Sötét varázslatok kivédése tanterem

[i'm the coldest]

U N D E R  Ω  P R E S S U R E

under

                     pressure
                                                   i can promise
                                                                                      i'm the coldest

+18! szégyenítés, maximalizmus
        Amilyen nagy reményeket tápláltam az amerikai iskola tanulóival kapcsolatban, ez a mardekárosokéhoz hasonló szellemi bukáshoz vezetett - ezért nem vádolhatok senkit, csak saját magamat, hogy újra és újra elkövetem ezt az eleve megbocsájthatatlan hibát. Ha van egy is, aki érdemes bármiféle méltatásra, elbújik a tömegben egyelőre, teret engedve a középszerűség eddig nem látott mértékének még roxforti mércével is - pedig ha valamiben kitartónak bizonyultunk, az önnön kitüntetésünk legmélyebb mohóságunk, dekadenciánk és renyheségünk okán. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kísértenek, ahogy ülök az egyik hátsó padban, és bár nincs bizalmam Fawcett professzorban az előző évet ismerve, de most bizonyára legalább a gyenge jellemek szorongásnak nevezetett önmegismerésén mehet keresztül, amiért tanulóinak száma jóval magasabb, és ezúttal már nem bújhat holmi hugrabugos eszmék mögé az elvárások elől.
        E szánalmas kompánia nem különbözik olyan sokban attól, amelyet már megismertem - többségük egyfajta csapatépítésnek, vagy ingyenes ismerkedésre szolgáló programként fogja fel a kihívást, ami már-már személyes sértés. Tőlem nem messze Traverse és barátai is jóval vidámabbnak tűnnek, mint amit ez az óra érthetővé tenne, távolabb O'Hara kitartóan haragszik a világra saját hitványsága okán. A többiről már szinte szót sem érdemes ejteni - bár Llewelyn most is külsejének feldíszítésében találta meg a délelőtti elfoglaltságát az elméje élesítése helyett. Elégedetlen vagyok, ezt pedig nehéz is volna elrejteni, ha épp ilyen értelmetlen időtöltésre kárhoztatnám magam, vagy bárkit, aki figyeli az arckifejezésemen átvonuló hullámokat Kanagawánál.

        Ezúttal sem várom szelíden azt a végső éjt - megpróbálok belemélyedni az egyik könyvtári kötetbe, de az állandó csevegés elvon tőle, még ha bele is csípek a combomba a pad alatt, hátha a fájdalom ezúttal is kisegít. Nos, ezúttal nem - a fájdalom is cserben hagy a szégyen elől való rejtőzködésemben, nem tudom nem észrevenni, hogy a húgom és Scrimgeour is mennyire jól érzik magukat, pedig ha emlékeznek azokra a dögkúthoz is csak jobb híján hasonlítható foglalkozásokra, amelyek ebben a teremben zajlottak, rögtön fejükre húzzák a talárjukat a külföldi diákok előtt. A hollóhátasok idén is a reménytelenség szerénységével viseltetnek maguk iránt - hiába nyert meg méltó módon Tavish (és valami kamik általi csoda folytán Lowe) a kupát, láthatóan még most is visszatartja őket valamiféle udvariasság a mardekárosok csapatának tagjai felé.
        Ha hirtelen bármelyikük megkérdezne, kivel vagyok a leginkább elégedetlen - az oktatónk és magam kezdődő idegbaja mellett, természetesen, mert ahelyett, hogy az alkímia rejtelmeit rónám, a teljes őrület vett erőt rajtam, amiért más diákok foglalkoztatnak - talán ez a második "Rokuro Ishida" jut eszembe. Hogy merészeli viselni épp ezt a nevet, miközben rögtön hagyja magát mindenféle említésre sem méltó francia diákok által elvonatni kötelességeitől? A középszerűség úgy ül tort rajtam, hogy meg sem vagyok hívva rá..

        A legszörnyűbb azonban az, ami elénk kerül - ezt sem azok az ilvermornysok nem érdemelték, akiknek hallhatóan nem tud beállni a szája még a döntő pillanatokban sem, sem pedig a húgom, akit ezen a nyáron egyszer sem kaptam rajta, hogy készülne erre a félévre szabadidejében. Vajon mit gondolhatnak most rólunk a francia diákok, a bukásunknak ezen a számukra diadalmas mivoltán? Egyetlen szorgalmatlan, testi vágyainak hívását vakon követő, szociális segélyre aspiráló félbolond gaijin sem lehetne erre hivatott. Elég messze ülök hozzá, így Fawcett professzor nem kap lángra attól, amilyen tekintettel nézek rá - az csoda, hogy a lap sem, ahogy néhány vörös tintavonással áthúzom.
        Nem fogom megzavarni a dolgozat megírását azzal, hogy azt teszem a lappal, amit az érdemelne, és tisztelem annyira a diáktársaim idejét, hogy nem vonom el teátrális gesztusokkal, vagy a szék nyikorgásával és az ajtó becsapásával, holott ennek nagyon is ideje volna. Ha ez a szintet felmérő dolgozat, a következő órát már bizonyára a pincében fogjuk tartani krumplipucolással, amellyel szemben ugyan említhető, hogy jellemerősítő hatása van mindazoknál, akik érdemtelenül szerelmesek saját hangjukba, de ezen túl annyi haszna van, mint Fawcett professzornak. Az első között végzem, bár a hátramaradt percekben kipróbáltam minden meditációs gyakorlatot, amelyett Dargan sensei tanított, de a dühöm nem csillapodott. Úgy érzem magam, mintha kard volna a kezemben, ahogy megállok a tanári pulpitus mellett kifelé menet.

        - Fawcett professzor, én mélyen tisztelem az oktatás szentségét, valamint a fájdalmat, amellyel a növekedés jár, mitöbb, tisztelem azokat, akik elbuknak benne, de újra és újra felállnak! Azt nem tudom tisztelni, ahogy, most már egyértelműen szándékosan, tudását velünk meg nem osztja, direkt gátja annak, hogy ez a sok diák, akik legközelebb a saját talárjuk szélére lépve a szemöldöküket fogják lepörkölni valamelyik félig átadott átkával, biztonsággal védje meg magát önnön ostobaságát! Ha ez volt a szintfelmérő, én a legrosszabbak közé akarok tartozni! A legrosszabbak közé, mert a szégyen érdem, sokkal nagyobb, mint kitüntetve lenni a semmi által és azt viselni az év hátralévő részében! - ezúttal sem érdekelnek a pontok vagy a büntetőmunka, ha méltónak talál rá, elfogadom mindkettőt.
        Nincs mit veszítenem, bár nem ez alapján mérlegetem a tettem következményeit: az emberi lustaság elnyomásában lázadni nem győzelem, hanem kötelesség! Én pedig sosem menekülök el a kötelességeim elől, és ha kell, magam tanítom egyenként a legrosszabb csoport tagjait önvédelemre, ha a professzor ilyen rest a jóra.

