IV. Üvegház – Csillagfénykert

Ebben az üvegházban nincsenek lámpások vagy mesterséges fények. Az egyetlen világítást az itt növő egzotikus, biolumineszcens növények adják, amelyek apró csillagokként szórják a fényt maguk körül. A vendégek úgy érezhetik, mintha egy éjszakai égbolt alatt sétálnának, ahol a csillagok a földön nőnek.

A bad reputation
A M Y C U S

Első saját poszt-háborús dalaim egyikét egyenesen a Carrow-testvéreknek címeztem. Nem tölt el elégedettséggel a tudat, hogy mind a ketten az Azkabanban senyvednek életük végéig, különösen úgy, hogy a Minisztérium revideálta a nézeteit a dementorok alkalmazását illetően. Nem, ez cseppet sem elég. Büntetésük nincs arányban azzal a generációs traumával és pusztítással, amit okoztak.
Ha visszamehetnék az időbe, akkor a mostani ismereteim alapján el se mentem volna a Roxfortba. Nem lehetett kevésbé kockázatos saját hazádban menekültként élni, mint mugli születésűként teret engedve arra, hogy azt csináljanak veled, amit akarnak. Nem akartam elhinni, hogy ez a valóság. Csak évekkel a szörnyűségek után kezdtem el megérteni, hogy mi is történt velem.
A dalban, amit írtam, név szerint nem említem a két Carrowt. Aki azonban ismeri a történéseket, azok számára egyértelmű, hogy pontosan kikre is céloztam.
Carrow.
A név, amit elég volt említeni, hogy összerezzenjek, mint a nyárfalevél. Gyerekkori önmagam nem gondolta volna, hogy bárkit is lehet gyűlölni. Hiszen a legádázabb Disney főgonosznak is jár a feloldozás. Az érmének általában két oldala van. De ezekre a tettekre nincs magyarázat.
Carrow.
Talán azt hiszed, hogy nem emlékszem a rokonod átnevelő óráira? Elárasztották a kastélyt a hazugságok, ahogyan arról mesélt, a koszos muglik rejtőzködésre kényszerítik őket. Holott az egyetlen mocsok Alecto Carrow szájából ömlött.
Carrow.
Az egyik átokheget a hasamon személyesen Amycus Carrowtól szereztem. Az idősebbiktől. Meg akartam kérni rá, hogy ne beszéljen ilyen általánosan, mert az én mugli rokonaim egyáltalán nem olyanok, mint ahogyan ő azt leírta. Ez volt az első az összes közül, amit szereztem.
Carrow. Amycus Carrow. A fiatalabbik.
Mert hogy ketten vannak. Néhány hónapja kaptam egy baglyot egy felajánlással, hogy a dalt személyesen ő szeretné felvezetni valamelyik koncerten. Eleinte azt hittem, az Azkabanig is eljutott a dalom, és személyesen ő maga ragadott pennát, hogy írhasson nekem. Celia karácsonykor hívta fel a figyelmem arra, hogy ketten vannak.
- Szia! Ne haragudj, tudsz segíteni? – szólítalak meg. Láttalak a tömegben a táncolók között. Nem emlékszem rád a Roxfortból, ettől pedig kicsit öregnek érzem most magam. Fejeden virágkoszorú, nyakadon és ingeden rúzsfoltok.
- Keresek valakit. Amycus Carrow. Nem tudod, hogyan ismerem fel, vagy merre találhatom? – kérdezlek. Egy korosztály lehetsz vele. Ahogyan a fények változnak, veszem észre, hogy az összes rúzsfolt különböző árnyalatú, ami ebben a gyér fényben is egyértelmű. Ez is egyfajta népszerűség jele. Ez szinte garancia arra, hogy tudsz segíteni a kérdésemben.

[to fuck around is human]

to fuck around is human

to find out is divine

─────── •●• ───────

18+! tw: káromkodás, szerhasználat, szexuális utalások
        ...miután sikerült eldöntenem, hogy most épp nyitva van-e a szemem, vagy már egészen csukva — nem túl korán, nem túl későn, mert Tündérport szívni csak pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes. Csak az ingem egy középsúlyos testi sértést valósít meg, a vigyoromról nem beszélve.

        Annak bérelt helye, évszázadok seggmelegével bélelt helye van bizonyos hűvös cellákban — én pedig kurva fáradt vagyok, vagy fordítva. Ebben az állapotomban még a MugBlood is úgy hangzott, mintha minimum Wagner közösült volna análisan Liszttel — az már biztos, hogy a cöliákia úgy elkerül, mint a daddy szóviccek.

        — Elég nagy a baj, ha igen. — már eléggé el vagyok varázsolva hozzá, hogy emlékezzek, írtam egyszer nekik, egész pontosan az énekesnőjüknek. Egyszer csak azért rúgtam be, mert elárulták, hogy valójában nem is Chastitynek hívják — pedig az valóban punk lett volna.

        Persze, ha Őfelsége skótkockás-biztostűs esztétikáját tekintjük fokmérőnek — miután kihúztuk azt egymás angolságából, mert a segg szóra ugye gondolni is csak az ötórai tea után szabad. Megtámaszkodom egy fában — remélem, hogy tényleg az, és megpróbálom kitalálni, miben is segíthetnék valakinek, aki épp engem keres. Talán azzal, ha meg sem szólalok — jury is still out.

        — Pont Carrow, az a szellemi kútmérgezés? Carrow, akinek épp az van a seggében, ami a nevében? — csak a helyzet kedvéért, és mert méltán elfeledett művészet az undorító bölcsészhumor. Rágyújtok, de csak a mugli gyűjtómmal — az összes vonatkozó belső szervem merlini mélységekbe vagy magasságokban hágott már a megfelelő mennyiségű alkoholtól.

        Csodálatosan érzem magam — ez persze nem a hangulatnak, hanem az elfogyasztott tudatmódosítók összességének köszönhető. Szinte már arra sem emlékszem, milyen undorító ez a tavasz, különösen ocsortány, mint ez a szó, amit a Tündérpor sem tudott elűzni. Talán második nevem — talán örökség.