Minerva E. Balmoral pennájából



A háború után az igény a közösségi eseményekre, együtt tanulásra és közös időtöltésre ugrásszerűen megnőtt: ennek egyik eredménye a háromszintes, több lehetséges foglalkozásnak teret adó épület. Földszintjén kialakításra került egy minden délelőtt és délután működő mágikus játszóház a legkisebbeknek, míg egy másik helyiségben főzőtanfolyamhoz és amatőr kórushoz lehet csatlakozni. A Központ ad otthont a Villámvarázs és nyelviskolai tanfolyamoknak, de eseményszerűen amatőr színkörök, dalkörök és más foglalkozások is zajlanak az otthonos fényben fürdő, mézszín falak között. A kezdeményezést a Mágiaügyi Minisztérium támogatta - bízva az angol mágusok szóviccek iránti rajongásában.

l o o k  m u m  n o  c o m p u t e r
2006 • 06 • 2x

to: b a s i l

  A mai nap kiválónak tűnt arra, hogy magában elsorolja az összes zöldség nevét, ami jól működne névként is - mert mikor Hanni meglátta Basilet a kezdők olasz főzőtanfolyama kicsit csálén rajzolt, de lelkes felirata alatt, tudta, hogy erre ennél jobb biztosan nem lehet. Mint fellow félrehallott ételnév, vidáman vetetett bele magát a pillanatba, legalább annyira, mint az olívaolajba fogja.

    Tessék, itt is van az első név. Olive.

    Vidáman integet a fiúnak, mikor a párok beosztására kerül a sor - a táskáját egy finom térdmozdulattal arrébb tessékeli, remélve, hogy az nem fog bosszúból olyan hangot kiadni, mint a macskák szoktak hajnali kettőkor, szigorúan akkor, ha az ember már félálomban van.

   - Haii, Basile, akarsz párban lenni? Téged is elküldtek a szüleid, hogy hasznosan töltsd a szünet első napjait? - bár szigorúan véve ez nem volt egészen igaz, mert Hanni tényleg meg akart tanulni pizzát sütni és feltett szándéka volt, hogy ebben az sem akadályozhatja meg, hogy látta, hogy a szemben lévő üzletben akciósak a zsírkréták.

    Sajnos az akciós szó mindig sokkal jobban hangzott, ha valaki hajlamos elkölteni a zsebpénzét békás gumicukorra. Nem mintha Hanni ismert volna ilyen embereket, ő csak felelősségteljes ifjakat ismert, akik szünidejük első heteiben is okulni vágynak, ezúttal a gasztronómiáról.

    - Csinos ma az inged. Te tudsz amúgy főzni vagy sütni? Mármint ételeket, mert tudom, lehetne bájitalt is, de sosem tudom, melyik ige melyikhez tartozik inkább. Az angol fura nyelv. - állapítja meg, és kipakolja vidáman maguk elé az edényeket, amiket az oktató a táblára bűvölt az imént.

    Amiatt egyáltalán nem aggódott, hogy nem sikerül majd jól, mert nem volt teljesen böte a konyhában - ezt egy pár koreai nagyszülő sosem engedte volna megtörténni, de az olasz ételeket nem igazán ismerte. A gyomra inkább, esetleg a szeme, de reméli, a helyes kiejtést is el tudja sajátítani, mielőtt még egy kultúra tagjait sérti vérig.

    Még egy huggies-haggies fiaskó nem történhet meg.

   Az egyetlen dolog, ami fenyegetheti a pizza és a tiramisu elkészülését, ha Basile is elmeséli neki a Grimmstark v de Lys francia-angol szappanopera következő fejezetét, akkor ugyanis arra kell majd figyelnie, nem én hozom a szabályokat, mondaná. Még most sem egészen értette a konfliktus mibenlétét, de valószínűleg a fiúk sem.

    Különben a Lystark nem is rossz shipnév, még ha 'csak' OTP is.
    

in crust we trust
Hanni
2006.06.22.

