Sebastien Lacroix

SEBASTIEN SAINT-GERMAIN LACROIX

Mottó

S’il n’y a jamais de règle enfreinte, il n’y a jamais de plaisir.

Alapok

jelszó || a macska, az egyszarvú és a furkász
nem || férfi
születési hely, idő ||Château de l'Étoile (Normandia, Franciaország); 1988.01.30.
kor || 17
vér || aranyvérű
iskola || Beauxbâtons
évfolyam || VII.

Échos de nos Rêves

Megtanultam csendben járni, hogy ne ébresszem fel.

Leteszem a könyvet az éjjeliszekrényre, amiről beszélt, azután megnézem a vékony, sápadt arcot. Olyan, mint egy halotti maszk. A könyv gyengén megmozdítja a fedelét, mintha azt akarná, hogy a benne rejlő tudás a mágikus állatokról előbújjon, megelevenedjen, festményekként terjedjenek szét a repedt plafonon, melynek réseiben menedéket lelnek a furkászok és bólintérek. Mintha az öreg könyv értelmes lenne, mintha felismerné Melvint. Az utolsó könyv, amit az iskola könyvtárában olvasott. Összeszorul a torkom egy pillanatra, ahogy elképzelem, amint olvassa, mosollyal az arcán- akkor még minden rendben volt.

Azt hittem, hogy boldog leszek, amikor odaadom a könyvet, de most olyan érzésem van, mintha tönkretettem volna valamit azzal, hogy itt van. Csak egy hamisítvány. Ez a könyv, hiába mozog, csak az iskolában mágikus számomra, csak akkor mágikus számomra, amikor Melvin lelkesen olvas belőle Rosamundinak és nekem, felteszi a sokadik „tudtad-e” kérdést egy délutáni hideg kávé mellett. Így, lopottan, így, hogy nem olvas belőle, ez a könyv hamisítvány. Ahogyan minden más is, amit hoztam korábban.

Az öcsém nem ébred fel, ahogy elhelyezem az izgatott könyv borítóján a levelet, és a kis dobozt, amiben egy darabka korhadt fa található, a La Gueule des Profondeurs roncsáról, ahová egy éjszaka merültünk le érte. Emlékszem, hogy mindig említette nekem és Rosamundinak, hogy elmegy oda- végül nélküle kellett felfedeznünk az ősi csatahajót a tenger fenekén. Tudom, hogy örülni fog, amikor majd néhány órára megszakítja az álmát- de tudom, hogy borzalmasan fogja érezni magát, amiért csak ezeken az apró ablakokon keresztül pillanthat be a kalandokba, amelyeket annyira szeretett volna átélni. Amelyeket soha nem fog már.

Mintha már most halott lenne, mintha az átok már megölte volna. Bizonyos értelemben megölte.

Körülnézek az öcsém szobájában, mely pont olyan szegényes, mint rengeteg, a vendégek előtt zárt helyiség a Château de l'Étoile csillagösvényekkel díszített plafonjai és falai alatt. A bútorok, az ágy mind a legolcsóbb moldu gyártmányok, ahogyan rengeteg dísztárgy és játék is. A Lacroixok csak kifelé próbálnak gazdagnak tűnni, a gyerekeikre nem vesztegetnek annyi gazdagságot, mint a vendégeikre, mint arra a hónapos nászútra, melyen elverték annak idején az összes esküvői ajándékot. Tudom, hogy őt soha nem zavarta, hogy a vívótőre ócska, két galleonos replika, mely középszerű mágiával készült egy értő kovács keze helyett, hogy nyaranta nem megyünk hosszú utakra, hogy nem adtak nekünk semmit, amit maguktól nem tagadtak meg. A szüleim nem fizetik meg a legjobb gyógyítót, csak széttárják a karjaikat. Mintha máris halott lenne.

Nehezen állom meg, hogy bevágjam az ajtót. Akár meg is tehetném. Ilyenkor semmi nem kelti fel.

„Az öcséd megérintett egy elátkozott mágikus tárgyat. Nincs mit tenni. Ki kell élveznünk az időnket vele, ami maradt, és amikor eljön az idő, Sebastien, csak engedd el!”