Szintfelmérő dolgozat - hetedév

Név: Orin Morgenstern

Melyik főbenjáró átok okoz egy emberen alkalmazva azonnali és visszafordíthatatlan halált?
a) Cruciatus átok
b) Imperius átok
c) Avada Kedavra

Melyik bűbáj képes elűzni a dementorokat?
a) Diffindo
b) Expecto Patronum
c) Reducto

Mi a leggyakoribb és leghatékonyabb módja a Cruciatus átok hatásának megszakítására?
a) Az átok használójának lefegyverzése
b) Egy pajzsbűbáj használata
c) A fájdalom elviselése

Melyik bűbáj hoz létre fizikai pajzsot a támadásokkal szemben?
a) Stupefy
b) Capitullatus
c) Protego

Melyik varázslat képes felfedni a rejtőzködő ellenfeleket vagy illúziókat?
a) Homenum Revelio
b) Salvio Hexia
c) Repellio Muglicum

Mi a legjobb védekezés egy vérfarkas ellen?
a) Futótúz
b) Ezüst tárgyak, lőszerek
c) Patrónus bűbáj

Milyen módon lehet hatástalanítani egy 'Tarantallegra' bűbájt?
a) Obscuro
b) Finite Incantatem
c) Piertotum Locomotor

Melyik bűbáj az, amely a támadó varázslatokat visszaküldi a támadó felé?
a) Protego Totalum
b) Protego Maxima
c) Protego Horribilis

Mi az ellenszere egy Baziliszkusz mérgének?
a) Főnix könnyek
b) Nevetés
c) Szennyvíz

Melyik bűbáj NEM okoz robbanást?
a) Deprimo
b) Reducto
c) Erecto

almond
chocolate II
౨ৎ 2005. szeptember 05.


•     •    •     •    •     •     •  

Soffi nagyon félt ettől az órától - jobban, mint mikor először vitték el a fogorvoshoz, és hiába emlékezetett rá, hogy ott egy nyalókát kapott ajándékba, itt most nem számított erre. Bár a hugrabugosok házvezetője néha nagyon kedves volt velük, ezeken az órákon sokan lettek mérgesek rá - még a charmok is bizonytalanul csilingeltek a táskáján, ahogy Zafira mögött tipegetett a terem felé. Az egyik kezében szorongatta a kis kulacsot, amit eprek és red pandák díszítettek: a Világkiállításon vette, és most a reggel elkészített sakurás matcha lötyögött benne. Soffi a terembe lépve még arra is gondolt, hogy vajon a többiek azt hiszik-e, hogy ez a hang a hasából jön...?
Most is naphalnak érezte magát, ahogy leültek a menő mardekáros fiúkhoz - vajon ha Deckard látná, most is azt mondaná rá? Vagy az apukája, hogy az a megkeresés a koreai pavilonból talán jó ajánlat volt hozzá, hogy deportálja őt, mint egy kicsit lejárt Hongeo-hoe? Soffi nem mondta senkinek még, mert szégyellte is, de nem akart egy deportált doboznyi Hongeo-hoe lenni - vagy ha már lehet választani, akkor Cheonggukjang sem, amit Deckard írt neki a tegnapi levelében.

– Olyan furi most, hogy.. sokan vagyunk. Pillangók vannak a hasamban. Vagy sasok. Esetleg hollók. - suttogta Envernek és Zafirának.
Nem mert Nialenre nézni, mert félt, hogy az arca rögtön olyan lesz, mint egy győzelmi zászló - amiről pontosan nem tudta ugyan, hogy milyen lehet, de az biztos, hogy csúnya vörös. A szája elé szorította a kezét, mikor a fiú magához képest halkan káromkodott, és próbált nem nevetni - a többi prefektus biztosan helytelenítette volna, mintha bátorítaná a rendbontást, de ha olyan vicces volt.. Nem mert senkire nézni, mert biztos volt benne, hogy kitör belőle, és az most először fordulna elő vele, mióta roxforti diák.
Az apukája szerint mostanában amúgy is kezdett lázadozni, pedig Soffi nagyon igyekezett engedelmes lánya maradni - nem akarta lerontani a jegyeit, vagy akár csalódást okozni Zafirának azzal, hogy úgy tűnik, mintha nem venné komolyan a kviddicset idén is. O'Hara biztosan nagyon haragszik rájuk most is, hiába ül egyedül - és nem akarta, hogy a sok új külföldi diák rosszat gondoljon róluk. Szerencsére még senki nem kérdezte meg, hogy ők mind rokonok-e Tetsuval, Orinnal, Revanal és Enverrel is, ahogy pár éve egy felsőbbéves.. Megpróbált csak a lapjára nézni, mert még mindig mosolygott a pulcsija ujja alatt.

Vajon volt valami célja a professzornak a dolgozattal? Attól fél, hogy elbutultak a nyáron? Nem volt benne biztos, hogy ez lehetséges, még akkor sem, ha most mintha az agya is egy nagy pohár strawerry-adenak is tűnt hirtelen. Pedig olvasott könyveket, egész sokat, és nem is rajzolt beléjük - de egész nyáron ott volt Nialen, és elvonta a figyelmét. Soffinak most Soffility hercegnő képességeire volt szüksége - el is képzelte, ahogy shoujo-átalakul, és hirtelen megint az a diák lesz, aki jól tanul és szorgalmas. De akkor miért olyan nehéz ez most?
Oldalra sandított, hogy vajon Zafirának hogy megy - szemmel megkereste azokat a diákokat is, akikről tudta, hogy mindig nagyon ügyesek az ilyen tesztekben, hátha abból egy kis inspirációt meríthet. Az egyik ilvermornys diáklány megpróbálta megbűvölni a lapját, de úgy tűnt, mintha nem járt volna sikerrel - egy másiknak elkapta a tekintetét, így gyorsan visszafordult. Úgy tűnt, mintha mindenki mérges és értetlen lenne, mint egy csapat macska az eső érkezésével.

