Elektra Williams { Újratöltve! }

ELEKTRA WILLIAMS

   alapok

jelszó || "Volt családja?" "De még milyen...!"
teljes név || Elektra Williams
becenév || Elektra
nem || nő
születési hely, idő || London 1980. 06. 15
kor || 17
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || Hatodéves

   a múlt

1980. június 15. - én egy borongós szerda reggelen születtem egy londoni kórházban Robert Williams és Alexandra Collins első gyermekeként. A szüleim nagyon boldogok voltak, bár a nagy örömöt beárnyékolta édesanyám szüleinek hozzáállása. Hogy miről is van szó? Nos menjünk kicsit vissza a múlta úgy 1 - 2 évet. Anyukám ekkor ismerkedett meg apával aki akkor még ügyvédbojtárként dolgozott egy irodában ahol később elérte a legjobb ügyvéd posztot. Hogy mi is volt az egészben a baj? Az, hogy apa mugli, azaz varázstalan ember. A nagyszüleim teljesen felháborodtak lányuk választásán és döntés elé állították. Vagy lemond apámról, vagy ők mondanak le a lányukról. Anyám válasza természetesen az volt, hogy a szerelme mellett marad, így el kellett hagynia még aznap a Collins kastélyt és a mugli negyedbe kellett költöznie apához. Apám jól tudta, hogy egy boszorkányba szeretett bele mivel anyám a kapcsolatuk elején felvilágosította őt, de nem zavarta ez a dolog. Az elején furcsa volt neki, hogy kedvese otthon mennyit varázsol, de egy idő után megszokta, és észrevette a dolog előnyeit is. Na de kanyarodjunk vissza szerény személyemhez. A gyermekkorom egyszerűen csodálatosan telt. Egyedüli gyerekként rengeteg figyelmet, törődést és szeretetet kaptam a szüleimtől akik boldog házasságban éltek. Nem is kívánhattam volna ennél többet. Amíg még kicsi voltam anyukám vigyázott rám otthon napközben, majd mikor apukám hazaért a munkából ő ment el a Szent Mungóba éjszakai műszakra dolgozni. 2 - 3 évesen nem annyira tűnt fel, hogy az egyik szülőm mindig hiányzik, elvégre csak örültem, hogy valaki mindig van velem. 4 évesen azonban mindez megváltozott. A szüleim beírattak egy óvodába, hogy játszhassak a velem egy idős gyerekekkel és megszokjam azt,hogy nem vagyok mindig velük. Mondanom sem kell, hogy az átállás nagyon nehezen ment. Az első pár napban hisztiztem, törtem, zúztam, nem beszéltem senkivel, de rá kellett jönnöm, hogy ezzel nem érek el semmit, így nyitni kezdtem a többiek felé. A homokozóban is oda adtam már a lapátomat másoknak ami nálam nagy megtiszteltetés volt, így sok barátom lett. Egy idő után imádtam oviba járni ami nagy megkönnyebbülést jelentett a szüleim számára. Hamar elrepültek ezek a jó kis évek és 7 éves koromba megint egy fordulat következett az életemben. Elérkezett az az idő, hogy magam mögött kellett hagynom az óvodát és a rengeteg barátomat, és el kellett kezdenem iskolába járni. Az első osztályt megelőző nyáron a szüleim sokat meséltek nekem az iskoláról amit találtak nekem. Elmondták, hogy a Szent Paul a legjobb magániskola egész Angliában. Ez egy szép kastély amit egy gyönyörű szép erdő határol, és a háta mögött van egy hatalmas park is. Nem örültem a váltásnak mivel ez egy bentlakásos iskola volt ami kocsival 3 órányira volt a házunktól. Egész nyáron a lelkemre beszéltek amíg végül rábólintottam erre az egészre. Mást úgy sem tehettem volna. Együtt elmentünk megvenni a tankönyveket és megvarrattuk az egyenruhát is. Nem is nézett ki olyan rosszul az egyenruha, sőt nekem valahogy tetszett. Egy sötétkék szoknyából, fehér ingből, egy sötétkék blézerből amire rá volt hímezve az iskola címere, és egy vörös nyakkendőből állt. Szeptember 1 - én a szüleim elvittek az iskolába és miután elbúcsúztunk otthagytak. A beilleszkedés itt is kicsit nehezen ment, mert nem csak az új társakat és tanárokat kellett megszoknom hanem azt is, hogy a szüleimet csak szünetekben láthattam. Az iskolában szigorú nevelést kaptam. Meg volt szabva, hogy hogyan beszéljünk, miket olvassunk, hogyan viselkedjünk. Egyszóval mindent belénk neveltek ahhoz, hogy úri társaságban ne kelljen