Mia E. Silver

Mia E. Silver

   alapok

jelszó || Nagini vacsora
teljes név || Mia Elisabeth Silver
becenév || Mia, Lisi, Lisa, Sil
nem ||nő
születési hely, idő || Salisbury; 1981.4.13
kor || 16
faj || ember
vér || arany
évfolyam || 5

   a múlt

Elisabeth Wind egy olyan aranyvérű családba született, ami nem volt kifejezetten jómódú, és a szülei mindig arra tanították, hogy tisztelje a varázstalanokat is, és igyekezzen ne egy másik állatfajként nézni őket. Elisabeth mindig szeretett volna festeni, vagy valamilyen hangszeren játszani, de a fenti okok miatt nem nagyon engedhették meg maguknak, ezért csak hímzett, és néhány magántanárhoz járt. A 18. életévét betöltötte, és nem sokkal ez után találkozott egy Jasper nevű fiatalemberrel a Minisztériumban, ahol éppen munka miatt járt. Szerelem volt első látásra, nem sokkal ez után eljegyezték egymást, és összeházasodtak. Csak az esküvőn szembesült a lány a fiú nagy családjával, mely elképesztően sok taggal rendelkezett. Így került be Elisabeth a Silver családba, ahol mindenki fényűző életet élt, ám ő kora miatt már szégyellte volna, hogy tanárhoz járjon. Ezért, amikor megszületett az első lánya, felettébb örült neki, és már kezdetektől tanította őt mindenfélére. Állandóan a lány mellett lebzselt, aki apjától a Mia, és anyjától az Elisabeth nevet kapta. Ekkor jött a szörnyű csapás, az anyja nem szülhetett több gyereket, mert a gyógyítók megállapították nála egy ritka betegséget, és el kellett távolítani a méhét.
Ettől kezdve Elisabeth még több időt töltött a lányával, és apja hiába próbálta leállítani, vagy óvatosan rászólni, hogy talán a lánynak hagyhatna teret, a nő nem hallgatott rá. Mindeközben a lány nőtt, cseperedett, de varázshajlamokat még nem mutatott. Amikor már elérte a hat éves kort, anyja megjelent az első magántanárokkal. Az első egy festő tanár volt. Mia eleinte szerette, amíg a tanár szerette az ő kutyuskás és macskás képeit. Ám aztán fél évvel később kijelentették neki, hogy már elég idős ahhoz, hogy az ilyen csacskaságokkal ne foglalkozzon, és akkor történt az áttörés. Mia körül minden festékes tubus felrobbant, és bemadzgolta még a plafont is. -Valószínűleg ekkor került lelki szeme elé először anyja a fekete ruhában, aki csak kínozni akarja, minden bizonnyal. De akkor még nem is sejtette, hogy ez az egész sztorinak még csak a legeleje, mert ez után nem sokkal jött a hegedű, hárfa, és tánctanár. Ám a lány még most is konok volt, és sosem gondolt arra, hogy szerencsés, mert ezt mind űzheti, és tanulhatja, és így a tudása is gyarapodik, állandóan csak azt látta, hogy az anyja egy szabad pillanatot sem akar neki hagyni, és csak arra törekszik, hogy a lánynak ne legyen önmálló akarata. Különös, hogy egy hétéves lány ilyenekkel foglalkozik. Mivel a napjait ez a sok óra töltötte ki, nem létező szabadidejében, amiket kreált magának kisebb szökésekkel, vagy hasonlókkal, hogy legyen ideje és ereje ellenállni. -Akkor az anyja úgy vélte, hogy ez az ág nem foglalja le nagyon a lányt, hát hozta a zongoratanárt, és néhány hónappal ez után, amikor Mia el tudott játszani az egyik kis darabocskát fejből, előhozakodott a furulyával is. Akkor is a festőteremben ült, és megint csak sikerült ingyen festést csinálnia. A festészet tanárja ez után eltűnt, és szinte havonta új töltötte be ezt a szerepet, mert napi rendszerességgel robbant fel körülötte valami. És Mia egyre jobban utálta anyját, és nem bírta elviselni, hogy vele egy szobában legyen. Ám Elisabeth nem akarta ezt észrevenni, és apjuk nagyon sokat játszotta a békítő szerepét. Ez után nem sokkal szegény zongorája robbant fel, és akkor döntött úgy Mia, hogy itt az ideje drasztikus lépéseket tenni a saját ép elméje érdekében.
Képzeljék el, mindössze nyolc éves volt, komoly lányka, aki az embereket különös röntgenszemével azonnal leleplezett, előtte nem nagyon lehetett hazudni, vagy kétszínűsködni, hiszen nagyon zárkózott és komoly volt, elhatározta, hogy anyja láncaitól megszabadul, és kitör. Először is amikor csak tehette, kerülte az anyját, és az amúgy csendes lányka kivonult az erdőbe, és ott élte ki a kisgyerekes énjét. Visongva, és kiáltozva szaladgált ot, az volt az egyetlen olyan tevékenység, amit a birtok elhagyása nélkül is megtehetett, hiszen az egész terület egy erődítmény fílingben működött, nagy vaskerítéssel, és hasonlókkal. Aztán amint betöltötte a kilencedik életévét, már minden gyerekes tulajdonságát elfojtották, és már csak a komoly, és csendes, jólnevelt, intelligens lány látszatát keltette, olyannyira, hogy ez hozzánőtt, és nem tudott tőle sosem szabadulni. Ez a látszat álarc ránőtt, és olyan maradt. Akkor jött a következő kitörés, vagy inkább szabadulási vágy, amit azzal élt ki, hogy átmászta a nagy öntött vaskerítést, és a nem messze lévő lovardába szökött el. Ezt viszont csak párszor tehette meg, amikor az anyja nem volt otthon, mert nem tűrték meg ezt a viselkedésmódot. Tovább táncolt, hegedült, zongorázott, festett, és hárfázott, meg énekelt, és verselt, meg még ki tudná felsorolni, hogy miket csinált, aztán amint eltűnt otthonról a szemében sárkánnyá vált ,,jóanyja”, eltűnt otthonról, és csak akkor maradt otthon, ha az apja is ott volt,és beszélgethettek.
