Lorinda Reinhart

LORINDA REINHART

alapok

jelszó || "Napfény, pitypang, kenderspárga, legyen ez a patkány sárga!"
teljes név || Lorinda Reinhart
becenév || Lora, Lori, Linda
nem || nő
születési hely, idő || 1981. 05. 14., Bedford, Anglia
kor || 15
faj || ember
vér || fél
évfolyam || 5.

a múlt

A kezdetek mindig nehézkesek. Én is így vagyok most a bemutatkozással. Nem tudom hogy veselkedjek neki. Meg amúgy se ment ez túl jól soha. Talán az introverzióm miatt. Nem szeretem ha mesélnem kell magamról. Kínos emlékeket elevenít fel a számomra. Például az első napot az új iskolában amikor Borehamwood-ba költöztem a nagynénémhez. Az elég közönséges külsővel megáldott fiatal és dilettáns helyettes tanárnő, aki aznap épp az osztályért felelt, felszólított, hogy mutatkozzam be. Gondolhatod, hogy rámszegeződött menten minden tekintet és mennyire zavarba jöttem. El is vörösödhettem a többiek arcán megjelenő kis gunyoros fintorokból ítélve. Bár ha pár szót ki bírtam volna nyögni, nem is lett volna olyan súlyos égés. Ehelyett egy hang nem jött ki a torkomon és ha a tanárnő nem könyörül meg rajtam és veti közbe a kérdését, amely azt firtatta honnan érkeztem akkor még ki tudja meddig állok ott mélán. Igen, nálam midig ilyen mesésre sikeredik az első benyomás. Ez még azért nem lett volna elég kiváltó ok, hogy kiközösítsenek, arról inkább én gondoskodtam. Nem arról van szó, nem keveredtem összetűzésekbe, nem voltak a többieknek ellenérzéseik, de valamiért mégis ódzkodtak a közelembe jönni. Mert magamba fordultam, mert ahelyett, hogy megpróbáltam volna újakra lelni a régi barátaim után sóvárogtam. A mai napig jellemző rám, hogy a múltnak élek. Csak mostmár azért túljutottam néhány holtponton. De akkortájt nagyon nem voltam lelkileg a toppon. Először is, nem mondtam el miért kerültem tízévesen váratlanul a nagynéném gondjaiba. Anya mindig nagyon elves és erkölcsös nő volt. Legalábbis igyekezett magát annak feltűntetni. Még én is elhittem. És mint egyetlen lánya, mindennél fontosabb voltam a számára. Egy nap a szerelem azonban teljesen megvakította egy korábbi, hasonló kapcsolat ellenére is amivel már egyszer megleckéztette az élet és amelynek én vagyok a gyümölcse. Ha erről beszélek, mindig összeszorul a gyomrom és nem tölti be más a tudatomat, csak ez a leírhatatlan érzés, amelytől megerőltetővé válik minden légvételem és ólmos ernyedtség nehezül a tagjaimra. A szemembe is könnyek szöknek és patakokban törnének elő ha nem dacolnék velük minden lelki erőmet bevetve. Két olyan érzület kavarog bennem, amely szöges ellentéte egymásnak. Gyűlölet és szeretet. Az a soha nem szűnő szeretetem, amelyet édesanyám iránt érzek és az a düh is egyaránt. Soha nem tudok neki megbocsátani. Azt kívánom bárcsak ne lenne az anyám, de azt is, hogy bárcsak itt lenne és átölelne. Hátrasimítaná a makacs fürtjeimet, amit mindig rühelltem ha csinál, s most mégis bármit adnék cserébe, és azt mondaná, hogy szeret és soha nem megy el többé. De tudom, hogy képtelen álmokat dédelgetek amikor erre gondolok, mert úgysem látom többé. Persze nem szenvedek hiányt Janelle-lel egy fedél alatt sem semmiből. Sőt, Janelle-ből biztos, hogy különb anya válna. Csupán a személye nem pótolhatja anyuét soha. Illetve nem léphet a helyébe s veheti fel a szerepét. Örökké anyu húga marad, akihez együtt is gyakorta mentünk annakelőtte látogatóba. A rusztikus arculatú lakásba amelyet örökké levedulaillat lengett be. Az utcán gomolygó szmog sosem ömlött be a nyitott erkélyajtón át. Ahogy a zajok sem. A lakás tiszta volt mint a patyolat, üde illatú és csendes. Mintha valami burok körülötte megszűrte volna a város mocskát. Eleinte ezt sem értettem. Ahogy azokat a különös témákat sem, amiről anyu és Janelle között a látogatásaink alkalmával a diskurzus mindig folyt.
A kíváncsiságom egyre fokozódott, amikor Janelle nénihez mentünk az engem mindig lázba tudott hozni. Hamarosan és sajnos azonban kioltatott a tudásszomjam. Többször is megesett, hogy Janelle-re bízott anyu amíg ő elintézett valamit. Persze azt sosem kötötte az orromra akkor sem, hogy milyen teendője van. Olyan titokzatos volt. És Janelle néni is. De mint mondtam, hamarosan minden világossá vált. Nem sokkal a tizedik születésnapomat követően. Janelle cudarul viselkedett anyuval mielőtt elment. Nem értettem miért. A szokásos kávéceremónia is elmaradt, még csak le sem ültek. Aztán miután anya elment, Janelle erőt vett magán és beavatott a titkukba. Elmondott mindent az ő kettős életükről. Az összefonódást a Mágiaügyi Minisztérium és közte. Hogy bizony nem a véletlen műve, hogy ő egy nemzetközi hírszolgálati vállalatnak dolgozik, és feladatköre jobbára a varázsvilág lelepleződésének a megakadályozásában való közbenjárás. Magyarán minden olyan a muglik által megneszelt vagy akár koholt hír felszínre kerülésének a meggátolása, ami varázslók, mágikus, természetfeletti dolgok létezését állítja. Az ő tiszte ezenfelül, hogy az ilyesfajta varázsvilág felfedezésének bizonyítására irányuló törekvéseket elbagatellizálja, pellengérre állítsa. S ezeket meg nem történtté vagy azzal egyenértékűvé tegyen. Rengeteg nyomelkendőzés, felejtőbűbáj és egyéb piszkos munkák. Temérdek jelentés közlése a minisztériumnak.