szégyenkeznünk. Volt az iskolánkban egy nagyon kedves tanár akit William Evensnek hívtak. Ő volt a testnevelés és földrajz tanárunk. Ott lakott a szomszédunkban, és az iskolában meg otthon nyáron ő tanított engem vívni éveken keresztül. Imádtam. Persze nem rossz értelemben hanem ő volt a kedvenc tanárom, a vívás pedig a kedvenc sportom lett. 9 éves koromban nagyszerű hírt kaptam. Mikor haza mentem az iskolából a tavaszi szünetben észrevettem, hogy anyukám hasa gömbölyödik. Először azt hittem, hogy beteg és megijedtem nagyon is, de ekkor anyu elmosolyodott és az ölébe ültetett majd elmondta, hogy lesz egy kishúgom. Nagyon nagyon örültem neki, mert az utóbbi időben nagyon vágytam már egy testvérre. Együtt választottuk ki a húgomnak a Cassandra nevet és segítettem anyáéknak kifesteni a baba szobát is. Sajnos nem várhattam meg, hogy megszülessen mert vissza kellett mennem a suliba így a hátralévő időben türelmetlenül vártam, hogy haza mehessek és játszhassak a babával. Nagyon szeretem a kis Cassandrát és sokat voltam vele. gyakran találtak rám éjjel a szüleim amint a kishúgom gyerekágya mellett fekszem a földön mellettem pedig ott van a mesekönyv még mindig kinyitva. Örültek neki, hogy ilyen lelkes vagyok, és így többször rám hagyták a későbbiekben Cassandrát, hogy vigyázzak rá míg ők elmentek valahova rövidebb időre. Eltelt 1 év és ekkor köszöntött be egy újabb változás az életembe. 10 évesen. Emlékszem ez egy pénteki napon történt, amikor anyukámmal ketten voltunk otthon és éppen ebédet csináltuk. Nekem semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy krumplit pucoljak így leültem a krumplival szembe és reméltem, hogy a kés majd magától meghámozza a sok krumplit. Talán 10 perc telhetett el mikor a kés durván 3 centit megemelkedett az asztalról és beleesett az edénybe, amiben a krumplik voltak. Anyukám mindent látott és először nagyon megijedt majd eszébe jutott, hogy a varázsló vér úgy is tovább adható, ha csak az egyik szülőnek van varázsereje. Édesanyám ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy beavasson engem a varázsvilágba és a régi életének történetébe. Figyelmesen hallgattam amit mond, de először azt hittem, hogy ez csak egy vicc vagy anyu mesét mond. Később megtudtam,hogy mindez valóban igaz és anyu tényleg boszorkány. Megmutatta nekem a pálcáját és mikor hitetlenkedtem mutatott pár egyszerű varázslatot is. Lebegtetett vázát a levegőben, megmutatta nekem, hogy képes átváltozni hattyúvá. Ámultam és bámultam, hogy anyu miket tud, de azt mondta erről nem beszélhetek senkinek sem. Nem akarta, hogy az iskolában furcsán nézzenek rám. Ez a nyár hamar eltelt és vissza kellett mennem a suliba. Már hiányoltam a többieket, de valahogy sejtettem, hogy már nem sokáig lehetek velük. Ebben az évben is szorgalmasan tanultam, mivel a szüleim elvárták tőlem, hogy a legjobb képességeim szerint tanuljak. A bizonyítványom minden évben majdnem kitűnő lett egyedül a kémiával és a fizikával volt némi bajom. Azokból sosem tudtam 4 - nél jobb jegyet kapni. A szüleim megelégedtek ezzel a teljesítménnyel és megdicsértek. Nemsokára elérkezett a 11. születésnapom és nagyon izgatott voltam mert a szüleim egyfolytában azt hajtogatták, hogy valami nagy meglepetés fog engem érni még azon a napon. Nem mintha a hatalmas torta és a sok könyv amit kaptam nem lett volna számomra nagy meglepetés, de mégis a legnagyobb még váratott magára. Este mikor anyáékkal épp társasjátékoztunk egy barna valami berepült a konyhaablakon és egyenesen nekirepült a hűtőszekrényünknek. A húgom aki ekkor volt 2 éves tapsikolni és kacarászni kezdett én meg kíváncsian oda mentem a hűtőhöz és felszedtem a pórul járt baglyot a földről. Csórikám kicsit ütődött lett. letettem a konyhaasztalra és engedtem neki egy tálba vizet, anya meg egy másikba enni tett ki neki. Ekkor vettem észre a lábára erősített levelet ami az én nevemre szólt. Óvatosan levettem a lábáról amíg az ivott és izgatottan