Do you prefer the moon, or the stars?

Un cielo lleno de estrellas y, aun así, solo te miraba a ti
2005. január 13. Péntek
Señorita Alma

Mentiría si dijera que no sentía una pizca de emoción apretándome el estómago al prepararme. Mindeközben pedig, ahogy a tükör előtt állva - mert természetesen én vagyok az egyetlen olyan képviselő a házamban, akit érdekel a külseje és a nevem nem egy alantas, makacs betegség emlékét őrzi - gombolom be a mandzsettáimat mégis mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy az előttünk álló estére és Alma biztonságot és boldogságot sugárzó arcára gondolok. A gondtalanság kék egét azonban a rohamosan közelgő tanév végét szimbolizáló viharfellegek tarkítják, ahogy eszembe jut, mi lesz utána. No quiero causarle dolor, no quiero mentirle, pero tampoco puedo decirle la verdad. Egyre gyakrabban kívánom azt, bár lenne több időnk, hogy jobban megismerhessük egymást, bár kapnék több időt, hogy Alma meleg napsugaras lelke felmelegítse az enyémet. Az elmúlt évek alatt, mint derül ki számomra is, semmit sem változtam. Ugyanolyan önző és egocentrikus vagyok, mint amikor Mikaelát elveszítettem. Pedig ha ott is egy kicsit empatikusabb vagyok, ha egy kicsit gondolok az ő érzéseire is... tal vez todo habría sido diferente...
Egy utolsó mustráló pillantás a ma esti megjelenésemre, s miután minden tökéletesnek ítéltetett - az ékszerek különösen közel állnak a szívemhez, még anno Barbietól kaptam őket - még egyszer megigazítom a csillagos fülbevalómat, megpendítem annak kis ezüst láncát, az asztalról pedig felkapom a Napot szimbolizáló kitűzőt, melynek párja - egy gyönyörű, alkímiai ezüstből készült fogyó Hold - Mikaelánál állomásozik. Nem említettem neki, hogy én ma ezt feltűzöm, de szeretném, ha látná és tudná, mennyire fontos nekem, még ha év végén esetleg...

Igyekszem elhessegetni a negatív gondolatok felhőit a fejemből és csak arra a csodás napsugárra koncentrálni, akivel a bálba megyek. Minden lépéssel, amivel közelebb érek a Hugrabugos hálókörlethez, érzem egyre könnyedebbnek a testem, mintha csak családom és vérem láncai a napfény miatt szabadon engednének - legalább egy rövid időre.
Az ajtó nyitódására felkapom a fejem, de nem Alma az, hanem egy elég érdekesen festő párocska. Mosolyogva biccentek feléjük - elvégre is, ki vagyok én, hogy bíráljak másokat?! Még páran lépnek ki az ajtón, kiket nem várok - többek között két srác, akik úgy viháncolnak mint a tizenhárom éves kislányok de náluk vagy hat és félszer idegesítőbbek - mire az egész búskomor kastély felragyog a jelenlététől, ahogyan az én problémáim is visszahúzódnak az árnyakba. Pár lépéssel előtte termek, udvariasan meghajolok előtte és kezemet tartom, hogy a puha bőrű kacsójára egy lágy csókot leheljek.

- Mindig csodálatosan festesz Alma, kiváltképp levelekkel és apró faágakkal a zuhanástól szétzilált napfényszőke hajadban, de most... Wow. Szavakkal leírni nem tudom, mennyire lenyűgöző ez a ruha rajtad, és a hajad, a sminked... röviden és tömören: szépséged most is páratlan! - még végtelen hosszú percekig képtelen vagyok levenni róla ajnározó pillantásomat, csak akkor veszek némi erőt magamon, mikor újabb egyének lépnének ki a klubhelyiségükből. Ekkor már kénytelen vagyok felajánlani számára a karomat és elkísérni őt a bál helyszínére.
A mí, personalmente eléggé csicsásra sikeredett a helyszín, de cada uno tiene su cadaunada, vagy mi. Végighordozom a tekintetem a megérkezetteken. A legtöbb régi ismerős arcon csak úgy átsiklik a tekintetem, mármint ki gondolta volna, hogy a grillcsirke szektások egymással jönnek - micsoda beltenyészet - már akinek jut ugye. Bonbonka Hermanita roxfortos barátnőjével - komolyan, mit eszik rajta a csaj? Maddock egyedül, Ivutro, Rappaport, Sidthvordr a saját kis világukban, Barbie és Varvus együtt, Lady of the Vale egy gyilkos tekintetű szőkével, attól a jeges pillantásától még én is nyelek egy nagyot.

- Mondd csak, te mennyire ismered azt a szőkeséget, akivel a mi női bajnokunk érkezett? - hajolok egy diszkrét kérdésre közel Alma füléhez, közben szinte öntudatlanul végigsimítok a kezén, ami a karomba kapaszkodik. Aztán pásztázom tovább mustráló tekintetem, amely legközelebb Mikaela - Élodie - Ishida trióján állapodik meg. Ösztönösen feszülnek be az izmaim, ahogy legszívesebben felnyársalnám Ishidát... nem is igazán tudom megmagyarázni, miért. Az a csávó növényszexuális, nem? ¿Verdad? De mintha olyan furán nézne a húgomra, ez pedig nyugtalansággal tölt el. Felegyenesedem és élesen szívom be a levegőt. Nem akarom ezzel Almát terhelni, de zavar... Főleg azok után a pletykák után, amit Ishidáról hallottam valami buliban. Nem tetszik, hogy a húgom körül legyeskedik.