Kőkör

Egykor varázskör állhatott itt, ma már azonban csak 4-5 szikla van meg belőle. Ezek is csupán félkört alkotnak. A látvány azonban magával ragadó. Sok tanuló jár ide ki olvasni, hiszen a birtoknak ez a része valamivel csendesebb, mint a többi.

I feel it in my veins, I feel it in my blood
You know I can't stop 'til I'm good and done

Chikara Tetsuya

Figyelmeztetés: káromkodás

A szél néha süvít a fülemnél. Szeptemberben már kicsit hűvös az idő így estefelé, de én pont ezeket imádom. Nos, igen, mikor máskor jönnék ki ide, mint vacsora után, mikor a fos se akar itt lenni már. De hát pont ez a lényeg: hogy ne legyen itt senki. Nem szeretném nagydobra verni, hogy gyakorolni szeretnék. Még csak azt kéne, hogy a hátam mögött beszéljenek arról, hogy nyalizós vagy stréber vagyok, pláne O'Harának, brrr. Köszönöm, nem kell. Azt viszont tudom, hogy valamennyire kijöttem a gyakorlatból, elvégre mióta gerinctelen (literálisan) O'Hara kibaszott a csapatból, se nem edzettem rendesen a repülés órákon kívül, se nem követtem a dolgokat nagyon, annyira megsértődtem az egészre, illetve kajak fájt annyira az egész szar, hogy nem tudtam kimenni. Persze a világért nem vallottam volna be szinte senkinek, de egyébként a csapat maga is hiányzott és fájt volna látni, hogy azok az emberek, akikkel éveket töltöttem el a pályán, másokkal tolják a dolgot. Meg hát, O'Hara előbb kapott volna gerinctörést tőlem, mint így, szóval inkább nem mentem ki.

Egy pillanatra meg is állok, hogy lenyugtassam zakatoló szívemet. Még mindig nem tudom elhinni, hogy az az idióta komolyan odajött hozzám és megkért (!!!), hogy térjek vissza. O'Hara nem volt híres az ilyen akcióiról, szóval elég nagy szarban lehet a csapat, ha kajak odajött hozzám, miután egy évig hagyta a dolgot. Vagy csak ő van válságban, nem tudom. Annyira összezavart és felkavart ezzel, hogy csak na. Pedig azt hittem, a nyáron sikerült már eljutnom oda, hogy nem zavar tovább a dolog, de így most lerombolta a kis falaim egy részét. Rohadjon meg!

Ahogy a fákat nézem a szélben, a nap is lassan nyugovóra tér és narancsra fest mindent, ez kicsit megnyugtat, úgyhogy utána neki is tudok állni melegíteni. Tetsunak nem sokat mondtam, mert akkor még annyira idegben voltam az egész eseménytől (pedig eltelt egy éjszaka), hogy konkrétan kinyögni nem tudtam a dolgokat rendesen és kevés időnk volt. Úgyhogy szegény csak annyit tud egyelőre, hogy:
1. Geci ideges voltam valamiért vagy valakiért, amit nem mondtam el.
2. Vacsi után, takarodó előtt másfél órával iderendeltem szépen-kedvesen (képzelheted, ha idegbeteg voltam, mennyire lehettem kedves), hogy szükségem van a támogatására.

Még azt is elfelejtettem / nem akartam mondani neki, hogy kviddicsről lesz szó, szóval készültem neki felszereléssel azért és seprűvel is. Így melegítve várom az úriembert, már egy fokkal kevésbé vibrálok a feszültségtől és a traumától, amit O'Hara okozott és tényleg a legtöbbet akarom kihozni magamból most, ha már Tetsu idejéből megy a dolog, még ha tudom is, hogy szeret kviddiccsel foglalkozni és talán engem sem utál annyira, hogy időt kelljen velem töltenie. Vagy mi.

Jump in, adrenaline seems so appealing

TW: káromkodás, öngyilkosság említése

Ha valaki megkérdezné, hogy miért megyek mindenhova futólépésben, akkor fixen azt mondanám neki, hogy azért, mert sportember vagyok, nyilván. De, aki már többször találkozott velem az élvezhető kötelezőnél, az pontosan tudja, hogy ez a kiváló sportember mindig kurvára késésben van mindenhonnan. Meg amúgy gyorsan sétálni, ilyen félfalunyi léptekkel tök fölösleges, meg nagyon sok energiát vesz ki az emberből halál feleslegesen, arról nem is beszélve, hogy hogy néz már az ki egy akkora embertől, amekkora én vagyok.

Szóval kezemben egy kulacs kifejezetten nem finom, meszelt fal ízű és állagú fehérjeturmixszal vadul közeledem a megadott helyhez, ahol majd tudja franc mit kell csinálnom.
Azt láttam, hogy Gemma irtó pipa, csak azt nem tudtam meg, hogy mitől fújtat, mint az okinawai gőzös, pedig jó lett volna, ha legalább tőmondatokban tudomásomra hozza, mert, ha meg kell verni valakit, azt célszerűbb minél előbb megtenni, mert késő este már rohadt nehéz lenne a párnájába nyomni bárki fejét. Meg nem lenne túl férfias sem, vagy becsületes. Abban viszont halál biztos vagyok, hogy férfiembertől ugrott ki kishíján a haja alól, meg valamiért azt is sejteni vélem, hogy nem ilyen elveszi-megbassza sztori van a háttérben, az nem Gemma asztala, ennyire már volt lehetőségem megismerni az évek alatt.
Agyaltam a dolgon és két lehetőségre tenném le a vokson, vagy Ashford lesz a baj, de akkor csak javasolni tudom neki, hogy tanuljon meg nekifutásból repülni, vagy O'Hara kezdte meg az évet valamivel.

 Utóbbi tipp totál gyomorból jön, csak az az alapja, hogy anno Gemma egyszercsak furcsa körülmények közt kikerült a kviddicscsapatból és kurvára nem akart beszélni a dologról, akárhogy igyekeztem meggyőzni. Mellesleg még a mi meccseinkre és baszott kifáradni, a nagy debütálásomról is lemaradt a maga baromsága miatt, szóval gondoltam, hogy bármilyen beef van is a háttérben, most határozottan csípősre sikerült. Tény, hogy a dolog elejéről totál lemaradtam, mert akkor még hatalmas lábadozásokban voltam otthon, ahol anyámnak könyörögtem, hogy csak a kést adja oda, hogy szíven szúrjam magamat, még pálca sem kell. Utólag kicsit fura, hogy miközben én a mélydepresszióm társaságában basztam a rezet mennyi minden történt itt. Többek között mostanra elég nagy volt fluktuáció a különböző házak csapataiban.

 Fluktuáció. Szép szó, mi? Valami könyvben olvashattam, hiszen vadul készülök mindenből és mindenre, mióta csak megtudtam, hogy csak egy furkászfasznyi esélyem is van arra, hogy bajnok legyek, szóval mostanság kulturálódom, hogy ne csak az karizmom meg a karizmám legyen nagy, hanem az agyam is. Mondjuk ennek már lehet, hogy egy kicsit késő, de legalább nekikezdtem.
Nagyba megy le a nap, hunyorgok, mikor megérkezem a Kőkörhöz, természetesen nem én vagyok az első.
-Na gyere, mondjad apának mi nyomorod van! - kezdek neki azzal a végtelen jó modorommal, aztán megállapodik a tekintetem a kviddicsfelszerelésen. Ahha, megvagy O'Hara!
Gondolom elmegy a válogatóra, máshogy nem tudom összekötni a szálakat, végül is miért ne lehetne ott? Egyáltalán elutasíthatja őfaszsága már élből? Nem, nincs abban a helyzetben, megbomlott az egysége, épp amiatt tudom, hogy mit lesz logikus csinálnia. Minél kevesebb újjal kockáztatni. Tegyük fel tehát, hogy Herát beveszi, mert egy hozzám hasonló kapkodó elmeroggyantat inkább szeret a csapattársának tudni, mint az ellenségének és, akkor mi marad? A harag meg Gemma.
-Válogató?-teszem meg a tétem és pacsira emelem a kezem.

I feel it in my veins, I feel it in my blood
You know I can't stop 'til I'm good and done

Chikara Tetsuya

Figyelmeztetés: káromkodás

Chikara Tetsuyát nehéz nem észrevenni, ha közelít. Egyrészt nem a legkisebb a széles vállaival, másrészt állandóan rohan valahova, úgyhogy elég jól ki lehet szúrni bárhol konkrétan. Ahogy közeledik felém, abbahagyom a melegítést. Adok neki egy pacsit, miközben elröhögöm magam és máris jobban vagyok. Tetsu általános kisugárzása és zseniális szövegei mindig is kiváló hatással voltak rám.

Aztán veszek egy nagy levegőt és bólintok. Na, tessék, egyből bele.
- Ja! Bocs, hogy csak így iderendeltelek, csak... Fú, baszki, hol is kezdjem? - megdörzsölöm az arcom, mert érzem, hogy megint gyűlik bennem az elmúlt egy év haragja, ami újult erővel loccsant ki a minden szaromat tartalmazó biliből. - A Mardekár Hullócsillaga első este meglátogatott a klubhelyiségben... - fogok bele, még mindig büszke vagyok erre a névre. Közben inkább összeszedem a cuccokat, hogy azzal is lekössem magam és ne látszódjon, hogy idegességemben remeg a kezem, majd melegíteni kezdek, intek Tetsunak is, hogy nyugodtan ő is, ha gondolja. - Ugye mióta kirakott a csapatból, azóta rá sem néztünk egymásra, de most megkeresett, hogy elmondja, hogy rossz döntést hozott, blablabla... De ezt kapd ki, baszki, a tag bocsánatot kért, vágod?! Szerintem az elmúlt hét évben egy kezemen meg tudom számolni, hányszor hallottam a sajnálom szót a szájából és ott a klubhelyiségben ezt kimondta. Már majdnem különlegesnek is érezhetném magamat, ha nem gyűlölném annyira, na, mindegy... Megkért, hogy menjek a válogatóra. Fogónak szeretne. Igen, igen, ez lehetne nagyon megtisztelő is, de gondolom, csak nem bírta volna el az arca, ha ugyanarra a pozícióra hívna vissza, amiről kirakott, hogy szar vagyok meg ilyenek - rántom meg a vállam, ahogy kezembe veszek egy kvaffot és felé dobom, hogy kicsit így passzolgassunk. Ezzel is csak azt szeretném, hogy az idegességem és bizonytalanságom ne látszódjon annyira.

