Ian A. McEwan

Ian Alastair McEwan

“If you're in pitch blackness, all you can do is sit tight until your eyes get used to the dark.”

TW: családon belüli erőszak, káromkodás, homofóbia, depresszió

Alapok

Jelszó | l'esprit de l'escalier

Nem | Férfi

Születési hely, idő | Glasgow, 1991. 05. 16.

Kor | 15

Vér | Félvér

Iskola | Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző

Évfolyam | V.

Múlt

Happiness

Hangos gyermekkacaj hallatszik kint a kertben, ahogy a délutáni szikrázó napsütésben egy kisfiú fogócskázik az apjával. A szellő lágyan lengeti a fák lombját, ahonnan a madarak vidám csicsergés közepette kísérik figyelemmel a család önfeledt játékát. A férfi incselkedve igyekszik elkapni fiát, aki jókedvűen nevetve rohan előle, aranyszőke haja csapkod kipirult arca körül.
Egy fiatal nő lép ki a ház ajtaján, egyik kezében egy tányért egyensúlyoz, míg a másik szinte öntudatlanul simul már jócskán kikerekedett hasára. Egy pillanatra megáll a küszöbön és boldog mosollyal az arcán nézi a játékot, majd nagy levegőt véve megindul a zöldellő fűre terített pokróc felé. Lágy hangon hívja férjét és kisfiát uzsonnázni, akik szinte azonnal ott is teremnek a pokróc szélénél.
A nő éppen egy szendvicset nyújt át házastársának, mikor hirtelen megdermed, majd egy pillanattal később szeretetteljes tekintettel simít végig a hasán és úgy figyel. Int a kisfiúnak, akinek hajvégei lilás árnyalatot vesznek fel miközben odahajol és rátapasztja fülét anyja hasára. Pár pillanattal később lila szemei tágra nyílnak és szüleire nézve vidáman felkacag, ahogy érzékeli még meg nem született testvére mozgolódását.

Loss

Emberek félelemmel teli sikolyai töltik meg a teret, ahogy megremeg felettünk az épület. Egy-egy üzletből hirtelen perzselő lángok csapnak fel és fekete talárba öltözött maszkos varázslók nevetnek a kirohanó szerencsétleneken.
Anya kétségbeesett arccal szorongatja a kezemet, miközben kifelé futunk. Apa előttünk rohan, a karjaiban Ethan rémülten a vállába fúrja a fejét. Nem egészen értem, hogy mi történik, csak azt fogom fel, hogy nagyon nagy baj van és a szüleim arcát látva kifehéredik a hajam és összeszorul a gyomrom a szorongástól.
A következő pillanatban elvesztem az egyensúlyom. Kezem kicsúszik anya szorításából és elhasalok a földön, fájdalom hasít a tenyerembe és a térdembe ahogy felhorzsolom őket. Anya azonnal visszafordul, máris újra mellettem van és a karjaimnál fogva talpra állít.
Az épület újra megremeg. Felnézve látom, ahogy a mennyezet lassanként megadja magát és a törmelék megindul felénk. Egy tenyeret érzek a lapockáim között és majdnem újra előre esek a lökés hatására. Apa lábában kapaszkodom meg miközben visszanézek anyára. Illetve arra, ahogy eltűnik a lehulló törmelék alatt.
Mintha lelassulna egy pillanatra a idő, még elkapom szeretetet sugárzó tekintetét, és a könnyáztatta arcán szétterülő beletörődő mosolyát, mielőtt teljesen eltűnik a szemeim elől.

