Hangosbemondó

Figyelem, figyelem! A Trimágus Tusa szervezői és az iskolaigazgatók ezúton közlik a versennyel kapcsolatos minden fontos információt: próbarészletek, időpontok, szabályok, módosítások, eredmények – egyenesen az igazgatói irodákból.

Ne állj a folyosó közepére, ne beszélgess mással, csak figyelj – különben lemaradsz… és a végén még varangyot kapsz reggelire.

a szörnyecskéknek

A mágikus busz olyan hangot adott ki, mintha egy delfin fuldokolna. Felhúztam szemöldökömet, ahogy a pukwudgie sofőrre néztem, biztos megint elfelejtette megolajozni a kicsikét. Épp a második vagy harmadik kávémat próbáltam rávenni, hogy segítsen a túlélésben, miközben a vezetőfülke előtti lépcsőn ültem, egyik lábam a kapaszkodón, másik a valóságon kívül. Már mindenki fáradt volt, de nekem még hátra volt a legnehezebb rész: a bejelentés.
Pálcámat megkoppintottam a nyakamon, hogy kihangosítva szóljak. Néhány elől ülő diák már ösztönből befogta a fülét, félve hogy megint rázendítek a kis utazós dalaimra. De ez most nem az ötszáz töklés üveg a falon pillanata.

– Na, ébresztő hátul is, kis szörnyecskék! Fontos közlemény következik, és nem, nem az, hogy újra le kell takarítani a hányást a harmadik sorból –  még nem legalább is – Az a nagy helyzet, hogy akkora szerencsétek van, hogy  történelmet írhattok. Remélem sikerült sok kis pajkos barátot összeszednetek ezen a kiruccanáson, mert nagy eséllyel újra találkozni fogtok. Szeptembertől, drága tizenhét éven felüli tanítványaim, részt veszünk a Trimágus Tusán. Igen, azon a tusán. És igen, életben kéne maradni.
Egy pergamenköteget lebegtettem végig a folyosón kis buborékokban – mindenkinek jutott egy és az ölükbe szállva szétrobbantak, beterítve őket egy kis glitterrel.
– Ezen minden infó rajta van. Indulás szeptember elsején, érkezés szeptember másodikán, délután háromkor, helyi – vagyis brit – idő szerint. A Roxfort tantárgylistája itt van, ezekre fogtok beülni. Amit ők nem tanítanak – például Artológia vagy Tálentumok –, abból augusztus végén osztályozó vizsgát tesztek, ha indulni akartok a tusán. A többi, közös tárgyból csak tanév végén, amikor hazajövünk.

Nagyot nyeltem kávémból, miközben a tekintetem végigsiklott rajtuk. Ásító, kócos kis csapat – és az én felelősségem.
– Ez óriási lehetőség. A mi iskolánk először lesz ott. Ti vagytok az első hullám. Kérlek, hozzatok dicsőséget Ilvermornyra. Vagy legalább ne robbantsátok fel a kastélyt. A Drumstrang helyét vesszük át, akik nem szívlelték, hogy az előző Tusa után kinyírták az igazgatójukat – remélem mind szeretnénk, hogyha a hagyomány nem folytatódna. – azért félve Rappaport és Morris felé pillantok, az egyik politikailag, a másik szó szerint képes lenne pálcát emelni rám – Ez lesz a millennium első ekkora szabású rendezvénye. A sorsolást és a próbákat közvetíteni fogják a mágikus tv csatornák, a bajnokok pedig élvezni fogják hazájuk vállalatainak szponzorációját. – helló kétezres évek, a tömegfogyasztás bekerült a mágusvilágba is – ez nagy lehetőség lesz a kiválasztottaknak, szóval kössétek fel a gatyát.

Aztán vigyorogva hozzátettem:
– Ja, és ha meghaltok, ne engem kísértsetek. Menjetek a MACUS-ába panaszkodni.

La vie en rose bleu

Madame Maximet talán kissé lendületes pillanatában érte az indulás - ő maga bizonyára így fogalmazott volna, míg homlokán, arcán egyre gyűltek a viharfelhők a kocsiajtó hangjának nyomában. Diákjai már mind a helyükön ültek, a lovak patáinak üteme lassan végigfutott valami jóleső várakozással a hatalmas szerkezeten, ahogy az a levegőbe emelkedett. A Beauxbatons küldöttsége talán megérezte a légkör változását, mert mindannyian csak akkor figyeltek fel ismét, mikor az andorrai-francia határ felett az igazgatónő felállt kényelmes ülőhelyéről.

