inès de saint-vinant
ad astra per aspera
Alapokjelszó || a macska, az egyszarvú és a furkász
teljes név || Inès Geneviève Ambrosine de Saint-Vinant
nem || nő
születési hely, idő || Isle-sur-Marne, Grand Est, Franciaország; 1988. 04. 29.
kor || tizenhét év
vér || arany
iskola || L'Académie de Magie de Beauxbâtons
évfolyam || hetedik
A múlt Egy része nagyon, igazán, őszintén szeretne maradni.
A présház hűvösét magával viszi a helyre, ami hírből sem ismeri a biarritzi nyarak forró páráját, vagy az óceán langyos permetét. Szeret mindent, ami ezen a helyen elfogadta őt, befogadta ítélkezés nélkül, akkor is, ha a hajfonatát csálén készítette el, vagy ha homokos lábbal rohant be a szalonba. A szabadság helye volt ez, ahová a matrónák sosem merészkedtek, a szerelmi fészek, aminek a nővére használta, és ami kicsit az ő kedvét is elvette, mert hamar rá kellett jönnie, hogy Agnes kézfogójában csak a ruhája illett az általa elképzelt tündérmesébe - Ines most is szerelmes borzongással gondol a megannyi, kézzel felvarrt gyöngyre, a súlyos moáréselyemre, ami a nővérét jóformán megrogyasztotta, a levendulacsokrok illatára, amiről először azt gondolta, hogy túl sok, majd pedig az este végefelé már azt, hogy sosem volt elég. Elég, mire is? Kinek? Talán annak az undorító disznónak, aki a sógora szerepében tetszeleg? Összeszorul a gyomra és az ökle is, ahogyan eszébe jut, félresiklott életek a rózsalugas takarásában, de nem, nem gondolhat erre, most nem, mikor az ő nagy pillanata hamarosan elérkezik.
Remekül áll neked ez a szín, Chaton, Maman ölelése csupán egy pillanat, mielőtt hátrébb lépne, hogy szemügyre vegye, presto, a tekintete elismerő, a mosolya meleg és büszke, Ines korábban sokszor hallotta, hogy a belőle sugárzó életöröm az anyjáé, de csak akkor látta ennek bármilyen lenyomatát, mikor a szülei waltzert jártak - két összefonódott élet, megelevenedett epitheton ornans, az apja vezet, az anyja maga az önátadás, szabályos, mégis szinte intim egymásba révedés, Ines lesütötte a szemét, mintha illetlenül pillantana be egy lezárt ajtó mögé. Nem tagadhatta, hogy erre vágyik. Hogy még az anyja dicséreténél, és az apja homlokcsókjánál is jobban áhítja a maga tündérmeséjét - azt, ahol ugyan a sós víz hullámainak sóhaját felváltja az eső ütemes kopogtatása az ablakon, de ő ebben is az elszakadás, az újrakezdés, a függetlenség ígéretét látta. E percben sem rémíti az ismeretlen, mi több, ő könnyű léptekkel átkel az örvényen is, bár talán nem ártana, ha a nyakába kötött selyemsálat elengedné, már így is kissé meggyűrte, jóformán észrevétlenül.
Carrow-ék el lesznek ragadtatva, a szavak magától értetődőek, hiszen ő erre született, gyönyörködtetni, prizma, amin megtörik a fény, amin át az élet színt, értelmet, ízt nyer, legalábbis ezen a helyen mindig így gondoltak rá - Ines különleges, posztmodern Szép Helénája egy görög istenségeket parafrázissá silányító kornak, akinek az ujjbegyén az eleven Idő, élet és halál futnak össze, hogy lopva csókot váltsanak, és soha többé ne pillantsanak egymás felé. Neki könnyen elnézték, hogy dacos, hogy forgószeleket megszégyenítő táncában hajlamos elvéteni a lépéseket, mert mindig volt egy párna, amit a bátyja vagy a nővére tartottak, hogy puhára érkezhessen - ez a kivételezett helyzet vált Ines valóságává, ez idegenített el tőle mégis mindenki mást, ezért követik ámulva a kuzinok, miközben ő úszni hív mindenkit a közelgő vihar előszelétől felborzolt hullámok közé, mert ugyanmárEdgar, isteni a víz, vagy őszibarackokkal zsonglőrködik a nővére és Monsieur Bon Marché fogadásán, a desszertpult előtt, az egyik gyümölcs éppen tante Babette ölében landolt, és a jó tanti kisebb bűnökért is fogadott vendettát a múltban, de mégis... Ines érintetlen maradt, akkor is, ha körülötte Trója lángokban állt.