Wonder

Nehezen mozgok a hátamat és a végtagjaimat elöntő tompa fájdalomtól. Szerencsére a ruháim olyan precízen rejtik el a vékony testemen lévő véraláfutásokat, hogy a körülöttem lévő emberek csak az enyhe rémületemet láthatják rajtam.
A fejemet körbe-körbe forgatom azt keresve hol van apa és Ethan, akik egy perce még előttem gyalogoltak. Egyre jobban szorongok, ahogy belegondolok, hogy elszakadtam a családomtól és egyedül vagyok a végeláthatatlanul hömpölygő embertömeg közepén, és milyen következményei lesznek annak, ha apának végül sikerül megtalálnia és haza érünk. Ennek ellenére a külsőm nem változik, a hajam fekete, a szemem barna marad, köszönhetően apa fenyegetésének, miszerint, ha a muglik előtt nem kontrollálom a képességemet, szíjat hasít a hátamból. Abban a pillanatban a tekintetét látva tudom, hogy komolyan gondolta.
Az egyre növekvő rémületemből a hirtelen fülembe kúszó zene szakít ki. A fejemet kíváncsian a hang irányába kapom és látom, hogy nem messze tőlem egy kisebb csoportosulás alakult ki. Pár pillanatig még egy helyben toporgok, de túlságosan fúrja az oldalamat, hogy mi történik ott, ahonnan a zenét hallom. Körülnézek, de apának még mindig semmi nyoma, így félve de megindulok a hang irányába.
Óvatosan átfurakszom az emberek között,hogy láthassam mi történik, majd mikor sikerül átjutnom, egy csodálatos jelenetnek leszek tanúja. Tátott szájjal és csillogó szemekkel nézem, ahogy nálam pár évvel idősebb srácok és lányok mosollyal az arcukon mozognak a zene ritmusára. Mintha egyek lennének vele, mintha a varázslat kelt volna életre.
A tekintetem találkozik egy, a táncosok mögött álló, de egyértelműen közéjük tartozó fiúval. Az arckifejezésemet látva elvigyorodik és érdeklődve dönti oldalra a fejét, majd hirtelen elindul felém. Közeledtére ösztönösen összehúzom magam, de a mögöttem állók megakadályozzák, hogy elhátrálhassak. Odaérve leguggol elém és rám mosolyog.
- Tetszik, ahogy táncolnak? - kérdezi visszapillantva a válla mögött, majd újra rám emeli a tekintetét. Egy kis hezitálás után óvatosan bólintok egyet - Szeretnéd te is megtanulni?
Hitetlenkedve elkerekedik a szemem. Felmerülhetne bennem, hogy nem biztonságos ebbe belemenni, hogy ez az ismeretlen fiú bánthatna is. De van valami a pillantásában, ami elhiteti velem, hogy nem akar nekem ártani és az ajánlata őszinte. Végül megintcsak bólintok, ezúttal kicsit határozottabban, amire mosolya kiszélesedik, szemei sarkában nevetőráncok jelennek meg és még mindig guggolva a kezét nyújtja felém.
- A nevem Allan, de hívj nyugodtan Al-nek.

Pain

A házban félhomály uralkodik, és a néma csendet csak a halk, fájdalmas nyögések és a tompa puffanásoknak tűnő hangok törik meg.
Az oldalamon fekszem, fejemet védő karjaim alatt a hajam éjfekete, tükrözve azt a reménytelenséget, ami már pár éve az életem alapját képezi. Nincs menekvés, nincs jövő. Nincs még egy boldogan töltött nyár.
Szinte némán, csak néha adok hangot annak a fájdalomnak, amit az engem ért ütések és rúgások okoznak.
- Hogy mersz a szemembe hazudni? - ordítja apa és bevisz még egy ütést - Te mocskos kis féreg! Neked kellett volna meghalnod Nora helyett, te kibaszott fattyú!
Annyira megszoktam a fájdalmat, hogy már csaknem semmit nem érzek. Nem tudok reagálni anya nevének hallatára, nem könyörgök sírva apa bocsánatáért, nem állok ellen az elkerülhetetlen ütéseknek. Tudom, hogy nincs értelme, nem kapok sem kegyelmet, sem megbocsátást.
A karjaim között, egy apró kis résen keresztül összeakad a tekintetem Ethan riadt pillantásával. Értetlen arcán könnyek gördülnek végig, ahogy csendben figyel. Szerencsére nem olyan ostoba, hogy előbújjon a rejtekéből, csak a távolból szemléli, hogy mi történik a bátyjával, de nem egészen tudja hova tenni az okát.
Nem hibáztatom a sorsomért, arról nem ő tehet és nem is tudja megváltoztatni. Talán ha tudnék, küldenék felé egy megnyugtató mosolyt. Megmondanám neki, hogy menjen vissza a szobánkba játszani, nem lesz semmi bajom, mindjárt megyek én is.
De már nincs hozzá erőm. Egy utolsó beletörődő sóhaj kíséretében lehunyom a szemem és tűröm a végeláthatatlannak tűnő ütések sorozatát, amíg megszűnik körülöttem minden hang.

