MARÍA TERESA SALAMANCA
A múlt
TW: szexuális utalások, enyhe gore, abúzusra utalás
Amikor María bal kézzel nyúlt a játékpálcáért, vasököl szorult vékony ujjai köré. Amikor másodszor tett így, figyelmeztették. Harmadszorra láthatatlan mágikus kötelék feszítette hátra a karját, és tartotta ott a másfél órás edzés végéig.
Egy tisztességes lány a jobb kezét használja.
Ugyanez történt a pennával. Hiába tűnt madárkarmokkal vésett vonalaknak minden, amit ügyetlenebb kezével írt, anyja szigorú tekintettel fogta a rossz lányokhoz tartozó kezet, amíg María újra és újra le nem írta a Biblia latin sorait, amíg meg nem tanulta helyesen tartani a pennát. Ez történt az ecsettel, a vívótőrrel, a vonóval- mindennel, míg ez a romlottság el nem hagyta őt.
A Beauxbatons tantermeiben már a jobb keze lendült a magasba.
Jobb kézzel fogta a pennát, amikor krónikákba illő, szinte festett betűkkel írta a válaszokat a professzorainak. Jobb kézzel simított végig az újabb kikölcsönzött könyv gerincén. Jobb kézzel emelte a pálcát, keverte az üstök tartalmát, indított el pletykát tartalmazó cetlit, és jobb kézzel festette meg a saját iskoláját is másodévben.
Most is látta álmaiban, ahogy ott áll, a tenger hullámaitól ostromolva a hatalmas, márványból emelt kastély, melynek tornyai elvesznek a felhők között. Ott ült az egész tetején, egy a legnagyobb boszorkányok és varázslók közül, akinek mindenki tudja majd a nevét egy évezred múlva is. Hatalmas lesz, lenyűgöző, jobb, mint a francia iskola, jobb, mint minden silány lehetőség, amit azok kaptak, akik nem tanulták meg Versailles dalát. A legjobb lesz. És ő fogja megépíteni, vezetni, miután jó üzletek, elsuttogott szavak és rengeteg kitartás hátán az utolsó tégla is a helyére kerül.
Egy ilyen álom sokak szerint túl hatalmas egyetlen éjszakára- egy félre különösen.
Hirtelen, nyugtalanul kelt, mint azóta szinte mindig. Most is hányinger, pillanatnyi pánik gyötörte a szokásos fejébe vájt fűrészfogak mellett, ahogy a fehér fény áttáncolt az üvegen, és kereszt alakú árnyékot vetett a testére. Vett egy hosszú, mély levegőt.
Még majdnem két hét- a darab, amit felfaltak ebből a sajtból, még nem került a helyére. A bőrén csillogó fény tudatától a fejfájása csak rosszabb lett.
Persze, ez a fény ezerszer erősebb volt Karácsonykor, a születésnapján, amikor úgy döntött, hogy egyszer azelőtt, hogy végez, hogy férjhez megy, kinyújtja újra a kezét- a balt, mely már elfogadta, hogy nem vezethet többé, nem jut neki kard, pálca, penna és ecset, csak segédje lehet a jobbnak. Azon az éjjelen viszont bal kézzel fogta meg a fiú kezét, amikor az átsegítette a patak felett, amikor felkísérte az erdei kunyhó lépcsőin, amikor Carlos lehúzta a csizmát a lábáról, és boldog születésnapot kívánt neki.
Felemelte a kezét- a balt, mely azóta feltámadt, azóta újra versenyzett a másikkal a pálcáért, a pennáért, az ecsetért. A hold fénye megcsillant a keze külső részét fedő, ékszerre emlékeztető protézisen, mely ezüstből készült, és természetesen simult a bőrére. Szinte szép volt a két, rózsaszínű indákkal bevont ujj, melyek a szörnyeteg agyarai után hagyott csonkokat fedték el. Nem tudott többé zongorázni, de ügyetlenül hajlottak, éppen egy kicsit lassabban, mint az igaziak, ha pedig használt rajtuk bármilyen egyszerűbb illúzió bűbájt, emberi ujjaknak tűntek. Szinte tökéletesek voltak, és részben az ő munkája volt ez a tökély. A saját ujjai, melyekkel viselte a saját mágiáját.
De ennek a kéznek egy dolga volt: hogy gyűrűt viseljen. Erre az ujjra pedig soha nem kerülhet gyűrű olyan férfitól, amilyenre szüksége volt.
Elöntötte a harag, az ezüst ujjak ökölbe szorultak a három igazival együtt, a lány pedig adott magának néhány percet, hogy átkozhasson mindenkit, aki sokkal nagyobb ostobaságokat csinált, de soha nem fizetett értük. Haragudott Carlosra, aki továbbra sem bocsátotta meg neki, hogy nélküle menekült el- mintha nem lett volna érthető az iszony, amit akkor érzett, amikor a hiányzó ujjakra, az el nem álló vérre nézett, és rögtön tudta, hogy vége az életének. Haragudott az apjára, aki soha többé nem hívta hercegnőnek. Haragudott az anyjára, aki ismét kiemelte, újra és újra, hogy az ő hibája, hogy egy rangon aluli házasság az egyetlen kivezető út. Haragudott a testvérére, amiért szánalmat látott rajta. Haragudott mindannyiukra, hogy lemondtak róla- akkor is, ha racionális volt. Gyűlölt mindenkit, akinek nem kellett harcolnia ezzel, akinek semmitmondó problémáik maradtak csupán.