Akkortájt lassan közelített a 10. születésnapjához, de sokkal érettebbnek bizonyult a koránál. Rájöttek akis kiruccanásaira, és Elisabeth ,,játszópajásokat” hívatott neki a szomszédból, akik arra voltak, hogy vigyázzanak, nehogy elszökjön. Ekor már Mia várta a Roxforti levelet. Véget ért a kicsapongó korszak, anyja kemény kézzel vágott el minden menekülési útvonalat, és minden vadhajtást az ő szemében levágott. Nem zavarta, hogy ezzel egy élőhalottat kreál. Mia csendes, komoly, bizalmatlan, gyűlölködő, elfojtott, és hajtott lény lett, egy árnyék, egy homály. Csak a külvilág szemlélete maradt neki, a kérdéseire maga kereste meg a választ. Illemtudó, és nagyszerű beszélgető partner volt- egy amerikai tudósnak. Ám a szomszédos korabeliekkel nem tudott beszélgetni, nem érdekelték a pletykák, nem ismert senkit azok köreiből, nem fecsegett a divatról, és vásárolni sem mehetett, mert kizárólag a szülőnéje által választott hacukákat hordhatta.
Amikor már igencsak közel volt a születésnapja, éppen a festőteremben ült, és anyja előszülinapi ajándék gyanánt már a következő ötletével rukkolt volna elő, ám az apja, Jasper ekkor egy súlyos balesetet szenvedett, és három napos kóma után meghalt. Mia összetört, lelkileg, és fizikailag, hiszen egyedül apja jelenléte miatt tűrte meg az anyját. Úgy érezte, hogy a világnak vége van, de végtiszteletből folytatta a tanulmányait. A zene és művészet terén továbbra is járta az anyja által kijelölt utat, s titkon remélte, hogy egyszer azért megszabadulhat ettől a hárpiától. Ekkor szerette volna először valamelyiküket megölni. Volt egy éjjel, hogy a késel anyja nyaka körül játszadozott, a következőn már azon agyalt, hogy hol szúrja meg magát, hogy a legkevesebbet fájjon, és hamar vége legyen.
Pedig tehetséges volt, és színvonalas, nagy jövő állt előtte, ám mint minden, egyszer véget ért a kényszerszünet is, és anyja újra megrohamozta, ezúttal a modern táncolás ötletével. Miánál ekkor betelt a pohár. Régóta nehéz volt anyját elviselnie, és a kényszerórák még rosszabbak voltak, és hosszabbnak tűntek, hogy nem volt az apja, aki néha megdicsérte, és aztán elvitte sétálni, pihenés céljából. Mia nem tudta, hogy az anyja iránti érzései mikor változtak meg, egyszerűen egyik nap arra ébredt rá, hogy nem érti, miért csinálja azt, amit csinál, és miért ugrál mindig anyja kedve szerint. És akkor jött a tánc – már tanárral, és akkor döntött úgy, hogy vége. Tőle szokatlanul felemelte a hangját, és rárivallt anyjára, hogy elege van a művészetből, és a zenéből. Senki sem látta még annyira kikelni magából, hiszen éppen a 10. születésnapja volt, április, általában akkor valamivel jobban viselte a dolgokat, de hogy az apja nem volt ott, nem volt, aki felvidítsa, vagy vigasztalja, megnyugtassa, és így kiborult a bili. Magából kikelve ordított, könnyes szemmel, önkívületben, és a teremben ami csak volt, sorban robbant fel. Anyja majdnem szívszélhűdést kapott ennek hallatán, és láttán, mert nem számított rá, hiszen eddig állandóan csak nagy örömmel bejelentette az új órát, és aztán már csak a tanárokkal találkozott, akik a lány nagyon jó fejlődését jelentették, és Miával csak a vacsoraasztalnál, aki ott a szokásos komoly, szinte vénlányos stílusával megette a vacsoráját, és el is tűnt. Ezért engedett a pillanat súlya miatt, és Mia attól kezdve nem csinált semmit.
És akkor érkezett meg az iskolai levél. Egy szép júliusi napon. Nem volt otthon, így anyja felbontotta, és mire hazaért, az utazóládái már be voltak pakolva, készen álltak az útra, pedig még ó egy hónap volt hátra. Így Miának váratlanul szabad útja volt Roxfortig. Nem csodálkozott, hogy ilyen könnyen ment, valószínűleg Mia kitörése, és a feletti kudarc, valamint Jasper halála sok volt már neki. A lány vidáman ment el az Abszol útra, és megvette az összes iskolához szükséges dolgot, majd vett egy bagoly- helyett egy csincsillát, akit kissé egoista jelleme miatt elnevezett Egonak, és úgy vágott neki az iskolának. Ego az első évek után elhalálozott, mint megállapították, a karácsonyi szünet alatt mérgezték meg otthon… Az iskolában kitűnő eredményekkel végzett általában, de kerülte a feltűnést, nem akart sosem semmiből jeleskedni, inkább maradt a háttérben, és onnan figyelte a dolgokat. Hiába az aranyvér, és más származás, nem szeretett felvágni, hiszen sosem engedhette ezt meg magának, még a kastély óvó falai között is anyjától tartott. Talált ott egy felsőbb éves lányt, akivel nagyon jól összebarátkozott, és mindig kiálltak egymásért, sokat lógtak együtt, és mivel mind a ketten szerettek olvasni, megosztották eszméiket, és tapasztalataikat, ám mikor Lea végzett a suliban, egy nagyon jó állásajánlat miatt külföldre utazott, és Mia sosem hallott már róla többet. Így tengette a napjait az iskolában, és azon kapta magát, hogy már az ötödiket járta. Ő csak a nyári szünetekre hagyta el az iskolát, akkor is az apja családjához menekült, és anyját a lehető legritkábban látogatta meg. Elisabeth a születésnapjára küldött ajándékot, amit ő rendszeresen kidobott, és ő meg képeslapot küldött karácsonyra, és felőle le volt tudva a családi kötelesség…

