+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Sylvain Robinson
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Sylvain Robinson  (Megtekintve 2973 alkalommal)

Sylvain Robinson
Eltávozott karakter
*****

5. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2009. 07. 06. - 08:45:06 »
0

Sylvain Robinson


          alapok

jelszó || "A Reggeli Próféta úgyis világgá kürtölte"
teljes név || Sylvain Ian Robinson
becenév || Syl
nem || férfi
születési hely, idő || London, 1981.01.01
kor || 16
faj || ember
vér || arany
évfolyam || 5


          a múlt

Egy téli éjjelen történt, mint emez. Egy kisgyermek jött a világra, a szülei nagy boldogságára, fiúgyermek volt. A Sylvain nevet adták a neki. Az első néhány év gondtalanul és meglehetős idillben telt. A gyermek járni és beszélni is hamar megtanult, sőt még egy testvére is született. Ám amikor a boldogság a legnagyobb lett volna, akkor törtek rájuk… A szülőket és testvérét megölték, hogy senki se maradjon a vérvonalból. Ám elkövettek egy hibát, egy valakit életben hagytak, no nem azért mert megkönyörültek rajta, egyszerűen talán csak a sors kívánta így. Syl ugyanis játszani szokott lefekvés előtt az édesapjával. Ilyenkor el szokott bújni valahova s csak akkor volt hajlandó lefeküdni, ha ő megtalálta. Ám most nem találta meg, s csak pár óra múlva kezdte úgy érezni, hogy valami nincsen rendjén.
Amikor kijött a szekrényből még nem tudott semmiről, egyszerűen csak mosollyal az arcán elindult megkeresni a szüleit, hiszen most először ő nyert a játékban, s mivel már álmos volt úgy gondolta, szól az édesapjának.
Amikor a szülei szobája felé tartott furcsa hideg érzés kerítette hatalmába, nem, olyan, mint amikor a hideg szél ölel körbe, annál rosszabb, mint az a téli hideg, amely mélyre a csontokig hatol. A halál szaga volt ez, a könyörtelen és rideg halálé. Amikor a szobába lépett három alakot látott a földön feküdni, a szülei voltak és a testvére, sokszor hallott már erről, csak talán még nem fogta fel, de legbelül tudta, hogy halottak. A sokktól, ami ekkor elkapta olyasmit tett ami teljesen megváltoztatta az életét. Elment az ágyneműjéért és lefeküdt az élettelen testek mellé, s lassan álomba sírta magát.
Az aurorok, akik a helyszínre érkeztek, először azt hitték, hogy mind a négyen halottak. Akkor jöttek rá arra, hogy Syl él, mikor a gyermek a nagy zsivajra felébredt, felült, s a könnyeit törölgette a szeméből. Ez a helyzet, megdöbbentette azokat is akik már számtalan ilyen helyszínen voltak kint, hiszen nem szokványos, hogy egy gyerek ilyesmit csinál.
A reggeli próféta, másnap címlapon hozta az esetet, ám a nagyszülők, akikhez a gyereket helyezték, még csak a képeket sem engedték, hogy újra lássa. Nem volt nagyon ki elől titkolni azonban a dolgokat, hiszen Syl a szobájában ülve, s olykor rajzolgatva, olvasgatva töltötte az idejét.
A következő két évben hasonlóan teltek a napok, hiszen Syl még mindig hatása alatt volt az eseményeknek, s anyai nagyszülei bárhogy kérlelték, hogy menjen kicsit a friss levegőre, ő nem engedett.
Aztán egy este, furcsa érzés fogta el, olyan érzés, amit még sohasem észlelt, úgy érezte jobb, ha kinéz az ablakán. Ám odakint semmit sem látott, semmit csupán a nagy és rideg tájat, ami természetesen csak számára volt sivár és rideg. Kinyitott az ablakot, s ekkor tűntek fel a maszkos alakok, Syl érezte, hogy érte jönnek, kiállt az ablakba, s szembe nézett a négy idegennel. Akik az egyik pillanatban még a szem előtt voltak, majd egy szempillantás alatt tovatűntek, amikor Syl vissza akart fordulni, belépjen szobájába meglepő dolog történt, az alakok, akik az imént még odakint voltak, már a szobájába kerültek.
- Nos, itt az ideje, hogy ez a család bevégezze, te vagy kisbarátom az utolsó elem, akivel végeznünk kell, ne aggódj nem fog fájni. –
