Leander Edmund Nott

LEANDER EDMUND NOTT

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban

Alapok

jelszó || Tiszta bagyoltoll minden
nem ||férfi
születési hely, idő || Dunfermline, Skócia; 1985. augusztus 13.
kor || 18
vér || arany
munkahely || Keresetlen Komédiás Kamaraszínház

A múlt

Mindig elvágyik s nem menekülhet

- FELHÁBORÍTÓ! - kiabált apám olyan hangosan, hogy az igazgatói iroda beremegett az orgánumába. Perselus Piton, az igazgató összefonta mellkasa előtt a karjait, majd sóhajtva egyet megrázta a fejét. - Ez a fiú Nott, az anyja pedig Crak, mit keres a Hugrabugba? Agyalágyultak gyülekezete az! - Kibált tovább. Mutatóujja közben rám szegeződött. Sok minden megváltozott a Roxfortban a nagyobbak elmondása alapján, kényelmesebb volt egy halálfaló fiának lenni, mint mugli születésünek. Ezért is tehettem meg, hogy nem verésnyomoktól tarkítva, apám mellett ácsorogtam Pitonnal szemben, várva a nagy döntést.
A Süveg beoszott, én nem kérdőjeleztem meg ezt az egészet. Engem nem érdekelt, miféle házban vagyok. Szerettem a sárga nyakkendőt, mert vidámnak tűnt az iskola komor, gyakran sírástól visszhangzó falai között. Inkább éreztem a részemnek, mint azt, amit otthon láttam. Az elmúlt félévben gyanús alakok jártak és keltek a dunfermline-i kastélyban. Egy-ketten még engem is megnéztek maguknak, mintha azt várnák, csatlakozom közéjük. De én nem akartam. Túl sok sírás és fájdalom töltötte meg az otthonomat.
- Nott. Fejezd be. Miért csinálsz ebből akkora ügyet? - értetlenkedett kimérten Piton. A tekintete rám vándorolt. - Jól áll a fiadnak a borz. Kevésbé tűnik együgyünek tőle, mint te.
Majdnem elnevettem magam, de nem volt szabad. Csak félre fordítottam a fejemet. Két nagyobb lélegzetett vettem, próbáltam valami szomorúra gondolni, például a bátyámra, aki odahaza állandóan ütlegelt, ha olyanja volt. Most azonban még az ütések emléke sem segített, hogy el ne kelljen nyomnom egy halovány mosolyt.
Szerencsére apám rám sem hederített, máris hangos vitába kezdett Pitonnal. Hiába, nem volt annyi galleon, amiért az igazgató - legyen akármilyen híre is -, áttegyen a Mardekárba, én pedig végtelen hálás voltam neki ezért. Egy részem nagyon is élvezte naiv, gyerek fejjel, hogy más voltam, mint ők. Nem értettem meg, hogy ez veszélyes, mert az apám nem tűri, ha valaki el akar távolodni a bolytól és szégyent hozni a fejére.