Janelle rengeteget mesélt a mágustársadalomról mielőtt ténylegesen az én jövőmről esett volna szó. Attól tartott, hogy enélkül nem fogom megérteni, hogy az agyam már ráállt a mugli életmódra s már nem fogok tudni egy ilyen mérvű változást abszolválni. Velős beszélgetés keretei között szereztem tudomást a mivoltomról, amely inkább egy dialógushoz volt hasonlatos, mert én csak némán ittam Janelle áradó szavait. Ő is tudta, hogy erre nem elég ha majd alszom egyet vagy kettőt. De biztosra vette, hogyha majd lényegileg belecsöppenek ebbe a világba, sebtében eloszlik az akkor rámzúduló teher, választ kapok a fejemben sorjázó kérdésekre, felbátorodom és sokkal könnyebb lesz. Bár mégsem ez volt a legfontosabb kérdés ami engem akkor foglalkoztatott. Fel sem fogtam akkor első ízben. A gondolataim anya körül forogtak. Hová és kiváltképpen miért ment el? Miattam? És ez esetben hogyan tegyen jóvá, hogy visszajöjjön? Teljes önkívületben voltam. Janelle hangja kezdett eltompulni végül kiszorulni a tudatomból. Lassan, fokról-fokra távolodott attól a ponttól ahol még épp hallani véltem volna mondandója foszlányait. Körülbelül ilyen ütemben tudatosult bennem az is, hogy az arcomon legördülő langyos cseppek könnyek voltak, melyek egyik pillanatról a másikra záporozni kezdtek. Kétségbe estem és már nem is amolyan katatónikus látványt nyújthattam hanem egyszerre zaklatottan felocsúdtam, s már-már hisztérikus bőgésben törtem ki.
10 éves voltam. Hogyan lehetett volna nekem beagadolni, hogy anyámat sikerült valami dúsgazdag mugli jampinak tengerentúli luxusútra csábítania. Méltatlanul, abszurd módon hangzik. Édesanyám fittyet hányt már arra, hogy ő mire hivatott. Ha valaki, akkor ő az a mágus akire méltán illik a véráruló jelző. Sutba vágta a mágiahasználat magasztosságát tisztelő hagyományokat, amelyeket a család generációk óta őrzött. Mondhatni lezüllött és nem egyszer ütközött törvénybe a mugli világban történő mágiagyakorlást illetően. Janelle szerint a nagyszüleim ezt könyörtelenül megtorolták volna. A vegyülés a muglikkal a mágus elkorcsosodással volt az ő nézetük szerint egyenesen arányos, a tiszta vér bemocskolása gyalázatos, megbocsátást nem érdemlő véteknek minősült volna a szemükben, amiért a legcsekélyebb retorzió amire Marla számíthatott volna a részükről, hogy a családhoz való tartozás kiváltságától fosztják meg. Igaz, ez rám is érvényesült volna, mert én is csak egy törvénytelen lánya vagyok és mugli apám véréből is csörgedezik valami az ereimben.
Az egyetlen dolog ami abban a hátralevő egy évben tehát tartotta bennem a lelket az az évkezdés volt a Roxfortban. A levél, maley közölte, hogy felvételt nyertem, természetesen nem érkezett meglepetésként. Addigra Janelle minden tudományágról mesélt amelynek rejtelmei vártak rám a Roxfortban. Édeskevés, de kezdetnek egész jó alapokat azidő alatt le is fektetett a fejemben. Nem egy ártalmatlan, jobbára a háztartásban alkalmazható praktikára meg is tanított. Az a rövidke idő ami azóta eltelt, noha nem gyógyította be a sebeket, nem, azok nagyon könnyen felszakadhatnak és időnként ez meg is történik, de a fájdalmat enyhítette és időlegesen elfeledtette. Janelle-lel nagyon szorosra fűződött a kapcsolatunk. Miután egyedül ő maradt nekem, valahogy ösztönszerűleg is ragaszkodtam hozzá, még ha valamin komolyabban összekaptunk, akkor is, egyik napról a másikra, mintha mi sem történt volna, lágyultunk meg mindketten. Pedig ő is és én is karakán, haragtartó emberek vagyunk és nehezen vesszük tudomásul ha nincs igazunk.
Az ötödik évemnek nézek elébe a Roxfortban. A múltat még mindig nem zártam le magamban és nem szűnnek az abból fakadó hullámvölgyeim sem, de már tökéletesen palástolom mindezt. Szeretnék már célokat kitűzni és értelmet adni ennek a bolyongásnak ezen a földön, de ez a nap még mindig nem köszöntött be. Nem tudom mit tartogat a holnap, amíg nem tudom hova vezet az utam..

