Hektor Fuller

Hektor Fuller

   Alapok

Jelszó || Nagini, vacsora!
Teljes név || Hektor Fuller
Becenév || Hektor, Heki
Nem || Férfi
Születési hely, idő || 1979. Október 15. Godric's Hollow
Kor || 18
Faj || Ember
Vér || Arany
Évfolyam || 6. évfolyam

   A múlt

1979 októberében születtem Godric's Hollow-ban. Anyám és apám is varázslók voltak. Balszerencsémre egyke vagyok, nincs testvérem, a nagyszüleimet pedig nem ismertem, így csak a szüleim maradtak nekem. 9 éves voltam, amikor jelentkeztek mágikus képességeim. Egy alkalommal rettenetesen összevesztünk anyuékkal és kirohanva a nappaliból becsaptam magam mögött az ajtót. Ahogy csattant, a konyhában eltört egy egész készlet pohár. Békésebb körülmények között anyuék valószínűleg örültek volna ennek, de jelen pillanatban nem. Másnap megbeszéltük a dolgot és elmagyarázták, hogy mi fog következni. Nagy valószínűséggel felvételt nyerek a Roxfortba, és igazi varázslóvá képeznek majd ki.
1991-ben meg is érkezett a levél a Roxfortból. Egy bagoly hozta. A pergamen, amire írták különösen szép volt és zöld tintával írták rá a szöveget:
"Tisztelt Hektor Fuller Úr!
   Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.""
Anyuék nagyon büszkék voltak rám. A levél megérkezés után csomagoltunk és elindultunk az Abszol Útra, ahol minden fontos cuccot és felszerelést be lehet szerezni, ami az iskolához kelleni fog. Anyu felajánlotta, hogy elmegy megveszi a könyveket, addig én nézzek be Ollivanderhez pálcáért. Megkerestem a boltot és beléptem. a Fejem fölött egy csengő szólalt meg, jelezve ezzel a hátul tartózkodó, őszes hajú embernek, hogy vásárlója van.
-Jó napot kívánok. Pálcát szeretnék venni. - mondtam, Ollivander is üdvözölt, majd végig mért, aztán eltűnt a polcok között, amiken temérdek varázspálca volt bedobozolva. Amikor visszatért egy fehér doboz volt a kezében.
-Ezt próbáld ki, fiam. - mondta. Elvettem tőle a dobozt és kivettem belőle a pálcát. Éreztem valami furcsát.
-A pálca választja a varázslót. Nem pedig fordítva. - bölcselkedett a pálca készítő. A pálca maga egy tiszafa pálca, tíz hüvelyk, a magja pedig főnix toll. Megköszöntem Ollivandernek a segítséget, kifizettem a pálcát és kiléptem a boltból. Anyu épp akkor tartott Ollivander boltja felé. Odatartottam az orra alá a pálcámat. Elvette megfogta, körbe vizsgálta. Szépen, pontról, pontra leírtam az adatait. Anya elmosolyodott.
-Hol lehet már apád? - kérdezte, de apu már fel is tűnt és valamit tartott a kezében. Amikor odaért láttam, hogy egy apró doboz, amiben egy patkány bújik meg.
-Neked vettem, gondoltam, ha a legtöbb gyereknek lehet valamilyen állata, akkor a miénknek is. - mondta, majd átnyújtotta nekem. Cerberusnak kereszteltem el. Illett rá, mert kissé nagyobb volt az átlagnál. Amint befejeztük a vásárlást haza mentünk.
Otthon összepakoltam a cuccaimat az utazó ládámba. Végül elérkezett az indulás időpontja.
A Négy Nagy Házat felületesen ismertem. Anyuék mindent elmondtak. A Griffendélbe kerülnek a bátrak és a merészek. A Hugrabugba az jámborak, állhatatosak, szorgalmasak és a szelídek. a Hollóhátba azok akiknek a tudás örömet okoz, míg a Mardekár a ravaszaké, és a becsvágyóké-. Elmondták, hogy a legtöbb Sötét Varázsló a Mardekárból került ki. Apu amúgy Griffendéles volt, anyu pedig Hugrabugos.
Londonban a King's Cross pálya udvaron követtem anyuékat a 9 és háromnegyedik vágányhoz, ahol az ifjonc és a régebbi varázsló tanoncok már javában búcsúzkodtak a szüleiktől és a rokonaiktól. Apu segített felpakolni az utazótáskámat a vonatra. Mikor végeztünk búcsút vettem és felszálltam a vonatra. Láttam a szüleimen, hogy nagyon büszkék rám.