Az indulás ugyan nem volt zökkenőmentes - bár erre Madame Maxime nem szeretett gondolni, mert nemcsak a kapkodva induló hazautakat, hanem az ómeneket sem kifejezetten kedvelte. Ezúttal másként alakul majd: az utolsó egyeztetés Minervával és a számára még Monsieur Madrigallal meggyőzte róla, hogy épp a diákok örömének érdekében jobb fátylat borítani a kételyekre, valamint a múltra. Egyelőre legalábbis biztosan.

Táskájából egy nagy köteg finoman hajtott borítékot vett elő - ezeket a legközelebb ülő kezébe adta azzal a megjegyzéssel, hogy adja tovább őket, legyen oly kedves. Az íves kézírás a levélpapíron megcímzi majd saját magát, amikor kinyitják a leveleket - Madame Maxime pedig szívesen figyelte a tanulók arcán végigfutó érzéseket a felhők között uralkodó balzsamos napsütésben, mely a kocsi ablakain keresztül valóban történelmivé tette a pillanatot. Ha dühös is volt az indulás körüli kavarodás, valamint amiatt, hogy kénytelen volt helyettesére bízni a Barcelonában maradó diákok, és a más földrészen tartozkodó hetedévesek leveleinek feladását, az mostanra épp úgy semmivé foszlott, ahogy viharfelhők, ha elég magasról szemléljük őket.

"Tisztelt Hetedéves Hallgató,

Örömmel értesítem, hogy iskolánk a következő, 2005/2006-os tanévben megrendezésre kerülő Trimágus Tusa egyik résztvevője. A nemzetközi megmérettetésre a Roxfort Boszorkány és- Varázslóképző Szakiskolában kerül sor, melyre a 17. életévüket betöltött diákjaink küldöttsége szeptember első napján utazik ki. A részvétel nem lehetséges mindazon hallgatók számára, akik nem töltik be a 17. életévüket!

A jelentkezni kívánók különbözeti, másnéven osztályozó vizsgát tesznek mindazon tárgyaikból, melyeket a Roxfort nem tanít - ezen lista a levél alján mindannyiuk számára személyre szólóan kirajzolódik a levél elolvasását követően. A jelentkezés feltétele továbbá a diák azon személyes vállalása, hogy tanulmányait a felkészülés roxforti hónapjaiban is folytatja, valamint hogy ebben az időszakban is iskolánkhoz hű magatartással viszonyul új körülményeinkhez. A jelentkezni kívánó diákok maguk gondoskodnak felszerelésükről, ehhez azonban szintén segítséget kapnak a levél alján egy lista formájában - kérem, vegyék figyelembe, hogy Skóciában milyen kellemetlen tud lenni a tél!

A Tusa nagy nemzetközi érdeklődésre tart számot - iskolánk leendő bajnoka képes kell, hogy legyen nemcsak képviselni hagyományainkat, hanem vállalja azt is, hogy nyilatkozataiban, szerepléseiben is úgy viseli magát, ahogy az tőle a legteljesebb mértékben elvárható. A francia Mágiaügyi Minisztérium, valamint számtalan mecénás biztosít támogatást a bajnokként kihúzott diák számára - ezen egyedülálló lehetőség fényében kérem, hogy gondolják át alaposan, késznek érzik-e magukat egy hasonló megmérettetésre, országuk képviseletére. A Tusa veszélyes feladatok egymást követő sorozata - kérem, a jelentkezést megelőzően tájékozódjanak korábbi próbáiról, hogy a legteljesebb döntést hozhassák meg!

A felmerülő kérdésekkel kapcsolatos leveleiket kérem, címezzék a helyettesem számára - azokat, amint lehetőségünk van, a nagy érdeklődésre tekintettel ketten, időnkhöz mérten válaszoljuk majd meg.

Madame Olympe Maxime"

Mire a lovak húzta kocsi földet ért Párizs gyepén, Madame Maxime már valóban elégedett volt - és nem gondolt rá, hány levelet kell majd megválaszolnia hamarosan. Örömmel bocsájtotta útjára a hazaérkező diákok seregét, míg kitárta az ajtót előttük, jó pihenést kívánt - azzal a kitétellel, hogy a jelentkezni vágyók nyara bizonyára nem ebben lesz igazán kiemelkedő.
Még egy finom mosoly is végigfutott ajkain, mikor a köszöntésére érkező helyettese bejelentette, hogy a baglyok özöne elindult a címzettek felé: ha volt is okuk aggódni a jövőt illetően, az ebben a pillanatban legfeljebb az angol gasztronómiát és időjárást érintette csak.