jellem

Nagyon frusztrálja a tudat, hogy hiába illannak tova immár évek, még mindig nem találta meg azt a dolgot, amire feltehetné az életét. Spontán hoz döntéseket, nincsenek kifejezett elvei, könnyen befolyásolható és elterelhető totál más irányba mint amibe eleddig tartott. Bármelyik percben fordulhat a kocka és vehet az élete száznyolcvan fokos fordulatot. Talán fellelhető ebben némi ellentmondás, de ennek ellenére nagyon öntörvényű, és ha valamit viszont elhatározott akkor attól nem tágít semmilyen behatásra. Egyedül ha valamilyen tét kerül a képbe, amiből neki haszna származhat vagy a saját javára tudná fordítani, akkor hajlandó csupán megállni gondolkodni és mérlegelni, semmint csak a célt tartani a szeme előtt.
Nagyon harsány. Szereti feszegetni s ezáltal tágítani a határait. Ezért lehet, hogy nem nagyon találja őket. :-] Vitában nem szeret alulmaradni. Ha önmagának már belátta, hogy nincs igaza, ezt a csatát biza nem könyvelheti el magának, akkor is mindent megtesz, hogy ezt ne kelljen elismernie.
Retteg a magánytól és az unalomtól. Ez talán abból fakad, hogy voltaképpen nagyon egyedül van, így ha társaságot tud maga körül, az némileg elfedi ezt a tényt.
Alapvetően kedves lány, bár hangulatingadozási vannak. És a mélygödörbenhempergős világfájdalom sajna gyakoribb nála mint a kicsattanó jókedv.

apróságok

mindig ||

röhögés, de olyan szinten amikor összecsuklik bele mert nem engedelmeskedik az arcizmain kívül más az agyának
csíkos térdzoknik
piercingek^
együttiszogatni. legyen az alkás pia valami kis füstös lebujban a haverokkal vagy éjjel parkokban egy padon. Vagy akár egy bögre forró habos kávé, fahéjjal meghintve, kettesben egy puccos belvárosi kávézóban vagy otthon. Bár az elsőt jobban preferálja, jelentősen hevesebb közben az endorfintermelés
vetélkedni. Bármiben. Az élet bármely területén.

