Lolita Delacour

jelszó •
a macska, az egyszarvú és a furkász

név •
dolores desdemona danae delacour

nem •
nő

születési hely, idő •
Cannes, Alpes-Maritimes, Franciaország
1988. 07. 18.

kor •
17

vér •
félvér (egynegyedrészt véla)

iskola •
Beauxbâtons

évfolyam •
VII

   tw: 18+
   grooming, szexuális zaklatás, durva nyelvezet
   & a későbbi leírásokban: szexuális utalások, szexuális erőszakra utalás ◦

   ahová mész, nem lesz rá szükség — aranyhídra válladon, karodon, karodon, válladon,
   gyermekszobád falán.
   a kis Cartier, sosem viseled — nem is egészen te vagy, elfogadtad, Maman sosem viselné,
   hogy udvariatlan légy.
   nem is vagy az.

   nincs más élénk szín — selyem, csipke, használt bőrcsizma, mind belefér egy bőröndbe.
   te is beleférsz — és most azt gondolod, talán semmi nem érdemes rá, semmi nem
   érdemes mrs. devereaux nevére. arcára a tükörben.

   részeid is beleférnek, elfértek egymást mellett, te és mrs. devereaux —
   fáradt rózsaszín, jeges kék, koromfekete kontrasztként.
   az arca a tükörben — a tiéd mögötte, nem szereted, akit benne látsz. mások látnak.
   mások szája, írisze, ujja, nyelve — ezektől talán megvéd. megvéd a gyűrű az ujjadon?

   arra gondolsz, valaki megvásárolt — valaki jobban akart, mint a többi.
   lehetnél boldog, lehetnél reményteljes —
   míg az ablakod alatt eltört az olajfa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.

   arra gondolsz, mindennek van ára — számodra általában megfizethetetlen.
   tudod, miből áll ez a világ, mi az anyaga — reménykeltés, ígéretek és aztán néhány sóhaj.
   Maman élvezi — Maman ügyes benne.

   a kiló kenyérnek — az éveid számának. a győzelmeidnek — és ahogy azok születtek.
   vagy azoknak az estéknek, melyekben újra meg újra lefestetted magad előtt az életed:
   felszínét, fonákját.

   arra gondolsz, tudod, mit keresnek — a csalás bizonyítékát,
   a szájfényed alakját a bírók ingének nyakán.
   és te annál jobban tenni akarsz ellene —
   az egynegyed véla ellen, akinek mindenki szerint köszönheted eredményeid.

   játékból engednek el az első versenyedre — még nem vagy tizenkettő, fiatal vagy a korcsoportban.
   játszani vagy jelen.
   és nem is nyersz — még nem, de boldogabb vagy, mint valaha.
   jövőre is elindulsz! és örökre azután, ugye?

   a játékpálcát ereklyeként viszed magaddal az összesre — ezt szorongatod az első alkalommal,
   mikor váratlanul harmadik leszel ugyanitt.
   EB és VB, aranyak — ezüstök olykor, bronz, mindnek örülsz, mindig többet akarsz.

   arra gondolsz, talán lehetnél boldog —
   mint éhezők illúzióval, mint mikor a gyűrűt a zsebedbe csúsztatod.
   megpattan a mágia a pálcád végén — forró, lángoló július.
   lángtenger az augusztus, neked soha nem ígért szépet, jót —
   az oroszlán mégis gyönyörű volt. nem te voltál az, de mindig szeretted volna.

   aztán tél lesz, sötét, havas úton kétség söpri a bizonytalant —
   tudata sima, lágy, mint egy ódon, ezüst zsebóra.
   nem a kis Cartier — már nem működik, nem tudod, kié lehetett.
   szeretnéd hinni, hogy volt apád, most büszke lenne rád —
   ha volna apád, mrs. devereaux nem volna.

   mellé fekteted első pálcád — még nem varázsol, játék párbajt, mozdulatot gyakorlóknak,
   és kopott, kopottabb, mint emlékeid önfelettségről, narancsszín jamről.
   ragadós a szád széle — incendio, aztán bombarda,
   letörlöd kézfejed hátával. kislány vagy, kedves a neved. mindened kedves.

   pár év még, mire megérted, ki volt Lolita — nyár az is, egy idegen férfi marka a combodon.
   a gyerekmedencében — pillanat csak, abban sem vagy biztos, mi történt.
   te voltál a hibás?
   Maman szerint játék — gondolhatjuk, hogy játék. felnőttek játéka.

