlük...- gonosz mosoly az arcán. Sóhajtottam, majd előrántva a pálcámat ráküldtem a kedvenc átkomat.
- Cruucio!- néztem, ahogy a feldúlt arc, összerándul. Törzse begörnyedt, s hanyatt vágta magát. Elégedett mosollyal néztem, ahogy vonaglik a járdán. Önelégülten nézegettem, majd jött a következő átok.- Imperio!- a vonaglás abbamarad, s a férfi felállt a helyéről, kissé remegett, de már más foglalta le, mint a fájdalom. Mindig jól jön egy beépített ember a minisztériumba, még ha átok alatt is áll. Hmm, ez túl könnyen ment. Vállat vonva, pálcámat könnyedén eltettem, s a férfit ott hagyva tovább indultam.

   egyéb

N I N C S