soha ||

hűtlenség
kötelezettségek
koránkelés
egyedüllét
ha letorkolják

dementorok || A résnyire még nyitva álló ajtón édeasnyját látja távolodni, s hiába próbál megindulni felé, lábai nem viszik előrébb, hiába próbálna torka szakadtából üvölteni, arra is képtelen, egyedül azt látja, ahogy csukódik az ajtó.
mumus || A nem létező ikertestvére, aki külsőre kiköpött mása.
titkok || Mini kleptomániája van.
rossz szokás || Nyalóka, rágó nélkül sehova. Mentolos cigi, jegeskávé lételem. Halkan beszél. Olykor nem tudod eldönteni, hogy most magában fortyog vagy hozzád intézi a szavait. A pofavágás nagy bajnoka. Az elemiben legalábbis annak titulálták a tanárok. Úgy tudja méricskélni az embereket rendszerint rágólufipattogtatás kíséretében, hogy attól nem akad olyan aki még ne jött volna zavarba és fogta volna hirtelen sietősre. Notórius késő.

a család

apa || Foster Cookson; 43; mugli
anya || Marla Susan Reinhart; 36; boszorkány
testvérek || -
családi állapot || egyedülálló, nagynénje Janelle neveli, ő 34 éves és boszorkány
állatok || egy perzsa macska, Blanches, a neve természetesen a szőre színére utal

külsőségek

magasság || 172 cm
tömeg || 52 kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || gesztenyebarna
különleges ismertetőjel || -
kinézet || Hátöhm.. tud öltözködni. Az alakja nagyjából minden ruhaféleséghez ideális. Vannak viszont olyan viseletek amik annyira elütnek a személyiségétől, hogy egyszerűen rosszul érzi bennük magát. Herótja van az uniformistól is, neki az önkifejezés egyik formája a ruha amit magára ölt. Rengeteg ékszert és kiegészítőt hord. Különösen fekszik neki a lila-fekete színkombináció. Szintén ismertetőjegyei a szegecsekkel kivert széles övek, a csíkos térdzoknik és magasszárú színes tornacsukák. Az acélbetkós bakik is részét képezik páratlan ruhatárának. Napersze nem billeg reggelente a tükör előtt órák hosszat, vagyis nem kerül ez a külső neki túl sok fáradozásába. Szimplán csak érzéke van hozzá. Sminket csak egyetlen helyre visz fel az arcán mégpedig a szemére.
egészségi állapot || Alacsony vérnyomás, hiánybetegségek, bőrnyavalyák meg hajproblémák előjönnek néha nála. Az időjárásváltozásra se reagál túl jól. Tegyük hozzá nem sokat áldoz az egészségtudatos életmód oltárán. Olykor migrénes fejfájások gyötrik ami viszont elég aggasztó. Mentális problémákkal azért nem küzd. A testképek megítélésével van némi gondja, képes kávén meg nyerssalátán tengődni amikor már kitüremkedik az össze bordája, de evési zavarba még nem csapott át soha a dolog, mert nem valami kitartó és nem szokta két hétnél tovább bírni.

a tudás

varázslói ismeretek || Megyeget neki a tanulás, ki van békülve minden tárggyal, csak épp semmi nem érdekli ezek közül, így egyikből sem kiugró. Az egyetlen hajtóerő, hogy kinyissa a könyvet az a kötelességtudat, meg így kevésbé rögös az út, mintha elbliccelné a tanulást, nem mellesleg jobban ott lenne rajta a tanárok szeme is. A bájitaltant még kedveli is. Valamiért mindig azoknak a dolgoknak az elsajátítására érez késztetést, amikre majd még csak később kerül sor. Janelle-t is addig fűzte, puhította, mígnem idén nyáron sikerült kieszközölnie, hogy elkezdje legilimenciára és okklumenciára okítani.
mugli képzettségek || Informatika. Ragadt rá egy s más a játékkonzolokkal meg gépalkatrészekkel seftelő Borehamwood-i kis tophacker barátaitól. Rajong a mugli extrém sportok iránt is. Bele is tud betegedni nyár végén, amiért nem vihet magával a Roxfortba gördeszkát. Az legalább nem csak asztaldíszként bírna funkcionálni, mint a laptopja.
pálca típusa || 14,5 hüvelykes juharfa pálca sárkányszívizomhúr maggal
különlegesség || -