elolvastam. Ledöbbentem. Többször el kellett, hogy olvassam, amíg megértettem a tartalmát. Nem akartam otthagyni a régi sulimat, mégis kíváncsi voltam erre a varázsló iskolára ha már én is boszorkány vagyok. A levél érkezését követő pár napban a szobámban gubbasztottam és nem akartam elmenni abba a suliba. De miután alaposan végig gondoltam a dolgokat rájöttem, hogy izgalmas lesz varázsolni végre. A mama sosem adta oda a pálcáját mert azt mondta, hogy lesz majd sajátom amivel varázsolhatok. Eljött a nap, hogy felkerekedtünk és mind a négyen elmentünk az Abszol útra megvenni a szükséges dolgokat. Apa vállalta, hogy a húgommal együtt elmegy a könyveimért a Czikornyai és Patzába, én meg anyával elmentem először Madam Malkin Talárszabászatába majd miután ott elkészültek a talárjaim átmentünk Ollivander úr Pálcaszaküzletébe. Merlinre, hogy mennyi pálcát kellett kipróbálni. Végül megtaláltuk a nekem valót. Vagyis ő talált meg engem. Egy 11 és fél hüvelykes galagonya pálca, aminek a magja főnixtoll. Csodálatos pálca volt amit áhítattal vettem a kezembe. Lenyűgözött, hogy egy ilyen kis izé mire képes. Azonnal eszembe jutottak a varázslatok amiket anya mutatott nekem és ki akartam én is próbálni, de mielőtt megtehettem volna anya eltette a pálcát és ment a pulthoz kifizetni azt. Duzzogtam, hogy nem lehet nálam a pálcám, de anya kárpótlásból elvitt Florean Fortescue fagylaltszalonjába. Hogy én aznap mennyi fagyit ettem. Vissza se merek emlékezni mert utána eléggé rosszul voltam. Hamarosan apáék is megérkeztek oda és megbeszéltük, hogy még bemegyünk a Gringottsba, hogy anya nyisson nekem külön számlát. Apáék addig visszamentek a Foltozott Üstbe, hogy kivegyenek két szobát. Anya kezét fogva léptem be a varázslók bankjába, de annyira megijedtem egy megjelenő koboldtól, hogy anya háta mögé bújtam. Anya megnyugtatott, hogy a koboldok nem bántanak így megkínáltam az iménti lényt egy nyalókával. Elhúzta a szájját és ment a széfemet elintézni. Hála Merlinnek hamar végeztünk és mehettünk apáékhoz vissza a Foltozott Üstbe. Ott összepakoltuk a csomagjaimat másnapra, hogy ne késsem le a vonatot. Másnap persze egy csomó minden eszembe jutott amit még be kellett tenni a ládámba így sietnünk kellett a vonathoz. Majdnem lekéstem így gyorsan történt a búcsúzás és pár pillanat múlva már a vonaton találtam magam helyet keresve magamnak. A vonaton valamennyire megismerkedtem pár emberrel a folyosókon meg a kupémban. Mikor találtam végre egy kocsit amibe nem ültek sokan bekopogtam és benyitva megkérdeztem beülhetek e. Persze a válasz igen volt így leültem két másik elsős lánnyal szembe. Ez volt az első találkozásom Josephine ShieldHeartel, és Barbara Lilian Kennethel. Egész úton beszélgettünk és igyekeztem megkérni a két lányt, hogy meséljenek nekem a varázsvilágról, mert lényegesen kevesebbet tudtam mint ők. A szüleim meséltek, de nem annyit amennyit tudnom kellett volna. Sajnos hamar eltelt az utazás ideje és megérkeztünk a roxmortsi állomásra. Leszálltunk a vonatról és meghallottunk egy dörmögő hangot*
- Elsősök ide hozzám!
Na igen ez volt a mi későbbi jó barátunk, a félóriás Hagrid. A külseje pár pillanatig ijesztő volt ahogy lenézett ránk, de mikor megéreztem a barátságosságot a hangjában megnyugodtam.
Beültettek minket egy hatalmas csónakba és azzal mentünk a kastélyba. Párszor amikor a hajó ide - oda ringatózott a vízen majdnem beleestem a tóba, de szerencsére Josephin vagy Barbi mindig elkapott még időben. Hamarosan beértünk a kastélyba ahol egy idősebb boszorkány fogadott minket. Mint megtudtam McGalagony professzor volt az. Sorba állított minket és azt mondta, hogy amikor halljuk a nevünket menjünk be, üljünk le a kis székre, és a fejünkre teszik majd a süveget ami beoszt minket. Így is történt. Mikor meghallottam a nevemet izgatottan, hevesen dobogó szívvel mentem előre és ültem le a kis székre. A professzornő a fejemre tette a süveget ami egy ideig gondolkozott majd rákezdte.