A szüleim hazugok és gyávák, akik jobban ragaszkodnak egy leomló gazdagság maradványához, illúziójához, mint saját gyerekeikhez. Azt hiszik, hogy az öcsém csak kiszökött, hogy megérintsen egy veszélyes mágikus tárgyat, és csak képzelte az alakot, aki követte őt a Place Cachée sikátorain keresztül. Bármelyik másik szülő követelt volna egy részletesebb aurori vizsgálatot, ráborította volna a Miniszterre, a Parancsnokra az asztalt, ha kell, apám viszont olyan gyorsan rázta le őket, ahogy csak lehet, hasonlóan az iskola tanári karához. Talán valamelyik hitelezője volt az elkövető, azért rejtegetik ezt.

Amennyit foglalkoznak vele, az sem lepne meg igazán, ha ők tették volna.

Végigfuttatom a kezem a falikárpiton, mely kissé kopott. A csillagok fénye halvány a címerpajzson, a kicsiny fehér sárkány csipogása gyenge, mintha a szőttes is tudná, hogy fajtája kihalt, amikor globálisan divattá vált a fehér sárkánybőrcsizma. Hiába szűnt meg a divat már nagyon régóta, száz éve nem láttak már normandiai alabástromot Franciaország egein. Eltűntek, a csillagokat pedig a molduok gépei takarják el lassan- ami pedig a családomat illeti, ők lassan eltakarják a valódi értékeket hamis fényűzéssel. Eltakarják az öcsém halálát, eltakarják, hogy megszűntem én is a gyermeküknek lenni, már nem is beszélek hozzájuk.

Gyűlölöm a szüleimet. A valódi családom Melvin, és ő minden nappal többet alszik, fájdalmai vannak, amikor ébren van, egyre kevésbé tudja eljátszani, hogy jól érzi magát, hogy megéri a társaságomért ébren maradni, hogy nem lenne jobb visszasüllyedni az álmok világába, ahol szabad, ahol még mindig ép és egész. A gyógyítók szerint két évünk sem maradt.

Kifutok az időből.

Becsapom az ajtót. Nem érdekel, miben zavarom meg a szüleimet- remélem is, hogy megzavarom őket. Az ágyamra dőlök, elég lendülettel hozzá, hogy a matrac egy pillanatra visszadobjon, hogy rugó kellemetlen sajgást hagyjon a hátamon. Nem érdekel, ahogy az sem, hogy felteszem a koszos cipőt az amúgy is koszos ágyneműre- bármilyen derekasan küzd a házimanónk, ez a hely négy manóra, és anyagilag felelősségteljes emberekre lett tervezve.

A pálcámért nyúlok, a fedél felpattan, a fekete könyv pedig a többi, a táskám mélyén lévő tárgyat félretaszítva a kezembe repül. Átfut rajtam a hideg, ahogy kinyitom a ládám mélyére rejtett Grimoirt, amit a tanév közepe óta rejtegettem ott, mióta elhoztam a rejtekhelyünkről. Rosamundi kiakadna, ha tudná, hogy olvasom, de nincs más választásom. Ez, vagy valami más tartalmaz valamilyen megoldást.

A mágiának csak a képzelet szabhat határt, és csak őrültek és szörnyetegek voltak a történelem során, akik hajlandóak voltak ezt átlépni.

Tudom, hogy van benne valami, ami segíteni fog, még ha meg is kell tanulnom Morguen Drelthor összes kifordult, őrült varázslatát, hátha közöttük van, amelyik megeszi Melvint. Gyorsabban ver a szívem, amikor a szinte élőnek tűnő betűkre nézek, de olvasni kezdek.

Megmentelek, és együtt leszünk újra, hárman, örökké újabb kalandokon. Akkor is, ha alá kell merülnöm sorozatgyilkosok, halálfalók, grindelwaldisták és egyéb szörnyetegek gondolataiban, ahol megtalálom az utat, amely visszavezet az álmomhoz.

A könyv rám nevet.

Idővonal I I Egy tényszerű leírás a karakter életében legfontosabb eseményekről,
dátumokkal. A kortábla és az oldal idővonala segítségként szolgálhat hozzá.