   mire megérted, késő — részeddé vált, mint kéretlen szótagok borzongató dallama a füled mögött.
   mind tudják, ki vagy — nem a tehetséges leendő párbajnok, nem csillogó szemű gyermek.
   te a kis kurva vagy — erre születtél. talán vannak, akik bőrük alatt nem fényt, nem nyarat
   viselnek —
   mások fantáziáját.

   talán mindig benned volt — Hermés sál, kis halványkék selyemsál, nem a tiéd volt, ajándék.
   vagy loptad.
   mindegy, kitől.

   talán mindig benned volt — és te nem éltél vele, mert nem akartad igazzá tenni magad előtt sem.
   vagy barátaid számára — mert végül felnőttségük hajnalán mind hallották azt a hangot,
   amelyet megpróbáltál elfojtani.
   a mágiát azonban nem lehet elfojtani — a vélákét különösen nem.
   sem a gyönyört — sem a gyűlöletet.
   egyik sem az emberi mivoltod sajátja.

   talán mindig benned volt — évek rajzolták ki.
   férfiak — te nem szeretted őket, sem Maman mellett, mikor suttogtak csillagfényes félhomályban,
   sem a neved az ajkukon.
   te csak a mágiát szeretted, átkokat, bűbájokat, cakkos szélű titkokat.
   azokat, amelyeket megismerni élmény —
   amelyeket megtanulni dicsőség. akkor percekre erről beszélnek veled kapcsolatban.
   néha napokig. micsoda mámor —

   lehet, hogy mrs. devereaux is szereti őket — vagy őt szereti valaki.
   nem ő írta a kis levelet a bőrönd aljában.
   "kérem, ígérje meg nekem, hogy van más élet is, mint ez!" — de nem küldted el.
   meggyűrődik a tükör súlyától nyögve.

   az antik tükör, vélák alakjával — mágikus, mágikusan repedt.
   ha sokáig nézed, a saját arcod helyett mutatja, mások
   miként látnak téged — csak akkor nézel bele, mikor elfogadod a vereséget.
   sírni tudnál. átkozódni.

   és sírni is fogsz, mert a könnyeid is megvették — ahogy tested, mosolyod, álmaid, reményeid.

   mrs. devereaux biztosan nem szokott — ő nem iszik langyos, lágy tejet mézzel lefekvés előtt.
   a gyermekkorod íze — amikor még nem értetted, mi történik körülötted.
   a vendégek parfümje Maman párnáján másnap.
   hogy neked is ezt remélte — hogy július leszel, boldog, ostoba, ragyogó, napszítta július,
   mielőtt eljön az oroszlán.

   mielőtt eljön az oroszlán — az utolsó ifjúsági világbajnokság. utána pedig mrs. devereaux.
   aztán ki tudja?
   te biztosan nem.

   az oroszlán eljött érted — és ahová mész, nem lesz többé szükség selyemre, tükörre, júliusra.
   önmagadra.
   a mágiádra, a tehetségedre. jövődre benne. talán mrs. devereaux-ra sem.
   egyetlen dologra lesz.

   hogy elég hangosan sikíts, mikor valaki azt kívánja.

◦ 1987. májusa
Angélique eldönti, hogy nem hallgat a családjára,
bármilyen felsőoktatási intézményt
a mrs. degree megszerzése érdekében látogat —
de egy babytrapping sem tűnik elvetélt ötletnek.

◦ 1988. augusztusa
A három lehetséges apa mind jó okkal kihúzza magát a felelősség alól —
Angélique egyedül neveli fel a lányát.

◦ 1991. december 24.
Lolita első emléke arról, hogy az anyja egyedül hagyja,
mert férfiakkal tölti az időt az éjszakában.
A férfiak vele kedvesek, ő nem kedveli őket — köztük nincs más kapcsolat később sem.

◦ 1994. május 29.
Lolita egy gyermekeknek készült pálcával való játék közben kis szikrákat idéz,
mikor fel akarja hívni magára az épp vendéggel foglalkozó Angélique figyelmét.
Rajongásának kezdete a párbajok & kapcsolódó bűbájok, átkok iránt.

◦ 2000. januárja
Élete első EB-je, amelyen nem ér el helyezést a 14 év alattiak kategóriájában.

◦ 2000. augusztus 04.
Egy idegen férfi egy nyaralás során illetlenül érinti meg —
Angélique megpróbálja 'játékká' tenni azt a lánya számára,
abba a hitbe ringatva magát, hogy elkerülhetik ezzel a traumát.