Trimágus Tusa - Az Első Próba

Hat bajnok nevét suttogja a szél Caledonia völgyein is túl, a vén Európától egészen a tengereken túli Új Világig.
Bűvtudók százai, ezrei várják lankadatlan izgalommal, hogy mire is képesek valójában a bajnokok.
Ki lesz hát a legfelkészültebb? Ki lesz a legtehetségesebb? Kit csókol vajon Niké és kit Áte?

Az első próba időpontja

2005. November 26., Szombat, 10.00
2025. November 23., Vasárnap, esti órák

A Bajnokok a próbára pusztán pálcájukkal, valamint maximum háromféle, fél unciányi bájitallal érkezhetnek.

Ahogyan a legtöbb mágikus sporteseményen, úgy a Trimágus Tusán sem használható Félix Felicis és egyéb esélyserkentő szerencse- és erőlé. Az effajta doppingszerek használata azonnali kizárást von maga után.

Kötelesek viselni a szponzorok és iskolájuk által biztosított bajnoki párbajtalárt és felszereléseket. Ezeket a próba reggelén találják meg hálókörletükben.

Különös szerzetek bizony a preceptorok.
Bár kiállnak büszkén mindhárman koruk világos eszményei mellett és éltetik a játék tisztaságát,
 szívesen tartják életben a hétszázesztendős hagyományt.

A megmérettetés előtti héten minden este, mikor kilencet üt az óra,
felnyerítenek a szárnyas lovak, és a fogat díszes könyvtárában egy vaskos könyv puffan a padlón.
Csak két lánynak nyílik ki, s kilenc oldalán virágos parfüm illata ül.

Ugyanekkor dől magától egy farönk a tábortűzre, s felmorajlik az iskolabusz motorja.
Ha a megfelelő személyek merednek a lángokba,
könyvből kitépett kilenc oldalt látnak, melyek  elégének minden este
- hacsak ki nem veszik őket.

Furcsa festmények kerültek a kígyók és oroszlánok fészkébe.
Egyazon szavannai vadász, az a bizonyos Sir Bartholeus Jagerfriend settenkedik a két keret között,
aki, ha a megfelelő emberek kérdezik, elárulja, milyen bestiákra vadászik.

Gargolyl (Vízköpő)
A Gargolyl Franciaország északi vidékein honos, különösen kedveli a mohos, omladozó katedrálisokat és a magányos, ködbe burkolózó kastélyromokat. E szárnyas, négylábú, szarvas lény bőre kőkemény, színe szürke, mintha maga a gránit szült volna életet. Szájából dermesztően hideg vízsugarat képes lőni, amely képes egy tölgyfát is kettészelni, sőt egyes beszámolók szerint a víz oly jéghideg, hogy az eleven hús is üvegszerűre dermed tőle. Ám a természet fintora, hogy a Gargolyl maga is érzékeny a saját jeges leheletére – a hímek rendszeresen támadják egymást vízsugaraiakkal.



Rémfarkas
A Rémfarkas az európai hegységek sötét rengetegeinek rettegett ura, különösen az Alpok hófödte hágóin érzi otthon magát. Teste hatalmas, akár öt méter hosszú, s súlya meghaladhatja a kétszáz kilogrammot; szőrzete kormos és zsíros, szemei kékesfehéren derengenek a holdfényben.Magányos, dühödt teremtés, mely haragjában olyan szelet kavar, hogy vályogházakat dönthet romba. Bár harapása végzetes, maga a bestia ritkán mar, mert szájában rejlő szélviharoktól retteg – egyetlen rossz mozdulat, s önmagát is elpusztíthatná. A néphit szerint a viharos éjszakákon hallott farkasüvöltések közt mindig akad egy, amely az övé.




Tarasque
A Tarasque a La Brenne mocsarainak bestiája: oroszlánfejű, teknősbékapáncélos, hatlábú lény, kígyófarokkal és medvekarmokkal. Egy kifejlett példány eléri az öt métert, s lehelete mérgező párát terít szét, mely a bőrt hólyagosra marja, ám a belső szerveket nem roncsolja. A Tarasque különös hűségű lény: ha párt talál, azt élete végéig nem hagyja el. Különösen kedvelik az emberi édességeket. Egy francia varázscukrászról mesélik, hogy egy egész Tarasque-család fogadta be őt pusztán a fondant iránti tehetségéért.