Princess Soffility, ha itt is volt, nem segített sokat - Soffi harapdálta kicsit a száját, mielőtt megválaszolta volna a kérdéseket. Mások úgy tűnik, ha nem is tetszett nekik a lap tartalma, de írtak rá mind valamit - mielőtt a harmadik feleletet is kiválasztotta volna, megfigyelte az egyik nagyon csinos beauxbatonsos lányt (milyen sok csinos beauxbatonsos lány van!), aki dallamosan köszönt a belépésekor is, de ő is körmölte a válaszokat. Soffi igazán nem tudta, mit kellene tennie: ezek a kérdések egyszerűnek tűntek, de biztosan van bennük valamilyen becsapás, ugye? Csak akkor kezdte magát jobban érezni, mikor Nialen cicákat rajzolt neki - és el is döntötte, hogy nem aggódik túl sokat ebben a félévben az egész miatt. Ha naphal is, most éppen egy nagyon boldog naphal - ha nem deportálják őt a koreaiak. Vagy a koreaiaknak - bárhogy is, Soffi utálta a Cheonggukjangot.

Szintfelmérő dolgozat - hetedév

Név: Sophianae Lowe

Melyik főbenjáró átok okoz egy emberen alkalmazva azonnali és visszafordíthatatlan halált?
a) Cruciatus átok
b) Imperius átok
c) Avada Kedavra

Melyik bűbáj képes elűzni a dementorokat?
a) Diffindo
b) Expecto Patronum
c) Reducto

Mi a leggyakoribb és leghatékonyabb módja a Cruciatus átok hatásának megszakítására?
a) Az átok használójának lefegyverzése
b) Egy pajzsbűbáj használata
c) A fájdalom elviselése

Melyik bűbáj hoz létre fizikai pajzsot a támadásokkal szemben?
a) Stupefy
b) Capitullatus
c) Protego

Melyik varázslat képes felfedni a rejtőzködő ellenfeleket vagy illúziókat?
a) Homenum Revelio
b) Salvio Hexia
c) Repellio Muglicum

Mi a legjobb védekezés egy vérfarkas ellen?
a) Futótűz
b) Ezüst tárgyak, lőszerek
c) Patrónus bűbáj
d) a megelőzés: Piton professzor bájitala

Milyen módon lehet hatástalanítani egy 'Tarantallegra' bűbájt?
a) Obscuro
b) Finite Incantatem
c) Piertotum Locomotor

Melyik bűbáj az, amely a támadó varázslatokat visszaküldi a támadó felé?
a) Protego Totalum
b) Protego Maxima
c) Protego Horribilis

Mi az ellenszere egy Baziliszkusz mérgének?
a) Főnix könnyek?
b) Nevetés
c) Szennyvíz

Melyik bűbáj NEM okoz robbanást?
a) Deprimo
b) Reducto
c) Erecto

[“]

To Anacreon in Heaven

“

And long may the    Sons of Anacreon intwine    The Myrtle of Venus with    Bacchus's Vine.

”

○ R: mature (16+)           ○ Tw: politika. a történet minden része fiktív,           nem tükrözi a szerző meggyőződését.           ○ 2005. 08. 24.         Elizabeth Rappaport különös figyelmet fordított a részletekre — azok         ívére, árnyékára, melyeket egy olyan patinás intézmény birtokolhatott,         mint a Roxfort. Intézményéhez különös vérség kötötte — mint laissez-fairet         a keleti óceán tintakékjének ábrándossága.         A navy és bordó élénken világott a szürkén — tiszta szabás vezetett át         boston teaszín reneszánszán, mely nem hagyta nyugodni sírjában azon         eszméiket, melyekben britebbek lettek a briteknél e századra.         A gyertyafényes ódon elmúltban elkapott villámlás voltak — ezúttal         együtt, ha ez a gondolat mulattató is volt.         S mind ami bor, pezsegve forr túl messzi tengeren — örökségük azonos,         hosszú árnyékot vetett. Elizabeth nem érzett más sorsközösséget,         csak amit körülményeik érthetővé tettek — ebben szövetséges az is,         ami idegen. Eggyé az akarat tette őket — úgy igaz volt ez Barbon         sápadó szellemére, akár Eydis rossz hold alatt kötött szerződésére         egy őt nem kívánó északkal.         Egy amerikai állampolgár mindenütt otthon van, ahol úgy kívánja —         ott különösen, ahol nem várták szívesen.         Mintha nem is volna itt egészen — újnak tűnik, modernebbnek.         Új tinta a régi borító alatt — tekintete most is a jelenlévőkön járt,         haragjukun, asztalhoz emberként ülő indulataikon. Szinte kiállítási         tárgynak tűnik — mozdulatai komponáltak, mélyükön most is meg-         megfeszül még Houston csillaga.         Nem zavarja össze a kérdések milyensége — a toll pontosan siklik         a pergamenen, mintha csak kalligráfiát gyakorolna rajta.         Azt mondják, ez az évszázad nem kelt még el — az előző a zsebükben,         de Elizabeth ujjainak végén a szikra azt suttogta, hogy az inga         nem a 19. század felé kerül ezúttal sem.         — Nem hiszem, talán ez is a feladat része. —         suttogta válaszul Eydisnek, és a tőlük messzebb ülő Inésre mosolygott.         Talán a férfi a katedrán kedvezni kívánt nekik — talán gúnyos köszöntőnek         szánta, talán mindkettő egyszerre. Elizabeth vendég — ennek szabályai         azt diktálják, hogy udvariasan észre nem véve jegyezzék meg csupán,         kihűlt a tea a díszes, de már csorba csészében.         Úgy tűnt, a franciák számára ez elfogadhatóbb — őket talán az utolsó         Tusa eredménye, és az idő tette alázatosabbá, az első vesztesek         el nem múló fájdalomteste. Hallott néhány dolgot már róluk —         míg pennája hegye a sorokat kínozta, ez világlott márványszín bőrén is.         A tiszta, éles figyelem — és annak tárgya.         — Később találkozunk? Még annyi mindent nem láttunk a         a kastélyből, és Livia talált egy belső kertet. — köszön el alig         hallhatóan Eydistől, mikor a lány kifelé igyekszik. Elizabeth nem siet ennyire —         végighúzza tekintetét még a jelenlévőkön.         Néhányukat ismeri — néhányuk híre arany, másoké gránit. Roppant udvariatlan         volna, ha nem tanulta volna meg neveiket — az arra érdemesekét.         Úgy olvasta őket most, mintha kedvenc könyvei volnának odafent,         a padláson — rideg türelemmel, részleteiket, mimikájukat lázasan kutatva.         Graves — rá mindenki emlékszik, akit érdekel a drága holmi, és persze Carrow —         nem téveszhetné el, ha hagyta is volna Inès szavait a nyáron a földre hullani.         És látja a roxfortos egyenruhát viselő, bizonytalan prefektus szembogarait is.         Vetélytársakat lát — de nem a Tusára, az kiváló ürügy, mely a hiúság vására.         Vetélytársakat, és igen, talán szövetségeseket — a pergamenre meredő arcok,         a jövőt a sorok között még nem látük között. Elizabeth elmosolyodik —         arca selymét teljessé a gesztus úgy teszi teljessé, ahogy koronás főt alattvalói         hite. Hit volt az — a hit tett bárkit bármivé, a magas lányt valami többé         a többinél, a negyedrészt vélát elfogadható társasággá konzervatív értékek         között is. Lacroix és Rheims — nagy nevek még nagyobb örökösei, és a gall         kakas árnyéka egy következő forradalom előtt.         Mert tudja, hogy mi következik — bárki, aki úgy akarta a jövőt, magának,         másokénak, valaki, valami ellenében. És valahogy..         A Kálvária tetején álló, véres kereszttől a malibu-i tengerpartig most minden         egy pillanatra csak kék és vörös volt.         Az angolok, a franciák, és ők.         Elizabeth Rappaport mindig ügyelt a részletekre —         és jó amerikaiként nem feledkezett meg mindenkori kötelességéről sem.         1C         2B         3B         4C         5A         6A         7B         8B (~C)         9A         10C