◦ 2001. januárja
Nagy meglepetésre Lolita harmadik helyezése a 14 év alattiak korcsoportjában.
Angélique beleegyezik az oktatók és edzők fogadásába.

◦ 2001. szeptembere
Egy felsőbbéves illetlen kérdéseket tesz fel neki, szóban zaklatja.
Lolita 'első valódi párbaja', amelyért büntetésben részesül.
Csak ő nevezné párbajnak, és csak nosztalgiából.

◦ 2002. januárja
Lolita első EB győzelme —
a Minisztérium nevezi a 14 év alattiak korcsoportjában a VB-re.

◦ 2002. júliusa
Lolita harmadik helyen végez a VB-n az adott korcsoportban.

◦ 2003. januárja
Lolita második EB győzelme — megismer sok roxfortos diákot,
köztük Sienna Scrimgeourt.

◦ 2003. augusztusa
Lolita második lesz a VB-n. Először kap hivatalos szponzorációt —
a felkészülés okozta anyagi gondok egy időre megoldódnak.

◦ 2004. január 02.
Az első önkéntes szexuális élmény egy évfolyamtársával —
utána azonban megtalálja Nabokov Lolitáját a fiú párnája alatt.

◦ 2004. januárja
Lolita meglepetésre a 18 év alattiak között EB bajnoki címet szerez.
A Minisztérium kevesebb erőforrást biztosít a sportolóinak.

◦ 2004. nyara
Kénytelen diákmunkát vállalni egy kávézóban —
nős főnöke többször is olyan dolgok megtételére kényszeríti,
amelyeket nem vállalna, ha nem lenne szüksége a párbajozás folytatásához a pénzre.
Csak a fizetését veszi fel, más pénzt
nem fogad el végül.

◦ 2004. augusztusa
Lolita harmadik lesz a VB 17 év alattiak korcsoportjában.
Az élményt összeköti a korábban történtekkel.

◦ 2005. januárja
Utolsó EB bajnoksága az említett korcsoportban —
amelyet a közeledő eljegyzés híre ellenére megnyer.

◦ 2005. áprilisa
Eljegyzés Cryus Devereaux & Lolita között.

◦ 2005. júliusa
A házasságkötés időszaka.

◦ 2005. augusztusa
Lolita utolsó lehetősége az Ifjúsági VB címre.

Jellem

   Lolita Delacour szemei gyakran máshol járnak — pálcáján, ujjain, mások pálcáin, ujjain.
   A szem hazudik, tanulják sportból párbajozók — hazudik orr, lélegzet, száj, test.
   A pálca nem hazudik — és mikor egy pillanatra megfeledkezik magáról, az arca törékeny
   szomorúsága sem. Valami eltört — a bodzapálca sem
   forraszthatná össze.

   Mindene tűz, bibliai bálvány — és amit másokban ébreszt, sötét éjszakák mélyén,
   bevallhatatlanul. A szépsége bűnös, a bűn legelső jele — nem lehet tisztességes,
   aki ennyire szép. Már nem erény, esztétika —
   őt gyűlölik féltékenyek, értékeikre vakok. Nem büszke rá, de nincs mivel rejteni —
   mindenki meg akarja szerezni.

   Eredményeire büszke — a merengőben is arctalannak látná magát, míg azokat
   számtalan nyom bizonyítja. Nehéz volna barátságosnak nevezni: nem bízik
   eleinte senkiben, nem hisz senkinek. Magának főleg nem — és főleg akkor nem,
   ha érzésekről van szó.
   Pontosan tudja, mit gondolnak róla — és hogy minek nevezik, ezt nehéz volna
   elszalasztania, talán lehetetlen is. Ez az egyetlen nagy közös nevező bennük —
   Delacourékban, egyforma, szépen metszett babaarcuk céltábla mindenki
   számára.

   A kezei vékonyak, mozdulatai lágyak — figyelnek, őszintén suttognak szavak nélkül
   a gyermekről, aki volt. Mágiára éhes — tintától foltos térdekkel, lexikonok között.
   A tűz, amely kíséri, az átkok végén — az erőszakos. Vélák öröksége —
   gyilkos harag, embertelen vágy, mely varázslényektől ered.

   Ha egyedül marad, a gyűrűt csak a zsebében viseli — párja az üres napló az asztalán.
   Megfogadta, hogy akkor ír bele, ha szabad lesz, ha csak önmagáé lesz —
   olykor leül, a tenger feletti naplementék nosztalgiájával simítja borítóját, lapjait.
   Sosem írt még bele, talán sosem fog.