- Igaza van. Így is eleget fájt már, hát vessen véget neki most! – kiáltott Syl, s ez még a támadókat is meglepte. – Gyerünk! Ölj már meg!
Amikor a férfi felemelte pálcáját, hogy megtegye amire Syl kérte, egy hirtelen rántással valami lerántotta őt, s aztán eltűntek a messzeségbe.
- Megőrültél!? Mégis mit gondoltál? Nem kell a hőst játszanod! A szüleid meghaltak, hát nem kell, hogy utánuk menj te is. Ők sem akarták így. – Szólt a magas szőke férfi, akit először látott meg a magához térő Syl.
- Te, te kivagy? – dadogta kissé a gyermek.
- Lawrence, szolgálatodra. Apád rég és mélyen titkolt testvére vagyok. – Kezdte nevetve. – Tudom, valószínűleg rólam sosem meséltek. Meg tudom érteni őket, hiszen Lawrence a bolondos csak megrontott volna titeket. Pedig, ha jobban belegondolsz, nézd csak meg, mennyire hasonlítunk. – Hangos kissé ijesztő, őrült nevetésben tört ki a fickó. – Te is olyan vagy, mint én, csak ők ezt megpróbálták titkolni. Olyan nemes vagy akár csak én, hát nem megdöbbentő. No, gyere, megmutatom, hol fogsz aludni. Gyere csak, ne félj, holnaptó pedig megtanítalak élni, hogy újra vér töltse meg ereidet. –
Syl maga sem tudja miért, de bízott a fickóban, s követte őt. Lawrence pedig felkísérte a szobájába, a fiú lefeküdt aludni, majd a távozó fickó után felült az ágyban s a nagy ólmozott üveg ablakhoz ment, s azon az alant futó folyót figyelte, s közben azon gondolkozott, hogy vajh’ ez van e megírva neki.
Reggel, körülbelül tíz óra környékén, a szolgálók keltették Sylt. A reggeli után Lawrence-el sétálgattak s beszélgettek arról, hogy miféle érzések kavarognak most benne, s bármennyire is furcsa volt, a srác így könnyebbült meg egy kicsit.
A második megkönnyebbülést az jelentette számára, hogy Lawrence teljes értékű emberként kezelte, s megtanította, hogy miként tudja elviselni a helyzetet.
- Ne foglalkozz vele, légy közömbös, ha ez a téma merül fel, s akkor olyan mélyre űzheted, hogy csak olyan foszlányokban fog visszatérni, amelyeket egyenként tudsz feldolgozni. Légy olyannyira sztoikus, hogy azzal még másokat ne bánts, de éreztesd, hogy te ki vagy, ez majd megnyugtatja a lelked. Szerezz barátokat. –
Syl sokat olvasott, rendkívül sokat, s egy nap, amikor az ablakpárkányra állt ki, ahogyan néha máskor is szokott, s megbillent, majd leesett, a föld felett megállt, s lebegett. Lawrence ezt meglátva olyan örömben tört ki, amelyet talán az óta, nem látott tőle Syl. Ekkor tett neki ígéretet arra, hogy egy napon megtanítja arra, amit ő is az apja testvérétől tanult, s amellyel az életét mentette meg, arra hogy miként változzon át valamilyen állattá.
Nagybátyja sohasem tiltotta a mugli dolgoktól, bár sokszor mondta, hogy ezek haszontalan kacatok, s hogy sokkal jobb volna, ha inkább a varázs világ találmányait használná. No, persze voltak dolgok amiket Lawrencw is használt a mugli dolgok közül.
Egy nap aztán megjött a várva várt levél, Sylvain felvételt nyert a Roxfortba. Syl és Lawrence együtt mentek beszerezni az iskolába szükséges dolgokat. Amikor a pálcát választotta, az szinte rögtön megtalálta őt, tizennégy hüvelyk, mahagóni, sárkányszívizomhúr.
Az első út Roxfortba aztán előhozta Sylből azt az énjét, amely a társaságban jellemző volt rá, csendesen üldögélt, s csak olykor szólalt meg, csak aranyvérű társaival beszélgetett, ám nem gyűlölte a sár és egyéb vérű varázslókat sem, csupán ezekkel a srácokkal találta meg a közös hangot.
A beosztáskor többnyire ezekkel a srácokkal került azonos házba, oda, ahova Lawrence megjósolta. Pontosan oda. Ahogyan mondta, „én is oda jártam, s te hozzám hasonló vagy így biztosra veszem, hogy te is oda kerülsz”. A süveg azonban furcsa dolgokat mondott: „Agyafúrt vagy s ravasz azt már meg kell hagyni, s odabent vad sötétség tombol. Hova tegyelek? Vajon hova…”
