Bűbájtan terem

Közepes méretű, kör alakú tanterem. Faltól falig érnek a szintenként emelkedő padok félkörbe rendezve. Ez nagyban megkönnyíti a diákok óra közbeni kommunikációját, hiszen az ülőalkalmatosságok egybefüggőek – a padokkal egyetemben-, és az eggyel feljebb lévő szint asztalaiból törnek elő. A helyiség másik végéből a magas plafonig nyúló ablakok bevilágítják az egész termet, vidám fényben táncoltatva az emeletes padokat, melyek között két lépcsőzetes folyosó vezet fel a legfelső szintre a falra szögelt, görbe vitrinekhez, amikben az órához szükséges eszközöket tárolják, ám még innen, a legfelső szintről is csak nehézkesen lehet elérni e polcokat.

[•˚ ○ °Bűbájtan helyettesítés ˚○ • °]

•˚ ○ °Bűbájtan helyettesítés ˚○ • °
2005. November 24.

Nagyot nyújtózok, vén csontjaim nem bírják már ezt a megerőltetést. Egész reggel azon ügyködtem, hogy átalakítsam a tantermet, azért, hogy megfelelő terepet biztosítsak a mai órának. Nagyra becsülöm Flitwicket, de ez a katedrán való tanítás sosem volt igazán a stílusom, ha pedig már rávettek, hogy három év után ismét órát adjak, azt a saját szám íze szerint fogom tenni. Ami fahéjas egyébként még a reggelire kapkodva betolt fahéjas csigától. A britek kicsit másképpen csinálják, kevesebb rajta a cukormáz, dehát itt annak is örülök már, ha nincsenek benne májdarabok meg bab. Miért van itt mindenben máj és bab? Na mindegy is, a lényeg, hogy átalakítottam a termet. A lépcsőzetes padsorokat egyszintbe hoztam és kialakítottam négy asztalt, üstökkel, tálakkal meg abuélám fájdalmával, hogy itt varázsolgatok ahelyett, hogy feleséget keresnék. Az édes kis lurkók nem is sejtik még, milyen kis mókában lesz részük. Persze a szörnyecskéim még emlékezhetnek az óráimra, négy évig én tanítottam őket, sajnos az RBF-re már nem én készítettem fel a csapatot, dehát annyi baj legyen. Remélem, nem lesz PTSD-jük.

A tanári asztalnak dőlve várom a diákokat, hogy megérkezzenek a terembe; az asztalokra helyezett kis kártyákat olvasva tudhatják meg, hogy kinek hol van a helye. Valószínűleg leesik nekik, hogy bizony csoportos munka lesz. Azért figyeltem olyan finomságokra, hogy Morrist meg O’Harát nem ültettem össze, bár utóbbi valószínűleg amúgy is a nyakunkon lévő próbával van elfoglalva fejben.
Ahogy mindenki megérkezett, megköszörültem a torkomat és belevágtam. Jujj, de izgi.

- Szép jó reggelt kívánok mindenkinek éééééésss boldoooog hálaadást! – tárom szét karjaimat, hogy mindenki láthassa szürke kötött pulóveremen buborékokat kergető, jó húsban lévő pulykát.

- Ahogy láthatjátok, nem vagyok Mr. Flitwick, ő sajnos a mai napon kénytelen távol maradni. Aki nem ismerne, a nevem Adrian Madrigal, az Ilvermorny egykori bűbájtan tanára és jelenlegi igazgatója vagyok. – pálcám intésére a mögöttem lévő táblára felkerül a nevem. – Úgy gondoltam, hogyha már rendhagyó az alkalom, legyen az óra is az. Talán páran tudjátok a brit közönségből, hogy jeles nap a mai az amerikai delegáció számára, ugyanis otthon éppen Hálaadást ünnepelnénk... Bár sejtéseim szerint háztartásmágia tanárnőnk és rendezvényszervezőnk, Sunny Bird még nem kelt fel, hogy kieressze a birtokra a pulykákat – sandítok órámra. Mennyi is az idő otthon most? Reggel négy?

- Tudtommal a Roxfortban nincsen igazán múltja a háztartási mágia oktatásának, pedig akad benne kihívás bőven. Ha másnak nem is, nekem, a negyvenes agglegénynek higgyétek el. Remek bemelegítés a RAVASZ szintű bűbájokhoz, amikkel a tanév hátralévő részében fogtok foglalkozni. Egy szó, mint száz, a mai napon főzni fogtok, mégpedig egy Hálaadási menüt, amit az óra végén zsűrizni fogok. – Nyilván Mr. Ramsay karrierje inspirálta a feladatot, ha már nemes szülőföldjén vagyunk. Bárcsak én is hívhatnám a diákokat változatosan megalázó gúnyneveken. Vagy megtehetem? Végül is mi történik? McGali nem tud kirúgni, vagy igen? Áh mindegy, olyan ízesen káromkodni úgysem tudok.

- Az asztalokon megtaláljátok a hozzávalókat, az elkészítendő fogás receptjét és egy általános bűbáj listát az alapvető mozdulatokhoz. Akinek vallási vagy étrendi nehézségei vannak a húsokkal, dolgozzon a köreten. – Ennyit kapnak. Végzős RAVASZ szintű tanulókként ennek bőven elégnek kell lennie a fogások elkészítéséhez. – Hogy tétje is legyen a dolognak, a nyertes csapat megosztozhat ezen... – ahogy lendül a pálcám, három jó nagy buborékban száll alá egy-egy rekesz vajsör. Alkoholos verzió, nem a gyerekbarát kis limonádé, amit a Három Seprűben osztogatnak.

- Negyvenöt percetek van tálalásig. Óra indul!

•˚ ○ °1. Csapat: Rozmaringos Pulykacomb és Selymes Püré ˚○ • °

Csapat tagjai:
Amycus Carrow  
Gemma Jenkins  
Orville Morris  
Miguel Fuentes  
Vianne M. Gardner




  HÚS – Rozmaringos pulykacomb  
Hozzávalók:  
2 pulykacomb  
3 gerezd fokhagyma (aprítva)  
2 ek vaj  
1 tk rozmaring  
½ tk kakukkfű  
1 dl alaplé  
só, bors  
Feladat a diákoknak:  
– A combokat vajjal és fűszerekkel kell bevonni.  
– Biztosítaniuk kell, hogy a hús egyenletesen süljön, de ne száradjon ki.  
– A hő és a mozgás mágikus kontrollját pontosan kell beállítaniuk.  



  KÖRET – Burgonyapüré  
Hozzávalók:  
600 g burgonya  
1 dl tej  
2 ek vaj  
só, bors ízlés szerint  
Feladat a diákoknak:  
– A burgonyát meg kell főzni és pépesíteni.  
– Az állagot egyenletesen krémessé kell varázsolni.  
– Az ízeket harmonizálni kell a pulyka fűszerezésével.

•˚ ○ °2. Csapat: Narancsos Pulykamell Pisztáciával és Illatos Zöldbabbal ˚○ • °

Csapat tagjai:
Connor O'Hara
Alma L. Remington
Elizabeth Rappaport
Malachai Maddock



HÚS – Narancsos-pisztáciás pulykamell
Hozzávalók:
2 pulykamell
1 narancs leve és reszelt héja
1 ek méz
1 ek szójaszósz
1 ek vaj
1 marék pirított pisztácia
só, bors
Feladat a diákoknak:
– A máz hőfokát pontosan tartsák, hogy ne égjen és ne cukrosodjon túl.
– Az aromákat és fűszereket egyenletesen osszák el a húson.
– Finoman hangolják az édes–sós–citrusos ízek arányát.


KÖRET – Párolt zöldbab
Hozzávalók:
300 g friss zöldbab
1 ek vaj
1 tk citromlé
só, bors
Feladat a diákoknak:
– A zöldbabot tisztítsák elő, majd párolják roppanós-puhára.
– Enyhén ízesítsék, a citromlevet egyenletesen osszák el.
– Őrizzék meg a zöldbab élénk színét és friss illatát.

•˚ ○ °3. Csapat: Tejszínes Kukoricás Pulykaragu és Vajas Rizs ˚○ • °

Csapat tagjai:
Nialen Travers
Ophelia Langley
Roxanne Montague
Zeniah Ivutro



HÚS – Tejszínes kukoricás pulykaragu
Hozzávalók:
400 g darált pulykahús
1 hagyma (aprítva)
1 gerezd fokhagyma
1 konzerv kukorica (kb. 300 g)
1 dl tejszín
1 tk füstölt paprika
1 ek vaj
só, bors
Feladat a diákoknak:
– A hagymát pirítsák üvegesre, a húst egyenletesen kérgesítsék.
– A tejszínnel krémes, sűrű állagot érjenek el, ne csomósodjon.
– A kukoricát kíméletesen forgassák bele, hogy ne törjön szét.


KÖRET – Vajas rizs
Hozzávalók:
1 bögre rizs
2 ek vaj
½ tk só
Feladat a diákoknak:
– A rizst pontos állagra főzzék (szemcsés, nem ragacsos).
– A vajat egyenletesen dolgozzák el rajta.
– Tálaláskor a rizs maradjon levegős, ne tapadjon össze.

•˚ ○ °4. Csapat: Fűszeres Pulykaropogós és Gőzölt Zöldségek ˚○ • °

Csapat tagjai:
Orin Morgenstern
Venus Llewellyn
Solace Barbon
Eydis Sidthvordr



HÚS – Fűszeres pulykaropogós
Hozzávalók:
400 g darált pulykahús
1 tojás
3 ek zsemlemorzsa
1 tk mustár
½ tk füstölt paprika
só, bors
olívaolaj a sütéshez
Feladat a diákoknak:
– Dolgozzák össze homogén masszává, formázzanak egyforma pogácsákat.
– Süssék aranybarnára úgy, hogy kívül roppanós, belül szaftos maradjon.
– Figyeljenek a zsiradék mennyiségére és a hő egyenletességére.