„A bölcs öreg Hollóhátban
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.”
Házad hát a hollóhát kicsi lány

Mosolyogva keltem fel és indultam el a hollóhátasok asztalához ahol tapsolva és mosolyogva fogadtak a többiek.

Éveim a Roxfortban

Nos az eddigi éveim elég érdekesen teltek. Számtalan izgalmas és ijesztő dolog esemény történt a kastélyban. Csak, hogy pár példát említsek: A bölcsek köve amiről csak pár társamtól hallottam, a baziliszkusz gyilkolásai. Na igen ekkor a szüleim ki is akartak venni a suliból, de sikerült megnyugtatnom őket. Annál az esetnél is megijedtek mikor a szökött azkabani fegyenc Sirius Black valahogy bejutott az iskolába. Ez volt a második eset amikor a szüleim ismét csak a kivételemen gondolkoztak. Á és ott volt a trimágus tusa is. Az nagyon izgalmas volt. Nagyon drukkoltam Cedricnek és Harrynek is. A tusa utolsó estéjén kiderült, hogy Voldemort visszatért. Sokan nem hittek Harrynek, de én igen. Miért hazudott volna? Na de mindegy ennyire ne siessünk előre. Kezdem az első évekkel. Az első év nagyon érdekes volt mivel akkor kezdtem el ismerkedni a mágiával. A legtöbb tanárt nagyon kedveltem, egyedül egy tanár volt aki már akkor is ellenszenves volt nekem és aki nagyon igazságtalan volt. Ő volt Perselus Piton professzor. Érdekeltek az órák, de valahogy sosem tettem plusz erőfeszítést azért, hogy kitűnő legyek. Ebben az időben a mardekárosok eléggé rám szálltak és gúnyoltak csak mert muglik között nevelkedtem és keveset tudtam a varázslók világáról. Utáltam őket mert csúfoltak és lenéztek. Igyekeztem minél távolabb lenni tőlük, így ha nem a barátaimmal voltam akkor vagy a könyvtárban vagy az udvaron olvastam. Sose voltam az a nagy társasági ember, de azért azt sem bántam ha volt kivel beszélgetni. Elsőben igyekeztem kiépíteni a barátságaimat és az ismeretségeimet amennyire csak lehetett. A második évem hasonlóképpen telt, csak itt történt az a sok haláleset az iskolában a baziliszkusz támadása miatt. Rengetegen Harryt gyanúsították a dologgal mert ebben az időben derült ki, hogy ért a kígyók nyelvén. Nem mondom nem kis megdöbbenést váltott ki belőlem a hír, de akkor sem tudtam róla elképzelni, hogy képes lenne bántani bárkit is. Emiatt a mardekárosok nem csak amiatt szekáltak, hogy kevés tudású félvér vagyok hanem azért is mert védtem Harryt. Valahogy már kezdtem megszokni a dolgot, de azért még zavart. Szerencsére a szüleim nem vettek ki a suliból, így továbbra is a barátaimmal lehettem és tanulhattam. Na igen a harmadik évben is eseményekben gazdag évem volt. Fokozottak volt a biztonsági intézkedések a kastélyban. Dementorok voltak a kastélyon kívül így ebben az évben nem tudtunk kiszökni a többiekkel Roxmortsba. Mindenki pánikot, hogy mi lesz akkor ha Sirius Black bejut a kastélyba. Mi lett volna? A kevés tudásomnak köszönhetően nem féltem ettől a Blacktől amiért furcsán is néztek rám páran. Ekkor annyira szekáltak a mardekárosok, hogy megfogadtam, a nyáron többet fogok olvasni és mindent megtudok a világukról amit ők is tudnak. Ha kell többet is. Nyáron sokat voltam az Abszol úton, kérdezgettem anyától