Ipseity

to: Solange Laveau

date: 2006.08.05.

TW: rasszizmus, gyilkosság említése, depresszió

Nyilvánvalóan nem várja el Solange-tól, hogy tudjon Heideggerről, már csak azért sem, mert a filozófia Ajax egyéni érdeklődése volt, és a legtöbb iskolatársa sem tudott volna róla, emellett pedig a lány teljesen más kultúrkörben nőtt fel. Ebbe pedig nyilvánvalóan nem illene bele fehér, sőt mi több, német filozófusok olvasása vagy egyáltalán ismerete.
-Bárcsak a tanárom lehetett volna-mosolyodik el vágyva a régi időkre, amikor a nagy gondolkodók még köztünk jártak. Természetesen az sem kizárható, hogy éppen egy ilyen gigászi elme oldalaz el éppen mellettük, vagy nézi az ugrókötelező Solange ügyességét, de, ha így is volt, erről ők mit sem tudtak, Ajax pedig túl elfoglalt volt, hogy mélyebben belegondoljon.
-Heidegger egy német filozófus, az egzisztencializmus egyik atyja, vagyis kigondolta azt, hogy mindenki önmagát definiálja a saját tetteivel, formálva a sorsát. Tudom, hogy ez számodra most nagyon evidensnek tűnik, de huszadik században igenis fontos volt kijelenteni, hogy semmi sincs eleve elrendeltetve-magyarázza lelkesen és csak egyetlen pillanatra fut végig rajta a felismerés, mint egy apró kellemetlen kis áramütés. Magában javítja a gondolatot, de nem mondja ki:”nincs eleve elrendeltetés mindenki számára minden szempontból.” Számukra azért volt, ami már el volt rendezve anélkül is, hogy bármit tettek volna érte, vagy ellene. A bőrszínük olyan, amilyen, ezt nem kérték, hanem kapták, és ez a szín, bizonyos előítéletekkel jár kéz a kézben, azzal, hogy másik összesúgnak a hátuk mögött, vagy meglátva őket átmennek az út másik oldalára, holott az égegyadta világon semmit sem tudnak róluk. Ajax magában szomorúan megállapította, hogy Heidegger nem volt fekete, és talán ezért is szólnak arról a tézisei és híres gondolatai, amiről.

Solange is elgondolkodtatja, mivel nem tudná azt mondani, hogy a lánynak nincs igaza, amiért védi azt, ami az övé. A történelem az elsőt igazolta, ám sajnálatos módon ritkán győzedelmeskedett az, akit otthonában leptek meg. Ellenére annak, amit Heideggertől tudunk, Ajax úgy gondolta, hogy a világ valamilyen szinten igazságtalan, attól teljesen függetlenül, hogy az ember mit vagy hogyan tesz.
-Indiánok és telepesek, Ruanda és a belgák-húzza el a száját, bár sejti, hogy Solange nem ilyen horderejű kiváncsiságra, vagy éppen felfedezőkre gondolt- kisebb léptékben már nehezebb megmondani, inkább azt mondanám, hogy nagyjából egyenértékű, ameddig nem ártanak senkinek.
Megérdeklődhette volna a lánytól, hogy ők ártanak-e bárkinak, de úgy gondolta, hogy tudja rá a választ magától is. Időnként nincs más választás, mint tettleg a másik ellen fordulni, aztán eszébe jut az anyja és az apja. Mégis kell legyen hely annak, hogy az ember átértékelje, mi az, ami helyes, és mi tesz tönkre életeket, nem igaz? Solange-ék bizonyára nem kellett, hogy eljussanak arra a pontra, ahova az ő egyszerű mugli apját a kétségbeesése vezette, és az abba vetett abszolút, de botor hit, hogy a varázslat képes mindent megoldani. Bárcsak tudtára adhatná valahogy, hogy arra, amit vele tett, nincs bájital és nincs igézet. Azon semmi sem segít.