   Minden a maga módján visel —
   kétszer semmit ugyanúgy, a lappangó káosz szerelmese.
   Csipkés hálóing a viseltes pulóver alatt,
   régi bross a kabát belső zsebében — Maman maradéka.
   Parfümje is csak ajándék, mások választották —
   de ő döntötte el, hová fújja magán.

   Ruhái között találni túl drága darabokat — selyemharisnyák, egy Chanel blézer,
   egy Hermés sál. Ajándékok férfiaktól —
   így kell kinéznie a leendő mrs. devereauxnak, akinek ruhatára van,
   arca még nincs valódi.

   ◦ A leendő Mrs. Devereaux olyan, mint az emlék, amit el akarsz felejteni,
   de még mindig fáj — ha belegondolsz, nem az arcát látod, hanem egy pillanatot.
   Amikor elfordítja a fejét, és nem tudod, mire gondol.
   A nyaka formája megnyugvást ígér — az ujjnyomok rajta birtoklást.

   Mindig a madarakat figyeli az ablakból — de sosem beszél róluk, nem mosolyog,
   míg megvonja a vállát.
   Retteg a vihartól, de akkor is az ablakban találod, míg mennydörög, villámlik —
   szeret félni, mert addig nem kell más érzésekkel törődnie.

   Míg kávét iszik — csak feketén, cukor nélkül, mintha bizonyítania kellene valamit.
   Mosolyog, mikor dühös — hallgat, mikor boldog.
   Lehetne őszinte — olykor az is, de minden jótett elnyeri méltó büntetését.
   Játékos — de nem játszmák győztese. Rosszabbul hazudik, mint bárki más.

   Minden képen úgy tűnik fel, mint aki tökéletesen boldog — a túlélés is egyfajta művészet.
   Nem eleven, mint választott élete, párbajok, viharok —
   kis lázadás, mikor a fehérneműit mégis ő választja meg.
   Máskor Chanel, Dior, Hermès — minden túl felnőtt, ígéri a leendőt.

   Csak akkor boldog, ha pálca van a kezében —
   és csak akkor mer őszintén sírni, ha egy párbaj után leteheti azt.
   Még fél a férfiaktól — de attól jobban, amit érezhet mellettük.
   Talán Maman mégsem hazudott, ha igazat nem is mondott neki:
   talán a figyelem, amelyet ő nyer el, értékesebb annál, mint amit önként adnak.

   Szeretné, ha szeretnék — Cryus mellett már ebben sem biztos. Gerince túl egyenes,
   érzékei túl merevek — és az vár rá, ami merev dolgokra a teremtésben, ha képtelenek
   rugalmassá válni. Egy darabka rózsaszín selyem szalag,
   amelyet gyermekkorából őriz — megfakult ígéret a keserűség első percei előtt.
   A vég kezdete előtt.

◦ Merengő
   egy felsőbbéves hangja, arról kérdez: igaz, hogy a vélák szűkebbek?
   te is az lennél? mennyibe kerülne? ◦ Nabokov Lolitájának borítója az első fiú párnája alatt ◦
   még nem tudta, mit értenek boldogság alatt: baracktól ragadós kézzel utánozta a felnőtteket,
   a kis mű-pálca hasított a levegőben, aztán: szikrák. amikor először érezte úgy, élhetne,
   élhetnének másként is ◦

   ◦ Edevis Tükre
   babérkoszorús alak, baljában az ő pálcája, jobbjában kupák, számtalan ◦
   az arca azonban nem látszik: csak ő tudja, kit lát ◦

   ◦ Mumus
   saját maga, épp úgy, ahogy Nabokov Lolitáját ábrázolják ◦

Apróságok

◦ Malíciamutató
   cryus devereaux mosolya ◦ mögötte egy-egy részletnyi arc: egy áll vonala,
   egy orr íve, tekintetek csillanása - mind férfiak ◦

   ◦ Százfűlé-főzet
   selymesen sűrű, olvadt méz & gyöngyház állagú ◦
   olykor megremeg finoman, lágyan, mintha szívverés volna ◦
   felszíne irizál, púdertől a hajnali szürkéig ◦ apró ezüst,
   friss rózsaszín szálak úsznak benne, akár fátyolszövet ◦
   illatra halvány rózsavíz, tengeri sósság, édes borostyán,
   füge - és egy nyugtalanító jegy, amit lehetetlen megnevezni ◦