TW: homofóbia
Igazságtalan, hogy itt kell lennem, amikor nem csináltam semmit - az a nyomorult Grimmstark megérdemelte, hogy megdobtam azzal a bagettel. Igazából hálás is lehetne, hogy végre normális étel is került a szájába, a mosogatólén és az undorító zsíros kolbászokon kívül. Ki eszik össze ennyi szart reggelire? Nem csoda, hogy nem tudnak gondolkodni.
Sajnos a szüleim viszont jó, és hasznos ötletnek gondolták ezt a főzőtanfolyamot. Ennél rosszabb nem is lehetne, csak abban reménykedhetek, hogy nem találkozom senki korombelivel, mert nehéz lenne kimagyaráznom, hogy mit keresek itt. A főzésre ott vannak a manók, és amúgy is, engem nem is érdekel a főzés. Mindegy. Majd csak jó lesz ez is valamire, például legközelebb ráönthetem Lorianre a forró paradicsomszószt. Igen.. ez nem is annyira rossz ötlet.
Sajnos a nincs senki korombelinek meg van az a hátránya, hogy nincs senki korombeli, és nem akarok valami okoskodó felnőttel lenni, aki majd biztos mindent jobban fog tudni. Én egyedül is meg tudom oldani ezt, olyan lehet, mint bájitalt főzni, az meg úgyis megy… de aztán észreveszem Hannit, és kissé megilletődve integetek vissza neki. Nem számítottam rá, hogy itt lesz, de a vállaimat akaratlanul is kissé lejjebb engedem. Hanni biztosan nem fog se kinevetni, sem beárulni és.. azt hiszem, mondott valamit, de megint kissé elvesztem abban, hogy az arcát figyelem. Mint mostanában többször is.
- Hanni. Igen. Persze - pislogok egy pillanatra, ahogy arrébb ülök, hogy csináljak neki helyet. - A szüleim? Ja, igen. Szeretik, ha művelem magam - bólintok magabiztosan, bár ez csak részben igaz, mert azt viszont nem szeretik, ha szégyent hozok a családra… de majd most megmutatom nekik. Én fogom itt a legjobb… mit is? Pizzát és tiramisut csinálni.
Kicsit kihúzom magam, ahogy Hanni megdicséri az ingem.
- Neked pedig még mindig jól áll a piros - bár talán említette, hogy az eredeti terv talán narancssárga lett volna? De azért… tényleg jól nézett ki ma is. - Hát, annál mindenképp jobban, mint ő ott - jegyzem meg, ahogy egy másik fiú felé bökök a fejemmel, aki rendkívül szerencsétlenül nézegeti a fűszeres üvegcséket. Látszik, hogy angol, és most fog mindjárt infarktust kapni, hogy a són kívül mást is kell majd használnia.
- Főz, de másik ige, mint ennél. Brew a bájitalra és cook… hát, ezekre a szószokra - ha ez bárki más lenne, biztos lenézném, hogy még ezt se tudja, de Hanninál nem, neki tényleg szívesen elmagyarázom. - Te… főztél már? Ételt.
Nézegetem a tányérokat, az instrukciók alapján nagyon hasonló, mint a bájital, csak ezt biztosan megesszük a végén, amit a bájitaltanról már nem tudok minden esetben elmondani. A parfümök pedig… az más. De hamarosan meg fogom találni a legjobb illatot, ami igazán tökéletesen illik hozzám.
- Salsa di pomodoro - olvasom fel az első hozzávalót, majd beleöntöm a paradicsompürét egy tálba. Nincs sok összetevője, és Hanni talán nem fog viccet csinálni abból, hogy az egyik összetevő a bazsalikom, ahogy azt az a buzi Lorian tenné.
- Amúgy azért vagyok itt, mert az a… - megforgatom a szemem, de visszafogom magam Hanni, és a főzőtanfolyam kedvéért, mert mintha az oktató is megemelné a szemöldökét az irányomba. Pedig igazam van, stupido. - …Grimmstark beszólt arra, hogy nálunk csak bagettet lehet enni reggelire. Pedig ott a croissant, a pain au chocolat, pain au raisins…nyilván nem értenek hozzá. Szerintem most már jöhet bele a fokhagyma.

l o o k  m u m  n o  c o m p u t e r
2006 • 06 • 2x

to: b a s i l e

  Szeretik, ha művelem magam - mint egy kertet, gondolja Hanni, nem is csoda, hogy ilyen szép nevet adtak a fiuknak, és ha már fiuk, az mindig meglepte, ha valahol valaki azt írta, hogy fiúnknak. Lehet, hogy másnak is gondjai vannak az angol nyelvtannal?