* 1990. augusztus 7: Sebastien nagyapja, Melvin meghal. Sebastien apja lesz a Lacroix család vezetője.
* 1999. szeptember 1: Sebastien megkezdi a tanulmányait a Beaxbatonsban.
* 1999. szeptember 2: Sebastien első büntetőmunkája a kimenő megszegése miatt.
* 2004. június 20: Sebastien öccse, Melvin egy átok hatása alá kerül; a gyógyítók később megállapítják, hogy nem tudják helyrehozni. Melvin teste lassan merevvé válik, fájdalmas neki a mozgás, egyre többet alszik, végül pedig az átok kövé fogja változtatni (bár valószínűleg előbb meghal).
* 2004. december 2: Sebastien megszerzi egy hírhedt sötét varázsló, Morguen Drelthor grimoirját. Fekete mágiát kezd tanulni belőle.
* 2005 tavasz-nyár: Sebastien remek eredményekkel zárja az RBF vizsgákat.

Jellem

Sebastien Lacroix általában mosolygós, szemtelen és magabiztos fiú, aki nem fél megszegni a szabályokat, társadalmi normákat, ha akar valamit. Könnyű kedvelni csípős humora és enyhén cinikus személyisége miatt, és mert kiáll másokért olyan helyzetekben is, amikor ez neki személyes hátrányt okoz. Még azok is könnyen megmondják, hogy nagyon szereti a titkokat, hogy szenvedélyes és kitartó minden iránt, amit akar, akik nem ismerik igazán.

Sebastien élete nagyobb részében nem akart semmit jobban, mint kalandokat, felfedezni, minden napot varázslatos és megismételhetetlen kalanddá változtatni öccse és legjobb barátja társaságában, és legnagyobb álma az volt, hogy felnőttként folytatja ezt az életet. Öccse „balesete” után nem akar azonban semmit jobban, mint meggyógyítani Melvint, és ahogy kifut az időből, egyre drasztikusabb megoldásokhoz nyúl egy megoldás halovány reményéért- legyen az akár tiltott fekete mágia tanulmányozása, törvénysértés vagy saját testi épségének kockáztatása. Régi játékos, szemtelen személyisége alatt megláthatja a tehetetlen haragot, kétségbeesést, aki elég ideig néz a fiú szemébe. Talán valamit a sötétségből is, amely elkezdett felébredni benne.

Talán van néhány határ, amit nem lépne át. Nem tudja elképzelni, hogy ártson valakinek, még Melvinért sem- legalábbis egyelőre. Talán nincs olyan határ, amin nem lehet átlökni a legbecsületesebb embert sem, akit elég keményen löknek hátulról, ha a határ másik feléről érkező suttogás elég hívogató.

Sebastien viszonylag népszerű, könnyen barátkozik, nem ismeretlen számára a románcok világa sem, bár Melvinen kívül csak egy ember jutott elég közel hozzá ahhoz, hogy őszintén megismerje, és talán legjobb barátja, Rosamundi sem látja igazán, mennyire kétségbeesetten mélyre zuhan. Talán Sebastien sem látja, hogy elkezdett többet érezni a lány iránt, annak ellenére, hogy tudja, haldokló öccse is vonzódott hozzá. Persze, számít valamit, hogy milyen elképzelései vannak egy hanyatló család utolsó fiának?

Minden bizonnyal kevesen mondanák meg a fiúról, hogy aranyvérű, azt pedig még kevésbé, hogy három nyelven tanult, tökéletesen keringőzik és zongorázik, tud úgy viselkedni, ahogy Bourbonok idejében a moldu arisztokráciától azt elvárnák. Soha nem hallani, hogy kérkedne a nevével, vagy hogy bármennyire érdekelné a vérelmélet, a csillagos falakkal épült kastélyuk megöröklése. Talán el lehet kapni egy-egy kritikát a családjáról, amely elhagyja a száját, ha pedig valaki figyelmes, elkaphatja az égő gyűlöletet a szemében a szülei iránt.

A jó gyógyítók drágák. Ha a szülei meghalnának, Sebastien örökölné a Lacroix vagyont- mely inkább Lacroix adósság, de ha eladná a Château de l'Étoilet a Minisztériumnak, még a hitelezők kifizetése után is maradna elég... ez talán egy olyan ösvény, melyről a fiú visszarettent, miután felemelte a lábát. Egy olyan ösvény, melyet nem vett le a térképről.