-  Nem adtam neki egyértelmű választ, hogy megyek-e vagy sem és még most sem vagyok benne biztos, hogy mit akarok. Szerinted mit kéne tennem? Tök tanácstalan vagyok... Most, ahogy láthatod, inkább mennék, mint sem, de eléggé kijöttem a gyakorlatból, és meg szertettelek volna kérni, hogy segíts kicsit visszahozni a formámat - mutatok végig a cuccokon. - De még azt sem tudom, hogy mit akarok, vááá! Te hogy látod? - nézek rá segélykérően. Most nem megyek bele, hogy azt sem akarom annyira, hogy ha bejön a dolog, akkor O'Hara minden dicsőséget bezsebeljen és hogy vajon tudok-e egyáltalán egy csapatban lenni megint vele. Mármint anélkül, hogy ne kössek bele minden második szavába, de ezt szerintem le fogom tudni rendezni magamban, ha tényleg így alakulnának a dolgok. De Tetsu véleménye mindig fontos volt számomra, mert jó meglátásai vannak és mindig hajlandó segíteni, úgyhogy biztos volt, hogy erről kikérem a véleményét.

Jump in, adrenaline seems so appealing

TW: káromkodás, parasztkodás

Sikeresen megérkezem, Gemma már röhögcsél, eddig happy. Közben meg majd megrohadok, hogy mondja már mi van, mert ha jól gondolom és kviddiccses téma van, rosszul viselem a hírzárlatot.
-Az a szerencséd, hogy pont ráérek erre a...mire?
Most nem akarok azzal jönni, hogy mióta szigorúan egogyógyító jelleggel ívekben kerülöm Vivient, és ugye emiatt részben Herát is,  szóval kicsit jobban unatkozom,, de...ja.Nem engedi az önérzetem, hogy úgy menjenek a dolgok, mint eddig, szóval most várom a nem reggeli, nem próféta híreit, egyenesen a Mardekár háza tájáról.
-Mondjuk az elején?
Azt már csak baráti jóindulatomból nem teszem hozzá, hogy aztán ki ne hagyjon semmit, bízom benne, hogy nem fog.
A kezdő mondattól már a földhöz tudnám vágni magam a röhögéstől, de csak egy széles vigyort engedek meg magamnak, miközben nekiállok átmozgatni a tagjaimat, kezdve a karjaimmal.

-Ettől még nem esem hasra, hát egy házba vagytok!
Ezt nem tudtam kihagyni, de utána tényleg igyekszem gyakorolni a hallgatást, mert itt lesz csak igazán jó az esti műsor. O'Hara meg a bocsánat? Ez marhatja belülről, az fix, de tényleg ekkora a kétségbeesés? Nem Gemmával volt a baj, neki már az eltávolítását se nagyom vitte az agyam, de tavaly úgy voltam ezzel az egésszel, hogy biztos a röpke egy éves kihagyásom után nem vágom a viszonyokat, meg az iszonyokat, de ezzel mostanra se lettem beljebb. Tényleg nem értem mi a szar baja volt vele.
-Bocsánatot fogónak? -összegzem a hallottakat, ha éppen nem fehérjéznék ezerrel most jól jönne egy vödör popcorn, de hát nem lehet minden úgy, ahogy nekem kényelmes.
-Hogy ennek a csávónak miért kell ekkora tál istenfaszának lenni?!-mondaná bármelyik sportközvetítő, ha a válogatottban lennénk, de ott azért még nem vagyunk, ezért most csak engem lehet hallgatni. Majd leszünk, én legalábbis leszek.
-Megtisztelve azért ne érezd magad, na nem mintha fel bírnám fejteni a logikáját, de erőst azt hiszem, hogy szarban a csapat és inkább a már beváltat vagy ugye nem beváltat választja erre a posztra, mint valami lukastenyerű kezdőt-fejtem ki az elméletem, nem mondanám, hogy valaha egy büdös másodpercre is értettem mit működik Hullócsillag barátunk, de én erre tudok rájönni, ha kérdezik, ha nem.
-Azért remélem nem tartottad magadban a véleményed -mondom dobálgatás közben, de azért nincsenek illúzióim. Azért vagyunk jóban, mert ő se szokott megfelelő pillanatban ráülni a szájára, szóval biztos lehetek benne, hogy O'Hara kapott a pofájára rendesen.
-Figyu, nekem csak ötleteim vannak arról, hogy te mit akarsz-mondom miközben megküldök egy csavart labdát, de biztos vagyok benne, hogy, azért ki lehet számolni, hogy mit fogok mondani, és még matematikusnak se kell lenni hozzá.
-Szerintem te ezt azért szeretnéd, -kezdek neki az elemzésnek, mintha aztán olyan nagyon értenék hozzá- mert nem lelkifurkáznál ennyit, ha csak úgy le tudnád szarni. Ha meg azt akarod, hogy az a baszatlan fasz igazán érezze, hogy élete legrosszabb döntését hozta tavaly, akkor visszamész és megmutatod neki, hogy egy állat vagy. Legalább válogasson be! Utána még mindig mondhatod neki, hogy fogjon neki a rézfaszú bagoly!
Valahol a kis lelkem mélyén azért meg vagyok hatva, hogy érdekli, hogy mit gondolok az esetről. Mondjuk O'Hara se lépcsőház annyira, hogy odakuncsorogja, aztán meg csak úgy azt mondja, hogy mégsem veszi be. Nem, ezt belőle sem nézné ki senki!

I feel it in my veins, I feel it in my blood
You know I can't stop 'til I'm good and done

Chikara Tetsuya

Figyelmeztetés: káromkodás, szégyenítés

Tetsu kap egy felhúzott szemöldököt válaszul. Nem azért, mert beleszólt, szíve joga, én sem tudok kussolni egy sztori alatt. Azért kapta, mert faszságokat beszél.
- Ember, tavalyi évben egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kellett hozzászólnom, miután kirakott a csapatból! Csak órán váltottunk pár szót, ha kellett valamiért... Egyébként nagy ívben kerültem és ő sem tolongott a társaságomért - magyarázom neki. Utána csak bólogatok, mikor összegzi a monológomat, aztán nevetek, mikor kifakad.
- Igen, egészen biztosan ez a helyzet. O'Hara nem híres a bocsánatkéréseiről és tavaly kikaptak végülis, sok új embert akar, az mindig veszélyes. Így biztosabbnak érzi magát majd biztos - vonogatom a vállamat.

- Hah, úgy ismersz, mint aki ilyenkor visszafogja magát? - nevetek fel horkantva. - Kurvára kiosztottam a tagot! Elmondtam, hogy egy patkány, hogy így viselkedik, mert állítása szerint másoknak nincs indoka utálni őt. Mondom, ember, melyik univerzumban élsz?! - ingatom a fejemet. - Mondtam neki, hogy nyilván próbálja visszaállítani a tekintélyét meg ilyenek, pedig ilyen állapotban az lett volna a leghelyesebb, ha leadja az egészet a picsába egy olyannak, aki száz százalékosan részt tud venni mindenben és nem hátráltat, na, nem csak fizikailag értem. Hogyha érdekelné a csapat és a sport, akkor ezt tette volna, de hát nem, neki fontosabb egy cím, amit magáénak tudhat. Sajnos, nem úgy tűnt, mint akinek átment az infó, de hátha elgondolkodik rajta... Utána azért még mondtam neki egy fokkal nyugodtabban, hogy ha komolyan profi sportoló akar lenni, akkor kurva gyorsan változtasson az attitűdjén, mert egy csapatsportba nem keresnek ilyen makacs, konok embert, mint ő, aki nem képes nem a saját szemszögéből látni dolgokat. Jah... Nagyjából ennyi volt asszem! - foglalom össze talán kissé hadarva.

Elkapom a labdáját és könnyedén, melegítés célból visszadobom neki, aztán gondolkodós arcot vágok, majdnem pofán is talál a következő labdája, de a gyors reflexeimnek hála uccsó pillanatban elkapom azért.
- Ja, igazad van, tesóm... - adok meg neki. Tényleg fontos nekem az egész, de nem O'Harával szeretném újrakezdeni. Nem mintha lenne választásom. A szememet forgatom, ahogy a következő mondatot kissé szarkasztikusan mondom. - Persze, szívesen megmutatok neki sok mindent, csak ha jól teljesítek, az megint őt igazolja majd valahol, hogy akkor hajtónak szar voltam és milyen jó, hogy rájött, hogy fogónak kéne lennem... Ahh, igazából kurva mindegy, igaz? Igaz... - válaszolok magamnak, ahogy gyorsítunk a passzokon. - Jól mondod: fontos ez nekem annyira, hogy akarjam. Ez sokszor átlendített szar helyzeteken. Mármint hogy kviddicsezhettem. Valószínűleg csak le kéne szarnom azt a faszfejet és csinálni, igaz? Csinálom majd magam miatt! - fejtem ki a dolgot, félig magamnak is, mert szoktam így magammal beszélgetni hasonló helyzetekben. Gondolom, neki kicsit nehezebb engem követnie, mint nekem magamat a fejemben. Közben nyúlok a seprűkért, hogy akkor kicsit repkedjünk is, először itt is csak passzolgatjuk a labdát.

- Jól van, more, akkor ez megtárgyalva. Kösz, tesóm, ez sokat jelentett most! - mondom neki őszintén és tényleg sokkal Gemmásabban vigyorgok rá most már. - Na, de te is mesélj már, ne csak én verjem itt a nyálamat a szenvedéssel... Mi van veled mostanság, hogy vagy? Plusz a nyárról is csak felszínesen mesélgettünk eddig, ha gondolod és van valami, amit megosztanál, csupa fül vagyok! - mondom neki, tényleg érdekel, mi van vele. Közben majd formációkat is gyakorolhatunk ügyesség kedvéért, illetve rámennék a gyorsaságom növelésére is.

Jump in, adrenaline seems so appealing

TW: káromkodás, parasztkodás, szexuális utalások

-Rendben, méregzsák- mondom vigyorogva a legorombításra, hát innen nézve a dolgot végül is értem. Ki tudja, lehet, hogy O'Hara annyira túl van önmagán, hogy bizonyos embereket egyenesen azzal büntet, hogy megvonja tőlük a társaságát, lehet Gemmánál is ezzel próbálkozott. Nem gondolom, hogy neki ez volt élete büntetése, de mindegy is. Igazából segédfogalmam nincs arról, hogy milyen fájások járkálnak Hullócsillag úrban.

