Hazel C. Baird

[jelszó ||]

HAZEL CAITRÍONA BAIRD

jelszó || mandragórafüggők gyülekezete
nem || nő
születési hely || Inverness, Skócia
születési dátum || 1989. december 13.
kor || 16
vér || fél
foglalkozás || roxfortos diák, ötödév
funkció || Diákbizottság alelnök, általánosan színt és pozitivitást vinni a mindennapokba  

A múlt
A nap már lenyugvóban van a látóhatáron - az utolsó, nyári naplemente, a hűvös, sós szélben pedig érezni lehet az ősz közeledtét. Egy lány alakja rajzolódik ki egy póni hátán ülve, a távolban juhok legelnek - a lány hajába, a ló sörényébe, a birkák gyapjába belekap a szél, de mozdulatlanul állnak még egy pillanatig, ahogy a lány még egyszer végignéz a tájon - a tőzeglápokon, a sziklákon, az egész valahogy egyszerre vad és valahogy mégis lenyűgöző - mélyen beszívja a sziget illatát, mielőtt megfordítaná a póniját, és visszaügetnének a házhoz.
Mindketten jól ismerik a járást, a rétet, az erdőt, bár a póni régebb óta van itt, mint a lány - nagyapa szerint ezek az állatok annyira a táj részei már, mint a juhok, vagy a moha a köveken, vagy az állandó szél. De vannak itt még tyúkok és aranyos, szőrös tehenek is - a lány egytől egyig imádja őket, mindegyiknek külön nevet is adott. Szereti az életét a szigeten - egy összetartó, kis közösség része ő is, az állatok, a nagyszülei is - senkinek nincs sok mindene, de amije van, azt mindig megosztja, mások segítése sosem lehet kérdés.
Miután a lány végzett az istállóban, bent már várja a finom, meleg vacsora - mivel elég sok készült, a lány tudja, hogy a falu többi tagja is kapott már belőle. Ezeket ő szokta átvinni, de ma mégis hagyták neki, hogy egy kicsit többet legyen kint a pónijával, cserébe a lány látta el az állatokat este, de nem bánja, nem idegen tőle, ha dolgozni kell.
Ez az utolsó nap, amit még otthon tölt, mielőtt másnap korán kelne és Dézi barátnőjével kézenfogva a Roxfortba indulna, hogy mást is felfedezzenek együtt, ne csak a házuk mögötti fákat, amiket már olyan jól ismernek. A bőröndje félkész állapotban van bepakolva, kilóg belőle egy színes pár zokni, de van még benne kötőtű, ceruza és festék, meg egy vörös macska is, bár őt nem oda szánták - de hiszen ő pont jó helyen van, úgyis el fogja kísérni a lányt az iskolába.
Ő az ágyon ül, szorosan magához szorítja a nagyszüleit, és ők szeretettel a karukba zárják. Nem volt ez mindig így a lány életében - nem voltak mindig kedves, megnyugtató szavak, anyai vagy atyai ölelés, csak rideg elutasítás, a kezek, ha felé is nyúltak, soha nem jelentettek jót. De ez már a múlté. Már jó helyen van, mióta hozzájuk került.
-És emlékezz, a bhìodag - simogatja meg nagymama a lány haját. - Mit is tanítottunk neked?
-Hogy a kedvességben erő van. Hogy azzal többet segítek, ha önmagam vagyok - voltak, akik nem szerették volna, ha a lány ilyen… nézzük csak meg. Sárga, virágmintás, kötött pulóver. Narancssárga nadrág, alatta zöld, kockás harisnya, a kezein vékony, horgolt, cseresznyemintás kézmelegítő. Utolsó szál, még nyíló vadvirágok a hajában, amit szétfújt a szél, de az őszinte, meleg mosolyt nem tudta lefújni az arcáról.
-Így vagy jó, ahogy vagy. Elég vagy.
-Nem mindenki fog szeretni, de te ettől nem leszel kevesebb - nagyapa is szeretetteljesen mosolyog a lányra. Tudják, hogy nem lesz könnyű dolga, de már most mindennél büszkébbek rá. - Mi nagyon szeretünk.
-A kedvesség pedig nem azt jelenti, hogy hagyom, hogy bántsanak… vagy másokat - bólint a lány. Egy kicsit talán mégis fél, de erőt merít a szeretetből, ami körülveszi - meg a macskából, ami a bőrönd helyett átköltözött az ölébe. A lány simogatni kezdi az állat puha szőrét, majd ránéz a nagyszüleire.
-Nagyon fogtok hiányozni! Minden nap írni fogok - nagymama és nagypapa is mindketten egy-egy puszit nyomnak a lány fejére - tudják, hogy így lesz, hogy a bagoly minden nap hozni fogja a leveleket, amiket iskolaidő alatt küld nekik.
-Várni fogjuk őket, Hazel.