KÖRET – Gőzölt zöldségek
Hozzávalók:
1 sárgarépa
1 cukkini
1 kaliforniai paprika
só, bors
1 ek vaj vagy olívaolaj
Feladat a diákoknak:
– A zöldségeket tisztítsák, darabolják egyforma méretűre.
– Gőzöljék úgy, hogy megőrizzék a színüket és enyhe roppanósságukat.
– A végén finoman fűszerezzék, vajjal/olajjal vonják be.

•˚ ○ °BŰBÁJLISTA – Konyhai Mágiahasználati Segédlet ˚○ • °

Mellus Rotare – Önkeverő bűbáj, hogy az üst tartalma folyamatosan kavargjon.
Aqua Caloris – Főzési hőszabályozó varázslat, amellyel beállítható a tökéletes hőfok.
Aromatis Ventus – Illat- és fűszerszóró bűbáj, amely egyenletesen teríti el a fűszereket.
Gustatio Perfecta – Ízharmonizáló bűbáj, az ízek intenzitásával foglalkozik. Nagyon pontos koncentrációt igényel, mind az öt íz alapos ismerete fontos hozzá.
Incendium Culinaris – Önsütő bűbáj. Folyamatos hőt termel a célzott ételben, így az egyenletesen megsül. Javasolt lebegtetni a célpontot, hogy megelőzzük a baleseteket.
Tenera Caro – Húspuhító bűbáj, hogy szaftos maradjon. Figyelem, élőlényekre nagyon veszélyes a használata, az izmok elveszíthetik tónusukat, gumiszerűvé válhatnak.
Holus Cortex – A célzott zöldségek meghámozzák magukat. Élőlényekre hatástalan.
Vaporare – A célzott tárgyat belengi a forró gőz, kiváló zöldségek gőzöléséhez, de vasaláshoz is.
Textrura Lenis – Állagformáló bűbáj. A célzott anyagot képes kérmessé, kocsonyássá, sűrűvé vagy pépessé változtatni. Főleg folyadékokra használatos.

[TW]

2005. 11. 24. csütörtök

Team Bűbájtan

1. Csapat: Rozmaringos Pulykacomb és Selymes Püré

not a tradwife

TW general szőkeség, enyhe szexuális utalások

Még az ócska európai időjárást is ellensúlyozza, hogy nem mással, hanem egyenesen a legjobb tancsibácsival, a harmadik apukámmal, Madri apuval tölthetek el egy teljes tanórát! Meg a hetedév kevesebb, mint felével. Ennyit a romantikáról. Na nem baj, azért boldog hálaadást magának is, Madri apu!

Örömtől csillogó szemekkel nézek össze és kacsintok rá a másik asztalhoz ültetett Elizabeth-tel, amikor megtudjuk, hogy itt bizony, most főzni kell. Mindketten kiválóan teljesítettünk háztartástanból. Aki nem hiszi, járjon utána! Otthon be van ám keretezve, mint egy trófea! Madri apu soroljon minket bármelyik csapatba, meg fognak menekülni. Talán csak arra kell jobban figyelnem, hogy Miguel ne szórja tele a pulykacombot chilivel.

- Mire gondolt Madri apu az alatt, hogy nem ültet össze téged O’Harával? - dobom be a bombát Orvillenek, hát kit érdekel, ha káosz lesz? A létező legbutább és legártalmatlanabb fejemmel készítem ki magam elé a krumplikat, hogy a Holus Cortex varázsigét használva meghámozzam őket. A srácok szerintem boldogulnak majd a hússal. Meg tudom csinálni, ha kell, de ha nem is vagyok teljesen vegetariánus, ritkán eszem, és ritkán is dolgozom vele. Ha meg Orville-ék jelentősen kiveszik a részüket abból, hogy sárkányhúst ehessünk barbecue szósszal, zsemlében, szerintem megoldják a pulykát. No stress.

- Ti miért vagytok hálásak? Én azért, hogy ilyen jó szüleim vannak, és ilyen jó barátaim. Hálás vagyok Varvara humoráért és Vale jó szívéért. Főleg, ha tényleg elvisz Vegasba a nyereményből, ahogy ígérte. - mert az ígéret szép szó, ha megtartják… Elmosom a pucolás után a krumplikat, és összefogom a hajam két copfba. Not me giving actual kitchen realness. Nem akarom megkínálni Madri bát egy kihullott, szőke hajszállal. Én vagyok itt az egyetlen szőke az asztalnál, szóval rákenni sem tudnám ezt mondjuk Almára.

- Hálás vagyok azért is, hogy mindig ilyen okos emberek vesznek körül. - ezt majd megemlítem Rokuronak is. Szerencsére ő is, meg mások is mindig segítenek, ha valamit nem értek. Mi lenne velem nélkülük, ha nem akarnának mindent szépen és lassan elmagyarázni? Imádom, amikor így beszélnek hozzám. Olyan, mintha megfognák a kezemet, ha eltévedek. Annyira aranyos tőlük!

- Hálás vagyok, hogy találtam végre normális önbarnítót Angliában így két hónap után. De tényleg, mikor fog itt sütni a nap? - biztosan a napocska is eltévedt. Honestly, megértem, ha Kaliforniában akar maradni. A kérdést egyenesen Amycusnak és Gemmának szegezem, a pálcámat pedig a fazéknak, hogy egy aguamentivel vizet idézzek bele. Sokan vagyunk ennyi feladatra, úgyhogy a krumplik felét át is passzolom nekik szeletelésre a team effort jegyében.

- Végezetül hálás vagyok a Roxfort általános véde…. Nem láttam chilit a receptben, Miguel. - beszórom a feldarabolt krumplikat a vízbe, hogy még időben megakadályozhassam a hús túlfűszerezését. Jó lenne, ha másik csapat mérgezné meg inkább Madri aput, please, and thank you.

[- Szerinted a Fawcett-McGalagony skálán milyen lesz, Amy? Én azt mondanám, hogy talán Binns... nem, annál jobb. Longbottom?]

Thank fucking you giving

2005.november 24.

18+ - Káromkodás, még több káromkodás, szégyenítés, és igen bőséges adagolású Nialen bullshit.

  Különösebben nem bánom, hogy ma nem Flithwick tartja az óránkat. Soha nem volt nagy problémám vele, de érdekes gondolat látni, hogy mit tudnak az amerikaiak- elvégre ők mindig mindent kurvára jobban tudnak nálunk. Legalábbis azt hiszik- rá fognak baszni arra a kurva sok halálfalóra, akit befogadtak magukhoz. Mert csak az hiheti el, hogy a faszszopók ott nem azok, aki azt is tövig lenyelte, hogy Lucius Malfoy az Imperius átok hatására volt halálfaló.

 A csoportbontásnak annyira nem örülök; Soff jelenléte kifejezetten feldobna, már csak azért is, mert egyre többször jut eszembe, hogy az iskola után a geci apja biztos nem fogja jó szemmel nézni, ami közöttünk van. Ha tudná, most sem nézné. Igaz, Ams sem rossz társaság, és szívesen megnézem vele is, hogy mit tud a csávó.

 - Szerinted a Fawcett-McGalagony skálán milyen lesz, Amy? Én azt mondanám, hogy talán Binns... nem, annál jobb. Longbottom?- feltételezem, hogy nem fog jól menni neki, mert ránézésre messze nincs annyi tapasztalata, mint a mi igazgatónőnknek, nyilván nem harcolt végig egy háborút, és elég lehangoló képem van mindkét bajnokukról – egyre inkább azon kapom magam, hogy velük szemben tényleg nem bánnám, ha O'hara nyerne. Mindkettő kibaszott irritálónak tűnik, más-más módon persze.

 Amikor a csávó aztán elkezd beszélni az amcsi ünnepükről, ami tudomásom szerint arra épül, hogy átbaszták az Echohawk ükszülőket, akik csak akkor jöttek rá, hogy a pulykahurka nem pulykával van töltve, amikor már kiadósan ráharaptak, és aláírták a hülye szerződéseiket a földjeik átadásáról. Suckers- de bizarr, hogy ebből ünnepet csináltak. Ki a faszom csinál nemzeti ünnepet abból, hogy lescammelte a faszt is szerencsétlenekről? Mintha mi ünnepelnénk, hogy eladtunk kétezer tonna ópiumot Kínába százötven évvel ezelőtt, vagy becsicskítottuk a Szita őseit (ki a faszom nevezi a lányát Szitának? Rögtön az az áthallás jön belőle, hogy mindenki megbaszta az évfolyamon – a pletykák szerint tényleg).

 Talán fel kellene kúrnom magam, hogy sütni fogunk, és valószínűleg meg is tenném máskor, de rögtön megragadja a gondolataimat egy ötlet: mi lenne, ha félretennék a kajából Soffnak? Mindig, még akkor is, amikor utáltam, kurva boldog voltam tőle, hogy hoz mindenféle finom dolgot nekem, hogy kifejezte vele felém, hogy... szóval hogy nem gyűlöl. Én nem vagyok olyan balfasz a háztartási mágiához, mint Damien, a házimanónk mindig olyan kurva sokat dolgozott, hogy egy napon csak megkértem, hogy tanítson meg kaját csinálni, aztán én készítettem. Meg Yuria, ha a kurva vajas kenyeret, amit megtanult, nevezhetjük kajának. Remélem, hogy azóta csak azon tartja az apám.

 Már el is kezdem kidolgozni fejben, hogy kikkel lenne a legjobb együtt dolgozni. Amycus logikus választás, ő kb. mindenhez ért, még az is lehet, hogy keverne némi Szent Patrikot ebbe a Hálaadásba, ha nagyon belelendülünk, Dames viszont ki van zárva. Egyrészt, mert ezt elbaszná, másrészt, mert Orin meggyilkolná. Igen, Orin is kurva jó lenne, bárkit kapunk még, az biztos, hogy kurvára megtanítaná viselkedni...