SVK
2005. szept. 05.
< everyone >

Ahogy átfésültem a hajamat a tükör előtt, a gondolataim egyáltalán nem az órára koncentráltak. Az Ilvermornyval közös Sötét varázslatok kivédése órától mindenki azt várta, hogy valami izgalmas, éles helyzetet szimuláló gyakorlat lesz – valami, ami tényleg próbára teszi, ki mennyit ér. A folyosón már hallani lehetett a vegyes morajlást, a Roxfort és az Ilvermorny diákjai egymást méregették, mintha valami láthatatlan versenyben állnánk. Én is azt éreztem, hogy ez most lehetőség lesz: megmutatni, hogy nem vagyok a szüleim árnyéka, hogy a Montague névhez társulhat valami más is.
A terembe lépve azonban minden lelkesedésem pillanatok alatt elszállt. Azonnal kiderült, hogy a „felmérő” mindössze egy szánalmas kis feleletválasztós teszt. Olyan kérdésekkel, amiket egy elsőéves is álmából felkeltve, csukott szemmel meg tudna oldani.
Oldalra pillantottam, láttam, hogy a többiek is nevetségesen könnyűnek tartják a tesztet, én csak forgattam a szemem. Ez lenne a hírhedt összevont óra? Így akarnak lemérni bennünket?
Amikor leültem és elővettem a pennát, már tudtam: ez a teszt nem arról fog szólni, ki mennyire képes valóban megvédeni magát, hanem arról, ki mennyire tudja visszamondani a tankönyvet. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, vajon direkt aláznak így bennünket? Mintha csak azt akarnák bizonyítani, hogy még mindig gyerekek vagyunk, akiknek nincs fogalmuk a valódi veszélyről.
Sóhajtva kezdtem írni. A válaszok maguktól jöttek, minden kérdésnél csak az lebegett a fejemben: ha ennyi az elvárás, akkor talán tényleg rossz helyen keresem a bizonyítékot arra, hogy több vagyok a családom múltjánál.

Szintfelmérő dolgozat - hetedév

Név: Roxanne Montague

Melyik főbenjáró átok okoz egy emberen alkalmazva azonnali és visszafordíthatatlan halált?
a) Cruciatus átok
b) Imperius átok
c) Avada Kedavra

Melyik bűbáj képes elűzni a dementorokat?
a) Diffindo
b) Expecto Patronum
c) Reducto

Mi a leggyakoribb és leghatékonyabb módja a Cruciatus átok hatásának megszakítására?
a) Az átok használójának lefegyverzése
b) Egy pajzsbűbáj használata
c) A fájdalom elviselése

Melyik bűbáj hoz létre fizikai pajzsot a támadásokkal szemben?
a) Stupefy
b) Capitullatus
c) Protego

Melyik varázslat képes felfedni a rejtőzködő ellenfeleket vagy illúziókat?
a) Homenum Revelio
b) Salvio Hexia
c) Repellio Muglicum

Mi a legjobb védekezés egy vérfarkas ellen?
a) Futótúz
b) Ezüst tárgyak, lőszerek
c) Patrónus bűbáj

Milyen módon lehet hatástalanítani egy 'Tarantallegra' bűbájt?
a) Obscuro
b) Finite Incantatem
c) Piertotum Locomotor

Melyik bűbáj az, amely a támadó varázslatokat visszaküldi a támadó felé?
a) Protego Totalum
b) Protego Maxima
c) Protego Horribilis

Mi az ellenszere egy Baziliszkusz mérgének?
a) Főnix könnyek
b) Nevetés
c) Szennyvíz

Melyik bűbáj NEM okoz robbanást?
a) Deprimo
b) Reducto
c) Erecto

révolution
—◦◦◦—



the french

Nem tudja, mire számít — és csak azért vesz mély levegőt, mert a terembe lépve legalább Skylar nincs itt. Még egy tanóra, amelyen úgy érzi, eltűnhet más emberek között — ez, ellentétben azzal, amit Maman várna el tőle idén különösen, örömmel, már-már eufóriával töltötte el, mint napfény az asztalon felejtett poharat. Még egy tanóra, amely alatt nem fél sem a fiú jéhideg jelenlététől, sem attól, ami közössé teszi már őket — ha kifeszített húron táncolna a magasban, sem rettegne jobban az egésztől, jelenüktől, maguktól. Sajnos Lolitának sosem volt érzéke a tánchoz.. vagy a túléléshez.
— Bonjour.. — visszhangozza jóval enerváltabban Inés után, akinek a lelkesedése most is végigpereg megannyi gyöngyszemként a padon, melyet elfoglalnak.

Tudja már egy ideje, hogy ezúttal Wesley hallgatója lesz — ez biztosan öröm az ürömben. Az üröm elborított mindent, főleg Cryus érkezése óta — valósággal virágzott minden lehetséges felületen, lehetetlen volt nem észrevenni, bárhogy próbálkozott is vele. Csak halványan int egyet üdvözlésül a hátsó sorban ülők felé — különösen Daphnénak, aki hamar megtalálta a maga új társaságát.
Lolita nem számított rá, hogy hasonló sikerrel járhatna maga is — bár Venus jelenléte is nem várt örömnek bizonyult a sok idegen arc között, az övé úgy világlott, mint lángoló vörös zászló, melyet valaki egy megtépázott fehér lobogó helyére csempészett.