 Mondhatni boldog volt, ám most fordult ez elő másodszor mióta a szülei meghaltak, furcsa volt ez az érzés.
Sokszor került összetűzésbe a többiekkel, hiszen a maga kis stílusa megvolt, ám kellő ravaszsággal és fortéllyal mindig felülkerekedett. Az iskolában is többnyire azokkal a srácokkal bandázott, akikkel a vonaton futott össze. Jó fejnek tartotta őket, s ők is elfogadták olyannak amilyen. Más nézeteik voltak kissé a helyzetről, ami kezdett kialakulni, de a dolgok, amik vele történtek, arra hajtották Sylvaint, hogy talán nem is rossz ha Voldemort visszatér, bár tudta, hogy valószínűleg halálfalók ölték meg a szüleit, s éppen ezért uralkodott benne ekkora ambivalencia. Voltak félvér és sárvérű ismerősei és barátai is, de többnyire ezekkel a srácokkal lógott s közülük, mind azt mondták, hogy jobb lenne, ha visszajönne, persze ezt ők is csak a szüleiktől hallották.
Amikor Lawrencenek mesélt ezt ő hallgatásra intette Sylt, s azt monda:
- Te soha se kételkedj abban, amit hiszel, nem vagy te egy meghunyászkodó gyerek, de magad sem hiszed, hogy jobb, ha visszatér, úgy érezheted, hogy valami jobb lenne, s lehet ez igaz is, de amin ő változtatna az nem feltétlenül jó, apád is kételkedett ezért kellett meghalnia. Igen, ha arra gondolsz, hogy halálfaló volt, akkor az igazság kapuit döngeted, ezért motoszkálnak benned ezek az érzések. Ezért kerültél oda hova, s ezért vagy az aki. Ezt soha se szégyelld. –
Syl nem volt egy félénk gyerek, de ha kellett, akkor mindig tudta, hogy a segítség mellette van, hiszen a társai a segítségére siettek, ahogyan ők mondták a vér kötelez. Örült, hogy ez a dolog összeköti a többiekkel, s éppen ezért átvett dolgokat, a srácoktól, de nem mindent. Tudta, hogy amiről beszéltek, hogy ha kell embert is tudnának ölni, azok tőle sem állnának távol, hiszen már ő is rájött erre, s tudta jól, hogy ezt is az emlékeinek és a génjeinek köszönheti.
Az iskolában jól mentek a dolgai, voltak tantárgyak, amelyeket élvezett s jó jegyeket szerzett belőle, mint a bájitaltan vagy a Sötét varázslatok kivédése, de voltak, amelyeket kifejezetten utált, mint a gyógynövénytan, bár ott a tanárral is voltak gondjai, hiszen rendszeresen összetűzésbe keveredtek.  Nem volt a legszorgalmasabb diák, de ami érdekelte azt hamar megtanulta, s nyomban ment is a barátaihoz. Mint, már mondottam voltak sárvérű és félvérű barátai is, de ezt azért nem verte olyan nagydobra, hiszen nem akarta, hogy az aranyvérű társai emiatt kiközösítsék. Amikor a Sötét Varázslatok Kivédését átvette Piton még jobban odafigyelt az órákra, hiszen úgy gondolta, hogy tőle tud majd igazán sokat tanulni. Tisztelte Pitont, jó tanárnak tartotta, az ő óráin figyelt a legjobban.
Harmadikas volt, amikor a nagybátyja azt mondta neki, hogy eljött az idő, hogy megtanulja, azt, amit megígért neki, még anno. Lawrene egy oroszlán alakját volt képes felvenni, ami ahogyan mondta meglehetősen hosszú folyamat volt, míg megtanulta. Azt mondta, hogy kellő kitartással, neki is sikerülhet. Jó két év kellett, míg teljesen át tudott alakulni, s majd minden szabadidejét a gyakorlással töltötte, folyamatosan fejlődött és már nagyon jól haladt. Ezért ismét hatalmas boldogság töltötte el, s úgy érezte, hogy most tudott túllépni, a szülei halálán.
Nem dicsekedett képességével, de maikor lebukott, hogy ezt ő tudja, akkor elégedettség töltötte el, s úgy érezte, hogy most még jobba becsülik, aki pedig emiatt esetleg leszólta annak ellátták a baját. A társi is büszkék voltak rá, de egyúttal irigyek is, persze jól tudta Syl, hogy ő is hasonlóan irigy lenne, de hát ez a természete, különben nem lennének barátok.