 Aztán kiderül persze, hogy nem mi választunk, és akkora szerencsém van, mint annak, akit egy banya vár a gloryhole másik oldalán. Mi... a... fasz... Jó, új kihívás; ne ölj meg senkit az órán, Nialen! Az amcsi csajt nem vágom, vele nincs bajom, Ophelia meg kurvára felbaszott azzal, hogy arra a három meccsre, amelyet élete során játszani tervez még, elbaszott egy akkora vagyont, amiből már vállalkozást lehet indítani- persze az zavar főleg, amit Soffal csináltak. De a legrosszabb persze a kibaszott, kurva Montezuma. Ő azzal is felkúr, ha levegőt vesz. Ha egyszer is ki meri nyitni a pofáját...

 Mindegy. Csak megcsinálom a pulykát. Odamegyek hozzájuk, és végignézek rajtuk.

 - Oké... hozzuk ki ebből a maximumot gondolom... szóval, első lépés: kell minden konyhába egy főnök. Én vagyok az. Hívhatsz Nialennek. Te nem.- az utolsó előtti mondatot Zaniah Ivutro, az utolsót Montecuccoli felé intézem. Nem látom reálisan működni ezt a projektet, ha bárki más irányít, és ha valamivel nem lehet vádolni, hogy átadom a nőknek az elsőbbséget akkor, amikor nem érdemlik meg. Persze nem arról van szó, hogy egy nő ne lehetne kurva jó szakács; egyszerűen kétlem, hogy a két iskolatársam effektív vezető lenne, az amerikai lányra meg úgysem fognak hallgatni.

 - Ophelia, tejszín kukoricával! Csak óvatosan, egyenletesen keverd! Ne túl gyorsan, csak óvatosan, akkor nem lehet elbaszni... ja, mindig így beszélek, remélem, hogy nem zavar. Te tudsz főzni... Zaniah... ugye? A hagymát rád bíznám, ha igen, én intézem a húst, meg segítek a tejszínnel majd. Monroe, te meg állj neki a rizsnek! Ha kérdésed van, nyugodtan mondd, de azt egy csimpánz is meg tudja főzni, úgyhogy gondolom nem lesz... remélem...

 Miután kiadtam konyhafőnöki utasításaimat, neki is látok a húsnak, a művelet azon részének, amit a legkönnyebb szétkúrni. Mágiával felemelem a pulykahúst, nonverbálisan, és először beállítom egy Aqua Caloris segítségével a hőfokot kétszázhúsz fokra (alul-felül), azután nekilátok a sütésnek egy Incendium Culinarisszal. Nem tervezem puhítani, ha az szükséges, az azt jelenti, hogy valamit nagyon elbasztunk, és nem fogom elbaszni. A rizs miatt aggódom, de ha ez el meri baszni a rizst...

[Flitwick professzorral]

Thankfully it is almost over

3. csapat • 2005. november 24. csütörtök

Bármi is történt Flitwick professzorral, remélem, hogy semmi komoly – nem emlékszem arra, hogy valaha is kimaradt volna akár egyetlen órája is. Akár örülhetnék is, hogy legalább egy új tanártól tanulhatnék új ismereteket; nem tudok sokat Madrigal professzorról, bár az mindenképpen lenyűgöző, hogy valaki ennyire fiatalon egy ilyen fontos intézmény igazgatója legyen. A pavilonjuk óta azonban tudom azt, hogy milyen nézetek is terjednek náluk. Nem tudok nem arra gondolni, hogy akár Madrigal professzor is azért kaphatta a pozíciót, mert köze lehet hozzájuk.

A második pofont akkor kapom meg, amikor megtudom, hogy hálaadási vacsorát kell főzni, mindezt negyvenöt perc alatt. Olyan, mintha azt ünnepelnénk, hogy a Brit Birodalom gyarmatosította többek között Indiát. Holden ugyan most nincs itt, de biztos érdekesnek tartja majd, amikor elmesélem neki.

A harmadikat pedig, amikor kiderül, hogy nem is mi választhatjuk a csoporttársakat. Bár magával a bűbájtannal és a finom varázslatokkal nincs gondom, de én meg a főzés… Pár éve, amikor még gyerek voltam, szerettem volna inni egy pohár kakaót, de azt se voltam képes elkészíteni a konyhánkban. Mindegy, hogy kivel raknak egy csoportba, akár ismerem, akár nem, a velem való együttműködés többlet terhet fog majd jelenteni neki, és óhatatlanul is hátrányba kerül majd miattam. Még integetek egyet Almának, aki az egyik szomszédos asztalhoz került Connorral és két amerikaival; nem ismerem őket, de biztosan jobban teljesítenek majd ebben, mint én. Aztán odalépek a saját asztalomhoz Roxanne, Nialen és a különleges nevű amerikai lány mellé. Nem tudtam megjegyezni, csak arra emlékszem, hogy szép a hangzása.

- Szeretném előre jelezni, hogy egyáltalán nem tudok főzni. De tényleg, semmit. - legjobb lesz, ha mindannyian tudják, ne számítsanak tőlem túl sokra a feladatban. Megteszem, amire képes vagyok, de az meg nem túl sok. Egész életemben mindent készen kaptam. Miért foglalkoztam volna ilyenekkel? Otthon szakácsunk van.

- A legegyszerűbb feladatot bízzátok rám, amit nem lehet elrontani. Biztos, hogy 45 perc elég lesz a pulykának? Olyan kevésnek tűnik az idő. - valamiért mindig úgy képzeltem, hogy hosszú órák, mire készen van egy étel, függetlenül attól, hogy mennyien dolgoznak rajta.

- Igenis! Ez talán menni fog. - bizonytalanul fogom meg a konzervet, bár fura nekem, hogy ilyen mugli alapanyagot kell használnunk a recepthez. Inkább ez, mint a rizs. Nem tudom, milyen lehet az a pontos állag, és mikor levegős. Bár a húsnál is megijeszt a kérgesítés kifejezés a receptben, de szerencsére nálam kompetensebb fog azzal foglalkozni majd.

A konzerv felnyitóját sikerül letörnöm, ezért inkább egy bűbájjal nyitom fel a fedelét. Furcsa a szaga a kukoricának, de ez attól a létől lehet, amiben ázik. Emberek tényleg megeszik ezt? Inkább leszűröm azt a lét, miután átöntöm egy tálba, és alaposan át is mosom a kukoricát, mielőtt hozzáadnám a tejszínt. A Mellus Rotare varázsigét először használom – ez nem is olyan nehéz! Pár körkörös mozdulatot végzek a tál felett, ami ezután önállóan kezdi el kevergetni a tejszínben a kukoricát. Jó pár percet így hagyom, mielőtt egy Finite bűbájjal megszakítanám azt.

[Zafirával]

Rendhagyó, hálaadás napi Bűbájtan óra

2005. november 24.

Az óra egyre csak ketyegett. Tikk-takk-tikk-takk… Minden egyes kattanással egy másodperccel közelebb került hozzá az elkerülhetetlen. Már csak két napja volt az első próbáig, és ez a tény egy mindaddig ismeretlen érzést kavart fel benne: az izgalomét. Mindaddig soha egyetlen egyszer sem érzett hasonlót, még a legnagyobb kviddicsmeccsek előtt sem, egyetlen vizsga alkalmával sem, egyetlen Zafirával váltott félmondat során sem. De ez most valami más volt. Itt az élete volt a tét. Meg akarta mutatni, hogy több is rejlik benne mindannál, amit eleddig láttatni mert magából. Hogy több egy egyszerű kviddicsezőtől, hogy képes kilépni az apja árnyékából. Az óra egyre csak ketyegett…

Connor sosem volt egy mintatanuló. Rendre meggyűlt a baja a tantárgyakkal, különösen, amikor írott szöveg feldolgozásáról, memorizálásáról volt szó. Egyszerűen elveszett a betűk erdejében, mintha örvénylő halmazok lettek volna csupán. A hosszú, tanári magyarázatokat sem szerette. A monoton hang, az érdektelen tartalom mindig elálmosította, és azon kapta magát, hogy a képzelete egyszerre csak szárnyra kap, és ő újfent a felhők fölött repül az imádott seprűjén. Egyszerűen képtelen volt figyelni, meg hát ritka volt az, ami igazán érdekelte a seprűkön kívül. Egyedül a gyakorlati órák voltak ez alól kivételek. Egy jó Sötét Varázslatok Kivédése, ahol párbajozni lehetett, vagy egy Bájitaltan, ahol volt valami kézzelfogható, fizikai végeredménye az egész órai munkájának. A Mugliismeret is csupán azért ment neki, mert ott kevés új információ volt számára, és mert édesanyja miatt kötelességének érezte, hogy abból a tárgyból, ha megszakad is, de jól teljesítsen. És Connor pont ilyen volt. Ha valamit a fejébe vett, akkor ahhoz körmeszakadtáig ragaszkodott.

Ez a mai óra azonban más volt. Alapvetően a Bűbájtan is az erősségei közé tartozott, már amikor varázslásról volt szó, és lehetősége volt gyakorlati tudásról számot adni. A legutóbbi esszéjét, amit a Priori Incantatem működési elvéről és a helyes pálcamozdulatáról kellett írnia Flitwicknek, gyanúja szerint toalettpapírnak használta az apró termetű professzor. Másra legalábbis nem igen volt alkalmas. Ez az óra viszont már rögtön abban is más volt, hogy nem a jól megszokott Flitwick professzor tartotta, hanem Adrian Madrigal professzor, az Ilvermorny igazgatója.
Egy újabb jenki…
Connor a legutóbbi folyosói incidense óta óvakodott minden ilvermorny-s diáktól. Nem örül hát, amikor megtudta, hogy ma csoportbontásban éppen az amerikaiakat kapták a Hugrabug mellé. Belépve a terembe egyből meg is akadt a tekintete Morrison, azon a srácon, akinek a képét pár héttel korábban nemes egyszerűséggel átrendezte a homlokával. A jelenet azonban csak egy röpke másodpercig tartott, és nem volt több egy jeges, lenéző pillantásnál. Annak azért örült, hogy Madrigal nem egy asztalhoz ültette az ellenséggel.