Őszintén szólva büszkén bólogatok, ahogy Gemms azt meséli, milyen válogatott geciségeket mondott a helyszínen "lányos zavarában", embert barátjáról, asszem igaz a mondás, de mondjuk Hera ezt úgysem értené. Valahogy ezek a szólások nem mennek át neki, mindig csak néz rám, mint tisztességes hülyére.
-Talán jót tesz neki, hogy elküldhet a Szaharába havat lapátolni- fűzöm hozzá a lelkes szómenéshez, vajon vett közben levegőt? -bár nem hiszem, hogy sok mindenen változtatna, de mondhatjuk azt is, hogy csak én vagyok ilyen segglyukszájú. Amúgy meg szét van csúszva az egész csapat, mint a bolti sushi, igazából kapálózik kínjába. Konkrétan nincs más esélye, mint bevenni téged, illetve Herát is be fogja, ezt leborítékolom és rácsapom egy bagolyra bármikor. Amúgy meg kurva, kevés a szimpatizánsa, de elengedni meg nem bírja a dolgot. Gondolom abba belerokkanna mentálisan is, ezt a szitut pont vágom.

Nem mondom, hogy én vagyok az önkritika istencsászára, néha én is verem a fejem falba anélkül, hogy ezen agyalnék, de arra nekem is rá kellett jönnöm, hogy kviddics csapart sport, kurva nehéz magammal játszani. Mondjuk ezért nem én vagyok a kapitány, hanem egy nálam sokkal alkalmasabb...dobpergés, így áll össze egy jó csapat.
Közben igyekszem erősíteni és fokozatosan gyorsítani a dobásaimon és szerencsére időben kapcsol, így még az orrát se lapítom az arcába, nem állna jól neki. Mármint kedves mopsz lenne, csak na!

-Mondhatjuk, hogy nagy ötlet betenni fogónak, de ha már ilyen nüanszokon rugózunk...előbb is feltűnhetett volna neki, hogy alkatilag mire passzolsz.
Ha rajtam múlik biztos fogónak kérem be, bár szerintem hajtónak sem volt rettenetes, aztán ki tudja! Végül is erről pont nem kérdezte a véleményem senki, de azért megfigyeltem, amit megfigyeltem.
-Akkor úgy látom, ezt megbeszélted veled-nevetek a kis belső monológon, ami megesik nálam is, hogy külsőbe fordul és felpattanok egy seprűre folytatni, amit elkezdtünk. Sehol se jobb, mint a magasban, itt valahogy mindig tisztább a levegő, gondolkodáshoz tök ideális, bár azon már mintha túl lennénk.
-Számíthatsz rám-kacsintok, mert már látom is rajta, hogy kevésbé agresszív kismalac, mint eddig. Bár szerintem a harag néha jó tanácsadó, mondjuk az nem tudom mennyit segít, ha az ember a kapitányára haragszik, nem pedig magára.

-A nyaram? Hát azt mondanám, hogy a hangsúly a szaporodásra esett -kezdek neki passzolgatás közben, mert ez bizony kínos téma, de hát mindig örömmel osztom meg a barátaimmal, hogy milyen vad kretén tudok lenni- először az oroszok szét akartak baszni, utána egyes külföldi hölgyek szemmel meg akartak baszni, végül...megvan Hera nagymel khm...lényű barátnője? Na az átbaszott.
És akkor sikerrel összegeztem az elmúlt három hónapben történteket néhány jelentőségteljes mondatban.
-Remélem a tied egy kicsit kevésbé volt...fasza.

I feel it in my veins, I feel it in my blood
You know I can't stop 'til I'm good and done

Chikara Tetsuya

Figyelmeztetés: káromkodás

Csak egy nyelvnyújtást kap a méregzsákra. Igazából igaza van, marhára méregzsák tudok lenni...
- Igen, abszolút gatya a csapat ilyen téren. HÉ! Azért ez marhára úgy hangzott, mintha kurva szarok lennénk amúgy! - nézek rá mérgesen arra a részre, hogy nincs más esélye, mint bevenni minket. Csak el ne mondjam Herának, mit mondott Tetsu, hehe. - Egyébként meglepődnél, de... Tudja a halál, mi van O'Harával, de a végén megköszönte a tanácsot és még kedvesen azt is mondta, hogy örülne, ha tényleg mennék. Szerinted?! Mennyi fájdalomcsillapítót adhattak szegénynek az ispotályban? - csóválom a fejemet. - Kár, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam, mert feléledt bennem egy kicsit az empátia, fúj - húzom el a számat. Azt azért nem mesélem el neki, hogy mit láttam O'Hara szemében és én erre hogyan reagáltam. Vannak dolgok, amik nem baj, ha két ember között maradnak, még akkor is, ha O'Haráról van szó. A Jenkins-féle neveltetés nem engedi meg, hogy kiadjunk embereket bizonyos helyzetekben. És tényleg megértettem a srác félelmeit, mert hasonló problémákkal én is küzdöttem. Ez pedig beleesik abba a kategóriába, amiről nem beszélünk másoknak, eleget szív ő is vele. Meg hát, fordított helyzetben én sem szeretném, ha egy ilyen rendkívül gyenge és érzékeny pillanatomat csak úgy mesélgetnék, biztos kilennék tőle. Nem tudom, miért éreztem úgy, hogy ezzel jövök O'Harának, mégis biztos voltam benne, hogy erről nem tervezek senkivel beszélni, még az is lehet, hogy magával O'Harával sem hozzuk fel többet, valószínű volt, amennyire ismertem. Bár ez rajta múlik, én sem vagyok egy nagy lelkizős, tehát kibírom, ha többet nem hozza szóba.

- Ja, hát... Eddig volt  jobb jelölt, gondolom - mondom elgondolkodva arra, hogy nem meglepő, hogy fogónak akar O'Hara. - Az őszintét megmondva, lehet, jobban passzolok fogónak, de imádtam hajtó lenni. A fogó poszt... Magányos sokszor, hajtóként sokkal jobban csapatsportnak érződik a kviddics. Ezt rettenetesen fogom hiányolni - vallom be neki, ahogy nekem is leesik ez a gondolat. Nincs hangosan kimondva, de ott lebeg köztünk, hogy egyébként szívesebben mennék vissza hajtónak, mint fogónak.

- Igen, kösz! - nevetek rá. Felülünk a seprűre, és önfeledt mosolyra húzódik a szám. Hogy miért? Itt vagyunk a birtokon este, az idő kellemesen hűvös, repülünk és az egyik legjobb barátom társaságában lehetet, akit hiányoltam a nyáron. Kell ennél több? Én is erősebbre kapcsolok, illetve megkérem Tetsut, hogy próbáljon olyanokat dobni, amik trükkösek vagy nehéz elkapni azokat, hadd jöjjön vissza a reakcióidőm és a gyorsaságom is. Úgyis vissza kell szoknom erre a sulis seprűre, nyáron nem nagyon volt lehetőségem gyakorolni otthon sajnos.

Ahogy az ő nyarát kezdi taglalni, azért az első mondatán megütközöm. Én vagyok az utolsó, aki ítélkezik (haha, ez mekkora kamu már), de Tetsut nem egy őőő... Tenyészbikának ismertem meg, na.
- Mi van? - szakad ki belőlem a hitetlenkedő nevetés, aztán befogom, hadd folytassa. - ÉS EZEKET CSAK MOST MONDOD NEKEM, CHIKARA TETSUYA?! - akadok ki, megküldök felé egy nagyon erős labdát, úgyis elkapja, de remélem, legalább egy kicsit csattan rajta. - Itt vagyunk hány napja is?! Tudja a halál... De Itt vagyunk egy pár napja és te még nem jöttél mesélni nekem ezekről?! Ha nyáron nem írsz, meg tudom bocsátani, nekem sem a kedvencem a levelezés, ha élőben is tudunk beszélni, plusz mindenki el van foglalva. De itt vagyunk már egy ideje, a büdös picsába is! - mondom sötéten, ennyit arról, hogy nem vagyok agresszív kismalac. Közelebb is repültem hozzá, de egy másodperc múlva csak kifújom a levegőt és megcsóválom a fejemet mosolyogva. - Ezért még kapsz, Tetsuya, ezért még kapsz! - kuncogok rá, majd visszaállok gyakorolni.

- Oké, lassabban, részleteket kérek! - adom ki a kérést. - Miért akartak megverni az oroszok? Oké, azt értem, hogy egyes hölgyeknek bejöttél, csak rád kell nézni... A helyükben én is nézegettelek volna, van miért, csak nekem megvan az előnyöm, hogy előttem már kinyitottad a szádat! - vigyorgok rá gonoszkásan, tudja, hogy nem mondom komolyan a beszólást. Vivien említésére kicsit grimaszba rándul az arcom. Nem a kedvenc emberem, de szeretem szívni a vérét és naaaaagyon ritkán van egy-egy értelmesebb pillanatunk is, mikor én nem csesztetni akarom, ő meg nem akar elküldeni a halálba. - NE MÁR, pont Vivien?! Tetsuya... - csóválom a fejemet, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek ugyebár. - Részleteket szeretnék! - mondom neki határozottan, mert ennyiből semmit nem tudok. Közben elkezdünk komolyabb dobásokat, páros formációkat és cseleket is gyakorolni, ha neki is szüksége volna valamire, bár nem tudom, miért velem, szívesen gyakorlom azt is, nem kell ennek végig rólam szólnia.

Rendkívül jól érzem magam a társaságában. Megfogalmazódik a gondolat bennem, hogy kegyetlenül hiányzott azért. Ahogy haladtunk az évekkel egyre előre, úgy lett egyre fontosabb számomra és a kis rohadék is egyre több mindent tudott rólam a jól időzített, kemény kérdései miatt. Azért nem vittem túlzásba a dolgokat, de többet tud rólam, mint bárki más itt jelenleg. Most először üt szíven az, hogy hetedévesek, azaz végzősök vagyunk: mi van, ha annyira elsodor minket az élet, hogy nem fogunk tudni találkozni? Márpedig ha felveszik egy csapathoz, akkor sanszosan semmi ideje nem lesz. Akkor így... Ennyi volt? Vagy lett annyira erős ez a kötelék, hogy tennénk azért, hogy ne száradjon el ez a kapcsolat? Igazából fogalmam sem volt, ő hogyan vélekedik rólam vagy a barátságunkról, nem tudtam, mennyit jelent ez neki. És nem is ebben a pillanatban fogom megkérdezni tőle, mert egyrészt most ő beszél, másrészt nem szoktam egyből ilyeneket bedobni, először kicsit megrágom én is. Mondjuk, erre magamtól nem fogom választ találni, ezt már most tudom, de azért elcsendesem kicsit erre a gondolatra, ahogy gyakorlunk tovább.