-Hálás vagyok minden titkotokért, amit önként tártok elém-hajtja meg a fejét Solange és a tudása előtt egyaránt egy rövid mozdulattal. Úgy érzi, meg sem képes köszönni azt, amit ezalatt az utazás alatt kap. A közösség, hogy olyan, mintha hazatért volna egy számára eddig ismeretlen otthonba. Végre valami gyógyír lehetett számára a családját ért fájdalom után, amire az anyja halálának évfordulója után egyre többet gondolt, pedig nem állt szándékában. Nem volt tanácsos olyanon járatnia az eszét, amin nem tud változtatni, márpedig a halálnál kevés véglegesebb dolog létezett, legalábbis Ajax számára.
A szemmelverés, az új tudomány gondolata ellenben fel tudja vidítani még ilyen sötét gondolatok után is. Hallotta már magát a szót, de nem tudott róla többet annál, hogy ez egyfajta nonverbális formája a varázslásnak, amit mindig is érdekesnek talált.
-Élnék a lehetőséggel-válaszolja, holott mindenki békésnek ismeri. Nem is feltétlenül szeretné feltétlen veszélyhelyzetben használni a tanultakat, de úgy érzi, boldogabbá tenné valami, amit csak  tud a Roxfortban, valami megismételhetetlen és ősi, ott mélyen benne. Valami, ami újra összeköti a gyökereivel Solange által. Nem tudja, ajánlott-e neki épp itt varázsolni, de a legrosszabb esetben csak az elméletet sajátítja el, a legideálisabban pedig…itt nincsenek muglik, hisz ez a hely színültig van mágiával.

Nem sűrűn beszél másoknak a rasszizmussal kapcsolatos tapasztalatairól, főként azért, mert a barátai, kedves ismerősei és háztársai nagyrészt fehérek. Mit is mondhatna nekik, amitől ne érzenék kellemetlenül magukat? A családját-vagyis tulajdonképpen azt, ami még megmaradt belőle-pedig nem szerette volna ilyen kicsinységekkel nyomasztani.
-Olyanok, amilyenek. Amilyenné tették őket-mondja, ezzel egyaránt védve és vádolva Sligeach feketéit. Nem kívánja megmagyarázni a bizonyítványukat, tudja, hogy Solange máshogyan gondolkodik, mint ezek az emberek, és Ajax ennek csak örülni tud. Azt is tudja azonban, hogy az írek talán sosem fogják ilyen módon látni a világot és a rasszok közti eltéréseket.
-Hmm…-bólint a lány szavaira és szinte látja maga előtt a közeget, amiben ez valóban így is történhetett- mi nem voltunk sokan, és ott a white passing is. Ha valaki olyan volt, mint mi, de eladhatta magát fehérnek is… az eszem érti, hogy miért ne tartana össze velem, de a lelkem nem.
Neki nyilvánvalóan nem volt választása, még abban is biztos lehetett bárki, aki akár csak egyetlen pillantást is vetett rá, hogy telivér. Túl magas volt, túl szikár, széles volt a szája és az orra, a szeme pedig szinte ijesztően fekete. Felfogta, hogy nem feltétlenül kellemes látvány mindenki számára.
-A gond csak az, hogy amin felülemelkedem, ők azt folyton alulmúlják.

Sokkal vidámabb az ugrókötél és a zene, amiben Ajax nem is bizonyul olyan csapnivalónak, holott Solange után is meglehetősen nehéz szóhoz jutni. Sok ideje először azonban a fiú szabadnak érzi magát, mintha a ritmus és a dallam valami olyan lenne, ami felviszi a felhők fölé. Remekül érzi magát, ezt minden bizonnyal elmeséli majd Hazelnek.
A lány szavai boldog hőhullámmal érik el. Ajaxnek sosem volt testvére, annak ellenére, hogy volt egy bátyja, akit korai halála miatt sosem ismerhetett meg, de mindig vágyott valami hasonlóra. Kezét a szívére teszi és elmosolyodik.
-Merci, cela compte beaucoup pour moi.