Habár nehéz lett volna olyat találni a teremben, aki Connor barátja lett volna. A Mardekár csapatkapitánya, bár tavaly óta sokat finomodott, még mindig egy magának való, befelé forduló srác volt, aki nem szívesen bratyizott senkivel. Kivételt képezett ez alól Roxanne, akivel bár nem indult zökkenőmentesen a kapcsolata, mégis az utóbbi időben kb. az egyetlen volt, akit képes volt elviselni maga körül. A lány a szomszéd asztalnál foglalt helyet, annak a Nialen Traversnek a társaságában, akit Connor az átlaghoz képest még egy fokkal kevésbé kedvelt. Bár háztársa remek terelő volt, csapatuk egyik húzóembere, Connor nem tudta megbocsájtani neki, hogy tavaly visszafogta magát a Hollóhát ellen, csak mert belezúgott az ellenfél egyik játékosába, ahogy azt sem, hogy rászállt Roxanne-re, akinek következetesen rosszul mondta a nevét. Gyerekes játék volt ez, bár az igazság az, hogy ez a fajta viselkedés Connortól sem állt messze sajnos.

Most azonban nem volt idő és lehetőség Roxanne védelmére kelni, így csupán egy gyors pillantást tudott váltani a lánnyal, jelezvén, hogy hallotta Nialen szavait, majd már fordult is vissza a saját asztalához, ahol két amerikai mellett egy hugrabugos foglalt még helyet. A két ilvermorny-s diák, Elizabeth és Malachi teljesen idegenek voltak számára, bár úgy sejtette, hogy ez fordítva nem feltétlenül igaz, hála Morrison meséinek, amikkel minden bizonnyal a honfitársait etette. Alma, bár immár hetedik éve, hogy évfolyamtársa volt, szintén nem tartozott az általa jól ismert személyek közé, még igazán köszönőviszonyban sem álltak egymással, csupán látásból ismerték egymást. Connor főként Bájitaltanról emlékezett a lányra, ahol a hugrabugos rendszerint remekül teljesített. Remélte, hogy nem csak a bájitalok kotyvasztásában remekel, hanem a főzésben is. Ő maga ugyanis teljesen tapasztalatlan volt e téren.
- Csináljuk együtt a húst? – fordult Alma felé, mint egyetlen roxfortoshoz az asztalánál. Az amerikaiaknak egyelőre esélyt sem akart adni rá, hogy bebizonyítsák: különböznek Orville Morristól.
- Ti meg a köretet? Az úgy okés mindenkinek?
Már így is többet beszélt, mint máskor bármikor. Kezébe vette a bűbájok listáját, és megpróbálta kisilabizálni belőlük, hogy melyiket érdemes használni a recepthez.

[Hálaadás ~ kicsit másképp 2005. november 24.]

Hálaadás ~ kicsit másképp
2005. november 24.

Jókedvűen és érdeklődve jelentél meg a bűbájtan órádon. Igazából nem tudtad, mi történt veled, de az utóbbi időben egészen jó passzban voltál, még akkor is, ha a serleg nem a te nevedet választotta ki. Nagyanyád sok fontos gondolatot adott át neked, amíg még élt, és ezke közül az egyik az volt: "Nem lehet semmit siettetni, sem erőltetni. Mindennek megvan a maga ideje."
Ugyan te azt gondoltad, jó lehetőség lett volna kipróbálni magad bajnokként, és a próbák során akár druidaként is fejleszteni magadat, de a sors most nem így döntött, és ezt könnyebben tudtad elfogadni, mint hitted volna. Apád is azt írta a levelében, hogy ne csüggedj, az itt léted számtalan új izgalmat és kihívást tartogat különben is, amiben teljes mértékben igaza volt. Elég csak arra gondolni, hogy egyre több arc lett ismerős a Roxforton, és hogy a legnedás lények gondozása órán számos fontos ismeretet sajátíthattál el. Ugyan a bűbájtan nem tartozott a kedvenc tárgyaid közé, de azért volt mit fejlődnöd benne, így semmi esetre sem hagytad volna ki. Amikor pedig megláttad, hogy Madrigal professzor tartja az órát, tényleg úgy érezted, ez nem mindennapi óra lesz. Nem is csalódtál a "jó öreg" profban, akit a kezdetektől úgy ismertél, hogy szeret a hagyományos keretekből kilépni, és ez most sem volt másként.
Kedvesen biccentettél Madrigalnak, akit mindig is nagyon kedveltél, majd elfoglaltad a helyed a számodra kijelölt asztalnál, ahol ugyan nem volt Ilvermornys diák, és senkit sem ismertél annyira, de most ezt is lehetőségnek fogtad fel. Miközben elhaladtál mellettük, Solace-nak és Vale-nek is megeresztettél egy sziát. Büszkén drukkoltál nekik, ahogy persze a többi bajnoknak, például a jelenlévő O'Harának is szorítottál, elvégre a tusa nem gyerekjáték... nem egy bajnok vesztette életét a megmérettetések során. Ahogy elérted az asztalt, megszólítottad a többi csoporttársad.
- Sziasztok -  köszöntél, majd Nialen poénjára megeresztettél egy mosolyt, de csak visszafogottan, nehogy megbántsd vele Opheliát, akivel még nem volt közös órád, de szimpatikus volt.
- Igen, Zaniah vagyok és tudok főzni, nem is rosszul - vallottad be, mivel valóban napi szinten főztetek a kommunátokban.
- Persze, szívesen neki ugrok a hagymának -  bólintottál, majd magadhoz vettél egy tálcát, rápakoltál egy hagymát és a pálcáddal rámutatva, kiadtad a megfelelő varázsigét:
- Holus Cortex!
A hagyma lazán el lkezdte meghámozni magát, én meg közben óvatosan körbe néztem, hogy haladnak a többiek a teremben. Tetszett a feladat, adott egy meghitt alaphangot ennek az órának, és egy kicsit haza is repített a kommunádba. Minden évben valódi lakomát varázsoltatok közösen, megkoronázva a számotokra igazán fontos hálaadást. Ez most azért hiányzott, így jó volt ezzel a kis rögtönzött főzéssel kompenzálni.
- Igaz, hogy nálatok a kísértetek is külön partit tartanak halloweenkor? - kérdezted kíváncsian. Bár egyelőre nem sok esélyt láttál erre, szívesen megnézted volna, hogy buliznak a már megboldogultak a Roxfort falai között. Hátha hálaadáskor is tartanak ilyet? Mondjuk abban nem voltál biztos, hogy a halottak is szoktak hálát adni...

Clase de Encantamientos
2005. november 24. csütörtök

Figyelmeztetés: itt-ott fellelhető trágárságok, basic mexican bullshit

Igazán szükségem volt egy jó idegnyugtató hatású dohányzásra és kifejezett örömömre szolgált, hogy ezen a véleményen osztozhattam Señorita Gemma Jenkins-szel. Ez a nyomott angol időjárás úgy lehoz az életről, miért nem rendezhették meg ezt a nyamvadt tusát mondjuk a Beauxbatons-ban? Vagy valami más, naposabb, kevésbé lehangoló országban? És még azt sem mondhatom, hogy az angol hölgyek közt olyan nagy lenne a választék. Egytől-egyig olyan sápadtak, mint akiket sosem ért a nap. Azért van egy-két csinosabb, érdekesebb alany, például Gemma, aki bár semmilyen szinten sem az esetem, de kurva jól megértjük egymást. Nincs sok ember itt, akivel szívesebben innám seggrészegre magam, szívnék el egy füves cigit, vagy próbálnék ki különböző magnix és varázsló drogokat, mint Gemma. Kedves közös Amigonk is csatlakozhat meghitt köreinkbe, meg lehet szerencsétlen Maddock-ot is megkínálhatnám igazán valamivel egyszer-egyszer. Olyan kis szende szűz lélek mostanság, miközben Ishida több nővel interaktál itt, mint eddigi életében valaha. Már várom, mikor hallom a csodálatos híreket, hogy valaki úgy kiszopkodta a nyakát, mint Barbon-nak valami angol csaj Halloween-kor.
Azért megadom az itteni tanároknak azt az alap tiszteletet, hogy nem dohányszagtól bűzölögve jelenek meg az órán, így magamról és Gemma-ról is eltávolítom a kompromittáló illatozó bizonyítékot, hogy megindulhassunk a terem felé utolsó pillanatban beesve. Érdekes, mert kevesebben vagyunk jelen, mint amúgy lennénk, de egyszerre sajnos és nem sajnos valós és szarkasztikus értelemben vett kedvenc embereim szinte egytől egyig itt vannak.
Ó, valóban! Mintha Hermanita említette volna, hogy csoportbontás lesz, és nekik más órájuk van? Vagy máshol van órájuk? Fene tudja már, de valóban. Nincsenek itt a franciák, meg a roxfortosok fele. Na meg a padlócirkáló prof, de itt van helyette Madri bá. Kedvenc igazgató uramnak vigyorogva intek egyet, remélhetőleg már kiheverte, hogy Barcelona-ban rohangált utánam, hogy lépten-nyomon visszavarázsolhassa rám az ingemet.
Helyemet a kedvenc szőkém mellett találom meg, de azért intek egyet Señorita Alma-nak is, bár ő másik asztalnál van. Gemma azonban itt van, ennek örülök, Morris is, annak közepesen nem, Barbon nincs itt, annak kurvára igen,  Maddock is máshol, well sírni azért még nem fogok, Carrow pedig szintén jöhet. Para ser honesto, no tengo motivos para quejarme.
Hahh, főzni fogunk... hálaadási menüt. Nem mondom, hogy el vagyok ragadtatva az ötlettől, de az ünneptől még kevésbé. Igyekszem a gondolataimat visszafogott szinten tartani, mivel tudom, hogy Barbie élvezi ezt az ünnepet. Nem sietek sehova, vagyunk bőven elegen ahhoz, hogy hamar végezzünk, úgyhogy elolvasom a receptet.
- Hmm... nincs benne chili... sem salsa... - fintorogva forgatom a lapot a kezemben, hátha valahol elrejtették alaposan a legfontosabb hozzávalókat, de nem. Sehol nem találom. Azt hittem legalább az angol konyha borzalmai után végre valami fenomenálisat is alkotunk. Bár... hmm. Lendül a kezem a magasba, hogy felszólalhassak amint Madri bá engedélyt ad rá.
- Madri bá, ¿le gusta la comida picante? - addig el sem kezdem pácolni a húst, ez egy igencsak kardinális kérdés!
A válasza függvényében öntögetem össze a fűszereket az alaplével, amibe alaposan tervezem bepácolni a pulykát, hogy magába szívja jó alaposan a fűszereket. Ha Madri bá bírja az erőset, akkor nem sajnálom a szárított hibridizált házi habanero-t hozzáönteni a pácléhez, még ha Barbie be is szól érte. Ha nem szeretné, akkor visszafogott mértékben adok csak hozzá, mégsem szeretném kinyírni a kedvenc igi bámat.
- Én érted vagyok hálás Mi preciosa Barbie - ölelem át drága exbarátnőmet egy röpke pillanatra, azt már csak gondolatban teszem hozzá, hogy azért is felettébb hálás vagyok, hogy Barbonka messze kapott helyet tőlünk. Ezen gondolati üzenet mellé kap egy vigyorgós kacsintást is, majd előveszem a zakóm belső zsebéből az otthonról származó szárított erős paprikát, saját termék, a családom hibridje. Enélkül nem megyek már sehova, mert borzalmas ízvilága van az angol ételeknek, brrr.
-Mi única y adorada Barbie, minden ételbe kell egy kis élet. Az élet pedig egyenlő a chili paprikával. Jó lesz, bízz bennem. A nagy szakácsok sem követik a recepteket. Es solo una sugerencia - miután hagyom kicsit állni a fűszeres páclében a pulykacombokat, hogy jól magába szívja az alap fűszerezést és belülről is ízes legyen, ne csak kívülről, jöhet a kővetkező lépés. A pálcám segítségével kivarázsolom a combot az alapléből, majd előbb az Aromatis Ventus varázsigével szépen egyenletesen eloszlatom a fűszereket a már valaki más által bevajazott combokon, hogy utána az Incendium Culinaris bűbáj segítségével beállíthassam a combok ízvilágát.