Sebastien imádja a kalandokat, a moldu kultúrát, a titkokat, a hosszú éjszakákat, melyeket csak azokkal kell megosztania, akik fontosak számára- a Világ többi része alszik. Szereti a Beaubattonxt, a végtelen kalandokat, a tanárait, az órákat, bár ez a szeretet jelentősen megkopott, mióta Melvin nélkül tér vissza a Kastély falai közé, és időről időre attól fél, hogy az öccse meghal a távollétében- talán nem egészen magától. Tanárai okosnak látják, tinédzser fiúkra jellemző lustasága pedig mintha eltűnt volna a hatodik év elejére, az első öt év késései és be nem fejezett dolgozatai lassan elhalványodtak, majd tovatűntek egy nagyon sikeres RBF fényében.

Talán nem ismeri be magának sem, de Sebastien szereti a Fekete Mágiát és a tiltott dolgokat. Talán akkor is átlépné a határt, ha máshogy alakult volna minden; talán minden határ mindig is csak egy kihívás volt számára.

Merengő || Legjobb emléke az első kalandja Melvinnel és Rosamundival; legrosszabb emléke amikor elmondták neki, hogy a testvére gyógyíthatatlan.
Edevis tükre || Ott áll együtt a tükör előtt az ép Melvinnel, és Rosamundival- az utóbbival talán fogják egymás kezét is. Készen állnak egy újabb kalandra.
Mumus || Egy kőszobor, ami vízszintesen fekszik a földön, és az alvó Melvint formázza.

Apróságok

mindig || Kalandok, titkos varázslatok, Rosamundi és Melvin, moldu kultúra, macaron, kávé
soha || Unalom, felesleges szabályok, a szülei, mazsola, undorítóbb ízeltlábúak, tea
hobbik || Felfedezés, kalandok (sötét mágia)
Malíciamutató || Az ismeretlen varázsló vagy boszorkány, aki megátkozta Melvint
Százfűlé-főzet || Sebastien százfűléfőzete világosbarna, mint a tejeskávé, és édes, mintha vaníliát és pisztáciát kevertek volna bele. Az utóíze azonban fekete és keserű.
titkok || Egy feketemágus grimoirjából és a zárolt részlegből fekete mágiát tanul; többször eszébe jutott már, hogy megöli a szüleit, hogy megszerezze a házat és ezzel megmentse az öccsét; vonzódik gyerekkori barátjához, Rosamundihoz.
azt beszélik, hogy... || Az öccse meghalt, és neki volt hozzá köze (talán azért, mert összevesztek Rosamundin); még szűz; borzalmas ízlése van, azért használ moldu parfümöket és visel moldu ruhákat

A család

apa || Pierre Alsace Lacroix; 49; aranyvérű. Sebastien gyűlöli az apját, és többször is eszébe jutott már, hogy megöli az örökségéért, mióta úgy érzi, hogy cserben hagyta az öccsét.
anya || Caroline Marianne Lacroix (née: Vautrelle); 47; aranyvérű. Sebastien hasonlóan érez anyja, mint apja felé (bár kisebb mértékben). Amiért őt külön utálja, az az, hogy tönkretette a kapcsolatot a tágabb családdal.
testvérek || Melvin Verdun Lacroix; 15; aranyvérű. Sebastien öccsét az egyik legjobb barátjaként kezeli, nagyon közeli viszonyban áll vele, és mindennél jobban meg akarja gyógyítani.
állatok || Pamplemousse, 6, hím. Elhízott, kicsit butácska narancssárga macska, akit Sebastien és Melvin közös állatként tartottak (Melvin betegsége óta Sebastien egyedül tartja).

Családtörténet ||

A Lacroix család egy a régebbi francia családok közül, a tizenkettedik század óta jelennek meg különböző oklevelekben, több lovag is található ezen a néven- bár ez egyértelműen jelezheti, hogy nem valószínű, hogy valóban aranyvérűek lennének, a feljegyzésekben egyetlen bizonyító erejű leírás sincs arról, ami alátámasztaná ezt.