   jellem

nem az a hirtelen barátkozós, kezdeményező tipus. Szereti megvárni, míg a másik kezd, akár a testbeszéddel, és csak az után lép ő. Azonkívül nagyon választékos szókinccsel rendelkezik, szereti a poénokat, és imád nevetni. Szereti az extrém sportokat, mindig is csodálta azokat, akiknek nem szabnak határt semmilyen törvények, és magasból ugrálnak, veszélyes helyeken snowboardoznak, ejtőernyőznek, vagy csak vízisíznek. Neki ez nem adatott meg, ezért csodálta őket, és amint alkalma nyílik rá, ki is fogja próbálni. Ám amikor rájön a depresszió, magába fordul, és mint egy osztriga bezárkózik, és szereti a magányt élvezni olyankor. Ám néha szeret kirúgni a hámból, már csak azért is, mert ritkán teheti meg.
A barátaiért, akik igazi barátai, mindig kiáll. Sosem hagyja őket bajban, ha tud, segít, általában inkább lelki szemetesnek használják, vagy tudakozóközpontnak. De mindenki csak egy bizalomkártyát kap tőle... Ahhoz, hogy másodikat kapjon, világháborúnak kell kitörnie. Szereti a természetet, kedves, és nem visszautasító, ritkán barátságtalan. Hirtelen hangulatváltásai talán még a legmeghökkentőbbek...