[Damu Roland konyhaművész felmenői]

 

Ez egy főzőverseny, baszki !

Bűbájtan - Háztartástan(?)

Hálaadási alter bondingoló session

Címzett: Damu Roland konyhaművész felmenői

TW: káromkodás, enyhe istenkáromlás, nyers nyelvezet, minimális szégyenítés, hosszú, helyenként követhetetlen basic Gemma gondolatmenet

Bűbájtan. Hááát, nem a legrosszabb, de nem is a legjobb. Legalább néha lázba tudott hozni a kis törpe, plusz erről legalább tudtam, hogy hasznos tárgy és nem is vagyok teljesen katasztrófa belőle. Házvezető bácsink is küldött üzenetet, hogy nem Flitwick lesz ma velünk, ami egyébként meglepően feldobta a lelkesedésem. Eléggé kíváncsi voltam, hogy az ilveres igazgató bácsi milyen órát hoz nekünk (meg azért sem volt utolsó szempont, hogy meglássam, ki hozta el ezeket a szép embereket közénk, mert kajak beszarás, hogy az összes diákjuk ilyen kurva jól néz ki...). Ettől függetlenül azért továbbra is egy tanóráról volt szó, szóval nem csattantam ki a tanulási vágytól, pláne azután, hogy kiderült, nem Oakleyval leszünk. Peeeedig a bácsi és bájitaltan a két legjobb kombó nagyjából.

Így hét év és kisebb-nagyobb érési folyamat után még nekem sem volt nehéz beismerni, hogy kibaszott sokat köszönhetek a tancsi bácsinak. Ha nagyon szigorúan néztem, a repülésen kívül a bájitaltan volt az egyetlen, ami úgy tényleg nagyon megmozgatott, amit szinte kivétel nélkül élveztem, nem untam el magam és még az elméleti részen is egészen figyeltem. Na, jó, arra már a bácsinak is nagy ráhatása volt. Számomra érdekes volt, plusz volt elég szigorú és tekintélyt parancsoló, hogy figyelni is akartam, jól akartam teljesíteni nála. Szóval bájitaltanon igenis odatettem magam. Egyrészt érdekelt, másrészt mindig rendkívül nagy gyomorgörcsöt okozott, ha Oakley kicsit is csalódott volt, szóval ezt is el akartam kerülni, elég volt, hogy a többi órán tanúsított viselkedésem és az egész hozzáállásom zavarta általánosságban, legalább a saját tantárgyán érezze a törődést. Hát, igen, volt már pár beszélgetésünk az évek alatt. Nagy ritkán, főleg fiatalabb koromban, éreztem úgy, hogy egyszerűbb lenne elmondani neki mindent. Kérjünk segítséget, egyedül nem megy már! Ő meg olyan stabilnak, megingathatatlannak tűnt, biztosan tudott volna segíteni. Aztán sosem tettem, mert egyrészt az évek múlásával egyre kevesebb esély volt arra, hogy ebből ki tudna úgy hozni minket, hogy jó legyen nekünk, túlságosan belekerültünk a sok szarba, másrészt a Jenkins-szabály tiltotta, hogy bárkinek bármit mondjak. Nem dögöltem volna meg, ha kinyitom a lepcses pofám, nem egy Megszeghetetlen eskü, de nálunk körülbelül akkora értéke volt. Úgyhogy kussoltam és hagytam, hadd higgye csak, hogy egy újabb idióta került a házába és legyintve túlad majd rajtam, ha elballagtam.

De a RAVASZ-ok még messze vannak, hála Merlinnek, úgyhogy most kicsit sem zavar, hogy óra előtt még nem ezerrel készülök, hogy mi lesz, hanem még kint a birtokon a falnak dőlve dumcsizom Miguellel, miközben elszívjuk a cigink maradékát. Egy apró részem azért örült volna, ha vicces cigit ad, de nem akartam volna látni Oakley arcát, ha kiderülne, szóval a nem létező felelősségteljes részem elégedett volt így is. Azt mondjuk, sajnáltam, hogy a kishaverjaim nagyobb része most éppen a bácsihoz siettek a Rengeteg felé, hát milyen kurva jó dolguk lesz már! Na, mindegy, azért nem panaszkodom, biztos nekünk is fasza lesz, itt is vannak kishaverok. Ahogy utolsó pillanatokban megérkezünk, hirtelen egyébként kajak elbizonytalanodom, hova a faszba üljek.

Ülhetnék O'Harához, wow, mekkora ötlet. Biztos kibaszott vicces lenne, ahogy az érzelemmentes pofájával végig dolgozná az órát a srác, fúú, még ha Roxanne legalább oldaná a hangulatot… Bár tagadhatatlan volt így novemberre, hogy tényleg változott ez a faszfej. És a kurva életbe, élveztem az edzéseit, végre meg voltam dolgoztatva, baszottul hiányzott a kviddics. Úgy tűnt, ez a vereség kicsit összerántotta a srácot, mert nemcsak hogy megbaszó edzéseket tartott, de még azt is meg lehetett jegyezni halkan, hogy támogatóbb csk lett, pedig az a teliberakott Tusa is ott volt neki. Szóval ja, faszántos módon kezdett lejjebb menni a távolságtartásom. Nem volt a legnépszerűbb srác, maximum hírhedt volt, szóval volt, hogy azon kaptam magam, hogy egyébként jobban kéne támogatni a kis csillagot, ha már elvileg egy csapat vagyunk, ha nem is a Tusán. Nehéz volt ez, közben Tetsuya kis lelkét is ápolgattam és ez sokszor konfliktust szült bennem is, de kurva mindegy. Úgyhogy apróságokkal néha megleptem a jégcsapfaszfejt, például most ha már szokásos módon levágta magát már egyedül, akkor mögé lépve megragadtam a vállait, megráztam és rávigyorogtam, ha hátranézett.

- Csá, cséká! - köszöntem neki, majd magára is hagytam, azért puszipajtások még nem lettünk, ez meg kölcsönös, gondolom. Ülhettem volna Travers vagy Amycus közelébe is, de Morgenstern közelsége az mindig veszélyes volt. A csaj nagyrészt tolerált, pedig tudtam, hogy kurvára bassza a csőrét az, ahogyan viselkedtem. Én meg hálából, hogy nem szállt rám túl gyakran, igyekeztem kerülni és nem jobban felcseszni, szóval gondoltam, most is megkímélem magamtól, úgyhogy csak intek nekik mosolyogva, plusz Travers kollégával lepacsizom, ha van rá. Teljesen igaza volt a válogatón egyébként: kurvára nem fogok semmire menni a rostos fostos sulis sperűvel és hiába mondtam neki, hogy csövesbánat vagyok, nem tudok mit csinálni, akkor is igaza volt. Az első vereségünk rá is mutatott arra, hogy hiába hozom ki a maxot abból a szarból, hiába veri szét Travers fullba az ellenfelet, lófaszt nem érünk vele, ha nitrót raknék rá sem. Akkor sem tudtam venni egy kibaszott seprűt és nemcsak Nialen agyát baszta az, hogy egyeseknek egy intésébe került, hogy legyen az egész teliberakott csapatnak Tűzvilláma legyen, mondjuk, emiatt nem utáltam senkit, csak gecire zavart. Cserébe akkor elkezdtem arra fókuszálni, hogy kihozzuk a maximumnak a maximumát abból a szarból és ehhez kértem O'Hara és Travers segítségét külön is, mert egyrészt ők voltak a legmegbízhatóbbak kviddics téren a csapatban, másrészt tudtam, hogy nem fognak finomkodni velem, kurvára kihozzák a legjobbat ebből és belőlem is, még ha közben párszor a földre is küldenek (akár fizikailag is). Harmadrészt Tetsu a padlón volt, szóval őt kíméltem minden téren. Egyébként meglepően pozitív hatással van egymás szétverése a csapatösszhangra, csak mondom! Azért ezen kívül én is igyekeztem építeni a csapatnak a morálját, mert szerintem amúgy fontos a csapatjátékra nézve, hogy mennyire vannak egy hullámhosszon a játékosok.