— Fawcett professzor az, akiről már besz.. majd később. — a mondatot a férfi érkezése szakítja félbe, aztán a szintfelmérő ígérete. Az utolsók közül pillant rá — megnyugtatóan sokáig keresi a legmegfelelőbb tintát, majd a pennát. Egyik sem volt ajándék — mindkettő nyeremény egy időszakból, melyben nem kellett a háta mögé pillantania..
Csak azért pillant fel a pergamenről, mert a zavar korai hidegfrontként éri el — a zavar ikrekké teszi mindannyiukat, ahogy látja mások tekintetét is. Sebastien hasonlóan fest — Lucius azonban ezúttal is magabiztosabb annál, mint ami érdemeket feltételezne róla. Vajon Venus miért mellette foglalt helyet? A fiú közelsége talán nem okozott mindenkinek olyan sokszín migrént, mint neki.

Úgy tűnt, mintha maga Élodie is kellemetlenül érezte volna magát — Lolita csak ezután győzte meg magát, hogy nem saját zavaráról van szó, a lap valóban olyan sikert aratott, ahogy ő, mikor valóban megmondta Cryusnak, hogy eljön a Tusára. Épp úgy nem is illett hozzá — a percek lassú jégzajlása a terem falán lángot ígért.
Mintha a fény is máshogy tört volna meg rajtuk — a feszültség tapinthatóvá vált, élénk színei minden teret kitöltöttek. Sienna mosolya szégyenkező — pedig nem ő felelt ezért, egyikük sem. Nehéz lett volna mentséget keresni — nem így ismerte Wesleyt, munkái, publikáció őrt álltak kétségei előtt, de a bizonytalanság valami kimondatlannal fenyegetett. Nyelt egyet, aztán mégis rávette magát arra, hogy kitöltse a lapot — ha nem is értette a célt, amit szolgált.

Talán az óra után beszélhetne vele — vagy megkérdezi, mikor lesz a következő fogadóórája. Bizonyára magyarázza valami a dolgozat kérdéseit — talán kedvezni kívánt vele, talán pontgyűjtésnek, megnyugtató kedvességnek szánta, remélve, hogy az új helyzet pozitívan hat majd a csoportra. Lolita biztos volt ennek ellentétében — forradalmak előtt van ilyen beszédes csend.
Azon már meg sem lepődött, mikor hallotta a zöld taláros lány kirohanását Wesley felé — bár elképzelhetetlennek tartotta, hogy megtörténik, tartalmával nem tudott vitatkozni csak az alapján, amit a többi roxfortos mimikájából olvasni vélt. Wesleynek bizonyára megvan a maga oka erre: hogy ezt az okot megosztja-e vele, az nem ennek az órának a konklúziója.

Szintfelmérő dolgozat - hetedév

Név: Dolores Delacour Devereaux

Melyik főbenjáró átok okoz egy emberen alkalmazva azonnali és visszafordíthatatlan halált?
a) Cruciatus átok
b) Imperius átok
c) Avada Kedavra

Melyik bűbáj képes elűzni a dementorokat?
a) Diffindo
b) Expecto Patronum
c) Reducto

Mi a leggyakoribb és leghatékonyabb módja a Cruciatus átok hatásának megszakítására?
a) Az átok használójának lefegyverzése
b) Egy pajzsbűbáj használata - például ezzel?
c) A fájdalom elviselése

Melyik bűbáj hoz létre fizikai pajzsot a támadásokkal szemben?
a) Stupefy
b) Capitullatus
c) Protego

Melyik varázslat képes felfedni a rejtőzködő ellenfeleket vagy illúziókat?
a) Homenum Revelio - bár ez inkább élőlényekre? A revelio hatékonyabb.
b) Salvio Hexia
c) Repellio Muglicum

Mi a legjobb védekezés egy vérfarkas ellen?
a) Futótűz - de ez nehezen kezelhető pánikban, a menekülés ésszerűbb.
b) Ezüst tárgyak, lőszerek
c) Patrónus bűbáj

Milyen módon lehet hatástalanítani egy 'Tarantallegra' bűbájt?
a) Obscuro
b) Finite Incantatem
c) Piertotum Locomotor

Melyik bűbáj az, amely a támadó varázslatokat visszaküldi a támadó felé?
a) Protego Totalum
b) Protego Maxima
c) Protego Horribilis - feketemágia esetében, de nem egyértelmű a kérdés.

Mi az ellenszere egy Baziliszkusz mérgének?
a) Főnix könnyek
b) Nevetés
c) Szennyvíz

Melyik bűbáj NEM okoz robbanást?
a) Deprimo
b) Reducto
c) Erecto

[S V K]

✧

S V K

✧

	2005.08.25 ft. everyone

like poetry wrapped in starlight, too distant to
touch, too haunting to forget. ––––––––––––––

