+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Wesley Fawcett (Moderátor: Wesley Fawcett)
| | | | |-+  szeretném feltámasztani, aki halott
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: szeretném feltámasztani, aki halott  (Megtekintve 30 alkalommal)

Wesley Fawcett
[Topiktulaj]
***


SVK professzor - Főborz

Elérhető Elérhető
« Dátum: 2025. 02. 15. - 04:59:24 »
0



Emlékszem még, ahogy jött a pánik
Először álltunk ketten a hídon
Tiszta szándék
Csillog a zöld szemekben a hatalom

Csendes minden, üres város
Tompa fények, a hangod hallom
Mondd miért?
Miért marad meg szépnek minden?
Naplózva

Wesley Fawcett
[Topiktulaj]
***


SVK professzor - Főborz

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2025. 02. 15. - 05:22:41 »
+1

Miles Fawcett

Még mindig nem tudom igazán hova tenni. Nem volt könnyű megszokni a gondolatot, hogy egy új rokon hirtelen felbukkan a család történetében, egy olyan, akiről korábban nem is hallottam. Nyilván sosem gondoltam volna, hogy egyszer csak egy ilyen hírrel találkozom, holott sejthető volt. Apám korábban megszakította a kapcsolatot a testvérével, és csak egy-egy elejtett félmondatból realizáltam, hogy létezik még Fawcett rajtunk kívül. Egyetlen szó, egyetlen hír, és máris átrendeződött a családról alkotott képem. Egy másik Fawcett, aki eddig az árnyékban élt, akit apám múltjának eltemetett darabjai között kellett volna keresnem, ha valaha is keresni akartam volna. De nem kerestem. És most, hogy itt van, nem tudom eldönteni, hogyan is érezzek ezzel kapcsolatban.
Milyen ember lehet? Vajon tudott rólam? Vajon neki is ugyanolyan hirtelen jött ez az egész, mint nekem? Vagy ő már régóta tudta, hogy van egy rokona, akivel még nem találkozott, csak sosem volt alkalma vagy bátorsága kapcsolatba lépni velem? Egyáltalán akar velem beszélni? A családunk elég törött ahhoz, hogy az ember kétszer is meggondolja, akar-e részese lenni, de ugyanakkor... mégiscsak egy családtagról van szó.
Nem vagyok biztos benne, mit mondhatnék neki. Minden amit előzetesen elgondoltam, túlzottan egyszerűnek tűnik, mintha egy levél margójára firkantott megjegyzés lenne, nem pedig egy olyan beszélgetés kezdete, amely mindkettőnk életét megváltoztathatja. De mégis, valahol el kell kezdeni. Azt hiszem, ez a legfurcsább az egészben. Nem hagyhatom figyelmen kívül. Nem tehetek úgy, mintha ez az egész nem történt volna meg. És ha van rá esély, hogy neki szüksége van rám - vagy hogy nekem szükségem van rá -, akkor meg kell próbálnom megismerni őt.
Az íróasztalomon szétszórt pergameneket egy határozott mozdulattal félretolom. Nem akarom, hogy az első benyomása az legyen, hogy egy kupiban fogadom, bár az is igaz, hogy ha a családnevünkből bármit is örökölt, úgyis rá fog érezni, hogy a rend nálam egy állapot, nem pedig egy szokás. A csészém félig tele van kihűlt csokoládéval, ezért felkapom, egyetlen mozdulattal kiürítem, majd eltüntetem az asztal szélére.
Apám szigorú ember volt, élete során nagy elvárásokkal. Olyan férfi, aki nem hitt a félmegoldásokban, és abban sem, hogy a világ bárkinek is könnyebb utat kínálna. Azt akarta, hogy erősek legyünk, hogy tudjuk, hogyan kell küzdeni – néha talán jobban is, mint amennyire az élet valóban elvárta volna tőlünk. Vajon Miles apja is hasonló neveltetést kapott? Egyáltalán ki az apja?
Megannyi megválaszolatlan kérdés fordul meg a fejemben, miközben az irodámban várakozok. Magamat ismerve ezeket a kérdéseket soha nem teszem majd fel neki. Alakul, ahogy alakul, a családdi kapcsolatokat tekintve nem mondhatom magam kifejezetten tapasztaltnak vagy egészségesnek.
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.73 másodperc alatt készült el 41 lekéréssel.