Freedom

Sötétkék hajamon megcsillannak az utca éjszakai fényei, én pedig együtt mozdulok a többiekkel, ahogy elindul a zene.
A szívem hevesen dobog, átjár a boldogság és a felszabadultság. Úgy érzem magam, mint egy rab, akinek végtagjairól éppen most estek volna le súlyos vasláncai. Önfeledten táncolok, hagyom, hogy a ritmus vezessen, hogy a testem emlékezzen a mozdulatokra helyettem.
Nedves tincseim a homlokomhoz tapadnak, és kissé kapkodom a levegőt, ahogy végzünk az előadással. Arcomon boldog vigyor terül szét, végignézek a körénk gyűlt morajló, éljenező tömegen és pár pillanatig olyan, mintha nem is létezne más, csak én, a tánc, és a közönség.
Aztán Allan-nel találkozik a tekintetünk, mindkettőnk szemében ugyanaz a szenvedély ragyog. Ennek a srácnak köszönhetem, hogy menedéket találtam abban a pokolban, amiben anya halála óta élek. Még ha csak pár rövid órára is, de neki és a táncnak köszönhetően elfelejthetem, hogy mi vár abban a nyomorúságtól rothadó házban.
Mikor átadjuk a helyünket a következő számnak, összeöklözünk és vidáman beszélgetve figyeljük tovább a többieket, amíg el nem érkezik újra a mi időnk.

Irritation

Al a vállamon nyugtatva a kezét mellettem lépdel, ahogy a csapatunk többi tagjától elválva befordulunk a hazafelé vezető sikátorba. Elmélyülten beszélgetünk arról, hogy milyen jól sikerült ez az este, hogy mi lesz a következő próbánkon és, hogy mely mozdulataimon kell még javítanom.
Aztán mögöttünk megszólal egy idegesítően ismerős provokáló hang. Persze, hogy megint ideeszi a fene ezt a rohadt majmot, valahogy minden utcai fellépésünk után megtalál.
- Mi van buzikáim, vége van a táncikálásnak? - kérdezi.
Szembefordulunk vele és a másik két, minden értelmet nélkülöző haverjával, és Al figyelmeztető pillantása ellenére, kihívóan elvigyorodom.
- Csak nem összefújta a szemetet a szél? Minden előadásunkat megnézed, Finley kezdem azt hinni, hogy bejövök neked.
Undorodva összehúzza a szemöldökét és úgy tesz, mint akinek hánynia kéne, amire én csak szarkasztikusan felnevetek.
- Blue! - sziszeg rám figyelmeztetőn Allan - Menjünk!
De mielőtt még időnk lenne megfordulni Finley pár lépéssel előttem terem és belemászik az arcomba. Jobban örülnék, ha nem tenné, mert a magassága miatt kénytelen vagyok felnézni rá, amitől kitörik a nyakam, másrészt olyan patkányokkal körülvett csöveseket megszégyenítő szájszaga van, hogy vissza kell tartanom az öklendezést.
- Az olyan mocskos buziknak mint ti, vissza kellene kotródniuk a patkánylyukba, ahonnan jöttek!
- Na de kérlek Fin! - mosolygok rá mézesmázosan és közelebb hajolok hozzá, az arcunk között csak pár centi van - Ha a tudtomra akarod adni, hogy tetszem, azt másképp is megteheted.
Gonosz kifejezés fut át az arcomon, majd ott, mindenki előtt bezárom a köztünk lévő távolságot és gyors csókot nyomok a fiú ajkaira. A kellemetlen élmény azt hiszem nem csak őt, de talán még engem is kísérteni fog. Nem éppen egy jóképű srác na! A szájszagát már említettem?
A következő pillanatban egy ököl csapódik a bal arcomnak, ami miatt oldalra tántorodok. Fejemben egy pillanatra felsejlik Patrick arca. A bennem fellángoló hirtelen düh miatt a szemem vörösen villan, mielőtt visszanyerem a koncentrációmat és újra barnára vált. Ezt még könnyen veheti bárki érzéki csalódásnak.
Hallom, ahogy Allan-ből fáradt, beletörődő sóhaj tör elő, majd egy puffanást, ahogy a táskája a földön landol. Elborult tekintettel és adrenalinnal telve egyenesedem fel és jobb karomat meglendítve viszonzom Finley kedvességét és gyomorszájon ütöm. Ezek után pedig a csendes kis sikátort betöltik a tompa puffanások és fájdalmas nyögések hangjai.