Az út hosszú volt, de esemény mentesen telt. A büfés kocsiról vettem némi édességet, majd mikor megettem mind, elaludtam. Már a Roxfortis végállomáson keltem fel. Gyorsan magamra kaptam a taláromat és sietve elindultam a többiek után. A csomagokat már átszállították az iskolába, minket elsősöket pedig a vízen visznek be a Roxfortba.
Az iskolába belépve a gondnok és egy Prefektus várt minket, hogy elkísérjen a Nagy Terembe. Az odaúton megcsodáltam mindent amit lehetett. A festményeket, amik mozogtak és beszéltek, a páncélokat és a szépen kidolgozott faragott kőlépcsőket. Ezekkel később meg is gyúlt a bajom. A Nagy Tereme érve az idősebb diákok már az asztaloknál ültek és az első évesek hagyomány szerű beavatását várták. Én azon erősködtem magamban, hogy bármelyik házba kerülhetek, csak ne a Mardekárba.
Az első évem remekül telt. Szerettem a bájitaltant, jó is voltam belőle, bár Pitonnal voltak problémáim. A Sötét Varázslatok kivédése is remekül ment. Átváltoztatástanból nem voltam a legjobb, de a Bűbájtan az ment. Többé kevésbé. Megtanultuk, hogy lehet seprűn repülni. Ez viszont nem volt nehéz számomra, sőt otthon éreztem magam a levegőben. Az iskola nagyon tetszett. Az első év hamar elszállt. Eljött a nyári szünet ideje és haza mentem. Mindent elmeséltem anyuéknak. Mi az ami ment, mi az ami nem ment. Elmondtam miben vagyok jó és mi az amiből segítség kellene. Anyu természetesen segített is, és persze apu is.
A nyár kellemesen telt. A vége felé már szinte vágytam vissza az iskolába. És el is jött a napja. Ismét a vonatút. Ekkor már volt pár ismerősöm, akikkel tavaly megismerkedtem. Velük utaztam. Beszélgettünk, hülyültünk. Megérkeztünk a Roxforthoz. Minket más úton vittek már be. A második év is eseménytelenül telt. Újabb varázslatokra tettem szert. A bájitaltan még mindig nagyon jól ment a Sötét Varázslatok Kivédésével együtt.
Az évek szinte repültek.Szerettem volna kviddicsezni. A korosztályombéli haverokkal rengeteget játszottunk. Mivel örzőként, terelőként és hajtóként sem valami ragyógó, fogó lettem. Ez a poszt nagyon megtetszett. A kvaffot sehogysem tudtam elkapni, a karikákra nem tudtam figyelni örzőként, terelőként pedig nem bele ütöttem egyet a gurkóba, hanem elhajoltam előle. A 4. évem utáni nyáron történt meg a szörnyűség. Anyu haza felé tartott a bevásárlásból, amikor szemtanúja volt, ahogy egy halálfaló végez egy muglival. Azonnal a mugli segítségére sietett. Vesztére. A halálfaló vele is végzett, majd hoppanált. Anyut egy másik mugli találta meg, akit látásból ismertünk, és valószínűleg ő is minket. Becsöngetett, majd püfölni kezdte az ajtót. Apa kirohant, hogy ki az, és meglátta, hogy a mugli verejtékezik. Én apa mögött álltam és kilestem hogy mi történik. A mugli elmondta, hogy anyu meghalt és a teteme ott fekszik az egyik sikátorban. Odaszaladtunk apuval, és tényleg anyu feküdt ott. Az arcán a rémület tükröződött vissza. Sosem hittem volna, hogy anyu így fog meghalni. Apu tudta, hogy halálfalók voltak, és felismerte az átkot, amitől anya meghalt. Az 5. évemet gyászban töltöttem az iskolában. Próbáltam elterelni a figyelmemet anyuról és a nyáron történtekről, de valahogy nem ment. Most még a két kedvenc tantárgyamban is bénáztam. Aztán eljött az RBF ideje. Arra nagy nehezen sikerült magam összeszednem. Remek RBF-et produkáltam. Bájitaltan és Sötét Varázslatok Kivédése kitűnő, Bűbájtan jó, Átváltoztatástanból pedig átcsúsztam. Anyám halála rávilágított arra, hogy a világban, - mind az emberekében, mind a varázslókéban, - ott a gonosz, aki ellen valakinek fel kell vennie a harcot. A halálfaló, aki végzett anyámmal még mindig szabadlábon van, és el akarom kapni. Ha végeztem Roxfortban az Aurorakadémia a következő állomása az életemnek.