A    ✧     nyári utazásaim során, mikor könyvek susogó lapjai fölé hajoltam vagy apró rekreációs tevékenységekkel igyekeztem elütni az időt, valójában bőséges tér nyílt az önreflexióra, amelynek tényszerű fénye újra és újra az iskolai éveim végső szakaszát világította meg, kényszerítve, hogy hiányosságaimat boncolgassam, szétforgácsoljam, atomjaimra hullassam. Mindebből ugyanaz a nyomasztó következtetés rajzolódott ki: hogy ennyi év múltán sem tudok felmutatni egyetlen olyan kapcsolatot sem, amely a társadalmi elvárások tetszetős felszínén túl mélyebb gyökereket vert volna. Minden viszonyomból hiányzott az átható, tisztán zengő őszinteség; fundamentumként sohasem maga a kötődés állt, hanem valami mögöttes cél, egy elérni vágyott végeredmény, amelyet lázasan hajtottam önmagam megvalósításának oltárán. És bár aligha okolhatnám mindezért a puszta véletlent – hiszen a szándékosság nyomai ott feszültek minden lépésben, amely az eredményhez vezetett –, képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak, így képességeim hiátusaként kellett tudomásul vennem, hogy noha kifinomult ismerettel bírok az emberi viszonyok bonyolult fejlődéséről, képtelen vagyok a kapcsolataimat nem csupán az ésszerűség hideg prizmáján keresztül építeni.   A felismerés, amely nem csupán elméleti szinten, hanem szinte kézzelfogható valóságként nehezedett rám, olyan volt, mint egy hirtelen pofon: egómat megcsorbította, büszkeségemet kikezdte, és olyan tény elé állított, amelyhez hasonlót Venus Llewellyn, akit kifelé hibátlan eleganciája és vasba öntött önuralma emelt piedesztálra, talán soha nem tapasztalt – képtelen lenne valamire? Ennek kiderítésére viszont egyetlen mód kínálkozik, és a válasz a jövő homályában rejlik.   Enyhe ziláltság kíséretében sodródom a terembe – az idő, mint valami nyálkás lény, kisiklott a kezem közül a reggeli készülődési rituálé során, bár mentségemre szóljon, hogy magam is késve indítottam a napot, lévén egy újabb, kombinált rúna faragásába merültem, amely – a nyáron a bőrömbe égetett kettő mellé – immár harmadikként ékesíti majd jelenlegi repertoáromat. A padsorok között lépkedve ismerős arcokat keresek, köszöntésképp Opheliára villantok egy röpke, fesztelen mosolyt, tekintetem pedig egy szempillantásnyi időre megakad Soffi táskáját díszítő charmok halkan koccanó csillogásán – képzeletbeli noteszem szélére gyors, nyugtalan firkát kanyarítok, hogy majd kerítsek alkalmat a nap folyamán megdicsérni őket. Tekintetem Lolitán akad meg, és bár szinte ellenállhatatlan a késztetés, hogy mellé üljek, belém hasít a felismerés: nem ragaszkodhatok a megszokott mintához, így találomra, mintegy sorsra bízva magamat, egy szabad padba ereszkedem, keresztbe tett lábbal, gondos szisztematikával elrendezve a szükséges tárgyakat, mintha az aprólékos rend képes volna kordában tartani a bennem koslató szórt figyelmet. A megszokott, könnyed mosolyom kíséretében kimérten, de udvariasan köszöntöm franciául – anyanyelvem hajszálpontos helyességével – a tejfölszőke beauxbatonost: gesztus ez, amelyben nincs semmi gorombaság, sőt inkább magamnak ajándékozom a gyönyört, hogy a nyelvemet használhatom, és egyúttal nemcsak az ő dolgát, de minden francia diákét is megkönnyítem: ki-ki értse belőle, kivel szemben nem tanácsos a nyelvét élezni.   Amint végigfuttatom a tekintetem az elénk került dolgozaton, Jenkins nyavalygása – az a feleslegesen részletező, önmagába csavarodó szóáradat – még értelmetlenebbnek tűnik, már-már irritál a fülemnek, és ennél még Orin túlzó, szinte teátrális, politikai redukcionizmusát is szívesebben hallgatnám, holott egyébiránt hidegen hagy a nyílt politizálás. Ez a kérdéssor még Connort sem tudná megríkitani, úgy legalább is semmiképp sem, mint azon az emlékezetes bájitaltan órán tavaly. A kiváltó ok máig homályban marad számomra; mindössze abból következtettem a kudarcára, hogy olyan sietve hagyta el a termet, mintha maga a levegő fojtogatta volna.   Nagybátyám egyszer, egy családi összejövetelen – miközben szivarfüst és poharak csendülése között az amerikai és az angol iskolai rendszerek közti különbségeket boncolgatta – félvállról jegyezte meg, hogy az ottani oktatás mintha szándékosan butítaná a népet, hogy könnyebb legyen irányítani. Ez lehetne az első ok, amivel a dolgozat színvonalát magyaráznám, de mivel Fawcett professzor politikai hajlamairól mit sem tudok, óhatatlanul felmerül bennem, nem rejtőzik-e valami árnyaltabb szándék a háttérben – olyasmi, aminek mi még nem, de ő már tudatában van. Csakhogy hiányzik belőlem a hollóhátasokra jellemző aprólékos buzgalom, és a griffendélesek kérlelhetetlen morálja ahhoz, hogy mindezt megkérdőjelezzem. Így hát nem keresem a hibát, sem a titkos szándékot; csak előrehajolok, és minden tiltakozás nélkül nekilátok a kérdéseknek.   Nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a mellettem ülő beauxbatons-os milyen serényen rója a sorokat – aprólékos mondatok gördülnek ki a tolla alól, miközben én már az utolsó kérdésre adom a választ, és érzem, hogy a pennám hegye lassan, szinte megváltásszerű mozdulattal áll meg a pergamen fölött. Az ember óhatatlanul eltűnődik, vajon náluk megkövetelik-e, hogy a diák ne csupán a választ adja meg, hanem kifejtse a gondolatmenetét, mintha a puszta tudás nem volna elegendő bizonyíték a felkészültségre. Csak azután engedek a kíváncsiságnak, miután a pennám gondosan leteszem magam elé, az elkészültségem jeleként, és feltűnés nélkül pillantást vetek a lapjára. A látvány egyértelmű: az előre megadott válaszok mellett apró megjegyzések, kommentárok sorakoznak, mintha a vizsgafeladat önmagában nem volna elég, és a gondolatok margóra szorulva keresnének kivezetést. Azt hiszem, ma szerencséje van, hogy legalább egy közös kultúrán osztozunk.   Könyöklő mozdulattal megtámasztom az állam, és figyelem; arcának finom mimikait, egy-egy pillanat, míg a saját tekintetem visszfénye meg nem csillan az övében. Olyan ez, mint egy apró stratégiai hadművelet: szótlan figyelemelterelés, miközben ujjnyi, láthatatlan mozdulatokkal nonverbális mágiával egyértelműen aláhúzok néhány helyes választ a pergamenjén, ott, ahol a legkevésbé sem kelthet gyanút.   – Bonne journée, monsieur – suttogom, szinte mellékesen, mintha a szavak csak egy felesleges, lezáró gesztus lennének, majd óvatos mozdulattal lefordítom a saját pergamenem, és az óra elején elhangzott utasításoknak megfelelően hangtalanul elindulok a kijárat felé. Búcsúzó pillantást vetek Fawcett professzorra – részben mintha kiolvasni próbálnék valamit a rezzenéstelen arcából, részben hogy az értetlenségemet tudassam vele. Hiszen ez a kérdéssor még az RBF szintet sem üti meg! De ha a pillantásom nem is árul el semmit, ott vannak a dolgozatom végén firkantott sorok: egy ártatlan kérés, amely biztosan átadja, amit a tekintetem nem tud.

Szintfelmérő dolgozat - hetedév (?)