Reborn

Komótosan leülök a kivilágított buszmegállóban lévő padra, lerakom magam mellé a sporttáskámat és rágyújtok. Mikor a szál cigi az ajkamhoz ér, fájdalmasan rándul egyet a szám széle. Óvatosan megtapogatom a sebet, majd nem is foglalkozom vele többet, csak bámulok ki a fejemből.

Élénk vörös hajam tükrözi azt a lángoló dühöt, ami csaknem felemészt belülről és amit csak azért nem engedek ki teljesen, hogy ez a nyomorult szemétláda le ne rokkanjon.
- Ha nem én estem volna el, hanem Ethan, mit csinálnál? - kérdezem villogó szemekkel, egyre nagyobb hangerővel - A saját fiaddal is ugyanezt tennéd, mint velem?
Az öcsém a szobánk ajtajából figyel minket, szemeiben félelem ül. Nem egészen igazságos, hogy őt is belekeverem ebbe, de túl sokáig tűrtem. Nem bírom tovább.
- Ne merd a fiam nevét a szádra venni, te taknyos kis görény! - kiáltja Patrick, majd kapok egy olyan pofont, amitől felreped a szám - Hálátlan fattyú! Örülhetnél, hogy engedem, hogy az én fedelem alatt élj!
- Ha az a problémád, hogy még élek, akkor miért nem öltél már meg?! - ordítom és kapok egy újabb ütést.
Pár órával később, az éjszaka sötétjében gyorsan összedobálok pár holmit a fekete sporttáskámba, majd a vállamra véve azt elindulok az ablak felé. Még utoljára visszanézek Ethan-re, aki már mélyen alszik, és szomorú mosollyal megsimogatom a fejét. Ő biztonságban lesz. Végül bekékítve a hajam kimászok az ablakon és elindulok, hogy soha többé ne térjek vissza.

Elpöckölöm a cigi után megmaradt csikket, ahogy visszatérek a jelenbe. Fogalmam sincs, hogy hova a büdös faszomba mehetnék.
De amint ez a gondolat átszeli az agyamat, mintha az univerzum megsajnált volna, begördül egy busz a megállóba és egy túlságosan is ismerős arc száll le a járműről.
- Gondolod, hogy ilyen csöves fejjel majd felenged a sofőr? - kérdezi Allan vigyorogva, amitől nekem is mosolyognom kell.
Látva a felrepedt számat és a szemem alatt díszelgő véraláfutást, majd a mellettem heverő táskámat, megértés csillan a tekintetében, de nem változtat az arckifejezésén.
- Ha még nem evett oda a penész, - kezdi biccentve egyet, hogy kövessem - gyere, amúgy is van egy fölös szobám.

