Lépcső és folyosók

A folyosók kanyargós sötétségét csak néhány törött, falra szerelt lámpa töri meg: közöttük az ostrom után valamilyen okból ide száműzött, részben tönkrement portrék és képek figyelik a szórakozni vágyókat. A recsegő deszkákat vastag, poros szőnyeg borítja, amelyen a léptek tompán visszhangzanak - a levegő mintha mindig hideg lenne a felszűrődő zene és a nevetés ellenére is.
A lépcsők (szám egyetlen magas lépcsőházban) megirigyelhették a roxforti testvéreiket - szeszélyesebbek mint az ember egyensúlya egy pohár lángnyev-whisky után.

Tényleg elég durván sikerült ez az este
A füsttől a mellkasom olyan nehéz
Ami megmaradt belőlem, rád hagyom

Chikara Tetsuya

Figyelmeztetés: 18+ káromkodás, alkohol- és szerhasználat

- Hallod, tesóm, biztosan jó ötlet volt ennyi mindent összeinni? - vihogok rá Tetsura, ahogy érzem, hogy most már nem csak a sokféle alkohol kering a szervezetemben, hanem egy bizonyos tea is, amit... Hogy is szerváltunk? Ja, asszem, kibaszott pofátlan módon furakodtunk oda a szamuráj (vagy ninja? tudja a franc...) gyerekhez, hogy adjon már abból, ne legyen már geci. Szegény nagyon nem tudta lereagálni a hirtelen közeledésünket és elég hevesek és találékonyak voltunk ahhoz, hogy szinte csak önkiszolgáló módon megkönnyítsük számára az egészet. Valamit makogott volna még nekünk, hogy mit meg mennyit, de hát ha ki volt töltve egy pohárba, akkor milyen prosztóság már bármennyit is meghagyni az ajándék italból, neeeem? Amúgy sem arról voltunk híresek Tetsuval, hogy bármit is meghagynánk, heh. Illedelmes gyerekek módjára legalább megköszöntük a dolgot, az meg csak a fejét fogta, hogy egyébként marhára többet ittunk, mint ő előírta volna, de ezt már meg sem hallottuk, futottunk is tovább.

Az igaz, hogy szinte egyből euforikusabb hangulatba kerültem és a fények is... Irizáltak? Nagyobb fénykörük lett? A hangok is kissé elmosódtak volna? Távolról mintha valami ágyút hallottam volna, de ez biztosan már csak a cucc hatása. Vagy mégsem? A talaj mintha hirtelen nem is lenne annyira stabil, mintha néha megdőlne, talán vizen vagyunk vagy mi? LEHET, HOGY VÉGRE EGY KIBASZOTT HAJÓN VAGYUNK?! Az kurva menő lenne, elvégre kalózok vagyunk, akkor biztosan meg kell mentenünk a legénységet is, az előbbi ágyú ezek szerint valós volt. Veszélyben volt az egész hely és csak mi ketten voltunk alkalmasak arra, hogy ezt megakadályozzuk, hiszen mi voltunk a képzett kalózok, nem? Volt másnak ilyen jelmeze? Nem, na, akkor mi voltunk a legképzettebbek ehhez és pont.

- Aye, kapitány, helyzet van, nincs időnk idelent iszogatni, amíg odafönt elkezdődött a csetepaté, a rohadt életbe! - kurjantok fel, ahogy meglendítem a hirtelen kezembe kerülő rumos üvegemet, amit Tetsunak és magamnak (és Herának, de mivel ő offolt minket, megittuk az ő részét már rég) szerváltam a mai napra. Egész autentikus kis üveg volt, meg kellett hagyni, na. - Gyerünk, ti ostoba növények, harcra fel! - kiáltok fel és rohanni kezdek... A lépcsők felé? Az a terv legalábbis. Néha megbillenek, ahogy a hajó teste a vízszíntesből kimozdul a hullámoknak hála. Útközben sikeresen csórok magamnak egy nagyon menő kalapot, bár stílusban nem illik a jelmezemhez, kit érdekel. Azt a fejembe csapva futok tovább, még úgy is, hogy nagyjából három kibaszott másodpercenként hull bele az egész pofázmányomba az a szar kalap és semmit nem látok, amíg feljebb nem tolom. Nem kell hátranézzek, biztos vagyok abban, hogy Tetsu kapitány jön mögöttem és együtt fogjuk kardélre hányni a bitangokat! Előkapom a házilag készített kardomat is, úgy sprintelek fel dobogva a lépcsőn. - PUSZTULJATOK PATKÁNYOK! - üvöltöm pár portrénak a folyosón, ahogy megfenyegetem őket a fakardommal. Ők csak méltatlankodva odább húzódnak, egy valaki részt vesz a dologban, vele egy rövid szócsatát vívok (alig szolid három perces), mielőtt észreveszem a valódi ellenséget: egy csapat embert a félhomályban az egyik folyosón. Tetsu felé fordulok izgatottan csillogó szemmel. - Ott vannak a gazfickók, mi a terv, kapitányom? - suttogom (legalábbis én azt hiszem, hogy suttogok) neki, miközben konkrétan alig bírok megállni a lábamon. Hogy az alkoholtól, a teától vagy az izgatottságtól, azt rábízom arra, aki éppen észrevesz.