Hiszi, hogy ez nem véletlen. Hogy több lehet, mint holmi szalaggal átkötött figyelmesség, amit a megfelelő időben a megfelelő személy asztalára csúsztatnak. Érezni akarja azt az életet, amire mindig is vágyott, amit gyermeki naivitással meglelni vélt a bátyja vagy a nővére point finale-jában, hogy rádöbbenjen, minden vég között talán éppen a sokszor megénekelt szerelmi frigy a legaljasabb átverés. Hogy Edgar boldog, ezt nem kétli. Hogy Agnes boldogtalanságát elfedheti némi púder és kedélyes csevegés a kis Céleste új, vörösbegymintás ruhájáról - ez olyasmi, ami előtt fejet kell hajtania, bár Ines meglehetősen nehezen fogadja el, ha nem mondhatja el a véleményét, ha nem nyilatkoztathatja ki, hogy lehetőleg mindenki remekül hallja, még a terem másik felén is. Ennél az ezerszer megénekelt igazságérzetnél csak a mosolya közmondásosabb.
Ennél kevesebb is vezetett már ókori falak leomlásához.
Idővonal I I 2004. júliusa - Ines de Saint-Vinant és Amycus Carrow eljegyzése
2003. februárja - megköttetik a megállapodás, ami Ines sorsát hivatott a megfelelő mederbe terelni
2002. december vége - A Dupont-fiú esete Tóth Marival Ines csatlakozik Edgarhoz és jól szituált arájához Párizsban, a téli szünidő további részét az ő társaságukban felügyeletük alatt tölti
2000. augusztus 8. - Agnes és Monsieur Bon Marché házasságkötése, Ines koszorúslányként vesz részt az eseményen
1998 és 1999 júliusa - a biarritzi nyarak, amikor a szűk család heteket töltött Marne-tól távol; az ottani fesztelenség és vidámság máig hiányzik Inesnek, különösen azért, mert a testvéreivel ilyen közelséget már nemigen tapasztal meg
Jellem Szalonképes és szalonképtelen titkok tudója. Remek mesemondó - a gyerekek imádják hallgatni, éppen úgy, ahogy a gyerekek apukái is. Inest könnyű kedvelni, mert olyan bájos és fesztelen, könnyedén cseveg mindenkivel, mindig belemegy a játékba, még akkor is, ha az a játék kisasszonynak nem való, emlékszik a nővéred esküvői ruhájára, ami talán mégis jobb lett volna a kilenc méteres uszály nélkül, emlékszik, milyen remek volt a zenekar, hogy kivel táncolt, és kit kerül azóta is. Mindenről és mindenki számára van egy szórakoztató anekdotája, megjegyzi, hogyan iszod a kávét, és arra sem tesz megjegyzést, ha látta a férjedet valaki mással - legalábbis nem szemtől szemben. Általában késésben van, de ezért jóformán lehetetlen haragudni rá, mert amikor megérkezik, csak úgy elhalmoz a figyelmével. Inest könnyű kedvelni, ő pedig, bár lubickol a függetlenségében, azért nagyon is vágyik arra, hogy mindenki kedvelje.
Féltve őrzött titkok kifecsegője - persze, az ilyen hűtlenséget rendkívül nehéz rábizonyítani. Egy egyenlőségre épülő országban az egyenlőtlenség élő point d'exclamationja - sosem érhet a bátyja vagy éppeséggel a nővére nyomába, a rokonai pedig, akiket vagy rajongva imád vagy rosszul leplezetten megvet, már régen letettek arról, hogy a forgószelet valaha megregulázzák. Igazán sosem hallathatta a hangját odahaza, és ha mégis kifejezte a véleményét, legtöbbször akkor is leintették, Ines még gyerek, a véleménye is gyermeteg, impulzív, kiforratlan, akárcsak ő maga, a haragja dacoskodó hiszti, túl sokat engedtek neki túl sokáig - talán ezért döntött úgy, hogy minden szenteskedő szabályt áthág, szép sorjában, a név és a státusz védelmét élvezve. Végtére is, hisz az egyenlőségben.