   apróságok

mindig || olvasni, zenét hallgatni, olvasni, extrém sportolni(amit nem szabad) olvasni, hülyülni, kirándulni, állatkákat, édességet enni
soha || anyjával egy légkörben tartózkodni, zenélni, takarítani, várni, hazugságon kapni valakit
dementorok || amikor az apja meghalt
mumus || anyja bejelenti, hogy több művészeti órája lesz
titkok || Nem szeret otthon lenni, imádja a mugli könyveket, odavan a kígyókért, sokszor gondol a halálra,
rossz szokás || forró csokit inni állandóan,bármilyen helyzetben olvasni, elaludni, lustulni, amikor nagyon érdeklődik valami iránt, a fejét mindig oldalra dönti

   a család

apa || Jasper Silver; 40; aranyvérű, elhalálozott
anya || Elisabeth Silver; 38; aranyvérű
testvérek || nincs
családi állapot || Egyedülálló
állatok ||már nincs

   külsőségek

magasság || 176cm
tömeg || elég, ha én tudom
rassz || európai
szemszín ||barna
hajszín ||Mézszín
különleges ismertetőjel || gyakran göndör haj, néha nagy vigyor, és általában ablakbemélyedésekben, vagy padok szélén található meg, esetleg a könyvtárban, vagy félreeső helyeken
kinézet || lerí róla, hogy vagyonos családból származik, elegancia, és kecsesség, vékonyka, hajlékony, ettől függetlenül hatalmas vigyorral mászkál általában, és forró csokival vagy könyvvel a kezében-esetleg mind a kettővel
egészségi állapot ||néha nagyon szőke tud lenni, és kissé dilis...

a tudás

varázslói ismeretek || szereti az LLG-t, és Bűbájtanból is nagyon jó, és az SVK is a szíve csücskében kapott helyet. De a bájitaltannal nagyon hadilábon áll, ahogy a számokat tartalmazó tantárgyakkal is.
mugli képzettségek || művész, zenész, lovaglás, éneklés, fellépés
pálca típusa || 13 hüvelyk, mahagóni, vélahaj a magja
különlegesség || feltűnően jó szeme van a lélekhez, nagyon jó emberismerő, és még jobb lelki szemetes, aki elmond neki valamit, az tőle nem fog kiszivárogni.

   szerepjáték-példa

*Megint a műteremben állt a festőállványa előtt, és kissé üveges szemmel, nézett a vászonra. Jobb kezében ecset volt, a balban a paletta, rajta a fehér köpeny, és állt, mint egy szobor, mintha éppen modellt állna. Ám az volt a helyzet, hogy éppen festett. Bár nem volt túl látványos, mert nem csinált még egy kis pacnit sem a papírra, ettől függetlenül ő ezt a műveletet festésnek hívta. Tulajdonképpen utálta, sőt, amire anyja beiratta, nem tudta élvezni, akkor sem, ha világhírű valamit sikerült csinálnia belőle. Aztán sietős kis kipp-kipp hangzott fel, és ő az ecsetet belenyomta az egyik festékpacniba, és a vászonra nyomta, majd húzni kezdte. Pacsmagolt valamit, és mire az ajtó kinyílt, és az anyja lépett be rajta, addigra már valami ott virított sárgás pirossal a vásznon. A nagy visítás- amit volt ideje megszokni- jelezte, hogy nagyon jó lett (anyja szerint) majd heves darálásba kezdett.*
- Képzeld, megvan az új hárfatanárod!...
*Ő csak állt, és meredten nézte anyját, aki talán akkor ecsetelte a tanár előnyeit, és kinézetét, hátterét, képesítését, és egyéb fontosakat, de ő még mindig egy szónál tartott.*
-Hárfa...
-Igen, már vettem neked egy kicsike helyes...
-Hárfa- jegyezte meg újra jelentőségteljesen, és az egyik szemöldökét felemelte, míg arca hitetlenkedő volt.
- Igen, és...
-ANYA! Nem akarok több órát! Nem akarok több hangszert! Nem akarok festeni! Egyszerűen a könyökömön jön ki, hogy nekem kell minden egyes gyerekkori vágyadat teljesíteni! Utálom! Érted? U-Tá-Lom!Nem fogok festeni, nem fogok zenére járni, sőt, ezentúl még csak hallani sem szeretnék róla. Tudod, mit? Járjál te órákra, és tedd meg nekem azt a szivességet, hogy nem szólsz hozzám!
*Azzal kiviharzott a szobából, és nem nézett hátra. Sok volt neki ez a pár év, amikor anyja életét élte szó szerint, és most betelt a pohár. Addig sosem jött ki a béketűrésből, de anyjának különleges képessége volt ehhez. Ezután anyja sosem jött elő zene, vagy művészeti témával, sőt messze kerülték.*

Egyéb Megjegyzés: nagyon finom forró csokit tud készíteni...