és több tucat könyvet olvastam el ami csak a varázslókról, a világukról és a történelmükről szólt. Lassan eltelt az a nyár is és már magabiztosabban tértem vissza az iskolába és hajtani kezdtem, hogy év végén kitűnő lehessek mindenből. Meg akartam mutatni a sok zöldfülű mardekárosnak, hogy vagyok olyan jó mint ők ha nem sokkal jobb. Hajtottam, küzdöttem és a magam szemében győzelmet arattam. Nem reagáltam arra, hogy szekáltak a mardekárosok, és a tanulmányi eredményem is kitűnő lett mindenből kivéve bájitaltanból mert abból csak jó voltam sajnos. Na nem baj. Boldogan mentem haza és a szüleim nagyon büszkék voltam rám. Azon a nyáron elmentünk Olaszországba nyaralni és rengeteg élménnyel gazdagodtam. Az ötödik év volt számomra a legeseménydúsabb. Egész jól indult az az év. Sokat lógtam Barbival és Josephinnek és a többi barátommal. Voltak kiszökések is Roxmortsba egészen addig amíg az a nyanya, vagyis Dolores Jane Umbridge meg nem jelent. Merlinre az a nő rém borzalmas volt. Több szabálya volt mint ahány lap a bájitaltan könyvemben. Folyamatosan azt hajtogatta, hogy Harry hazudik és Voldemort nem tért vissza, de sokan tudtuk, hogy ő nem mond igazat. Ráadásul tönkretette a kedvenc tantárgyamat az SVK - t. És mindennek tetejében tragédia történt a családomban. A szüleim éppen kocsival mentek a húgomért mikor balesetük lett és meghaltak. Összetörtem teljesen. Most amikor a legnagyobb szükségem lenne rájuk elhagytak örökre. Ráadásul aggódtam a húgomért aki mint kiderült a bácsikámhoz került, mert ő lett a hivatalos gyámunk. Életemben nem is láttam még azt az embert, sőt senkit anyám családjából, mert mikor anyát kitagadták a család megszakított vele minden kapcsolatot, erre tessék. Féltem nagyon. A bácsikám még aznap eljött az iskolába mikor tudatták velem a tragédiát és megnyugtatott teljesen, hogy a húgom jó helyen van nála. Andrew bácsi nagyon kedves volt és sokáig beszélgettünk. A húgomért már nem aggódtam, de korán sem voltam rendben. Beléptem abba a korba amikor az ember önmagát keresi és változásokon esik át. Velem is ez történt, de nem a legjobb értelemben. Volt egy felsős lány aki mindenkinek beszólt, visszahúzódott volt, a stílusa úgynevezett emos volt, dohányzott és még ki tudja. Sokan kerülték, de én ebben az időben sokat lógtam vele és mellette nagyon megváltoztam. A világos barna hajamat sötétre festettem, levágattam úgy, hogy takarta az egyik szememet. Sötét ruhákat kezdtem el hordani és egy az egyben olyan lettem mint az a lány. Ha valaki közeledett felém felvettem a süni pózt és szúrtam mielőtt ők szúrhattak volna. Visszahúzódott voltam és én is dohányoztam jó ideig. Inkább nem is részletezem, hogy milyen voltam mert így visszanézve nem vagyok rá túl büszke. Igaz akkor is jól tanultam, de amúgy nem voltam önmagam. Ebben az időben Josephine sokat próbálkozott a meggyőzésemmel, és végül sikerült is neki. Abbahagytam a dohányzást és nyitni kezdtem az emberek felé, visszavettem a süniből, de azért az még bennem van, és megint jöttek a színesebb ruhák és a nyitottság. Hát ez van velem most és ki tudja, hogy mit hoz még a jövő.