IF I COULD you don’t think I would pretend
Troubles coming but I still don’t know when

TW: káromkodás, alkohol és szerhasználat

-Nem…-válaszolok Gemma kérdésére, miközben totál azt gondolom, hogy állok, de amúgy valami zene ritmusára lépegetek és kétszázötven a pulzusom. Lehet annyi a pulzus vagy az már full kicsekk? Na mindegy, maradjunk annyiban, hogy nem magas a vérnyomásom, mert nem mérem, jóvanezígy.
-És igen -folytatom, mert nagyjából ezt gondolom. Mármint…mindenről tudjuk, hogy mi volt, kivéve a bublisjóistenfaszáról, azt meg gondolom elég, ha az vágja, aki csinálta. Földim mondjuk jól kivolt, mikor ledöntöttük a magunkét, de nem volt vele hangulatom foglalkozni, meg amúgy is ilyen fárasztó faszarági fazonnak tűnt, na meg… ki tudja mikor lesz legközelebb lehetőségem albán szamárba tolni a létet. Ha most bejön ez a Tusás lottó, és be kell jöjjön, mert engem már úgy megszopatott az élet, mint a körúti kurvát szokás, akkor azt hiszem egy ideig nem illene úgy viselkedni, mint aki még a saját lábát is el bírná inni, ha hagynák.  Milyen baszott izgi, hogy apámra úgy nézek, mint akinek a segge van a feje helyén, mikor matarészegen érkezik haza, erre én is jól bebaszok, ha lehetőségem van rá. Jó, mondjuk ez bulika, itt mindenki szét van, Gemma meg főleg.

-Tudod mi van?-pillantok bele egy távolabbi tükörbe, ahol őszintén szólva a fejemet azt pont nem látom, de a többivel elégedett vagyok – Nem csak jól érezzük magunkat, hanem kurvajól is nézünk ki.
Nem bánom a jelmezt, Herát se nagyon, olyan kis cuki a jelmezébe, örülnék, ha mások is így gondolnának rá, mert ha véletlen meglátom, hogy valami kis papucsállatka nyomatja neki a szöveget, még a végén melléütök, nehogy beledögöljön. A mostani állapotomban azért kicsit úgy vagyok, hogy állni is úgy tudok a legsikeresebben támaszkodom, de ez azért nem zavar meg mentálisan, mert csak jobban megy a jelmezemhez és ehhez még nem is kellett részeges karatemesternek öltözni.

Szóval én csak támaszkodom meg riszálok, mikor Gemms tragikus hirtelenséggel beáll, mint a klinikai halál, én meg eleinte nem vagyok elrontója semminek, aztán csak felbukkan a lépcső aljába egy kraken, aztán meg el is tűnik. Basszameg, hát lehet tényleg megszaladt a ma esti vigalmi negyedóra, de hát mit tudjunk csinálni? Tengerre fel!
-Petecsaté...miva'?-pislogok rá három másodpercig, mint, aki japán létére nem érti a szálljonarrát, de aztán vállat vonok és úgy vagyok vele, hogy menjünk és basszunk meg mindenkit. Aki akarja, azt kétszer! Na nem úgy, részegen se vagyok ám műveletlen, mocskos őstulok. Aztán meg indul az arénázás, speciálba azoknak, akik még nem tudják milyenek is vagyunk, ha ledobjuk a láncot. Az indokolatlan lábszedegetés közben látok meg egy csávót, akkora kibaszott kalapban, aminek a karimáján a teljes griffes kviddicscsapata el tudna ücsörögni.
-Baszkianyád, hogy az istenbe jöttél be az ajtón ekkora kalapba? Vagy az embereid adták utánad?-érdeklődöm, de mire a mondat végére érek jóbarátunk, már hiába kap a kalapja után, az én kezemben meg egy üveg-…mi ez? Pezsgő?- landol. Honnan szabadulhatott ez, hogy pezsgővel ólálkodik itt?!

 Amúgy meg nagyon nehéz nem üvöltve röhögnöm, mert Gemms módszere nagyon hatásos, a festményeken szereplő nyomorultak például biztosan úgy fognak rá emlékezni, mint egy igazi rendes hülyére. Én ellenben rohanás közben kis testem méreteinek és alulkoordináltságának hála, mindent és mindenkit elmozdítok, amit csak érek és még hangosan örvendek is neki.
-Na -mondom ki nagy lelkesedéssel, csak éppen sok gondolat nincs mögötte, de nem kell beszarni, mindjárt lesz – szétugrasszuk az összeset, jól kiraboljuk őket, azt répa, retek, mogyoró geci! Utána meg a zsákmányt megmutatjuk Herának – mert ő erre fixen vevő lesz – aztán én…szóba elegyedek a szivolámmal.
Már az artikulációmon látszik, hogy jobb lenne ma élő emberrel nem szóba állnom, míg magamhoz nem térek, de hát ki parancsol énnekem? Senki!  És már indulok is neki, hogy pontosan ötletem nincs mit csináljak a társasággal, akik voltak olyan balszerencsések, hogy az utunkba mertek keveredni.
-Ez egy RABLÁÁÁÁS -ordítom majd megfulladva a röhögéstől, úgyis azt hallottam, hogy annak kell kezdeni, akinek mélyebb a hangja.