          jellem

Néha kissé búskomor, de a barátai körében vidám. Ravasz és agyafúrt, a célja érdekében képes másokat fúrni néha, de ez ritkábban fordul elő, ám ha erre van szükség a cél szentesíti az eszközt alapon működik. Sokszor fennhéjázó. Nem szereti a meghunyászkodó és vak/túlbuzgó embereket. Van hogy kérkedik származásával, s sokszor jólesik neki ha társai emiatt tisztelik.

          apróságok

mindig || sötét varázslatok kivédése, lányok, barátok, sötét varázslatok tanulmányozása, szórakozás
soha || Vak/túlbuzgóság, meghunyászkodás, Bimba + gyógynövénytan, félénkség,
dementorok || Csak a szokásos érzés
mumus || A halott szülei
titkok ||
Vannak sár/félvér barátai.
Apja halálfaló volt.
Úgy érzi, hogy ha arra kerülne sor meg tudna ölni valakit.
rossz szokás
Fennhéjázó és kérkedő néha.

          a család

apa || Philiph Robinson, 37 év, aranyvér, elhunyt
anya || Sarah Robinson, 35 év, aranyvér, elhunyt
testvérek || Christopher Robinson, 4 év, aranyvér, elhunyt
családi állapot || egyedülálló
állatok || Joffrey, macskabagoly  


          külsőségek

magasság || 180 cm
tömeg || 78 kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || Szőke
különleges ismertetőjel || Határozott megjelenés Mosolyog
kinézet || Magas, jó kiállású srác. A haja szőke, általában zselézett, a szemi halványkékek, néha felettébb ijesztőek. A ruházata nem a legutolsó divat szerinti, de többnyire elegáns, tükrözi a származását.
egészségi állapot || egészséges, mint a makk


          a tudás

varázslói ismeretek || ötödéves, tehetséges SKV-ból és bájitaltanból. Nem szereti viszont a gyógynövénytant , inkarnálódott patrónus: róka
mugli képzettségek ||
pálca típusa || tizennégy hüvelyk, mahagóni, sárkányszívizomhúr
különlegesség || Animágia, még tanulja. Nagybátyjától aki gyakorlott ezen a téren.