***
Szédül, elbúsong s lehull a porba

Már régen vége volt a háborúnak és apám, protektor barátainak hála, amnesztiát kapott tetteiért. "Én csupán a családomat óvtam Tudjukki haragjától." Ezt hangoztatta, végig mutatva még életben lévő négy gyermekén és őrülettől remegő feleségén a tárgyalást vezető Wizengamot tag előtt. Nem mondta el, amit mind tudtunk: gyűlöli a muglikat. Számára azok nem is emberek, hanem állatok. Állatok, akik veszélyesek ránk. Felhozta Emmerson halálának körülményeit: elrabolta egy mugli, megkínozta, megmérgezte, aztán már csak a testét találták meg. A bátyám tizenkét éves volt, én pedig még kisebb. Nem is igazán emlékeztem rá, azon túl, hogy mennyire hasonlított Everettre.
Az ő halálának évfordulóját ültük. A ház olyan volt, mint egy halotti tor, apám fekete terítőt kért az asztalra és bár lakoma volt, képtelen voltam az ételhez nyúlni. A villával piszkáltam az értelt, szőke tincseim a szemembe lógtak, nem akartam, hogy lássa, mennyire undorodom ezektől a vacsoráktól. Minden évben kétszer ismételtük meg: február elején és nyár közepén, a bátyám születésének, majd a halálának a napján.
Anyám ilyenkor csak zokogott. A hangja fájdalmas karcként törte meg újra és újra a csendet. El kellett nyomnom valamivel, így az estére gondoltam. Egy-két barátommal, akik járatosak voltak a mugli világban, elmentünk az operába. Az olasz szavak királyi dallama még ott csengett a fülembe és ebbe próbáltam minden erőmmel megkapaszkodni. A darab után bementünk hátra, az énekesek közé és egy bizonyos Alessandro Russo nevű még be is mutatkozott. Ahogy beszédbe elegyedtünk és elmondtam neki, mennyire tetszik a hangja, újabb dalokat énekelt... és én csak csodáltam. "Csak a szívedbe kell nézni, hogy ilyen dallamot csalj elő. Ha pedig a szíved zavarodott, akkor nyisd ki a szemed a világra!" A szavai mélyen megérintettek. Legalább olyan szépek és igazak voltak, mint a dalok, amiket meghallgattam tőle.
- A családot megmételyezte a mugli világ. - Jelentette ki apám. Hangja teljesen váratlanul csendült, ahogy felpattant az asztal mellől. Intett az ajtó felé, ahol két hozzá hű, már-már testőrnek nevezhető varázsló állt. Ők kinyitották az ajtót, majd elsiettek valamiért. - Ti ketten. - Mutatott a húgaimra. - Többé nem barátkozhattok azzal a sárvérű fiúval.
Sem Lyla, sem Edith nem szólaltak meg. Láttam, ahogy meredten bámulják a tányérokat maguk előtt, mintha ők is azt éreznék, amit én, hogy menten megfulladnak.
- Leander. - Mondta ki a nevemet, olyan undorral, mint talán még soha. Közben a kopói visszatértek egy hatalmas szőnyeggel, amit a fejünk felett lebegtettek az asztalra. Puffanással érkezett meg, aztán az anyag szétbomlott. Nem is szőnyeg volt az, hanem valamiféle takaró. Véres kéz... fémes szag, öklendezni akartam, de nem tudtam, mert még a lélegzetem is elakadt. Aztán megláttam a nyitott szempárt, a barna, hullámos fürtöket. Alessandro volt, éppen az, akire az imént gondoltam, aki este énekelt nekem és elfeledtette, milyen nyomorult életem van.
- Ez a féreg hozzád ért az éjszaka.
- Dehát... - Nyeltem egyet. Úgy pattantam fel az asztaltól, mintha csak akkor fogtam volna fel, hogy miattam halott. Az én kezemen száradt a vére. A tányéromba fújt, bemocskolta a kezemet, a ruhámat. - Csak énekelt nekem... csak énekelt! - Emeltem fel a hangom. A szemeim könnyesek voltak. Apám olyan szépséget vett el tőlem, amit nem hittem, hogy képes lehet. Kitépte a szívemből, megtiporta, hogy aztán visszalökjön a szürkeségbe.
Elém lépet, megragadta a vállamat, hogy maga felé fordítson s ugyanazon lendülettel arcon is csapott. A fülem csengett, de a szavait még hallottam: - Összeszeded magad. Az a jófiú leszel, akinek mindig is lenned kellett volna. - Duruzsolta a szavakat. Nem néztem rá, ezért megragadta az államat és maga felé fordított: - A Godrikon majd megtanulod, hol a helyed és hogyan legyél a család javára.
- Hogy tehetted ezt vele... - suttogtam rekedten. El akartam lépni tőle, de túl erősen tartott.
- Nem engedhettem meg, hogy bemocskoljon. - Felelte fojtott hangon, anyám közben felzokogott a háttérban valami olyasmit suttogava, hogy "Elias ne bántsd!" Erre apám elengedett, sőt meg is lökött, hogy a padlóra estem.
- Vigyétek el ezt a mocskot és dobjátok ki valahol az út mentén.- Apám emberei azonnal mozgásba lendültem, a csomagot eltávolították az asztalról. Csak a vér és a vérszag volt az, ami még megtöltötte a teret. Én pedig csak ültem a földön, megpecsételt sorssal, elviselve azokat a szavakat.

Jellem

Leanderben nincs kegyetlenség, vagy legalábbis nem tört eddig a felszínre úgy, ahogyan a Nottoknál. Az anyja mindig úgy fogalmazott, hogy "ő még a légynek sem tudna ártani." Talán éppen ez volt az, ami mindig is bosszantotta az apját vele kapcsolatban. Gyűlölte, hogy a fia gyenge és törékeny, pedig ez önmagában nem volt igaz.
Bár mindig is érdekelték a művészetek, keveset sportolt és inkább volt apró, törékeny alkat, de ragaszkodó, határozott típus azzal kapcsoaltban, amit igazán szeret. A szívét minden szépség megbabonázza, legyen az zene, egy-két szépen megfogalmazott gondolat. A gyönyörűséget keresi mindenben és még a legkegyetlenebb lélekben is képes meglátni. Egyedül apja kivétel ez alól, akitől folyamatosan retteg. Eliast ugyanis egy nagy, mindenek felett álló szörnyetegnek látja, aki elnyomja, sőt egyenesen eltiporja őt.
Most még nincs elég ereje küzdeni, pedig a szabadság vágya nagyon is dolgozik. Ki akar szabadulni, meg akar szökni, önmaga akar lenni. Azonban, egyelőre csak vágyakba, álomképekbe kapaszkodik meg. Ezek az álomképek az évek alatt kellemetlen titkokká váltak.