    Lelkesen vigyorog, megköszöni szépen, mikor Basile szépnek találja a haja árnyalatát - valószínűleg azt, és nem azt, hogy mikor elpirult, jobban emlékeztetett egy, a pofijába paradicsomot tömő hörcsögre. Erre azért volt, aki emlékeztesse, bár Appának tetszett ez a Weasley-vörös, és készségesen elismerte, hogy csak egészen kicsit répaszerű.

    Vannak sokkal rosszabb dolgok is az életben, mint répának lenni, ez egészen biztos. Előhúzza a tanfolyam által kötelezővé tett kötényeket, lelkesen átnyújtja fiúnak. Köthetnek majd rá elegáns masnikat.

   - Tudod, néha nem boldogulok az angollal. Például ott volt Locket neve.. szóval hogy egy fogalom, mint név. Hogy csak az, és csak úgy.. ugh, nem biztos, hogy sikerült elmondanom, amit akartam, de akkor is tetszett, csak féltem, hogy el fogom rontani. - ettől most is fél egyébként, de négy év Roxfort után még az olyan niffler-természetű egyének is magabiztosabban rombolnak, mint Hanni Haeni.

    Az például még mindig rejtélyes volt, hogy voltak Basile családtagjai még mindig franciák - nem a kultúrát illetően, az érthető volt, mint a quiche. Nem szabad quichere gondolnia épp most, Basile még a végén azt gondolja, hogy csak enni érkezett: és persze egy kicsit mindannyian, de azért mégis, na.

    Tehát a de Lys család és a francia nevük, eleganciájuk, származásuk. Vajon csak más francia aranyvérűekkel házasodtak? Ez azért elég izgalmas és regényes - Basilera és az ingére sandít, megpróbálja elképzelni nem úgy, mintha ő lenne Monte Christo grófja. Oki, ennyit a pizzáról és tiramisuról, yay quiche.

    - Hogy mi? Ja, igen, igen, tudok főzni, bár nem annyira angol.. vagy olasz dolgokat. És nem annyira jól, ha megkérdezed a családtagjaimat. Ami nem annyira igazságos, mert az iskolában nem tudnám gyakorolni, és amúgy is. Potato, tomato, vagy mi. - sziporkázik vidáman, mintha nem most rontotta volna el három különböző módon ezt az igen angol közmondást.

    Bár sem azt nem tudta, hogy szólt eredetileg, sem azt, hogy mire szokták mondani, ez semmiben nem zavarta meg a lelkesedését: rápillant ő is a lapra, amin a hozzávalókat és az első instrukciókat írták le. Megpróbál észrevétlenül belecsípni a saját combjába, mielőtt elmosolyodik a bazsalikom szón - de hát mit tehetne, olyan kedves, hogy így nevezték el.

    Gyorsan kiteszi inkább a nagy tálat, amit a keveréshez fognak használni, és meghallgatja a Lystark következő epizódját, mert úgy tűnik, Basile szülei nem csak a kertjüket akarták művelni. Hmm, mi van akkor, ha innen jött Lorító története is Ssszarittról és Ssszarottról? Vagyis.. Ssszarinról. Megint meg kell csípnie a combját.

   - Igen-igen, foghagyma. Mondott mást is Grimmstark? Várj, ez.. Lori vagy Loki volt? Vagy valaki más? És mit csináltatok utána? Hogy lebagettezte a reggelit. - odalebegteti a fűszereket is, hogy addig is úgy tűnjön, hogy ő nagyon hasznos tagja a csapatnak, de közben annyira kíváncsi a szörnyű lebagettezés részleteire is..