[Chikara Tetsuya]

 

Tényleg elég durván sikerült ez az este

A füsttől a mellkasom olyan nehéz

Ami megmaradt belőlem, rád hagyom

Címzett: Chikara Tetsuya

TW: 18+ szer- és alkoholfogyasztás említése, nagyon erős káromkodás, nyers nyelvezet

- Ja, jó, akkor kurva fasza minden, főnök! - nevetem ki Tetsut, ahogy értelmesen válaszol. Kishaver hasonlókba van, mint én, ez azért biztató. - Mi van, te? Lépegető kutyafasz, te! - röhögök nagyot, magam sem tudom, ez mit akart jelenti, de jól hangzott. Kérdőn pillantok rá az úriemberre, ahogy belenéz egy üres képkeretbe, ami kicsit ezüstösen csillog. - Te mi a faszomat látsz oda, ember? - röhögöm ki a térdemet csapkodva, mert hogy az nem tükör, az hótziher. Vagy csak én képzelődök már? Tudja a picsa. Mindenesetre egyetértek Tetsuval, hogy jól nézünk ki. - Mondjuk, ez kurva jogos, ez kurva jogos! - bólogatok neki hevesen, mintha most szarta volna a spanyolviaszt. Ettől kicsit beszédülök, de hamar rendezem magamat. - Faszom kis vámpírocskák és rostos fostos szellemek mehetnek odébb, kalózok átvették a hatalmat, MI VAN, SÜTŐTÖKÖK?! - üvöltök fel, ahogy verek kettőt a levegőbe, mintha leütnék éppen valakit.

Szerencsére veszi a lapot ez a szerencsecsomag, szóval jön utánam, én meg olyan hangosan nevetem ki, hogy félremondja a szót, hogy még egy hatalmas nyáldarab is elhagyja a számat, természetesen Tetsu szépen ívelt arcába szuttyog bele, mivel hátrafordultam. Ennek örömére olyan szinten kezdek el sírva ordítva nevetni, hogy el is dőlök egy pillanatra, mivel az a szájbacseszett kalap megint az arcomba hullik. Nekiesem a falnak, egy képkeretnek, ami persze ennek örömére kurvára a fejemre hullik, a rajta lévő úriember meg szolid kurva anyázások közepette elküld melegebb éghajlatokra. Nem igazán veszem magamra a dolgot, elég ferdén visszarakom a falra, miközben a fejemet dörzsölöm és visszakiabálok annak a szerencsétlen portrénak. - MI VAN, TE SZARZSÁK?! HÚZZÁL VISSZA ANYÁDBA ÉS A HIMBILIMBIDDEL SZÓRAKOZZÁL, NE VELEM! - kiabálom le azt a szegény embert, aki aztán végképp nem tehet róla. Majd egy jól irányzott, de lágynak nem mondható mozdulattal szedem le az éppen lefolyó csuladarabot arról az áldott pofájáról Tetsunak. - Bocs, tesóm, bár jól állt! - törlöm nagyon nőiesen a kezemet a gatyómba.

Ezek után lelkesen hallgatom a drága úriember tervét. Nagyokat bólogat, abszolút úgy tűnik, hogy ennél logikusabban szerkesztett, átgondolt terv a világon nincs, meg is veregetem a vállát bajtársiasan. - KÉSŐ REGGEL RENDSZERINT REJSZOL AAA... REPÜLŐMÓKUS! - vágom rá izomból, de azért hatalmas mentális energiákat kellett ahhoz megmozdítanom, hogy ezt a rendkívül értelmes mondatot összetegyem. - Ez igen, szép teljesítmény, kapitány, aye! Esélyük nem lesz! Raaaar! - kiáltok fel olyan kalózosan vagy mi. Lehet, be kéne fognom, lassan magamat zavarom a hangerőmmel. De Tetsu is üvölt, szóval végülis is mindegy. Futok a srác után, lóbálom a piszlicsáré kardomat, mintha bármit érne, és nekiállok megszurkálni az ellenséget. - PAKOLJÁTOK KI A TÁSKÁITOKAT ÉS EGYÉB ZSEBEITEKET, ÉS ADJÁTOK A ZSÁKMÁNYT, PORBAFINGÓK, FÖLDIKUTYÁK! - mondom. Abszolút úgy tűnik, hogy hasznosak vagyunk, mert tényleg a kezünkbe nyomnak ezt-azt és inkább sértetten, illetve mérgesen odább mennek, de valójában csak rendkívül zavarta őket a szurkálás és üvöltés. - HA MÉG EGYSZER MEGLÁTUNK TITEKET ITT, AAAAKKOR... A HUMBERBE SZARUNK, TI FOSTALICSKÁK! - fenyegetem meg őket. Amint magunkra hagynak minket, lepacsizok Tetsuval… Vagyis lepacsiznék, de mellé megy a számolás és homlokkal leveszem a mellkasát. Hoppá. Gyorsan rendezem magam. - Aye, kaptiány, sikersztori! - tisztelgek. Azt nem is csinálják a kalózok, nem? Mindegy... Megnézem a lootot: egy pohár félig megivott pia, egy üvegből készült koponya?! Mi a faaasz? Ez menő. Mondjuk, azt nem látom, hogy csak egy egyszerű üveggömb, jó lesz az koponyának is. Egy pergamen darab is van, ami... - EZ EGY TÉRKÉP A KINCSHEZ! UGYE, MEGKERESSÜK? - nézek rá csillogó szemekkel, miközben lóbálom izomból Tetsu arca előtt a pergament, aki szegény nem lát semmit, mert konkrétan beleteszem a pofájába.