Jellem
Tudatosan pozitívan fordul a világhoz annak ellenére, hogy tisztában van azzal, a világ nem jó - de úgy véli, lehet jobb, és azért is csatlakozott a Diákjóléti Bizottsághoz, hogy ezért tenni is tudjon. Talán nem ő egyedül, Hazel Caitríona Baird fogja megváltani a világot, de együtt minden könnyebb, és ha csak egy ember arcára mosolyt tud csalni az aranyos festett kavicsaival és a kis horgolmányaival, akkor már megérte, nem? Szívén viseli a diáktársai sorsát, bárki megkeresheti bármivel, néha viszont elfelejti, hogy neki is lehet szüksége segítségre.
Nem veszi magára, ha nem kedveled, nem érzi magát kevesebbnek tőle, meglepően éretten áll dolgokhoz, amiben a nagyszüleinek óriási szerepe volt és van is - nagyon sok szeretetet kap tőlük és ezt szeretné másokkal is megosztani. Ott van, ha kell és szükség van rá, de annyira nem people pleaser, hogy mindenkivel mindenáron jóban akarjon lenni, akik nem kíváncsiak rá. Nem fél kiállni magáért és másokért is, még érted is, még akkor is, ha nem jöttök ki jól, ha arra van szükség, főleg, ha valaki indokolatlanul van bántva, az igazságtalanságokat és a hazugságokat nem szereti. Magabiztos és őszinte - néha talán túlságosan is. A barátai és a családja, a közösség, ahol felnőtt, mindennél fontosabbak számára.
Rendkívül segítőkész, elfogadó és nyitott, figyel a saját és mások határaira, nem erőlteti rád magát - túlságosan. Mintha egy icipicit mindig a föld felett lebegne, talán néha túl sok, túl színes, túl… Hazeles. Pedig ő csak önmaga szeretne lenni egy olyan világban, ami ezt talán nem feltétlenül vagy kifejezetten szeretné vagy értékeli. Nagyjából bármire kapható, talán nem ő fog lebeszélni a meggondolatlanságokról, de biztos lehetsz benne, hogy visszaránt, mielőtt a szakadékba zuhannál.

Külsőségek
szemszín || mogyoróbarna (hazel), mintha minden fényben kicsit más színű lenne
hajszín || szőkésbarna, könnyen kiszívja a nap, olyankor mindig világosabb
kinézet || Átlagos testalkatú, kviddics és nyaranta az otthoni munkák miatt valamivel izmosabb. Legrandomabb, színes ruhakombinációk jellemzik az öltözködését, függetlenül attól, hogy a ruhadarabjai színben, mintában, vagy bárhogy passzolnak-e. Általában nem passzolnak, és ha mégis, az pusztán a véletlen műve. Az egyenruhát is igyekszik feldobni valamilyen saját kezűleg varrott/kötött/horgolt kiegészítővel, de minimum egy színes (talán nem is egy párba tartozó) zoknival. Nem a leghangosabb a társaságban, bár kétségkívül könnyen nevet apróságokon is, annak jobban örül, ha más tündökölhet helyette.

Kapcsolatok
-Ophelia Langley - felnéz rá, szereti és nagyon tiszteli
-a Diákjóléti Bizottság miatt valószínűleg jól ismerik a tanulók. Egyébként is meglehetősen nehéz nem észrevenni


Azt beszélik…
-Biztosan mindig be van állva, más magyarázat nem lehet… erre.
-Azért lett DB tag, mert el akarja érni, hogy Langley pénzt adjon neki
-Kisegítő iskolából érkezett, ott tanult meg köveket festeni meg ilyenek

Pálcatípus kocsányos tölgy, főnixtoll mag, 11 hüvelyk, közepesen rugalmas

Egyéb
avialany || Haley Lu Richardson
-Negyedéves kora óta kviddicsezik, hajtó pozícióban játszik - pusztán a játék és a csapat szeretete hajtja (haha ), élvezi, hogy játszhat, de nem tervez profi sportolói babérokra törni.

[D E A R H A Z E L,]

D E A R  H A Z E L,

Mondd csak, most is kergeti még a sziget illatát az utolsó nyári naplemente ― elhoztad most is az illatát az almának, fahéjnak, a gyönyörű egyszerűségnek? Neked nem lehet nem levelet írni, nem lehet igazán másként, máshogy, csak úgy, ahogy a levelek az emlékekhez érnek ― narancsban, barnuló narancsban. És mogyoróbarnában ― mert minden fényben egy kicsit másként festesz. Épp úgy, mint az emlékeink egy szebb, ártatlanabb világban.

Az egyszerű dolgok törékenysége átviláglik a soraidon ― mind ismerünk téged, ismerni vélünk kitartásodban, hűségedben. Az vagy, akik az utolsó nyári, az első őszi délutánon vagyunk ― tele reménnyel a jövőt illetően, sütötők, méz, menzás tea. Persze aztán eljött az ősz sötétebb árnyalata ― a realitás kiöntött kávé, elrontott festés a kövön, felszaladó szem a hímzésen. De te megőrzöd az összeset ― a tömör, lényegretörő, gazdag mondatokat, a cinkos kacsintást a mondatrészek végén, akár kedvenc színes sálunk, amelyet minden ősszel újra előveszünk. Gyermekkor és remény illata van.

Az előtörténeted könnyed, a karakter szeretetreméltó jelleme átsejlik minden bekezdésén ― őszintén bízom benne, hogy mikor 'felnősz', még többet olvashatok belőle. Hazel itt van velünk a szobában ― színeiben, valódi hugrabugos (remélem, elnézed nekem a spoilert, ha nem is kapok színes zoknit már) édességében, épp úgy, ahogy a szeptember mosolyog ránk egy életvidám augusztus leköszöntében. Ötleteid patchworkje logikus, üdítő kerek egész ― gyönyörű a maga egyszerű, finom vonalvezetésű formájában.

Előtörténetedet természetesen elfogadom, házad pedig hogy is lehetne más, mint a...

H U G R A B U G !

Hamarosan baglyod érkezik még néhány tennivalóval.
Aztán utadra is engedlek, hogy elhozhasd az ősz mosolygós, szeptemberi arcát a játéktérnek is!