Idővonal |
- 1991: megszületik Ian Alastair McEwan
- 1992: meghal a biológiai apja
- 1995: az anyja hozzámegy Patrick Ledger-hez
- 1996: megszületik az öccse, Ethan
- 1998: meghal az anyja; Patrick elkezdi fizikálisan és verbálisan bántalmazni a fiút
- 1999: találkozik a tánccal és megismeri Allan Rollins-t
- 2000: először lép fel az utcán közönség előtt
- 2002: Ian megkezdi első évét a Roxfortban
- 2006: lelép a Ledger házból és Allan-hez költözik

Jellem

Igazi magányos farkas. Az emberek általában közömbösnek vagy unottnak látják, akit nem érdekel senki és semmi. Az idegenekkel szemben elég gyanakvó és tartja a távolságot, de határozott, mindig az ember szemébe néz és többnyire nyílt lapokkal játszik. Ezért az is köztudott, hogy meleg, bár ezt alapvetően nem veri nagy dobra.
Általában megfontolt és magától nem keresi a bajt, de gyakran kerül verekedésbe, mert nem bírja megállni, hogy vissza ne szóljon az őt provokálóknak. Ellenben mindig megvárja, hogy a másik üssön először, illetve sosem bánt olyat, akiről úgy gondolja, hogy gyengébb nála. Ez alól a párbajozás némileg kivételt képez, mert véleménye szerint abban a reflexek és a tudás a lényeg, nem pedig a fizikai állapot. Ha igazságtalanul bánnak vele, kiáll magáért, de ha másokról van szó, csak akkor segít, ha kifejezetten kérik rá, egyébként nem üti bele az orrát mások dolgába. Úgy van vele, hogy van elég problémája anélkül is, hogy másokat istápolgasson.
A magánakvaló természete egy hatalmas, mélyen érző szívet takar, ami vágyik a szeretetre, de a múltja miatt fél teljesen megnyílni másoknak, nem szereti megmutatni a lelki sebeit. Ha viszont valakinek sikerül közel férkőznie hozzá, azért tűzbe menne. Elég ragaszkodó tud lenni, nehezen viseli, ha egy szerette valamilyen oknál fogva eltávolodik tőle vagy eltűnik az életéből. Mindig odafigyel arra, akit kedvel és szeret neki örömet okozni, boldoggá teszi, ha mosolyogni látja őt.
Egyetlen szenvedélye és egyben menedéke a tánc. Ha teheti, a legtöbb szabadidejét a gyakorlásnak szenteli, nyaranta pedig fellép az utcán az így megismert haverjaival. Ilyenkor érzi magát igazán élőnek és szabadnak. Azoknak akik korábban negatívan látták, olyan, mintha teljesen más ember lenne. Ha táncol felszabadult lesz és szinte szárnyal, a korábbi közömbösségét pedig felváltja az önfeledtség és az őszinte boldogság.

Merengő | Legkedvesebb emléke mikor először lépett fel közönség előtt az utcán, míg a legfájdalmasabb ahogy az anyját betemeti a törmelék.

Edevis tükre | Megöregedve üldögél egy fotelban, és boldog tekintettel néz a vállán pihenő ráncos kéz tulajdonosára.

Mumus | Egy hintaszékben ül, az ölére terített takaró lecsúszik és felfedi amputált lábait.

