2006. 01. 13. péntek
Bevallom, nem sokat tudom Pripyatról, pedig Varvabarba többet emlegeti, mint Roku, hogy abhorreszkál, bármit is jelentsen az a szó. Gondolom, az undorhoz lehet köze, mert minden alkalommal a hányinger fog el, amikor megpróbálom kimondani. Egyáltalán Rokuro minek használ olyan szavakat, amiket senki más nem ismer? Lefogadom, a feléről nem is tudja, mit jelentenek, csak azért mondja, mert okosabbnak hiszi magát általa.
- Na és ez a Pripyat, ez szép hely? - kamillázok a szokásosnál is nagyobbra sminkelt szemeimmel rá, miközben az utolsó simításokat végzem el. Magamra fújok még egy keveset a parfümömből, ami termékmintaként járt a szombati boszihoz. Felajánlom a legfehérebb szívű feketeségnek is, aki valaha járt e földön. Vannak persze más illatok is, de mondhatni, ismeri már a járást, turkálhat nyugodtan a cuccaimban, ne szégyenlősködjen.
- Nem jártam még Harper’s Ferryben, nem ismerem ott a járást, nem tudom, vannak-e plázáitok, és ha vannak, akkor milyenek. De persze sose mondanék nemet, kivéve a sátorozásra nálatok a hegyekben, akkor azt hiszem, inkább Rokuroval és egy Scrabble-vel töltenék egy izgalmasnak ígérkező éjszakát. - tényleg izgalmas lehet, hogy melyikünk sokall be előbb, de ha tippelnem kellene, talán inkább ő, még ha meg is edzettem már az idegeit az évek alatt. Varvushka legalább nem csinál majd patáliát abból, hogy a Pripyatát plázának hittem.
- Tudod, hogy akkor is lesz munkám, ha mindenből megbukok. Ha máshol nem, majd a Hooter’s-ben. De így lesz, Varvoleyn! Orálisan jelzem majd, ha agykielégítésre van szükségem! Itt is az első kérdés, ez az Anne miért kellett elveszítse azt a csinos fejét? És ugye a pirosak Annie-je nem jut majd ilyen sorsra? - egészen büszke vagyok magamra, hogy a régmúlt eseményeit össze tudtam kötni a jelenkorral, de ezúttal jobb lenne, ha a történelem nem ismételné meg önmagát. Meg nem csak ezen a téren, de ugye hiába is mondogatjuk, hogy nem jó ez az út, amit a Nyakszliék kijelöltek, de nem ám, még sem érdeklünk semmit. Bezzeg az majd kell, amikor élő-lélegző agyradarként használhatnak kémkedésre, vallatásra, meg ki tudja, mire.
- Mind tudtuk, csak nem sejtettük, hát ilyen ez. Csak az a baj, hogy szerintem ők ezt még nem tudják. - nekem se kéne tudnom róla, de amint a közelemben vannak, csak erre tudnak megszállottan gondolni. Pedig Barbonnak aztán igazán lenne fontosabb dolga, például készülni a következő Próbára, nem eshet szét előtte. Nem tudom, hogy áll a golyójával, eleget játszott-e vele, de azt tudom, hogy Vale még nem fejtette meg, mi van vele. Eltökélten szoktam keresni a gondolatfoszlányokat rosszabbik felétől, hátha megoldásra jutott, de a francnak se akar mostanában a golyójára gondolni, úgyhogy most már pukkadjon meg. Tudom, hogy magától nem segítene a mi legokosabb, legszebb fiúlányunknak.
- Hmm, maradj egy kicsit helyben, megigazítom. - áthuppanok a ruhakupacon, hogy meg tudjam igazítani rajta a ruhácskámat, amire igazából most már rá se ismerek. Ragaszkodom hozzá, hogy igenis, találnék olyan árnyalatú rózsaszínt és olyan fazonú ruhát, ami megfelelne neki és szívesen viselné, de nem erőszak a disznótor, csak a MACUSA-s karrier az. Kiütközik azért, hogy nem egyezik annyira a méretünk, feszül rajta, aminek feszülnie kell, de várom már, hogy legközelebb egy mérőszalagot bűvöljön oda a bűvöletes prefektus, hogy méricskélje, hány centi a ruhánk a combunkon. Biztos vagyok abban, hogy van valahol egy tízoldalas, unalmas leírás a dresscode-ról, amit a meghívóval nekünk nem küldtek ki, vagy ha igen, gondolom, már rég papírrepülőt hajtogattam belőle, mert túl sok a betű. Olvasgassa, akinek Ishida a neve!
- Most mi? Az ilyenekben profibb, mint a heti horoszkóp! - az máris orbitálisat téved a szüzességem kapcsán, nem vagyok vele kisegítve, de néha mond azért bölcseket. Épp, mint Mordrake, ha épp jó passzban van. Én elvagyok vele is, csak a közege nem tetszik, meg az eszme, amit képviselnek.
Ha Ishida mondaná el nekem bánatát, most megint az agyára mennék, hogy tudassam vele, latin-amerikaiul én is tudok. De most ez nem a megfelelő személy erre, több komolyságot az átöltözésbe! Megigazítom rajta a ruhát pálcámmal, nem lett mondjuk sokkal hosszabb, cserébe viszont lehet, hogy még levegőt is kap, és brutálul néz ki benne, bár nekem tetszett akkor is, amikor kicsit rövidebb volt. Olyan prűdek ez a britek, azt csodálom, nem haltak még ki. Mondjuk amilyen ruhákat viselnek, a legtöbb brit dísztalár, amit ma láttam, mind olyan 1800-as évek. Tényleg csoda, hogy nem haltak még ki.
- Jenna a gyengélkedőről? Varv… - nem mondom, nincs esélye annak, hogy tényleg csak a képzelete fifikázott vele, hát let’s be real, azért ez elég uncanny jelenségnek tűnik, ez meg a Roxfort, ami van vagy hányezer éves, de legalább egy. Megadom azonban a barátnőmnek, hogy az általa tapasztalt valóságot osztja meg velem, és nem látna, nem érzékelne ilyet, ha nem lenne alapja. Még ha Jenna valami kísértet is, aki a gyengélkedőn riogatja a betegeket, a kísértetek is mind valósak. Az egyiket Solace Barbonnak hívják, a másikat az exemnek.
- Lehet, csak akkor mutatkozik, amikor nagyon rosszul vagy. Lehet, hogy máskor is ott van a nyomodban, csak nem vetted észre, mert nem szól hozzád. Lehet, hogy csak elkerültétek egymást. De tudod, mit? Meg fogjuk keresni a kastély összes Jennáját! Jennifer, Jenny, Jane, Jeanne vagy Genevieve… Felgyorsítom neked a kis antennáimat, hogy újra találkozz vele, mert én hiszem, hogy nektek még dolgotok van egymással és találkoznotok kell! - sokan járnak a kastélyba, de több, mint a felét máris kizárhatjuk, mert férfiak vagy túl fiatalok.
- Ha így se, akkor csinálunk magunknak sajátot. Awww, Vale-t azért meg akarom nézni táncolni. Hihetetlen, hogy olyan jó bőr lett, hogy egy srác se merte elhívni, úgy megijedtek tőle. - pedig most lett volna lehetőségük mutogatni is magukat a magazinokban, de mindegy is, most már bukták.