Örült, hogy egyáltalán képes volt reagálni valamiképp erre az egészre, pedig olyan boldognak érzi magát, hogy ez az érzelem szinte szétfeszíti a mellkasát. Egészen addig tart mindez, míg a képeslapokra nem vetül a pillantása. Bármit megadna azért, hogy küldhessen egyet az anyukájának.
-Ahha…-nyel egy nagyot, arra koncentrál, hogy válaszoljon a kérdésre, a képeslap ráér még. Izgalmában, hogy tényleg igazán itt lehet, alig reggelizett, a gondolatra meg is kordult a gyomra.
-Mi jót lehet itt enni?-kérdezi Solange-tól és igyekszik uralkodni a hirtelen változásnak indult érzelmein, de valami kikívánkozik belőle több, mint egy hosszú éve először-Hogyan küldenél képeslapot valaki olyannak, aki már…nincs köztünk?

[- Vallom, hogy tán értem, mit mondasz.]

unapologetic

Ajax Ambrose

2006. augusztus 5. szombat

TW: rasszizmus, hasmenésveszélyes ételkombók

Nem tartja magát kifejezetten ostobának. Talán nem ő lenne az első jelölt az Észbontók castingjára – az ilyenekre Gardner alkalmasabb, bár Solange szent meggyőződéssel hiszi, hogy a szőkeség csak rájátszik, mert élvezi az ebből származó figyelmet. Picit mégis emésztenie kell Ajax szavait, hogy tényleg megértse azokat. Szeretne őszintén figyelni a fiúra, mindarra, amit elmesél magáról és az érdeklődési köreiről. A különbségeik áthidalhatóak, a tudás arra van, hogy megosszák, az emlékezet pedig közös – pedig Papa Legba a megmondhatója, Solange volt az utolsó, aki arra számított, hogy bárkihez is kötődni fog abból a pókhálófedte, unalmas iskolából. Pedig talán Elsie álmai vagy kártyái is megjövendölték, hogyan tesz szert új vérre egy idegen és barátságtalan országban. Bár Elsie ugyanakkor azt is megjövendölte, hogy Chernovval gyengéd szálak kötik majd össze. Néha még Elspeth is tévedhet.

- Vallom, hogy tán értem, mit mondasz. - okos ember lehet ez a Heidegger, a tudása nem haszontalan. Solange amúgy is hisz abban, hogy nincs haszontalan tudás, bár abban is, hogy nem mindenki méltó bármilyen tudásra. A történelem ebből a szempontból őt igazolja. Eddig mindig háború lett abból, ha valakinek túl nagy tudása, és ezáltal túl nagy hatalma lett.

Persze ismeri a white passingot. A Laveau-ház, Solange ősei Európában még Trudeau néven volt ismert, tagjai pedig a franciák által gyarmatosított, afrikai országokból kerültek Európába. Majd amikor a Trudeauk az Újvilágba vándoroltak, egyesek a mai Louisiana partjain telepedtek le, míg mások Kanada felé vándoroltak. Van még valamennyi kapcsolattartásuk az északiakkal, de ha a családfák nem állnának rendelkezésre, senki se feltételezné a közös gyökereket.

Persze az Ilvermorny tele van olyan diákokkal, akikre még jobban hozzáilleszthető ez a kifejezés. Néha vannak árulkodó jelek, például abban, hogy ténylegesen tudnak is táncolni, mert az a fehéreknek nem megy. A bajnokok is olyan esetlennek és sutának tűntek neki azzal a keringővel a Yule bálon. Nyilván azért keringőztek tánc helyett, mert ezt bármelyik kétballábas mafla meg tudja tanulni.

Még sem tesz megjegyzést Ajax okfejtésére. Nem ismeri régóta, de nem látta még ennyire… felszabadultan. A világért se akarna olyan gesztust tenni, ami esetleg elbizonytalaníthatná.