   ◦ Amortentia
   pipadohány, régi bőr & borostyán ◦
   nedves márvány, föld & fa ◦
   fermentált méz & az óceán ◦

   ◦ Veritaserum (titkok)
   egy összehajtott levél a bőrönd alján, talán egy iskolai tanárnőnek,
   aláírás nélkül ◦ az elképzelt apja órája — emlék egy férfitől, aki nem létezik ◦
   kapkodva írt, alkoholmentes koktélok receptjei: nem bírja, sem szorongása, sem ő ◦
   befelé fordított eljegyzési gyűrű ◦ gyűrött feljegyzések, köztük elrejtve wishlistek ◦
   egy apró verseskötet: nők írták nőknek — és csak ez tűnik biztonságosnak. ◦

   ◦ Azt beszélik
   egészen biztosan imperius hatása alatt áll — vagy zsarolás áldozata ◦
   talán már most terhes — ami magyarázatul szolgál a korai esküvőre ◦
   erről pedig minden bizonnyal megszökik majd — eleve csak a pénzért vagy Cryussal ◦
   ezzel az arccal nem lehet tisztességes lánynak maradni — elég csak ismerni az anyját ◦
   vagy a bírók preferenciáit azokon a versenyeken.. ◦

A család

◦ Anya
   Angélique Delacour; félvér; 36 ◦ félvéla ◦

   ◦ Apa
   Hivatalosan ismeretlen ◦
   nemhivatalosan a három lehetséges férfiból egyikük sem vállalta ◦

   ◦ Vőlegény
   Cryus Devereaux; félvér; 24 ◦ az esküvő júliusban ◦

A sóhaj és csend háza — Delacourék

   ◦ Párizstól délre, egy kúria árnyékában suttogó birtokon élnek —
   a terek a szemnek túl világosak, a függönyök a szemnek
   túl nehezek. A levegő mindig lágyan rózsaolaj-illatú — viharok idején különösen.
   Angélique gyerekszobájában emlékei, nevető arcú portréja:
   a legkisebb lány, akinek a legtöbbet kellene titkolnia —
   és aki a eközben a legtöbbet beszél róluk.
   Az asztalnál, a portré elkészítése közben — más eljegyzésén, más ünnepein.

   A nappali falát pasztell gobelinek, régi családtagok mágikus portréi fedik —
   de Angélique arra tanította lányát, ne nézzen egyikük szemébe sem,
   mert semmi értelme azzal törődni, ami elmúlt.
   Hagyományok, elvárások, bölcs szavak tisztességes férfiakról —
   és aztán az unokatestvér, Fleur erkölcseiről, ügyes orráról, amely még az
   angolok között is kincsre lelt. Lolita csak az egyik Delacour-lány —
   a legkisebb, az anyjával legmesszebb sodródott.

   A bútorok finoman aranyozottak — és senki nem ül kényelmesen bennük.
   Székeik kihúzva, úgy felejtve — számtalan el nem beszélt beszélgetés,
   tőmondatok sokasága. Csak Angélique hangos — csak őt hallani,
   Monacoról, fényről, a tengerről, júliusról. Augusztusról —
   Delacourék a tavasz udvara, selyemzsinóroké,
   megőrzött szokásoké.

   Apolline talán idősebb lett, de minden aranyló hajtincse a helyén —
   nincsenek hirtelen mozdulatok, elvétett lépések.
   Fleur már nem csak szép, maga a reprezentáció — a nő, akire mindig figyelnek,
   de sosem kérdezhetnek tőle olyat, amelyre ne tudna válaszolni.
   Jobb anya, mint gondolták, mint gondolta ő maga — az angol és a francia
   minisztériumok kegyeltje, kisfarkasok édesanyja.

   A türelem magas sarkakon, mégis halkan jár a falak között —
   szükségük nincs egymásra, de nem hajlandóak beismerni.
   Azért is kell, azért is együtt a világ ellen — Angélique botránya élénk szín a palettán,
   karnyújtásra, de ki nem tagadva.
   Lányának nincs apja, de tisztesség máshol is nyerhető —
   Lolita párbajnok, Lolita még lehet valaki, ha a szegénység
   el nem ragadja tőlünk. Vagy ha már: az anyja híre.

   A Delacour-lányok egyforma porcelánbaba-arca azonos örökség —
   épp csak másként viselik mind. Apolline büszke, Angélique telt borospohár —
   Fleur színtiszta méltóság, Dolores valaki, aki örökölte azt az arcot,
   de nem a helyet az asztalnál. Ezért illik közéjük — unokatestvérek,
   éteri áhítatot óhajtó szépséggel megvert generációk közé.