Titok ő maga is, borgőzös álmok keltette kép kanos kamaszok, lánglelkű fűzfapoéták és tisztességes családapák agyában, enigma, ami olykor borzalmassá, de általában borzalmasan izgalmassá teszi - a szerelem terén az a hír járja, hogy a saját szabályai szerint játszik, hogy olyanoknak is enged, akiknek nem lenne szabad, míg az udvarlói egyre-másra arról számolnak be, hogy sosem engedte őket túl közel. Önmagát megfejthetetlennek láttatja, egyszerre könnyen kaphatónak, és tisztának, mint az első hó - könnyen lehet persze, hogy a valóság kevésbé prózai, de a kisasszony jobb szereti, ha romantikus regények és hőseposzok csodált nőalakjaként hivatkoznak rá, mintha bárki megkapargatja a patinás felszín alatt rejtőző hétköznapiságot.
Merengő || Legkedvesebb emléke egyfajta montázs a biarritzi nyarakról, ahol olyan szoros szövetségben volt együtt a testvéreivel, ahol igazán megérkezettnek látta a szüleit, ahol senki nem nyaggatta, hogy márpedig egy demoiselle nem rohangál a part homokján és még kevésbé iszik együtt holmi vizcayai matrózokkal. Legrosszabb emléke pedig a
másnap reggel Matthieu Dupont rokonaival a szalonban.
Edevis tükre || Önmagát látja a jól ismert, fehér fésülködőasztal előterében, ahogy kézkrémet visz fel a bőrére - valamivel talán idősebb, a haja palástként öleli a vállát, a szája szegletében mosoly, az ujján gyűrű. A hátát érintő, idegen kéz éppen csak egy pillanatra sejlik fel.
Mumus || A felbukkanó nőalak inkább groteszk, mint tiszteletet parancsoló - színtelen, kontyba fogott hajával, riadt, beesett szemeivel, vékonyra préselt, elégedetlenségtől cserzett ajkaival - Ines, a ragyogó, az Idő fogságában, önmaga karikatúrájaként, bár állítja, hogy biztosan tante Babette alakját öltené.
Apróságok
Malíciamutató || Bizonyára a drága rokonokat. Bizonyára nem is keveset.
Százfűlé-főzet || kellemesen lágy, vibráló, halvány rózsaszín ital, ami időnként egészen mélybordó színt ölt - illatra olyan, mint az augusztus vége Champagne-ban, erős és édes, ugyanakkor az első korty után egyre hűvösebb, hordoz némi melankóliát Amortentia || eső a levendulamezőn, dohányfüst - cédrus, borostyán, szantálfa - hűvös öblítő, enyhe fertőtlenítő
titkok || Valójában egészen kedveli Dolorest. Lát egyfajta abszurd hasonlóságot kettejük közt.
azt beszélik, hogy... || Tudod, aki ilyen magasan van, az mindig nagyot esik. Előbb vagy utóbb, de ki fog derülni valami mocskos… mondjuk, egy eltitkolt terhesség. Vagy egy sugar daddy, aki az apja lehetne. Vagy egyenesen tényleg az apja. Nem tudom, de az a család mindig el A család
apa || Jean-Michel Philippe Arnaud de Saint-Vinant - 55 éves - aranyvérű
anya || Yolande Armande de Saint-Vinant (née de la Vallée) - 52 éves - aranyvérű
testvérek ||
Jean-Michel Armand Edgar de Saint-Vinant - 28 éves – aranyvérű
Marianne Agnes Aliénor de Saint-Vinant - 24 éves – aranyvérű
állatok || Toulouse, a posztimpresszionalista bengáli
Családtörténet ||
... és mindannyian asztalhoz ülnek ma is, a limoges-i porcelán és a vasalt selyemszalvéták alkotta csatatér felett, ahol a jó ízlés legalább olyan fontos, mint egy-egy jól megválasztott, vitriolos megjegyzés, ahol a habzó bor sosem érkezhet szobahőmérsékleten, quelle horreur, és a szárnyast is csak egyszer sütötték túl, de a dülőút vége azóta is emlékszik a válogatott átkok visszfényére, hiába, ez a hely ilyen sértést korábban csupán hírből ismert.