          szerepjáték-példa

A lépcsőn léptek zaja hallatszik, s bár Lawrence sejti, hogy ki érkezik, azért még kivár, mindaddig, amíg belép hozzá. Az ódon tölgyfaajtón tompa koppanások jelzik, hogy az illető megérkezett, s bebocsátást kér. Lawrence egy hangos igennel válaszol, s ezt követően szinte rögvest ki is tárul az ajtó, s azon egy jól ismert arc lép be.
Sylvain az, Lawrence unokaöccse. Bár meglepő lehet, de így a téli szünetben is ritkán látják egymást, hiszen a hatalmas házban csak ritkán viszi őket a másik felé az utuk. Syl ugyanis vagy lányok társaságát élvezi vagy a barátaival ütik el az időt a kertben.
Lawrence pedig, a saját munkáival van elfoglalva, amelyekbe senkit sem kíván beavatni, s éppen ezért, inkább egyedül dolgozik.
- Mit szeretnél Syl? - szólal meg végül Lawrence, egy nagy mosollyal az arcán, ám ekkor is csak egy pillanatra néz fel a srácra, s máris folytatja az olvasgatást.
- Tudod, sokszor elgondolkozok azon, hogy, vajon miért él bennem az, az érzés, hogy talán jobb lenne ha visszatérne Voldemort, sokszor úgy gondolom, hogy amit hozna az jó és szolgálná a mi érdekeinket is. Ám van amikor pedig úgy érzem, hogy még sem mindenben van igaza. Olyan ellentétesek ezek a dolgok, de a barátaim szerint jó ha visszajön. Nem tudom én merre tegyem az álláspontomat. - válaszolt végül az unokaöcs, s amikor végzett mondandójával Lawrence összezárta a könyvet, majd leült az íróasztala szélére, s egy nagy sóhajtás után szólt a fiúhoz.
- Most jól figyelj rám Syl. Azt hiszem most jött el az ideje, hogy elmondjam neked mindazt amit már talán korábban is el kellett volna mondanom.
Te soha se kételkedj abban, amit hiszel, nem vagy te egy meghunyászkodó gyerek, de magad sem hiszed, hogy jobb, ha visszatér, úgy érezheted, hogy valami jobb lenne, s lehet ez igaz is, de amin ő változtatna az nem feltétlenül jó, apád is kételkedett ezért kellett meghalnia. Igen, ha arra gondolsz, hogy halálfaló volt, akkor az igazság kapuit döngeted, ezért motoszkálnak benned ezek az érzések. Ezért kerültél oda hova, s ezért vagy az aki. Ezt soha se szégyelld. –
Ekkor Lawrence ismét felvette a könyvet, majd kinyitott, s hátat fordítva tovább olvasgatta, ez jelezte Syl számára, hogy most mehet. A fiú szemeiben ismét nyugalom és tisztaság uralkodik, Law helyre tette a dolgokat a fejében

          egyéb

Ebből a képből lehetne csinálni nekem egy szabványt: http://farm3.static.flickr.com/2029/2308115868_c872bdecb6.jpg
Köszönöm előre is!
Naplózva

Susan S. Scott
Eltávozott karakter.
*****


Ötödéves, Prefi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2009. 07. 06. - 09:54:35 »
0

Hello, nos az előtöridet egyelőre nem fogadom el.

Az első, hogy ez a bunyózunk az aranyvérűekkel és stb dolog...szóval nem hiszem, hogy csak úgy megúsztátok volna, hogy pl egy Malfoy félét elagyabugyáltok, és azt hiszem erre nem is nagyon lehetett lehetőségetek. Ami a varázslást illeti, okés, hogy megjelennek a képességeitek, de attól még az iskola területén kívül, 17éves korotok előtt nem varázsolhattok!
Iskolai évek... Lehetne kicsit bővebb
Jellem, sztem nézd egy kicsit át...azt írod, h nem szereti az alamusziságot, de azért ő tőrbecsalja a másikat, meg alattomos... nono..
Hiányzik a kinézet és a különleges ismertető jel.
Szjp, kicsit bővítsd ki.
Naplózva

Sylvain Robinson
Eltávozott karakter
*****

5. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2009. 07. 06. - 10:16:28 »
0