   Jellem
Kedves, és megtört. Az anyja halála mély nyomot hagyott benne, és ezidáig nem sikerült feldolgoznia. A folyamat rendkívül lassú. Bosszút akar állni a halálfalón, aki az anyjával végzett. A barátaival rendes és segítőkész. A kviddics talán az egyetlen dolog, ami eltereli a gondolatait az anyjáról. Anyja halála felébresztette az alvó oroszlánt. Bármilyen őrültségbe belefog, de előtte mindig tervet készít, hogy hogyan lehet legjobban kivitelezni a dolgot. Nem sokat kell tanulnia, jó feje van, kétszer háromszor átolvassa az anyagot, ha olyan, akkor átviszi a gyakorlatba és ennyi. Utál minden egyes halálfalót. Főleg az anyja gyilkosát. Voldemortot és bandáját tartja a varázsvilág legnagyobb szemetének. A barátok fontosak számára, hisz nélkülük valószínű már nem is élne. A sárvérűeket ugyanúgy tiszteli, mint bármelyik más varázslót vagy boszorkányt. Senki nem választhatja meg a szüleit. Titkon szerelmes egy lányba, de nem meri megmondani neki. Fél a reakciótól és a választól. Kviddicsen kívül, ha otthon van, néhány iskolai barátjával szórakoznak: mozi, iszogatás és beszélgetés. Alapvetően inkább magának való, a lányokkal viszont jól kijön, csak ha az egyik megtetszik neki, azt nem meri közölni vele.

   Apróságok

Mindig || a kviddics (remek fogó), Roxmortsban kirándulni/sétálni, az apjával beszélgetni, a Roxfortot és a barátait
Soha || A halálfaló, aki megölte az anyját; a dementorokat, a veszett kutyákat, a nagyképű embereket,a nyávogós libákat
Dementorok || Az anyja halála
Mumus || Egy kutya, ami nyáladzik a veszettségtől (gyerekkorában megtámadta egy, apja "mentette meg")
Titkok || Animágus, de nincs bejegyezve; Meg akarja kínozni a haláfalót, aki megölte az anyját; titkon szerelmes valakibe, de nem meri megmondani neki
Rossz szokás || Mindenből viccet csinál, de ezek a viccek ízléstelenek, és nincs semmi poénjuk, ha a halálfalók kerülnek témába, mindig ideges lesz

   A család

Apa || Richard Fuller 41 év (aranyvérű)
Anya || Dominica Fuller 37 év [Halott](aranyvérű)
Testvérek || -
Családi állapot || Egyedülálló
Állatok || Cerberus, a patkányom

   Külsőségek

Magasság || 168 cm
Tömeg || 60 kg
Rassz || Európai
Szemszín || Barna
Hajszín || Fekete
Különleges ismertetőjel || Egy tetoválás a bal kézfején, amit halott anyja emlékére csináltatott. (balkezes) kép a tetkóról (<- Katt!)
Kinézet || Kedves, szeret a barátaival beszélgetni, de anyja elvesztése okán bármikor rátörhet a depresszió, ez idővel elmúlik.
Egészségi állapot || Egészséges

   a tudás

varázslói ismeretek || Sikeres RBF-et szerzett több tárgyból is. Bájitaltanból és Sötét varázslatok kivédéséből kitűnően vizsgázott. Csillagászatból közepest, jóslástanból közepest, mugliismeretből jó és varázstörténelemből szintén jót szerzett Remek párbajozó és képes Patrónust megidézni, ami egy Sas formáját ölti. Az átváltoztatástan nem tartozik az erősségei közé.
mugli képzettségek || Ért az elektronikus termékekhez.
pálca típusa || 10 hüvelyk, tiszafa pálca, Főnix toll béléssel
különlegesség || Animágia, egy hóddá képes átváltozni