Ophelianak, Almának és a többieknek is intettem mosolyogva, de megkíméltem szegényeket a mai viselkedésemtől, nem kell nekik állandóan amiatt aggódniuk, mi történik velem órán, hehe. Meg hát, megígértem magamnak, hogy ha már egy évet ezekkel az új tagokkal töltünk, akkor kihozom belőle a maxot, úgyhogy nagy árulóként levágtam magam Maddock mellé, fingom sincs, miért választotta a mai napon O'Hara közelségét, de milyen kurva gyászul néz ki, hogy nem ül konkrétan mellette senki még. Vagyis csak ültem volna...

- Csőváz! - köszönök neki vigyorogva, aztán összeráncolom a szemöldököm, ahogy meglátom a kis kártyákat. Baszki, milyen figyelmetlen voltam már! Ááá, akkor azért pofázott nekem még Fuentes valamit, amire csak egy intéssel és kacsintással válaszoltam, mert közben elmerültem a gondolataimban. De most, hogy jobban körbenéztem, tényleg elég fura emberek ültek együtt. Na, gec, csoportmunka. - Akkor csá, jó volt látni! - borzolom össze Maddock haját nevetve, majd keresni kezdem a helyemet, amit kezdésre el is foglalok amúgy.

- JIPPÍ! - örülök meg Gardnernek, Fuentesnek és Amynek. Az uccsó tagot nem vágom, csak annyit, hogy verekedett O'Harával. Nos, hát... Nem mondom, O'Hara arca néha tényleg beverhető, de most kivételesen az ő pártján állok, ettől függetlenül azért nem gyűlölöm a srácot, csak azért fenntartásokkal kezelem. Azért egy szinten csodáltam is, hogy megverték egymást. Ő is kap egy vidám köszöntést, sőt, lelkes vagyok, szóval le is pacsizok mindenkivel, ha vannak rá. - Halihó, csapat! - vigyorgok rájuk. A bácsin jót szórakozok, van egy hangulata és vibeja, tetszik. A feladat kevésbé. Most kajak főzni fogunk? Bruh, azt otthon is tudok... Ez az első gondolatom, aztán arra gondolok, hogy egyébként nem is akkora faszság most összegyűjteni ezeket a varázslatokat, hát mennyi energiát és időt spórolok majd otthon? Hehe. Vi kérdésére én is Morrisra nézek, egyébként az ő oldala is érdekel. Közben nekiállunk a kajának, egyébként ha nem is voltam egy mesterséf, azért otthon muszáj volt megtanulni főzni, mert ha Asher nekiállt is néha, az katasztrófa volt, Jacknek meg nem volt mindig ideje rá, szóval muszáj volt, ha akartunk enni. Na, mindegy. Jót mosolygok Vianne szövegelésén, érdekes látni, hogy másnak is van szófosása rajtam kívül. Egyébként említettem már, mennyire geci jó csapatom van? Egy szavam nem lehet kb...

- Ja, majd április után - nevetek fel. - Bár ha tiszta az idő, azért szokott néha sütni a nap, csak ereje nem nagyon van - vigyorgok rá a lányra. Egyébként elgondolva, hogy miért vagyok hálás. Pfff, hogy még nem basztak ki a suliból? Végülis életben is vagyok, az sem utolsó. Néha azért elgondolkodom, hogy kajak hálásnak kéne lennem, hogy eddig túléltem? Mármint... Ja, persze, éltem, fasza. Lehetett volna rosszabb is, kurva jó. Azért kurvára megbaszhatja magát minden fennsőbbség, hogy viccesnek vagy elgondolkodtatónak gondolta azt, amin végig vitte kis családomat. Oké, oké, az tény, hogy retkes mód sok helyzetet megoldottunk azóta együtt, ami sokszor elképzelhetetlennek tűnt, szóval azért lehetek hálás, hogy a tesóim rendben vannak a körülményekhez képest. Na, ez már egy, csak így tovább, Gems! Oldalvást pillantok a másik két fiúra, ahogy Vianne megakasztja magát, Fuentes meg rendkívül aranyos, ezt még én is értettem azért a minimális tudásommal.

- Szerintem lehetünk kreatívak, a bácsi olyan arcnak tűnik, aki bírja ezeket, de ti tudjátok jobban! Mondjuk, ha nem gyullad ki a szája, az nem baj, Fuentes! - nevetek fel, miközben elfogadom a krumplikat, dobok párat Amycusnak is, majd a Holus Cortexet alkalmazva pucolni is kezdek. Ez kibaszott vicces amúgy. - Hm, egyébként a tesóim szerint legendás krumplipürét készítek - somolygok, szemem játékosan csillog. - Igazából csak az a titok, hogy kicsit több vaj kell bele és kevesebb tej és sokkal selymesebb és ízesebb lesz - mondom, ahogy megpróbálom beállítani a hőfokot (szóval igen, félbeszakítottam a pucolásomat ezért, micsoda összeszedettség, nem?), hogy addig felmelegedjen a víz, amíg mi pucolunk. - Na, és akkor ti mindig ilyen fasza kis kajálásokat rendeztek Hálaadáskor? - érdeklődöm amcsi barátainktól, ahogy közben ténykedünk.

[Pulykák és bűbájok]

Pulykák és bűbájok

2. csapat
Narancsos Pulykamell Pisztáciával és Illatos Zöldbabbal

2005. november 24.

hangulat

Kissé meglepve lépek a terembe, mikor látom, hogy Flitwick helyett az Ilvermorny igazgatója áll a tanári asztalnál, ráadásul a termet is átalakította kissé. Bár eleinte kicsit zavartan állok a dologhoz, csendben maradok és nyugodtan hallgatom végig Madrigal professzor mondandóját. Nem tudom pontosan, hogy mit is gondoljak róla. Tetszik, hogy a megszokotthoz képest némileg rendhagyóbb, energikusabb stílusban adja elő magát, de mégis közben egy kis fellengzést is érzek belőle, mikor az amerikai iskoláról és a hálaadásról beszél, mintha valami világmegváltó dologról lenne szó. Komolyan nem értem mi ez az egész az amerikaiaknál a hálaadással meg a pulykákkal...
Ahogy meghallom, hogy főzni fogunk és felfogom, hogy az egész csoportmunka lesz, beugrik Ophi megjegyzése, mikor szeptemberben arról beszélgettünk, hogy milyen izgalmas lesz ez az év a külföldi diákok jelenlétével: "Aztán nehogy az legyen a vége, hogy a tanároknak kell majd kitalálniuk, hogyan barátkozunk egymással. Mondjuk közös projectfeladatokkal, vagy büntetőmunkával…" A gondolatra grimaszba rándul az arcom és majdnem hangosan felnevetek, de szerencsére még idejében sikerül megfékeznem magam.
Gyorsan összeszedem magam, rendezem a légzésemet és miután egy mosollyal az arcomon intek egyet a barátaimnak és az ismerőseimnek megkeresem a saját csoportomat, amiben egy mardekárossal és két ilvermonys diákkal kell együttműködnöm a következő negyvenöt percben. Connor nem teljesen idegen számomra, hiszen több óránk is van együtt, de nem mondanám, hogy két szónál többet beszéltünk valaha - és még így is lehet, hogy sokat mondok. Ráadásul a fiút megelőzi a híre, miszerint egy antiszociális tapló, aki véletlenségből igen elég tehetséges kviddicsező is egyben. Sosem adtam különösebben mások véleményére ilyen tekintetben, ezen most sem fogok változtatni, eddig szimplán nem sodort össze minket a sors. Malachi is egy ismerős arc, akivel a fúriafűznél találkoztunk több más gyógynövénykedvelővel egyetemben. Egyedül a lány volt teljesen idegen a számomra, bár a vezetéknevét már többször is láttam a Reggeli Próféta hasábjain.
Az asztalhoz lépve vidáman rámosolygok mindenkire köszönésképpen. A főzéstől nem tartok, tekintve, hogy évek óta én uralom otthon a konyhát, és bár a háztartási mágia még viszonylagosan új nekem is, a nyáron már volt néhány kísérletem az alkalmazására.
Connor kérdésére gyorsan átfutom a receptet és a bűbájlistát és elképedek. Na nem azért mert nehéz lenne maga a feladat, de az biztos, hogy Madrigal proftól nem kérek el receptet a jövőben, ez borzalmasan van megírva! Ráadásul egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy valaki önként megenné ezt a fogást, én ugyanis azon a véleményen vagyok, hogy a húst hagyjuk békén és tartsuk távol az olyan édes dolgoktól, mint a méz, vagy ami még rosszabb a narancs.
Ennél már egy fokkal jobb a bűbájokról írt lista, amitől azt érzem, hogy azok használatával sokkal könnyebb és gyorsabb a főzés - ami jó abból a szempontból, hogy csak negyvenöt percünk van. De mégis felmerül bennem a kérdés, hogy az ilvermornys igazgató vajon ugyanilyen magabiztossággal tudna-e remekelni a konyhában, ha nem használhatná ezeket a varázslatokat?
Végül feltűzöm a hajam és először a mardekáros fiúra, majd a két amerikaira emelem a tekintetemet amiben újra jókedv csillog az előbbi megdöbbent reakcióm és hitetlenkedésem után.
- Én benne vagyok, ha ti is.

[- Szívesen vállalom az egész köretet. Nincs tapasztalatom azt illetően, hogy hogyan kellene kinézzen ez. Az amerikaiak mindent túlsütnek, és szószokkal öntenek le.]

A dead bird, a dead life

2005. november 24.

   Megszoktam a roxfortos bűbájtan tanár hangját, óráit. Sokan nem vették őt az iskolatársaim közül komolyan a magassága miatt, az új szelek egyértelműen negatív színben festették le ki nem mondott kobold felmenői miatt, de könnyen lehet, hogy az ő óráit élveztem a legjobban hetedévben. Eleget néztem hozzá a tükörképemet, hogy felismerjem valakinek a tekintetét, aki szembenézett a halállal, újra és újra. Ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy az igazgatónk órája rosszabb lesz.