IF I COULD you don’t think I would pretend
Troubles coming but I still don’t know when

TW: káromkodás, alkohol és szerhasználat

Tudom, hogy vannak pillanatok, amikor sokkal értelmesebben válaszolnék erre a kérdésre, de most úgy érzem maga, mintha vattacukor lenne a fejemben, tök puha, nagyon kellemes, nem feszít, nem nyom, csak kicsit lötyög, ha gondolkodni próbálok. Meg kell keresnem a gondolatokat a vattacukorban.
-Az a lényeg, hogy…-kezdem el a mondatot, de megint belezavarodom, hömbölög a vattacukor jobbra-balra, pedig azt se tudom, hogy milyen ízű, valakit meg kellene kérdezni- hogy mi a lényeg? Argh! -legyintek, most már sosem fog kiderülni, de amúgy se gondoltam, hogy most találom meg az abszolút lelkinyugalom nyitját vagy egyszerűen kibukkanok vattagyból és megvilágosodom, mint Buddha. Amúgy is, hát kalóz vagyok, Gemma meg olyan hülyeségeket beszél, hogy majd hétrétgörnyedek a röhögéstől.
-Azért…határok! -igyekszem fenyegetően felemelni a mutatóujjam, de nem igazán sikerül. Most ez a cucc volt, amitől minden indokolatlanul kibaszott kurva vicces? Nem baj, élem, jobb, mintha a paraflash jönne rám tőle, aztán beülnék egy szekrénybe merengeni a világ összes nyomorán. Jó nagy szekrény kellene, ahhoz, hogy kényelmesen tudjak benne vekengeni.
-Hát…nézzed már, hogy milyen gusztussoss vagyok-mutogatok a tárgyra, ami szerintem tükör, de ha nem,én akkor is annak használom, mert látom benne magam. Mármint remélem, hogy az én vagyok, mert ha más is ilyen feldolgozhatatlanul jó faszi itt a környéken…na arról jót állok!
-Hallod…-gondolkodom el, de valahogy érzem, hogy ritka buta fejet vághatok, szóval örülök, hogy ezt éppen nem látom- te kefélnél magaddal, ha lehetne? Én tökre adnám…-igazgatom meg a hajamat- mármint hogy én…velem. Uhh, baszki miért nem szólsz, hogy fogjam már be a pofámat!

Aztán van lehetőségem egy kis egyetértés után -nem emlékszem, hogy miben értettünk egyet, de azért nagyon örülök neki, hogy teljes az egység- Gemma megverekszik a…mivel.
-Ne bántsd a vattacukrot-rázom a fejem, amitől két szemem háromfele kezd állani, szóval gyorsan abba is hagyom a dolgot – vagy ezek szellemek? Kalóz szellemek! Elhagyták a hajót!
Úgy nézek körbe, mintha éppen egyszerre mindent is látnék, míg Gemma maga a vámpírok bálja.

