Skylar H. Devereaux

[SKYLAR]

SKYLAR





DEVEREAUX

Friends?
Ami valaha volt, de elfújta a szél. Ami túl labilis, túl felszínes, túl semmilyen, mert te nem látsz, és én sem látlak. Pedig talán egy nap még barátok is lehettünk volna.


Enemies?
Látsz bennem valamit, és gyűlölöd azt? Szeretnéd széttépni? Kiteregetni a világ elé, hogy mindenki értse, miért nem bírod még elviselni sem? Valószínűleg nem vagy vele egyedül - és ezt valószínűleg te is tudod.


Lovers?
Törékeny, megfoghatatlan semmiség, egy érzés, egy vágy, egy elmosódott emlék, ami másnap már nem jelent semmit, ami miatt nem nézek a szemedbe, te elfordulsz, és ha legközelebb bemutatnak egymásnak? Illedelmesen kezetfogsz, mintha soha nem is ismertél volna.


Something in between?
Nem elég, hogy valami legyen, de mégsem semmi. Elfulladt pillantások, megkezdett szavak, inkább elharapott kérdések - de már majdnem, mintha ismernél, ugye?

  I  C  H   K  O  M  M  E
         ─────── •●• ───────

        — mondom neked, mikor illedelmes módon lesietek eléd a lépcsőn. Bájitaltanra megyünk — a kezünk sem ér össze, csak a mosolyunk, csiripelnek a madarak, lágyan fúj az északi szél (mert legyünk őszinték, ez mégiscsak Skócia?).

        — mondod nekem, mikor azt mondom, kész a vacsora. Milkshaket iszunk — én szürcsölök, te mindig kérsz még egy kicsit. Néha azt hiszem, hogy az alsót választod, mert olyan odaadó a természeted, hogy szinte befogadó is — jobban kártyázol, mint amennyire illik. Ejnye.

        — mondjuk a koraesti tópartnak, mikor kellemes, egészséges testmozgásra indulunk januárban. Én a vízben — te az ösvényen, hevesen dobog a szívünk a lelkesedéstől. Csupa családbarát móka és szórakozás — és aztán megosztom veled a cukorkát, amit hoztam magammal. Neked készítettem — a tudomány érdekében.

        — mondják a jó lovagok, az olyanok, mint te is vagy, jó Ser Skylar Hétfő Devereaux. A lovagiasságodnál csak a felebaráti szereteted nagyobb — ott üldözöd a bűnt, ahol éred, néha akár féltérden. Még abban is mindig segítesz nekem, hogy jobban fejezzem ki magam — bár ülök, szeretném, ha tudnád, hogy neked mindig állva ünneplek.

        — mondták a franciák, mielőtt itt hagyták nekünk az olyan jó dolgokat, mint a bor, az értékelhető minőségű bor, és persze Skylar Hesperides Devereaux. én is ezt fogom mondani — lehet, hogy nem az összes szótagját, de cserébe hangosan.

Brownie Buddies for Life

6 év.
Szinte el sem hiszem, hogy ennyi ideje szinte észre sem vettük egymást. Te túl csendes voltál, én pedig túl harsány. Most is így van ez, de valahogy mégis... megtörtént. Állítólag az ellentétek vonzzák egymást, nem?
Ki hitte volna, hogy macskáink példáját követve mi is így egymásra találunk, noha mi az egyetlen közös pont bennünk? A brownie. Na jó, meg mindketten Griffendélesek vagyunk, de ez már részletkérdés.

Eleinte azért kezdtem keresni a társaságod, mert szerettem volna elfeledtetni veled a bánatod, rossz emlékeid, még ha csak egy kicsit is. Aztán pedig... megszokássá vált az egész. Olyan természetessé vált, hogy mellém ülsz reggelinél, mintha csak levegőt vennék. Mikor leültem az általam készített brownie-t eszegetni a klubhelyiségben, már fájdalmasan gyötrő volt minden  falat, ameddig meg nem jelentél. Az elején még kínáltalak, de utána már nem volt rá szükség. A pirosak tengerében is mindig a te kócos buksidat pillantom már meg legelőször. Ha nem látlak, azonnal keresni kezdelek. Eleinte én akartam segíteni neked, de úgy fest, nekem talán nagyobb szükségem van Rád, mint fordítva.

Nem érdekel az, hogy nem tudod a nevem, nem is akarnék tőled mást hallani, mint azt, amit Te adtál nekem. Éppúgy hozzám nőtt, ahogyan Te is. Nem vagyok a fizikai szeretet-kinyílvánítások nagy mestere, de nálad minden érintés, minden ölelés ösztönösen jön, olyan, mintha hazatérnék.
Előfordul, hogy összekapunk, hogy szekáljuk a másikat, de a végén minden mindig rendeződik, éppen úgy, ahogyan annak lennie kell.

Szeretném, ha boldog lennél, végre valahára többet ülne széles őszinte mosoly az arcodon, mint azok a visszahúzódó lapos pillantások, amelyeket korábban én is kaptam tőled. Ezért pedig bármire is képes vagyok, mit nekem egy-két újabb betört orr és jó pár újabb büntetőmunka.
Legnagyobb shippered, simped vagyok és leszek, brownie buddy-d for life, Mestered bizonyos dolgokban és plüss Piroskád, ha éppen fáradtan egy reggeli/délutáni/esti/egész napos sziesztára hajtanád fáradt fejed. Természetesen foglak még őrültségekbe rángatni, de egyet se félj, mindből ki is foglak rángatni a teljesség kedvéért.

Friend again, mayvbe one day
  Egyszer régen észrevettem, hogy már nem akarsz velünk beszélgetni a Csokibéka kártyákról vagy a kviddicsről. Akkor volt, amikor nem ültél le a kanapékhoz tanulni velünk, amikor nem érdekeltek a gyerekes kalandok többé. Én pedig kinyújtottam a kezemet feléd, de csak jelzésértékűen, mint valaki, aki azt várja, mássz fel magadtól, hogy megfoghasd.

 Le kellett volna másznom, mert sejtettem, hogy leestél, hogy megütötted magad, hogy szükséged van rám, hiába tartod a távolságot. Kényelmes most megpróbálnom, amikor megindult a föld, és már csúszom lefelé. Jó ember vagy, és olyan barátokat érdemelsz, akik nem hagynak magadra.

 Egy napon remélem, hogy én is kapok erre egy második esélyt.