Jump in, adrenaline seems so appealing

TW: káromkodás, parasztkodás, szexuális utalások

Tényleg méregzsák, és ő is tud róla, szóval csak vigyorgok a nyelvnyújtására. Nincs mit csinálni, úgy tűnik van egy embertípusom, akiket szívesen gyűjtök magam köré, de az is lehet, hogy én is kapkodó idegbeteg vagyok, azért örülök az ilyeneknek.
-Nem azt mondtam, hogy szarok vagytok-forgatom meg a szemem- értsd jól, csak arra próbáltam célozni, hogy nem fogtok még tudni olyan rutinosan együttműködni, mint mondjuk mi.
Tavaly nálunk is rezgett még kicsit a léc, én visszatérő voltam, Tuffinka esetében meg azt hiszem kezünk-lábunk össze volt téve, hogy el ne vigye egy nagyobb szél körmérkőzésre a fák közé. Na jó, ennyire talán nem volt vészes a helyzet, de sokat segített, hogy a Hugrabug még nálunk is jobban le volt rohadva, azon a meccsen Echohawk azt se tudta merre legyen arccal, annyi baja volt.
O’Haráról azért azt nem feltétlen lehet elmondani, hogy olyan állapotban van, hogy jelzőfénnyel se találná meg a tulajdon pöcsét, de azért kicsit kavar lehet nála is, ha így nekijuhászodik, hogy legyen valami a csapatával. Vagy nem taktika és tényleg valami hihetetlen pálfordulás tanúi lehetünk? Hívjuk a pápát? Egyáltalán ki a Pápa?

-Segítség, érzelmek! -kapok teátrálisan a mellkasomhoz, aztán elnevetem magam- Lehet módosították a személyiségét is, mondjuk én azt mondom, azért várd ki a végét.
Van egy elméletem arról, hogyha valaki nagyon eltérően kezd viselkedni attól, amit ismerünk, azt vagy el kell küldeni elfekvőbe, vagy akar valamit és, gondolom nem tévedek, ha azt mondom, hogy aki eddig a Mardekár koronázatlan kőbunkója volt, abból nem lesz egyhamar szalonka. Mármint szalonna, de mindegy, szalonka sem lesz, ha valaki nem változtatja azzá.
-Megértem a szitut-bólogatok, mikor arról beszél, hogy miért jött be neki jobban az előző posztja, meg ugye ahhoz is volt szokva és most nagyjából rákényszerült egy olyan váltásra, amit mondjuk nálunk Sienna csinált, csak ő inverz és halál direkt – de mi baj lehet, ha kipróbálod? Lehet nem is lesz olyan pusztulatos.
Nem tudom mennyire segítek az ellenérzéseken, de mondhatjuk, hogy megpróbáltam, főleg, mert eleinte én is terelő akartam lenni, hogy odabaszhassak,mint InuYasha a démonoknak, de hát nálam sem pont úgy alakult, ahogy azt kigondoltam. Azóta meg is szoktam és meg is szerettem hajtónak lenni, olyannyira, hogy eljutottunk oda, hogy nagyjából ez az egyetlen dolog, amihez értek. Most is azzal foglalkozom, hogy csináljak egy kis kihívást itt az újdonsült fogójelöltnek, nyomom a csavartakat meg trükkös labdákat ezerrel. Persze érzéssel kezdem, folyamatosan nehezítem a helyzetét, hogy érezze abszolút baráti szeretetem. Hát na…ilyen szép lelkű úriember vagyok én!

Vagyis a faszt! Látom nagyon tetszik neki a kis nyári szexmentes szopatós, erre el is húzom a számat, aztán mondjuk én sem bírom tovább röhögés nélkül, mert tényleg kegyetlen szürreál az egész, még így elmesélve is. Ajándékba én is kapok egy olyan labdát, hogy kishíján a mellkasomnak csapódik, de azért sikerül megfognom. Na jól van, van itt kraft, nem lesz gond a válogatón sem!
-Még kapok? Hát nem kaptam épp eleget, úgy ostoroz az élet, mint valami begőzölt domina, ne arénázzál már te is-pislogok rá a lehető legártatlanabb pofával, amire csak képes vagyok. Hát mentem volna oda random, böködtem volna meg a vállát s mondtam volna, hogy „Csokoládé! Képzeld, úgy megaláztak, hogy attól koldulok azóta is!”. Na neeem, azt azért még én sem, vannak határok.
Már annak gondolatára, hogy ezt most itt át kell vele vennem az elejéről újra rámjön az agyérgörcs, így nemes egyszerűséggel fejjel lefelé fordulok seprűstül néhány percre.

-Ahhh…hát az oroszoknak nem jöttem be, tudja a bánatos faszom, lehet van valami nagy szláv-japán beef, amiről én totál lemaradtam, vagy a nőjüknek jöttem be és…-és akkor visszafordulok, agyvér vissza a testbe és eljut a tudatomig, hogy…most meg lettem dicsérve? Hát egyem a kis szívét neki!
-Jól van, értettem, ha néma lennék, rám vetnéd magad-kacsintok rá, szigorúan poén jelleggel, nyilván tudom, hogy ez a vonat már kisebb korunkban elment, amikor még tipikusan nyomi szemüveges kis ázsiai kölyök voltam, és jól is van ez így. Mondjuk azt látom, hogy Vivien miatt totál beborul, nyilván tudom, hogy nem a szíve csücske az említett szivola, de azért ennyire nem nagy a para. Meg az a hatalmas mázlija, hogy aktív gyakorlás mellett is képes vagyok mondani a baromságaimat.

-Ne csinálj már úgy, mintha egy kibaszott dementort hívtam volna vacsorázni-ingatom a fejem, bár azt azért el kell ismerjem, hogy a történtek néhány napra, mintha kiszívták belőlem az öröm utolsó morzsáit is, a baj csak a jó arc, alkoholkedvelő latin ámorózónak hála nem lett nagyobb.
-Szóval ja, részletek. Egy ideje már csesztettük-basztattuk egymást, gondoltam azért csinálja, mert lenne rám, szóval elhívtam, azt mondta jól van, majd mikor odakeveredtem  frissen, üdén, gusztusosan egy olyan csokor virággal, amilyet anyámnak nem vettek az esküvője napján, hát mi történt?-húzom egy kicsit az agyát csupán azért, mert élvezem, hogy nagyon szeretné már tudni mi is a nyomorom pontos oka – Lelépett valami idősebb faszival és azt se mondta, hogy levirágzott a cseresznyefa, szedhetem a szirmát. Utána meg kicsit eldobtam az agyam és mondtam volt olyan dolgokat, amikre nagyon nem vagyok büszke és ideális esetben sosem mondanék.
Sóhajtok egyet. Lehet jobb lesz ezt egy női hölggyel megvitatni, hátha ő bír ebből valamit érteni, mert én bizony azóta is olyan sötétbe vagyok, mint a vakok éjszaka. Vagy komplett hülye lehetek, de hát azért vannak a barátok, hogy ezt jól megmondják az embernek, nem? Gemms legalább is biztosan képes lenne rá, pont ezért áll olyan közel hozzám már évek óta.

I feel it in my veins, I feel it in my blood
You know I can't stop 'til I'm good and done

Chikara Tetsuya

Figyelmeztetés: 18+ meglehetősen sok, változatos és cifra káromkodás és szégyenítés

- Ebben biztosan igazad van... - mondom neki bólogatva. - Nem tudom, volt-e ideje O'Harának ezen gondolkodnia, miközben az ágyat nyomta, de kurvára meg kell húznunk ezt az időszakot, ha valamit fel akarunk mutatni... - csóválom a fejemet. Nehezen láttam magam előtt, hogy ennyi idő elég lesz.

- Ne is mondd, baszki! - nézek rá nagy szemekkel vigyorogva. - Nem is tudom, melyik az ijesztőbb: a kemény, konok O'Hara vagy a kedvesebb, empatikusabb és mosolygósabb, mert bizony el is mosolyodott, O'Hara! De igen... - váltok komolyabbra, mert én is tartok azért még ettől. - Természetesen egy ilyen jelenet nem volt elég, hogy megváltozzon a véleményem. - mondom, majd felnevetek, ahogy folytatja. - Nem mondtam, hogy pusztulatosnak gondolom. Még a végén tényleg lehet, hogy bejön. Azt megadom, hogy testalkatilag jobban illek erre a pozícióra, deeee... Faszom! - mondom ki jó hangosan, ahogy majdnem nem kapom el a labdáját. - Ez jó volt, tesóm! - adom meg neki.

- Lehet megérdemled, Tetsuya, hogy így bánjanak veled? - nézek rá felhúzott szemöldökkel, mosolyogva. Ahogy aztán folytatja, követem a szememmel. Látom, hogy nem annyira komfortos neki a téma, de hát mikor érdekelt ez engem? Ha ő is lelkifurka nélkül kérdez bele minden személyes szaromba, akkor elviseli, hogy én is kérdezem őt. Pont. - Basszus, lebuktam! - kapok a szívemhez, majd közelebb repülök hozzá, láthatja, hogy gonoszkásan vigyorgok rá és játékos fény csillan a szememben. - Most már mindegy, akkor nesze... - mondom, majd mielőtt reagálhatna, tényleg elrugaszkodom a seprűmről és konkrétan ráugrom nevetve. Biztos vagyok abban, hogy elkap, azért nem vagyok egy nagy ember. Aztán mielőtt lezuhannánk mindketten a picsába, gyorsan visszamászok a sajátomra és visszaállok a helyemre, majd kinyújtom rá a nyelvemet, remélem, eléggé lesokkoltam ezzel, hogy vigyázzon, miket mond itt, aztán folytatja a Vives témát.

- Hát, tesóm, szerintem egy dementorral könnyebb dolgod lenne... - forgatom a szememet, amire rásegít a sztorija is. - Erről beszélek, baszki, a kicseszett dementorról legalább tudod, mi a retkes lóbaszó anyám kínját akar! - akadok ki meglehetősen mérgesen. Tessék, megint agresszív kismalac lettem, már várom, hogy beszóljon emiatt. - Mi a fasz?! - füstölgök és idegességemben jól megküldöm a labdát, meg cikázok kicsit ide-oda, hogy lenyugodjak, de nem segít. - MI A FASZOM?! - folytatom rendkívül konstruktívan, mert nagyon felcseszett a kishölgy. Mi a faszomat képzel, de komolyan?!