Név: ____________________

Melyik főbenjáró átok okoz egy emberen alkalmazva azonnali és visszafordíthatatlan halált?
a) Cruciatus átok
b) Imperius átok
✦ Avada Kedavra

Melyik bűbáj képes elűzni a dementorokat?
a) Diffindo
✦ Expecto Patronum
c) Reducto

Mi a leggyakoribb és leghatékonyabb módja a Cruciatus átok hatásának megszakítására?
✦ Az átok használójának lefegyverzése
b) Egy pajzsbűbáj használata
c) A fájdalom elviselése

Melyik bűbáj hoz létre fizikai pajzsot a támadásokkal szemben?
a) Stupefy
b) Capitullatus
✦ Protego

Melyik varázslat képes felfedni a rejtőzködő ellenfeleket vagy illúziókat?
✦ Homenum Revelio
b) Salvio Hexia
c) Repellio Muglicum

Mi a legjobb védekezés egy vérfarkas ellen?
a) Futótúz
✦ Ezüst tárgyak, lőszerek
c) Patrónus bűbáj

Milyen módon lehet hatástalanítani egy 'Tarantallegra' bűbájt?
a) Obscuro
✦ Finite Incantatem
c) Piertotum Locomotor

Melyik bűbáj az, amely a támadó varázslatokat visszaküldi a támadó felé?
a) Protego Totalum
✦ Protego Maxima
c) Protego Horribilis

Mi az ellenszere egy Baziliszkusz mérgének?
✦ Főnix könnyek
b) Nevetés
c) Szennyvíz

Melyik bűbáj NEM okoz robbanást?
a) Deprimo
b) Reducto
✦ Erecto

Tisztelt Professzor úr, Hálás lennék, ha jelezné felém, amennyiben a tanév hátralévő részében is hasonló szintű feladatokra számíthatunk. Kétségeim vannak afelől, hogy mindez bármiféle valódi hasznomra szolgálhatna; ezért mérlegelés tárgyává tenném az SVK-t, mint fakultatív irányt. Szívélyes üdvözlettel, Venis Llewellyn

[A dolgozat során szerzett házpontok:]

Szintfelmérő dolgozat
Hetedév - 2005. szeptember 5.

