A Foltos Tappancs Kávézó nem véletlenül kapta a nevét, ugyanis ez nem csupán egy egyszerű kávéház, hanem telis-tele van cicákkal. A címadó Foltoska egy bengáli nőstény cica, a kávézó ékköve, ő a tulajdonos macskája, aki mindig büszkén henyél a kis ágyában, vagy a kék cicaszemeivel kuncsorog ki egy kis simogatást. A kávézó méltán népszerű a macskás varázslók és boszorkányok körében. Foltoskán kívül még hat cica várja a szeretgetést. Ivan, az orosz kék macska, Bruma a szomáli, Masni a Toyger, Futrinka a thai macska, Rőtszakáll a walesi macska és Bon Voyage a LaPerm cica.

[- Na mi van, Rőtszakáll? Igen, emlékszem rád... tavaly óta hány szalvétától ijedtél meg?]

Vanished on paws

Ancalla - 2006. július 3.

Túl kiszámítható.

 Éppen csak el kell fordítanom a fejem, ahogy a bátyáim elfutnak a cicakávézó mellett, nem is jut eszükbe, hogy itt vagyok, mert miért lennék itt. Most bizonyára a tetoválószalonba rohannak, ahol rémisztő rémképeik szerint valóban megcsináltatom azt a wendigo tetoválást, és talán már félig kész is van. Most biztosan megbánták már, hogy kihívtak, hogy azt mondták, soha nem léphetek meg előlük. Mert ha az a tetoválás elkészülne, anya tényleg megölné őket. Főleg azzal a pozícióval, amit említettem nekik a művészeti alkotás elhelyezésére a bőrömön (bár akkor anya úgysem látná, de megérezné a bűntudatokat és a rettegésüket).

 Nem kell nagyon néznem az árlistát, bőven lesz lehetőségem fogyasztani itt, és még marad is majd a boltokra, ahol végre nemfognak vissza olyan dolgoktól, amely „nem gyerekeknek van.” Jók lettek a jegyeim, és jó lett viszonylag a magaviseletem is, úgyhogy nagy mennyiségű zsebpénzzel köszöntöttem az év végét. Persze, ha tudták volna, hogy Frics hányszor kergetett meg... de csak azokat tudják, amikor el is kapott. Frics a játék szeretetéért üldöz, nem a rend fenntartásáért, még ha lát is, ha nem tudja rád tenni öldöklő karmait, nem jelent. Engem talán nem is jelentene, hanem lenyilazna, elvágná a torkomat, és vérző testemet egy folyóba dobná, ahol elmosna a víz, és ha fel is támadnék, fagyott szívemet kőre cserélné a pusztulás.

 Belekanalazok a vaníliába, mely illik mostani megjelenésemhez. Nem vehettem feketét, ahogy szerettem volna, kedves, virágmintás halványzöld ruhát viselek, melyet anyám erőszakolt rám, hogy kedves, vidám lánynak tűnjek. Nos, most, hogy szabad vagyok, kalandra mehetek, nem bátyáim pórázán kell járnom a boltokat könyvek és unalmas ruhadarabok után kutatva, tényleg jobb kedvű vagyok. Még egy mosolyt is megengedek az engem nyávogva köszöntő macska irányába.

 - Na mi van, Rőtszakáll? Igen, emlékszem rád... tavaly óta hány szalvétától ijedtél meg?- megsimogatom a macska fejét, hagyom, hogy dorombolva a kezemhez dörgölje az arcát, és végül megkapja a nyalatnyi növényi tejszínt, amit az ujjamra fújva osztok meg vele. Talán ennek köszönhetem, hogy végül letelepszik a kanapén mellettem, és úgy dönt, hogy itt fogja tölteni a tizennyolc óra napi alvása egy részét. Legalább beleolvashatok az asztalon heverő Reggeli Prófétába is, amit anyáék nem hagyják, hogy járassak, a használtakat kell az iskolában is olvasnom.

 Elkap a remény, hogy Hanni befut. Az eseményére el tudok menni, csak annyi a teendőm, hogy nem mondom el, hogy fiúk is lesznek, és azt hiszik, hogy kielégítik a kalandvágyamat egy pár engedélyezett pizsiparti esttel. Tudhatnák, hogy nem elég, tudhatnák, hogy minden nap bele tudnék vágni egy újabb kalandba, ahogy az iskolában is teszem. Szívesen lennék kalóz például... borzalmas látni a filmeket a moziban, a DVD-ken, és látni, hogy mások életük kalandjára mennek, nekem pedig azt engedik csak, hogy a szemetet kivigyem; akkor néha látok egy-két fiút, ahogy a szürkületben végigsuhannak egy biciklin ülve. Milyen szomorú, hogy ez a világ telve van csodákkal, és négy fal között kell élnünk, távol tőlük. Az élet veszély, izgalom, fájdalom, remény, az akarat győzelme.