- Nem tudod megváltoztatni őket. A voodooban sem tilos a saját bábudat szurkálni. - mindenki lehet ostoba, akár a körülményei, akár saját elméjének kapacitása korlátolja őt.

- Terhes ez, Ajax, nagyon terhes. Átkot szórázhattam volna rájtajuk anélkül, a pálcámért érnék, de mire mennék vele? Akkor olyat bántanak majd, aki hasonlít hozzájam, de nem tudhassa hogyan megvédeni magát. Nem fizetheti más a bátorságom árát. - mindennel, amit csinál, tulajdonképpen a sajátjairól állít ki bizonyítványt. Nem fogják egy különálló egységként kezelni őt. Különösen igaz ez rá, aki olyan családhoz tartozik, akik nevesek is – és igen kevés fekete család nevét jegyezték meg a mágusok történelme során.

- Láttad a barátaim, tudható, mi van a markukban. Forduljak hozzájuk, de miért? Hogy oldják meg helyettünk? Fehér megmentőink tán fehér sárkányon lovagolnak, hogy hadba szálljanak értünk, de aztán megint csak tőlük függünk majd. - bár Ajaxet bemutatta a legközelebbi barátainak – Lucindának, Elsienek, Orvillenek és Natenek is - , de azért inkább olyanokkal ismertette meg, akikkel jobban megértetheti magát. Marcussal, a new yorki, félvér sráccal, aki a quodpoton kívül kosarazni szeret a leginkább; Jamarral Detroitból, aki a mágikus autógyártásról mesélhetett neki; Nnekával Phillyből, aki remek énekhangja mellett a tánctudását és a lemezgyűjteményét is elhozta a Roxfortba. Solange pedig sorsközösséget vállal ezekkel az emberekkel is – még ha nyilvánvaló is, hogy a legszorosabb barátság nem hozzájuk fűzi, de nem élhet vissza azzal, hogy hozzáférhet a hatalomhoz, mert azzal megsértené saját magát, és azokat az embereket is, akikkel sorsközösséget vállalt.

- Úgy hiszem, erre csak New Orleansben tudhatok választ adni, mert saját szemeiddel kell látnod, és saját füleddel hallanod, hogy elhidd, van saját hangunk. Vannak saját ügyvédeink, tanítóink, orvosaink és kereskedőink. Ha egyet elhallgattatnak, tízen szólalunk fel helyette. - talán ez az, amit a legnagyobb izgalommal vár, hogy át tudjon adni Ajaxnek, mert ez fontosabb, mint bármilyen voodoo tudomány. Tisztában van vele, hogy a fiúnak nehezebb a helyzete olyan értelemben, hogy kevesebben vannak a lakókörnyezetében és a Roxfortban is. De valahol el kell kezdeni – és hisz Ajaxben, és abban, hogy meg fogja találni a módját. Mire visszatér az öreg kontinensre, reményei szerint már tudni fogja azt, hogy nincs egyedül – mert odaát mindig lesz egy második családja.

A gyomorkorgás nem kerüli el a figyelmét. Ajax már tavasszal se volt kicsi gyerek, de mostanra Solange egyenesen aprónak tűnik mellette. Biztosan rengeteg energiára van szüksége. Orra alatt húzódó mosolyával néz körbe a bódéknál, ahonnan különböző street foodok várják őket. Nagy része csupa egészségtelen vacak rengeteg olajban sütve, az embernek valahogy mégis összefut a nyál a szájában, ahogyan a szagok elérik őket.

- Gyere, körbenézünk és válassz. Én állom. - lépteik tehát először a büfék felé vezetnek. Nem szeretne Ajax helyett választani, hiszen itt ő a vendég. Bár az itt kapható ételek nagy része se sokkal jobb, mint a Roxfort konyhája, ami a szénhidrátot illeti, de finomnak biztos finomabbak. Mindenben sajt, bacon vagy cukor van nagyjából, és ha két étel külön-külön is hizlal, akkor az egyik kreatív szakács biztosan kitalálta, hogyan lehet azokat egyesíteni.