Vagy percekig csak szebb és szebb szidások hagyják el a számat, végül valami értelmeset is megpróbálok összekaparni a maradék agysejtjeimmel.
- Na, gec! Szóval! - összeszedem magam és a gondolataim. - Először is: sajnálom! - ezt őszintén mondom, nem ezt érdemli. Tényleg. Rendes srác egyébként, komolyan. - Másodszor is: roahdtul megnéztelek volna így kicsípve, virággal a kis kezedben - kuncogok kicsit. Egyébként valóban, nem gyakran látni őt így, pláne nem virággal a kezében. Ezért még idegesebb leszek persze. - Harmadszor is: mennyire kell baszadéknak lenned ahhoz, hogy így... Bárkivel ilyet csinálj, de komolyan?! Negyedszer is: ugye... UGYE, ez elég intő jel volt, hogy viszontlátásra, nem próbálkozunk, hmmmm...? - nézek rá jelentőségteljesen, de ismerem. - Úgyis csak feltüzelt, hogy tovább ostromold, mi? - szenvedek hangosan, hogy érezze, hülyeség, amit csinál. - Figyelj, szerintem ennél sokkal jobb partiba is kezdhetnél... Igen, most megint dicsérni foglak, ne szokj hozzá - nevetek rá egy kicsit. - De egy jóképű, vicces, helyenként értelmes srác vagy - nyújtom rá a nyelvem. - Jó társaság vagy és ha valami vagy valaki érdekel, próbálkozol rendesen, hogy jó legyen, mert egy megszállott idióta vagy ilyen esetekben - forgatom a szememet mosolyogva. - Értékrendeddel sincs nagy baj, egyszerűen nagyjából minden adott, hogy egy normális, kedves, támogató gárét vagy faszit szedjél össze. Mi a faszomért nehezíted meg a saját dolgod, de komolyan? Értem, szereted a kihívásokat, de azért a lónak a himbilimbijének is van vége, kishaver... Mi a bánatos pékfaszáért szenvedsz olyan dologért, ami nem is annyira éri meg... Mármint... Miért is küzdesz itt? Mi retek motivál vagy mi tetszik a csajban egyébként? Félre ne érts, nem gondolom, hogy csak a külseje miatt vetetted rá két szemedet, Tetsuya, de mit látsz benne? Hogy szökőévente egyszer képes emberi módon viszonyulni valakihez? Ember, ennél többet érdemelsz, de komolyan... De javíts ki, ha veled máshogy viselkedik, bár az elmondottak alapján nem hiszem - forgatom a szememet. Majd veszek egy nagy levegőt, kifújom, újra. - Mit mondtál neki, ami ilyen kriminálisra sikeredett? Azóta beszéltetek vagy mi a kutya töke van éppen?- kérdezem egy fokkal kevésbé agresszív kismalac hangnemben. Bár nem tudom elhinni, hogy tényleg valami ilyet mondott volna ebben a helyzetben.

Jump in, adrenaline seems so appealing

TW: káromkodás, parasztkodás, szexuális utalások

Nem lejárni akartam én a csapatot, de hát igaz, ami igaz, muszáj felkészülni a legrosszabbra is.
-Ha mázlitok volt, mással sem foglalkozott szabadidejében és mondjuk van valami, nem is tudom...terve.
Erről nem is mondok többet, annak ellenére, hogy nem akarom sajnálni, nehezen is tudnám, azért van abban tapasztalatom, hogy mi minden borulhat az emberre egy ilyen szutyok időszakban.
-Durva, hogy milyen logikusan bírok gondolkodni, mi?-nevetek , mindketten tudjuk, hogy, ha a kviddicsről van szó, akkor képes lehetek akár négy-öt értelmes, egybefüggő mondat kimondására is, sőt még stratégiai ötleteim is lehetnek. Nem semmi teljesítmény!

-Megérdemlem? -kérdem ezt olyan áldozati pislogással, amit a tempolomban is megirigyelhetne a faszent, ami nem pislog, mert értem én, hogy magam sem vagyok ártatlan, de azért kellene, hogy legyenek határok.
Aztán látom azon a róka képén, hogy készül valamire és azt hiszem ötletem is van.
-Nem, nem-kaszálok a kezemmel, hogy meg se próbálja- sicc, si...az anyámot!
Nyilván mindent megteszek, hogy ha már konkrétan rámugrott, mint kentaur a gyanútlan pónira, legalább ne forduljunk le mindketten a seprűről, meg is a lapogatom a hátát, hogy érezhesse azt a mélyen lévő baráti szeretetem, amivel most azért kicsit felraknám a fára fészket rakni.
-Ha ezt a meccsen meg mered ugrani és nem fogok hozzád szólni-mondom nagyon fenyegőten miközben segítek visszakászálódni a seprűjére, mondjuk közben elképzelem, hogy akkor némán kellene lennem mellette, az meg valahogy sosem ment, éppen ezért vagyunk mi a defektduó, hát mikor tudtunk utoljára csendben maradni?- legalább három órán át.
Már, ha nem lesz előbb mondandóm. Ezt csak így a fejemben teszem hozzá, mert nem nagyon hiszem, hogy a meccs utáni két napban ne lenne mondandóm bárkinek és mindenkinek, a végtelenségig tudnék beszélni a kviddicsről. Baszkianyám, lehet Vivien ezért nem randizott velem? Mert belebolondult volna a random kiselőadásaimba témában? Lehet, hogy halálra un a csaj, amint kinyitom a pofámat.

Gyanúsan sok szó esik ma a dementorokról is, mint eltökélt céltudatos szemeteszsákokról, nem tudom szoktunk-e róluk ilyen kedveseket mondani, de az tény, hogy azzal nem kell foglalkozni a brit tudósoknak, hogy mire vágynak.
-Mondjuk smárolni azt lényegesen kevesebbet lehet velük-folytatom az elméletet annak mentén, hogy tulajdonképpen bárkivel és bármivel lehet kefélni, ha elég bátor az ember, mondjuk van, amivel csak egyszer. - cserébe viszont jobban is akarjàk.
Vivien-Dementor: 1-1, na ez a kellemetlen, nem az, hogy Gemma az előbb seprűstül letarolt.
Most meg minden mást igyekszik letarolni, többek között a labdát is hozzámvágja, szinte füstöl a tenyerembe.
-Figyu, én tényleg nagyon élem ezt a kis empatikus kirohanást-mosolyodom el olyan kurva nyugodtan, mintha ott és akkor nem tudtam volna bárkit kettéharapni mérgemben-de egyrészt nem téged raktak lapátra, másrészt meg ettől még a madarak is megzavarodnak, nem hogy én.
Oda is mutatok egy csapat madárra, akik éppen össze-vissza repültek, mindenesetre elfele.
Azért jól esik a lelkivilágomnak ez a kis háborodás, mert míg mondjuk Fuentes barátom hasonló módon nekem adott igazat -na jó, azért nem akkora elánnal, mint Gemma-, mondjuk Herát nehéz lenne meggyőzni arról, hogy nem én vagyok a barom. Szerencsére több szociális érzés van bennem, mint egy homorú hamutálban és nem is akarok ilyet tenni, tekintettel a barátságukra. Tehát ez most így melenget belülről, hát még a kis védőbeszéde, amit szinte meghatva hallgatok végig.
A szóáradata közben -vesz amúgy levegőt, vagy hatszor akkora a tüdeje, mint másé?- nekem bőven elég az arcommal kommunikálni, szerencsétlen örökségem anyámtól, hogy arra a szép arcomra folyton kiül az az ormótlan pofám. Amúgy tényleg egészen meg bírnék azon hatódni, hogy ilyen kedves dolgokat gondol rólam, persze csak titkon és csak, ha baj van. A feltüzelős résznél csak a felhúzom a szemöldököm és elmosolyodom, mindketten tudjuk, hogy én az a piros gombos csávó vagyok. Mármint elém raksz egy piros gombot és azt mondod ne nyomd meg, mert szar lesz neked, én biztos megnyomom, mert hát…sose lehet tudni.
-Bahh-sóhajtok arra, hogy mi tetszik nekem Vivben, mert azt nehezebb lenne megfogalmazni, mint nem elaludni Mágiatörin reggel nyolckor, nem azért, mert nem tudnám, hanem mert…bonyolult- hát olyan érdekes személyiség, olyan, mint a forgószél. Nem kéne beleszaladni, de hát…annyi minden van benne. Amúgy szerinted miért van minden forgószélben tehén? -ez most csak így eszembe jutott, el is gondolkodom rajta egy kicsit aztán térek csak vissza a témához.
-Ja van még egy update-em-hát már teljesen elfelejtettem, mióta nincs beledagadva a szám a nyelvembe és nem úgy beszélek, mint egy hegyi troll, szóval nyelvet is öltök Gemmára, hogy lássa az új piercingem -ezt mondjuk együtt csináltattuk. Eljött velem meg minden, egész támogató volt, ami amúgy baszott gyanús, de…akkor hívtam el. Mikor még lehetett érteni, amit mondok, mert utána két napig csak dünnyögtem, mint, akit szájbavertek.
Mikor rákérdez életem tahóságának abszolút bizonyítékára még mindig kicsit szégyellem magam. Jó lenne, ha néha taktikai jelleggel befognám, mert akkor nem lehetne a fejemre olvasni, hogy egy türelmetlen, hirtelen faszparaszt vagyok.
-Lehet, hogy az esett ki a számon, hogy akkor menjen és szopjon le minden faszt Barcelonában -miközben ezt mondom inkább el is nézek valamerre másfele, megcsodálom, hogy milyen szép sötét van itt, mert nem lennék meglepve, ha ezután Gemma konkrétan homlokon dobna azzal a labdával – de nyilván csak azért mondtam, mert épp el voltam borulva. Gondolom visszahallhatta, mert azóta ha négy szót szóltunk egymáshoz, amiből kettő köszönés volt, kettő meg beszólás.
Eddig úgy nézett ki, hogy én vagyok a nyomorultul járt Disney herceg, ezután viszont már ki lehet jelenteni, hogy én sem vagyok éppen ügyetlen, ha bunkónak kell lenni. De könyörgöm, hát lassan már kikényszeríti belőlem a prolit!