   jellem

Kedves, aranyos lány aki barátságos azokkal akik vele is azok és segít ahol tud. Barátai mellett mindig kiáll és megvédi a szeretteit bármi áron. Hihetetlenül fogékony az új dolgokra, tudásszomja kielégíthetetlen. Mindig egyre többet és többet akar. Van benne egy kis bizonyítási kényszer is. Meg akarja mutatni másoknak, hogy igen is sokat ér, és, hogy sok mindenre képes. Fontosnak tartja az elme pallérozását olvasás által. A megbocsátásra nem igazán képes. Ha valakinek bizalmat szavaz és az elárulja örök ellenséget szerzett magának. Kiáll az igaza mellett és képes szembeszállni bárkivel, de a felnőttekkel szemben tisztelettudó. Az illem szabályai szerint jár el mindig kivéve akkor ha az ellenkezőjére kényszeríti. Forrófejű is tud lenni, ha valaki felbosszantja akkor rosszabb esetben robbantgat, tör, zúz és párbajozik. Nem mondható balhés fajtának, de túl jó kislánynak sem, így néhány szabályszegése neki is volt már.

   apróságok

mindig ||
   - olvasás
   - Cassandra
   - vívás
   - kvidics
   - zenehallgatás
soha ||
   - Voldemort
   - nyalizás
   - bajkeverés
   - szemtelenség
   - alkohol

dementorok || Amikor megtudja, hogy a szülei meghaltak és azt hiszi, hogy a bácsikája rosszul bánik a húgával.
mumus || önmagát látja, ahogy elbukik mindenben, és mindenki kineveti.
titkok || Utálja, hogy keveset tud a varázsvilágról.
Retteg attól, hogy csalódást okoz bárkinek is.
Titkolja mindenki előtt, hogy szeret verseket írogatni.
rossz szokás || Mindig mindenhol olvas, ahol módja nyílik rá. Ha ideges csavargatja, vagy beletúr a hajába. Nehéz feldühíteni, de ha sikerül, akkor törni, zúzni is képes vagy robbantgatni.

   a család

apa || Robert Williams 39 éves ( elhunyt )
anya || Alexandra Collins 35 éves ( elhunyt )
testvérek || Cassandra Williams 8 éves
nagybácsi|| Andrew Collins 37 éves
családi állapot || egyedülálló
állatok || nincs

   külsőségek

magasság || 175 cm
tömeg || 55 kg
rassz || európai
szemszín || szürkés kék
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || mindig könyvet látni nála, szeme színe nem állapítható meg pontosan.
kinézet || Elektra első ránézésre sportos lány. Ha nem az egyenruhájában van, akkor farmerben, színes pólókban, ujjatlanokban. Imádja a sportcipőket, és nem annyira szereti a magas sarkú cipőket. Nem annyira lányos az öltözködése, de igényes. Nem szereti a túlzott festéket inkább csak a halványabb színeket, kedveli.
egészségi állapot || egészséges

   a tudás

varázslói ismeretek || Elektra az első három évben csak jó tanulónak volt mondható. A többi évben viszont a bájitaltant kivéve kitűnő volt mindenből. A bájitaltan számára kicsit nehezen megy ezért abban segítséget szokott kérni másoktól. Kedvenc tantárgya a mágiatörténet, az svk.
mugli képzettségek || 9 évet tanult zongorázni, vívni, hegedülni és táncolni, de szeret kosarazni is, amit 5 éve csinál.
pálca típusa || 11 és fél hüvelykes galagonya pálca, aminek a magja főnixtoll
különlegesség || jó érzéke van az oklumenciához, át tud változni pár percre egy fekete párduccá
patrónusa|| egy fehér párduc