Apróságok

Mindig | Tánc, cigi, fellépés, kávé, ékszerek, az orgona illata, éjszakai fények, leplezetlen skót akcentussal beszélni

Soha | Kviddics, képmutatás, nagyképűség, Ledger ház, túl sok beadandó, homofóbia, rasszizmus

Hobbik | Tánc, barangolás erre-arra, mugli regények olvasása

Százfűlé-főzet | Fehér, tejszerű állaggal és sós ízzel

Amortentia | Az éjszakai levegő és a dohányfüst keveréke

Titkok | Depressziós, ha nem tudna táncolni, valószínűleg öngyilkos lenne

Azt beszélik, hogy... |
- "Ne tévesszen meg, a nyugodt álarc mögött egy igazi pszichopata van. Ki tudja még kit ölt meg az anyján kívül?"
- "Egy szégyentelen ribanc, a Roxfortban már minden srácnál bepróbálkozott."
- "Azt hallottam, hogy sötét varázslatokkal kísérletezik. Nyakamat rá, hogy bűnöző lesz!"

Család

Édesanya | Eleanor Ledger, ✝30, félvér, nagyon közeli, szeretetteljes kapcsolat

Nevelőapa | Patrick Ledger, 39, félvér, gyűlölettel teli kapcsolat

Féltestvér | Ethan Ledger, 10, félvér, távolságtartó kapcsolat

Egyéb | Allan Rollins, 22, félvér, nagyon közeli kapcsolat, olyan, mintha a bátyja lenne

Családtörténet |
Nem tudja, hogy ki volt a biológiai apja és, hogy mi történt vele, csak azt, hogy egy éves korában meghalt. Az anyja és nevelőapja mindketten a Minisztériumban dolgoztak, ott találkoztak. Gyorsan megtalálták a közös hangot és két évnyi randizás után össze is házasodtak, majd Skóciában telepedtek le.
Eleanor azt szerette volna, ha maradna valamilyen kapcsolata a valódi szüleivel, ezért nem változtatták meg a vezetéknevét. Így meghagyták neki a választás jogát, hogy ha idősebb lesz, ő maga tehesse meg, vagy ha ki akarná deríteni, ki volt a biológiai apja, lesz amin elindulhat. Anyját mindig nagyon szerette és magát hibáztatja a haláláért, máig nem tudott megbocsátani magának érte.
Ebben Patrick sem segített túl sokat, aki szintén Ian-t okolja felesége elvesztéséért. Korábbi szeretetteljes kapcsolatuk 180 fokos fordulatot vett, és a férfi rajta kezdte el kitölteni a gyász miatti fájdalmát és dühét, verbálisan és fizikailag is bántalmazva a fiút. Miután megszökött, nem kezdte el keresni őt, gyakorlatilag úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Valószínűleg megnyugodott, hogy nem kell többet gondoskodnia róla.
Ethan sosem értette igazán, hogy apja miért bánik így a bátyjával, de nem mert közbelépni sem. Ian nagyon szereti az öccsét, de a körülmények miatt nem volt alkalma közelebb kerülni hozzá. Mikor lelépett otthonról, abban reménykedett, hogy a félénk, visszahúzódó kisfiúnak nem esik majd bántódása, hogy Patrick nem fog úgy viselkedni a vér szerinti fiával, mint vele.
Allan Rollins-t nyolc évesen ismerte meg, amikor az utcán találkozott a tánccal. Onnantól kezdve olyan, mintha az idősebb fiú a bátyja lenne. Megtanította Ian-t táncolni, vigyázott rá, amennyire tudott és ott volt, ha kellett. Gyorsan rájött, hogy verik otthon, de akkor még kiskorúként nem sokat tehetett ellene. Aztán, mikor Ian elkezdte az elsőt a Roxfortban arra is fény derült, hogy Allan is varázsló, illetve, hogy fiatal pártfogoltja metamorfmágus, ezek pedig még közelebb hozták őket egymáshoz. Így alakult, hogy egy, az iskolában töltött próba során Ian annyira belemerült a gyakorlásba, hogy tudatán kívül sötétkék színt vett fel a haja. Allan ajánlotta neki, hogy a későbbiekben, ha nyáron elmegy otthonról, változtassa kékre a hajszínét, hogy elkerüljék a muglik előtt a baleseteket. Akkor kapta a 'Blue' becenevet is, amit a táncos csapattársaik is átvettek. Miután Ian otthagyta a Ledger házat, Al fogadta be, tekintve, hogy akkor már nemcsak dolgozott, de saját lakást is bérelt.

