with wind and gold

┏━━━━༻❁༺━━━━┓
the Snitch danced
just beyond
her fingertips
┗━━━━༻❁༺━━━━━━━━┛

Scrimgeour szokatlanul szerencsés. Különleges, ritka és nehezen megfigyelhető viselkedésformát sikerülhet rögzítenie a szemeivel ebben a természetes, légi közegben. A példány – a Herana Enigmaticus nőstény egyede – a dicséret hatására enyhén lesüti a fejét. Egy gyors, ösztönös mozdulattal elengedi fél kezével a seprű nyelét, és megvakarja a füle mögötti területet, majd pedig, ami különösen figyelemreméltó: elmosolyodik. Erről a viselkedésről csupán szórványos beszámolók léteznek; úgy tartják, ez a faj évente mindössze csak néhány alkalommal mutat efféle érzelmeket, és azt is csak kivételes, környezeti hatásokra reagálva, mint például a Viviena Regalis jelenléte. Utóbbi egy domináns, társas természetű faj, mely gyakran alakít ki szoros, kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat még az olyan ritkábban nyíló egyedekkel is, mint a Herana Enigmaticus.
A két faj közötti kommunikáció egyébként különösen figyelemre méltó. Míg a Viviena Regalis feromonális és vokális kommunikációval dominálja környezetét, addig a Herana Enigmaticus csendes jelenlétével és kiváló megfigyelőképességével egyfajta ellensúlyként működik. Az elmúlt évek megfigyelései alapján a Herana Enigmaticus mosolya leggyakrabban ezen szimbiózis aktív periódusaiban jelenik meg.
- Köszönöm. – hallatszik a vokális reakció a vadon élő példánytól ebben a szigorúan zárt, társas környezetben. Az egyed láthatóan zavarban van, amit valószínűleg az előzetes, mindezekkel ellentétes tapasztalatok és a jelenlegi élmény egymással való szembenállása okoz.
- Talán nem voltam rossz. – válaszol a kérdésre, miközben újra két kézzel kapaszkodik meg a repülést biztosító, lebegő fatestben, más néven seprűben. Már nyilvánvalóvá tette, hogy a Kígyókaptár által rábízott pozíció csupán a hierarchiában betöltött, alacsony szerepének tudható be. Az egyed testfelépítése alapján a kolónia vezetői jogosan gondolhatták, hogy az egyed a kviddicspálya ökoszisztémájában csupán fogóként tudja hasznosítani magát. Azonban adaptív képességével a példány talán most először látványosan megkérdőjelezte ezt a besorolást.
Leadja a megfelelő kommunikációs jelzést – a biccentést - , hogy folytathatják a gyakorlást, hiszen a büntetőkből talán tényleg elég volt. A preparáció a váratlan helyzetekre mindig előnyhöz juttatja az egyes fajok egyedeit, de büntetőkből dobtak már épp eleget. A természetben valószínűtlen, hogy egyetlen meccs alatt ennyi szabálytalanság történjen, ami miatt ilyen sokszor kell büntetőt védenie – persze kivéve, ha a Robertus Dissimulans, mely kihalásban lévő faj egyedeit más fajok egyértelműen kerülnek, valóban vezet még mérkőzést.
A gyakorlás többi részében is igyekszik megfelelni az elvárásoknak, amivel végérvényesen növelheti genetikai potenciálját a következő idény kiválasztási rituáléjában. Az ösztöneire támaszkodik, hogy a környezeti, fizikai nyomásnak – a kvaffnak – ellenálljon. Megfigyelhető a példány fejlődése abban, hogy az első lövésnél gyorsabban reagál, mint az előző két időszak első lövéseinél. Seprűjét azonnal a bal karikák felé rántja, amikor érzékeli a veszélyt. A repülésre használt eszköze viszont biztosan nem elég gyors ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt megtegye ezt az utat. Az ismételt szekvenciák új stratégiák kidolgozására ösztönzik territóriumának, a karikáknak a védelmezésére.
Így tehát a gyakorlás végéhez közeledve a Herana Enigmaticus egyre hatékonyabban reagál az ökológiai régiót fenyegető ingerekre. Bár minden támadást nem sikerül hárítania, reakcióideje látványosan csökken. Valószínű, hogy éles helyzetben a trükkök elleni, természetes ösztöne sem működne ilyen hatékonyan három rivális egyed ellen. A gyakorlás végeztével kifáradtan száll le a primer növényzettel borított talajra.
- Ez sokkal jobban ment, mint gondoltam. Nem vagy éhes? – invitálja a Scrimgeour Praetoria egyedét egy közös, táplálkozási rituáléra.