   ◦ A zongorán meghívók, melyek csak 'elkallódtak' —
   üzenetek, amelyek nem érkeztek meg időben.
   Fleur olykor megemlíti, milyen csodás lett volna, ha Lolita ott van Gabrielle ballagásán,
   eljegyzésén, Victoire születésnapján.
   Lolita ír még nekik — de tudja, hogy lesz nap, mikor már meg sem írják a meghívókat.

   Grandmére egyszer azt mondja:
   "még mindig gyönyörű, az ilyen lányoknak csak addig nehéz" —
   mintha ezzel le is zárna minden beszélgetést magukról, vagy helyükről a francia társadalomban.
   A szőlősorok alacsonyan kúsznak a domboldalban — a reggelek párásak,
   a délutánok porosak. Grandmére tekintete, a nem emberi íriszek
   mindenben megkövetelik a magukét.

   Régi, fehérre meszelt kúria most is lenyűgöző —
   kifakult képeslap Provence-ból, amelyet soha nem dobunk ki.
   Jázmin kúszik a verandán, korlátokon — terrakotta cserépben levendula és rozmaring.
   Innen messze ring Monaco, Monte-Carlo — világnyira.

   A lakás túl nagy — egy férfi ajándéka volt, valaki, akinek a nevét már nem ejtik ki gyakran,
   de tárgyak még őrzik emlékét.
   Értelmetlenül drága dohányzóasztal, félig kiégett márványmécses —
   zongora, melyen senki nem játszik, de nélküle lehetetlen volna polgárinak
   nevezni a lakást. Lolita párbajozáshoz használt holmija —
   ez is ajándék, de már saját magától is, nyaranta dolgozik,
   nélküle még nagyobb volna a lakás, végzetesen nagy.

   Csodálatosan öregedő pompa — puha perzsa szőnyegek, megkopó aranykeretek,
   túl sok párna, túl sok levendula. Egy domboldalhoz simuló épület legfelső szintje —
   az erkély a tengerre pillant, itt állva minden Delacour megfeledkezhet
   Angélique botrányairól. Ami ennyire szép, hogy is lehetne káros?

   A sokszor viselt couture, vintage, örökölt esztétika között nőttek fel —
   kicsit mindketten, míg férfiak egymásnak adták a kilincset.
   A fürdőszobában vágott virág a kagylón, de régi Baccarat üvegben —
   egyetlen ezüstkanál, címerrel.
   Semmi sem megy semmihez. Friss gyümölcs, hűvös víz, olívabogyók.
   Mind várnak valakire.

—◦◦◦◦◦◦—

Külsőségek

◦ magasság
   165 cm

   ◦ testalkat
   párbajozáshoz edzett

   ◦ szemszín
   őzbarna

   ◦ hajszín
   vélaszőke

   ◦ avatar
   Lily-Rose Depp

   Lolita jellemezhető szoborszerű szépségként — arányaiban a klasszikusokat idézi, amelyek
   mögött elrejtőzik valami megfoghatatlan és különleges. Ez valószerűtlennek ábrázolja —
   ahogy a nem emberi származás általában megkéri azt, amivel az antikvitásnak adózunk.

   Jelenlétét nehéz elmulasztani egy helyiségben — a fény mintha megakadna rajta.
   Vélai öröksége elkíséri akkor is, mikor csak beszélgetni szeretne — és kevés dolgot visel
   rosszabbul, mint a külsejét érő méltatást. Szemei áldozatiak — az a fajta tekintet, amely
   egyszerre kifejez túlcsorduló érzéseket és hiányukat is. Képtelen hazudni —
   a legfelszínesebb megfigyelő is azonnal tudja.

   Az arcán uralkodó vonások időtlenséget őriznek — de ritkán láthatóak egy 17 éves lány
   megjelenésében. Inkább távolságtartó — mozdulatai is ebből táplálkoznak.
   Testtartása az évek rutinja és idegensége okán egyenes, talán túl rendezett is —
   mintha mindig modellt állna egy felvételhez. Bár szereti a ruhadarabjait, mostanában
   nem találja helyét bennük — azokban főleg, amelyeket Cryus kiemelne rajta.