Viharmadár
A Viharmadár a főnixek közeli rokona, a légáramlatok és mennydörgések királya. Tollazata természetesen arany, ám a vihar hívására színt vált: kék, szürke vagy ezüst árnyalatban villan fel, ahogy az ég zúgását tükrözi. Szárnycsapása vihart idéz, s a mágusok gyakorta vélték úgy, hogy a közelgő természeti csapásokat ezek a madarak előre jelzik. A sziklás pusztákat és kanyonokat kedvelik, ahol szabadon tombolhat a vihar, legkedveltebb fészkelési helyük Arizona.



Wampus
Az Appalache-hegység rengetegeiben kóborol a hatlábú, agyarszerű szemfogú Wampus, mely a legendák szerint egy cseroki átokból született. Teste a pumáéhoz hasonlatos, ám mozgása gyorsabb, mint bármely földi ragadozóé. Szemei aranylóan izzanak, s aki beléjük néz, annak elméjét rögtön elbódítja – e hipnotikus pillantással kényszeríti térdre áldozatait. A Wampus ritkán támad, inkább játszik zsákmányával, mintha annak álmaiban járna, s gyakorta saját illúzióinak rabjává is válik, ha túl soká figyel valakit.



Ozarki Süvítő
Az Ozarki Sűvítő az amerikai Ozark-hegység mély, fenyőkkel és köddel fedett völgyeiben kóborol. Mérete medvére vagy párducra emlékeztet, bundája koromfekete, szemei vérvörösen izzanak, s a szarvak, melyek homlokát díszítik, kísérteties fényt vetnek a sötét erdőre. Hangja a legedzettebb vadász szívét is jegesre fagyasztja: a mondák szerint aki háromszor hallja üvöltését, annak lelke soha többé nem lel álmot. Bár rettenthetetlennek tűnik, a Sűvítő nem bírja a visszhangot – saját üvöltései gyakran kergetik őrületbe, ezért kerüli a sziklás, visszaverő barlangokat.



Acromantula
Az Acromantula Borneó dzsungeleinek óriáspókja, nyolclábú, fekete szőrrel borított teremtmény, mely képes az emberi beszédre. Terpesztávolsága meghaladhatja a négy és fél métert, s mérge halálos, habár különös módon hatástalan bizonyos ritka gyógyfőzetekre, amelyek illata édeskés – ez a szag ugyanis megzavarja érzékeit. Az Acromantula harang alakú hálóját a talajon szövi, és gyakran egész kolóniákat alkot, melyeket a nőstény vezet. Tojásai nagyok, lágy héjúak, s a varázslóhatóság szigorúan tiltja kereskedelmüket. Bár értelmes, semmiképp sem idomítható: a hűség fogalma számára annyit jelent, mint az éhség pillanatnyi szünete.



Graphorn
A Graphorn Európa hegyvidékeinek félelmetes lakója, vastag, szürkésvörös szőrrel és két, előre hajló, pengeszerű szarvval. Teste roppant erejű, bőre vastagabb a sárkányénál, s a legtöbb varázslat lepattan róla, mint jégeső a kőfalról. A Graphorn négy lábon jár, mozgása döngő és fenyegető, s bár ritkán támad emberre, a hegyi trollok gyakorta próbálják szelídíteni – legtöbbször saját kárukra. A porrá őrölt szarv rendkívül értékes bájitalalapanyag, ám megszerzése szinte lehetetlen, mert a lény különösen érzékeny a fémek illatára – a vas szaga dühbe hozza. Aki Graphornra vadászik, bölcsebb, ha botot visz, nem kardot.



Cerberus (Háromfejű kutya)
A háromfejű kutya, vagy Cerberus, a görög mitológiából ismert, ám brit földön is meghonosodott, hála a kalandvágyó mágusoknak. Egy kifejlett példány akár öt méteresre is megnőhet, s mindhárom feje önálló személyiséggel bír: az egyik gyanakvó, a másik szelíd, a harmadik pusztán éhes. Kiváló őrző, de csak annak engedelmeskedik, kinek szagát egyszer már elfogadta, s a fejeken átívelő viták gyakran megzavarják. A közismert legenda szerint a zene képes elaltatni őket – ám ez csupán néhány példány sajátos rigolyája, nem fajtajelleg. A Cerberust gyakran tartják inkább egy mágikus kutyafajtának, mint önálló fajnak.