Victor Holloway

FRIENDS

SOHA NEM ÍGÉRSZ SEMMIT - EZÉRT LEHET RÁD SZÁMÍTANI

ENEMIES

MINDIG TUDOD HOL FÁJ - ÉS RITKÁN TÉVEDSZ

PLATONIC LOVES

OTT VAGY A LEHETŐSÉGEK KÖZÖTT - DE SOSEM A DÖNTÉSEKBEN

Kód:

[center][font=Calibri][color=#333446][size=18pt]KAPCSOLAT[/size][/color][/font]

[font=Georgia][size=10pt][i][color=#4E6688]Történetünk[/color][/i][/size][/font][/center]

Az árnyakban megbúvó alak

Hát Ön itt Mr. Holloway? Elnézést, észre sem vettem. Jelenléte nem korbácsolja fel a hullámokat az amúgy viszonylag nyugodt Roxforti élet során sem, kiváltképp nem most, amikor a külföldi delegációk és a Tusa miatt annyira zavaros a víz, hogy fél méterre sem lehet lelátni. Kérdés az, hogy mit akar elérni az észrevétlenségével? Egyáltalán szeretne vele valamit elérni?
Pedig igazán kár, hogy az a helyes kis pofija eltűnik a mindennapok szürkeségében...

Friends?
Szerintem lehetnénk barátok, viszont egy valamire szeretném tudni a választ: a brokkolis pulcsim az oka, amiért azt gondolod, hogy hátsó szándékaim vannak? 

CREEP

Azt hiszed, nem látlak?

Eww.

Told vissza a szemgolyóidat a koponyádba, amikor Vivre nézel.

Magányközösség

Láttalak minap, amint a pálcáddal bűvölted a csendet. Olyan voltál, mint egy fáradt zongoraművész, ki már nem a hangokat keresi, hanem a szünetek mélyén rejlő, fájdalmas igazságot. Ott ülsz miindig a sarokban a klubhelyiségben, vékony és szögletes alakod szinte egybeolvad az árnyékokkal, s én olyankor úgy érzem: te már nem is közénk tartozol, hanem valami távoli országnak vagy a hűvös hercege.
Én csak messziről nézlek, ahogy az ember egy fáradt, szürke tájat néz az ablakból; s ha tekinteted néha mégis felém téved, ne félj: nem akarok tőled semmit. Csak olyankor bennem is elcsitul a világ unalmas ricsaja, s egy percre elhiszem, hogy a te némaságodban több az értelem, mint mások minden harsány szavában.