   Olykor feltűnik a nyugodt, hideg horizonton egy-egy förgeteget ígérő sötét árnyalat —
   lehetetlen volna eltéveszteni varázslény felmenőit mindabban, ahogy jelen van.
   Bőre áttetszőnek tűnik bármely fényben — rideg, jeges az árnyék is, amelyet vet másokra.
   Mintha a napfény sem érné utol — mindig jobban szerette a telet, mindig csak elviselte
   a júliust. Az augusztustól retteg.

   Olykor kísérletet tesz arra, hogy beolvadjon — főleg egy-egy férfi kéretlen figyelme után.
   Jelenléte azonban egyszerre éteri és nyomasztó — minél jobban beilleszteni vágyja egy
   társadalmi kirakósba, az annál kevésbé lehetséges. A mágia, amely már akkor megformálta,
   mikor még meg sem született — sok barátját ébresztette már rá saját vágyaira, vagy éppen
   a féltékenység természetére. Azok száma, akik szerint Lolita egyszerűen nem lehet
   tisztességes lány ezen származásában — csak több és több lett az évek alatt.

   Idegessége gyakran a külseje rovására megy — szorongásában gyakran rágja a körmét, vagy
   öntudatlanul is szétzilálja a ruhája, frizurája rendezettségét. Ruhatára főleg örökölt, olykor
   ajándékba kapott darabokból áll — de azon tudás hiányában, mely egy ifjú hölgyet kifogástalanná
   tudna tenni, inkább jellemzi egyfajta eluralkodó káosz. Mintha csak vélasága akarná
   emlékeztetni vele együtt azokat, akik túl emberinek vélnek egy varázslényt.

A tudás

varázslói ismeretek ◦

   Lolita Delacour tudásáról általában arca, neve, származása ad számot elsőként —
   ezt pedig rendre cáfolja tudásvágya, a benne lappangó becsvágy.
   És az arra való eltökélt szándék rontja szinte elviselhetetlenné, hogy másnak lássák, mint ami.
   Ha tehetné, darabokra tépné ezeket a prekoncepciókat —
   még a mágiához fűződő egyértelmű viszonyának vászna mellett is.
   Gyermeként is úgy érezte, ezt jelenti igazán létezése — a játékpálcát, akkor még
   hatástalanul kiabált átkokat. Később könyveit, tanulmányait —
   és minél egyértelműbb lett, mit gondolnak róla, minek érzékelik, annál jobban ellene tartott.

   Gyenge medimágiára való képessége, a másokról való gondoskodás iránt táplált
   ellenszenv kiütközik szorgalmán is: azokból a tárgyakból sosem teljesített igazán,
   amelyek valamilyen módon kapcsolódtak ehhez. Az ellenszenv nem jelent meg nyílt lázadásként
   iskolai élményeiben — oktatói között akad, aki nem egészen érti, hogy ha valóban
   olyan sokat jelent számára a mágiagyakorlás, miért nem fordít minden ágára épp ugyanannyi időt.

   Az először megtapasztalt mágia óta mély szenvedéllyel viseltetik a párbajozás, ártások, bűbájok felé:
   ezek kutatása, megismerése, elsajátítása mindennapjainak, szabad perceinek legnagyobb
   alapköve, kezdete — és vége is, ha rajta múlik.
   Szerény anyagi lehetőségei korlátot szabnak mindennek —
   bár egyáltalán nem szívesen költ semmi másra régi köteteken, versenynevezéseken,
   a felkészülés felszerelésein és oktatóin kívül bármi másra. Ehhez nyaranta munkát kell vállalnia —
   bár ha maga rendelkezne minden körülményével, alig mozdulna ki a könyvtárból,
   vagy épp a gyakorlásra használt helyiségből.

   A sebek, sérülések szerzésének hosszú gyakorlata ellenére kifejezetten ügyetlen medimágus —
   sajátjait illetően is.
   Mindazok a bűbájok és ismeretek kifognak rajta, amelyek művészeti vénát is kívánnak —
   vagy ebből fakadó gyakorlatot.
   A háztartási bűbájokat el tudja végezni —
   ebben azonban szintén nem jut hely túl sok köszönet számára.
   Bár szeretné, ha nem kellene tudomást vennie a társadalmi szépségideálról,
   ez utóbbi éveiben már lehetetlen — ennek ellenére nem ismeri azokat a bűbájokat,
   melyek egy ifjú boszorkány öltözékét, sminkjét, frizuráját igazán elragadóvá tennék.