I feel it in my veins, I feel it in my blood
You know I can't stop 'til I'm good and done

Chikara Tetsuya

Figyelmeztetés: 18+ meglehetősen sok, változatos és cifra káromkodás és szégyenítés

- Hát, ha nem depizett be teljesen, akkor van rá esély - nevetek fel, majd realizálom, hogy ez egy kiiiicsit lehet, nem volt túl szép, most biztos eszébe jut a saját sérülése. Na, baszki... Mindegy, nem teszek rá utalást, hogy észrevettem volna saját nyelvbotlásomat, biztosan ő sem fogja említeni. - Ne is mondd, Tetsuya, még a végén benő a fejed lágya és egy értelmes felnőtt ember lesz belőled, engem meg itt hagysz nyominak - forgatom a szememet vigyorogva.

- Biztosan megérdemled... Mindig mész fejjel a falnak, mi a szart gondolsz akkor? - nézek rá felhúzott szemöldökkel. - De igen, biztosan nem mindegyik részét érdemled meg, csak lehet, ezek a jelek, amikből tanulnod kéne, nem gondolod? Csak annyira konok vagy, hogy kénytelen az élet egyre nagyobb pofonokat osztani arra a drágalátos pofidra, hogy észrevedd magad, hm? - szuggerálom továbbra is. Persze a tiltakozása süket fülekre talál: ha én eldöntöttem valamit, arról nagyon nehezen lehet csak lebeszélni, éppen ezért az sem zavar kifejezetten, ha lezuhanok. Pontosabban meg sem fordul a fejemben, de ja. Bízom benne, el is kap, én meg hangosan nevetek, ahogy teljesen kiakad.

- Haha, megugrom én ezt a meccsen is! - vigyorgok rá, ahogy visszamászok a seprűmre, mert viccesnek nem volt nevezhető a szóvicce, de jó próbálkozás volt. - Túl optimista vagy... Egy óráig nem bírnád ki mellettem kussban, valld be! - repülök megint közel hozzá, hogy beszarjon, de csak szórakozom vele, nem fogok megint ráugrani. Azt már csak magamban teszem hozzá, hogy egyébként is mindig mókás vagy érdekes, amit pofázik, szóval szomorú is lennék, ha nem szórakoztatna a faszságaival napi szinten. Valóban sokkal unalmasabb lenne ez a hely nélküle és ezt nem csak én látom így.

- Hát, ezen a ponton ezt is megkérdőjelezem, more! - dühöngök tovább, bár ezt én sem gondoltam komolyan, biztosan sok olyan ember van, akinek sikerülhet Viviennel smárolgatni, de na. Mérges vagyok. - De igen, lehet, tényleg jobban akarják a dementorok... Ezek szerint... - forgatom a szememet. - KURVÁRA LESZAROM A RETKES MADARAKAT! - üvöltöm le a fejét, mert először azt hiszem, csak témát akar terelni, pedig én itt energiákat mozgosítok, hogy jobb legyen neki. Még egy csapat madár reppen fel, én is megrezzenek, szóval inkább veszek két nagy levegőt. - Fúúú, na, igazad van, bocsánat, nem téged akarlak leüvölteni, kicsit lenyugszom a picsába... - morgom a szent beszédem után, mert legalább az arcán látom, hogy figyel és érti, sőt, még értékeli is a kishaver a dolgokat. Helyes! Nem gyakran nyitom ki a pofámat ilyen beszédekre és nem is akárkinek, érezze csak a törődést és azt, hogy ezt nem minden egyes este kapja meg, csak ha gyereknap lesz. Fú, mitől lettem már megint ennyire ideges, de komolyan?! Mintha változókorban lennék... Asszem... Nem tudom, az mivel jár amúgy, mert egy idősebb nő nem élt a környezetemben hét éve, akin ezt láthattam volna, de szoktak ezzel viccelni, szóval gondolom, akkor valami ilyesmiről lehet szó. Elkalandoztam.

- Jaj, annyira tipikusan Tetsuya vagy, Tetsuya - szenvedek hangosan, arcomra is kiül ez, de mosolygok is utána azonnal. - Áruld el, miért szereted szopatni magad? Mégis mi a bánatos kutyafaszát jelent az, hogy annyi minden van benne és érdekes személyiség? Mindenkiben sok van, ez nekem nem elég, hogy elfogadjam ezt... - mondom neki, bár nem igazán értem, minek mondtam ezt, ki a francot érdekel, hogy én támogatom-e ebben vagy sem? Saját döntése, csinál, amit akar, nem? Bruh, szörnyű vagyok. - Nem mintha számítana, hogy én mit gondolok erről - legyintek. - És nem, nem kell ide a nyálas szöveg, hogy deeee, számít, mert barátok vagyunk! Magad embere vagy, én elmondom a véleményem, aztán teszel a belátásod szerint, én meg majd vigasztallak, ha pofára esel vagy örülök, ha fasza lesz minden - nézek rá kissé szigorúan, de tényleg így gondolom. - És nem tudom, miért van benne tehén - nevetek rá, ahogy megtöri a komoly hangulatot. Ahogy rám nyújtja a nyelvét, először azt hiszem, csúfolódik, már vágnám is hozzá a labdát, de aztán csak közelebb suhanok hozzá, hogy meglessem és szélesen mosolyogva, csillogó szemmel nézek rá. Mintha nem egy perccel ezelőtt üvöltöttem volna le a fejét. Baszki, könnyebb egy forgószéllel táncolni, mint rajtam kiigazodni, mi? Na, mindegy...

- Ez nagyon faszán néz ki! Jó választás! - dicsérem meg őszintén, most még az is teljesen rendben van, hogy ezt együtt csinálták. Tudom én, hogy tud normális is lenni a csaj, ha akar, de azért azt nem akarom, hogy bántsa Tetsut. Sőt, fordítva sem. Amikor viszont elmondja, mit mondott neki, mikor kikosarazta, először csak pislogok rá, mint hal a szatyorban, aztán kitör belőlem a nevetés. Vagy egy jó percig tart, mire meg tudok szólalni. - Oké, ez indokolatlanul vicces volt... Nem csodálom, hogy nem szól hozzád, még akkor is, ha ő volt a nagyobb fasz a helyzetben... Fú, ember, neked komolyan kéne tanulnod egy kis önkontrollt, annyi szart megspórolnál az életedben vele - nevetek továbbra is, ahogy a könnyeim törölgetem. - Jól van, szerintem mondhatjuk, hogy te is tudsz egy faszparaszt lenni, de a helyzetet tekintve még érthető is, csak lehet, mások nem hangosan tették volna. Mindegy, fontosabb kérdés: mi a terved most, kishaver? Szeretnéd, ha lenne valami? Beszélnél vele a nyárról vagy lépnél tovább rajta és kvázi tiszta lappal indítanál? Nem úgy nézel ki, mint aki elengedte a csajt, csak azért kérdem, hátha ki tudunk valamit okoskodni ketten... - mondom egy fokkal komolyabban, láthatja rajtam, hogy azért szeretnék segíteni neki, még ha inkompetensek is vagyunk sokszor együtt. Bár magam sem tudom még, hogyan állok ehhez az egészhez a nyári kikosarazás miatt. Szeretnék ott lenni Tetsu mellett, de mi van, ha azt látom, hogy ez semennyire sem jó? Úgysem fog rám hallgatni, de én meg nem akarom végig nézni, ahogy ezek ketten tönkreteszik egymást, mert Tetsu nem egy feladós típus. Mindegy, habár idegességemben eddig elég elutasító voltam, igyekszem egy esélyt adni ennek az egésznek. Vagy mi.

Jump in, adrenaline seems so appealing

TW: káromkodás, parasztkodás, szexuális utalások

A depresszióval kapcsolatos megjegyzésére csak megvonom a vállam, mint, aki azt se tudja miről van szó, pedig ebben a lében én is főttem eleget. Nyilván vannak olyan részletek, amiket nem szívesen osztok meg, még a legjobb barátaimmal sem, na pont ilyen az, hogy mit műveltem, gondoltam és éreztem a baleset után. Ezeket Ishida-san igyekezett kikényszeríteni belőlem mentális harapófogóval, aztán ő is úgy döntött, hogy van, amit jobb nem bolygatni. Aztán csak megoldottam magamban, nem? Ha meg ezen túl lettem, akkor túlleszek bármin.

-Én már most felnőtt vagyok -jelzem neki egy elégedett mosollyal az arcomon, hogy végül is egy évvel idősebb vagyok nála, amivel sok okom nincs dicsekedni, de azért fontos jelezni, hogy meglett embernek tartom magam,méretre legalábbis. Az értelmesre direkt ki se térek, arról azért kicsit mást mond a közvélemény.
-Úgy hallottam, ez azért van, mert bika vagyok -röhögök a baromságon, amivel anyám néha magának magyarázza, hogy miért egy makacs paraszt a tulajdon fia. Nem vagyok egy horoszkópbuzi, de vannak olyanok, akik azzal kábítják a népet, hogy nem faszok, csak skorpiók, miért ne szállhatnék be ebbe a buliba öt percre én is?
-Amúgy meg, ha a jó oldaláról nézed a kemény fejemet, akkor oda lyukadunk ki, hogy elkötelezett vagyok, meg baszdmeg, kitartó, ami szerintem pozitív tulajdonság, szóval jó nekem -magyarázom a bizonyítványom teljes beleéléssel, míg ez az országos hülye rám nem ugrik, aztán meg derül a viccemen, ami vicc se volt. Őszintén, csak öt perc múlva fogom fel, hogy mit mondtam, aztán már én is jól szórakozom rajta. Még egy jó tulajdonság a listán, tök fasza a humorom, de ezt Gemms is tudja, azt meg végképp, hogy többnyire be nem áll a szánk, ha van lehetőségünk jártatni, és általában sok mindenre találunk lehetőséget.
-Akkor a meccs végéig -nevetek, mert ott, mondjuk valóban baszott nehéz volna pofázni- amúgy meg megnézném O’Hara képét, ha egyszer csak bedobnál egy ilyen figurát.
Szomorú, hogy totál szabálytalan lenne, bár ez kviddics, néha azt sem nagyon értem, hogy miért vannak szabályok, volt egy csomó változat, ahol effektív faszságokat kellett csinálni, mondjuk a fejedre kapni egy üstöt és köveket gyűjteni, meg mindenféle állathólyagokkal szórakozni. Mit ártana már ennek egy kis közös seprűlovaglás? Na jó, az lehet, hogy inkább nekem ártana, nem a játéknak. Nekem meg ott vannak a jajdekárosok, meg ugye a tulajdon barátaim erre a célra.
Közben minden momentumát külön figyelem meg a dührohamnak, mert valahol azért ez igen kedves, vagy ugye Gemmának vannak kisebb mentális difijei, hogy itt melyik hogy jön felszínre, azt már nyugodtan beoszthatja magának mindenki, de az biztos, hogy a seregélypopuláció azonnal szedte a bőröndöt és messzire költözött ettől a hangerőtől.
-Jó’ vaaan-nézek rá már majdnem aggódva, hát tiszta vörös a kis feje neki -ha ez így megy tovább a madarak is le fognak szarni téged,csak mondom.