Aztán megyünk és én nem is egészen értem, hogy meddig megyünk, meg azt sem nagyon tudnám megmondani, hogy hova, de az biztos, hogy alkalmasak vagyunk a helyváltoztatásra és teli vagyunk alkohollal, tehát mi vagyunk a közlekedő edények. Ezen tök jól elröhögcsélek, addig a pontig, míg a kedves barátom, gondolom szeretetből meg tiszteletből konkrétan arcon köp.
-Jaaaaj…csaje-bődülök el, mert amúgy ez mégse járja, meg hát ilyet velem még senki se csinált és nem is igazán gondolom, hogy bejönne, legalábbis itt és most nem vagyok rá, az biztos. Ezen addig agyalok, hogy majdnem lemaradok a festményfaszi vs. Kalapos Veszedelem párharcáról, de mire legközelebb magamhoz térek hálisten már nem nyálas a képem.
-Látod…nekem minden jól áll-jelentem ki, mintha az előző jelenet nem lett volna mérsékelten gecigusztustalan, mondjuk tök hálás lehetek, hogy nem hányt a hajamba vagy valami, mert azt tényleg nem venném jónéven, főleg, mert utána a jó barátság megtartása miatt, még meg is osztom vele életem egyik legalaposabb tervét, majd megtudhatom, hogy…
- Mi a kurva anyám az a repülőmókus?-nézek rá elfeledkezve mindenről arcomon, őszinte -érted baszdmeg, őszinte!- érdeklődéssel. Biztos kedves állat, de remélem nem izéli rá a tudjukmit az ártatlan járókelőkre erdőszerte, vagy…jaaaj baszdmeg, támadunk!
A támadás aktív része a közleg..közleányom, matrózom,árbócosom,úrhölgyem meg még mit szoktak mondani, mert méretemnél fogva nekem elég fenyegetően beleállnom az emberek szájába és máris örömmel igyekeznek arrébb vagy adják oda a bármit, ami náluk van.
-Várjál már pöcsömöccse, a csajod tökre megfogta a seggem, hát ez zaklatás-szólok az egyik srác után, aztán eszembe jut, hogy nem is a csaja, de ha mégis az lenne…, mindenképpen tisztességesebb dolog neki elmondani, hogy miket csinál.
Majdnem elborulok, amikor Gemms homlokon fejel, vihogva borzolom össze a fején azt a kibaszott szerencsétlen kalapot.
-Nálam van egy szemüveg -mutatom fel a hadizsákmányt-egy üveg zöld lóbaszása, valamint egy nyakkendő…uuu koponyaaaa!
Azt ki is veszem kezéből, mert bele gondoltam volna tekinteni, hátha látok valami, mondjuk a jövőt, vagy hogy mennyire lesz elbaszott a másnapom, de nyál helyett most egy darab pergament kapok a képembe.
-Várjál már baszdmeg, hát két szemem van, mégse vagyok akadémikus közellátó-igyekszem egy kicsit kitolni az arcomból a kincses térképet, még a szemüveget is felveszem, hogy ilyen doktor kalóznak tűnjek, ekkor a fény valahogy úgy süt rá a koponyának keresztelt gömbre, hogy balfelé kis szivárványszínű fénycsík jelenik meg a szemünk előtt.
-Ez egy jel!-mutatok rá egy akkora mozdulattal, hogy kishíján magam verem orrba-nézzed csak meg Safranek, hogy arra kell menni! Ez biztos a Fektében Szakáll kincse!

[Chikara Tetsuya]

 

Tényleg elég durván sikerült ez az este

A füsttől a mellkasom olyan nehéz

Ami megmaradt belőlem, rád hagyom

Címzett: Chikara Tetsuya

TW: 18+ szer- és alkoholfogyasztás említése, nagyon erős káromkodás, szexuális utalások, nyers nyelvezet

Imádom, hogy kellemetesen zizeg minden körülöttem. Ez nem a zavaró fajta, mikor otthon az éjszakai helyeken a lámpa vibrál és furcsa hangot ad ki, mintha bármikor felrobbanhatna, hanem az a nyugtató féle zizegés. Amitől úgy rendesen lenyugszik az ember, minden fasza, vigyorog, mint a tejbetök, mondjuk, hogy min, arra már nem tudna válaszolni. Én sem. Vagy mi van? A hely is kicsit vibrál a látóterem szélén, az biztos, néha meg olyan szivárványosan irizál minden. Mint egy elbaszott gyerekmese, de nagyon élem, az biztos. Tetsutól átlagos választ kapok, mintha csak Mágiatörin kéne válaszolnia egy nem létező kérdésre, hasonló szellemi (haha) szinteket testesít meg éppen.

- Milyen határokról bakerolsz… Vakerolsz? Rakerolsz? Mit szoktál mondani? - nézek rá, szemem egy pillanatra biztosan kétfelé áll. Vagy több. Az lehetséges? - Rendkívül GUSZTUSTALAN VAGY, TETSUYA, a szó legjobb értelmében persze! - vigyorgok rá. - Ki az a másik alak ott? WÁ! - lököm meg a vállát, hogy megijesszem, bár nem hiszem, hogy bármi hatást elérek, elvégre a kishaver elég jól bírja a parát, szabadidejében is előszeretettel fogyaszt bármi ilyen tematikájú akármit. Kicsit engem is bevont, szóval én is elég jól viselem ezt a fajta szerencsétlenkedést és most már kicsit műveltebb is vagyok, ami esetemben rendkívül meglepő, valljuk be. Vagy mi. Következő kérdése annyira kizökkent, hogy egy pillanatra létezni is elfelejtek, aztán meg egyszerre akarok nyelni, nevetni és beszélni, aminek eredményeképpen csak megfulladok a félre nyelt nyálamtól, de olyan szinten nevetek, hogy az már veszélyes, hogy teljesen szétesek.

