Zafira Tavish

Barátok

Na, az első két évben full statiszta üzemmód volt, mugliszületésűként csak próbáltam nem leégni ebben a full új világban. De harmadikra rendesen beindultam, és egy teljesen másik énem jött elő. Ahogy bekerültem a kviddicscsapatba, megdobta az önbizalmam, és már nem volt para emberekkel dumálni. Sőt, már volt pofám poénkodni is. Az évek alatt már nem csak a kis félénk hidzsábos csaj voltam, hanem a Hollóhát fogója, szóval azonnal jött a respect. Mostanra a hidzsáb lekerült, és teljes röhögőgörcsben hülyülök a többiekkel. Azt hiszem, most már tényleg közéjük tartozom.

Ellenségek

Pár savanyú arc persze mindig akad - pláne az az egy, tudjátok kiről beszélek -, de kit érdekel. Főleg azok, akik nem bírják, hogy szétkapjuk a házuk csapatát. De amúgy sem vág földhöz, ha valaki rosszarc, max visszaszólok és megyek tovább. Jó, ramadánkor kicsit harapós vagyok, de hát aki éhes, az könnyen bepöccen. Ha valakinek ez nem jön be, az nem az én bajom. Nekem így is épp elég, hogy magammal kibéküljek, nem fogok másokat is pátyolgatni.

Kód:

[box][center][color=#3A5AB2][font=georgia]Vibeunk[/font][/color][/center]
[font=georgia]Figyu, bocsi, de honnan is vágjuk egymást?[/font][/box]

Nyitott ajtókkal

Útjaink alig keresztezték egymást a Roxfortban. Ha mindkét gurkóval egyszerre céloznának be, se tudnék visszaemlékezni a kis csendes, visszahúzódó, Hollóhátas elsősre. A tehetséged híre azonban megelőz - a Hárpiákkal már tudjuk, hogy figyelni kell a Hollóhát utánpótlására.

Melletted

Jó látni a folyamatot, ahogyan évről évre egyre jobban megnyílsz felénk. Szívesen ülök be melléd a Roxfort Expresszen vagy mágiatörin, hiszen egy, a világ dolgaira kíváncsi és intelligens diáktársunk vagy, és ahogyan repülsz, az még a laikusok számára is látszik, hogy elképesztő! Csak természetes, hogy neked szurkolok, hogy kapd el azt a cikeszt!
Tudod, ezt a Roxfortban soha senkinek nem meséltem. De a mi családunkban valakinek meg kellett halnia ahhoz, hogy másként lássam a világot, mint a homofób, xenofób, iszlamofób és mindenfób szüleim. A változás felelőssége a miénk. Nem ülhetünk azzal a reménnyel, hogy egyszer majd magától minden jobb lesz. Tudod, hogy fordulhatsz hozzám, és nem fogom szó nélkül hagyni, ha valaki a szemem láttára piszkál - bár végül minden azon múlik, te milyen dicsőséggel és milyen magasra emelt fejjel sétálsz keresztül a tűzön.

Legkellemesebb vetèlytársam

Emlèkszel, mikor majdnem összeütköztünk a legutóbbi kviddics meccsünkön? Te a cikeszt kergetted èn a kvaffèrt repültem. Megálltunk ès rám mosolyogtál. Huncutul, annyi báj volt benne, mint amennyi pimaszság. Nem tudtam hova tenni a dolgot, azt hittem először, hogy párbajra hívsz, pedig tudod, hogy írtózom a cikesztől. Aztán, gondolkodtam, mivan, ha tetszem neked? Vègül rájöttem az igazságra. Nyílvánvaló volt, de èn meg nem láttam a fától az erdőt. Persze, hogy pukiznod kellett. Az mindenki arcára mosolyt csal, könnyebbsèg az embernek. 

Kétbalkezes

Most megint sírni fogsz, vagy mi?