 A szemem sarkából Elizabethre nézek, amikor a Madrigal professzor a Hálaadásról kezd beszélni, amit itt, távol őseim egykori hódításától, el is felejtettem. A repedés az emlékeimben nem az egyetlen, ami kívülállóvá tesz, és talán soha nem éreztem ezt annyira, mint itt; túl európai az amerikaiknak, túl amerikai az európaiaknak, túl távoli a modern boszorkányoknak és varázslóknak. Ráadásul nem is mi választunk magunk mellé társakat.

 A szó hagyományos értelmében nem tudok sütni vagy főzni. A tűz és a mágia rengeteg nem kívánt figyelemmel jár egy vadászat során, és régen, egy élettel ezelőtt még rengeteg más dolgot vártak tőlem; nem volt időm olyan dolgokkal foglalkozni, mint a háztartási varázslatok. Nem is hittem, hogy valaha szükségem lesz rá, bármerre visz az élet, anyám sem főz vagy süt soha, az mindig a házimanók dolga volt. Most... most sem vagyok biztos benne, de talán nem lenne teljesen haszontalan tudás. Mióta nem tudom, hogy merre fog haladni az életem, semmit nem látok annak.

 Nem hiszem, hogy Solace tud főzni, és a két roxfortos lány sem tűnik annak a típusnak, akik erre készültek egész életükben. Ugyanakkor nem bánom, ha nem lesz jó a csapatunk teljesítménye; ma inkább tanulni szeretnék, mint tündökölni. Arra nincs semmi esély amúgy sem, hogy legyőzzek egy háztartási mágiában járatos diákot.

 Szinte gondolkodás nélkül magam elé veszem a paprikát, miközben a receptre nézek. Ez nem tűnik túl bonyolultnak a bájitalokhoz képest, és a különböző anyagok összekeverése a mindennapjait képezi az életemnek. A Roxfort környéki növények, földek más rúnákat adnak, más érzetet, mint az amerikai vadon az Ilvermorny körül, vagy messze északon. Biztos vagyok benne, hogy ez mindenhogy így van a földön; a Sármál nem varázsigékre épül, nem engedi meg a sablonosságot. Az egyik iszap erőt ad, a másik elveszi.

 Veszek egy mély levegőt, ahogy a paprikára nézek. Egyszerű varázslat a megtisztítása: Holux Cortex. A szavak érték, egy kinyilatkoztatás, és azt érzem, szívesebben dolgoznék egy késsel, mint mágiával. Sokkal természetesebbnek tűnik, mint hangosan kimondani egy egyszerű varázsigét hetedévesként; szánalmas gondolat, hogy én lettem volna az Ilvermorny bajnoka, és erre sem vagyok képes. Soha nem is voltam. Nem lehetek örökké gyenge.

 A pálcám hegyét a paprikára irányítom, de nem beszélek. Holux Cortex. Holux Cortex. Holux Cortex. Holux Cortex. Holux Cortex. Holux Cortex. Holux Cortex. Fájdalom nyillal a fejembe, hasonló ahhoz, amikor túl sok rúnát használtam, túl sokáig. Rövidebb, de hasonló. Megérintem a fejemet, és oldalra nézek. Nedves a fű az arcom mellett. Egy kés hever a földön. Nem tudok érte nyúlni.

 Elengedem a fejemet, csak egy pillanatra nézek Morgensternre, mielőtt újra a paprikára pillantok, és kimondom a varázsigét, de ahogy az megtisztítja magát, fejben még a látomásban vagyok. Ott vannak még az emlékeim, túl egy fájdalomból és bénító ködből emelt falon, túl egy zátonyokkal és jéghegyekkel kirakott tengeri úton. Vissza fogom tudni szerezni őket valaha, vagy belepusztulok a próbálkozásba?

 De nem most.

 - Szívesen vállalom az egész köretet. Nincs tapasztalatom azt illetően, hogy hogyan kellene kinézzen ez. Az amerikaiak mindent túlsütnek, és szószokkal öntenek le.- emlékszem, hogy elsőben erőszakkal kellett rávennem magam, hogy ne szedjem szét az ételemet, ne tegyek félre belőle darabokat az iskolában, hogy ne lógjak ki. Azóta szinte otthonosnak tűnnek az ízeik, bizonyos szempontból, de a Roxfort ételei sokkal közelebb állnak az ízlésemhez.

[Madrigal professzor]

puritania

2005. november 24. csütörtök

4. csapat

TW

Blaszfémia, kereszténygyűlölet, enyhe káromkodás, káros ideológiák

A közelgő próba nem lehet kifogás az órák látogatására. Még ha parányi is az esélye annak, hogy épp két nappal az első próba előtt, Madrigal professzor óráján sajátítok el valamit, ami pont hasznos lehet a rám váró helyzetben, a lehetőségtől nem foszthatom meg magam. Nincs haszontalan tudás – valamire pedig ez is hasznos lesz, valahol a helyére fog találni. Talán még jót is tesz, hogy nem a szombatra gondolok szüntelenül.

Anyám volt közössége imádja a hálaadást. Minden évben eszembe jut, hogy mit tettek vele. Elképesztően felfoghatatlannak és gyomorforgatónak tartom, hogy a családja képes lehetett azután is békésen asztalhoz ülni a pulykához, miután anyámat kis híján megölték, majd elüldözték. Hogy voltak képesek ezek után tükörbe nézni? Éreztek bűntudatot, képesek voltak rá? Vagy csak belemosolyogtak egymás arcába, miután elmondtak egy hálát a hamis Istenük számára?

A történtek ellenére mi is ünnepeljük a Hálaadást, bár az Ilvermorny megkezdése óta rendszerint nem vagyok Ghostpine-on ebben az időszakban. Furcsa belegondolni, hogy egy év múlva, ha nem halálozok el valamelyik próbán, lehetőségem lesz otthon tölteni a Hálaadást. Valószínűleg így is teszek majd.

Egy biccentéssel köszönök azoknak az arcoknak, akik láttán nem fog el a késztetés, hogy egyszerűen hátraforduljak - Zaniahnak, Orville-nek, Connornak. Utóbbi kettőt szerencsére Madrigal professzor nem ülteti egy asztalhoz, hogy szavatolja, holnapután hat bajnok léphessen a kijelölt arénába, ne csak öt. Connornak kibaszott nagy szerencséje van, hogy egy veréssel megúszta, bőven kaphatott volna rosszabbat is. Ahogyan szerencsére engem sem ültet Maddock közelébe; egyezségünknek megfelelően még csak tudomást sem veszek a Thunderbird volt kapitányának jelenlétéről. Persze könnyű úgy egyezségre jutni, ha a fejed a mosdókagyló felett lebeg.

Elfoglalom a kijelölt állást a számomra kijelölt asztalnál. Elégedett vagyok a csoportbeosztással. Eydissel bármikor szívesen dolgozom, Morgensternt pedig még Scrimgeour is méltatta, amikor arról mesélt, hogy ő segít felkészülni neki a próbákra. Llewellyn pedig… Róla túlzottan sokat nem tudok azt leszámítva, hogy kellemes ránézni.

- Akkor elkezdem a húst. - magamhoz is veszek egy tálat, hogy elkezdjem a hússal való munkát. Nem vagyok tapasztalt szakács, ha nem anyám, akkor az Ilvermorny személyzete megfőz nekem, úgyhogy nincs konyhai rutinom, bár a legalapvetőbb dolgokkal elboldogulok. Illetve egyszer azt mondtam a tábortűzön sütött nyúlhúsra Fuentesnek, hogy a magnixok úgynevezett roadkilljéből készült, amit az aszfalt útjaikon hagytak. Egy sanda pillantást vetek felé. Idáig érzem a chilijének szagát, amivel megszórja azt a szerencsétlen pulykát, hogy kinyírja vele Madrigal professzor ízlelőbimbóit.

Különösebben nem látom szükségét annak, hogy beszélgessek. Elég Gardner trécselését hallgatnom a semmiről. A tál felett fél kézzel feltöröm a tojást, miután az csattan az edény peremén, majd hozzáadom azt a darált húshoz. A receptben részletezett mértékegységeknél azért felszökik a szemöldököm. Nem írja, mennyi sót és borsot adjak hozzá, de az evő és teáskanál se tűnnek standard mértékegységnek. Ha ez egy bájital recept lenne, még a kiemelkedő eredményeim ellenére is elrontanám. Ennél sokkal bonyolultabb bájitalokat szoktam viszont elkészíteni, nem kellene, hogy nehézséget okozzon.

Rászórom a húsra a zsemlemorzsát és a fűszereket, majd előbb az Aromatis Ventus bűbájt használom, hogy eloszlassam őket. Érzem az orromban a mustár és a paprika szagát. Közel sem olyan intenzív szerencsére, mint az a chili a másik asztalnál. Miután az egészet egy bűbájjal homogén masszává keverem, a Gustatio Perfecta varázslatra próbálok koncentrálni lehunyt szemhéjakkal. Tudom, hogy milyennek kellene lennie a pulykatalléroknak ahhoz, hogy a megfelelő ízük legyen. Bízom abban, hogy a mágia majd kárpótol a konyhai tapasztalat hiányáért.

[•˚ ○ °Bűbájtan helyettesítés ˚○ • °]

•˚ ○ °Bűbájtan helyettesítés ˚○ • °
2005. November 24.
Határidő: Dec 13. 23:59

Egészen átjár az izgalom, ahogy a terem nyüzsögni kezd és összeállnak a kis a csapatok. El is felejtettem, hogy milyen jó dolog órát tartani – hálásabb feladat, mint a sivataggá változott könyvárat rendbe rakni. Nem panaszkodom, büszke vagyok arra, ahol vagyok és arra, amit elértem, de jó legalább a tantermek keretei között elfeledkezni arról, hogy mivel is jár a pozícióm. A folyamatos ingajáték kimerítő. Egyik részről az egyre szélsőségesebb MACUSA-nak kell bizonygatnom, hogy a Tűz Serlege jól döntött és mind Barbon és mind Bate kiváló bajnokok, másik oldalról pedig Herrerával tartom a kapcsolatott.. Eszméletlenül érthetetlen a számomra a mentális gimnasztika miszerint mára már jobban elfogadják a Barbont a szenátusi patkó jobb oldalán, mint Valet. Hihetetlen, hogy mennyire egyszerűen képesek ezek az emberek váltogatni, hogy éppen kit mennyire vetnek meg. Önkéntelenül is Morrisra sandítok és megáll bennem az ütő, ahogy látom, hogy Gardner-rel beszél. Nem lehetek ennyire balfasz. Nagy levegőt veszek és elkezdem túlteríteni és zajosítani a gondolataimat. Ideje letekerni a belsőmonológot.