   Bár tehetségként említik a hivatalos párbajversenyek köreiben,
   a feltételezetteket számtalan munkaóra érlelte. Alkatából, gesztusaiból egy elegáns,
   finom ívekre támaszkodó párbajnok alakja rajzolódik ki — amelyet durva
   mozdulattal elken az ilyenkor rajta látható elemi harag,
   vagy alkalomadtán épp brutalitásba hajló egyértelműen inkább támadó,
   mint védekező mágiahasználata. Kedveli az elemi mágiát, az ösztönös varázslat különböző
   szakterületeit — az elméletet csak addig, amíg közvetlenül szolgálja a gyakorlatot.

   Hajlamos erős cinizmusra — ez megjelenik azokon a tárgyakon is,
   amelyeket adott pillanatban nem talál hasznosnak.
   Csak azért ragaszkodott az összes felvett kurzus RBF-jeinek letételéhez,
   mert az nemcsak frusztrálta Angéliquet — addig sem kellett az eljövendő esküvője
   és betöltendő szerepköre követményeit mérlegelnie. Mint aki utoljára,
   meg-megszakadó lélegzettel, de mégis ráérez a tanulás ízére —
   bár tanulmányi átlaga nem volt ezt megelőzően sem kirúgással fenyegető,
   arról sok szót nem volt érdemes ejteni. Amint megérezte, hogy utolsó lehetőségeit tölti —
   még ha madame Devereaux bizonyára nem használja majd kiváló RBF eredményeit,
   ez vált a menekülés azon módjává,
   melyet nem vitathatott igazán senki.

   A párbajnoki életpályája kiemeli ugyan kortársai közül —
   de természetesen nem teszi legyőzhetetlenné sem.
   Tapasztalata, ismeretei a párbajok sportként való gyakorlása körül összpontosulnak —
   ezeken a versenyeken a körülmények eltérnek egy 'éles' párbajétól,
   ahogy más fegyvernemekre is jellemző.
   Lolita alig pár alkalommal vett részt ezen kívül eső konfrontáción —
   ezeket a párbajokat is megnyerte, de gyakorlata nem azonos azokéval,
   akik háborúban, vagy körülményeik hatására sajátították el az átkokat, bűbájokat.

   A már említett, mágiához fűződő viszonya öndefinícióként is működik számára —
   ha megteheti, és ennek módját leli, mindent csak azon keresztül, abban lát tükröződni.
   A pohárban reggelente megfagyó vizet a kávé számára, de a legizgalmasabb vitákat,
   legnagyobb felfedezéseket is mind ennek fénypászmájában vesz észre először.
   Bár maga sem gondolta, mennyire élvezi majd gyakorlathoz szoktatott idegszálainak
   sokasága azokat a tárgyakat, melyekben a logika mindig megelőzi az intúíciót —
   mint a jogmágia, a számmisztika, vagy épp a mágiafilozófia.
   Ha jövője nem azt tartogatná számára, amelyet elkerülni lehetetlen —
   talán a nemzetközileg elismert párbajnok még azt is számításba venni,
   hogy ezekben próbál elhelyezkedni a Beauxbâtons után.

   Ha megérzéseire kell támaszkodnia, kivétel nélkül szinte mindig csalódik önmagában —
   ha kétségei támadnak, először mindig a járt útban bízik a járatlan helyett.
   Kivételt ez alól a párbajozás képez csak — bár biztosan ezt sem nevezné ösztönösnek.
   Sorsa egyik különös iróniája, hogy képességei, tapasztalata több, mint lehetővé
   tenné számára, hogy megvédje magát a kéretlen figyelemtől — kiváltképp a férfiak figyelmétől.
   A származása okozta társadalmi elvárások, feltételezések azonban szorongóvá, visszahúzódóvá —
   és inkább megalkuvóvá, undorral lenyelt, rettegő, de tűrő áldozatává tették mindezen gesztusoknak.

   Hiányzó medimágiai ismeretei ezen szempontból is megbosszulják magukat —
   ha adott esetben szüksége volna arra, hogy felismerje a befolyásolás testi jeleit,
   vagy épp a kudarcot valló fogamzásgátlás jeleit —
   nem is tudja, milyen gyorsan kerülne kiszolgáltatott helyzetbe.

   Pálcája tiszafa, 11" ◦ magja véla hajszála; majdnem teljesen rugalmatlan.

◦ átváltoztatástan
K

◦ bájitaltan
V

◦ bűbájtan
K

◦ svk
K

◦ gyógynövénytan
V

◦ rúnaismeret
V

◦ számmisztika
K

◦ alkímia
K

◦ keresztezett hagyományok
K

◦ mágiafilozófia
K

◦ jogmágia
V

◦ varázstáncok
K