Legalább négy különböző corn dogos stand mellett is elmennek, amik nagyjából mind ugyanazt árulják, de mindegyiknél található egy-két furcsább, vagy egyenesen bizarr összeállítás az étlapon. Az egyik stand úgynevezett „koreai” corn dogot, gamját árul például, és ugyanitt ramen corn dog is kapható, amit biztos csak akkor venne Solange a szájába, ha az éhhalál a másik opció. A népszerű rántott uborka mellett a rántott uborkás corn dog is megjelent egy másik standnál, amit a vásárlók majonézzel próbálnak ehetővé és ízletessé varázsolni. Egy harmadik stand azzal szerez figyelmet magának, hogy gigantikus, de valóban gigantikus corn dogokat árulnak a normálok mellett. A negyedik pedig sárkánylehellet-dogot árul. A panírja tüzesen vörös, ha pedig beleharapnak, a harapás helyén apró lángnyelveket láthatunk kilövellni. Valószínűleg ez lehetett a magyarázat ugrálókötelezés közben is arra a férfiara, akinek a füléből még perceken át füstfelhők távoztak.

Kaphatóak a klasszikus furcsaságok, például a mac & cheese összes elképzelhető változata: kirántva, hamburgerként, gofriba töltve pirított hagymával, vagy ha nem lenne elég, akkor grillezett sajtos szendvics közepén. Az amerikaiak látványosan nem csak az uborkát képesek kirántani, hanem a magnix oreot és snickerst, a sajttortát, a vajat, a fagylaltot, és a már említett mac & cheese-es hamburgert is. Hamburgert pedig nem csak zsemlével tudnak készíteni, hanem fánkkal és gofrival is – de azért a WizBurgernek is itt egy forgalmas standja, ahol talán a legtöbb ember áll sárkány vagy mandragóra burgerért. Sárkányt találunk máshol is, Solange például maga is esküszik a jalapenos sárkánytojásos poppersre, az édességek közül pedig a vattacukor tűnik a legszórakoztatóbbnak, ami (nem szó)felhőként lebeg a vattacukrospálca felett, és különböző, aranyos állatalakokat vesz fel.

- Én még… - nem tudja, mit akart mondani a kérdésre, annyira meglepte. Nem tudott arra felkészülni, hogy a halálról és az elvesztett szerettekről fognak beszélni. Arra számított, hogy előbb-utóbb szóba kerülhet, ha mondjuk Marie Laveau sírjánál vannak, de nem itt.

A temetés óta csak egyszer ment ki Naya sírjához, halálának évfordulóján. Tudja, hogy nem lett belőle szellem, különben már rég megtalálta volna. A hiba és a felelősség kizárólag az övé, de Naya emellett mégis csak önfeláldozásból vállalta a halált, az ilyen emberek pedig nem szoktak szellemként kísérteni.

- Vannak varázslataink, amikkel kapcsolatba tudunk lépni azokkal, akik már nem léphetik ezt a földet. Azokkal is, akik nem váltak szellemé. - kivételesen nem tudja, hogy mennyi az, amit megoszthat vele. Nem szeretne feleslegesen hiú reményeket kelteni benne, és az eszével tudja, hogy nem is mindig helyes ezt a szeánszt elvégezni.

- Tavaly elvesztettem a testvérem. Nincs nap, amikor nem gondolok rá, hogy megpróbálok üzenni neki. Megteszem majd, ha már tudom, mit akarok mondani. - hisz abban, hogy a szándék éppen olyan fontos a szeánszhoz, mint maga a rituálé.

- Te tudod már, mit írnál erre a képeslapra, AJ? Tudod, milyen ember vagy akkor is, ha nem látnak? - Ajax mindenképpen biztosabbnak tűnik ebben, de nem ugyanaz a sorsuk, nem ugyanonnan fakad a történetük és a gyászuk. Ajax legalább biztosan nem személyesen és közvetlenül felelős a veszteségéért.