szerepjáték-példa

A napok egyre nagyobb lassúsággal telnek, ahogy közeleg a nyári szünidő vége. Már megöl az unalom. Bár ha nagyon várod valaminek az eljövetelét, annál hosszadalmasabbnak hat az idő ami attól még elválaszt, és mivel csak azon molyolsz, hogy mikor lesz már akkor, nem tudsz magaddal mit kezdeni. Csak tépelődve tengődni. Na kábé ezt teszem most én is. Konkrétan plázaundorom van már, annyit lavíroztam a ruhaüzletek között. Ha a meglehetősen agresszív stílusban űzött görkorcsolya ártalmai okán a lábaim nem mentek totál tropára, akkor ma a város ezerszeri körbecaplatásával azt hiszem végképp elintéztem, hogy ne tudjak másnap rájuk állni. A kis körutam állomásaival meg szinte az összes nálam, időelütés végett szóba jövő helyet kilőttem, így mostmár tényleg nincs hová mennem. Bár meg kell hagyni, ahhoz elég fáradt is vagyok, hogy bármit is besűrítsek még erre a napra. Kivett a délelőtt. Azt sem tudom mióta lépdele ezen a keskeny járdán, az aszfaltot meg újfent azt a jókora kerekded kavicsot kémlelve, amivel most kezdtem szemezni, de hamarosan azt rugdosva fogom folytatni az utam. Amely már úgyszint nem tart soká, mert meglátok egy hívogató padot a járda mentén, amelyre, most nem vágyom egyébre, minthogy rögvest leheveredjem. Lépteim megszaporázására már szemernyi energiám sincs és ami még jobban a földhöz vagy még annál is alább vágja a komfortérzetemet az az, hogy irdatlanul kapar a torkom és, hogy pont ilyenkor villannak be képek Coca Cola automatákról meg a hűsítő nedűt csordultig tartalmazó jégbe hűtött partihordókról. Hiába próbálom elkergetni az eme szomjúhozó állapotomban kínzó víziókat, csakazértis visszafurakszanak. Dühödten vetem le magam a padra, miután elérem. Felhúzom magam elé és átölelem a térdeimet, lazán előtte összekulcsolt ujjakkal a mellkasomtól eltartva őket és kicsit lehunyom a szemem. Az ödötik évem fogja nemsokára kezdetét venni. Nem tudom fog e különbözni ez az évkezdés az eddigiektől és ha igen akkor miben. Mialatt azon jár az agyam mi mindent hagytam anno a roxforti életutamon való elindulással magam mögött, felnyitom a szemem újra és körbepillantok. A rohanó, kapkodó idegbeteg emberekre téved a tekintetem akik sok fáradtság árán intézik apró-cseprő ügyeiket a városban. Arra a vihogó csajbrancsra ott az utca túloldalán leledző kávézó teraszán. Ezeken a kis nüanszokon eltűnődvén rájövök, hogy igazából nem is olyan túlontúl sokmindent. Hogy aligha köt a mostani környezetemhez valami. Annyira kitörni vágyódom ilyenkor már belőle, hogy kétlem, hogy elviselnék mondjuk még egy itt töltendő hónapot. Janelle-lel már más a helyzet. De ő erre van specializálódva. Hogy biztosítsa az inkognitót. Merengésemből kizökkent a szellő, amely eleinte frissítőleg simogatja a verítékező és érzésem szerint kissé vörhenyes orcámat. Bár erről nem volt merszem meggyőződni egy pillantás vetésével egy tükörbe. Majd a szelíd fuvalom felerősödik és kezd játékszereként bánni az állandóan belőtt hajammal; kedvére tépázni és borzolni. Persze ha most itt lapulna nálam a pálcám, nem kellene felpattannom és szélvédett helyet keresnem menedékül. Kimerült vagyok, hogy ezen is háborogni kezdjek, inkább erőt merítek abból a tudatból, hogy nem sok már az amit muglik között kell kihúznom. Ideje is lenne cihelődnöm. Idén megakasztom a kört és nem Janelle fogja a fele cuccmóm utánam küldeni a Roxfortba. Végtére feltápászkodom és a buszmegálló felé veszem az irányt, felzárkózva néhány arra tartó fiatal mögé…

egyéb

Utólag elnézést kérek, ha időnként ingáztam az igeidők között, csak ne kelljen ezen a szövegtömegen még egyszer végigfutni.
A próbajáték elég ingerszegény, szóval ideiglenes, mertmajd fellövök egy újat, ha megszületik

[/list]