Zafira Tavish

Barátok

Na, az első két évben full statiszta üzemmód volt, mugliszületésűként csak próbáltam nem leégni ebben a full új világban. De harmadikra rendesen beindultam, és egy teljesen másik énem jött elő. Ahogy bekerültem a kviddicscsapatba, megdobta az önbizalmam, és már nem volt para emberekkel dumálni. Sőt, már volt pofám poénkodni is. Az évek alatt már nem csak a kis félénk hidzsábos csaj voltam, hanem a Hollóhát fogója, szóval azonnal jött a respect. Mostanra a hidzsáb lekerült, és teljes röhögőgörcsben hülyülök a többiekkel. Azt hiszem, most már tényleg közéjük tartozom.

Ellenségek

Pár savanyú arc persze mindig akad - pláne az az egy, tudjátok kiről beszélek -, de kit érdekel. Főleg azok, akik nem bírják, hogy szétkapjuk a házuk csapatát. De amúgy sem vág földhöz, ha valaki rosszarc, max visszaszólok és megyek tovább. Jó, ramadánkor kicsit harapós vagyok, de hát aki éhes, az könnyen bepöccen. Ha valakinek ez nem jön be, az nem az én bajom. Nekem így is épp elég, hogy magammal kibéküljek, nem fogok másokat is pátyolgatni.

Kód:

[box][center][color=#3A5AB2][font=georgia]Vibeunk[/font][/color][/center]
[font=georgia]Figyu, bocsi, de honnan is vágjuk egymást?[/font][/box]

Nyitott ajtókkal

Útjaink alig keresztezték egymást a Roxfortban. Ha mindkét gurkóval egyszerre céloznának be, se tudnék visszaemlékezni a kis csendes, visszahúzódó, Hollóhátas elsősre. A tehetséged híre azonban megelőz - a Hárpiákkal már tudjuk, hogy figyelni kell a Hollóhát utánpótlására.

Melletted

Jó látni a folyamatot, ahogyan évről évre egyre jobban megnyílsz felénk. Szívesen ülök be melléd a Roxfort Expresszen vagy mágiatörin, hiszen egy, a világ dolgaira kíváncsi és intelligens diáktársunk vagy, és ahogyan repülsz, az még a laikusok számára is látszik, hogy elképesztő! Csak természetes, hogy neked szurkolok, hogy kapd el azt a cikeszt!
Tudod, ezt a Roxfortban soha senkinek nem meséltem. De a mi családunkban valakinek meg kellett halnia ahhoz, hogy másként lássam a világot, mint a homofób, xenofób, iszlamofób és mindenfób szüleim. A változás felelőssége a miénk. Nem ülhetünk azzal a reménnyel, hogy egyszer majd magától minden jobb lesz. Tudod, hogy fordulhatsz hozzám, és nem fogom szó nélkül hagyni, ha valaki a szemem láttára piszkál - bár végül minden azon múlik, te milyen dicsőséggel és milyen magasra emelt fejjel sétálsz keresztül a tűzön.

Legkellemesebb vetèlytársam

Emlèkszel, mikor majdnem összeütköztünk a legutóbbi kviddics meccsünkön? Te a cikeszt kergetted èn a kvaffèrt repültem. Megálltunk ès rám mosolyogtál. Huncutul, annyi báj volt benne, mint amennyi pimaszság. Nem tudtam hova tenni a dolgot, azt hittem először, hogy párbajra hívsz, pedig tudod, hogy írtózom a cikesztől. Aztán, gondolkodtam, mivan, ha tetszem neked? Vègül rájöttem az igazságra. Nyílvánvaló volt, de èn meg nem láttam a fától az erdőt. Persze, hogy pukiznod kellett. Az mindenki arcára mosolyt csal, könnyebbsèg az embernek. 

Kétbalkezes

Most megint sírni fogsz, vagy mi?

Üde színfolt az égbolton

Ugyan nem vagyok régóta az iskolában, mégis érzem, hogy két lábbal a földön áll, ami akkor is hatalmas teljesítmény, amikor éppen a levegőben van - sőt, leginkább akkor teljesítmény. Bízom benne, hogy a fényűzőnek ígérkező karrierje és a színpompás sportajánlatok nem vonják el teljesen a figyelmét, és mellette kellő energiát fordít a kikapcsolódásra is. A tanulmányait elnézve nem aggódok, hogy ne lenne B terve, az A-hoz pedig sok sikert!

Nialen Travers had invaded your world.

Mindig szeretek ellened játszani. Kevés igazi kihívást talál valaki az én képességeimmel, de ellened igazán oda kell mindig tennem magam. Amikor azt hiszem, hogy biztos találatom van, ellened akkor lehetek csak biztos benne, hogy tényleg sikerült, amikor a gurkó tényleg megérkezik. Őszintén felbosszantott, hogy ellopták tőletek a győzelmeteket a hugrabugosok, többet érdemeltetek.

 Nem hiszem, hogy valaha közeli barátok tudnánk lenni, de kedvellek. Kevés olyan ember van, aki nem próbálja meg eljátszani, hogy más, mint ami.

Mindig csodáltalak

Amikor a Kviddicsről van szó, kétség sem fér hozzá, hogy tisztességesen, szabályosan, csalás és előnyök nélkül, egyszerűen csak jobb vagy nálam. Nehéz rólad rosszat mondani, és akkor szóba sem került, hogy mennyire nehéz lehetett neked beilleszkedni a Roxfortba, muglik gyerekeként, egy olyan szubkultúrából, amely biztosan nem szereti az életmódunkat, egy olyan Roxfortba, ahol két évvel az első éved előtt még sötét varázslatokat szórtak volna rád. Szerencsére, ez egy jobb világ, egy olyan, ahol a képességeid és a becsületességed fontosabb, mint a származásod.

Freund

Mindig mosolyt csalsz az arcomra, és bár a Kviddics számomra különösen, feleslegesen durvának tűnő sport, neked mindig szívesen szurkolok. Ha elképzelem, hogy mennyire hideg és nyirkos lehet a levegő ott fent, általában az jut eszembe, hogy már ezért megérdemled, hogy győztesnek tartson mindenki (azért általában amúgy is győztes vagy). Ha egyszer csin... valaki csinálna egy báb... szobrot rólad, kreatív tanácsként javasolnám neki, hogy legyenek szárnyai is, legalább négy.

Green flag

Csak a legritkább alkalmakkor szólok hozzád. Nincs okunk beszélgetni. Mégis, téged még azok is látnak, akik nem figyelnek. Az örökségünk más, de a teher hasonló. Egy picit talán hozzájárultál ahhoz, hogy elfogadhatóbb legyen ez az intézmény a magunkfajtának, akik mindig kisebbségben találják magukat a világban.
Egyszer valamikor érezni akarom a saját bőrömön, hogy élőben is olyan erős vagy-e a kviddics pályán, mint amilyennek tűnsz, amikor a lelátókról nézlek.