- Hogy lehet ekkora baromságot kérdezni, te? - nevetek. - Mellesleg igen... Azt hallottam, igencsak jó vagyok a dologban, szóval végre igazán élvezhetném! - vigyorgok rá, csak úgy lesem, hogy mennyire hozom ezzel zavarba, kurvára remélem, hogy köpni-nyelni nem fog tudni emiatt és botorkál pár lépést hátra. - És te miért akarnál baszni saját magaddal? - kérdezek vissza úgy, mintha csak az időjárásól csevegnénk, még mindig vigyorgok. Arra nem is reagálok, hogy azt kéri, szóljak rá. A válaszom a büntetése a hülyeségre, hehe. Egy pillanatra azért végig fut a gerincem mentén a hideg a gondolatra, hogy magammal kéne szexuális viszonyt folytatnom. Eget megverően hatalmas számmal nem rendelkeztem, de azért a nyáron is, előtte is voltak alkalmaim. A legtöbb utólagosan belátva annyira nem is volt jó döntés, mert általában menekülési formának választottam a félidegenekkel való együttléteket, addig sem kellett a sajátjaim szemébe néznem és látnom a különféle érzelmeket, amiktől menekültem: szégyen, fájdalom, harag, pillanatnyi gyűlölet, csalódottság, aggódás, az a kurva aggódás... Szeretet, féltés. Néha muszáj volt elmenekülnöm ezektől, hogy olyan pillantásban találjam meg a megnyugvást, amiben csak a testi vágyak tükröződtek. Semmi egyéb, semmi ítélkezés, semmi előzetes tudás, csak a felszín és az, hogy biztosan amúgy is olyan jófej és vicces vagyok, mint a szex előtti egy órában, amíg hajlandó voltam ránézni. Persze, ezek később nem feltétlen töltöttek el örömmel, de akkor is a menekülést választottam, mint mindig. Mint most is.

Szerencse, hogy most Tetsut nem zavarja az, ha menekülök. Megfelelő pillanatokban rám tud szólni, amiért akkor utálom, később muszáj belátnom, hogy igaza volt, de most ketten vagyunk nyakig a szarban, szóval ő sem érzékeli a pillanatnyi komolyságot és kitisztulást, aztán ismét magába szippant a zizegés és enyhe tompaság. Talán most az öklömmel ezeket a hülye gondolatokat is kiütöm, az a biztos.

- Milyen vattacukrot? Eszed tokja a vattacukor, az! - nevetek rá, ahogy el is felejtem az előző gondolatmenetemet. - JÓL VAN MÁR, BOCSÁNAT, NEM KELL BŐGNI, MINT A SZAMÁR! - üvöltöm le nagyon kedvesen Tetsut, pedig én voltam az, aki arcon köpte őt, de mindegy, azért ő bassza meg, hogy arcon lett köpve általam ugyebár. - Ja, igen, minden jól áll - forgatom a szememet vigyorogva, legalább szent a béke, azt hiszem. - Repülőmókus? Egy mókus, ami repül? Van ilyen hártyaegeci a karja és az oldala között, azt ha megfeszíti, akkor siklik a levegőben asszem. Nem láttál még? Beszarás... Mennyire vagy már gecire alulművelt, hm? - ütögetem meg a homlokát. - Hm, mondjuk, kong az ürességtől, nem tudom, mire számítottam - nyújtom rá a nyelvemet nagyon kedvesen, tudja, hogy nem gondolom komolyan, plusz kettőnk közül ő az, aki idén veszi a fáradtságot és tanul is, szóval kurvára befoghatnám vagy mi. - Nem baj, mi így szeretünk, Tetsuya!

- KICSIT TÖBB AKTÍVKODÁST A HARCBAN, KAPITÁNY! - kiáltom harc közben, aminek hatására az éppen megszurkált csaje meglehetősen rondán nézett rám és majdnem a fejemre is öntötte az italát, de pont megborultam saját magamtól, szóval csak a cipőm lett olyan, ennek örömére hamar ki is bújok belőle, hogy mezítláb folytassam a kalandozást. - ESKÜ NEM ÉN VOLTAM, FŐNÖK! - teszem a szívemre a kezemet vigyorogva, hogy tényleg nem én fogtam meg a seggét, persze a csaj nyávogva kiabál vissza, hogy nem is a csaja, majd inkább elvörösödve eltakarodnak. - Hm, igazából a megfelelő beszélési skillek is fontosak egy harcban, néha könnyebb nyerni velük, igazad van! - magyarázom, de hogy kinek? Talán csak magamnak, talán egy portrénak, talán Tetsunak, aki csak szeretné, hallgathatja, kivételesen ingyen és bérmentve!