   szerepjáték-példa

* Reggel felébredtem és elmentem zuhanyozni még nagyon álmosan. Felvettem az egyenruhámat és kiengedtem a hajam majd lementem a nagyterembe reggelizni. Ekkor még egyáltalán nem tudtam, hogy mi vár ma rám. Nagy álmosan főleg kávét ittam, hogy egy kicsit magamhoz térhessek és magamba erőltettem egy kis rántottát is. Reggeli után elmentem svk órára, ahol a vérfarkasokról tanultunk. Nagyon érdekelt a téma így nagyon oda figyeltem. Ezek után mentem dupla mágiatörténet órára, ami a másik kedvenc órám. A kobold felkelésekről tanultunk, de második órában egy alsós kislány benyitott a terembe és megkért, hogy menjek vele az igazgatóiba. Gyanútlanul vele mentem és ekkor kaptam meg azt a bizonyos levelet. A levelet, ami a szüleim halálhírét tartalmazta. Összeomlottam. Ott az igazgatóiban még nem látszott semmi az arcomon az igazgató szólni akart, de én csak elköszöntem és kimentem, de mikor felértem az üres hálókörletünkbe az ágyra borulva kitört belőlem a sírás. Dühös voltam mindenre és mindenkire, de legfőképpen elfogott a húgom iránti aggodalom. Elolvastam újra a levelet és kiderült, hogy Cassandra a bácsikámnál van. Félni kezdtem, mivel őt még életemben nem láttam, így könyörögni kezdtem a házvezető tanáromnak, hogy engedjen haza*
Könyörgöm professzor értse meg muszáj haza mennem. A húgom egy vadidegenhez került és még csak azt sem tudom, hogy milyen az új gyámunk.. - * erőlködtem a meggyőzésével miközben próbáltam a könnyeimet visszafogni*
- Kisasszony kérem maga értse meg, hogy nem engedhetem haza. Pláne nem egyedül. Higgye el a húga jó kezekben van. A minisztérium alaposan megnézi, hogy kire bízza a gyámságukat - *mondta megnyugtatónak szánt hanggal, de ezzel nem sikerült meggyőznie*
- De a húgom még kicsi és ismeretlennél van egy idegen helyen. Biztos nagyon fél és nem vagyok vele, hogy megnyugtassam. - *szipogtam mire a professzor elgondolkozott. *
- Csak annyit tehetek, hogy írok a bácsikájának, hogy ő jöjjön ide magához. Meg kell értenie, hogy diák felügyelet nélkül nem hagyhatja el az iskolát mert odakint rengeteg a veszély. Írok neki, hogy ha tud még ma este jöjjön el és nyugtassa meg önt - * mondta és mivel láttam, hogy képtelenség meggyőzni őt, hogy engedjen haza beletörődtem a dologba és csak vártam. Az órákra már képtelen voltam visszamenni mert a sírás és az aggodalom nem akart abbamaradni így az udvaron ültem egy fa alatt és vártam, hogy mikor érkezik meg a bácsikám. Este vacsora előtt ért be a kastélyba és kiirányították őt az udvarra hozzám. Egy magas barna hajú szakállas férfi jelent meg előttem aki barátságosan elmosolyodott és leült mellém a fűbe. *
- Szervusz Elektra. Andrew Collins vagyok, a te bácsikád. Megkaptam a levelet és siettem hozzád, hogy megnyugtassalak - *mondta és én meg hitetlenkedve kezdtem el figyelni rá.*
- A húgod jól van és jelen pillanatban az egyik szolgálóm vigyáz rá. Szomorú ugyan, hogy többet nem látja a szüleit, de boldog, hogy te még megmaradtál neki. Mindent megkap tőlem amit csak kér és nagyon figyelek rá. - *mondta én pedig kezdtem megnyugodni. Aki ilyen kedvesen beszél rossz ember nem lehet. Elmúlt minden félelmem és megnyugodtam. Megtudtam, hogy Andrew bácsi aurórként dolgozik és ő is elhitte Harrynek, hogy Voldemort visszatért. Ha lehet azt mondani ezzel még egy jó pontot szerzett nálam mivel nem sokan vannak akik hittek a nagyúr visszatérésében. Elmesélte nekem, hogy a szülei kitagadták anyukámat amiért varázstalan férfihoz ment hozzá, és, hogy ezért nem ismerkedtünk meg eddig. Kis idő múlva elköszöntem a bácsitól és szomorúan, de már nem aggódva mentem be vacsorázni a kastélyba. Nem nagyon beszélgetem senkivel csak ittam egy kis narancslét és ettem egy - két kanál rántott gombát majd inkább felsiettem a hálókörletbe és lefeküdtem. Aznap este nem aludtam semmit csak gondolkoztam, hogyan tovább....

   egyéb

nincs ^^