 Bekanalazom a cseresznyét, a magvat beleköpöm a dohánytálba, és belelapozok a Prófétába; ez a tevékenység is jóval izgalmasabb így, hogy tudom, hogy a bátyáim bármikor rám boríthatják az asztalt, és visszavihetnek aranyketrecembe, ahol anyám különböző mentális kínzásoknak vet alá. Maga a Próféta nem túl érdekes, csak dolgok a Trimágus Tusa utóhatásairól, az amerikai és a francia politikáról, meg valami nagy tájfunról távol keleten. Semmi igazán érdekes, tovább is lapozok a sport rovatra - Sienna túl kedves volt idén, azért nem nyertünk. Ha én leszek jövőre a kapitány, beválasztok legalább egy nagy lovat, például Locket Grimmstarkot, akinek az lesz a feladata, hogy lerángassa az ellenséget a seprűről. Gyengeség a kedvesség.

 Gondolataimból egy évfolyamtársam érkezése szakít ki. Nem egy olyané, akivel sokat beszélek, de lehet, hogy látta Hannit. A fagylalt úgyis fogyóban, a macska pedig mélyen alszik.

 - Nem láttalak még itt. Hogy telik a ny... áh, igazából csak annyit kérdeznék, hogy láttad-e Hannit?- ledobom a Prófétát, ahogy némely szentet is letaszajtották magas hegyről, melynek sziklái hordóba törték csontjait. Kedvem lenne megfogni a bőrét, kíváncsi vagyok, hogy tényleg megéget-e. De egyelőre információkra van szükségem a hollóhátas lánytól, nem égésnyomokra, melyeknek a gondolatától furcsán bizsereg az arcom.

-Ezt hogy csinálod?- nézem a négyszögletű füst"karikát" már sokadjára. A nagybátyám sokat sejtető, cinkos mosolyával nem számítok válaszra, már formálódik a fejemben az az "akkor tartsd meg a titkaidat", mire mégis megszólal.
-Megsúgom, a pipa a kulcsa. Persze azért ki kell tapasztalni a technikáját is.- Szív egy hosszút a pipából, és nagy rákészüléssel fúj egy egész sárkányfigurát a füstjéből. Gyorsan félre kell raknom az ámulásom, hogy egy rosszalló levegeővel belefújjak a füstalakba szétoszlatni, de addigra elég messze jár már, hogy csak meglibbenteni tudjam. Pár másodperc után egyébként is egyszerű felhővé oszlik.
Akkor tartsd meg a titkaidat.
Vajon a szüntelen sejtelmeskedést is a bozótmágus továbbképzésen tanítják? Amióta átköltöztettek a toronyba, ez megy - bár ki tudom nézni Treboniusból, hogy egymagában is ilyen legyen, nem csak ha van társasága. Legalább az új szobámról el kell ismernem, hogy nem olyan szörnyűséges, mint számítottam rá. Még ha aranykalicka is, az még mindig jobb az egyszerre rozsdás és patinás rácsoknál. Csak a Roxfortos éveim által nem csodálkozok azon, egy egyszobás szintekből épült toronyban eltévedni hogy lehetséges, de már kezdek ráérezni a fontosabb szintek elrendezésére. És tekintve, hogy a szalon, étkező, és konyha szomszédos szobákként nyílnak egybe, máris ismerten nemet mondunk a valós térnek. Rendes célszerű kandallóterem persze hogyan is lenne, de örömmel tudtam meg, hogy a Hopp-hálózaton rajta van a torony, mert én ki nem lépek abba az erdőbe, pláne ha még troll is ólálkodik a környéken.
-Na, énnekem utána kell még néznem néhány dolognak, itt leszek a könyvtárban. Ne csinálj semmit, amiből nem tudnálak kimagyarázni!
Ahogy somolyog ezekkel a szavakkal, nem akarom végiggondolni, mimindenig terjedhet a "Trebonius Glasmont ki tud belőle magyarázni" tartománya. Bozótmágus...