Sokszor érezte, hogy túl nehéz, de túlzottan gyűlölt mindenkit, hogy veszítsen ellenük.
Jellem Mindenki, aki ismeri Maríát, tudja, hogy ha egy nehéz vizsga előtt szétosztaná az önbizalmát, minden vizsgázónak jutna elég, hogy könnyen megőrizze a nyugalmát. Mindenki, aki elég jól ismeri, tudja, hogy soha nem osztana szét semmit, leszámítva talán rejtett célzásokat az általa lenézettek legégetőbb gyengepontjaira. Ettől függetlenül sokan szívesen töltenek időt vele, talán csípős humorának, talán magabiztosságának, talán éles eszének és szorgalmának köszönhetően. Viszonylag jó beszélgetéseket lehet vele folytatni tudományos kérdésekről, melyeket némiképpen ront, hogy meglehetősen lelkesen mutat rá vitapartnerei hiányosságaira. Barátainak köre jelentősen bővült annak köszönhetően, hogy hatodév második felétől hajlandó elmenni olyan helyekre is, melyekre korábban soha nem ment volna- olyan barátja ugyanakkor nincs, aki feltétlen bizalmát élvezi. Talán soha nem is lesz.
A lycantropia mély nyomokat hagyott María jellemén: régi sznobizmusa, elitizmusa és arroganciája termékeny táptalaja volt a nála szerencsésebbek ellen táplált jéghideg haragnak, gyűlöletnek és irigységnek. Alig telik el bármennyi idő anélkül, hogy eszébe ne jutna az átok, és hogy mások érdemelték volna a harapást. Gyűlöli a gondolatot, hogy nem kaphat meg semmit többé, amire vágyott, hogy a legalapvetőbb dolgokért is harcolnia kell, és közben egyesek szánalmat érezhetnek felé. Megveti azokat vérfarkasokat, akik ezt a szánalmat próbálják szerinte elérni (beleértve sorstársát, régi barátját és egyszeri szeretőjét, Carlost is). Rengeteg fóbiája kialakult az átok miatt, például rosszul érzi magát a holdfénytől (pusztán pszichológiai okokból), és hisztérikusan igyekszik megszabadulni minden szőrszáltól a testén. Nagy figyelmet fordít rá, hogy senki ne lássa csonka ujjait protézis nélkül.
María nem mondott le nagy álmáról, hogy egy napon saját iskolát alapít Spanyolországban, még ha maga is látja, hogy ez az eleve ambíciózus álom elérhetetlennek tűnő távolságra sodródott. Ettől függetlenül inkább rövidtávú célokra koncentrál, például hogy ne adhassák férjhez egy öregedő özvegy varázslóhoz.
Az egyetlen alkalom, amikor elfelejti a sorsát, ha visszatérhet a tudományos kutatáshoz, a könyveihez és a vitáihoz. Emellett, mióta nincs igazán vesztenivalója, flörtölni is kezdett (bár viszonylag diszkrét).
Kapcsolatok
Lolita Delacour - Rivális, barát
beauxbatonsos lányok - Kedves barátok.
Azt beszélik…
- Kísérleti balesetben/valamilyen nagyon durva szexuális balesetben vesztette el az ujjait.
- Van valamilyen eltitkolt betegsége, ami miatt eltűnik havi egyszer.
- Több alsós lány, és legalább három évfolyamtársa mumusa a gonosz megjegyzései miatt.
- Már volt eljegyzése, de kidobták.
- Érdemes vigyázni vele, ha kedves. Majdnem biztosan azt jelenti, hogy akar tőled valamit.
- Hiába szeret flörtölni, az ágyig végül úgysem jön el.
Pálcatípus
13 hüvelyk, Szilfa, Sárkányszívizomhúr. Merev, hajlíthatatlan. A pálca sötét színű, enyhén ívelt.
Egyéb
avialany || Daniela Avanzini
- Nagyon jó nevelést kapott. Az anyanyelvén kívül akcentus nélkül beszéli az angolt és a franciát (ha van akcentusa, az szándékos). Beszél olaszul, németül, és érti a latint. Tanították vívni és párbajozni (bár a képességei nem teszik kivételes párbajozóvá). Tud kottát olvasni, hegedülni, és kiváló zongorista (volt, amíg megvolt minden ujja). Szeret festeni (főleg elképzelt iskoláját, bár fest mást is)- ebben is tehetséges.
- Megkeresztelt katolikus, bár nem követi a vallási előírásokat. Nem nevezhető valódi hívőnek, bár nem is zárja ki, hogy létezik Isten, visel keresztet. Néha beszél is Istenhez- bár nem megfelelő tisztelettel.
- Az átnevelése előtt balkezes volt- ironikus módon most, hogy három ujja van csak, ismét használni kezdte a bal kezét írásra és varázslásra. Díszített protézist visel az ujjai helyén, melyek (ügyetlenül) mozognak. Két-két ujjperc hiányzik, de előbb vetkőzne meztelenre, mint hogy megmutassa.
- Senki nem tudja a családján és professzorokon kívül, hogy vérfarkas.
Roxfort RPG
Szerző