A hagyomány szerint a Lacroixok elsősorban asztronómiára támaszkodtak, mielőtt elterjedtek a pálcák, és valóban van egy obszervatórium a Château de l'Étoile tetején. Több neves asztronómus is kikerült közülük, bár sokkal inkább jellemző foglalkozás volt a sárkányvadász foglalkozás; annak ellenére, hogy rengeteg sárkányvadász kikerült a vérvonalból, fontos megjegyezni, hogy kedvelt célpontjuk a normandiai alabástrom, egy alig három méteres, viszonylag békés természetű sárkány volt. A Lacroix család ennek megfelelően fekete (vagy sötétkék) háttéren a normandiai alabástrom sárkányt választotta címeréül, felette három csillaggal. Amikor a tizenhetedik század végén megépült kastélyuk a Napkirály kastélyának mintájára (bár lényegesen szerényebb méretben), elhagyták korábbi, tudásról és becsületről szóló mondásukat, és az ambiciózus „Super omnes sumus” mottót választották (Louis Lacroix nevét sokan átkozták fiai és lányai, tekintettel arra, hogy rengetegszer lenyelették velük ezeket a szavakat a náluk sikeresebb riválisaik a későbbi évszázadok során).

A család szerencséje három esemény miatt fordult meg. Charles Lacroix, az ambíciózus harmadszülött fiú felajánlotta szolgálatait Bonaparte Napóleonnak, és egy darabig segítette is őt (többek között információkat szerzett mágikusan úton Joseph Fouché rendőrminiszternek), Waterloo után azonban a Mágiaügyi Minisztérium elfogató parancsot adott ki ellene a Varázstitok törvény megszegése miatt, családja pedig rengeteget veszített a reputációjából, amikor Amerikába szöktette (ahol a férfi állítólag vámpírrá vált, és azóta is próbál hatalmat szerezni magáanak). A XX. század elejére a normandiai alabástrom sárkány kihalt a túl vadászat miatt (bár állítólag néha beléjük lehet futni keletebbre, az Alpokban, erre nincs bizonyíték), melynek köszönhetően a szimbolikus veszteségek mellett komoly anyagi károk is érték a családot (a Minisztérium átminősítette adózási szempontból addig védett élőhelyüket, ahol a Lacroixok addig nagyjából adómentesen tevékenykedtek). A koporsóba az utolsó szöget az verte bele, amikor Claudette Lacroix és Maurice Lacroix úgy döntöttek, hogy nyíltan beállnak Gellert Grindelwald hadseregébe, és bár mindketten meghaltak (Maurice 1944-ben Berlinben, Claudette 1945-ben a Numengard alatt), a család vesztes hatalomként jóvátételek fizetésére kényszerült, és elveszítette üzleti kapcsolatai jelentős részét.

Bár Sebastien nagyapja, Melvin valamennyit fordított családja szerencséjén, mind fiának, mind lányának sikerült megfelelő házasságot rendeznie, és helyrehozta a károk egy jelentős részét is, elkövetett egy súlyos hibát: nem nevelte megfelelően gazdagságba született fiát. Pierre, és felesége, Caroline rövid idő alatt felélték Melvin munkájának gyümölcseit, beleértve a rengeteg ajándékot, amit a házasságukra kaptak, illetve Caroline hozományát, a betegeskedő Melvin pedig semmit nem tudott tenni, hogy helyrehozza a károkat. Mire róla elnevezett kisebb unokája születése után pár nappal meghalt, a Lacroix család nyakig állt az adósságban, Caroline és Pierre pedig gondoskodtak róla, hogy a következő tizenöt évben még mélyebbre merüljenek.

Sebastien nagynénje, Josephine de Marcevall elkerülte a Lacroix család balszerencséjét, és békésen él Dél-Franciaországban férjével és három gyerekével (az idősebb kettő negyed, illetve másodéves). Bár kedveli Melvint és Sebastient, ritka, hogy vendégül látja őket, vagy Lacroixék őt, köszönhetően annak, hogy gyűlölik egymást Carolinenal.

Caroline a Vautrelle családból származik: egy kisebb párizsi aranyvérű családból, akik éttermeket tartanak fenn. Caroline apja és a néhai Melvin nagyon jóban voltak, de mióta a Lacroixok kizárólag azért keresik meg őt, hogy kölcsönt vegyenek fel tőle (a tizenhatezer galleon mellé, amivel már tartoznak nekik), az ajtaja zárva áll bárki előtt, akit így hívnak. Sebastien anyai nagybátyjai hasonlóan éreznek.