- UGYEEEE? - nem akarok nagyon elégedettnek tűnni, de határozottan jobbat lootoltam, mint ő, hah! - Akkor nézzél jobban, more! - jelzem neki kedvesen, aztán egyáltalán nem nőies módon kiröhögöm a szemüveget látva. Örülhet, most a nyáltenger nem éri őt. A padlót viszont igen, de végülis kit érdekel, ennél rosszabbat is látott már ez a hely, nem? Na, hát akkor! - Milyen jel? - kérdezem olyan buta ábrázattal, mint egy majomember, mivelhogy én ugye kurvára nem látok semmit. Na, mindegy. - WOAH! - dőlök hátrébb, mert hogy majdnem lever nekem egyet, aztán magának. - Haragszol rám vagy mi a faszom van?! - kérdezem, de közben megborultam, a falnak esem és megint leverem a képet, amit az előbb is. - KUSSOLJÁL, SZARJANKÓ, SZERINTED ÉN ÉLVEZEM, HOGY MÁSODJÁRA IS FEJBEBASZOL?! - üvöltöm le megint. Vagy ez nem ugyanaz a portré? Tudja a franc, nem is érdekel igazából, mert megvan az út, szóval mehetünk. Nem kell kétszer mondani, már meg is lódulok. Mezítláb. A cipőm meg ott marad a faszkalap portré közelében. Majd biiiztosan eszembe fog jutni, hol hagytam, nem? Igen, így lesz.

- Ki az a Safranek? Egy repülőmókus? - kérdezem Tetsutól, miközben már rohanok az egyik folyosón, s a végén mintha valami megcsillanna... A falhoz futok és keresem a kezemmel, szememmel. Kitapogatok valami apró kis lukat, nézem, de csak a rohadt, hát, tapétát (jobb kibaszott kifejezés híján) találom, úgyhogy körmömmel kezdem lefejteni, aminek eredményeképpen egyrészt az a kettő, amin még volt valami körömnek nevezhető valami, az betörik, a maradék meg telemegy szálkával.

- ÁÁÁÁÁ! - üvöltök fel és a szemembe könnyek szöknek, elkezdem megnézni a kezemet, a két betört körmöm vérzik kicsikét, néhol szálkát látok. Gyorsan számba veszem a véres ujjaimat, hogy legalább le ne cseppenjen és kiskutya szemekkel nézek Tetsura. - Nafon fáv! - jelzem neki a nyomoromat, hogy fájnak az ujjaim, aztán az ital hatására fél percen belül megint elfelejtem az előző gondolatmenetemet (meg annyira azért nem durva az eset egyébként), szóval vidáman és kíváncsian nézem meg, mit értem el vérrel és verejtékkel: tényleg van egy kis luk a falon, vajon van egy apró kis sufni a házban, egy titkos szoba, ahol az összes kincset tárolták vagy csak az idő vasfoga miatt lett lyukas a fal?

IF I COULD you don’t think I would pretend
Troubles coming but I still don’t know when

TW: káromkodás, alkohol és szerhasználat, szexuális utalások

Az ázsiaiak kurvára nem bírják a piát, anyám elméletileg két sörtől sakálrészeg, de ezt csak úgy mondták, igazából sosem láttam úgy rendesen inni. Forró sakéval koccintott Ishida-sannal a nyáron és biztosan akkor is koccintani fog, mikor kihoznak bajnoknak. És minden kibaszott gecicsodálatos lesz. Vivien rájön, hogy majd elájul értem…vagy tőlem, nem tudom hogy mondják, nekem mindkettő tök fasza, Hera és Gemma olyan büszkék lesznek, hogy azt sem tudják mit csináljanak örömükben, és Siennával mi leszünk. Mert amúgy se lehet más, nem? Nekem ez már nagyon kijár, mint az is, hogy most itt hót bebaszva baromságokat beszéljek.  Az a szitu, hogy amúgy szeretek részeg lenni, még akkor is, ha most ki sem látok a saját vattacukor agyamból, ami szerintem cseresznyés, mert az finom. Ha cseresznyés vattacukorból lenne az agyam, én megenném. Uhh, ez most megint olyan weird ass shit, hogy basznék magammal, rossz út, gondolkodjunk értelmesen, kedves agyam, mert már vakmeleg, ami itt a fejemben megy.

-Hát a határok… és a vakerol szót keresed-kezdem magyarázni, mintha még lenne róla bármi halványlila segédfogalmam,ami nem cseresznyés, hanem…mi a faszom halványlila? Levendula? Az de baszott szappanyízű már, ki eszi azt meg? Na az se normális!
-Szóval ez itt a UK és mi most határosak vagyunk a francosokkal meg a jenkikkel meg…asszem az őrület határával, mi? Baszki már, teljesen össze vagyok zavarodva-legyintek, remélem érti, általában szokta.
Az a szerencsém Gemmával, hogy mi már elég hamar láttuk a másikon, hogy van vele egy kis difi és ezért elég hamar össze is haverkodtunk annak hála, hogy leginkább röhögni meg dühöngeni szeretünk felváltva, szóval most is remélem, hogy az egy darab magára maradt agysejtem haverja dolgozgat a kis fejében. Vagy két kalóz vagyunk egy agysejttel?
 Neeem, az nagyon kevés, adjunk meg magunknak négyet, amúgy sem okosnak kell lennem, hanem szépnek és izmosnak, kivéve a Tusát, amikor okosnak,erősnek és nemzetközileg szépnek kell lennem, pedig utóbbi amúgy már megvan.
-Gusztustalan?-nézek rá, mintha legalább azt mondta volna, hogy kínai vagyok. Hát nem lát a szemére? Milyen a jó értelemben gusztustalan amúgy? Kurva nagy oximoron ez nekem, mondjuk az is, hogy ismerek ilyen szót.
Mikor meglök, annyira nézelődöm -biztos keresem, hanyan vagyok-hogy úgy lecseszek valamit a falról, hogy nem igaz, de ezen  megint csak röhögni van kedvem, mert szerencsére csak egy képkeret esett le a falról, lakója az vagy nem volt, vagy éppen elment valahova házalni. Lefestenének ide, vajon én is itt grasszálnék kínomban egésznap? Rohadt creepy már a gondolat is.