-Köszönöm szépen!- Egy illedelmes mosollyal, koppanva teszem az egész galleont a pultra, és határozottan fordulok is el, kezemben a pisztáciás és levendulás fagylalt-lattémmal, karamellaszirupos és biscotti-morzsa szórásos tejszínhabbal, mielőtt az eladó macerálni kezdhetne a visszajáró-számolgatással, és már nekiindulva fürkészem az asztalokat ismerős arcot keresve.
-Egészen ...ja. Nem, szerintem még nincs itt.
Pedig kicsit magamat is meglep, hogy némi lelkesedéssel válaszoltam volna a kezdeti kérdésre, nem csak formai elvárást kielégítendő, de Elowen elhessegeti a gondolatot egyből a tárgyra térve inkább.
-Szokott késni?
Ahogy végigmér, én is gyorsan végigpillantok legalábbis a kezeimen, végül kitárva az ujjaimat, mint ha csak a körmeimet ellenőríztem volna épp. Eljött a nyár, máris kezdek zöldülni megint... Még nem szembetűnő, de ahogy az árnyalatok megütköznek egymással, lehet megint a betegsápadtnál tartok már, el kell kezdenem ezt is ellensúlyozni újra. A karmaim legalább nem látszanak a kendőző bűbáj alatt, azzal már megvan évek rutinja. Vonakodva ismerem el, de a nagybátyám adott nemrég egy-két tippet, amivel sikerült a körömlakkot is kiügyeskednem, nem csak a normális, natúr emberi körmök látszatát.
-Írnak bármi érdekeset?
Leginkább csak a csöndet megtörni kérdezem, mielőtt furává válik amég Hannit várjuk. Óvatosan kinyúlok, és a behajtott ujjaim hátával simogatom meg a szundikáló macska fejét - ameddig a tenyeremen érzem a karmaim hegyét, addig nem állhatnak ki másokat karcolni meg.

[- Nem szokott késni... jó ok nélkül.]

Vanished on paws

Ancalla - 2006. július 3.

  Soha nem értettem Ancallában, hogy hogyan tudja úgy szórni a pénzt, mintha birtokában lenne nem egy sima aranyat székelő szamár, hanem egy olyan, aki leharapta Midász király jobb kezét is, azután elhozta egy dzsinn lámpájával együtt gazdájának. Nos, talán a Glasmont valójában Goldmont... mondjuk az őseinek igazuk volt, nem túl okos hirdetni a világ tolvajainak, hogy tele vagy pénzzel.

 - Nem szokott késni... jó ok nélkül.- azt nem fejtem ki, hogy mik lehetnek ezek a jó okok, például egy újabb könyv, egy kedves kavics kifestése, vagy ilyesmi. Jó, nem vagyok benne biztos, hogy Hanni valaha eljutna bárhová időben, ha nem lennék vele (ami azért is ironikus kissé, mert általában másfél órát alszom éjjelente, és ha nincs mágiatörténet, nem is nagyon tudom sehol behozni ezt a kimaradt alvást).

 Tudom, hogy páran pletykálnak Ancalla külsejéről, de nem egészen értem, hogy miért. Pár lány említett valamit a fiúkról meg hogy egyiknek sem fog tetszeni, de akkor nem értenek a fiúkhoz. Minden fiú imádja a sárkányokat, szerintem még Chikara is, pedig neki megették a sárkányok a lábát, ki ne akarna eggyel randizni? Mondjuk maga a randizás meglehetősen visszataszító tevékenység, nem egészen vagyok biztos benne, hogy miért pocsékolná bárki erre önszántából a szabadidejét. Miért nem mennek csak el valahová, és érzik jól magukat ahelyett, hogy azt az undorító kávézót látogatják? Ebben vannak macskák, itt például lenne értelme, de az a rózsaszín Fricshányta hely... uuuuh. Kiráz a hideg a gondolattól, hogy ott ülök valamelyik évfolyamomra járó szerencsétlennel egymás kezét fogva. Csak, miééééééért? Miéééért?

 - Mi? Ja, neeeem... csak megint valami adóizé Amerikában, meg valami Trimágus Tusa csokibéka kártyás izé... meg van egy tájfun keleten... ha nekem lenne újságom, biztos érdekesebbé tenném.- az biztos, hogy én látok egy csomó érdekes dolgot, nem törvényeket meg ehhez hasonló hülyeségeket olvasgatok újságcikkekért. Az újságoknak valahogy kötelező eleme, hogy rohadt unalmasnak kell lenniük, amíg nem történik egy tűzvész, háború, koboldlázadás vagy nem rabolnak el szüzeket megint nyomorult román vámpír hercegek (nem vagyok benne biztos, hogy miért számít a vámpíroknak, hogy mikor születtél).

 Megsimítom a macskát, közben hozzáérek Ancalla kezéhez, de a várt égő érzés elmarad. Pedig biztos voltam benne, hogy forró, bár akkor a macska is felkelne, hogy még többet szerezzen abból a forróságból (a macskák őrültek, ha napfényről meg meleg dolgokról van szó, én már attól napszúrást kapok az árnyékból, ha nézek egyet napozni). Tény, hogy meleg a keze- vajon hány programot úszott meg azzal a dumával, hogy lázas? Nekem jelenleg nincs ilyen típusú csalási technikám, úgyhogy ezekre a vészhelyzetekre kénytelen vagyok a Weasley hánytatót használni, ami nem túl hölgyies, de vannak programok, melyeknél kellemesebb hányni. Mint meglátogatni apa bolond nővérét.

