ocean waves

Ocean Waves

[A T E N G E R Z Ú G Á S A]

Leonard & Isa

A T E N G E R Z Ú G Á S A 

2004. 07. 17.

zene: EVERLONG ● ● outfit: elfelejtettem a bikinit ● ● megjegyzés: a partiőrség figyel

A tengerparton klassz volt lenni. Menők voltak a fejem felett repkedő sirályok, és ezen a szakaszon még meleg is volt, angol időjárási viszonyokhoz képest. Még úszni is lehetett, meg voltak nagyon szép kis hullámok is. Persze most nekem nem az úszás volt a legfőbb ok, amiért itt voltam. Dolgoznom kellett, már csak azért is, hogy legyen zsebpénzem olyan édességekre, amiktől nem fáj a hasam. Vagy mondjuk mehessek koncertekre. Lehet majd megint kérek valakitől szignót a karomra. Kinyújtottam magam elé a kezemet és megnéztem jól magamnak. Milyen kár, hogy a Green Day énekesének az aláírása lekopott. Pedig mondtam még Leenek is, hogy nem fogok fürödni. Felsóhajtottam, és a napszemüveggel az orromon kémleltem a partot. Nem voltak most sokan, de így is nagy felelősség volt ez. Egészen kimerítő, főleg, hogy ma fürdőruhát elfelejtettem hozni. De mindegy is, a Nirvanás fekete pólóm megteszi, amúgy is a bikinimnél ez sokkal menőbb.
Kémleltem a partot, és fintorba húztam a számat, ahogyan láttam egy párt csókolózni a strandszőnyegükön. Még kicsit meg is borzongtam, nem értettem, hogy mi a jó ebben. Az ember túl közelről látja a másik arcát, a pattanásait, ha meg becsukja a szemét nem lát semmit... Az emberi száj evésre való nem arra hogy más matasson benne. Meg is ráztam a fejemet, miközben sóhajtottam. Lassan jön a váltásom, és akkor lehet keresek egy veszélyesebb helyet szörfözni. Persze jóval odébb... De az volt a helyzet, hogy unatkoztam. Még Lufival se tudtam játszani, azt hiszem, hogy ő a zsebemben volt a nadrágban, de nem voltam benne biztos.
Reggel nem voltam túl sok mindennel képben, de még szerencse, hogy hagytam üzit a kezemen. Apa mellett nehezebbek voltak a napok. Féltem, hogy megint elviszi a mentő, mert túl sokat ivott. Sóhajtottam, miközben valami rendetlenkedő gyerek megindult a mélyvíz felé, én meg sípoltam egyet a sípommal. Et vicces volt, néha csak random rájuk ijesztettem.
Odacsattogtam a homokban a part szélére és kalimpálni kezdtem.
- HÉÉÉÉ, MEGESZIK A LÁBAD A MOSZATOK, HA BELJEBB MÉSZ! - Kiabáltam a gyerek felé, nem értettem, hol volt az apja anyja, de nagyon lazák lehettek. Észre se vettem a nagy kiabálás alatt, hogy ki ücsörgött mellettem, lehet éppen a nagy megindulás közben még homokot is szórtam a cuccaira.

Édes pihenés

2004.07.17

Ready to surf - Chill

to Blondie

A jól megérdemelt pihenés. Biztos sokan azt hiszik, kiérek a partra és egyből belevetem magam a tengerbe, keresek valami csúzdát és egész nap bolondozom. Nem. Én minőségi pihenésre vágyom itt a parton, nem frizbi dobálásra, eszeveszett bulikra ittasan vagy csajozásra, egyszerűen pihenni szeretnék. Kényelmesen, akár egy macska úgy nyújtózom el a napozóágyon, élvezem ahogy kiropognak a csontjaim, sőt még egy lusta ásítást is megengedek magamnak. Lecsúsztatom a napszemüvegem és szétnézek, majd miután megbizonyosodom arról, hogy a közelemben senki sincs, aki zavarhatná a köreimet, óvatosan visszatolom és hátradőlök.
A világ legjobb ötlete volt a pihenést itt tölteni, hallgatni a természet zaját, a nyüzsgő part is kicsit mintha álmosítana, jó adag naptej a bőrön, így a napégés is enyhe lesz, remélhetőleg épp annyira, hogy jó színt kapjak, manapság már az a divat, legalábbis húgom szerint nagyon sápadt a színem hozzá képest, de hát ő állandóan napozik.
Nem kell aggódni most egy darabig az öregem miatt sem, néhány hétre elutazott üzleti út miatt, de szerintem csak leereszti a gőzt ő is a kollegákkal, bár a részletek annyira nem érdekelnek, a lényeg, hogy nyugtom van tőle, Eleonore pedig alig van otthon, így ő sem zavar túlságoan, elég kellemesen indul a nyári szünet. A tenger zúgásának hangja is most olyan, mint egy lágy meditációs zene, kiegészülve a sirályok énekével és a távolba révedő hangfoszlányokkal. Kellhet ennél több?
Már majdnem megadtam magam a pihentető alvásnak, mikor a távolban megszólalt egy síp. Kelletlenül összerándultam, mert bár a mai nap folyamán már hallottam párszor, de mindig a távolban, most egészen közelről jött a figyelmezetető hang. Leemeltem a szemüvegem és hunyorogva néztem körül. Egy gyerek állt nem messzire mellettem és ijedten meredt a távolba, ahonnan közeledett is a zavaró fegyelmező síp gazdája, egy lány személyében. Egy fintorral nyugtázom a történteket, szerencsére vagyok annyira álmos, hogy seperc alatt visszaadjam a gondolataimat álomországnak, mikor mellém ért dark pólós Baywatch.
- HÉÉÉÉ, MEGESZIK A LÁBAD A MOSZATOK, HA BELJEBB MÉSZ!- akaratlanul is felprüszköltem erre a hülyeségre, s bár ismerős volt a hang gazdája, ismét lecsúsztattam a szemüvegem. A napfénytől nem láttam sok mindent, pont úgy parkolt be mellé, hogy hunyorogva, kezemet a szemem fölé emelve tudtam felnézni rá.
- Ha szerencséd van kölyök megesznek, de ha nem, jön a sípos szöszi és teleszórja a cuccaidat homokkal. – jegyeztem meg bohókásan, bár még mindig nem láttam ki a síp tulajdonosa, s míg a gyerek már biztos zavarba jött ekkora külső nyomás hatására, felültem és elkezdtem leszórni a homokot a táskámról és a szörfdeszkámról, bár utóbbit inkább csak jelzésértékkel, hogy bizony zavar, amiért összekoszolta. – Ettől a sípolástól még a moszatok is megijednek. – böktem oda miután végeztem és ismét felnéztem a helyi parti őrség rocker őrére, hátha mostmár tisztábban látom az arcát, ha már a hangja ilyen ismerős.