Nem vagyok az a fajta, aki csak úgy odaszalad bárkihez. Hozzám kapcsolódni épp olyan, mint bizalmat építeni egy macskával: nem siettetheted, nem kényszerítheted.
Figyellek téged biztonságos, magas rejtekemből. Csendben nézlek onnan a magasból, ahová talán csak egy pillantást vetsz, nem többet. Közönyösnek tűnhetek, valójában azonban megjegyzek rólad mindent. A hangod lejtését, mozdulataid folyamát, pillantásod környezetedre és reakciód, ha történik valami rendkívüli.
Talán ha elég ideig nem zavarsz, magadtól megyek oda hozzád.
A macska nem mindig tudja, hogy a kirakott étel vajon jó szándék vagy csapda. A kézhez, ami egyszer megsimogat, tartozik egy láb is, ami beléd rúg.
Elég egy rossz mozdulat, még ha nem is szándékos, hogy a macska bizalmát örökre elveszítsd. Nem kapsz második esélyt, ha akaratod rá akarod kényszeríteni. Az én bosszúm nem éles karmok fájdalmas csapásában érkezik, hanem a rideg, precíz szótlan ítéletben. Az árulók és ellenségek nem érdemelnek kegyelmet. A bosszú azonban sohasem jöhet érzelemből.