   Szerepjáték-példa

Egy hete lett vége a sulinak. Apu a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozott, és el kellett mennie az Azkabanba. Nem Ép eszű varázsló nem szívesen jár oda be. Tele van dementorokkal.
-Jössz velem? Mert ha tényleg auror akarsz lenni, nem árt ha szembesülsz egy dementorral. - mondta. Ekkor már képes voltam patrónust megidézni ezért gondolkodás nélkül rábólintottam a dologra. Összepakoltunk és elindultunk a varázslók börtöne felé.
Amikor megérkeztünk rettenetes látvány fogadott. A börtön maga háromszög alakú volt és kívül-belül dementorok cikáztak. Fekete csuklyájuk eltakarta az arcukat, lábuk pedig nem volt. Minél közelebb értünk a börtönhöz, annál jobban éreztem, hogy elszívják minden jókedvemet. Igazából fázni is kezdtem egy kicsit. Egyelőre még békésen vonultunk a célunk felé. Elértük a keresett cellát. Egy boszorkány didergett benne csíkos ruhában. Mikor odaértünk ránk nézett.
-Finella Fletcher, önt azzal vádolták, hogy halálfaló volt, és információkat szolgáltatott ki Tudjukkinek. - kezdte apa hivatalosan. A nő csak mosolygott, de apa folytatta.
-Bűnösnek találták mindkét vádpontban, és a büntetése: Életfogytiglan az Azkabanban. - hirdette ki apu az ítéltet. Finella csak nevetett ezen, bár láttam az arcán, hogy megdöbbent.
-Miért tetted ezt Fini? Miért kellett elárulnod tisztességes családokat? - kérdezte apa, de ez már koránt sem volt hivatalos. Inkább baráti.
-Az Imperius átok hatása alatt álltam Richard. - szabadkozott Finella. Ap a fejét rázta.
-Semmi nem mutatta ki nálad az Imperius átkot. Sajnálom Finella, de ebben már nem segíthetek. Kár, hogy így elzüllöttél. - mondta apa, majd hátat fordított és kifelé indult. Finella és én még néztük egymást egy darabig. A nő nem lehetett több 24-25 évesnél. Mikor észbe kaptam apa után indultam. Kissé későn. Egy dementor szemet vetett rám, mivelhogy egyedül maradtam. Felém közeledett, és éreztem, hogy még az eddiginél is jobban száll el a kedvem mindentől.
-Apa! - kiáltottam, de nem volt elég hangos. A dementor egyre közeledett. Már hallottam a hörgését a csuklyáján keresztül. Anya sikolyát hallottam, amikor meghalt. Nem volt más választásom, lehet, hogy ez öngyilkos vállalkozás, de meg kell próbálnom. Anyura gondoltam, és arra, amikor büszkén meséltem nekik az első évemről. Mosolyogtak és elöntötte őket a büszkeség.
-Expecto Patronum! - kiáltottam olyan hangosan amennyire csak tudtam. Ezüstös folyadék röppent ki a pálcám végéből, mely egy sas alakját vette fel, és a karmaival a dementorra támadt. Apa valószínűleg meghallotta ahogy elkiáltom a varázsigét, és visszasietett. Ő is elindított egy patrónust. Az övé egy termetes bika képében jelent meg. Átkarolt majd kiszaladt velem a börtönből. Mikor tisztes távolságra értük a fogdától, egy apró csokit nyújtott felém.
-Ezt edd meg. Jót fog tenni. - mondta. Én hálásan mosolyogtam rá és elvettem a csokit. Megettem és azon nyomban melegség árasztott el.
Amikor haza mentünk mind a ketten kipihentük a nap fáradalmait.

   Egyéb
Nincs