 - Amúgy... ha animágus lennél, sárkánnyá változnál?- vagy minimum komodói varánusszá, az elméletem szerint. Anyám most biztos felháborodna, hogy ez milyen illetlen kérdés volt, miközben kerülgetné a témát, mint hebridait a porcelánboltban (vagy valami ilyesmi a mondás), én viszont nem vagyok hajlandó úgy tenni, mintha nem akarna valaki mindent tudni egy ilyen különleges mágikus elváltozásról. A körmei nem tűnnek olyan nagynak, mint hittem (számomra hasznosak lennének, mert hirtelen a függőleges falak is járható menekvési útvonalak lennének Friccsel szemben).

 Lehúzom a fejem, amikor látom, hogy a bátyáim ismét elfutnak az utcán, de Kal és Maeglin olyan vakok, mint a Mória alatti tavakban élő vak halakat halászó denevérek, és miért is keresnének itt? Most azt képzelik bizonyára, hogy készül az a csodálatos tetoválás, és mire odaérnek, valahol a testemen viselek majd egy halálos ítéletet, amelyet anyám fog végrehajtani rajtuk. Mondjuk nem értem, hogy miért akadtak ki extra módon a tervezett helyén, rosszabb, karon vagy nyakon van. Akkor azonnal látják.

 - Másik kérdés: okádsz tüzet?- ki kell használni ezeket a magányos perceket. Talán nem tetszik neki a kérdés, de akkor legalább  megtudom, hogy okád-e tüzet - ennek megfelelően rá is teszem a macskasimogatás által le nem foglalt kezem az ingyenes kancsó vízre, hogy kioltsam a haragja lángjait, ha úgy dönt, hogy Frigyláda style leolvasztja az arcomat.

-Miféle érdekeset tennél bele te- kíváncsiskodok az újságról, illetve annak az Elowen szerint ideális formájáról. Tény, valóban száraz hírek szoktak lenni benne - amennyire belenéztem valaha, valóban engem se fogott meg igazán soha - de arra vannak a magazinok, hogy lehessen érdeklődés szerint keresni. A Szombati Boszorkány szépségrovataiból például egész sokat tanultam már a bőrhibáim eltüntetésére, még ha csak látszólag is. Meg, amit el lehet így. A karmaimra sajnos továbbra is a gyakori reszelés és kendőzőbűbáj válik csak be, és az is inkább a látszaton tud csak segíteni.
Még mindig nem az igazi, de legalább mostmár sikerül egy hosszabb és szépen lakkozott köröm látszatát megalkotnom, ami nem néz ki gányul vagy múlik el spontán miközben nem figyelek.
Biztos csak én vagyok már paranoiás emiatt is, de ahogy összeér a kezünk, Elowenre kapom a szemem, kifürkészni, hogy direkt csinálta-e. Miért akar mindenki mindig a fura kinézetemmel foglalkozni?
-Az ilyen kérdésektől fogok mindjárt sárkánnyá változni!
És tessék már megint! Nem tudom amúgy, mi lenne az animágus alakom ha megtanulnám, de nem szokott varázslény lenni, és nagyon remélem hogy nem vagyok annyira speciális eset, hogy ez kivétellé tegyen ez alól a szabály alól. De nem terveztem animágiát tanulni, így is túlteljesítem a nem emberi kvótámat.
Megint a kezemre pillantok, hogy azt nézi-e, hogy a bűbáj elmúlt volna róla, de annak mostmár igazán nem kéne. Főleg amennyit dolgoztam rajta - ha rendes körmeim lennének, ugyanennyi idő alatt azokat is kilakkozhatnám ugyanilyen szépen, és az még meg is maradna. Meg nem kaparná ki a ruháimat csak mert megpróbáltam valamit a zsebembe rakni.
Kicsinyes bosszúból - is, meg csak mert lassan veszem észre, mi elől bújik el annyira - meg se próbálok rejtőzködni én is, ahogy a testvérei elnyargalanak az ablak túloldalán. Meg úgyse engem keresnek, elnézhetem a jelenetet kedvemre a fagyiskávém társaságában. Aztán térünk is vissza az örökzöld témához.
-Mi, most tényleg? Nem!- csattanok föl, hogy már a vizes kancsót is készenlétbe helyezi, és ahogy túl hevesen teszem le a kezeimet az asztallapra, érzem a karmaim hegyét koppanni azon - amiknek nem kéne láthatónak lennie, úgyhogy nagyon remélem, hogy nem hagytak gyanúsan gazdátlan nyomot. De megállom, hogy gyorsan odapillantsak erről meggyőződni, és csak tartom inkább a fenyegető ...nek szánt szemkontaktust.