Külsőségek

Magasság | 172 cm

Testalkat | sportos

Szemszín | sötét barna

Hajszín | fekete

Kinézet |
Ian a táncnak köszönhetően elég sportos alkattal rendelkezik, ázsiai vonásai pedig thai felmenőkre utalnak. Metamorfmágusként gyakran változik a haj- és szemszíne, ezeken mutatkoznak meg a leghamarabb és a legkönnyebben az érzelmei.
Az öltözködése is elég változékony, a hangulatától függ, hogy mit vesz fel. Viszont szereti a kényelmes ruhákat és az ékszereket.
Ha a képességét nem vesszük figyelembe, a megjelenése alapvetően nem lenne túl feltűnő, de a róla szóló pletykák és az ítélkezés miatt a legtöbben hidegnek látják őt és inkább elkerülik, vagy belekötnek - aminek van, hogy verekedés lesz a vége.

Avialany | "War" Wanarat Ratsameerat

Tudás

Varázslói ismeretek |
Mondhatjuk, hogy az Átváltoztatástan a vérében van, nem sokat kell erőlködnie ahhoz, hogy jól teljesítsen ebből a tantárgyból. Kifejezetten élvezi is, úgy gondolja, hogy ezen keresztül jobban megismeri a saját metamorf képességeit is. Bűbájtanból és Sötét Varázslatok Kivédéséből sem marad el sokkal, elég komolyan veszi mindkét tárgyat. Az SVK-t már csak azért is, mert korábbi tapasztalataiból adódóan szereti megvédeni magát, ha megtámadják, ami nem kiemelkedő, de tisztességes párbajozóvá teszi. Bár ezek a tárgyak az erősségei közé tartoznak, gyakorlatból mindig is jobb volt, mint elméletből.
Asztronómiából erős közepes, vannak órák, mikor sikerül felkelteni az érdeklődését, másokon csak félig figyel oda és csak a legminimálisabbat jegyzi le. Mágiatörténeten rendszerint alszik, vagy egyszerűen csak néz ki a fejéből, míg Bájitaltanból és Gyógynövénytanból sokszor éppen csak átcsúszik a vizsgákon. Nem igazán áll közel a szívéhez az utóbbi kettő, túl sok macerának tartja az órákkal járó munkát.
Harmadikban a Mugliismeretet és a Jóslástant vette fel. Előbbit azért, mert sok időt tölt varázstalanok között, utóbbit azért, mert szeretett volna egy viszonylag könnyű tárgyat az órarendjében. Egyikből sem túl jó, Jóslástanon nem nagyon szokott figyelni, Mugliismeretből azért van, hogy jobban megerőlteti magát és rendes jegyzetet készít az órákon.
Metamorf képességeit illetően még most sem fedezte fel a benne rejlő teljes potenciált. A haj- és szemszíne már egészen kicsi korában is változott az érzéseitől függően, és a szülei segítségével idővel meg is tanulta kontrollálni. Ma már csak nagyon erős érzelmi hatás következtében veszíti el az irányítást, de akkor is rövid időre, illetve a Roxfortban nem tartja olyan szigorú ellenőrzés alatt ezt a képességét. Mostanra a porcos testrészeit és a körmeit is meg tudja változtatni, de a bőrszínével már nehézségekbe ütközik. Új testrészeket, vagy az emberitől eltérő módosításokat még egyáltalán nem képes véghez vinni.

Pálca típusa | Fenyő, főnixtoll mag, 11 és fél hüvelyk, kellemesen rugalmas