Ebben a bölcsőben ringott Ines gyermekkorától fogva, ez volt a támasz, amelyhez igazították, ha pedig még kérdezni sem áll szándékában, az máris tant mieux. Büszke patrióták mind, akik különösebb gond nélkül néznek le bárkit, akárkit, és talán csak annak köszönhetően nem döftek még kést egymás hátába, hogy a név, a vérvonal, a képviselt értékek és az üzlet fennmaradását mindennél előbbre valónak tartják. Mostanra márkanév lettek, a kiválóság és az elegancia szinonimái, egy olyan piacon terjeszkedve gátlástalanul, ahol nem csupán könyökölni kell az előrejutásért. És igen, lelketlen bírák és bakói saját boldogságuknak, ha úgy tetszik, de ez egészen a második ott elköltött ebédig nem derülhet ki egyértelműen, mivel féltékenyen őrzik a jó hírt, ami a család nevéhez tapad, és persze törődnek egymással. Jobbító szándékú kritikáikba már más is kívánt belefulladni.
Ines szerencséje abban áll, hogy egy olyan mezőnyben áll rajthoz, ami a kiválóság minden színét és formáját megismerte őelőtte - a bátyja, Edgar, nem csupán szép férfi, de remekül ért a mondott üzlethez, az újságok éppen odavannak érte, meg a rendkívül szerencsésen megkötött házasságáért; szerelmi frigy, suttogják a habzó bor aranyló buborékai, a plebsz az ilyet imádja. A nővére, Agnes, bár nem maradhatott mentes a húgával való összemérés bizonyos formáitól, mégis fel tudott mutatni olyan kvalitásokat, melyek őt a család értékes, vagy inkább jól értékesíthető tagjává tették - szerelmi frigy, suttogták egykor a rózsalugasok, mostanra azonban befolyásos férjének szétszórt magvairól suttognak, míg Agnes megfáradva terelgeti a rábízottakat, decens öltözékben, arcán az elmaradhatatlan mosollyal, hiszen nincs senki, aki a boldogságát megkérdőjelezné - legalábbis szemtől szemben, mert ebben az esetben meg kellene kockáztatniuk, hogy az ifjú anya könnyekben tör ki, ami valószínűleg még nagyobb hullámokat vetne, mint a húga esete a Dupont-fiúval, amit nyilván senkinek nem kell bemutatni.
Külsőségek
magasság || 178 cm
testalkat || filigrán
szemszín || búzavirágkék
hajszín || mézszőke
kinézet || Ahogyan az ablakon behajoló fuvallat meglebbenti a függönyt - Ines így érkezik, könnyedén, olykor mintha csak véletlenül tenné, a hajfonatából kiszabaduló tincsekkel,
salut, ça va? ça va bien, a valódi kérdéseknél csak a valódi válaszok ritkábbak. A mozdulatai elegánsak, kipróbáltak, ugyanakkor van benne egyfajta rendezetlenség, ami rokonszenvessé teszi. Aszimmetrikus, légies, nem törekszik tökéletességre, csupa életöröm, miközben a bőrében hordja kiváltságos helyzetének illatát, ami kérlelhetetlenül megelőzi őt, bárhová megy.
avialany || Rebecca Longendyke A tudásvarázslói ismeretek || Gyors és pontos pálcamozdulatok, bár a reflexei nem foghatóak párbaj-bajnokokhoz. A családja mindig inkább a mágia alternatív vonalán kereste a számítását, így Ines a földmágiához való természetes érzékkel cseperedett fel, bár ő maga ezt nem tartja kifejezetten sokra, mert körülötte mindenki ezt a nyelvet beszéli, ki-ki a saját dialektusában. Jobban sajátjának érzi azokat az utakat, amik a mágia esztétikájával foglalkoznak. (Máig fájó pont számára, hogy mágiafilozófiából például olyan gyengén teljesített, hogy nem folytathatta a tanulmányait RAVASZ-szinten, pedig leghőbb vágya volt, hogy mindenkit elhallgattasson, aki kételkedik a képességeiben.)
pálca típusa || 10 és fél hüvelyk rugalmas rózsafa, sárkányszívizom-húr maggal – a pálca esztétikája tükrözi a forgatója ízlését, a markolatnál vékony, faragott rózsaszálak ölelik körbe a fa felszínét
RBF ||
Átváltoztatástan - V
Bájitaltan - V
Bűbájtan - K
Sötét varázslatok kivédése - E
Gyógynövénytan - V
Mágiatörténet - V
Asztronómia - V
Repüléstan - E
Mágiafilozófia - E
Mugliismeret - V
Földmágia - K
Mágiaesztétika - K
Egyéb
Egyéb || santé.
Roxfort RPG
Szerző