Javítgattam benne, remélem így már jó, azonban ha van még valami akkor szólj és azt is javítom.
Naplózva

Susan S. Scott
Eltávozott karakter.
*****


Ötödéves, Prefi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2009. 07. 06. - 10:29:01 »
0



Idézet
Az első, hogy ez a bunyózunk az aranyvérűekkel és stb dolog...szóval nem hiszem, hogy csak úgy megúsztátok volna, hogy pl egy Malfoy félét elagyabugyáltok, és azt hiszem erre nem is nagyon lehetett lehetőségetek. Ami a varázslást illeti, okés, hogy megjelennek a képességeitek, de attól még az iskola területén kívül, 17éves korotok előtt nem varázsolhattok!
Jellem, sztem nézd egy kicsit át...azt írod, h nem szereti az alamusziságot, de azért ő tőrbecsalja a másikat, meg alattomos... nono..

Öööö, ezekben nem láttam változást...
Naplózva

Sylvain Robinson
Eltávozott karakter
*****

5. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2009. 07. 06. - 10:37:30 »
0

Most tényleg javítva minden. A bunyózós rész az előbb csak kicsit hátrébb volt javítva, de most előrébb is módosítottam.
Naplózva

Susan S. Scott
Eltávozott karakter.
*****


Ötödéves, Prefi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2009. 07. 06. - 10:46:19 »
0

Még a jellemet nézd csak meg...
Naplózva

Sylvain Robinson
Eltávozott karakter
*****

5. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2009. 07. 06. - 11:03:41 »
0

Idézet
Nem szereti a tunyaságot és a félénkséget, azon a véleményen van, hogy "egy jó szóval és egy ököllel, többre lehet jutni, mint pusztán egy jó szóval". Persze higgadtságát, csak akkor veszíti el ha más kezdeményez, de olyankor nem néz se becsületet, se tisztességet.
Naplózva

Susan S. Scott
Eltávozott karakter.
*****


Ötödéves, Prefi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2009. 07. 06. - 18:50:49 »
0

Elfogadom, házad a




Hö?Hö?Hö??




Azért az avatart ne felejtsd el! :D

Módosítás alatt...
Naplózva

Sylvain Robinson
Eltávozott karakter
*****

5. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2009. 07. 09. - 13:51:40 »
0

Módosítottam Mosolyog Köszönöm a lehetőséget. Mosolyog
Naplózva

Susan S. Scott
Eltávozott karakter.
*****


Ötödéves, Prefi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2009. 07. 09. - 16:22:42 »
0

Nagyon szép lett az előtörid, csupán két apróságra szeretnélek megkérni. Az egyik, hogy az animágia...szóval egy haramd éves gyereknek túl nagy falat. Jamesnek és Siriusnak sem volt gyereljáték, szóval ehhez még fiatal a karaktered*tudom, h ötöd éves, de még nem tudhataj, ja és be kell jegyeztetned is!! *.
A patrónus... háááát... najó, elfogadom. A másik dolog, h kérlek nézd át újra az előtörit, mert találtam benne pár apró hibát. Kérlek javítsd... Ellenőrizni fogom!!! :D

Ettől eltekintve az előtörténetet ELFOGADOM,
házad a


MARDEKÁR
Naplózva

Sylvain Robinson
Eltávozott karakter
*****

5. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2009. 07. 09. - 16:25:24 »
0

Oké javítani fogom amint haza értem. Akkor viszont lehet úgy tekinteni, hogy már egy jó ideje tanulja ugye? Mert akkor úgy módosítom, hogy még nem megy neki úgy de jó úton halad Mosolyog
Naplózva

Susan S. Scott
Eltávozott karakter.
*****


Ötödéves, Prefi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2009. 07. 09. - 16:32:02 »
0

Rendben. Igen,írhatod úgy, hogy tanulja, de... azért hetedév előtt ne legyen animágus :D

Ja, és am nincs mit :D
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 12. 18. - 07:51:11
Az oldal 0.127 másodperc alatt készült el 39 lekéréssel.