Lassan végigsétáltam a katedra előtt, és a cipőm kopogása egyedül töltötte be a csendet a teremben. Tudtam, hogy ma nem csupán a helyes válaszokra figyelnek. A Trimágus Tusa nem arról szól, hogy a legtehetségesebb bajnokokat válasszuk ki; arról szól, hogy lássam, ki tudja valóban kamatoztatni a tudását, az erejét és a leleményességét. A tudás, amit ma a pergameneken látok, olyan, mint egy gyertyafény a sötétben: megvilágítja a kis utat, de a teljes képet nem mutatja. A verseny nem a tankönyvekből vett kérdésekre keresi a választ. A valódi próba az, hogy mit teszel, amikor már az utolsó könnycsepp is elpárolog a palackodból, és minden, ami segíthetett volna, már a múlté. Visszafordultam hozzájuk, de nem a megszokott mosollyal az arcomon. A homlokom összeráncoltam, a tekintetem pedig végigfutott a lassan kiürülő sorokon. Amikor Ophelia lép a tanári asztalhoz a kérdésével, megállok, és csendesen, röviden válaszolok neki. Nem kell hosszú magyarázat: Nem lesz rá szükség.
A dolgozat kitöltése könnyű volt – legalábbis annak kellett volna lennie. Hiszen a leggyakoribb és leghatékonyabb bűbájokat kértem számon, olyanokat, amiket órán már hallhattak, amiknek a hatását látták is. Nem volt benne semmi új, semmi ismeretlen. Tudom, hogy képesek rá – a pergamenek tökéletesen bizonyították. A tudás megvan, ezt látom. A kérdés inkább az: mi van azzal, amit nem lehet pergamenre írni? Mert nemcsak akkor kell bizonyítanunk, amikor valami nehéznek tűnik, hanem akkor is, amikor a feladat szinte gyerekjátéknak hat. A látszólag könnyű próbák alatt is ott rejlik a valódi kihívás: képes vagyok-e ugyanazzal a higgadtsággal és teljes koncentrációval helyt állni, mint amikor komoly veszély fenyeget?
Ahogy sorra olvasom a dolgozatokat, nem csak a válaszok néznek velem szembe. Ott vannak a margóra biggyesztett sorok is, a méltatlankodás, az önérzet, a sértettség. Ott ülök csendben, és figyelem a sorokat. Egyesek dühösek, mások sértődöttek, néhányan túl komolyan veszik a könnyű feladatot, mintha máris a világ összes igazsága rajtuk múlna. Érzem a feszültséget, a felesleges büszkeséget, a gúnyt és a keserűséget. Minden egyes megjegyzés mögött ott rejlik a diákok jelleme, és azt is látom, ki képes higgadtan végigmenni az utasításokon, ki ragad bele az önérzetébe. A feladat egyszerű volt, és épp ezért adta a valódi leckét: akkor is helyt kell állni, amikor semmi sem nehéz, amikor a siker szinte garantált. Az, aki most megingott, nem a tudását veszítette el, hanem a képességet, hogy fegyelmezetten, koncentráltan cselekedjen, függetlenül a külső körülményektől.
Természetesen a hosszabb megszólalásokat nem hagytam válasz nélkül. Értékelem az erőfeszítésüket, és nem szeretném őket válasz nélkül hagyni, ugyanakkor bőlére sem eresztem a megjegyzéseimet.
Mr. Travers megjegyzései kétségtelenül jelzik a vérmérsékletét, és bár a hozzászólásom bizonyára nem segít majd sokat, mégis válaszolok neki a lap alján a dolgozat javítását követően: Az igazi próba nem mindig a nehézséget jelenti, hanem azt, hogy képes vagy higgadtan, összeszedetten és tisztelettel kezelni minden helyzetet, még akkor is, amikor az egyszerűnek látszik. A stílushoz már hozzászoktam, azonban amikor egy diák japán megjegyzését látom a pergamenen, némiképpen meglepődök. Mindazonáltal nem hagyom válasz nélkül, ha már így alakult: Értékelem, hogy egyszerre több nyelven is időt és energiát fektetett a dolgozat megírásába – ez önmagában is kitartást mutat. Persze mindettől függetlenül nem került előrébb a méltatlankodó társaihoz képest. Bár időről időre előfordul, hogy egy-egy dolgozatra a diákok elfelejtik ráírni a nevüket, ez önmagában nem okoz megoldhatatlan problémát. Az érkező tanulók névsora, amely alapján pontosan tudom, kik voltak jelen az adott órán, elegendő segítséget nyújt ahhoz, hogy a munkákat azonosítani lehessen.
Vannak persze nehezebb esetek is, és akkor még finoman fogalmaztam. Mr. Lacroix szavai hosszan és élesen szerepelnek a pergamenen, így természetesen válaszolok rá, bár nem fűzök sok reményt ahhoz, hogy mindezt el is foogadja válaszként: A szintfelmérő célja az volt, hogy lássam, honnan indulunk, és milyen alapokra lehet építeni – nem csak a tudásban, hanem a fegyelemben és a tartásban is. Az iróniát mindenki máshol húzza meg, én inkább az eredményekre és a hozzáállásra leszek kíváncsi, mint a sértettségre..
Ahogy végigfut a tekintetem a sorokon, egyre inkább érzem, hogy a szavaknál fontosabb az, ami mögöttük rejtőzik. Nem a tudás hiánya bánt, hanem a fegyelemé. Mit ér a helyesen leírt válasz, ha közben a tanuló nem képes tartást mutatni egy feladat előtt, ami nem elég kihívó számára? Hiszen az élet sem mindig kínál méltó ellenfelet – gyakran csak apró bosszúságokat, értelmetlennek tűnő próbákat. És aki ott elveszíti a hidegvérét, aki ott sértettségből cselekszik, az hogyan fog majd állni, amikor a valódi nehézségek jönnek?
Ahogy egyre mélyebbre merülök a pergamenekben, tudatosan lassítok. Nem csak javító jeleket akarok hagyni, hanem nyomot arról is, hogy figyeltem rájuk. Az apróbb megjegyzéseket sem söpröm félre, mert azokban sokszor több rejlik, mint egy hirtelen odavetett gondolat. Ha valaki azon élcelődik, melyik bűbáj robbant és melyik nem, ráírom, miért veszélyes a könnyelmű kísérletezés. Másutt, ahol valódi kíváncsiság csillan meg – egy-egy pontosító kérdésben, kétkedő sorban –, türelmesebben válaszolok, kifejtve a logikát vagy a gyakorlat hátterét.
Mr. Ashfordot kellően kiszámíthatatlannak ismertem meg az utóbbi egy év során, így csak egy pillanatra lepődök meg, amikor a látszólag minduntalan unott arcú fiú megjegyzést hagy a lap alján. Jóllehet, a választ el sem olvassa majd, ahogyan ez másokra is igaz lehet: A „példává válás” nem csak a nagy kihívásokban mérhető; a fegyelem, az összeszedettség és a koncentráció minden helyzetben szükséges. Ha ezt megérti, a későbbi, valóban nehéz próbák során is helyt fog állni.
Úgy tűnik, az Ilvermornyból érkezők esetén többet kell szótároznom, mint a francia nyelvterület miatt, holott nem beszélem a Beauxbatons növendékeinek közös nyelvés sem. Mr. Fuentes esetében persze kicsit más a helyzet, mint nyelvi akadály: A szórakoztatás nem mérce, a hozzáállás és a koncentráció annál inkább. Ha ezt figyelembe veszi, a jövőbeli feladatok valódi próbát jelenthetnek tudása és fegyelme számára egyaránt.
Ms. Haseltine éleslátása és bírálata nem először ér el, amiért bár valahol hálás vagyok, mégis sokszor érzem, hogy sok számomra. Mindenesetre bekarikázom a kérdésére megadott válaszok közül az elsőt, és lépek is tovább a következő pergamenhez, amely nem másé, mint... nos, mint a teljesen áthúzott dolgozatból kiolvasom, Orin Morgensterné. Érthető az órai megnyilvánulását követően ez a reakció, abszolút nem is hibáztatom. Ott helyben azonban csak annyit válaszoltam neki: Az, hogy valaki a „legrosszabbak közé akar tartozni” a szégyen okán, épp azt mutatja, hogy még nem értette meg, mit mér a feladatsor. Az igazi próba néha nem a látható nehézségben rejlik. Természetesen, ha Ön inkább a "legrosszabbak" közé tartozna, szíve joga.
Utolsóként Ms. Llewellyn dolgozatára írok néhány sort: Értem az aggályait, és értékelem a nyitottságát, azonban az év hátralévő részében a RAVASZ szintet meghaladó varáázsigékkel fogunk foglalkozni, amelyet a jelenlegi dolgozat is előkészített. Minden feladat, még a látszólag egyszerű is, a jövőbeli képességeit szolgálja.
A következő óra végén egy bűbáj segítségével kerülnek kiosztásra a dolgozatok. Amint a tanóra véget ér, a pergamenek a diákok asztalára lebegnek, mindenki a saját munkáját kapva.

A dolgozat során szerzett házpontok:

Alma L. Remington - 20 pont
Amycus Carrow - 0 pont
Anne-Rose Tuffin -20 pont
Blaze Florance - 20 pont
Chikara Tetsuya - 15 pont
Connor O'Hara - 16 pont
Daphné D'Aboville - 20 pont
Elizabeth Rappaport - 18 pont
Élodie Roethlisberger - 20 pont
Enver Nebelwald - 20 pont
Eydis Sidthvordr - 17 pont
Gemma Jenkins - 20 pont
Heliodora Haseltine - 20 pont
Holden Echohawk - 20 pont
Inès de Saint-Vinant - 17 pont
Lolita Delacour - 20 pont
Lucius Rheims - 17 pont
Malachi Maddock - 20 pont
Miguel Fuentes - 20 pont
Nialen Travers - 20 pont
Ophelia Langley - 17 pont
Orin Morgenstern - 0 pont
Orville Morris - 0 pont
Rokuro Ishida - 20 pont
Roxanne Montague - 20 pont
Sebastien Lacroix - 0 pont
Sienna Scrimgeour - 20 pont
Soffi Lowe - 17 pont
Solace Barbon - 20 pont
Vale Bate - 17 pont
Varvara Chernov - 20 pont
Venus Llewellyn - 16 pont
Vianne M. Gardner - 20 pont
William Ashford - 20 pont
Zafira Tavish - 19 pont
Zaniah Ivutro - 20 pont

Helyes válaszok:
1C; 2B; 3A; 4C; 5A; 6A; 7B; 8C; 9A; 10C

A különböző kérdésekre adott válaszok 1, 2 valamint 3 pontot értek.
(Esetenként a kommenteket, több válasz megjelölését is elfogadtam fél/teljes válaszként.)


Az órai megjelenésért járó plusz 5 ponttal összesen:

Griffendél +236 pont
Hollóhát +97 pont
Hugrabug +122 pont
Mardekár +154 pont