Apróságok

mindig || zene, színház, festészet, gyönyörködés, séták, éneklés
soha || spenót, fekete kávé, hangosszó, kegyetlenség, magolás
hobbik || színészkedés, éneklés
merengő || A legjobb határozottan az, amikor az apját Piton kiosztotta az igazgatóiban.
A legrosszabb, amikor az anyja megbetegedett, a bátyja halála után.
mumus || Az apja
Edevis tükre || Híres színésszé válik, főállásban.
százfűlé-főzet || Mézszínű és elképesztően édes, egy csepp keserű utóhatással.
Amortentia || Púder és tavaszi, virágillatú szellő.
titkok || A Keresetlen Komédiás Kamarszínház társulatához csatlakozott az apja tudta nélkül.
azt beszélik, hogy... || Őrült, mint az anyja.

A család

apa || Elias F. Nott; 60 éves; aranyvérű, alárendelt viszony
anya || Felice A. Crack; 41 éves; aranyvérű, szeretetteljes, ragaszkodó
testvérek || Everett; 30 éves, alárendelt viszony
Emmerson; 12 évesen halt meg
Llya, 17 éves, nem túl közeli
Edith, 17 éves, nem túl közeli
állatok || Hazel, a gyöngybagoly

Családtörténet ||

A Crack és a Nott család is hosszú történelmi múlttal rendelkezik. Utóbbiból számos protektor, neves auror és politikus került ki. Mindkét család erős elköteleződést mutatott Voldemort mugli ellenes gondolataival, hiszen aranyvérűségükre egyfajta felsőbbrendűséggel tekintettek, csakhogy egy nevet említsünk az 1930-as évekből, Cantankerus Nott, aki feltételezhetően az aranyvérű családok nyilvántrartását készítette el.
A háború alatt Leander családja Voldemort közeli munkásságot folytatott. Nem titkolták undorukat a muglikkal és sárvérűekkel szemben. Elias egyenesen természetellenesnek gondolta utóbbiak létezését és kínzással is megkeserítette utolsó perceiket. Kegyetlensége fiát, Everettet is megfertőzte, így az aljasságokat együtt hajtották végre. A háború után Elias számos barátja támogatásának köszönhetően megúszta a kérdőrevonást, arra hivatkozva, hogy Tudjukki a családját fenyegette, ha nem áll mellé. Ez a kifogás még a Reggeli Prófétában is szívhezszóló vallomásként jelent meg, így bár fanyalogva, de megbocsátást nyertek tettei.
Elias Nott azóta a Wizengamot tagja és célja, hogy kisebbik fiát Leandert is bevegyék soraik közé, ha elvégzi az akadémiát. Everett saját protektori irodát működtet mindeközben, néhány Crak unokatestvérével közösen. Leander húgait pedig hamarosan kiházasítják, aranyvérű családok sarjainak, hogy fenntartsák a tiszta vért.

Külsőségek

magasság || 175 cm
testalkat || Átlagos
szemszín || Kék
hajszín || Szőke
kinézet ||
Alacsony, szőke fiú, átlagos stílussal, de néha egészen ki tud vetkőzni magából. Eklektikusabb, néha ízléstelen ruhákat is képes összeválogatni, mintha a megjelenése is csak egy műalkotás lenne. Alapvetően azonban mégis csak a fekete dominál a ruhatárában, ebben a komoly színben ugyanis az apja nem próbál meg kivetni valót keresni.

Tudás és karrier
pálca típusa || 9 és 1/4 hüvelyk, Nyárfa, Egyszarvúszőr a magja
végzettség || R.A.V.A.SZ.
foglalkozás || Színész, a legnagyobb titokban persze!
iskola || Griffendél Godrik Akadémia
szak || Alkotmányjogi fakultás
varázslói ismeretek ||

Nem túl tehethéseg varázsló, inkább az átváltoztatásban és az egyszerűbb bűbájokban jeleskedik. Bármivel elboldogul, ami a külső átalakításához, szépítkezéshez kell, de a párbaj nagyon nehezére esik. Ha harcra kerül a sor, inkább elbújik vagy védekezőre fogja. A legnagyobb gyengéje azonban még sem ez, hanem a háztartási bűbájok. Egyikkel sem boldogul igazán.

Egyéb

avialany ||Tom Glynn-Carney