Eljött a pulykapörgés ideje
A nagy Tom Pulyka világgá ment, de végre hazajött
Eljött a pulykapörgés ideje
Most tényleg itt marad, többé nem megy ő már sehova

- Jenkins, ugye? Szép munka a Holus Cortex-szel – úgy pörög a lány krumplija, mint egy bekokainozott házimanó. Ahogy nézem egész jól kijön a többiekkel.
- Un poquito de picante puede venir bien, Fuentes... Pero cuidado con el vapor del chile, no quiero que los blancos se arrasquen los ojos. – Szerencsétlen briteknek valószínűleg már attól megindul a hasa, hogy erősebb cuccokkal vannak egy teremben. Bámulatos, hogy meghódítottak a félvilágot a fűszerekért, amiket képtelenek használni.
Tekintetemet közben Gardner-re emelem, igyekszem elkapni a pillantását. Vianne drágám, megbeszéltük, hogy az igazgatóbácsit próbálod blokkolni. Emlékszel mi történt legutóbb amikor csapdába ejtettelek? Szegény kislány nem tehet róla, de véletlenül átlépett egy határt szóval csináltam neki egy üres szobát elmémben, ahol csak egy papagáj volt, ami folyamatosan megismételte az ő mondatait és gondolatait. Belső érzékelése szerint órákat tölthetett ott.

Kívánjunk hát,
És váljék valóra mindahány
Jöjjön majd egy hóval fújt karácsony,
Egy fagyönggyel díszitett karácsony,
Legyen hát pulykapörgés majd karácsony,
Legyen hát pulykapörgés majd karácsony!

Ohh a második csapat még nem állt neki semminek, még csak szervezkednek. Ahogy látom a roxfortosok a húsok felé nyúlnak, odalépek hát hozzájuk.
- Remington kisasszony és a híres Mr. O’Hara ha nem tévedek! Figyeljenek oda, a szójaszósz és a méz aránya kritikus. Ha túl gyorsan karemellizálódik a máz, kezdhetik előröl. – magyarázom – A Gustatio Perfectával szintén óvatosan, ha túlságosan is eltereli a gondolatait egy követ is képes vele sülthús- vagy tortaízűre bűvölni – mondom jelentőségteljesen belenézve O’Hara szemébe. Talán bűntudatom van a folyosói incidens miatt. Nem is időzők sokkal többet náluk, ideje továbbmenni.

Most jön a lúdlazulás ideje,
A kis liba csavargott, de megint itt van már,
Most jön a lúdlazulás ideje,
Fut ki az időből, és mind tudjuk, mire vár.

Ahogy látom a harmadik csapatnál a mardekáros uraság főnököset játszik és mintha profi séf lenne, úgy adja ki az utasításokat.
- Mr. Ramsay.. akarom mondani Travers! Erényes a vezetői ösztön, de a felelősséget is vállalja majd? – Oldalra sandítok, ahogy látom a két roxfortos társáról nem feltételezném, hogy sok időt töltöttek eddig konyhán.
- Ms. Langley – szerencsére benne biztos vagyok, már felmerült a neve a ceremónia miatt – szép keverő bűbáj, stabil a kör de a tempó lehetne egyenletesebb legközelebb. A trükkje a csuklómozdulatban van!
- Ivutro – a saját diákjaimmal ösztönösen közvetlenebbül beszélek – a hámozás szép, az aprításhoz használd a bűbájt, amit harmadévben tanultunk. Tegyél ki egy nedves kendőt is, hogy ne szálljon a szemedbe a hagyma. – úgy könnyezne anélkül, mint egy pukwudgie-s diák pénzmágia tálentumon.

Kívánjunk hát,
És váljék valóra mindahány
Jöjjön majd egy hóval fújt karácsony,
Egy fagyönggyel díszitett karácsony,
Legyen hát lúdlazulás majd karácsony,
Legyen hát lúdlazulás majd karácsony!

A legrémisztőbb asztalhoz lépek. Sikerült összeraknom egy olyan csapatot, ahol mindegyik diádtól feláll a szőr a hátamon más-más okok miatt. Na meg a nagyrészük a mágiának olyan mélységeit értheti, hogy most ez sütés főzés kiégetheti az agyát.
- Sidthvordr, ügyes Holus Cortex – igazából a paprikával szerencséje volt, kétlem, hogy ezzel a technikával el tudna bánni egy krumplival. Ugyanakkor tudom, hogy nem ez a mágiaág az erőssége. Talán egy kis bíztatás segít neki, hogy ne rugózzon rajta annyit.
- Barbon, figyelj oda a Tenera Caróval – lazán mondom, igyekszem visszafogni magamat, hogy másoknak ne tűnjön fel. Azért egy másodpercre megemelem szemöldökömet – egy bölényt vagy gorillát is képes lenne mozgásképtelenné tenni. A pulykához elég nagyon gyengén alkalmazni..

Pulykapörgés, lúdlazulás,
Jut majd Joe bácsinak, és Lucy kuzinnak is,
Gyerünk, mindenki gyűljön asztal köré,
Tálalva már az ebéd,
Egyétek a pulykát, amennyit csak bír a tüdő és a lép!

 

     

[TW]

2005. 11. 24. csütörtök

Team Bűbájtan

1. Csapat: Rozmaringos Agyvelő Mindfuck Mártással

not a tradwife

TW general szőkeség, mindfuck, mentális összeomlás

Nem csodálom, hogy ilyen besavanyodott az összes brit, hiszen olyan soká az április még. Az a Traveller is biztosan csak fele ennyire lenne morci a kaliforniai napsütésben. Mondjuk ott van Barbon is, aki profi szinten űzi a gyászos ábrázatot, de úgy tudom, valahol Északon élhet. Az időjárásnak vajon köze lehet az emberek személyiségéhez? Lowkey kíváncsi vagyok erre. Feltétlenül fel kell keresnem óra után Ishidát, hogy megbeszéljem vele. Úgyis olyan okos, hogy azt hiszi, mindent jobban tud mindenkinél. Classic Ishida. Ha zsebre vághatnám, akkor mindig lenne nálam egy lexikon.

- Ha eljöttök a nagy U.S. és A-ba, akkor feltétlenül gyertek hozzám Kaliforniába! Legalább láttok egy kis napfényt. - vehetik meghívásnak, biztosan lesz helyük, aztán szórakozunk egy jót! Még mielőtt a MACUSA végleg rám teszi a mancsait, hogy engedelmes kis házi mindreaderük legyek. Funtimes.

- Miguel, baby, te lo ruego… que no quede tan fuerte que me ponga a llorar solo con olerlo. - igazuk van, Madri apunak bírnia kell a fűszereket. Nagyon meglepne, ha nem. Viszont nagyon jól tudom, Miguel habaneroja miféle katasztrófákat okozhat. Egyszer volt nálunk vendégségben daddy #2-nál, hát Pyotr is csak sírt tőle. Azóta se láttam soha sírni, pedig mindent megteszek azért, hogy legyen oka rá.

- Ó, de még mennyire! De ritkán vagyunk otthon ilyenkor, tudod, suli. - a bentlakásos iskolák nem kedveznek a családi életnek. Nem értem, miért nem kaphatunk ilyenkor kimenőt. Like, hello? Daddy #2-val még sohasem hálaadásoztam emiatt. Bár tavaly sikerült összehozni egy nagy karácsonyt, ahol mind a hárman ott voltak. Egész kellemes volt.

- Tele az Ilver is pulykás fogásokkal. Mondjuk én nem sok húst eszem, a vegán ananászmázos ünnepi sültet minden évben nagyon várom. És ti mit csináltok Hálaadáskor? - kérdezem Gemmát. Természetesen eszembe nem jut, hogy a britek esetleg nem ünnepelnek Hálaadást. My bad. Miért ne tennék? Ez olyan, mint egy előkarácsony, és ugyanúgy össze lehet veszni minden rokonoddal. A karácsonyt is ünneplik szerte a világban.

Épp a tejet bontom fel, hogy aztán majd átadjam azt Gemmának - bízok benne, ha azt mondja, a krumplipüréje isteni. Élvezem az órát, élvezem a társaságot, de ezeket mi már mind tanultuk háztartástanon. Rávigyorgok az asztalunk előtt elhaladó Madri apura, de ekkor még nem fogom fel azt, hogy milyen bajban vagyok. Tekintetem összekötöm az övével, a mozdulatom pedig megáll a levegőben. A tejet, amit egy kimérő edénybe akartam önteni, módszeresen saját öltözetemre öntöm, egészen addig, amíg a tejes flakon ki nem ürül, vagy valaki ki nem veszi azt a kezemből. Great, just great. Tekintetem látványosan elködösül, Madri apu arcáról pedig elfordítom a lecsüggesztett fejem. Csak véletlen az is, hogy ez épp Morris irányába történik.

- Lúdlazulás. Pulykapörgés. Hóval fújt pulyka. Joe bácsi tálalva, váljék hát. - ritkásan és halkan motyogom a szavakat, miközben a kiutat keresem elmémből. A szavak visszhangoznak a falakról, amik egyre jobban közelítenek felém. Össze akarnak nyomni, de ezt is hibásan, mintha soha nem tudnának elérni, csak nyomasztani. Érzem a chili erős szagát, és látható, ahogy pár kövér könnycsepp lecsordul az arcomról.

Nem teszek semmit azért, hogy feltöröljem őket.

-Tüdőpörgés, léplazulás. Csavargó Tom kuzinom. Egyétek a fagyöngyöt. - bambulok Orville baglyos gyűrűjére.