Arra, hogy nem velem akart itt teljes tüdejéből orbákolni, csak mosolyogva biccentek, mert tudom. Van szerencsém magam köré gyűjteni a Roxfort legvehemensebbjeit, szóval azért nem esek magam alá egy kis jó kis kiabálástól, főleg, ha az én érdekemben zajlik, bár most pont úgy látom, hogy elég nehéz a barátomnak lenni, mikor ilyen ügyeim vannak. Cserébe azon, hogy annyira én vagyok én, már csak röhögni tudok. Hát nem pont ez bennem a jó? Milyen unalmas lennék már, ha nem én lennék!
-Viviven meg a…tehén? Én azt azért nem feltételezném róla soha, mert azt zoofi… Oh jaaaa, baszki! -hát teljesen elfelejtettem mit kérdeztem, mire eljutott a fejmosás végére. Kell szerezzek valami memóriajavítót, mert lassan tök gügye leszek. Gondolom a sok fejbetalálás meg az ilyenek…, remélem. Mert ha nem az, akkor el kell ismernem, hogy hülyén születtem, vagy apám már a bölcsőben is rázogatott. Amúgy meg, ha nem számítana a véleménye, nem pofáznék itt neki erről az egészről, de ezt már nem kötöm az orrára, cserébe az új piercingem azért megmutatom neki. Majdnem nem ezt csináltattam, de végül is Vivvel úgy gondoltuk, hogy ez a legjobb választás, aztán néhány nappal később, meg ő döntött úgy, hogy én nem vagyok az. Na mindegy. Hagyom Gemmának, hogy szépen lassan felfogja mit lát és közben tényleg remélem, hogy nem dob szájba a labdával, mert az most még nekem is kicsit sok lenne.

-Ugye?-forgatom meg a nyelvemet, hogy minden oldalról lássa a tőlem nem megszokott módon kis kedves, szívecske alakú piercinget. Lassan annyi fém van a fejemben is, hogy visz a mágnes! Aztán már kicsit kívánom is azt a nagy égi mágnest, mikor Gemma arra reagál, ami akaratlanul kiszaladt a számon.
-De ez azért…lehetne rosszabb is, nem?-kérdezem olyan arccal, amiről már a vak is le tudná olvasni, hogy csak megerősítésre vágyom, pontosan tudom, hogy ez a mondat mély halógödör lett, maradhattam volna az orrom alatt való káromkodásnál, vagy kétdimenziósra taposhattam volna a virágcsokrot néma csendben is.
-Ez végtelen önkontroll volt, baszkikám-csattanok fel, na tessék, még a dolog emlékétől is képes vagyok így felhúzkodni magam – ha ennyi se lett volna, megkeresem őket, Vivient szó nélkül hazafordítom, a csávót meg addig klopfolom ezzel a két kezemmel, míg egyenlővé nem válik a parkettával. Na ez az önkontroll!
Azt már hozzá se teszem, hogy az vesse rám az első követ, aki nem kezd el őrült módjára üvölteni mérgében és ide-ode cikázni a seprűjén, mindezt baráti jóérzéssel, hogy máshogy? Aztán egészen úgy látom, hogy segíteni akar, pedig mindig az volt a véleményem róla meg Vivről, hogyha utóbbi fulladozna, Gemma bizony inkább ráöntene egy pohár vizet. Bár lehet, hogy ez a nagy jóindulat inkább nekem szól, mint neki. Az viszont tény, hogy ötletem sincs mit kellene most csinálnom a dologgal.
-Hát…-fordulok meg a tengelyem körül, hogy úgy dobjam el a labdát- ]egyelőre az a véleményem, hogy ÉN nem kérek bocsánatot. Kérjen ő! Ha tud. -mert az a helyzet, hogy erre sem láttunk még sok példát, talán csak Hera tudná megmondani ismeri-e egyáltalán a szót- De azért nyilván szeretném tudni, hogy ez mi a redves szurcsókpöcs volt, mert az azért kicsit túlmutat a normál petting fogalmán az ilyen mértékű szopatás. Szóval, ha meg tudja magyarázni, akkor még van miről beszélgessünk, csak ehhez ugye szóba kellene ereszkednie velem.
Velem sem egyszerű, de nem gondolom, hogy ezt csak úgy le kellene nyelnem, Gemmának viszont totál igaza van, tényleg nem adtam még fel az ügyet, emellett meg tökre értékelem, hogy hajlandó velem ezen az agyérgörcsön rágódni.

[Chikara Tetsuya]

 

I feel it in my veins, I feel it in my blood

You know I can't stop 'til I'm good and done

Címzett: Chikara Tetsuya

TW: 18+ meglehetősen sok, változatos és cifra káromkodás, nyers nyelvezet és szégyenítés

Nos, nem mondom, azért nem úgy tűnik, mint akit egyáltalán nem hatott meg a dolog, de igazam volt és tényleg nem fogja szóba hozni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha, egyetlen pillanatra sem gondolkodtam azon, mi történt vele. Mondok jobbat: régebben indokolatlanul sokat járt az agyam azon, hogy mi van vele, utólag pedig nyúzott a kíváncsiság belülről, hogy megtudjam, valójában mi történt az alatt az egy év alatt, ő hogy élte meg azon kívül, hogy kurva szarul. De hiába próbáltam finoman utalni rá, hogy ugyan már legyen szíves kicsit beavatni, mindig terelte a dolgot, én meg egy idő után feladtam, mert én is gyűlöltem, ha olyanról faggattak, amiről nem akartam beszélni. Idővel aztán egyre kevesebb gondolat szökött ezzel kapcsolatban a fejembe, most meg már csak néha-néha jutott eszembe az egész. Végülis úgy tűnt, mint aki túltette magát, tehát lehet, hogy nem is lett volna értelme felhánytorgatni a múltat, nem? Megelégedhetek azzal is, hogy az elsők között mehettem el hozzá.

- Na, veled is csak eggyel többen vagyunk! - szólok be nagyon kedvesen neki egy szemforgatás és egy mosoly társaságában. - Meg vagyunk mentve veled, ó, szent Tetsuya! - dramatizálom túl a dolgot. - Bika? Merlin tökére, te horoszkópról beszélsz? - kiröhögöm. Én magam nem mélyedtem el eme kiváló területen. Azt hallottam, hogy ezeket főleg lányok nézegetik, én meg felnőttem négy fiúval és egy közepesen beszámítható férfivel. Tíz éves korom előtt meg nem nagyon nézegettem ilyeneket, szóval vágom, miről próbál pofázni, de igazából fingom sincs a részletekről. - Ja, a bika biztos illik hozzád... Az is olyan nagy, hangos és erős - bólogatok ártatlanul, majd elgondolkodom a szavain. - Oké, ezt megadom. És ezt tisztelem is nagyon benned - mondom neki egy fokkal komolyabban, azt már csak magamban teszem hozzá, hogy nagyon sokszor irigykedtem arra, milyen kitartó és elkötelezett. Nekem ez sosem ment: az első adandó alkalommal, ha valami nem sikerült vagy meguntam (vagy a kettő egyszerre), akkor hagytam is a francba az egészet. Emiatt is tartok ott, ahol. Segítek: sehol. Még szerencse, hogy ezt az idiótát azért nem engedtem el, bár gyanítom, hogy az elején azért ez főleg az ő érdeme volt, mint az enyém. Biztos akkor is nagyon bika volt, pff…

- Jól van, legyen a meccs vége... Habár csak és kizárólag azért, mert hogy ha tényleg fogó leszek, akkor közünk nem lesz sajnos egymáshoz. Azért hajtóként úgyis beszólnék neked és gyanítom, te is találnál valami rendkívül érdekfeszítőt, heh - vigyorgok rá, aztán elképzelem a csk fejét és elröhögöm magam. - Nem tagadom, eléggé jól ismer a pályán az a méretes fasz, évekig egy poszton toltuk, de biztos vagyok benne, hogy erre még ő sem számítana - vihogok. Lehet, kipróbálok egyszer valami ilyet, ha nagyon unatkoznék, ami ugye, nem fog előfordulni.

Ahogy nyugtatni próbál, először majdnem beszólok, hogy miért, ki akar még leszarni engem, ő?! De aztán rájövök, hogy csak rám reflektált, szóval elnevetem magam. Tudom, hogy nem veszi magára ezeket, volt már lehetősége párszor szerény személyemmel töltenie az idejét, mikor éppen talán még őt is majdnem megfojtottam volna egy kanál vízben. Szegényt teljesen lefárasztottam már itt a faszságaimmal, alig bírja követni az ide-oda csapó gondolatokat. Bárcsak a retkes kvaffomat is ilyen nehezen követné, de neeem, abban igen kiváló. Igazából ennek örülök, szóval nem tudom, mit pofázok. Mindegy is.

- Most azt várod, hogy megsimogassam azt a csöpp fejedet és mondjam, hogy ugyan, semmi baj, kisfiam, teljesen okés, ahogy viselkedtél? - nézek rá jelentőségteljesen. - Én kurvára megértem, miért tetted, félre ne értsél és persze, lehetett volna sokkal rosszabb  is, például... - félbeszakít, én meg vigyorgok, mint egy idióta. - Ja, szét is verhetted volna. Remélem, a csokorral tetted volna inkább, az drámaibb. És haszontalanabb, mint egy jó szappanopera - nevetek fel, ahogy ezt elképzelem. - De igen, azt megadom: lehetett volna sokkal rosszabb is, attól még nem lesz ez jó, sajnos... Kár, hogy lemaradtam a beszólásodról - mélázom el, bár a búval baszott fejét közepesen néztem volna meg. Vagy nem tudom. Mindenesetre inkább figyelek rá, mert azért kajak faszántos lenne valami tervet rittyenteni, ha már ez a szerencsecsomag komolyan gondolja itt a dolgokat. Meg persze nem árt, ha elkapom azt a nyüves labdát. Pörög itt, mint egy balerina, de komolyan! Mondjuk, ahogy elképzelem egy rózsaszín tütü szoknyában, azért kitör belőlem a nevetés, szóval majdnem nem kapom el a labdáját, hátrébb is lök az erejével, de ezt sem bánom. Kibaszott vicces lenne. Oké, ez meg fog történni valamikor, az fix. Chikara 'Balerina' Tetsuya. Merlin szakállára...