Forgatom a szemem, mikor azt mondja baromságot kérdezek, pedig tökre nem. Most bárki bármit mond, fontos a’ egészséges önszeretet és biztosan van olyan évfolyamtársunk, aki tükörbe veri. Azt is meg tudnám tippelni, hogy melyik, de nem akarom elképzelni, mert akkor behányok. Azért van, ami már nekem is kicsit sok.
-Hmm…rólam is mindig ezt mondják-nevetem el magam és mivel vizuális vagyok a tükörbe verés helyett ezt képzelem el, ami meg szintén kicsit kellemetlen, szóval meg is rázom a piruló pofámat. Szép volt, Gemms, de ez csak az alkohol a véremben, vagy fordítva.
-Nézzed már meg ezt!-mutatok végig magamon, mert hát ebbe nem kis meló van, meg hát az egészségesnél talán többet nézegetem magam pucéran, de nem én vagyok a tükörszexuális csávó, az fix.
-Mert, akivel basznék, az inkább baszik rám, szóval muszáj vagyok itt lassan magamat boldoggá tenni-mondhatnám, hogy mert már így is kicsit frusztrált vagyok, de igazából úgy értem, hogy baszatlan fasz. És akkor most megint itt vagyok a bajban, hogy egyszerűbb lenne-e itt levarrni valami évakosztümöset, vagy bizonyítsam be magamnak, hogy nem hiába baszódom hosszú hónapok óta. Mert, ha most csinálok valamit, azt mindenki tudni fogja, mázli, hogy itt a vak franciák látnak dolgokat, amit aztán elmondanak a süket amerikaiaknak, hogy aztán valamelyik néma angol belesusogja a Nő füleibe, hogy világi féreg vagyok. Na akkor az velem többet semmit nem csinál, maximum leköpköd. Ami valahol egészen haladás lenne, de gondolni sem akarok rá tovább, mert aztán Gemma még egyszer leköp, én meg félre találom érteni az egész faszságot.
-Vattacukor-mutogatok a fejemre- a tiedben mi van? Vákuum?
Azt már nem is akarom jelezni, hogy ezután még az agyamcukra is nyálas lehet, de hát ilyen a jó barátság, nem?
A repülőmókust egyenesen fel sem tudom dolgozni, lemaradtam a capybaránál, amelyiknek mindig olyan feje van, mintha a világbékét érné el ücsörgés közben. Hát lennék én is capybara! Vagy repülő lófaszka, igazából tök mindegy ennek.
Értem én az aktivitást, de hát mit csináljak én ezzel a sok gyanútlan majommal, hát melléjük ütök, még a szomszédjuk is bekékül, nekem meg nem kell a nagy balhé. A kicsivel egészen elvagyok, szóval azért szedegetem össze a kis muníciómat, nem kell értem aggódni.
-Akkor hálás vagyok, hogy nem fogtad meg a seggem, kibaszott szép tőled-mondom, miközben majd elájul a röhögéstől, én meg még fel is veszem a szemüveget, hát azt mondta nézzek jobban.
-Hát próbáljál meg egy helyben maradni és akkor nem mozgok neked-igyekszem még mindig a kis fényünkre mutogatni, le is teszem a koponyánkat, meg az összes többi szirszar csetreszt, mert azt azért még én is tudom, hogy nekiindulok a fény is jön velem.
-Terajtad hol a cipő?-érdeklődöm közelebb lépve a jelenethez, ahol ez a hülye, most komolyan kis kezivel áll neki kibontani a falat?!
-Úristen te…na ez, ez a Safranek-igyekszem ránézni a kezére már, amennyire tudok, és tényleg elég szarul néz ki a helyzet. Neki is állok turkálni a pálcám után a nadrágzsebembe, de voltam már biztosabb magamban részegen.
-Szerinted, ha megpróbálom meggyógyítani a kezed minden fasza lesz vagy inkább fájjon?-nézek rá őszinte tanácstalansággal, aztán, ha ezzel kapcsolatban sikerült kilyukadni valahova, akkor az indokolatlanul szexi, és igen nehéz jobb lábammal, olyat ráküldök a falra, mint kósza vakondra Hagrid talpa. Na ha van itt valami és szerintem van, akkor most már biztosan lehet nézni!