Külsőségek

magasság || 184 cm
testalkat || sportos
szemszín || kék
hajszín || fekete
kinézet ||

Sebastient a legtöbben megnyerőnek, csinosnak és vonzónak látják, de valahogy már a tekintetéből, a testtartásából láthatja bárki, akár első látásra is, hogy Sebastien imádja megszegni a szabályokat. Általában egyszerű, visszafogott (olcsó) parfümöt visel, és ha teheti, az iskolai egyenruháját veszi fel- ha nem, igyekszik a legegyszerűbb moldu ruhákat felvenni, tartózkodik családja hagyományos fehér talárjaitól. Köszönhetően rengeteg kalandjának, mely sok testmozgással jár, jó kondícióban van (bár nem annyira izmos, mint egy dedikált sportoló, hobbiból kviddicsezik csak).

avialany || Cole Sprouse

A tudás

varázslói ismeretek ||

Sebastien ötödév végéig nem volt kifejezetten kiemelkedő varázsló, sokkal jobban lefoglalták a kalandok, a felfedezés, a diákok mindennapi élete, mint a könyvek és tanulmányai (bár azért felszedett jó pár varázslatot, amely segítette őt, kiemelkedő volt a zártörő és kiábrándító bűbájok használatában, és mivel részt vett néhány iskolai párbajban, ismert néhány ehhez fűződő átkot is). Minden megváltozott azután, hogy Melvint megátkozták.

Sebastien szinte minden idejét és energiáját annak szenteli, hogy megtalálja a megoldást Melvin meggyógyítására, ennek megfelelően hatodévben nem csak kiemelt figyelmet szentelt az órai anyagnak, de megtanulta azokat a dolgokat is, amelyek nem kötelezőek, kimaradtak az előző évek során. A fejlődése, mely a legjobb beauxbattonxos diákok közé emelte, rendívül látványos (néhányan azt gondolják, hogy ez annak köszönhető, hogy Melvin nem húzza többé vissza). Különösen a mágia mechanikái terén mélyítette el a tudását, bár sokkal magabiztosabb lett a pálcakezelése is.

Senki nem tudja róla, de Sebastien mélyen belenyúlt a fekete mágiába is, és bár elsősorban az átkok megtörése érdekli, elsajátított néhány olyan fekete mágiát is, amelyet egy őrült sötét varázsló grimoirjában talált. Emellett arra használja a Zárolt Részlegbe történő bejárási engedélyét is (melyet professzorai újra és újra megújítanak), hogy tiltott varázslatokat tanuljon. Bár még nem próbálta ki őket, eleget olvasott a három főbenjáró átokról, hogy tisztában legyen mindennel, amely ahhoz szükséges, hogy használja őket- ugyanez igaz az inferus készítésre is. Mindezek ellenére nem tartozik a legjobb párbajozók közé: bár meg tudja védeni magát, soha nem harcolt senkivel azzal a szándékkal, hogy komolyan bántsa.

Amikor a szüleinek még volt pénzük magántanárra, Sebastien megtanult németül és angolul, zongorázni, vívni és keringőzni. Viszonylag jó érzéke van a repüléshez (őrzőként játszik, bár nem merül fel a neve lehetőségként, amikor az iskola legjobb játékosairól beszélnek). Képes hoppanálni és nonverbálisan varázsolni. Viszonylag könnyen el tud vegyülni a molduk között is, eleget tud hozzá róluk (bár nem tökéletes az álcája, furcsának tűnik a ruha összeállítása, és időnként elfelejti, hogy nem természetes dolog mások számára, hogy Párizsból átmennek megnézni valamit Marseillesbe).

pálca típusa || Ében, sárkányszívizomhúr, 12 hüvelyk, merev (bár nem teljesen). A fekete pálcán fehér színű, spirálos díszítés fut végig, mely olyan, mintha kis fehér inda lenne, mely apró fehér leveleket (a pálca végén pedig apró virágot) növesztett. A pálca Les Fils de Cédras gyártmány.
RBF || Átváltoztatástan: K
Bájitaltan: V
Bűbájtan: K
Sötét varázslatok kivédése: V
Gyógynövénytan: V
Mágiatörténet: E
Asztronómia: V
Mágiafilozófia: E
Mágiaesztétika: E
Jogmágia: K