Az elmúlt hetek alapján majdnem teljesen jogosan állíthatnák, hogy Heranoush Fletcher a hangulatingadozásairól híres. Hiába bíztam a Tetsu szerint is mélyen barázdált agyamban, és hiába készültem erre a két hétre nem csak a vizsgákat közvetlenül megelőző két hét alatt, hanem gyakorlatilag az első tanulmányi napunktól kezdve (rémlik is, a süveg a Hollóhátat is kiemelte nekem, de az meg tele van weirdokkal, akar a fene közéjük tartozni), az utolsó napokban úgy éreztem magam, mint aki semmit se tanult.
Kizárólag Viv határozott irányítása miatt nem mentek rá az éjszakáim is a tanulásra. Az első cukorral és kávéval felturbózott éjszakám után Viv megígértette velem, hogy néha félreteszem a leckét, és engedem pihenni nem csak a testem, hanem az elmém is. Legalább amíg kviddics volt, addig volt, ami elterelte a figyelmem, azonban az utolsó meccsem is április elsején volt. A döntőre már csak szurkolni mentem ki Tetsunak, és azt is csak a feléig, mert olyan beteg voltam, hogy nem bírtam ki. Kár, pedig állítólag tömegverekedés is volt.
Ahogyan elkopott a bajnokság győzelme miatt érzett mámor, úgy vált újra társammá az a sok ideg, amivel a vizsgák kecsegtettek. Ismeretlen érzés volt, hiszen minden tanév végén vannak vizsgáink, nem vagyok hozzászokva a vizsgadrukkhoz. Eleget tettem persze annak, amit Viviennek ígértem; nem volt több kávé, és nem volt több éjszakai édesség. Minden este, amikor az óra pontosan hetet mutatott, becsuktam a könyveimet ott, ahol tartottam, hogy kicsit mással is foglalkozzak, valamivel, ami örömet ad, vagy csak hagyjam, hogy Viv azt csináljon a bőrömmel, amit akar. Mert addig jó, amíg nem én nyúlok hozzá…
- Szerintetek kapok plusz pontot a mágiatöri vizsgára, ha koboldul idéztem Urg, a Tisztátlan beszédének egy részletét? - jó lenne, mert most már nem vagyok biztos abban, hogy helyesen adtam meg az egyik évszámot. Dühösen veszem magamhoz a csokoládés-karamellás shake-et, amire meghívtak a Mézesfalásban, lévén szokás szerint egy vasam sincs. Valami újítás a jenkiknek, mert eddig biztosan nem voltak itt ilyenek. Jól csinálják, én is beújítottam volna, hogy le tudjam húzni a külföldieket.
- Szerintem nem tetszettem annak a vizsgabiztosnak, aki a számmisztikát felügyelte. Asszem, felismert, lehet, hogy apám lehúzta már a Wandban. - rémlik, hogy járt már apámék boltjában, mondjuk már eleve megvan a véleményem mindenkiről, aki képes nála vásárolni, és nem azért, mert meg van szorulva és nem telik jobbra.
- De annak muszáj jól sikerülnie. Ha meghúz, én óvást fogok emelni ellene. Éreztem, hogy valamit sunyít. - egy pillanatra hozzáérek az orromhoz, ahogy ezt kimondom. Aki érti, érti, aki nem, az… Mondjuk ez két fő, Viv, és újonnan Tetsu is, aki volt olyan jófej, hogy nem árult be még a saját kapitányának sem, hogy sumákolok én eleget a meccseken, meg kicsit előnyben vagyok. De olyan ez, hogy másnak meg hosszabbak a karjai, mint nekem, vagy jobb az erőnlétük. Nem gondolom ezt nagyobb csalásnak annál, hogy van, akinek jobb, és van, akinek gyengébb seprűje van.
Persze hogy teljesen irreális, hogy az eddigi teljesítményem után K-nál rosszabb jegyet szerezzek bármiből, az eddig se nyugtatott meg, most se fog.
- Szerintem az SVK gyakorlat gatya. Mi a choratsats ookhti poots volt az az akadálypálya? Tuti lepontoztak ott is, mert kitértem az egyik rontás elől, és nem pedig blokkoltam. - de miért kellett volna blokkolnom, ha el is ugorhatok? Mérgesen kezdem magamba lapátolni az egyik süteményt, és észre se veszem, hogy közben nem is a magamét, hanem Hazelét veszem a kezembe. Nyilván jól bele is harapok. Legalább az étvágyam visszajött, mert az elmúlt hetekben csak azért ettem, mert Viv szemmel tartott, és akkor is alig. Ami talán egy fokkal jobb, mint a hirtelen cukorsokk. De ma ez se számít, és bőséggel válogattam a Mézesfalás pultjánál mindenből, ami megtetszett. Majd megadom a meghívást, amikor újra lesz pénzem, bár most azért igyekszem nem elbaszni az egészet ruhákra és egyéb csecsebecsékre, hogy meg tudjak pattanni a Zsebkoszból.
- Mondd csak, Tetsu, RAVASZ-on is ugyanazok a felügyelők vannak? Aurore, rúnákból te a másik csoportban voltál, neked hogy ment a fordítás? A miénk könnyebb volt, mint gondoltam, és még titkosítani se kellett a visszafordításban, feleslegesen tanultam meg. - bár semmilyen tudás nem felesleges, mégis zavar, hogy mennyit készültem erre, ennek ellenére egyetlen feladatban sem kellett használnom azt.
- Azt viszont eldöntöttem, hogy jövőre leadok egy csomó tárgyat, és csak azokat tartom meg, amik a felvételimhez fognak kelleni, mint a számmisztika. Azon továbbra is ülhettek majd mellettem. - tekintek jelentőségteljesen Ajaxre és Imogenre. Természetesen nincs olyan óra, ahol nem Vivien az elsődleges választásom, mint padtárs, de a számmisztikáról tudom, hogy őt nem mozgatja meg.
- Leadom a lényeket is, amúgy se vagyok túl ügyes benne, meg a jóslástan se válik hasznomra. Az SVK-n, a bájitaltanon és a mugliismereten gondolkozom, hogy kell-e nekem. Meg az alkímián. Akik voltak mediatikán, milyen a prof? Állítólag kirúgták a Roxfortból, amikor ide járt, nem tudom, hogy így jól tud-e tanítani. Tényleg, Tetsu, te jársz hozzá. - jövőre már mi is felvehetjük Romanov professzor óráját, de nem annyira meggyőző, hogy képes volt kirúgatni magát, pedig ez a Roxfort, itt még az amerikai halálfalókat is megtűrik egyetlen szó nélkül. Vajon mit tett a prof, hogy kiérdemelte? Bár az alkímia nagyon hasznos, de nem látom, hogy tudományos pályát választanék magamnak, abból így önmagában nincs pénz. Anyám is mire ment vele, meg a családalapítással ugye. Amikor majd világuralmat gyakorlok a varázsalvilág felett, akkor úgy sem ezek fognak számítani. Szükségem van viszont arra, hogy ne maradjak olyan ostoba, mint apám, és hogy elvégezhessem a Godricon a kinézett szakot.
