Leonard J. Flint
Hollóhát


Hozzászólások: 109
Jutalmak: +165
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : Sötét, szinte fekete
Szemszín: Sötétbarna
Kor: 15
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Negyedik
Családi állapot: Egyedülálló
Kviddics poszt: Terelő
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #2 Dátum: 2023. 07. 12. - 07:23:47 » |
0
|
Édes pihenés 2004.07.17 to Blondie
A jól megérdemelt pihenés. Biztos sokan azt hiszik, kiérek a partra és egyből belevetem magam a tengerbe, keresek valami csúzdát és egész nap bolondozom. Nem. Én minőségi pihenésre vágyom itt a parton, nem frizbi dobálásra, eszeveszett bulikra ittasan vagy csajozásra, egyszerűen pihenni szeretnék. Kényelmesen, akár egy macska úgy nyújtózom el a napozóágyon, élvezem ahogy kiropognak a csontjaim, sőt még egy lusta ásítást is megengedek magamnak. Lecsúsztatom a napszemüvegem és szétnézek, majd miután megbizonyosodom arról, hogy a közelemben senki sincs, aki zavarhatná a köreimet, óvatosan visszatolom és hátradőlök. A világ legjobb ötlete volt a pihenést itt tölteni, hallgatni a természet zaját, a nyüzsgő part is kicsit mintha álmosítana, jó adag naptej a bőrön, így a napégés is enyhe lesz, remélhetőleg épp annyira, hogy jó színt kapjak, manapság már az a divat, legalábbis húgom szerint nagyon sápadt a színem hozzá képest, de hát ő állandóan napozik. Nem kell aggódni most egy darabig az öregem miatt sem, néhány hétre elutazott üzleti út miatt, de szerintem csak leereszti a gőzt ő is a kollegákkal, bár a részletek annyira nem érdekelnek, a lényeg, hogy nyugtom van tőle, Eleonore pedig alig van otthon, így ő sem zavar túlságoan, elég kellemesen indul a nyári szünet. A tenger zúgásának hangja is most olyan, mint egy lágy meditációs zene, kiegészülve a sirályok énekével és a távolba révedő hangfoszlányokkal. Kellhet ennél több? Már majdnem megadtam magam a pihentető alvásnak, mikor a távolban megszólalt egy síp. Kelletlenül összerándultam, mert bár a mai nap folyamán már hallottam párszor, de mindig a távolban, most egészen közelről jött a figyelmezetető hang. Leemeltem a szemüvegem és hunyorogva néztem körül. Egy gyerek állt nem messzire mellettem és ijedten meredt a távolba, ahonnan közeledett is a zavaró fegyelmező síp gazdája, egy lány személyében. Egy fintorral nyugtázom a történteket, szerencsére vagyok annyira álmos, hogy seperc alatt visszaadjam a gondolataimat álomországnak, mikor mellém ért dark pólós Baywatch. - HÉÉÉÉ, MEGESZIK A LÁBAD A MOSZATOK, HA BELJEBB MÉSZ!- akaratlanul is felprüszköltem erre a hülyeségre, s bár ismerős volt a hang gazdája, ismét lecsúsztattam a szemüvegem. A napfénytől nem láttam sok mindent, pont úgy parkolt be mellé, hogy hunyorogva, kezemet a szemem fölé emelve tudtam felnézni rá. - Ha szerencséd van kölyök megesznek, de ha nem, jön a sípos szöszi és teleszórja a cuccaidat homokkal. – jegyeztem meg bohókásan, bár még mindig nem láttam ki a síp tulajdonosa, s míg a gyerek már biztos zavarba jött ekkora külső nyomás hatására, felültem és elkezdtem leszórni a homokot a táskámról és a szörfdeszkámról, bár utóbbit inkább csak jelzésértékkel, hogy bizony zavar, amiért összekoszolta. – Ettől a sípolástól még a moszatok is megijednek. – böktem oda miután végeztem és ismét felnéztem a helyi parti őrség rocker őrére, hátha mostmár tisztábban látom az arcát, ha már a hangja ilyen ismerős.
|