- Kurva jó terv! Konok hallgatás mind a két féltől, baszottul nem fog történni semmi. Gyanítom, hogy a csaje nem fog csak úgy megkeresni, ha eddig nem tette. Szerinted ez megoldás? Mármint oké, értem, kurvára jogos, hogy te is várod a bocsánatot, félre ne érts. De szerinted ha eddig nem jelentkezett a csinos kis pofijával, akkor majd most hirtelen eszébe jut, hogy mekkora egy méretes faszparaszt volt és odalibben hozzád? - nézek rá jelentőségteljesen. - Azt is gyanítom, hogy a megbeszélés sem lesz egy egyszerű menet - gondolkodom el, bár ki tudja. Annyira azért nem ismerem a csajt, az is lehet, hogy amint Tetsu megkeresi, a lábaihoz fog omlani. Ezen megint vihogok, mert lehetetlen, de jó volt elképzelni. - Nem vagyok egy nagy emberi kapcsolatos tanácsadó, pláne úgy, hogy én sem egy faék egyszerűségéhez közelítek ilyen téren, de lehet, előremutatóbb lenne, ha lenyelnéd a fene nagy büszkeségedet, sértettségedet és te indítványoznád a dolgot. Azt már rád bízom, hogy egyből bocsánatkéréssel kezdenél vagy inkább magyarázatot követelsz, te ismered jobban a csajt, nem én. Azt persze nem szeretném, ha jó papucs módjára idomulnál az egészhez, tehát azért jogod van kifejezni azt, hogy ez nem volt oké, csak ha lehet, kevésbé bika stílusban, mint legutóbb - mosolygok rá féloldalasan.

Lassan úgy érzem, megfelelően lefárasztott. Mármint nem az agymenésével, hanem az edzéssel. Nem állok a végelgyengüléshez közel, de azért Tetsu mégiscsak Tetsu. Remek állapotomban is lefárasztana, nem hogy most. Azért elég sokáig bírtam így is, de most intek neki, hogy részemről mára elég az egész, szóval földre szállok, majd pakolni kezdek. - Szóval akkor, mi lesz a nagy terv és hogyan? - kérdezem tőle, hogy kicsit elképzelje, megtervezze, hátha akkor nem lesz megint üvöltve savazás a vége. Vicces, hogy ezt éppen velem beszéli meg, akinek egyébként egy komolyabb kapcsolata sem volt még (oké, még csak tizenhét évesek vagyunk, szóval nem gáz egyáltalán egyébként) pár kavaráson kívül, de hát ő tudja. Azért hátha nem mondok méretes faszságokat neki.

Jump in, adrenaline seems so appealing

TW: káromkodás, parasztkodás, szexuális utalások

Látok valamit átsuhanni az arcán, végül is hülye vagyok, nem vak, mármint vannak, akik ezt mondják rólam. Tudom, hogy sosem beszéltünk a felépülésem érzelmi részéről, ami azért van, mert egyrészt nem akarok róla feltétlen beszélni, mert szerintem tökre feldolgoztam, másrészt pedig a nagyrészére még szavam sincs és huszonötször elmondani négy mondatban, hogy szar volt, hát nagyon nem informatív. Szóval gondolom O’Harának is volt párszor szar, csak nyilvánosabban adja ki, meg lehet, hogy azért kicsit egészségesebb nálam, de erről jobb nem is pofázni feleslegesen, mert nem vagyok pszichomókus. Mindenesetre van bennem egy kis megértés, de azért nem annyi, hogy odamenjek lapogatni a vállát. Essen szépen túl rajta és közben ne legyen fasz. Ennyi.

-Kössz, baszdmeg-vigyorgok rá, mert hát el is várom, hogy ne legyünk velem kevesebben, ez a minimum, amit alanyi jogon el bírok érni, na. Mondjuk a Szent Tetsuyát picit erősnek találom, de azért röhögök rajta szorgalmasan, pedig nagyjából annyi esélyem van a szentté avatásra, mint Binns-nek szaporodni. Tényleg, akkor azt a szellemek nem tudnak, ugye? Mármint nem fog egy szép nyári délelőttön így elkezdeni riszálni, aztán osztódni egyet? Na mindegy, ebből is látszik, hogy jobban kellene figyelnem az órákon, főleg így Tusa előtt, mert a végén még összekeverem a Baziliszkuszt a csajjal, akit meg akarok..., bár nem mondom, hogy nincsenek hasonlóságok, mindkettő öl, butít és nyomorba dönt, meg hát kemény lesz tőle az élet, ha lehet érteni mire gondolok.
-Ja, bika-bólogatok lelkesen- ami egy kurva nagy szarvas állat és ezért, általában azt csinál, amit akar. És én is, szóval igen, jár a respekt, tesa.
És akkor lajholunk egy sort a horoszkópon is, ami végtelen tinipicsás indok bármire, de hát jobb nem jutott eszembe. Amúgy sem gondolom, hogy Gemms tiszteletét valaha is azzal érdemeltem ki, hogy van akkora ajtó, amin nem férek be, mindenesetre elfogadom a dicséretet, ha már ilyen jó arc. Lehet itt a nagy veszekedés közepette annyi negatív energiát ráköpött O’Harára, hogy nekem már csak a jó dolgok maradtak?

-Meccs vége-repülök hozzá közelebb, hogy felé nyújtsam a jobbon, mert akkor tartsuk már. Amúgy meg ne csak nekem kelljen befognom, maradjon ő is szépen magának, ha én kibírom!
-Nem bírnál beszólni, mert olyan baszott gyors vagyok, hogy csak úgy húznék el melletted labdástul -húzom fel az orrom, mert nyilván sarkítok. Oké, gyors vagyok, mint a shinkansen tükörjégen, de azért rohadtul nem én vagyok a spanyolviasz ebből a szempontból, meg hát nem nekem van a legjobb seprűm az egész iskolában, mert a szponzorom, Ishida-san a meztelen tehetségre esküszök, nem a kegyetlen seprűkre. Meztelen tehetség, ez is milyen duma? Szabadfordítás japánból gondolom, de ha nem az, majd, ha már biztos túl vagyok a Roxforton mutatok én nekik olyan meztelen tehetséget, hogy el se fogják tudni felejteni!
-Figyelj, ha úgy van lepd meg -és már görnyedni tudnék a röhögéstől, ahogy elképzelem, hogy Gemma nekiáll tolni a kretén, mert ugyan miért ne- de engem ne lepjél meg, max azzal, hogy jól játszol.

Nem kritika, nyilván tudom, hogy jó lesz, ezért az egész csere dolog. Az mondjuk igaz, hogyha már kénytelenek egy valag új emberrel nekünk jönni, legalább azt az nagypofájú átkot szervezzék jó helyre, amit már ismernek.

Bűnbánóan fintorogva nézek rá, amíg azt ecseteli, hogy bármennyire is megvannak az okaim rá, azért én se voltam olyan hatással a helyzetre, mint egy friss fuvallat egy forró nyári éjszakán, de hát mi a picsát kellett volna csináljak? Hagytam volna ott a virágot és írtam volna rá, hogy „ezt meg nyugodtan dugd a faszid seggébe”? Legalább nem hagytam nyomot, maximum a szétbarmolt virágcsokor maradt utánam, ha meg valaha rákérdezne, hogy mi esett ki a számon, hát én tagadom a halálom napjáig, hogy egy mondatba tettem volna Barcelonát a szopással, kivéve mondjuk azt, hogy azért nekem nagy szopás volt ez a Barcelona.

Nyomok neki egy-két figurát, egyrészt tanuljon tőlem nyugodtan, geci innovatív vagyok, másrészt meg magamat is meg kell nyugtatnom, küldök is neki néhány szeretetteljes dobást, hogy szokja. Mondjuk nem őt fogom szórni egész meccsen, de sosem árt az ilyen.
Hallgatom a litániáját és tudom, hogy igaza van, kicsit az is baj, hogy mindketten büszkék vagyunk, mint állat. Intésére leszállok és segítek neki rámolni, onnan tudhatja, hogy igyekszem bedolgozni a fa fejembe a tanácsait, hogy legalább öt percig tök kussban vagyunk.
-Nagy terv nem lesz, az eddig se működött-rázom a fejem, mondjuk azért azt sem tudom elképzelni, hogy mindenféle terv nélkül, csak úgy séróból lehozom a dolgot és nem lesz belőle kurva nagy világégés.
-Mondjuk megkérdezhetném tőle először, hogy mi a faszt akar tőlem-ami mellesleg egy pompás ötlet, mert ezt még így nem fogalmaztam meg eddig, bár szerintem most sem vagyunk túl az akar-e tőlem valamit állapoton, de jobb előre gondolkodni, mint olyan butának lenni,mint két segg összeborítva -sokkal egyszerűbb lenne abból kiindulni, mert ha nem akar velem vakerolni, hát nem is kell. Akkor érted, ne pofázzuk, csak űzzük-hajtsuk, amíg jól esik, hát nem akarom én elvenni!
Azért se akarom elvenni, mert ha igazán szerencsém van pár hónap múlva simán lehet, hogy neki eresztenek a sárkánynak, aztán mit mondok…don’t cry for me Argentina?
 Meg hát fiatal is vagyok az ilyenekhez, csak sajnos érdekel a lány, bármit is csinál.
-Szerinted, ha azt kérdezném tőle így egyszerűen, hogy…-és már szembe is fordulok Gemmával, hogy előadjam a nagy ötletet. Fejet felszeg, vállat kihúz, mellkast domborít, fogpasztareklám vigyor és mehet is. -most baszni akarsz vagy árverezni?
Amint kimondom röhögni is kezdek, nem, ezt asszem élő ember nem értené, de legalább vihogás közben sikerül befejezni a pakolást.
-Na húzzunk a vérbe, még a végén megtaknyosodsz itt nekem a nagy válogatód előtt!

Köszönöm, egy élmény volt!